Népszava, 1989. július (117. évfolyam, 153–178. sz.)
1989-07-10 / 160. szám
NÉPSZAVA 1989. JÚLIUS 10., HÉTFŐ Losoncay Gézát törvénytelenül tartották fogva A Legfőbb Ügyészség 32 év után megszüntette a nyomozást A Nagy Imre és társai javára emelt törvényességi óvás benyújtásával egyidejűleg a Legfőbb Ügyészség — bűncselekmény hiányában — megszüntette a nyomozást Losonczy Géza ellen. A néhai államminiszter ellen 1957. március 10-én rendelt el nyomozást a Belügyminisztérium, annak bizonyítására, hogy 1955 végétől egészen 1956. november 23-ig — tehát a jugoszláv nagykövetségen is — elkövette a szervezkedés bűntettét. A Legfőbb Ügyészség mostani határozatának indokolásából kiderül, hogy Losonczy Gézát 1957. április 11-én Romániában tartóztatták le, s azt követően többször kihallgatták. Az iratok szerint augusztusban ismertették a nyomozás anyagát a gyanúsítottal, aki arra több mint 60 oldalnyi észrevételt tett. Ezt követően azonban a nyomozást nem fejezték be, hanem 1958. január végéig folytatták. Losonczy Géza 1957. december 21-én a börtönben elhunyt. Egészségi állapotára vonatkozóan nem találtak egyértelmű adatokat. Az akkor hatályos jogszabályok szerint az előzetes letartóztatás elrendelésének általános feltétele mindenekelőtt a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja volt. Mivel ez nem állott fenn, az egykori államminisztert haláláig törvénytelenül tartották fogva — mutat rá a határozat. Utal a magyar—jugoszláv kormányközi egyezményre is, amely szerint a Jugoszlávia budapesti nagykövetségén tartózkodók elhagyhatják az épületet, őket nem vonják felelősségre. Az eljáró szerveknek tehát figyelembe kellett volna venniük ezt az egyezményt is. (MTI) Kánikulai hétvége a földeken A hét végén tomboló kánikulában dolgoztak a kombájnok Szolnok megyében, az ország második legnagyobb gabonatermő területén. A 133 ezer hektárnyi búzát kilencszáznál több arató-cséplőgép vágta, s több száz szállító jármű hordta a szemet a magtárba. A tiszaföldvári Lenin Tsz határában dolgozó tizenhét kombájnos egyetlen nap alatt kétszáz hektárról takarította be az ígéretes termést. Jóllehet a kombájnok vezetőfülkéje légkondicionált, a hőség kemény próbára teszi a mezei brigádok tagjait, akik számára mozgójáratok hordják a friss, hideg üdítőt és a főtt ételt. A hét végére Hajdú-Bihar megye mezőgazdasági üzemei befejezték az őszi árpa betakarítását, s mind a 75 kalászos gabonát termelő gazdaságban megkezdődött a búza aratása. Az idén 6000 hektáron termesztett árpa 4,5—4,6 tonnás hektáronkénti termésátlaga jobb, mint a tavalyi, s az elmúlt évit némileg meghaladó termésre számítanak a 92 ezer hektáron termelt búzából is. Vasárnap már több mint 700 kombájn vágta a rendet folyamatosan Hajdú-Biharban. Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően a gazdaságok kölcsönösen gépekkel segítik egymást, a legtöbb kombájnt mindig az érettebb gabonatáblákba irányítják. A Hajdú-Bihar Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat folyamatosan vásárolja fel a termést. Péntek estig 3500 tonna árpát és 6000 tonna búzát vettek át a gazdaságoktól. (MTI) Fogyasztói Árindex Füzetek Hangsúlyváltás a KSH munkájában? „A tavalyi év — amelynek statisztikai értékelései most készülnek el — az életszínvonal alakulásának szempontjából fordulópontot jelent: 1988-ban több évtizede először fordult elő, hogy a lakossági fogyasztás egésze csökkent. Ebben meghatározó szerepet a fogyasztói árak jelentős mértékű — kétszámjegyű — emelkedése játszott, amellyel a lakosság nagyobb részének jövedelme nem tudott lépést tartani. Növeli az árváltozások kedvezőtlen életszínvonalhatásait, hogy az áremelések elsősorban a fogyasztásban alapvető szerepet betöltő javakra koncentrálódnak, így volt ez 1988-ban, és — sajnos — az idei évben is ezzel kell számolnunk” — olvasható a Fogyasztói Árindex Füzetek most megjelent első számának bevezetőjében. A kiadványt már önmagában is egyfajta nóvumként vehetik kézbe az előfizetők: a KSH eddig a lakosságot legfeljebb általános adatokról informálta, a statisztikai évkönyv köteteiben. A füzet bevezető gondolatain túlmenően vajon mi késztette arra az intézetet, hogy jobban a lakosság felé forduljon? — kérdeztük a kiadvány szerkesztőjét, Faith Gáspárt, a KSH osztályvezetőjét. — Azért a lakosság eddig is hozzájuthatott az ilyen adatokhoz, hiszen előfizethette a közlönyöket. Elismerem, azokból nehezebb volt kihámozni a lényeget. Tény azonban, hogy most hangsúlyváltás történt munkánkban, ennek tényleges eredménye a lakosságot leginkább foglalkoztató információk, így a fogyasztóiárindex-módosulások negyedévenkénti rendszeres közreadása. Az információk birtokában pedig — reméljük — nem csupán célirányosabb kérdéseket tehetnek fel az emberek reáljövedelmük változásával kapcsolatban, hanem igényeiket is pontosabban megfogalmazhatják a politikai, az érdekvédő szervezetek vitáiban. A kiadvány ígérete szerint a „számok nyelvén kívánja bemutatni azt, hogy a statisztikai átlag hogyan alakul, hogy jelenik meg az egyes rétegeknél”. Milyen rétegekre gondolnak? — Voltaképp már az első számban az aktív — inaktív lakossági rétegek szerint, a gyermekek számától, a lakóhely típusától függően számoltuk ki a fogyasztást reprezentáló termékféleségek körét, azok árváltozását. Első füzetünkben az 1988-as esztendő fogyasztóárindexváltozásait mutatjuk be, rétegek szerint is. Kiderül, hogy kit hogyan érint az infláció. Az árak megfigyelését milyen módszerrel végzik? — Szerte az országban, havonta egy-két alkalommal végeznek próbavásárlásokat ármegfigyelőnk. Lényegesnek tartom, hogy nem a közlönyben meghirdetett árváltozásokat vesszük alapul, hanem a boltokban ténylegesen kapható termékek árának alakulását. Igyekszünk kiszűrni a burkolt árváltozások zömét, vagyis termékcsoportok közül válogatunk, vásárlóink nem ragaszkodnak konkrét cikkekhez. Ha tehát egy drágább importtermék jelenik meg a piacon— mondjuk egy olasz cipő !—, akkor nem feltétlenül annak az árát kalkulálják a próbavásárlók, hanem a településen kapható férfi marhabőr cipő átlagárát. Ugyanígy, a kivételesen olcsó termék sem biztos, hogy felkerül a felmérést végzők listájára. Egyébként a felmérések korántsem fillérekbe kerülnek, ám azokat annak ellenére fontosnak ítéljük — és ez megint csak egyfajta, szemléletváltást tükröz a KSH részéről —, hogy több tízmilliós kiadást jelentenek az intézetnek. (voksán) Moszkvai filmfesztivál Brezsnyev idején elutasították volna ezeket az alkotásokat Szombaton reggel egy lengyel és egy francia versenyfilm sajtóvetítésével kezdetét vette a XVI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál versenyprogramja. A filmeket este tekinti meg a nemzetközi zsűri, amelynek elnöke Andrzej Wajda lengyel rendező. A korábbitól eltérően az idei versenyprogram mindössze húsz filmből áll. Andrej Plahov ismert szovjet kritikus, a válogatóbizottság elnöke újságíróknak elmondta: a mostani fesztivál különlegessége, hogy számos olyan filmet vetítenek, amelyeket a pangás éveiként emlegetett brezsnyevi időszakban eleve elutasítottak volna azzal az indoklással, hogy a „művészethez semmi közük”. A versenyfilmek közt van például a „Láva” című lengyel film, amely a korábban tabutémának számító orosz—lengyel viszonyt boncolgatja, vagy a „Nyár kísértetekkel" című japán alkotás, amely misztikus elemeket tartalmaz. Tábor táborozóknak Alapismereti gyalogtúra-táborozó tanfolyamot rendez a középiskolásoknak, szakmunkástanulóknak augusztus 12 —20-ig az Esztergom, Sípolóhegy feletti kempingben a Budapesti Természetbarát Bizottság. A táborozók tájékozódási, táborozási ismereteket szereznek a táborozás során. A tábor költségeit a rendező szerv jelentős mértékben támogatja. Az O8 közleményeiből A Magyar Emberi Jogok Alapítvány az Országos Sajtószolgálaton keresztül felhívást juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben kifejtik, hogy egyre aggasztóbb hírek érkeznek Cs. Gyimesi Éva kolozsvári Irodalomtanár sorsa felől. Ezért a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány tiltakozásra szólít fel minden emberi jogi szervezetet. Kádár János életútját kíséreli meg értékelni az MSZMP Marxista Egységplatformjának felhívása, amelyben többek között kifejtik, hogy Kádár János nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi munkásmozgalom, valamint a magyar nép nagy halottja is. Ezért kérik az MSZMP elnökségét, és a temetési bizottságot, hogy Kádár János holttestét az Országházban ravatalozzák fel, hogy a magyar nép és nemzetközi tisztelői méltón róhassák le kegyeletüket. Nemzetközi demonstráción képviseltette magát a Baloldali Alternatíva Egyesülés. Ennek tapasztalatait felhívásukban fogalmazzák meg, amelyben tiltakoznak a nemzetközi tőkés centrumok pénzügyi diktatúrája ellen, s a szegény országok, köztük hazánk adósságainak eltörléséért szállnak síkra. Mint a felhívásban kifejtik: az adósságcsapdából csak nemzetközi összefogás útján lehet kitörni. Ezért el kell kezdeni az adósságtörlesztés átütemezését, majd elengedésének követelését. A nagy francia forradalom esztendejében nyílt meg az ország egyik legrégibb cukrászdája, a pécsi Caflisch, amely folyamatosan működött az elmúlt kétszáz év alatt. Cégtáblájára kétszer került fel a Caflisch név. Először 1865-ben, amikor a Svájcból érkezett vándorlegény, Caflisch Kristóf meg- Kétszáz éves cukrászda Pécsett telepedett Pécsett és megvásárolta az üzletet előző tulajdonosától. Másodszor 1988- ban, amikor kívül-belül felújították a cukrászdát, s patinás szépségével együtt viszszakapta a márkás nevet. A város korzóján, a Kossuth Lajos utcában áll az érdekes vendéglátóhely. A sok viszontagságot megélt emeletes épület földszintjén működik a cukrászda — már a török utáni első összeírásban (1695) is szerepel, ennek alapján a szakemberek középkori eredetűnek tartják a házat. # 5 „Mikor bontanak végre a Bermuda-háromszögben” című, nemrégiben megjelent írásunk után többen is megkeresték szerkesztőségünket az ottlakók közül. Volt, aki így méltatlankodott: „Miért mindig a tanácsiakat szólaltatják meg riportjaikban? Az építéssel, szanálással összefüggő ügyek elsősorban az állampolgárokat érintik közvetlenül és érzékenyen. Miért nem őket hallgatja meg az újságíró? Azokat, akik évtizedek óta arra várnak, hogy a tanács végre beváltsa ígéretét.” Itt Kispesten, a Vöröshadsereg útja, Korvin körút, Ady Endre út és Mátyás király út által határolt területen — ez az a bizonyos Bermuda-háromszög — úgy harminc éve építési tilalom van. Eddig úgy tudták a környékbeliek, hogy végre költözhetnek. Újabban ismét teljes bizonytalanságban élnek. Rettenetesen rossz a hangulat. — Tulajdonképpen megint ott vagyunk, ahol voltunk 20 évvel ezelőtt, hogy senki nem tud semmit. Mindig mást mondanak a tanácsnál — mondja szomorúan Purák Márta, aki a Korvin körút 14-ben lakik, s aki foglalkozására nézve női szabó, iparát itt gyakorolja a csöppnyi szoba-konyhás lakásban. — Tessék elképzelni, tavaly decemberben összehívtak bennünket a tanács illetékes vezetői ide a közeli iskolába, és bejelentették: „akinek megfelel a felajánlott lakás, karácsony és újév között már el is költözhet ...” Most július van. A szomszédasszonyom, egy tanárnő, a napokban bent volt a tanácsnál, neki azt mondták, hogy a nyarat még biztosan itt fogjuk tölteni. Nekem kétezeregyben telik le az az összeg, amelyet lelakhatok abból, amit ráköltöttem a lakásomra és részben a házra is, hogy valahogy kinézzünk. Lehet, hogy még akkor is itt leszünk? Elherdált milliók — írja meg — jegyzi meg egy másik szomszéd —, hogy nekünk nagyon fáj egy nemrégiben megjelent újságcikk. Azt írták rólunk, hogy itt, a Bermuda-háromszögben, a romos lakásokban olyan szegény emberek élnek, akik tulajdonképpen nem is akartak soha változtatni a körülményeiken, nem akartak kitörni a szörnyű helyzetből. Kérem, itt negyven év ment el úgy, hogy mindenkit lebeszéltek arról, hogy költsön a lakására. Ennek ellenére jó néhányan a saját kockázatunkra fürdőszobát csináltattunk, parkettáztattunk, kifestettünk és mázoltattunk, vállalva, hogy akár egy év múlva a buldózerek martaléka lesz az egész. De azt gondoltuk, egy évre is megéri, hogy normálisan élhessünk. *— Ha nem hagyták volna lerohadni ezt az egész környéket, higgye el nekem, a Wekerle szépségével vetekednének a mi házaink is — mondja egy másik lakó. — Elkeserítő, hogy a régi kispesti családok gyerekeinek el kellett költözniük, mert a családi házakat nem engedték bővíteni, nem adtak engedélyt a tetőtér-beépítésekre, arra, hogy egy emeletet ráhúzzon valaki a jó alapra, vagy a kisebb ház mellé egy kétszobás toldalékot tegyenek. — Fel vagyunk háborodva, hogy ötmillió forint kisajátítási kártérítést kapott valaki a házáért. Nem az összeget sokalljuk, mert a ház többet ér. Hanem azon háborgunk, hogy ezt a csodálatos családi házat is le fogják bontani. Miért? Amikor fél Kispestet lebontották, azt hiszem, a hetvenes évek elején, megdöbbentő tragédiákat éltünk át. Emberek lettek öngyilkosok, családi életek mentek tönkre, nem beszélve az elherdált milliókról. Egy felelős vezető azt mondta úgy tíz esztendővel a nagy bontások után: „Ma már biztosan nem bontanánk le a házak felét sem”. Lehetséges, hogy az illetékesek sem járnak el a kötelező gondossággal? Lehet, hogy öt év múlva megint azt mondja valaki, kár volt lebontani a jó házakat itt is? Leitgéb Jánosné azt válaszolja kérdésemre: ők, ha minden jól megy, hamarosan költöznek. „Itt születtem 67 évvel ezelőtt, a Szalay utca 11-ben. Harminc éve itt a lakom a 18-ban. Az a szerencsénk a párommal, hogy a régi családi házból is van egy negyed tulajdonom, s a mostaniban is egy fél. Így a kisajátítási összegből le tudtunk előlegezni egy kis családi házat a KISZ-lakótelep mellett. De most azért nagyon meg vagyunk ijedve. Úgy elhallgattak ezek ott a tanácsnál, mint a pinty. Nekünk meg időre kell fizetnünk. Mi lesz, ha nem kapjuk meg a kisajátítási öszszegeket? Ha visszamegy a bolt, újabb kis házat nehezen fogunk találni ennyi pénzért itt a környéken. Mert hát ehhez ragaszkodunk.” — A tanácsiakat egyáltalán nem érdekli, hogy mi hogyan élünk, milyen családi problémákat idéz majd elő sokaknál az elköltözés ténye. De ez a kisebbik baj. Jöjjön beljebb, nézze meg, hogy hol lakunk mi — invitál szoba-konyhás lakásába Pintér Istvánné, akinek hatéves kislánya is a nyomunkban van, s bele is szól a felnőttek beszélgetésébe: „Mondd el a néninek, hogy befalazták a WC-t is.” Panaszok házról- házra — Itt a Szalay utca 15- ben három lakást falaztak be az elmúlt két évben — mondja magyarázóan Pintérné. — A mi lakásunk nem komfortos. Kijárunk WC-re a kert végébe, azaz amolyan falusi árnyékszékre. Kértük a tanácsiakat, hadd költözzünk át abba a komfortosított lakásba akár egy évre is. Falazzák be a mi lakásunkat inkább. De mire hazajöttünk a munkából, már be is volt falazva az angol WC-s szoba-konyha. Ahogy bejött, látta, milyen szép ház volt ez valamikor? Itt közvetlenül mellettünk is megürült egy szoba-konyha az elmúlt években. Kértük azt is, hadd nagyobbítsuk meg a mienket vele, annál is inkább, mert ez régen össze is tartozott. Befalazták ezt is. Írja meg nyugodtan, hogy nagyon sok pénzt költöttem volna erre a lakásra, ha lett volna valaki a tanácsnál, aki felkarolja az öntevékeny lakókat. — Most hallottam: előfordulhat, hogy a telet is itt töltjük — szólal meg mellettünk Soltész Imréné, aki szintén az udvarban lakik. — Az elmúlt télen napi 150 forintot fűtöttünk el olajjal. Ha itt kell maradnunk, vagy fűteni, vagy enni fog a család, mert ezt nem fogjuk bírni. Itt éjjel-nappal fűteni kell, mert különben megfagyunk. Bementem én is a tanácsba, mondtam, veszek egy hordozható cserépkályhát, el is tetettem, 11 ezer 600 forint lett volna. Azt mondták, ne vegyek kályhát. Legyek nyugodt, megyünk. Hát vettem egy mosógépet. De lehet, hogy meg fogom bánni. De menjen nyugodtan tovább az utcában, ezek a panaszok házról házra ismétlődnek, és akkor még nem beszéltünk a családi problémákról, amikor egy udvarban lakik a nagymama meg a fiatalok, vagy a testvérek, akik segítik egymást. S mi lesz az öregekkel, akik itt egy csomóban élnek, hatvan-hetven éve együtt, egymást segítve? Mind meghalnak, ha elköltöztetik őket Káposztásmegyerre. A terv szent dolog — El vannak keseredve a szomszédok, és joggal — mondja a szemközti házból egy fiatalasszony, Kozák Judit, akinek a férje gumijavító kisiparos, és itt a saját telkükön áll a műhely is. — Nekünk saját tulajdonunk a ház, noha csak részben. Az anyósommal és egy nagynénivel lakunk közösen, de mindenki a saját lakrészében. Én magam is rengeteget járok a tanácsba. Nem tudok választ kapni arra a kérdésre, miért akarják lebontani a mi házunkat. Látja, a gyár falához ragasztva építkeztek annak idején a tulajdonosok. A gyár megmarad. Mi itt vagyunk közvetlenül mellette.- Útban nem leszünk, akármilyen építkezés is folyik majd itt. Akkor miért kell minket is lebontani? Én nem tudok magának egyetlen tanácsi előadót sem szidni, hogy ez vagy az az illetékes méltatlanul bánt velem, vagy ehhez hasonló. Nekem az a problémám, hogy nem válaszolnak arra a kérdésre: miért. Mert az nem válasz, hogy a tervek már elkészültek, a tervekben ez így áll. Én szeretném meggyőzni a tervezőt, hogy a mi esetünkben tévedett. Egyébként ezt eddig nem is cáfolta egyetlen illetékes sem, de az elkészült terv, úgy látszik, szent dolog. A legelkeserítőbb az, hogy számunkra nem kétséges: ma is ugyanúgy működik, ugyanúgy dönt a tanács, mint ezelőtt húsz évvel. Nem változott semmi az államigazgatásban. Ma is egy sima, legyalult területet akarnak átadni a kivitelezőknek, mert így a legegyszerűbb. A nyilatkozatokban szépen elmondják, ma már nem bontanak csak úgy, ami értékes a város számára, azt megóvják. De a gyakorlat egyáltalán nem ezt mutatja. A papírok mögött nem látják az embert. Mi is meggyőzhetők vagyunk, de csak igazi érvekkel. Miért mondjak le az én szép és kényelmes lakóhelyemről, négyzetméterenként ötezer forintért, ha ezt egy pár év múlva majd eladja a tanács húszezerért. Kik fognak ide jönni lakni? Kispesti munkásemberek? Ide sorházakat terveznek, kiskertekkel. — Tudja, azt is beszélik — fűzi hozzá a szomszédból valaki —, hogy összevissza állapítják meg a kisajátítási összegeket. Egy-egy roszszabb házért lényegesen többet ígérnek. Itt az Ady Endre utcában egy 100 négyszögöles telken lévő toldottfoldott házért például 2,1 milliót adtak. A tulaj egy hónapon belül el is költözött. Egy 150 négyszögöles telekért és 80 négyzetméteres házért 3,9 milliót ajánlottak ... Ne csodálkozzon senki, hogy az emberek bizalmatlanok, még az igazat sem hiszik már el a tanácsiaknak ... Kovács Ildikó Hangulat jelentés a „Bermuda-háromszögből" Senki sem tud semmit