Népszava, 1991. július (119. évfolyam, 152–178. sz.)

1991-07-01 / 152. szám

NÉPSZAVA 199­1. JÚLIUS 1., HÉTFŐ Új törvényjavaslat a kitüntetésekről Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt Nyakunkon az állami ünnep, augusztus 20., de a ki­tüntetésekről szóló új törvény sehol. Pedig, mint tud­juk, új érdem úton-útfélen terem, így az érdemrendek­ről szóló központi intézkedés se várathat soká magá­ra. Ezt alighanem a kormány is belátta, hiszen már ta­valy, év vége előtt, beterjesztette az Országgyűléshez a Magyar Köztársaság rendjeleiről szóló előterjesztését. A hagyományokat feltámasztó, heraldikai tanulmány­nyal felérő tervezet azonban vegyes fogadtatásra ta­lált. A rendjelváltás kodifikálása azóta is sok fejtörést okoz a kormánynak. Hat hónapos agyonhallgatás után a minap visszavonta a kabinet a korábbi javaslatot, és alapvetően új változatot terjesztett elő. Kormányzati szorgalmazás ellenére a parlamenti képvi­selők mégsem találták olyan sürgősnek a rendfelváltást, a kivételes eljárásra tett ja­vaslat nem kapott kétharma­dos többséget, így alighanem a címervitához hasonlóan felkorbácsolja a kedélyeket a kitüntetési törvényjavas­lat plénum előtti vitája. S ezen nem is csodálkozha­tunk, hiszen az eredeti ja­vaslathoz képest az érdem­rendek sokkal kisebb arze­náljával találja magát szem­ben a törvényhozó. Jutalom csak díjakkal jár Számos régies hangzású kitüntetés elmaradása miatt bizonyára sokan protestál­nak majd. Hisz nem olvas­hatnak immár a törvényja­vaslatban a Szent István Rend számos fokozatáról, a Corvin Koszorúról, nem is szólva a hangzatos elneve­zésű Bátorsági Éremről. Ami megmaradt: a Magyar Köztársasági Érdemrend és a Magyar Köztársasági Ér­demkereszt, és ezek legkü­lönbözőbb fokozatai. Az előb­bit a kormányfő, az utóbbit az illetékes miniszter javas­latára adományozhatja a köztársasági elnök. A kitün­tetett okiratot igen, de bo­rítékot (pénzjutalmat) az új szabályok szerint már nem kaphat. A korábbi kitüntetések a törvény hatálybalépése után is viselhetők. Kivételt képez a Munkás-Paraszt Hata­lomért Érdemérem és az 1956 után adományozott Szabad­ság Érdemrend. Természete­sen azok a kitüntetések sem hordhatók, amelyek viselé­sét már a korábbi jogszabá­lyok megtiltották. (Így pél­dául az 1945-ben, illetve 1946- ban betiltották a Nemzetvé­delmi Kereszt, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlék­érem és a Tűzkereszt viselé­sét.) Az új szabályozás nem vál­toztat a Kossuth-díj és a Széchenyi-díj adományozásá­nak feltételein. Ez utóbbiak jogi szabályozásának felfris­sítése 1990-ben már megtör­tént. A törvény nem zárja ki további kitüntető címek, dí­jak, oklevelek, plakettek ala­pítását és adományozását, de ezek külső formájukban sem hasonlíthatnak a magas állami kitüntetésekre. Az utóbbiak alapítására minisz­terek és önkormányzatok jogosultak. A törvényjavas­lat azt is kimondja, hogy csak a díjakkal járhat juta­lom, ami viszont adóköteles. Határidő: augusztus 1. A kormány azt szeretné, ha a kitüntetésekről szóló törvény már augusztus 1-jén hatályba lépne. Ehhez az kell, hogy a javaslatot na­pokon belül, még a rendkí­vüli ülésszak első szakaszá­ban tárgyalni kezdje a par­lament. Ha a nyári szünet előtt nem ütik a tervezetre a jóváhagyó pecsétet, aligha­nem hiába nyomtatják ki a kitüntetésekről szóló okleve­leket. Egy évvel a rendszer­­váltás után sok kitüntetés könnyen raktáron maradhat. A törvény-előkészítők ja­vára legyen mondva, a ki­tüntetések bővített újrater­melésétől ezúttal már nem kell tartanunk. Bár a leg­magasabb állami kitünteté­sek egyes fokozataiból sze­rény számításom szerint évente több mint 1700 ado­mányozható, az illetékesek remélhetőleg az év hátralé­vő hat hónapjában nem fog­ják túlteljesíteni a kitünte­tési kontingens időarányos részét. Nem lesz 200 ezer! A szovjet modellre épülő tömeges kitüntetési rendszert azért sem lenne ajánlatos feltámasztani, mert a tör­vény megalkotásának — az indoklás szerint — épp en­nek erkölcsi meghaladása az egyik célja. A pártállam év­tizedeiben ugyanis évente több mint 200 ezer plakett talált gazdára. Mint tudjuk, gyakran igen sajátos politi­kai érdemek szerint. A közvélemény alighanem egyetért tehát azzal a kor­mányzati állásponttal, hogy a korábbi kitüntetések több­ségének megkopott az erköl­csi értéke, s nem lehet alkal­mas a Magyar Köztársaság által elismert érdemek ho­norálására. A magyar álla­miság folyamatosságát de­monstrálja, hogy a szabályo­zandó két állami kitüntetést eredetileg 1946-ban alapítot­ták, és 1949-ig adományoz­ták. A törvényjavaslat most némileg megváltozott funk­cióval újítja meg ezeket, amelyek a jövőben az általá­nos magyar állami kitünte­tés szerepét töltik be. A tör­vény mellékletét képező ki­tüntetési alapszabályok a többi között azt is rögzítik, hogy a Magyar Köztársaság elnöke élethosszig tulajdo­nosa a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjé­nek. Bodnár Lajos A Magyar Köztársasági érdemrend fokozatai: — nagykereszt — középkereszt, csillaggal — középkereszt — tisztikereszt — kiskereszt A Magyar Köztársasági Érdemkereszt fokozatai: — arany — ezüst — bronz Évenként adományozható kitüntetések száma: IS 35 30 140 280 200 400 600 Fórum az erőszak ellen Erőszakellenes társadalmi szervezetek és csoportosulá­sok számára rendezett fóru­mot szombaton a Raoul Wal­lenberg Egyesület, a szerve­zet székházában. A rendez­vényt abból a célból szer­vezte az egyesület, hogy e szervezetek számára lehető­vé tegyék nézeteik kicseré­lését, egymás céljainak és módszereinek megismerését, s ezáltal későbbi, közös ak­ciók szervezését is. A jelen­levő szervezetek, köztük a Katonai Szolgálatmegtaga­dók Szövetsége — az Alba Kör —, a Magyarországi Zöld Párt Erőszakellenes Csoportja, a Transznacioná­lis Radikális Párt, a Józan Élet Szövetség és más, ki­sebbségi célokat kitűző cso­portosulások küldöttei ösz­­szesen mintegy 5000 fős tag­ságot képviseltek a fórumon. A mostani fórum jelentő­sége abban áll — mondta az MTI tudósítójának Ambrus Péter, a Wallenberg Egye­sület ügyvivője —, hogy meg­indul a közös gondolkodás azokban a problémakörök­ben, amelyekkel ezek a ki­sebbségi érdekeket képvise­lő szervezetek közösséget tudnak vállalni. A fórum résztvevői valamennyien úgy vélték, hogy az erőszak kü­lönböző fajtái egyre szapo­rodnak társadalmunkban, melyek szenvedő alanya az állampolgárok többsége. Az eszmecserét a tervek szerint olyan közös akciók követik, majd, amelyek az erőszakot erősítő tendenciák visszaszorítására keresnek megoldást. (MTI) Kisebb jövedelemből kevesebb a járadék Nyugtalanító hírek keringenek a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetéről, fizetőképességéről, kintlevőségei­ről, szolgáltatásainak bizonytalanságáról. Van-e alap­juk a híreknek? — kérdeztük Fekete Sándortól, az Or­szágos Társadalombiztosítási Főigazgatóság pénzügy­ben illetékes helyettes főigazgatójától. — Igaz, hogy kintlevősé­günk növekszik, megközelíti a harmincmilliárd forintot. Tapasztaljuk továbbá a be­vételeink elmaradását , az eredetileg kalkulált összeg­től. Ami a béreknek a vár­hatónál kisebb növekedésére, az általános nagymérvű lét­számcsökkentésre, tehát já­rulékkiesésre vezethető visz­­sza. Nyilvánvaló, hogy a kint­levőségek hátterében is gaz­dasági gondok húzódnak meg.­­ Természetesen így van. Behajtási törekvéseink ezért sem járnak sikerrel. A csőd­eljárás csak a több hónapos, vagy évekre elhúzódó proce­dúra befejeztével teszi lehe­tővé a tartozás kiegyenlíté­sét. Legfeljebb a valószínű­leg 1992. január 1-jével élet­be lépő csődtörvénytől vár­hatunk valamit, ha tartozás kiegyenlítésére értékpapírt, ingatlant, gépet is elfogad­hatunk. És főképpen, ha hi­telezőként előbbre sorolnak bennünket. Ennek ellenére szeretnénk valami változást elérni. De, mivel nekünk végrehajtási jogunk nincs, az adóügyi apparátusnak ad­juk át ezeket az ügyeket úgy­nevezett serkentési jutalék fejében. Sok sikerrel azon­ban ez sem jár: 1989-ben a végrehajtásra adott összegek 6,9, tavaly már csak 2 száza­lékát kaptuk meg. Korlátozza-e mindez a TB- szolgáltatások folyósítását? — Hangsúlyozom, hogy semmi esetre sem, amire többszörös garancia van. Amennyiben a TB-alap fi­zetőképességi gondokkal küszködik, hitelt vehet fel. Az első ötmilliárdot évi 22 százalékos kamatra, a továb­bi hitelt költségvetési forrás garantálja. Végső soron pe­dig általános állami garancia a biztosíték a zavartalan mű­ködésünkre. Olyasmi tehát nem fordul­hat elő, hogy a nyugdíj- és a táppénz folyósítása kése­delmet szenved, vagy elma­rad? — Nem. De a remélt év­közi nyugdíjemelést nem te­szi lehetővé a TB jelenlegi helyzete. És a tavalyihoz hasonló, egyszeri, év végi nyugdíj­kiegészítést? — Ezt ma nehéz megjó­solni. Ha bevételünk emel­kedne, akkor talán lesz rá mód. Mitől emelkedne? — Sokéves tapasztalat sze­rint a III. negyedév végén, a IV. negyedben az év elejinél nagyobb tömegű a bérki­áramlás. Ez valószínűleg az idén is így lesz, ami alapot teremthet az év végi intéz­kedéshez. L. M. Nagy Ferenc József: a fiskálisok győzelme a parasztok felett Árnyékkormányt akar a kisgazdaelnök Aki nem pitizett Torgyánnak, az ment - Zsíros kéznél akart lenni — Vörös Vince elítéli a nagyválasztmány szellemét (Folytatás az 1. oldalról) den őrizhetik meg politikai és emberi függetlenségüket. A kisgazdapárti választás­nak következményeként Pász­tor Gyula, frakcióvezető ösz­­szehívta hétfő estére a kép­viselőcsoportot, amely meg­vitatja az elmúlt napok ese­ményeit, s nem kizárt, jelen­tős döntést hoz — azaz sza­kítanak az újonnan válasz­tott pártvezetéssel, én most Torgyán doktornak pitiztem volna, vegyen a ke­gyeibe ...” — mondta a volt elnök, és távozott a nagyvá­lasztmány színhelyéről. A szavazás ez után kez­dődött, a százötvenezer forin­tért vásárolt számítógépes program szerint, egy óra múl­va már eredményt is lehete­tett volna hirdetni, ám ebből több mint hét óra lett. Ezen idő alatt a küldöttek meghall­gatták az ellenőrző bizottság jelentését a párt pénzügyi helyzetéről, melyből világo­san kiderült — mint azt már többször megírtuk — nem megfelelően kezelték a párt pénzeit, s ennek következ­ménye: több volt vezető el­len fegyelmi eljárást fognak indítani. Pohankovics István volt pártigazgató, jelenleg az Ipari Minisztérium államtit­kára, akinek felelősségét megállapította a pénzügye­ket vizsgáló bizottság, felké­szült a fegyelmi következmé­nyeire. Nem kisebb vihart kavart a kárpótlási törvényről folyó vita, amely abban csúcsoso­dott ki, hogy a Kisgazdapárt és a tagság számára elfogad­hatatlan törvényt azok a kép­viselők „hajtották ki”, és azok szavazták meg, akikre ki a pártból Pártay Tivadart, Ómolnár Miklóst, Oláh Sán­dort, Pásztor Gyulát és Pre­­peliczai Istvánt, ám a leve­­ s torgyan-b­ibor ünnepei Toroczkay Csaba felvétele Titokzatos fénymásolt papírok A választás előtt már jó néhány órával titokzatos fénymásolt lapok jártak kézről kézre a kisgazdák között, melyeken, mint­egy útmutatóként, alá volt húzva, hogy kire sza­vazzanak a küldöttek. A papírokon Torgyán dok­tor és az ő irányvonalát képviselő politikusok ne­ve alatt virított a vastag, fekete vonal , s az ered­mény nem is maradt el. Persze, volt, aki mindezt egyszerűen rágalomnak minősítette, mert, hogy erre Torgyánnak ugyan mi szüksége lenne. A fénymásolt lapok azon­ban önmagukért beszél­tek ... Szombaton délben, a Test­­nevelési Egyetemen Nagy Fe­renc József pártelnök és hí­vei : Kiss Gyula, Pásztor Gyula, Ómolnár Miklós, Oláh Sándor távozásával el is dőlt, ki lesz az új pártelnök. A több, mint ötszáz nagyvá­lasztmányi küldött előtt a két elnökjelölt, Nagy Ferenc József és Torgyán József, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben — nem véletle­nül tartották zárva az ajtó­kat — támadta egymást. Ez­után Nagy Ferenc József már a folyosón azt hangoztat­ta: „Torgyán doktor úgy ju­tott az elnöki posztra, hogy a még meglévő törvényes el­nököt a sárba taposta, gyaláz­­ta. Amíg a parlament dolgo­zott, és alkotta a törvényt, addig Torgyán a vidéket jár­ta, és manipulálta az embe­reket, így győzhettek a fis­kálisok a parasztok felett. Ha én annyira ragaszkodtam volna ahhoz a sokat emlege­tett bársonyszékhez, akkor A ,, pince­­páholyban ” hallottak Mivel zárt ajtók mögött kezdődött és végződött a nagyválasztmány, az új­ságírók egy idő után megunták a folyosói ácsorgást, s az alagsor­ban megtalálták azt a he­lyet, ahol minden szó jól hallható volt. S mi volt, ami oly titkossá tette a nagyválasztmányt? Íme, egy felszólaló néhány, nagyon jellemző monda­ta: „Fiaim, anyátok szól hozzátok! Rosszak vagy­tok, gyermekeim! Hogy tudtatok megszavazni egy igen kárpótlást? Ezért keresztrefeszítést érde­melnétek! Nem a Kónya tökéletlenségeit kellett volna támogatnotok ott, a parlamentben, hanem az igazi kisgazdák érde­keit képviselni!" ezek után nincs szükség a pártban. Többször kezdemé­nyezték a küldöttek, zárják li ,nem párt ez,­­ hanem csűrbe!’ A választmányi ülés fe­szültségeiből csak mon­datok szűrődtek ki a fo­lyosókon álló újságírók­hoz, az azonban jól hall­ható volt, hogy a társel­nökök igen indulatosan ecsetelték egymás múlt­ját, politikai bal-, iletve jobblépéseit, s mindket­ten saját erkölcsi tiszta­ságukra hivatkozva hir­dették saját igazukat. Torgyán doktor például többek között megjegyez­te, hogy az ő erkölcsi tisztaságát — négyszem­közt — még maga Antall miniszterelnök is elis­merte, mondván, nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki ne hagyja betörni magát a politikai rendőrség által. Az ön­­tömjénező szavak után nem sokkal indulatosan tört ki a teremből egy kisgazda képviselő, s ma­gán kívül ordítozta: „Nem párt ez, hanem csürhe!” zető elnök, Bejczy Sándor, ezt elhárította. Zsíros Géza nem óvja meg a nagyválasztmányi válasz­tást, holott azért jött haza Amerikából, s az eseményre egyenesen a repülőtérről ér­kezett, hogy ha a nagyvá­lasztmány jelöli az elnöki vagy főtitkári pozícióra, „kéz­nél legyen”. Jelölését azonban egy félreértés folytán a jelö­lőbizottság visszautasította, azzal: Zsíros azt üzente, nem kívánja jelöltetni magát. Az eredményhirdetés előtt Vörös Vince, a párt tisztelet­beli alelnöke, az Országgyűlés alelnöke a Népszavának el­­ítélőleg nyilatkozott a nagy­választmány szelleméről, Nagy Ferenc József és Tor­gyán József személyeskedé­séről. A frakció és a párt­vezetés közötti ellentétre utalva elmondta, hogy Tor­gyán Józsefnek alkalmazkod­nia kell a képviselőcsoport állásfoglalásához. Ha nem ezt teszi, akkor maga ellen vét, és lehet, hogy néhány hónap múlva Torgyán Józsefet fog­ják leváltani az elnöki tiszt­ségből. Demény Dóra—Sámán Ildikó Befejeződött a református világtalálkozó Istentisztelettel zárult a Ma­gyar Reformátusok II. Világ­­találkozója Zánkán, az egy­kori úttörővárosban, amely az I. Magyar Református If­júsági Világtalál­kozóna­k is színtere volt. ötvenhárom éves szünet után rendezhettek újra világ­­találkozót a magyar refor­mátusok június 21—30-a kö­zött. A tíz napig tartó ese­ménysorozaton mintegy százezer református vett részt a világ negyven orszá­gából. Érkeztek hazánkba kisebbségi sorban élő magyar reformátusok — Erdélyből, Szlovákiából, Jugoszláviá­ból és Kárpátaljáról , va­lamint diaszpórákban élő hívők Nyugat-Európából és a tengerentúlról. A találko­zó legrangosabb eseményei Budapesten és Debrecenben zajlottak, de Kecskemét, Pá­pa, Cegléd és Sárospatak is otthont adott összejövetelek­nek. A fővárosi megnyitón Göncz Árpád köztársasági elnök mondott beszédet, a debreceni ünnepi istentisz­teleten pedig — ahol 200 palástos lelkész osztott úr­vacsorát — Antall József miniszterelnök és Tőkés László püspök köszöntötte a résztvevőket. A világtalálko­zó talán legjelentősebb eseménye a Magyar Refor­mátusok Világszövetségének megalakulása volt. A világ­­találkozón többek között: tudományos szimpóziumokat, egyházzenészek találkozóját, öregdiák- és presbiter-össze­jövetelt, református ifjúsági és cserkésztalálkozót is rendeztek. (MTI) 5

Next