Népszava, 1991. július (119. évfolyam, 152–178. sz.)
1991-07-01 / 152. szám
NÉPSZAVA 1991. JÚLIUS 1., HÉTFŐ Új törvényjavaslat a kitüntetésekről Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt Nyakunkon az állami ünnep, augusztus 20., de a kitüntetésekről szóló új törvény sehol. Pedig, mint tudjuk, új érdem úton-útfélen terem, így az érdemrendekről szóló központi intézkedés se várathat soká magára. Ezt alighanem a kormány is belátta, hiszen már tavaly, év vége előtt, beterjesztette az Országgyűléshez a Magyar Köztársaság rendjeleiről szóló előterjesztését. A hagyományokat feltámasztó, heraldikai tanulmánynyal felérő tervezet azonban vegyes fogadtatásra talált. A rendjelváltás kodifikálása azóta is sok fejtörést okoz a kormánynak. Hat hónapos agyonhallgatás után a minap visszavonta a kabinet a korábbi javaslatot, és alapvetően új változatot terjesztett elő. Kormányzati szorgalmazás ellenére a parlamenti képviselők mégsem találták olyan sürgősnek a rendfelváltást, a kivételes eljárásra tett javaslat nem kapott kétharmados többséget, így alighanem a címervitához hasonlóan felkorbácsolja a kedélyeket a kitüntetési törvényjavaslat plénum előtti vitája. S ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az eredeti javaslathoz képest az érdemrendek sokkal kisebb arzenáljával találja magát szemben a törvényhozó. Jutalom csak díjakkal jár Számos régies hangzású kitüntetés elmaradása miatt bizonyára sokan protestálnak majd. Hisz nem olvashatnak immár a törvényjavaslatban a Szent István Rend számos fokozatáról, a Corvin Koszorúról, nem is szólva a hangzatos elnevezésű Bátorsági Éremről. Ami megmaradt: a Magyar Köztársasági Érdemrend és a Magyar Köztársasági Érdemkereszt, és ezek legkülönbözőbb fokozatai. Az előbbit a kormányfő, az utóbbit az illetékes miniszter javaslatára adományozhatja a köztársasági elnök. A kitüntetett okiratot igen, de borítékot (pénzjutalmat) az új szabályok szerint már nem kaphat. A korábbi kitüntetések a törvény hatálybalépése után is viselhetők. Kivételt képez a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem és az 1956 után adományozott Szabadság Érdemrend. Természetesen azok a kitüntetések sem hordhatók, amelyek viselését már a korábbi jogszabályok megtiltották. (Így például az 1945-ben, illetve 1946- ban betiltották a Nemzetvédelmi Kereszt, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem és a Tűzkereszt viselését.) Az új szabályozás nem változtat a Kossuth-díj és a Széchenyi-díj adományozásának feltételein. Ez utóbbiak jogi szabályozásának felfrissítése 1990-ben már megtörtént. A törvény nem zárja ki további kitüntető címek, díjak, oklevelek, plakettek alapítását és adományozását, de ezek külső formájukban sem hasonlíthatnak a magas állami kitüntetésekre. Az utóbbiak alapítására miniszterek és önkormányzatok jogosultak. A törvényjavaslat azt is kimondja, hogy csak a díjakkal járhat jutalom, ami viszont adóköteles. Határidő: augusztus 1. A kormány azt szeretné, ha a kitüntetésekről szóló törvény már augusztus 1-jén hatályba lépne. Ehhez az kell, hogy a javaslatot napokon belül, még a rendkívüli ülésszak első szakaszában tárgyalni kezdje a parlament. Ha a nyári szünet előtt nem ütik a tervezetre a jóváhagyó pecsétet, alighanem hiába nyomtatják ki a kitüntetésekről szóló okleveleket. Egy évvel a rendszerváltás után sok kitüntetés könnyen raktáron maradhat. A törvény-előkészítők javára legyen mondva, a kitüntetések bővített újratermelésétől ezúttal már nem kell tartanunk. Bár a legmagasabb állami kitüntetések egyes fokozataiból szerény számításom szerint évente több mint 1700 adományozható, az illetékesek remélhetőleg az év hátralévő hat hónapjában nem fogják túlteljesíteni a kitüntetési kontingens időarányos részét. Nem lesz 200 ezer! A szovjet modellre épülő tömeges kitüntetési rendszert azért sem lenne ajánlatos feltámasztani, mert a törvény megalkotásának — az indoklás szerint — épp ennek erkölcsi meghaladása az egyik célja. A pártállam évtizedeiben ugyanis évente több mint 200 ezer plakett talált gazdára. Mint tudjuk, gyakran igen sajátos politikai érdemek szerint. A közvélemény alighanem egyetért tehát azzal a kormányzati állásponttal, hogy a korábbi kitüntetések többségének megkopott az erkölcsi értéke, s nem lehet alkalmas a Magyar Köztársaság által elismert érdemek honorálására. A magyar államiság folyamatosságát demonstrálja, hogy a szabályozandó két állami kitüntetést eredetileg 1946-ban alapították, és 1949-ig adományozták. A törvényjavaslat most némileg megváltozott funkcióval újítja meg ezeket, amelyek a jövőben az általános magyar állami kitüntetés szerepét töltik be. A törvény mellékletét képező kitüntetési alapszabályok a többi között azt is rögzítik, hogy a Magyar Köztársaság elnöke élethosszig tulajdonosa a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjének. Bodnár Lajos A Magyar Köztársasági érdemrend fokozatai: — nagykereszt — középkereszt, csillaggal — középkereszt — tisztikereszt — kiskereszt A Magyar Köztársasági Érdemkereszt fokozatai: — arany — ezüst — bronz Évenként adományozható kitüntetések száma: IS 35 30 140 280 200 400 600 Fórum az erőszak ellen Erőszakellenes társadalmi szervezetek és csoportosulások számára rendezett fórumot szombaton a Raoul Wallenberg Egyesület, a szervezet székházában. A rendezvényt abból a célból szervezte az egyesület, hogy e szervezetek számára lehetővé tegyék nézeteik kicserélését, egymás céljainak és módszereinek megismerését, s ezáltal későbbi, közös akciók szervezését is. A jelenlevő szervezetek, köztük a Katonai Szolgálatmegtagadók Szövetsége — az Alba Kör —, a Magyarországi Zöld Párt Erőszakellenes Csoportja, a Transznacionális Radikális Párt, a Józan Élet Szövetség és más, kisebbségi célokat kitűző csoportosulások küldöttei öszszesen mintegy 5000 fős tagságot képviseltek a fórumon. A mostani fórum jelentősége abban áll — mondta az MTI tudósítójának Ambrus Péter, a Wallenberg Egyesület ügyvivője —, hogy megindul a közös gondolkodás azokban a problémakörökben, amelyekkel ezek a kisebbségi érdekeket képviselő szervezetek közösséget tudnak vállalni. A fórum résztvevői valamennyien úgy vélték, hogy az erőszak különböző fajtái egyre szaporodnak társadalmunkban, melyek szenvedő alanya az állampolgárok többsége. Az eszmecserét a tervek szerint olyan közös akciók követik, majd, amelyek az erőszakot erősítő tendenciák visszaszorítására keresnek megoldást. (MTI) Kisebb jövedelemből kevesebb a járadék Nyugtalanító hírek keringenek a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetéről, fizetőképességéről, kintlevőségeiről, szolgáltatásainak bizonytalanságáról. Van-e alapjuk a híreknek? — kérdeztük Fekete Sándortól, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság pénzügyben illetékes helyettes főigazgatójától. — Igaz, hogy kintlevőségünk növekszik, megközelíti a harmincmilliárd forintot. Tapasztaljuk továbbá a bevételeink elmaradását , az eredetileg kalkulált összegtől. Ami a béreknek a várhatónál kisebb növekedésére, az általános nagymérvű létszámcsökkentésre, tehát járulékkiesésre vezethető viszsza. Nyilvánvaló, hogy a kintlevőségek hátterében is gazdasági gondok húzódnak meg. Természetesen így van. Behajtási törekvéseink ezért sem járnak sikerrel. A csődeljárás csak a több hónapos, vagy évekre elhúzódó procedúra befejeztével teszi lehetővé a tartozás kiegyenlítését. Legfeljebb a valószínűleg 1992. január 1-jével életbe lépő csődtörvénytől várhatunk valamit, ha tartozás kiegyenlítésére értékpapírt, ingatlant, gépet is elfogadhatunk. És főképpen, ha hitelezőként előbbre sorolnak bennünket. Ennek ellenére szeretnénk valami változást elérni. De, mivel nekünk végrehajtási jogunk nincs, az adóügyi apparátusnak adjuk át ezeket az ügyeket úgynevezett serkentési jutalék fejében. Sok sikerrel azonban ez sem jár: 1989-ben a végrehajtásra adott összegek 6,9, tavaly már csak 2 százalékát kaptuk meg. Korlátozza-e mindez a TB- szolgáltatások folyósítását? — Hangsúlyozom, hogy semmi esetre sem, amire többszörös garancia van. Amennyiben a TB-alap fizetőképességi gondokkal küszködik, hitelt vehet fel. Az első ötmilliárdot évi 22 százalékos kamatra, a további hitelt költségvetési forrás garantálja. Végső soron pedig általános állami garancia a biztosíték a zavartalan működésünkre. Olyasmi tehát nem fordulhat elő, hogy a nyugdíj- és a táppénz folyósítása késedelmet szenved, vagy elmarad? — Nem. De a remélt évközi nyugdíjemelést nem teszi lehetővé a TB jelenlegi helyzete. És a tavalyihoz hasonló, egyszeri, év végi nyugdíjkiegészítést? — Ezt ma nehéz megjósolni. Ha bevételünk emelkedne, akkor talán lesz rá mód. Mitől emelkedne? — Sokéves tapasztalat szerint a III. negyedév végén, a IV. negyedben az év elejinél nagyobb tömegű a bérkiáramlás. Ez valószínűleg az idén is így lesz, ami alapot teremthet az év végi intézkedéshez. L. M. Nagy Ferenc József: a fiskálisok győzelme a parasztok felett Árnyékkormányt akar a kisgazdaelnök Aki nem pitizett Torgyánnak, az ment - Zsíros kéznél akart lenni — Vörös Vince elítéli a nagyválasztmány szellemét (Folytatás az 1. oldalról) den őrizhetik meg politikai és emberi függetlenségüket. A kisgazdapárti választásnak következményeként Pásztor Gyula, frakcióvezető öszszehívta hétfő estére a képviselőcsoportot, amely megvitatja az elmúlt napok eseményeit, s nem kizárt, jelentős döntést hoz — azaz szakítanak az újonnan választott pártvezetéssel, én most Torgyán doktornak pitiztem volna, vegyen a kegyeibe ...” — mondta a volt elnök, és távozott a nagyválasztmány színhelyéről. A szavazás ez után kezdődött, a százötvenezer forintért vásárolt számítógépes program szerint, egy óra múlva már eredményt is lehetetett volna hirdetni, ám ebből több mint hét óra lett. Ezen idő alatt a küldöttek meghallgatták az ellenőrző bizottság jelentését a párt pénzügyi helyzetéről, melyből világosan kiderült — mint azt már többször megírtuk — nem megfelelően kezelték a párt pénzeit, s ennek következménye: több volt vezető ellen fegyelmi eljárást fognak indítani. Pohankovics István volt pártigazgató, jelenleg az Ipari Minisztérium államtitkára, akinek felelősségét megállapította a pénzügyeket vizsgáló bizottság, felkészült a fegyelmi következményeire. Nem kisebb vihart kavart a kárpótlási törvényről folyó vita, amely abban csúcsosodott ki, hogy a Kisgazdapárt és a tagság számára elfogadhatatlan törvényt azok a képviselők „hajtották ki”, és azok szavazták meg, akikre ki a pártból Pártay Tivadart, Ómolnár Miklóst, Oláh Sándort, Pásztor Gyulát és Prepeliczai Istvánt, ám a leve s torgyan-bibor ünnepei Toroczkay Csaba felvétele Titokzatos fénymásolt papírok A választás előtt már jó néhány órával titokzatos fénymásolt lapok jártak kézről kézre a kisgazdák között, melyeken, mintegy útmutatóként, alá volt húzva, hogy kire szavazzanak a küldöttek. A papírokon Torgyán doktor és az ő irányvonalát képviselő politikusok neve alatt virított a vastag, fekete vonal , s az eredmény nem is maradt el. Persze, volt, aki mindezt egyszerűen rágalomnak minősítette, mert, hogy erre Torgyánnak ugyan mi szüksége lenne. A fénymásolt lapok azonban önmagukért beszéltek ... Szombaton délben, a Testnevelési Egyetemen Nagy Ferenc József pártelnök és hívei : Kiss Gyula, Pásztor Gyula, Ómolnár Miklós, Oláh Sándor távozásával el is dőlt, ki lesz az új pártelnök. A több, mint ötszáz nagyválasztmányi küldött előtt a két elnökjelölt, Nagy Ferenc József és Torgyán József, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben — nem véletlenül tartották zárva az ajtókat — támadta egymást. Ezután Nagy Ferenc József már a folyosón azt hangoztatta: „Torgyán doktor úgy jutott az elnöki posztra, hogy a még meglévő törvényes elnököt a sárba taposta, gyalázta. Amíg a parlament dolgozott, és alkotta a törvényt, addig Torgyán a vidéket járta, és manipulálta az embereket, így győzhettek a fiskálisok a parasztok felett. Ha én annyira ragaszkodtam volna ahhoz a sokat emlegetett bársonyszékhez, akkor A ,, pincepáholyban ” hallottak Mivel zárt ajtók mögött kezdődött és végződött a nagyválasztmány, az újságírók egy idő után megunták a folyosói ácsorgást, s az alagsorban megtalálták azt a helyet, ahol minden szó jól hallható volt. S mi volt, ami oly titkossá tette a nagyválasztmányt? Íme, egy felszólaló néhány, nagyon jellemző mondata: „Fiaim, anyátok szól hozzátok! Rosszak vagytok, gyermekeim! Hogy tudtatok megszavazni egy igen kárpótlást? Ezért keresztrefeszítést érdemelnétek! Nem a Kónya tökéletlenségeit kellett volna támogatnotok ott, a parlamentben, hanem az igazi kisgazdák érdekeit képviselni!" ezek után nincs szükség a pártban. Többször kezdeményezték a küldöttek, zárják li ,nem párt ez, hanem csűrbe!’ A választmányi ülés feszültségeiből csak mondatok szűrődtek ki a folyosókon álló újságírókhoz, az azonban jól hallható volt, hogy a társelnökök igen indulatosan ecsetelték egymás múltját, politikai bal-, iletve jobblépéseit, s mindketten saját erkölcsi tisztaságukra hivatkozva hirdették saját igazukat. Torgyán doktor például többek között megjegyezte, hogy az ő erkölcsi tisztaságát — négyszemközt — még maga Antall miniszterelnök is elismerte, mondván, nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki ne hagyja betörni magát a politikai rendőrség által. Az öntömjénező szavak után nem sokkal indulatosan tört ki a teremből egy kisgazda képviselő, s magán kívül ordítozta: „Nem párt ez, hanem csürhe!” zető elnök, Bejczy Sándor, ezt elhárította. Zsíros Géza nem óvja meg a nagyválasztmányi választást, holott azért jött haza Amerikából, s az eseményre egyenesen a repülőtérről érkezett, hogy ha a nagyválasztmány jelöli az elnöki vagy főtitkári pozícióra, „kéznél legyen”. Jelölését azonban egy félreértés folytán a jelölőbizottság visszautasította, azzal: Zsíros azt üzente, nem kívánja jelöltetni magát. Az eredményhirdetés előtt Vörös Vince, a párt tiszteletbeli alelnöke, az Országgyűlés alelnöke a Népszavának elítélőleg nyilatkozott a nagyválasztmány szelleméről, Nagy Ferenc József és Torgyán József személyeskedéséről. A frakció és a pártvezetés közötti ellentétre utalva elmondta, hogy Torgyán Józsefnek alkalmazkodnia kell a képviselőcsoport állásfoglalásához. Ha nem ezt teszi, akkor maga ellen vét, és lehet, hogy néhány hónap múlva Torgyán Józsefet fogják leváltani az elnöki tisztségből. Demény Dóra—Sámán Ildikó Befejeződött a református világtalálkozó Istentisztelettel zárult a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója Zánkán, az egykori úttörővárosban, amely az I. Magyar Református Ifjúsági Világtalálkozónak is színtere volt. ötvenhárom éves szünet után rendezhettek újra világtalálkozót a magyar reformátusok június 21—30-a között. A tíz napig tartó eseménysorozaton mintegy százezer református vett részt a világ negyven országából. Érkeztek hazánkba kisebbségi sorban élő magyar reformátusok — Erdélyből, Szlovákiából, Jugoszláviából és Kárpátaljáról , valamint diaszpórákban élő hívők Nyugat-Európából és a tengerentúlról. A találkozó legrangosabb eseményei Budapesten és Debrecenben zajlottak, de Kecskemét, Pápa, Cegléd és Sárospatak is otthont adott összejöveteleknek. A fővárosi megnyitón Göncz Árpád köztársasági elnök mondott beszédet, a debreceni ünnepi istentiszteleten pedig — ahol 200 palástos lelkész osztott úrvacsorát — Antall József miniszterelnök és Tőkés László püspök köszöntötte a résztvevőket. A világtalálkozó talán legjelentősebb eseménye a Magyar Reformátusok Világszövetségének megalakulása volt. A világtalálkozón többek között: tudományos szimpóziumokat, egyházzenészek találkozóját, öregdiák- és presbiter-összejövetelt, református ifjúsági és cserkésztalálkozót is rendeztek. (MTI) 5