Népszava, 1991. augusztus (119. évfolyam, 179–204. sz.)
1991-08-08 / 185. szám
) NÉPSZAVA, 1991. AUGUSZTUS 8. CSÜTÖRTÖK Új párt alakul a Munkások Demokratikus Szövetségének legfontosabb törekvései Munkások Demokratikus Szövetsége néven vasárnap új Munkáspárt alakul Pécsett. A párt egyik szervezőjétől, Kovács Mózestől megtudtuk, hogy már tavaly ősszel kezdték úgy érezni: szükség van egy új munkáspártra, de komolyabban csak 1991 májusától szervezik. A vasárnapi alakuló ülésen a tervek szerint ügyvivő testületet vagy vezetőséget választanak, majd gondoskodnak a párt bejegyeztetéséről. A pécsi gyűlésre — amelynek vasárnap délelőtt 10 órától a József Attila Művelődési Ház Korvin Ottó utca 20. szám alatti nagyterme ad otthont — százas nagyságrendben várják a résztvevőket. Az országos szervezet kiépítését megyei alapszervezetek útján tervezik. Az alábbiakban közreadjuk az alakuló párt legfontosabb törekvéseit. 1. MIÉRT VAN SZÜKSÉG EGY ALAPVETŐEN MUNKÁSOKAT TÖMÖRÍTŐ PÁRTRA? Mindenekelőtt azért, mert úgy látjuk, hogy a munkásokat erőteljesen képviselő pártot, a Mi pártunkat még nem alakították meg! A munkásszövetség azért alakul, hogy politikai pártként kifejezője legyen a benne tömörülő munkások és általában a dolgozó emberek céljainak. Azért alakul, hogy mozgósítsa, szervezze azokat, akik két kezük munkájából élnek. Azért alakul, hogy ápolja a munkáshagyományokat. Azért alakul, hogy megmutassa, milyen életformák közül választhat egy munkásember a piacgazdaságban. Azért alakul, hogy megtanítsa az embereket alkalmazkodni az új társadalmi, gazdasági rendhez. Azért alakul, hogy ne engedelmes rabszolga, hanem jogai tudatában, szabadon gondolkodó, cselekvő polgár lehessen a munkásból. Azért alakul, hogy képviselői révén, választásokon szerzett mandátumok birtokában részt vegyen a törvényhozásban, és ott befolyásolja a döntéseket. 2. MIT AKARUNK? A párt célja, hogy Magyarországon szociális piacgazdaság legyen! Legyen munkája minden, dolgozni akaró embernek, mert már így is több százezren tengődnek segélyen! Nyújtson biztos megélhetést a napi 8 órai munka, ne kelljen túlmunkában megrokkanni, ha meg akar élni az ember! Kapjon kárpótlást a munkás is, mert évtizedeken át nem fizették ki munkájának teljes ellenértékét, mert a kevesek hasznára kiárusított nemzeti vagyonban nagyon sokak munkája van. Kapjon lehetőséget a munkás is arra, hogy résztulajdonos lehessen, vagy vállalkozásba foghasson ! Modern munkahelyeket, emberi körülményeket teremtsenek a hazai és külföldi munkaadók. Itt az ideje, hogy Európáról ne csak a parlamentben fecsegjenek, hanem azt a munkahelyekre is ,,beengedjék”! Erős szakszervezeteket, mert ezek adják a munka világának biztonságát! Egyenlő esélyeket gyermekeink nevelésére, iskoláztatására, hogy a megszerezhető tudás ne a pénztárcától függjön, hanem mindenekelőtt a gyerek tehetségétől. Olyan iskolákat, amelyek kenyeret adnak a tanulók kezébe ! Megvehető könyveket, kifizethető újságokat, hogy el tudjunk igazodni a világiban! Ingyenes orvosi ellátást, amiben a hálapénzt is a betegbiztosító fizeti! Tisztességes nyugdíjat, ami egy élet munkája után nem a nyomort ígéri! Társadalmi békét, mert enélkül nincs munka, nincs biztonság! Biztonságos Magyarországot, baráti viszonyt valamennyi szomszédos országgal! Kölcsönös megbecsülést a világ népeivel, barátságot a többi ország munkásaival! 3. HOGYAN ÉRHETJÜK EL CÉLJAINKAT? Csak együtt és csak egy erős párt révén! Csak úgy, ha nem maradunk közömbösek az ország dolga iránt, hanem felépítjük, megszervezzük a munkásemberek politikai pártját, a Munkások Demokratikus Szövetségét! Csak,, ha érvekkel meggyőzzük, magunk mellé állítjuk minél több társunkat! Csak abban az esetben, ha gondolkodásunkat a másokért érzett felelősség és a szolidaritás vezérli. Csak akkor, ha soha nem felejtjük el, honnan jöttünk, de mindig tudjuk, hová tartunk, és hová tartozunk! 4. KIKET VÁRUNK SORAINKBA? Mindenekelőtt a munkásembereket, de nemcsak őket. Mindenkit, aki saját munkájából él, aki annak révén kíván boldogulni. Mindenkit, aki elfogadja egy korszerű baloldali párt törekvéseit, és a társadalmi igazságosság, a szolidaritás jegyében kész cselekedni is a célok valóra váltásáért. Várjuk azokat az értelmiségieket, szellemi foglalkozásúakat, akik gondolkodásuk, indíttatásuk alapján fontosnak tartják, hogy Magyarországon a dolgozó emberek, köztük a kétkezi munkások munkájuk révén boldogulhassanak, és ne a kisemmizettek táborát gyarapítsák. 5. KIK A SZÖVETSÉGESEINK? Természetes szövetségeseink a valódi szakszervezetek, amelyek nem egy-egy politikai elit hatalmi ambícióit, hanem a munkavállalókat szolgálják, azok érdekeit védik. Potenciális szövetségesünk minden baloldali erő, amely mentes a szélsőségektől, amely elfogadja a vegyes tulajdonon alapuló szociális piacgazdaság gondolatát, de erőteljesen fellép a munkásérdekek védelmében, és amely alkotmányos, törvényes keretek között küzd céljai valóra váltásáért. ÉRTESÍTÉS A BHG-teleCOM TÁVKÖZLÉSTECHNIKAI Kft. alapító tagjai: a BHG Híradástechnikai Vállalat az Austria Telecommunication Ges.m.b.H. és a Northern Telecom Europe B.V. egyhangú jóváhagyással az 1991. május 28-i taggyűlésen a társasági szerződést módosították. Ezek szerint a megváltozott működési-gazdálkodási feltételekhez igazodva - a cég törzstőkéjének leszállítása mellett döntöttek, s erről a Cégbíróságot értesítették. A változás után a cég törzstőkéje 25 000 000 Ft, azaz huszonötmillió Ft, az egyes tagok részesedésének aránya nem változott. BHG-teleCOM Távközléstechnikai Kft. ügyvezető igazgatósága A 7 A Magyar Honvédség átalakítása, sok gonddal és problémával ugyan, de folyik. A reformot sajátos módon éli meg a hivatásos és a sorkatonai állomány, miközben nincs pénz technikai korszerűsítésre, zsoldos hadsereg létrehozására, és a költségvetésből juttatott milliárdok csak toldozásrafoltozásra elegendők. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mibe kerül egy sorkatona egy éve? A kérdésre Scharrer János vezérőrnagy, kiképzési főcsoportfőnök-helyettes adott választ. Elmondta, a sorkatona ára „azzal kezdődik”, hogy egy évig kikerül a termelőmunkából. Ezt lehetetlen forintosítani, hiszen kvalifikáltságtól függően különböző veszteséget okoz a népgazdaságnak. Ezekhez a vélhető százezrekhez jön az a mintegy százezer forint, amit a seregben egy év alatt az átlagkatonára költenek, azzal, hogy etetik, ruházzák, ellátják havi illetménnyel, kedvezményesen utaztatják, betegség esetén orvosi ellátásban részesítik, szálláshelyét fűtik, világítják és így tovább. Étkezése ma, naponta 96 forintba kerül, mivel a szigorú előírás értelmében tíznapos átlagban meg kell kapnia a napi 4000 kalóriát tartalmazó kosztot. Ezt a nehéz fizikai munkás szükségletével egyenlő alapnormát tevékenységtől függően kiegészítik védőétellel vagy pótkalóriával. Az éjszakázó őrkatona, az ejtőernyős és a búvár például kalóriapótlékot kap. Az átlagkatonára költött másik nagyobb tétel több mint 25 ezer forint, a mundér ára. Behívás után több rend gyakorló ruhát, egy öltözet kimenő ruhát, téli kiegészítést, táskát, cipőt, bakancsot, sportöltözetet, hálóruhát, papucsot kap a sorkatona. Egyébként leszereléskor hazaviheti a melegítőt, a táskát és a kimenőcipőt. A különleges szolgálatot végzőt ezenkívül különleges ruházattal is ellátják. Azoknak a maradó holmiknak, mint a hátizsák, az esővédő sátorlap, a kulacs, a csajka, az evőeszközkészlet és a védősisak, öt-tíz év az amortizációja. Mindez kézzelfoghatóan nem növeli a ruházati költségeket, ám mint azt a vezérőrnagy elmondta, az ágynemű- és ruhamosatásért 1990-ben 310 millió forintot fizetett a Magyar Honvédség. De nézzük tovább a sorkatona árát! Havi alapilletménye 1200 forint. A beosztási illetmény 300-tól 900 forintig, az osztályos pótlék 150- től 300-ig terjed. Az egészségügyi költség egy katonára számítva, megközelíti évente az ötezret. Az épületfenntartás, világítás, víz, közműellátás katonánként s esztendőnként mintegy 12 ezer forintot taksál, a kulturális norma hétszázat, a legkisebb, a sportnorma, ami csupán 65 forint, amit sportszerek vásárlására fordítanak. Ezekből áll tehát össze az a katonánkénti százezer forintos kiadás. A nagy pénzt azonban az viszi el, amiért behívják a fiatalt: a kiképzés. A vezérőrnagy példaként a harckocsizót említette, aki alapkiképzése és szakkiképzése során az eszközhasználattal, annak működéséhez szükséges anyagok árával és a kiképzést biztosító szervek költségével körülbelül 600 ezer forintot vesz el a nagy kasszából. A korszerűbb harckocsivezető „ára” viszont megközelíti az egymillió forintot, hiszen ahhoz, hogy harmadosztályú legyen, 100 kilométert kell vezetnie, amihez majdnem 400 liter gázolaj kell. A harckocsikat 700 kilométer futás után középjavításra viszik, a lánctalpcsere is viszonylag gyakori... De mert egy kiképzett katona nem katona, tudását a többiekével együtt kötelékgyakorlatokon kell és lehet felmérni. Az elhasznált eszközök és a technika amortizációs költségei, a harcászati gyakorlatok kiadásai ugyancsak megnövelik a kiképzés összegét. Egy gépesített lövészzászlóalj a különböző fegyvernemi alegységekkel együtt harcászati gyakorlatonként három-öt millió forint közötti összegbe kerül. Bizonyos kiadásokat viszont szinte lehetetlen pénzben kifejezni, hiszen ahhoz például, hogy egy katona a lőgyakorlaton lőjön, szükség van az őt biztosító szakmai, orvosi és egyéb személyzetre, s ez sorkatonánként körülbelül 3—4 embert jelent pluszban. Scharrer vezérőrnagy többször megemlítette, viszonylag pontos adatai ellenére bajban van az árakkal, mert ma még egy sor dolgot raktárról használ a hadsereg, ami régi árat jelent, ám ha rubel helyett a Szovjetuniótól majd dollárért kell beszerezni alkatrészeket, az a kiadásokat akár meg is háromszorozhatja, következésképpen a sorkatona kiképzésének kiadásait is jócskán megnöveli. A vezérkari tiszt véleménye szerint közgazdasági szempontból akkor gazdaságos a sorkatona kiképzése, ha 100—120 ezer forintnál nem kerül többe évente átlagban. Éppen ezért úgy véli, a mai drága hadsereget első lépésként vegyes típusúvá kellene tenni, s a fizetésért szolgálók számának növelése mellett tovább kellene csökkenteni a sorkatonai állományt. Észrevételei közül még egy, a katonai kiadásokra szánt összegnek csak az lehet a mércéje, hogy biztosítja-e a tisztességes ellátás és kiképzés kiadásait, ami garantálja a hadsereg megfelelő védelmi képességét. Arányban áll-e a befektetés az eredménynyel? Itt ugyanis a szükséges alá csökkentett befektetés megkérdőjelezheti a egész hadsereg létét. Ha az ország azt várja, hogy a hadsereg legyen a „házőrző kutya”, akkor annak eltartására áldozni kell. Ellenkező esetben fel is lehet oszlatni a sereget, mert a működésképtelen honvédség semmire se való. Ez egyszerű matematika, állítja a vezérőrnagy, hiszen ki lehet számolni, mekkora az elégséges és mekkora az elégtelen összeg ahhoz, hogy gazdaságosan bár, de teljesítse „házőrző kutya” feladatát a Magyar Honvédség. Szabó Irén: Mennyiért ballag a katona ? Tavaly a mosatási költség 310 millió forint volt Egy harcászati gyakorlat ötmilliót is elvihet