Népszava, 1991. december (119. évfolyam, 282–305. sz.)
1991-12-02 / 282. szám
NÉPSZAVA 1991. DECEMBER 2. HÉTFŐ A múlt uralja a jövőt Jugoszláviában Nyilatkoznak az európai városok konferenciájának résztvevői Mielőbb be kell fejezni a gyilkos háborút. Ez a fő gondolata annak a békefelhívásnak, amelyet az európai városok konferenciáján fogadtak el. Földrészünkről 15 ország csaknem negyven városának, valamint hat nemzetközi szervezetnek a képviselői két napon át keresték a kiutat a jugoszláv válságból. Hogy milyen eredménynyel, milyen reményekkel és kétségekkel, erről beszélgetett munkatársunk a tanácskozás három résztvevőjével. SONJA LICHT, a belgrádi Európa Kutató Intézet munkatársa, a háborúellenes mozgalom elszánt harcosa. — Én úgy látom, hogy egyre többen értik meg — nemcsak nálunk, másutt is —, milyen tragédia ez a háború. Ez nem csekély eredmény. Úgy tűnik, az embereket meg kell tanítani arra, hogy egyenjogúnak, partnereknek tekintsék más nemzetek, nemzetiségek fiait. Azt tapasztaltuk, hogy a városok képviselőinek egy része még mindig nem az adott város lakóit, az embereket képviseli, hanem köztársasági, nemzeti politikában gondolkodik. Miközben fennen hangoztatják, hogy szakítottak a kommunizmussal, hogy maximálisan demokratikusak, a most keletkező nemzetállamok annak modelljét használják fel saját politikai céljaikra. A horizontális, demokratikus struktúrák, amelyek ellenszerei lehetnének ennek, még nem alakultak ki. Nehéz megbékélést várni azoktól, akik Jugoszláviát ilyen helyzetbe juttatták. Az ENSZ, Európa kényszerítheti őket, de így nem lesz komoly, igazi béke. A felszín alatt ott fognak fortyogni az indulatok: a horvátok továbbra is azt fogják mondani, hogy a szerbek ördögök, és fordítva. Marad, ami most is van: a múlt uralja a jövőt. Ezért fontos az emberek mozgósítása, hogy a városok saját politikát alakítsanak ki, s ne a nemzeti-etnikai tömbösödést segítsék. — Az izoláció nagyon veszélyes, s különösen az nemzeti-etnikai alapon. A nyugatiak egyszerűen értetlenül figyelnek bennünket, nem értik, mi a bajunk. S mert nem értik, mi vagy azt hiszszük, hogy nem akarnak segíteni, vagy versengünk kegyeikért, hogy az elsők legyünk a sorban. Egyik magatartás sem jó, mert nem segíti elő a partnerség, az egyenjogú együttműködés kialakítását. SÜLI JÁNOS, Kassa óvárosának polgármestere: — Szerintem óriási lépés, hogy találkoztak a két ország képviselői .. . Horvátországra meg a maradék Jugoszláviára, pontosabban Szerbiára és Horvátországra gondolok. Fegyverrel konfliktust megoldani a mai világban lehetetlen. Lehet, hogy Szerbia legyőzi Horvátországot, és területeket tud elvenni tőle, de ezt a horvátok soha nem fogják megbocsátani nekik. A gyűlölködésnek egy olyan állandó fészke alakul ki, amelyet generációkon át fognak vonszolni magukkal. A belgrádi felszólaló azzal hozakodott elő, hogy a horvát usztasák a második világháború idején szerbek százezreit gyilkolták meg. Kérdem én: ok ez arra, hogy ők most horvát területeket bombázzanak? Szerintem nem. Sokkal nagyobb ellenőrzés alá kellene vonni a hadsereget, az összes illegális és féllegális fegyveres csoportot, mert úgy tűnik, azt csinálnak jelenleg, amit akarnak. Európának és a kéksisakosoknak kellene szétválasztania a szemben álló feleket. A másik fontos lépés az önkormányzat megerősítése lenne. Én nem tudom elképzelni, hogy Kassán valamiféle nemzeti államot alakítanánk: tizenegy nemzetiség él városunkban, ez lehetetlenség lenne . A szlovákok és a csehek között soha nem voltak olyan éles ellentétek, mint a szerbek és a horvátok között. A szlovák nacionalizmus volt, van és lesz is, de ez nem olyan széles körű, mint ahogy egyesek állítják. Van cseh nacionalizmus is. A robbanásveszély Jugoszlávia felől fenyeget. Ismert, Magyarországot azzal rángatták bele a második, világháborúba, hogy Kassát bombázták, csak nem tudni, kik. Ez a veszély most megint fennáll, talán a szerbek részéről. MARY KÁLDOR politológus Nagy-Britanniából. — A Helsinki Polgárok Gyülekezete, miként más nemzetközi szervezetek is, már jó ideje felismerte, milyen súlyos a helyzet Jugoszláviában. Egy sor kezdeményezést tett a békés megoldás érdekében. Szeptemberben békekaravánt szervezett, most békezónák kialakítására törekszik. Minden támogatást megad azoknak a városoknak, amelyek szembefordulnak a háborúval. Máris van néhány ilyen Jugoszláviában, például Szabadka, Szarajevó. — Még nem elég erős a békemozgalom, a fellépés a háború ellen. Örvendeteseik az Európai Közösség, az ENSZ erőfeszítései, a baj csak az, hogy politikusok politikusokkal tárgyalnak, senki nem figyel az emberek szavára. Úgy vélem, magáénak a helsinki folyamatnak, az EBEÉ-nek is nagyobb szerepet kellene vállalnia, hiszen egész Európa felelőssége a béke elérése, s nem csupán a nyugatiaké. A régiók problémái kiéleződtek. Veszedelmessé válta nacionalizmus, borzasztó a gazdasági helyzet, általában irracionális indulatok szabadultak el. A Nyugat reagálása az 1989-es kelet-európai eseményekre tulajdonképpen tragikus volt. Nem ismerték fel az azonnali, átgondolt támogatás jelentőségét, így az egyesült Európa terve, amely mindannyiunk álma, szintén veszélybe került. Pedig annak megvalósítása nemcsak a keletiek, de a nyugatiak számára is fontos. Mivel édesapám magyar származású, én különös érdeklődéssel figyelem, mi történik itt. Úgy vélem, Magyarországról kedvező kép alakult ki Nyugaton, kedvezőbb, mint ami indokolt. Magyarország az az állam, amelynek csatlakozását az Európai Közösséghez a legelfogadhatóbbnak tartják Nyugaton. Én, aki egy kicsit magyar is vagyok, azért mégis aggódom. Az sem világos számomra, miként lesz képes Magyarország mentesülni az olyan bajoktól, amelyek akár Jugoszlávia, akár Románia, akár Ukrajna felől fenyegetik. Kocsi Margit Hármas együttműködés—EGK Gyorsítva a gátak lebontásáért Varsóban találkozott szombaton a magyar, a lengyel és a csehszlovák külgazdasági kapcsolatok minisztere, hogy folytassák a munkát a krakkói csúcstalálkozón elhatározott együttműködés konkretizálására. Kádár Béla magyar miniszter a varsói magyar tudósítókkal találkozva elmondotta, hogy megállapodtak: június 30-áig kidolgozzák a háromoldalú gazdasági kapcsolatok új alapelveit, s gyorsított tempóban dolgoznak a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok akadályainak lebontásán. Az Európai Gazdasági Közösséggel való megállapodással összhangban várhatólag mintegy 10 éves folyamat során jön létre a háromszögön belül és az EGK országaival a teljesen liberalizált kereskedelem. Mindhárom ország nemzetgazdasági érdeke a még meglévő adminisztratív akadályok lebontása — mondotta. Az általános alapelvek háromoldalú kidolgozása után kétoldalú megállapodások szabályozzák majd a részleteket. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere a varsói tanácskozás egyik fontos eredményeként értékelte a három miniszter közös levelét az Európai Közösséghez, amelyben kérik, hogy nyilatkozzanak, milyen mértékben és milyen feltételekkel kapcsolják be a három országot a Közösség által a Szovjetuniónak szánt segélynyújtásba. Ugyancsak jelentős, hogy a három ország kifejezte közös szubregionális érdekeltségét az Adria-csővezeték zavartalan működésében. Ezzel kapcsolatban a Közösséghez, valamint a horvát és a szerb kormányhoz fordulnak. A miniszter valótlannak, felelőtlennek minősítette a Magyar Hírlap azon hírét, amely szerint meg akarják szüntetni a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumát. (MTI) Alakul az unió, értekezlet előtt Az Európai Közösség országai gazdasági és pénzügyminisztereinek hosszú tanácskozásával tegnap Hágában megkezdődött a december 9—10-i maastrichti csúcsértekezlet — a tervezett gazdasági és pénzügyi, illetve politikai unió — előkészítésének finise. A pénzügyminiszterek várhatólag kedden véget érő tanácskozása a gazdasági és pénzügyi unió tervét vizsgálja, amelynek értelmében valamikor az ezredfordulón a közösség országai egyetlen közös valutát vezetnének be és egyetlen központi bankrendszert működtetnének. Nyitott még ezenkívül a pénzügyi unió „harmadik szakaszára” való áttérés követelményrendszerének kérdése. (MTI) Fodor Gábor: Védtelen kisebbségek Mindig ki kell állnunk a védtelenek mellett, valamint azokért, akik kisebbségben vannak és akiknek jogait megpróbálják megvonni. Fel kell emelnünk értük a hangunkat és azzá kell válnunk, akit éppen üldöznek — mondta Fodor Gábor országgyűlési képviselő, azon a szombati békenagygyűlésen, amelyet a Fidesz szervezett a jugoszláviai polgárháború ellen a fővárosban. Fodor Gáborkijelentette: „a szabadság egészen furcsa helyzetet hozott régiónkba: mindazok a szörnyűségek, amelyeket lefojtottak a különböző diktatúrák, felszínre törtek és ezért népek estek egymás torkának”. Olyan társadalmat kell megteremteni, ahol „mindenki maga választhatja meg az azonosságát és senkire sem erőltetnek rá állami szinten, hatalmi szóval semmiféle vallást, ideológiát vagy hovatartozást”. (MTI) Carlos és Budapest Magyarországon nemkívánatos és szigorú megfigyelés alatt tartott vendég volt Carlos, a terrorista vezér. A magyar titkosszolgálat nem vette igénybe szolgáltatásait, ám Budapesten tervezt ki több olyan merényletet, amelyet Franciaországban hajtottak végre — írja legújabb számában a Le Point című francia hetilap. A cikk beszámol arról, hogy a magyar hatóságok állandó megfigyelés alatt tartották a terroristát, lehallgatták megbeszéléseit. (MTI) HÉTRŐL NYOLCRA Kéri Tamás Győzhet-e az értelem ? A Heti Magyarország (november 8-i számának) címlapján nézhettünk szembe az utóbbi idők legtalálóbb karikatúrájával. Időszerűségéből sajnos mit sem von le, hogy utánközlés. Gáspár rajza eredetileg Jókai Üstökösében jelent meg, még 1914-ben, Sajtóháborúság címmel és ezzel az aláírással: „A lapok végre azt az örömöt is megszerezték a politikusoknak, hogy egymást ölik”. Nehogy még jobban örüljenek, eltekintek a Kónya—Pető vita sajtószemléjétől, mindenesetre, úgy gondoloma, a lapok nem örülnének annak, ha a politikusok egymást ölnék. A Testnevelési Egyetem dísztermében zajló többórás sokkolót a televízió — bár nem teljes egészében —két alkalommal is közvetítette, és ezzel, ha nem is gerjesztette, kétségtelenül terjesztette az indulatokat. Az ismétléstkövető stúdióbeszélgetésben, ha jól emlékszem, Bihari Mihály vélekedett úgy, hogy ugyanezek a felizgatott, s a józan érvekre nem fogékony emberek nem tömegben, hanem egy négyszemközti polémia során sokkal higgadtabban viselkednének, könnyebben lehetne velük szót érteni. Mivel újságot olvasni többnyire „kétszemközt” szoktak, azt hiszem, ezúttal higgadtabban mérlegelhetjük, győzhet-e meg az értelem, vagy olyan mértékben sikerül igazságtételi törvénnyel és csomaggal „megnyugtatni” a jogos sérelmeiket amúgy is nehezen felejtő és egyre rosszabb körülmények között élő embereket, hogy a fiatal magyar demokrácia attól koldul. Én az értelemnek szurkolok, mert bár Kónya Imre a társadalom egyre erőteljesebb igazságtételi igényére hivatkozik, Zétényi Zsolt, a törvény kinevezett szellemi atyja pedig — a „kivételes” törvény lényegének ellentmondva — kijelenti, hogy „semmi okunk kivételt tenni hazaárulókkal, gyilkosokkal ...”, az emberek végre önállóan nyilváníthatnak véleményt az országban zajló folyamatokról. Márpedig — Orbán Viktort idézve — a történet arról szól, el kell terelni a polgárok figyelmét ,arról, hogy a kormány képtelenaz ország költségvetését elkészíteni..., képtelen az országot irányítani. A két fél szelleminek is nevezhető párbaja, illetve a közönség „aktív” részvétele a mai napig heves viták tárgya. Érdekes, környezetemben (de hát, madarat , tolláról. . .) a látottak minősítésében nem térnek el a vélemények, csupán abban, hogyan is fogadta az aulában történteket az ország nyilvánossága. . Elutasította őket, vagy lelkesen azonosult velük. Kissé szégyenkezve vallom be, a barátaim közül néhányan feltételezték a tévénézőik többségéről a jogállamisággal összeférhetetlen revansszellemet, a bosszúvágyat. A saját, tétova diagnózisom derűlátóbb. Eszerint Kónya Imrének — megcáfolva az ókori bölcset — alighanem sikerült kétszer ugyanabba a folyóba lépnie. Belső használatra szánt tanulmánya — rajta kívül álló okokból — nyilvánosságra került, és a szándékolttal ellenkező hatást váltott ki még párthíveinek egy részéből is. Megfontoltabban, toleránsabban kellett volna fogalmaznia, ha már a gondolatai nem annyira toleránsak; azt hittem, erre utólag maga is rájött. De nem. A Pető Ivánnal folytatott vitában a jelek szerint annyira megrészegedett váratlan közönségsikerétől, hogy ismét csapdába esett. Nem vette számításba: ami vastapsra készteti a terem „elkötelezett” hallgatóságát, az egy semlegesebb, de sokkal nagyobb közegben taszító is lehet. Emlékszem, mekkora felháborodást váltott ki az MDF-körökben, amikor azzal támadták Antall Józsefet, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Az idézetből csupán jó „lélekben” szócskát felejtve ki, ami pedig az egész mondatnak más értelmet ad. Most a TF dísztermében Kónya Imre mégis megengedte magának, hogy hiányosan idézze a fiatal demokraták kemény szlogenjét — agyagba tapossuk a kommunistákat —, lenyelve a mondat végét, hogy tudniillik, „a választásokon”. Montágh Imréné véleményének elutasításában pedig az a mellbevágó, hogy az MDF frakcióvezetője szerint, aki ilyen — értsd: neki nem tetsző — nézeteket hangoztat, az ne politizáljon. Mindez még belegyömöszölhető a politikai kultúra, a vitakultúra elnevezésű skatulyába. Sajnos a közönség egy részének megnyilvánulásai már fényévnyi távolságra voltak mindenféle kultúrától. Erről sem készítek utólagos leltárt, csak arra a szerencsétlen, 1950-ben megkínzott, megalázott öregemberre emlékeztetek, aki végre világgá kiálthatta szörnyű sérelmeit, és azt, hogy 1956-ban elégtételt vett két egykori verőlegényén, illetve a másvilágra juttatja a másik kettőt is, ha az igazságtételi törvény nem szuperál megfelelően. Ez az öregember, ha jól értettem a szavait, a forradalom idején 50 százalékos bosszút állt, és még csak félig nyugodt... Természetesen az 1956-os „SAS-behívó” miatt teljesen nyugodt lehet, cselekménye elévült, és az eltelt 35 évben nem politikai okokból tekintettek el az üldözésétől. De vajon nyugodt lehet-e az ország lakossága? Jó volna, ha teljes bizonyossággal kijelenthetném: a társadalom nagy többsége idegennek érzi magától a tévén keresztül szobájába tolakodó elszabadult indulatokat, és úgy vélekedik, hogy az igazságtétel lehetséges módozatait sokkal visszafogottabban, az érvek erejévelkell megvitatni, és értelmesen, a legjobb megoldásra törekedve megvalósítani. Lenne is némi alap az értelem győzelmét bejósolni, hiszen a Medián Közvéleménykutató Kft. — igaz, korlátozott mintán végzett — gyors felmérése is ezt támasztja alá. De hátki tudhatja biztosan a TF-aulából közvetített vita után, hogy hányian ,és menynyire hisznek a különféle közvélemény-kutatásoknak? Talán ezt is föl kellene mérni. Valamit mindenesetre csinálni kell, mert — mint Tamás Gáspár Miklóstól hallhattuk — már az SZDSZ gyűlésein is megjelent a rossz Fradi-szurkolók stílusát idéző Balközép. Az idő és a tehetetlenség nekik dolgozik. Uraim, a gépezet beindult! „Az igazságtalanságok kútja mélységesen mély” — kezdte előadását dr. Zétényi Zsolt MDF-es országgyűlési képviselő a Pofosz XIV. kerületi székházában, ahol a nevével fémjelzett törvényről és ennek kapcsán az igazságtételről tartottak fórumot. „Azért jöttünk össze, hogy a főbenjáró bűnökről beszélgessünk és eloszlassuk azt a hisztériát, amit az igazságtétel vonatkozásában a közvéleményben keltenek” — folytatta a képviselő. Véleménye szerint a hisztériát mesterségesen gerjesztik az emberekben, és a félelmet mint politikai eszközt használják fel. Pedig az igazságtételt szorgalmazókat — mint megtudtuk — egyetlen cél vezérli: a magyar nép egészségének és méltóságának helyreállítása. Nem bosszút akarnak állni, csupán felelősségre vonni, melynek vége vagy büntetés vagy felmentés. Ám akit bizonyítékok hiányában felmentenek, az nem azt jelenti, hogy nem bűnös — tudtuk meg Zétényi Zsolttól —, csupán annyit jelent, hogy nem lehet elítélni. A törvény tehát nem fog bűnösökből ártatlanokat kreálni. Zétényi előadását a fórumvezető így zárta: Uraim, a gépezet beindult! Pongrácz Gergely, az 56-os Corvin közi harcok vezetője emelkedett szólásra: „Most azok hirdetnek megbékélést, akiknek megbékélésre van szükségük, de mikor nekünk volt szükségünk megbékélésre, nem ezt hirdették” — mondta, majd arról szólt, hogy leszámolás és elszámolás között micsoda különbség van. „Ők leszámoltak , mi elszámolunk.” Felszólalásában arra kérte az Országgyűlést, az igazságtételi sorozatban az legyen a következő lépés, hogy a bűnösöket, de még gyermekeiket is foszszák meg a rablótt vagyontól. A KDNP-s Csépe Béla és a kisgazda Dragon Pál végezetül arról biztosította a megjelenteket, hogy képviselőcsoportjaik szilárdan állnak az igazságtétel ügye mellett. D. D. A hallgatóság. Középen Wittner Mária Tapolcsányi Éva felvétele 3