Népszava, 1992. június (120. évfolyam, 128–153. sz.)
1992-06-01 / 128. szám
NÉPSZAVA 1992. JÚNIUS 1., HÉTFŐ Úszva érkeztek Izraelbe a terroristák A tömeg halált kiáltott az arabokra Két arab gerilla átúszta a Vörös-tengert Eilat üdülőhely közelében, és Izraelben lelőtte egy intézmény polgári őrét — jelentették hírügynökségek. Izraeli katonák összecsaptak a behatolókkal, az egyiküket megölték, a másikat megsebesítették és elfogták. További két gerilla valószínűleg megfulladt az Akabaiöböl átúszása közben — közölte az izraeli hadsereg szóvivője. A támadók Jordániából indultak, és az eilati korallpart tengeri obszervatóriumának őrét ölték meg. Az izraeli légierő gépei vasárnap reggel támadást hajtottak végre az Irán-barát Hezbollah libanoni szervezet Bekaa-völgyben levő állásai ellen — közölte az Iszlám Hangja nevű rádióállomás. A Szíriai légvédelem ütegei „harcérintkezésbe bocsátkoztak” az izraeli gépekkel; a bombázók a szíriai határtól öt kilométerre levő Janta települést támadták. Két izraeli helikopter ezzel egy időben Dél-Libanonban két Hezbollah-vezér házára nyitott tüzet. Ebben a támadásban — értesülések szerint — egy kislány megsebesült. Két álarcos izraeli késsel súlyosan megsebesített két Tel-Avivban dolgozó palesztint, nyilvánvaló bosszúkénta Bat-Jamban egy hete elkövetett gyilkosságért. Akkor egy gázai palesztin egy izraeli lányt szúrt agyon a nyílt utcán. A két támadó egy tel-avivi munkásnegyed pékségébe rontott be, hogy végezzen két ott dolgozó ramallahi (Ciszjordánia) munkással. A pékség zsidó tulajdonosa közbeavatkozott, őt alaposan helybenhagyták, és halállal fenyegették arra az esetre, ha továbbra is merészel arabokat alkalmazni. A támadás után az arabokra halált kiáltó tömeg gyűlt össze a bolt előtt, és akadályozta a mentést — áll az újság beszámolójában. A tetteseket őrizetbe vették. Bagdad Tűz az ellendrukkerekre Szaddám Huszein fia, Udaj testőreinek megparancsolta, hogy egy bagdadi labdarúgómérkőzés alkalmával a Szaddám-ellenes jelszavakat hangoztató nézőkbe lőjenek — állította iraki ellenzékiek egy csoportja. A londoni székhelyű kampány a Szabad Irakért elnevezésű csoport (az iraki ellenzék hírszolgálatát ellátó szervezet) nyilatkozata szerint — amit a Reuter ismertetett — a múlt szerdán egy bagdadi stadionban lezajlott véres akcióban hárman életüket vesztették, többen megsebesültek. A hírt független forrásból neon erősítették meg. A 28 éves Udaj a Bábel című lap kiadója, az Iraki Olimpiai Bizottság elnöke és az Iraki Újságíró Szövetség vezetője. Az említett ellenzéki csoport szerint Szaddám szeretné, ha fia kerülne a helyére. Megszállták a varsói kieget Több mint három órán át tartotta megszállva mintegy húsz fiatal a varsói kiegészítő parancsnokságot, tiltakozva amiatt, hogy a legfelsőbb bíróság 1,5 éves börtönbüntetésre ítélte a katonai szolgálat megtagadásáért egy társukat. Roman Galuszko vallásos meggyőződésére hivatkozva tagadta meg a bevonulást, mert lelkiismerete mint kereszténynek tiltja az erőszakot. Mivel azonban a lengyel katolikus egyház nem ellenzi a fegyveres szolgálatot, nem engedélyezték számára az azt helyettesítő polgári szolgálatot. A legfelsőbb bíróság az alsóbb fokú ítéletet jóváhagyva, indoklásában többek között így érvelt: „A jelenlegi hadsereg minőségileg más, mentes minden idegen ideológiától. Felállították a tábori püspökséget, nincs akadálya a vallás gyakorlásának. A katonai szolgálat teljesítése alkotmányos kötelesség. Megállapodtak a fegyverexportról A hagyományos és tömegpusztító fegyverzet, illetve fegyvergyártási technológiák exportjának korlátozásáról elvi, de egyelőre még csak átmeneti megállapodások születtek Washingtonban a Biztonsági Tanács öt állandó tagállama képviselőinek kétnapos tanácskozásán. A washingtoni külügyminisztériumban tartott találkozón — amely már a harmadik hasonló megbeszélés egy éven belül — az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia és Oroszország képviselői kidolgoztak egy 10 pontból álló előzetes megállapodást a fegyverexport korlátozására, s egyben megállapodtak a hagyományos fegyverzet exportjával kapcsolatos információk cseréjéről (az öt nagyhatalom egyben a világ öt legnagyobb fegyverkereskedője is, s hárman már beterjesztették erre vonatkozó adataikat, míg a maradék két ország egy hónapon belül szolgáltat információkat fegyverexportjáról. (MTI) El kellene dönteni Mi a biztonsági kockázat?? Jermsetközi jogi szakértő véleménye Szükségünk van biztonságpolitikai és honvédelmi irányelvekre? - tettük fel a kérdést Dunay Pál adjunktusnak az ELTE jogi karának nemzetközi jogi tanszékén. — Igen, csak az a kérdés, milyen formában. Biztonságpolitikai koncepciót nem szokás nyilvánosan a parlamentben megvitatni. Különösen szerencsétlen, ha szomszédos, vagy bármely más államot törvényhozás elé terjesztett dokumentumban minősítenek. A Külügyminisztérium a régióban gyorsan bekövetkezett történelmi változások miatt már többször átdolgozta előterjesztését, ám gondolni kellett volna arra, hogy az ilyen nagy időtávra szóló anyag nem tud túlmutatni az általánosságokon. Azt sem szerencsés egy évtizedre előre meghatározni, hogy ki a barát és ki jelent biztonságpolitikai kockázatot. Az ön megítélése szerint mi jelent biztonságpolitikai kockázatot Magyarország számára? — A magyar külpolitikában egyre több tényezőt minősítenek biztonságpolitikai kockázatnak. Legyen szó a szomszéd országokban élő magyar ajkú lakosságról, a bevándolásról, gazdasági stagnálásról vagy növekedésről stb. El kellene dönteni, melyek azok az igazán jelentős kérdések, amelyek a biztonságpolitika körébe tartoznak, s melyek kezelhetők a napi külpolitika szintjén. Konkrét biztonságpolitikai kockázatot a régiónkban lezajlott változásokból adódó instabilitás jelent. Több országban olyan vezetés került hatalomra, amelynek nincs konfliktuskezelési rutinja. S felmerül, hogy vajon a belső konfliktusok átterjednek-e a nemzetközi színtérre? Ilyen a jugoszláviai polgárháború. Számomra az a kérdés, hogy Magyarország mértéktartó, visszafogott és pozitív szereplőként viszonyul-e ezekhez a konfliktusokhoz vagy sem. Kétségkívül vannak pozitívumok, az a gyanúm, hogy adott esetben ellentmondásos a szerepünk ebben az ügyben. Véleményem szerint a magyar külpolitika prioritásválasztása bizonyos vonatkozásban konfliktushordozó. Mégpedig abban, hogy a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatokat kizárólag az ott élő magyar kisebbséggel való bánásmódon keresztül kívánja megítélni, így a kapcsolatok azokon a területeken sem fognak fejlődni, ahol erre meg lenne a lehetőség. Mindez nem jelenti azt, hogy nem kell a határon túli magyarok érdekeit védve fellépni bizonyos esetekben. De ilyenkor arra kell alapozni, hogy az ott élő kisebbség emberi jogait tiszteletben kell tartani. Miként az ellenzék teszi, a kormánypártoknak is sokkal egyértelműbben kellene leszögezniük, hogy a határon túl élő magyarság számaránya semmiféle területi igénynyel nem kapcsolódik össze. Nemcsak az erőszakos határváltoztatásról kell lemondani. Tudomásul kell venni, hogy ha bármilyen módon megkérdőjelezzük Magyarország határait, akkor a térségben játszott stabilizáló szerepünket veszítjük el. Nem illúzió-e a Nyugattól várni a biztonsági garanciákat? — E kérdés sajátos ellentmondást hordoz. A NATO nem szívesen van jelen belsőleg instabil térségben. Régiónkban pedig ez a helyzet. Éppen ezért lenne szükségünk garanciákra most A NATO-val fenntartott kapcsolatunk azonban csak hoszszabb folyamat keretében juthat el odáig, hogy a teljes jogú tagság kérdése felmerüljön. De garanciákat csakis a NATO-tól és a Nyugateurópai Uniótól (WEU) várhatunk. A NATO ma arra törekszik, hogy az európai biztonság egyfajta központi intézményévé váljon. Ez esetben kénytelen lesz jelen lenni a kelet-közép-európai térségben is. Nem hiszem, hogy ez országaink szelektív tagságával jár majd. Az Európai Közösséghez hasonló átmeneti állapot viszont a NATO katonai jellege miatt nem valósítható meg. A WEU esetében a közeledés magától értetődik, mivel az Európai Közösséggel fenntartott kapcsolatok a magyar külpolitika priortásai közt szerepelnek. Milyen szerepet játszik a belpolitikai stabilitás a biztonságpolitika tényezői között? — A döntő kérdés az, van-e belpolitikai konszenzus az országban? Van-e olyan életképes alternatíva, amely a kibontakozás felé mutat? Ha a lakosság helyzete romlik, az elégedetlenség fokozódik, elkerülhetetlen a populista nézetek megjelenése, a szélsőségek térnyerése. Szerintem jelenleg ilyen kockázat Magyarországon nincs, bár kezdenek felbukkanni olyan aggasztó jelenségek, mint az idegengyűlölet. Megjegyzem ezek Nyugat-Európában is fellelhetők. Nem látom, hogy a kormányzat átgondolt politikát dolgozott volna ki ennek megoldására. A magyar ajkú, idegen állampolgárságú személyek preferálása másokkal szemben hosszabb távon nehezen védhető politikához vezet. Décsi Katalin HÉTRŐL NYOLCRA Szalay Antal Egyetlen hétben két esztendő Több mint félő: az elmúlt hét belpolitikai eseményeinek lényege az, hogy valójában még meg sem történtek. De minden kétséget kizáróan előbb-utóbb megtörténnek. Hiszen a köztársasági elnök elleni tervszerű, koalíciós támadás még hasonlóképpen nem érkezett el a végkifejlethez, miként a tévéelnök elleni hajsza sem zárult le a legutóbbi meghallgatással. A Dimag Rt. sorsa körül is csak a bizonytalanság növekedett, sőt úgy tűnik, új frontvonalak nyíltak azzal, hogy két volt vezetőt rendőrségi őrizetbe vettek, a mostaniak pedig nyilatkozatháborúba kényszerültek a minisztériummal. A nemzetközi gyakorlatban nem megengedhető, a protekcionizmus jegyeit magán hordozó Fordügy is csak részben hozott új fordulatot; nincs kizárva, hogy a hőn vágyott EK-tagságunk ellen indítanak támadást a háttérbe szorított autógyártók és a -kereskedők. Ennyi politikai és gazdasági konfliktus és botrány után pedig szinte visszhangtalan maradt a Fővárosi Távfűtő Művek újabb áremelést bejelentő közleménye éppen úgy, mint azok a megnyilatkozások, amelyek a földgáz és a villanyáram árának legalább kétszeres emeléséről szóltak, és nem hoztak megnyugtató eredményt a szénbányászat jövőjéről folytatott tárgyalások sem. S ki tudja, mit fog mutatni a múlt héttel zárult ötödik hónap költségvetési mérlege, a rekordot hozó első négy hónap hiánya után! A válságtüneteket mutató konfliktusoknak és gondoknak pedig már a fölsorolása is arra enged következtetni, nem volt igazuk azoknak, akik a köztársasági elnök elleni támadást a múlt év elején hecckampánynak minősítették. Olyan politikai akciónak, amelynek csak az lenne a célja, hogy elterelje az ország, a választópolgárok figyelmét az egyre súlyosbodó gazdasági bajokról. Kétségtelen, a durva, minősíthetetlen hangokat sem nélkülöző hadjáratnak valóban lehet figyelemelterelő hatása éppen úgy, miként a tévé és a rádió elnöke ellen folytatott, már-már valóban gyanúsan látványos támadásoknak. Tartani azonban inkább attól kell, hogy mindez csupán a felszín. A mélyben sokkal súlyosabb következménnyel járó folyamatok zajlanak, és sajnos, nem politikai praktikákról, hanem mélyülő válságról szólnak ezek a mesék. Mert bár meglehet, a hatalmi taktikai lépéseivel egyre inkább kétes elismerést kivívó miniszterelnöktől és környezetétől nem lenne idegen a figyelemelterelő célzattal megszervezett akciók gondolata, ám azokat a rendelkezésére álló politikai eszközökkel aligha tudná megvalósítani. Hiszen ennek a kormányzati és koalíciós struktúrának épp a cselekvésképtelenség, a tehetetlenség a sajátja. Arról már nem is beszélve, hogy még mindig az lenne a szerencsésebb eset, ha csak és kizárólag hecckampányról lehetne beszélni, mert akkor legalább valamiféle tervszerűséget, koncepciót lehetne föltételezni a társadalmi, gazdasági bajok kormányzati kezelésében. Ilyenről azonban sajnos, szó sincs. A Dimag Rt. ügye, a mezőgazdaság gondjai, a Fordnak adott protekcionista kedvezmény, az energiaárak újabb drasztikus emelésének a terve éppenséggel azt bizonyítja, hogy a kormányzat az elmúlt két esztendőben képtelen volt bármiféle tervet kidolgozni, bármiféle eszközrendszert kialakítani a bajok orvoslására. Különösen jól példázza ezt a volt két diósgyőri vezető rendőrségi őrizetbe vétele. A vádaktermészete, az akció időzítése ugyanis azt sugallja, hogy az őrizetbe vétel elsősorban a radikalizálódó érdekvédelmi szervezetek lecsillapítását, illetve a munkavállalók és a vezetők szembeállítását szolgálja. A Dimag Rt. végleges bezárásával elindulhat a csődtörvény életbelépése előtt sokak által megjósolt lavina, aminek következményei szinte kiszámíthatatlanok. Az ország gazdasági és szociális helyzetére nézve egyaránt. Csakhogy a Dimag Rt. ügye egyáltalán nem mai ügy. A diósgyőri eset csak azt példázza, hogy a kormányzatnak — bár az MDF nem győzte hangoztatni a választások után, hogy ő kapott fölhatalmazást a rendszerváltás irányítására — halvány elképzelése sincs a gondok megoldására. Hasonló tehetetlenségről tanúskodik az is, hogy az energetikai gondokat csak és kizárólag áremeléssel akarja megoldani: a lakosság és a gazdaság teherbíró képességéhez igazodó takarékossági terveknek, ösztönzéseknek se híre, se hamva. Az aszály sújtotta mezőgazdaságban sincs szó ösztönzési programokról. A Ford-ügy is annak tükrében nyeri el jelentőségét, hogy a gazdasági szakemberek az első pillanattól kezdve azt vetették a kormány szemére: miközben külföldi tőke után ácsingózik, képtelen egységes kedvezmények kidolgozására, e tőke becsalogatására. S ez talán nem is véletlen. A vezető kormánypárt túlsúlyos politikusai hatalomra kerülésük első pillanatától kezdve írói munkásságuk részévé emelték a tőke elleni, nép-nemzeti kirohanásokat, és számukra a sevillai világkiállítás magyar pavilonja is elsősorban üzenet, figyelmeztetés a Nyugatnak a magyarság bűnös történelmi cserbenhagyásáért. Aligha politikai hecckampányokról van tehát szó. A köztársasági elnök elleni támadásnak is sokkal markánsabbak az előzményei (lapunk más helyén erről naptárszerű összeállítás olvasható), mintsem csak az elmúlt hét vagy az elmúlt egy-két hét fejleményének lenne mindez tekinthető. Már csak azért sem, mert az elnök közjogi szerepe a hatalommegosztás rendszerében nem választható el a bírói szervezettől, amelynek kisajátítására a kormányzat nem egy, snem éppen sikertelen kísérletet tett az elmúlt két évben. Ennek fényében pedig különösen érdekes és jellemző lehet a két diósgyőri vezető ellen indult eljárás kimenetele. S ahogy az elmúlt hét belpolitikai, gazdasági történései nem értelmezhetők az előző két esztendő nélkül, úgy hatásuk, következményük is túlmutat nem csupán eme hét napon, hanem a következő heteken, hónapokon is. A köztársasági elnökkel való konfrontáció következményei éppen úgy kiszámíthatatlan nők, mint a Dimag Rt. ügye vagy a Ford vámkedvezményének a botránya. Illetve nagyon is kiszámíthatóak. Abból a szempontból legalábbis, hogy végső megoldást akkor sem hoznak, ha vagy így, vagy úgy lezárulnak, nyugvópontra jutnak. Mert csupán egy szélesebb, mélyebb folyamat részei. Jelzései annak, hogy a hatalom koncentrációjára törekvő, az országot modernizálni nem akaró kormányzat és koalíció egyre több ponton ütközik össze a jövőt nem a múlt föltámasztásában látó társadalmi erőkkel. Mindez pedig egy mélyülő válság árnyékát vetíti előre. De hát ezt sem csak az elmúlt hét nap fejleményeiből lehet tudni. Vagyis ez a hét semmiben sem különbözött a rendszerváltás utáni néhány tucattól, még ha botrányosabbnak is látszott jó néhánynál. S lényegét tekintve nem fog különbözni a következőktől sem, minősítsék bár alkalmasnak vagy alkalmatlannak a tévé elnökét, zárják bár be végleg vagy indítsák újra a diósgyőri kohókat, hagyják bár érintetlenül, vagy vonják meg a Ford vámkedvezményét. A BM-üzlet is a Fordé. (Folytatás az 1. oldalról) kérést miért nem a Ford-alkatrészek magyarországi forgalmazására vonatkoztatták, miután Székesfehérváron néhány napja alkatrészgyártás folyik és nem teherautóösszeszerelés. „A magyar kormány állandóan arról panaszkodik, hogy nincs adóbevétele, erre most eltörli bizonyos kategóriájú teherautók vámját. De ugyanilyen érthetetlen az a lelkesedés, ami a Ford-beruházás munkahelyteremtését övezi. Kétszáz ember kapott Székesfehérváron állást most, ám azt furcsa módon figyelembe sem veszik, hogy egyéb külföldi cégek hány száz magyart foglalkoztatnak. Ezzel végképp nevetségessé teszik magukat a budapesti vezetők” — mondta indulatát alig leplezve a torinói gyár képviselője, hozzátéve, hogy egyet tehet a Magyarországi Autóimportálók Egyesülete: minden cég számára egyenlő elbírálást követel. Az elmúlt napokban többször írtunk róla, hogy az amerikai multinacionális cég magyarországi beruházásáért cserébe Budapest vámengedménnyel kedveskedett a Fordnak. A rendelet kihirdetésére azonban nemcsak a székesfehérvári gyáravatóval egy időben került sor, hanem alig néhány héttel egy fontos évforduló előtt hozták nyilvánosságra a vámtarifa-módosítást. Tavaly július 5-án történt ugyanis, hogy Komor Attila, a belügyminisztérium államtitkár-helyettese ünnepélyes keretek között jelképesen átvette a rendőrség számára megvásárolt első 600 autó kulcsát Robert Sharptól, a Ford of Europe képviselőjétől. A tervek szerint egyébként a BM a következő öt évben összesen 3500 Ford Escortot, Escort Estatet, Transitot és Oriont kíván vásárolni a rendőrségnek és az önkormányzatoknak. Egy évvel ezelőtt a Ford sikeres üzletkötését úgy magyarázták, hogy ezek a kocsik alacsony fogyasztásúak, környezetkímélők, kis üzemköltiségűek és karbantartásigényűek, a közszolgálati és rendőrségi feladatok különleges igénybevételeit is jól tűrik. A szigorú előírások miatt akkoriban egy sor autóvilágmárka esett ki a BM pályázati rostáján, egyszersmind a zsíros üzlet is reménytelen maradt számukra. V. F. A TDDSZ nem változott A TDDSZ szerint átfogó tudomány-, felsőoktatási és innovációs politikára van szükség, mert ezeket a területeket csak együtt lehet kezelni. Ezért hiányolják, hogy még nem született ilyen kormányzati stratégia, és csak a különböző szférák törvényi szabályozása indult el — hangzott el a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének a III. küldöttközgyűlés alkalmából rendezett szombati sajtótájékoztatóján. A sajtótájékoztatón elmondták: a felsőoktatás átalakítását nem a tanárok „elküldésével”, hanem a hallgatói létszám drasztikus emelésével kell megoldani. A létszámemelés alternatíva a munkanélküliséggel szemben, hiszen olcsóbb valakit oktatni, mint segélyezni. Elmondták: a TDDSZ együttműködik minden hozzá hasonló szervezettel. A közgyűlés megerősítette, hogy alapvető koncepciója a megalakulás óta nem változott, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete pártsemleges és független szervezet maradt. (MTI) 3