Népszava, 1992. december (120. évfolyam, 283–307. sz.)

1992-12-01 / 283. szám

NÉPSZAVA 1992. DECEMBER 1., KEDD Új békéltető rendszer lesz Európában A helsinki folyamat országai december 14—15-én tartják Stockholmban az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) Tanácsának harmadik soros ülését. A magyar küldöttséget Jeszenszky Géza külügyminiszter vezeti — jelentette be Herman János a tárca sajtótájékoztatóján. A szóvivő elmondta, hogy a tanácskozás napirendjén kiemelt helyet szentelnek az európai válságoknak. A résztvevők kifejtik álláspontjukat, és folytatják a kölcsönösen elfogadható, békés politikai megoldások feltárására irányuló erőfeszítéseiket. Megkülönböztetett figyelmet szentelnek annak a kérdésnek, milyen lehetőségei vannak az EBEÉ-nek a békefenntartó tevékenység alkalmazásában. A stockholmi tanácsülésen sor kerül egy nemzetközi jogi kötelezettségeket is előíró békéltető és vitarendezési rendszer elfogadására. Ezúttal nevezik ki az EBEÉ nemzeti kisebbségi főbiztosát. Az előzetes elképzelések szerint erre a posztra Max van der Stoel volt holland külügyminisztert jelölik. Magyarország minden segítséget meg kíván adni a főbiztos tevékenységéhez. Arra törekszünk, hogy a kisebbségi jogok ne csak nyilatkozatokban, hanem a gyakorlatban érvényesüljenek, és az egész Európai Közösség közös ügyévé váljanak — mondta Herman János. A szóvivő bejelentette, hogy Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter decemberi látogatását az iráni fél technikai okok miatt későbbi időpontra halasztotta. December 3. és 5. között a moldovai külügyminiszter, Nicolae Tiut látogat Budapestre. December 7. és 12. között pedig Jeszenszky Géza külügyminiszter utazik Japánba. A magyar diplomácia vezetőjét Tokióban fogadja Akihito császár. (bécsi) Clinton embere segíti Mandelát ? Mind De Klerk elnök, mind Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöke megválasztása után táviratban köszöntötte Clinton elnököt. Míg Mandelának másnap választáviratot kézbesített a postás, erre De Klerk elnöknek négy napot kellett várnia. Dél-Afrikában sokan szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak ennek az eseménynek, s általában nem a postát hibáztatják. Clinton szerint a dél-afrikai kormány elérkezett ahhoz a határponthoz, amikor már cselekednie kell, meg kell alakítania a színesbőrűekből is álló átmeneti kormányt, s legkésőbb egy éven belül meg kell tartania az egy ember egy szavazaton alapuló szabad választásokat. Ha a tárgyalások nem vezetnek, eredményre, s nem sikerül megfékezni a zavargásokat, könnyen polgárháborús helyzet alakulhat ki. A politikai instabilitás miatt elhúzódhat a külföldi tőke beáramlása, nem teremtődnek újabb munkahelyek, s a politikai és a gazdasági élet szétzilálódására lehet számítani. Clinton elődjénél nagyobb mértékben kíván az ENSZ- re és szakosított intézményeire támaszkodni, nagyobb számban szándékozik rendfenntartó erőket, megfigyelőket küldeni Afrika déli részére. Az átmeneti kormány létrehozásáig semmiféle gazdasági segédhitelt nem remélhet a dél-afrikai kormány. Csak akkor, ha a jövő év vége előtt sor kerül a demokratikus választásokra, s létrejön a nem faji alapon nyugvó koalíciós kormány. Ha a politika a demokrácia irányában fejlődne, Dél- Afrika eddig nem látott mértékű beruházásokra számíthat. Időközben kiszivárgott, hogy az ellenzéki ANC tárgyalásokat folytat a baloldali érzelmű Stanley Greenberg Yale egyetemi professzorral Mandela választási kampányának megtervezésére. Greenberg tervezte Clinton választási kampányát is, és az általa készített forgatókönyv alapján sikerült novemberre a korábban harmadik helyen álló Clintont az elnöki székbe juttatni. Korábban két könyvet is írt Dél-Afrikáról, tökéletesen ismeri az ország belső helyzetét. A hét végén megtartott tömeggyűlésen Mandela kijelentette, hogy amennyiben a decemberben esedékes csúcstalálkozón De Klerk elnök nem tűzi ki az átmeneti kormány kinevezésének időpontját, úgy visszavonul a tárgyalóasztaltól, s újra a tömegmegmozdulásokhoz folyamodik. (riikó) Iliescu is a Magyar-Román Baráti Társaságban Ion Iliescu román államelnök is tagja lesz a pécsi székhelyű Magyar—Román Baráti Társaságnak, s amennyiben ellátogat Magyarországra, kész eleget tenni a társaság meghívásának, és szívesen felkeresi Pécs városát is — jelentette be az újságíróknak dr. Iglói Zoltán, a társaság elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet hétfőn tartottak az MTI pécsi szerkesztőségében. A baráti közösség november 22-én delegációt küldött a román fővárosba azzal a megbízatással, hogy igyekezzék elnyerni a társaság romániai működéséhez a hivatalos Románia jóindulatú támogatását és a román közvélemény szimpátiáját. A hatnapos bukaresti program kiemelkedő eseménye volt a delegáció látogatása a Contreceni palotában, ahol az államfő mintegy 60 perces beszélgetés során ismerkedett a Magyar—Román Baráti Társaság munkájával. A társaságnak több mint félezer tagja van, kétharmad részük a szomszédos országban él, ezért létrehozzák az MRBT romániai képviseletét Kolozsvárott. A román fővárosban is oly nagy az érdeklődés a baráti közösség iránt, hogy belátható időn belül megalakíthatják a társaság bukaresti fináléját. 1993-ban megrendezik a magyar és román polgárok első közös fórumát Pécsett, a tanácskozás következő fordulójára Romániában kerül sor. Ion Iliescu kifejezte: rendkívül fontosnak tartja a társaság munkáját, kiváltképpen azért, mert az egyszerű emberek — a román és magyar polgárok — közötti barátság építését tekinti tevékenysége fő céljának. Ezért kész minden erkölcsi támogatást megadni a társaság munkájához, s ennek kifejezéséül — baráti gesztusként — felvételét kéri a Magyar— Román Baráti Társaságba. A pécsi elnök, az MRBT nevében, meghívta az államelnököt Pécsre, amely város a történelem folyamán mindig kitűnt azzal, hogy polgárai nyitottak és toleránsak voltak, s tiszteletben tartották a másságot. A román elnök elfogadta a meghívást. B. S. Jeruzsálemi tudós titksunk Izraelt aggasztják az újnácik Mozgalmas hetet hagyott maga mögött az izraeli vezetés. Jeruzsálem vendége volt Francois Mitterrand francia államelnök, akinek ez volt a nyolcadik izraeli — ha úgy tetszik, szentföldi — útja, hiszen először 38 évvel ezelőtt járt magánemberként itt, és utoljára 1982- ben, pontosan tíz évvel ezelőtt. A tízévi szünet betudható akár annak az elhidegülésnek is, amely a két ország között beállt a Likud vezette kormányzás idején, és jutott mélypontra éppen az utolsó években. Nem csoda tehát, hogy a kormányváltás hírére szinte azonnal Izraelbe érkezett, és az sem, hogy Jichak Samir, a jelenlegi ellenzék vezére betegségre hivatkozva nem jelent meg a vele egykorú, 76 éves elnök meghívására. Sőt, nyilatkozatában közölte, hogy ha rajta múlott volna, nem hívta volna a franciákat még a sokoldalú béketárgyalásokra sem, hiszen köztudottan palesztinbarátok. A francia elnök sem rejtette véka alá véleményét, és mind Jeruzsálemben, mind pedig egynapos jordániai útján többször is hangoztatta, hogy a PFSZ nélkül nincs megegyezés, nincs béke, mert ez az egyetlen palesztinokat képviselő valódi szervezet. Érdekes módon éppen most tűzte napirendjére a knesszet a találkozási törvény eltörlését, amely éveken keresztül börtönbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy izraeli állampolgárságú személy — lett légyen az akár izraeli arab — találkozzon a PFSZ embereivel. Miután a törvény eltörlését ezúttal a kormánykoalíció javasolja, így megszavazása minden bizonnyal sikerrel jár. A napirendre tűzés bizonyára összefügg Mitterrand elnök látogatásával. Az sem véletlen, hogy mintegy ezer palesztinnak személyesen engedélyezte Jichak Rabin a letelepedést a területeken. Már a francia elnök látogatása idején is szóba került a megbeszéléseken az Európában és különösen Németországban terjedő neonácizmus ügye. Franciaországtól azt kérték, hogy nyíltan határolja el magát a vichyi kormánytól, amely a háború alatt együttműködött a németekkel. Vasárnap megtörtént az elhatárolódás, amelyet Pierre Bérégovoy miniszterelnök tett közzé. Az izraeli kormány vasárnap éles hangú nyilatkozatban ítélte el a németországi neonáci jelenségeket, és követelte az abban részt vevők méltó megbüntetését. Jichak Rabin miniszterelnök figyelmeztetett arra is, hogy nemcsak Németországban, hanem egész Európában, és különösen Kelet-Európában tapasztalni hasonló megnyilvánulásokat. Ezeket csírájukban kell elfojtani a magukat demokratikusnak nevező kormányoknak. A Moszad, az izraeli titkosszolgálat volt főnöke tett egy olyan meghökkentő ajánlatot is, amely szerint izraeli különítmények segítségével rövid úton tegyenek pontot a skinheadek és neonácik tevékenységére. Az izraeli külügyminiszter, Simon Peresz gyorsan elhatárolta magát a volt tábornok nyilatkozatától, mondván, ez minden országnak a belügye. Az viszont tény, és ezt Rabin miniszterelnök is hangsúlyozta, hogy Izrael Állam felelősséget érez valamenynyi zsidóért a nagyvilágban, és mindent el fog követni, hogy ne érje őket bántódás. A németországi események miatt még a napokban a knesszet is rendkívüli ülésre ül össze, hogy megfogalmazza ez ügyben egységes álláspontját. Erdei Katalin ! Itt az új „aprópénz”: az ezüst kétszázas Az MNB szerint a forrásadó híre nem ijesztette el a devizaszámla-tulajdonosokat Több valutát vásárolhatunk jövőre utazási célra a Magyar Nemzeti Bank elképzelései szerint — válaszolta a Népszava kérdésére Tarafás Imre, az MNB alelnöke azon a hétfői sajtótájékoztatón, amelyet Bod Péter Ákos MNB-elnök legközelebbi munkatársai társaságában tartott, értékelve az egy éve elfogadott jegybanktörvény működésének tapasztalatait. A lakossági valutakeret nagyságáról még nincs döntés, erről még nem tárgyalták a Pénzügyminisztériummal. A devizabetétek kamatainak megadóztatása ügyében a Nemzeti Bank álláspontja változatlan: a forintban és a külföldi pénznemekben tartott megtakarítások kamatait terhelő forrásadó egységesen 10 százalék legyen, szemben a jelenlegi 20 és 0 százalékkal. A devizakamatok adómentessége egyébként „történelmi” okokból alakult ki: az államnak semmi sem volt drága, hogy a bankrendszerbe begyűjthesse a lakosságnál kint lévő valutát. Most azonban, a forint konvertibilitásának küszöbén, az MNB szerint semmi nem indokolja, hogy továbbra is fennmaradjon ez a megkülönböztetés. A döntés a parlament dolga lesz. Ezzel kapcsolatban Czirják Sándor alelnök hívta fel a figyelmet: tévesek azok a sajtóban is megjelent hírek, amelyek szerint a forrásadóra vonatkozó banki javaslat hatására csökkentek volna a devizabetétek. Ilyen tendenciát nem tapasztaltak. Igaz viszont az, hogy — dollárban számolva — a betétek összege valamivel kisebb a korábbinál, de ennek a magyarázata a dollár megerősödése. A magyar állampolgárok ugyanis elsősorban német márkában és osztrák schillingben tartják valutamegtakarításaikat, így ez utóbbiak dollárárfolyamának változásával a betétek dollárra átszámított értéke automatikusan alacsonyabb lesz. Bod Péter Ákos elsősorban azt emelte ki, hogy a jegybanktörvény tavalyi elfogadásával megváltozott az MNB státusa: önálló, a napi politikától mentes intézmény lett, amely a piacgazdasági eszközökkel folytatja monetáris politikáját, önállóan dönt például a kamatok ügyében, míg a forint árfolyamát illetően a kormánnyal megosztott felelőssége van. Elmondta az MNB elnöke, hogy a szoros kapcsolatok mellett több kérdésben vitáik vannak a kormánnyal. Például következetesen szorgalmazzák, hogy a jegybankkal szembeni államadósságok egy részét váltsák át kötvényekké, de ezt eddig nem sikerült megvalósítani. A jegybank alapvető feladatának tartják, hogy monetáris politikájával segítse elő a forint megszilárdulását, az infláció csökkentését. Az MNB árfolyam-politikája is változott a korábbiakhoz képest : a ritka, de nagyobb léptékű forintleértékelések helyett 1992-ben gyakoribb, de 2 százalék alatti korrekciós lépésekre került sor, amivel meg lehetett előzni a leértékelésekkel kapcsolatos spekulációt. Bemutatták az új pénzérméket is a hétfői sajtótájékoztatón. Bódy László alelnök elmondta, hogy a 10, 20 és 50 filléresek továbbra is forgalomban maradnak. Az új 1, 2 és 20 forintos fémpénzeket 1993. március 29-től, az 5, 10, 50 és 100 forintos érméket június 21-től bocsátják ki. Már most forgalomba kerül viszont az ezüst 200 forintos, amely nem tagja a sorozatnak, de törvényes fizetőeszköz, és a stabilizálódó, konvertibilitáshoz közelítő forint jelképének szánják, amilyen annak idején a Kossuth 5 forintos volt. A mai 1, 2, 5, 10 és 20 forintosokkal továbbra is lehet fizetni. (flanek) 3 NAPRÓL NAPRA Szerdahelyi Csaba A. Hanság utasodik le. Valamit visz a víz! A Duna vize. Pontosabban valamiket vitt. Az első jelentősebb árhullám múlt heti levonulása alaposan próbára tette a bősi C variáns műtárgyait. Többtonnás acélszerkezetek, elsodort zsilipkapuk úsztak magyar területre, talán az Öreg-Duna elvezetett vizét pótolandó. Mert a régi mederbe a szlovákok változatlanul nem engedik be azt a 95 százalékos vízmennyiséget, amelyet a londoni tárgyalások során jóváhagytak, aláírtak. » No igen, úgy tűnik, Pozsonyban könnyebben döntenek egy-egy hivatalos papír aláírásáról, mint az abban foglaltak végrehajtásáról. Július Binder, a bősi vízi erőmű főépítésvezetője is azt nyilatkozta, hogy a bősi munkák leállításáról addig szó sem lehet, amíg „felülről” nem kap utasítást. A megfogalmazás talányos, mindenki azt ért alatta, amit akar. Én Prágát, a január 1-jei szétválás miatt már nem értem, Pozsonyban pedig valószínűleg Vladimír Meciar miniszterelnök kezében van a döntés joga. Vagyis nem a szakértők, hanem a politikusok dolga ezután Bős minden egyes Duna-cseppje. Hogy ez mennyire igaz, azt Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter vasárnap reggeli rádiós interjújában is megerősítette. Jeszenszky szerint ugyanis nagy politikai kártyajáték részesei vagyunk. A bővebb kifejtést, magyarán, a találgatást a hallgatókra bízta, így most találgatok. Az, hogy Londonban, majd Brüsszelben tárgyaltunk a szlovákokkal és az Európai Közösség tagországainak képviselőivel, önmagában még nem sorolható a politikai kártyacsatához. Mert ezeken a megbeszéléseken — állítólag — éppen az volt a cél, hogy szakértői véleményekre alapozva hozzák meg a későbbi döntést. Ez pedig nem a politikusok dolga. De akkor mi az övék? Például az, hogy az amúgy is háború sújtotta kelet-közép-európai térségben újabb konfliktushelyzetben szondázzák az érintett országok tűrőképességét? (Mondjuk, a Duna vizének „szondázása” fontosabb lenne, bár valószínűleg hasonlóan borúlátó eredményeket hozna.) A magam részéről az ilyen erőfelméréseket, szakítás előtti próbákat nemcsak értelmetlennek, hanem rendkívül veszélyesnek tartom. Az adott szituációban ugyanis nincs mit szondázni. Nem is hiszem, hogy Nyugat-Európában valaki is megkockáztatná az ilyesfajta politikai kártyakevergetést. Az már valószínűbb feltételezés, hogy az öreg Európa úgy akar igazságot osztani (ha ez egyáltalán feladata), hogy a döntés — szokás szerint — Magyarországnak éppúgy jó legyen, mint a függetlenedő Szlovákiának. Erre ma kevés az esély, én legalábbis nem látok jó megoldást. Hiszen a magyar álláspont szerint Bőst le kell bontani, míg a szlovákok úgy vélik, hogy ők még Nagymarost is megépítenék, hogy a nagy mű elkészüljön. Csupán azt nem lehet ma pontosan felmérni, hogy mindez mivel járna holnap. Szavahihető szakértői jelentések, teszem azt független szakértők felmérései, nem állnak rendelkezésünkre. Nekünk sem, a szlovákoknak sem. Olyan jósolgatások természetesen akadnak, amelyekbe a politikusok belekapaszkodhatnak. Ezek Szlovákiában azt mutatják ki, hogy nem fenyeget környezeti katasztrófa a Csallóközben, míg a magyar becslések alapján a Szigetköz néhány év múltán második Hansággá változik. Csak éppen nem lehet majd semmit lecsapolni — mert a „homokbányákban” általában nincs gond a vízzel. Marad hát a várakozás, hogy a függetlenek hogyan vélekednek majd. A múlt hét végi brüsszeli tanácskozást követően a szlovákok máris arról beszélnek, hogy Magyarország presztízsveszteség nélkül nem kerülhet ki a vitából. Mi természetesen mást mondunk. Jeszenszky Géza például folyamatosan azt ismételgeti, hogy az erkölcsi győzelem máris a miénk. S ugye, az utókor számára ez nem utolsó dolog. Ám jó lenne, ha olykor a jelenkor számára is gondolkodnának politikusaink. A Szigetközben élők szerint pedig az lett volna a legjobb, ha nem a válság heteiben lepték volna el a haldokló tájat a politikusok és újságírók. Hiszen jó magyar szokás szerint az utolsó órában reagáltunk, akkor, amikor már szinte minden veszve látszik. S ebben az állapotban a szigetközi gazdának (kiszáradt kútjával), a halásznak (döglött halaival), a földművesnek (szikesedő, terméketlenedő talajával) momentán mindegy, hogy ki kivel tárgyal és hol. Nyilván a gazda, a halász és a földműves igazságtalan. De őt is meg kell érteni, hiszen egyedül ő az, aki valóban a politikától függetlenül akar élni és megélni. Természetesen ezt nehezen teheti, amikor napi életét a párt- és egyéb politika szövi át, immár a Duna medrét is birtokba véve. A szigetközi ember nyilván akkor is igazságtalan, ha úgy véli, nem a 15 évvel ezelőtti bűnbakok előkeresése ma az elsődleges feladat. Mert lehet újabb és újabb politikai és gazdasági pereket kreálni (ráadásul ezek nem is úgy lennének koncepciósak, mint a régiek), de ettől még nem kerülne vissza a Dunába a korábbi vízhozam. És lehet amerikai magyarok irányításával lelkes tüntetéseken részt venni Dunacsúnnál (néhány tucat pesti demonstrálóval), ám a zöld jelszavaktól nem dől romokba a Dunaszaurusz. Jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy a monstrum egyetlen és igazi ellenfele a „megfékezhetetlen” víz. Amely már egy nagyobb áradáskor gátat söpör. S amely miatt — sajnos — egyelőre a politikusok ősz hajszálai sokasodnak. Pedig mindez már rég nem politikai kártyacsata, erkölcsi győzelem vagy presztízsveszteség kérdése. Hanem annál sokkal több. A történet ettől fogva már nem arról szól, hogy tegnap mit vitt a víz, hanem arról, hogy holnap mit hoz.