Népszava, 1993. december (121. évfolyam, 280-305. sz.)
1993-12-27 / 301. szám
8 KULTÚRA SE TÁNC, SE MUSICAL, mivel elmarad a Madách tánckar mai és holnapi Tánc, Tánc, Musical című műsora. A megváltott jegyeket 1994. január 15-ig viszszaváltják a Madách Színház pénztárában. NEVET VÁLTOTT a Tatabányai Népház-Játékszín. Ezentúl Jászai Mari Színháznak hívatik. TISZTELET A TÚLÉLŐKNEK. Az Operaház a boszniai menekültek megsegítésére szervezett jótékonysági koncertje 1993. január 3-án este fél nyolckor kezdődik. A hangverseny első részében — az előzetes hírek szerint — olyan „nagyágyúk” lépnek fel, mint Victoria de Los Angeles, Giuseppe di Stefano és Luigi Alva. JÖVŐRE VELÜK DALOLUNK! Ugyanis a Magyar Televízió a rádióval közösen ismét táncdalfesztivált szervez. Az 1994-es táncdalparádé három fontos irányítója: Bolba Lajos, a Rádió főszerkesztője, Körmendy Vilmos rovatvezető és Tánczos Gábor rendező. OLYMPIÁRA invitál a József Attila Színház meghívója. A társulat 1994. január 15-én mutatja be Molnár Ferenc Olympiáját Láner Péter rendezésében. Beszélgetés a Nemzeti Filharmónia új igazgatójával A művészet pártsemleges Dr. Tóth Pál József decembertől immár hivatalosan is a Nemzeti Filharmónia igazgatója. Korábban ügyvezető direktorként Bozay Attila mellett dolgozott, majd megbízott vezetőként irányította az intézményt. — Nemrég, amikor a szólistákat elbocsátották, sokan arról beszéltek, hogy ilyen formában nincs szükség a Nemzeti Filharmóniára. .. — A Filharmónia nem tudta tovább pénzügyileg fedezni a fellépő szólisták társadalombiztosítási költségeit. — mondja dr. Tóth Pál József. Így tehát a szólisták közalkalmazotti státusának megszüntetése szükségszerű volt, de továbbra is alkalmazzuk őket. Hiszen szólisták nélkül elképzelhetetlen a koncertpódium. A művészekkel esetenként, illetve hangversenysorozatra kötünk szerződést. Sajnos a konfliktus kapcsán voltak, akik szembefordultak a Filharmóniával, és megkérdőjelezték működését. — Milyen változtatásokat tervez a Filharmóniánál? — A cél a folyamatos korszerűsítés, amire nagy szükség van. A korszerűsítés vonatkozik a hangversenyszervezésre, a műsorösszeállításra, és az Állami Énekkarra, a Hangversenyzenekarra is. — A korszerűsítést, az emberek gyakran összekapcsolják — talán jogosan — a létszámleépítéssel is. — Mindenekelőtt e két művészeti együttes belső önállóságát szeretném megerősíteni. Fontosnak tartom az ének- és zenekari művészek anyagi, erkölcsi és művészeti megbecsülését. Ugyanakkor biztosítani kell a munkájukhoz szükséges feltételeket. — A külföldi kapcsolatok miként alakulnak? S egyáltalán van-e lehetőség a kapcsolatok bővítésére? — Mindenekelőtt a magyar pályakezdő szólisták külföldi impresszálását szeretném megteremteni. — Az Állami Hangversenyzenekar 70. születésnapján dr. Mádl Ferenc kulturális miniszter a kormány lojalitásáról biztosította az ünneplőket, ön elégedett ezzel a garanciával? — Szeretném leszögezni azt a tényt, hogy a Nemzeti Filharmónia nem politikai, hanem zenei intézmény. Mondhatnám úgy is: a demokrácia az érdekek és az értékek sokszínűségét, pluralizmusát jelenti. Az a véleményem, hogy természetesen lojálisnak kell lennünk a demokratikusan megválasztott kormányhoz. Ám a művészet fóruma mindenekelőtt a pódium, és nem a politikai pártok tevékenységének támogatása. Nagy Marianna MS VIDEO SZABÓ Z. LEVENTE SIKERLISTÁJA 1. A bádogdob 2. A vágy titokzatos tárgya 3. Micsoda nő! 4. Feketeszakáll szelleme 5. A misszió 6. 1984 7. Komputerkémek 8. Holt költők társasága 9. Férjek és feleségek 10. Nagy durranás Veszélyes dolog, ha a kritikus nem tud semleges maradni. Mégsem szabad tagadni, aki ezzel foglalkozik egész évben, annak is lehetnek kedvencei. Remélem, ez a lista bizonyítja, tudok magánemberként is „mozizni”. Szeretek sírni és nevetni , kikapcsolódni. Szeretem, ha a tévé előtt csak arra kell gondolnom, milyen jó ez a film, és nem arra, mit fogok én erről írni Ezért vettem a bátorságot, hogy év végén néhány kedvencemre felhívjam a figyelmet. Holnap újra Koncz-koncert a Sportcsarnokban Újjászületés és halál a pódiumon Ahogy ülünk akávé mellett, legszívesebben azt kérdezném Koncz Zsuzsától, hogy a csodába’ nem fog rajta az idő. Nem hagy rajta sem fölös kilókat, sem látható nyomokat. Nem kérdezem, mert ez a beszélgetés arról szól, hogy hogy a csodába’ nem fog művészetén az idő. A kedvéért ma éppúgy megtelnek a termek, mint mondjuk húsz éve. Vagy még úgyabbul. Országos lemezbemutató turnéján, a Ne veszítsd el a fejed !-del újfent megnyerte aközönséget. — Valóban pótszékes telt házak előtt léptem fel mind a tizenhárom városban. Azt hiszem, a dalokon múlik, amiket énekelek. A tavalyi sportcsarnokbeli koncertem után tűnődtem el rajta, hogy ezek a dalok másfajta kapcsolatot hoznak létre a közönség és a színpad között, mint általában. Közösséget kovácsolnak a nézőtéren és a színpadon lévőkből. A személyiségnek is van természetesen szerepe, és remélem, hogy az összekapcsolódáshoz én is hozzájárulok. — Milyennek látta turnéján azokat, akik hallgatták? — Sok fiatal volt a nézőtéren, középiskolások, egyetemista korúak. Kell hogy a dalokban érezzenek valamit, ami hozzájuk szól, amitől az övék, ha ilyen sokan akarták meghallgatni őket. De eljött a szülők generációja is, talán azok, akik annak idején még mint fiatalok is eljöttek a koncertjeimre. A kezdés előtt kicsit megfáradt embereknek láttam a közönséget, de az arcokra kiült a várakozás, hogy történjék velük valami más, mint ami hétköznapokon történik. Amikor a végén felálltak, úgy vettem észre, nemcsak a vágy, hanem a képesség is megvan bennük, hogy felülemelkedjenek a napi gondokon, és elfogadják az örömöt, amit az alkalom felkínál nekik. És ez mostanában nem is kis dolog. . . — Most ismét nagy évzáró koncertje lesz december 28-án, holnap a Sportcsarnokban. Mire készül? — Szeretném a budapestieknek is bemutatni a Ne veszítsd el a fejed !-et, amely éppen a huszonötödik lemezem. Ezenkívül néhány olyan régi dalt is eléneklek, amit szeretek. Amikor átnéztem a régi dalokat, érdekes volt megfigyelni, mennyi a ma újra időszerű köztük, Bródy János művészetének köszönhetően. A Sportcsarnokban Bródy is ott lesz a színpadon, és Tolcsvay Laci is, aki a lemez felét írta, és azt hiszem, azóta sem bánta meg, hogy ismét erre adta a fejét. A zenei háttér irányítását Rónai Tibor tartja kézben a háromórás nagy bulin, amelyben benne lesz a napi újjászületés és a napi halál. Meglepetést is tartogatunk, de erről többet nem árulok el. — Az év vége mindig a kívánságok ideje. Miből szeretne többet jövőre? — Ha csak egyet lehet kívánni, akkor feltétlenül a megértésből. Erről szól a lemezem is. A megértés hiánya miatt uralkodnak el felettünk az indulatok, a gondolatok helyett. Pedig nem lehet tudni, hogy aki a gondolkodás helyett indulatból cselekszik, az mikor ragad tollat és mikor fegyvert. Mindnyájan ide születtünk, mindnyájan itt akarunk élni. Próbáljuk ezt komolyan venni. Bárthony Éva 1993. DECEMBER 27., HÉTFŐ NÉPSZAVA A dinóktól Thomas Maimig Sokszor irigykedtem külföldi könyvesboltok kirakata előtt, hogy milyen míves munkávalkészült népszerű tudományos kiadványok sokasága kapható. Mi több, ebből még meg is élhetnek kiadók a piacon. Reménykedtem, mikor nálunk is felélénkült a vállalkozói kedv, hátha itt is. . . Szóval még mindig reménykedem. Mert vannak biztató jelek. Például a Park, amelyik most ünnepli ötödik születésnapját. Méghozzá a százötvenedik kiadvánnyal. Ünnephez illően Thomas Mann József és testvérei című hatalmas regényeivel. De tevékenységükre sokkal inkább jellemző a Szemtanú sorozat, ami már tizennyolcadik köteténél tart, ezúttal épp a dinoszauruszokat mutatva be. Vagy a Csudavilág, amit kisebb gyerekeknek szántak, a Hétköznapi pszichológia és a Menedzser könyvek. Székfoglalás Veszprémben Megkezdték a veszprémi Petőfi Színházban a nézőtéri támlások, zsöllyék kiárusítását. Állítólag már a „végkiárusítás” első napján elkelt vagy ötven szék, s legalább ennyien jelentették be igényeiket. A székek ára darabonként huszonötezer forint. A székeket természetesen nem viheti haza senki, sőt. A vásárló csak a bérleten kívüli előadásokon tarthat igényt a nevével jelzett székre, de csak belépőjegygyel. A lazaság sok görcsöt takar Hoppmester az Arénában A fiatalok nagyon megszerették rövid idő alatt Bochkor Gábort, a televízió két könnyűzenei műsorának vezetőjét. A Rockutazás még hagyján, ezek zenés portrék, de honnét ered az a lazaság, amivel az Aréna, című élő popműsort irányítja? — A lazaság csak látszat, ami sok görcsöt takar — mondja Bochkor Gábor. — Sőt, amikor először, még a Danubius Rádióban vezettem műsort, adás után azzal a kéréssel fordultam a szerkesztőhöz, hogy hagyjuk abba, mert tévedés volt. Szerencsére meggyőzött, hogy érdemes folytatni. Gimnazistakoromban különböző együttesekben gitároztam — innen a könnyűzenei tájékozottság. És szüleimmel évekig Németországban éltem, majd megtanultam angolul is, így hívtak a Danubiusba. — A taszári repülőnapon riporterkedett, sőt lehetőséget kapott erre a Sió TV indulásakor is. — Minden ilyen lehetőségnek örülök, mert bármilyen jó dolog a műsorvezetés, kicsit úgy érzem, beskatulyáztak a popzenéhez. Takács Zsuzsa MS Macskajáték Helsinkiben Hetek óta Helsinki legnagyobb teátrumában, a Városi Színházban próbál Székely Gábor, csak az ünnepekre szaladt haza kicsit. — Mit rendez Helsinkiben? — A Macskajátékot. Huszonegy év után másodszor tűzi műsorára a finn színház Örkény István darabját, ez azt jelenti, hogy a dráma kissé klasszikussá vált már. Jómagam egyébként a mintegy negyedszázaddal ezelőtti, szolnoki ősbemutató után a Pesti Színházban és az egyik prágai színházban állítottam színpadra a Macska játékot. Prágában négyszázszor (!) ment, és adták volna tovább is, ha a sorozatot nem szakítja meg a főszereplőnő hirtelen halála. — És mi lesz az Arany János Színházzal a pályázók elnyerése után? — Erről még korai lenne nyilatkozni. Előbb öszsze kell állítani a társulatot, annak alapján a műsortervet, szóval mindez kicsit későbbi téma. — Udvaros Dorottya azt nyilatkozta: azért mondott fel a Katona József Színházban, mert eltökélte, hogy szabadúszó lesz, de Székely Gábor kinevezésével a helyzet megváltozott: amennyiben Gábor hívja őt az Arany Jánosba, azonnal felhagy a szabadúszással. Emellett vannak még pletykák is. — Milyen pletykák ? — Például, hogy a két régi szolnoki „Székely-káder”, Csomós Mari és Papp Zoltán odamegy, ezért már nem is osztanak rájukúj szerepet a Katonában. — Ami a két nevet illeti: őket valóban szerződtetni akarom. B. T. Örök arcok préselt papírból A középkori szerzetesek a kerengősben körbejárva félhangon ismételgették a szöveget. Szemük a különféle fantasztikus formájú oszlopfőkre tévedt. A szöveg egy-egy mondata és a kőbe faragott arcok, figurák körvonala egybekapcsolódott, hogy bármikor később ugyanott kerengve, a szöveg hiánytalanul előbukkanjon az emlékezet mélyéből. Valami ilyen okból ismételgetheti Louise McCagg amerikai szobrász is magyar költők arcvonásait. Előbb Székesfehérvárott, most a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállított maszkjait, préselt papírból készült, arcmásait méret szerint rendezve, éppen úgy sorolja egymás mellé, ahogyan a középkori kerengő oszlopfőinek faragványai követik egymást — ismételgető módon, nem a mindennapi logika szerint. A portrétól, ugye, azt várjuk, hogy a véletlen ránk ruházta vonásokon törjön át a személyiség ereje (már ha van). Louise McCagg pedig gipszöntvényszerű másolatokból indul ki, s a vonásokat csak a megmunkálás, a más anyagba átültetés, kicsinyítés technikai folyamata változtatja, meg — véletlen módon. Látszik, Ady és Petri, Babits és Baránszky Jób arcvonásaiban nem a „magyar sors” vagy egy sajátos líra éled újra Louise McCagg számára. A szövegek („következzenek el már a szonettek”) csak lebegnek körülötte, valamiféle sehova nem köthető fájdalmas magyarázatként a megmagyarázhatatlanra. Legalább az arcok, ezek a véletlen adta, sírba hajló maszkpofák adjanak támpontokat. Bán András