Népszava, 1993. december (121. évfolyam, 280-305. sz.)

1993-12-27 / 301. szám

8 KULTÚRA SE TÁNC, SE MUSI­CAL, mivel elmarad a Madách tánckar mai és holnapi Tánc, Tánc, Mu­sical című műsora. A megváltott jegyeket 1994. január 15-ig visz­­szaváltják a Madách Színház pénztárában. NEVET VÁLTOTT a Tatabányai Népház-Já­­tékszín. Ezentúl Jászai Mari Színháznak híva­­tik. TISZTELET A TÚL­ÉLŐKNEK. Az Opera­ház a boszniai mene­kültek megsegítésére szervezett jótékonysági koncertje 1993. január 3-án este fél nyolckor kezdődik. A hangver­seny első részében — az előzetes hírek szerint — olyan „nagyágyúk” lép­nek fel, mint Victoria de Los Angeles, Giusep­pe di Stefano és Luigi Alva. JÖVŐRE VELÜK DA­LOLUNK! Ugyanis a Magyar Televízió a rá­dióval közösen ismét táncdalfesztivált szer­vez. Az 1994-es táncdal­­parádé három fontos irányítója: Bolba Lajos, a Rádió főszerkesztője, Körmendy Vilmos ro­vatvezető és Tánczos Gábor rendező. OLYMPIÁRA invitál a József Attila Színház meghívója. A társulat 1994. január 15-én mu­tatja be Molnár Ferenc Olympiáját Láner Péter rendezésében. Beszélgetés a Nemzeti Filharmónia új igazgatójával A művészet pártsemleges Dr. Tóth Pál József decem­bertől immár hivatalosan is a Nemzeti Filharmónia igazgatója. Korábban ügy­vezető direktorként Bozay Attila mellett dolgozott, majd megbízott vezetőként irányította az intézményt. — Nemrég, amikor a szólistákat elbocsátották, sokan arról beszéltek, hogy ilyen formában nincs szükség a Nemzeti Filhar­móniára. .. — A Filharmónia nem tudta tovább pénzügyileg fedezni a fellépő szólisták társadalombiztosítási költ­ségeit. — mondja dr. Tóth Pál József. Így tehát a szólisták közalkalmazotti státusának megszüntetése szükségszerű volt, de to­vábbra is alkalmazzuk őket. Hiszen szólisták nél­kül elképzelhetetlen a koncertpódium. A művé­szekkel esetenként, illetve hangversenysorozatra kö­tünk szerződést. Sajnos a konfliktus kapcsán voltak, akik szembefordultak a Filharmóniával, és meg­kérdőjelezték működését. — Milyen változtatáso­kat tervez a Filharmóniá­nál? — A cél a folyamatos korszerűsítés, amire nagy szükség van. A korszerűsí­tés vonatkozik a hangver­senyszervezésre, a műsor­­összeállításra, és az Állami Énekkarra, a Hangver­senyzenekarra is. — A korszerűsítést, az emberek gyakran össze­kapcsolják — talán jogo­san — a létszámleépítés­sel is. — Mindenekelőtt e két művészeti együttes belső önállóságát szeretném meg­erősíteni. Fontosnak tar­tom az ének- és zenekari művészek anyagi, erkölcsi és művészeti megbecsü­lését. Ugyanakkor bizto­sítani kell a munkájukhoz szükséges feltételeket. — A külföldi kapcsola­tok miként alakulnak? S egyáltalán van-e lehetőség a kapcsolatok bővítésére? — Mindenekelőtt a ma­gyar pályakezdő szólisták külföldi impresszálását szeretném megteremteni. — Az Állami Hangver­senyzenekar 70. születés­napján dr. Mádl Ferenc kulturális miniszter a kor­mány lojalitásáról biztosí­totta az ünneplőket, ön elégedett ezzel a garanciá­val? — Szeretném leszögezni azt a tényt, hogy a Nem­zeti Filharmónia nem poli­tikai, hanem zenei intéz­mény. Mondhatnám úgy is: a demokrácia az érdekek és az értékek sokszínűsé­gét, pluralizmusát jelenti. Az a véleményem, hogy természetesen lojálisnak kell lennünk a demokrati­kusan megválasztott kor­mányhoz. Ám a művészet fóruma mindenekelőtt a pódium, és nem a politikai pártok tevékenységének tá­mogatása. Nagy Marianna M­S VIDEO SZABÓ Z. LEVENTE SIKERLISTÁJA 1. A bádogdob 2. A vágy titokzatos tárgya 3. Micsoda nő! 4. Feketeszakáll szelleme 5. A misszió 6. 1984 7. Komputerkémek 8. Holt költők társasága 9. Férjek és feleségek 10. Nagy durranás Veszélyes dolog, ha a kritikus nem tud semleges maradni. Mégsem szabad tagadni, aki ezzel foglalkozik egész évben, annak is lehetnek kedvencei. Remélem, ez a lista bizonyítja, tudok magánemberként is „mozizni”. Szeretek sírni és nevetni , kikapcsolódni. Szeretem, ha a tévé előtt csak arra kell gondolnom, mi­lyen jó ez a film, és nem arra, mit fogok én erről írni Ezért vettem a bátorságot, hogy év végén néhány ked­vencemre felhívjam a figyelmet. Holnap újra Koncz-koncert a Sportcsarnokban Újjászületés és halál a pódiumon Ahogy ülünk a­­kávé mel­lett, legszívesebben azt kérdezném Koncz Zsuzsá­tól, hogy a csodába’ nem fog rajta az idő. Nem hagy rajta sem fölös kilókat, sem látható nyomokat. Nem kérdezem, mert ez a beszélgetés arról szól, hogy hogy a csodába’ nem fog művészetén az idő. A ked­véért ma éppúgy megtel­nek a termek, mint mond­juk húsz éve. Vagy még úgyabbul. Országos lemez­­bemutató turnéján, a Ne veszítsd el a fejed !-del új­fent megnyerte a­­közönsé­get. — Valóban pótszékes telt házak előtt léptem fel mind a tizenhárom városban. Azt hiszem, a dalokon mú­lik, amiket énekelek. A ta­valyi sportcsarnokbeli koncertem után tűnődtem el rajta, hogy ezek a da­lok másfajta kapcsolatot hoznak létre a közönség és a színpad között, mint általában. Közösséget ko­vácsolnak a nézőtéren és a színpadon lévőkből. A sze­mélyiségnek is van termé­szetesen szerepe, és remé­lem, hogy az összekapcso­lódáshoz én is hozzájáru­lok. — Milyennek látta turné­ján azokat, akik hallgat­ták? — Sok fiatal volt a né­zőtéren, középiskolások, egyetemista korúak. Kell hogy a dalokban érezzenek valamit, ami hozzájuk szól, amitől az övék, ha ilyen sokan akarták meghallgat­ni őket. De eljött a szülők generációja is, talán azok, akik annak idején még mint fiatalok is eljöttek a koncertjeimre. A kezdés előtt kicsit megfáradt em­bereknek láttam a közön­séget, de az arcokra kiült a várakozás, hogy történ­jék velük valami más, mint ami hétköznapokon történik. Amikor a végén felálltak, úgy vettem ész­re, nemcsak a vágy, ha­nem a képesség is megvan bennük, hogy felülemel­kedjenek a napi gondokon, és elfogadják az örömöt, amit az alkalom felkínál nekik. És ez mostanában nem is kis dolog. . . — Most ismét nagy év­záró koncertje lesz decem­ber 28-án, holnap a Sport­­csarnokban. Mire készül? — Szeretném a budapes­tieknek is bemutatni a Ne veszítsd el a fejed !-et, amely éppen a huszonötö­dik lemezem. Ezenkívül néhány olyan régi dalt is eléneklek, amit szeretek. Amikor átnéztem a régi dalokat, érdekes volt meg­figyelni, mennyi a ma új­ra időszerű köztük, Bródy János művészetének kö­szönhetően. A Sportcsar­nokban Bródy is ott lesz a színpadon, és Tolcsvay Laci is, aki a lemez felét írta, és azt hiszem, azóta sem bánta meg, hogy is­mét erre adta a fejét. A zenei háttér irányítását Rónai Tibor tartja kéz­ben a háromórás nagy bu­lin, amelyben benne lesz a napi újjászületés és a na­pi halál. Meglepetést is tartogatunk, de erről töb­bet nem árulok el. — Az év vége mindig a kívánságok ideje. Miből szeretne többet jövőre? — Ha csak egyet lehet kívánni, akkor feltétlenül a megértésből. Erről szól a lemezem is. A megértés­ hiánya miatt uralkodnak el felettünk az indulatok, a gondolatok helyett. Pedig nem lehet tudni, hogy aki a gondolkodás helyett indu­latból cselekszik, az mikor ragad tollat és mikor fegy­vert. Mindnyájan ide szü­lettünk, mindnyájan itt akarunk élni. Próbáljuk ezt komolyan venni. Bárthony Éva 199­3. DECEMBER 2­7., HÉTFŐ NÉPSZAVA A dinóktól Thomas Maimig Sokszor irigykedtem külföldi könyvesboltok kirakata előtt, hogy milyen míves munkával­­készült népszerű tudományos kiadványok sokasága kapható. Mi több, ebből még meg is él­hetnek kiadók a piacon. Re­ménykedtem, mikor nálunk is felélénkült a vállalkozói kedv, hátha itt is. . . Szóval még min­dig reménykedem. Mert vannak biztató jelek. Például a Park, amelyik most ünnepli ötödik születésnapját. Méghozzá a száz­­ötvenedik kiadvánnyal. Ünnep­hez illően Thomas Mann József és tes­tvérei című hatalmas regé­nyeivel. De tevékenységükre sok­kal inkább jellemző a Szemtanú sorozat, ami már tizennyolcadik köteténél tart, ezúttal épp a di­noszauruszokat mutatva be. Vagy a Csudavilág, amit kisebb gyerekeknek szántak, a Hétköz­napi pszichológia és a Mene­dzser könyvek. Székfoglalás Veszprémben Megkezdték a veszprémi Petőfi Színházban a néző­téri támlások, zsöllyék ki­árusítását. Állítólag már a „végkiárusítás” első nap­ján elkelt vagy ötven szék, s legalább ennyien jelen­tették be igényeiket. A székek ára darabon­ként­ huszonötezer forint. A székeket természetesen nem viheti haza senki, sőt. A vásárló csak a bérleten kívüli előadásokon tarthat igényt a nevével jelzett székre, de csak belépőjegy­­gyel. A lazaság sok görcsöt takar Hoppmester az Arénában A fiatalok nagyon meg­szerették rövid idő alatt Bochkor Gábort, a televí­zió két könnyűzenei műso­rának vezetőjét. A Rock­utazás még hagyján, ezek zenés portrék, de honnét ered az a lazaság, amivel az Aréna, című élő popmű­sort irányítja? — A lazaság csak lát­szat, ami sok görcsöt takar — mondja Bochkor Gábor. — Sőt, amikor először, még a Danubius Rádióban ve­zettem műsort, adás után azzal a kéréssel fordul­tam a szerkesztőhöz, hogy hagyjuk abba, mert téve­dés volt. Szerencsére meg­győzött, hogy érdemes folytatni. Gimnazistako­romban különböző együt­tesekben gitároztam — in­nen a könnyűzenei tájéko­zottság. És szüleimmel évekig Németországban éltem, majd megtanultam angolul is, így hívtak a Danubiusba. — A taszári repülőna­pon riporterkedett, sőt le­hetőséget kapott erre a Sió TV indulásakor is. — Minden ilyen lehető­ségnek örülök, mert bár­milyen jó dolog a műsor­vezetés, kicsit úgy érzem, beskatulyáztak a popzené­hez. Takács Zsuzsa M­S Macskajáték Helsinkiben Hetek óta Helsinki legna­gyobb teátrumában, a Vá­rosi Színházban próbál Szé­kely Gábor, csak az ünne­pekre szaladt haza kicsit. — Mit rendez Helsinki­ben? — A Macska­játékot. Hu­szonegy év után másod­szor tűzi műsorára a finn színház Örkény István da­rabját, ez azt jelenti, hogy a dráma kissé klasszikus­sá vált már. Jómagam egyébként a mintegy ne­gyedszázaddal ezelőtti, szolnoki ősbemutató után a Pesti Színházban és az egyik prágai színházban ál­lítottam színpadra a Macs­ka játékot. Prágában négy­­százszor (!) ment, és adták volna tovább is, ha a so­rozatot nem szakítja meg a főszereplőnő hirtelen ha­lála. — És mi lesz az Arany János Színházzal a pályá­zók elnyerése után? — Erről még korai len­ne nyilatkozni. Előbb ösz­­sze kell állítani a társula­tot, annak alapján a mű­sortervet, szóval mindez kicsit későbbi téma. — Udvaros Dorottya azt nyilatkozta: azért mondott fel a Katona József Szín­házban, mert eltökélte, hogy szabadúszó lesz, de Székely Gábor kinevezésé­vel a helyzet megváltozott: amennyiben Gábor hívja őt az Arany Jánosba, azonnal felhagy a szabadúszással. Emellett vannak még plety­kák is. — Milyen pletykák ? — Például, hogy a két régi szolnoki „Székely-ká­der”, Csomós Mari és Papp Zoltán odamegy, ezért már nem is osztanak rájuk­­új szerepet a Katonában. — Ami a két nevet il­leti: őket valóban szerződ­tetni akarom. B. T. Örök arcok préselt papírból A középkori szerzetesek a kerengősben körbejárva félhangon ismételgették a szöveget. Szemük a külön­féle fantasztikus formáj­ú oszlopfőkre tévedt. A szö­veg egy-egy mondata és a kőbe faragott arcok, figu­rák körvonala egybekap­csolódott, hogy bármikor később ugyanott kerengve, a szöveg hiánytalanul elő­bukkanjon az emlékezet mélyéből. Valami ilyen okból ismé­telgetheti Louise McCagg amerikai szobrász is ma­gyar költők arcvonásait. Előbb Székesfehérvárott, most a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállított maszkjait, préselt papírból készült, arcmásait méret szerint rendezve, éppen úgy sorolja egymás mellé, ahogyan a középkori ke­rengő oszlopfőinek farag­ványai követik egymást — ismételgető módon, nem a mindennapi logika szerint. A portrétól, ugye, azt várjuk, hogy a véletlen ránk ruházta vonásokon törjön át a személyiség ereje (már ha van). Louise McCagg pedig gipszöntvényszerű másola­tokból indul ki, s a voná­sokat csak a megmunká­lás, a más anyagba átül­tetés, kicsinyítés techni­kai folyamata változtatja, meg — véletlen módon. Látszik, Ady és Petri, Babits és Baránszky Jób arcvonásaiban nem a „magyar sors” vagy egy sajátos líra éled újra Louise McCagg számára. A szövegek („következzenek el már a szonettek”) csak lebegnek körülötte, vala­miféle sehova nem köthető fájdalmas magyarázat­ként a megmagyarázha­­tatlanra. Legalább az ar­cok, ezek a véletlen adta, sírba hajló maszkpofák adjanak támpontokat. Bán And­rás

Next