Népszava, 1997. június(125. évfolyam, 126–150. sz.)
1997-06-02 / 126. szám
NÉPSZAVA KULTÚRA Magyar grafikus siker Amerikában Bachman Gábor: „Az igényes, elmélyült alkotómunkára csak ritka kivételes esetben van lehetőség” Óriási feltűnést keltett tavaly szeptemberben a VI. Nemzetközi Velencei Építészeti Biennálén a Bachman Gábor tervezte magyar kiállítás, „A semmi építészete”. Az ennek teljes grafikai megjelenítését - a tárlat emblémáját, szórólapjait, kitűzőjét, a kiállításmegnyitó meghívóját, valamint az ebből az alkalomból megjelent kétszáz oldalas Bachman-albumot tervező Yasar Meral elnyerte ezzel a munkájával a szakma egyik legrangosabb elismerését, a The International Design Magazine című amerikai szakfolyóirat ez évi grafikai különdíját. A művésznő mégsem teljesen elégedett. Martos Gábor NÉPSZAVA A velencei Giardini parkban kétévente megrendezett nemzetközi képzőművészeti seregszemlék sorában időről időre tematikus, a képzőművészetek egyegy ágát a középpontba emelő tárlatokat is rendeznek: így volt a tavalyi kiállítás egyúttal a VI. Velencei Építészeti Biennále is. Erre a hatalmas művészeti seregszemlére - ahol a világ vezető építészei mutathatták be legújabb elképzeléseiket az ezredvég építőművészetéről - Magyarországról Bachman Gábort hívták meg a biennále szervezői. Az építész-díszlettervező Bachman (akinek többek között olyan filmek köszönhetik sajátos látványvilágukat, mint a Bódy Gábor rendezte Nárcisz és Pszyché és a Kutya éji dala vagy Sándor Pál Miss Arizonája) sikerrel mutatkozott be Velencében. A semmi építészete című monumentális munkáját - ami a századfordulón épült velencei magyar pavilon előköré-fölé épített, filmdíszletszerű alépületekből és a művésznek az abban elhelyezett hatalmas, fémből készült épületmakettjeiből, illetve nagyméretű épületterv-festményeiből állt - azóta számos országba meghívták. Bachman filmes barátaitól megtanulta, hogy ha az ember ekkora lehetőséget kap a megmutatkozásra, akkor annak megvalósításába tanácsos belevonnia mindenkit, aki vele hasonló művészeti elveket vall. Ezért olyan művésztársait is meghívta az átlagos értelemben vett építészeten messze túlmutató „Gesamtkunstwerk”-projektjébe, mint a zeneművész Kocsis Zoltánt, akinek erre a felkérésre komponált százhúsz szólamú zenéje szólalt meg a pavilonban, a tervezőművész Rajk Lászlót, aki egy virtuális építészeti CDROM-mal szerepelt, Fehér László festőművészt, aki egy, a kiállításba szervesen illeszkedő Bachman-portrét „adott bele” az összképbe és az egykori filmrendező barátot, Bódy Gábort, akinek egy korai számítógépes modellprogramról készített filmje videón volt látható Velencében. De „közreműködője” volt az összképnek egy fiatal, az Iparművészeti Főiskola designer-mesteriskoláján 1989-ben végzett tervezőnő, Yasar Meral is, aki a kiállítás teljes grafikai anyagát megálmodta. A Velencében is mindenki által megcsodált harmonikus látvány hatalmas munka eredményeként született meg. Yasar Meral két évig dolgozott együtt a kiállítás előkészítésén Bachmannal. Állítása szerint a főiskola öt éve alatt nem tanulhatott annyit, mint ezalatt a nem könynyű kétéves együttműködés alatt. Oldalról oldalra számítógépen tervezte meg az album lapjait, melyeknek összképe végül sajátos tipográfiai megfelelője lett a bachmani építészetfelfogásnak. (Ehhez persze a tervezőnőnek szüksége volt két olyan hasonlóan „megszállott” fiatalemberre is, mint amilyenek a könyv tipográfiai munkáit kivitelező Christian Fahrenheit Kft. munkatársai voltak.) Nyilván e különleges munka látványos eredményét értékelte az amerikai szakfolyóirat, a The International Design Magazine zsűrije, amikor az évente nyolc kategóriában meghirdetett pályázatán - melyre a világ vezető művészei, a legnagyobb multicégek formatervező csoportjai küldik be munkáikat - a grafikai kategória idei különdíját a magyar tervezőnőnek ítélte. S hogy mi jár a díjjal? A lap júliusban megjelenő különszámában - mely a világ minden fontos, tervezéssel foglalkozó szakemberéhez eljut majd - két oldalon be fog mutatkozni a magyar Yasar Metal is. A tervezőnő, bár nagyon örül a sikernek, mégis pesszimista: „Amerikában ha valaki nyer valamilyen díjat, azonnal elhalmozzák megrendelésekkel, itthon azonban a sikert észre sem veszik. Nálunk egyfelől csak az számít, hogy valamit minél olcsóbban készíttessenek el, másfelől meg hogy mindenkinek meglegyen egy-egy munkában a maga saját kis üzlete. Az igényes, elmélyült alkotómunkára csak ritka kivételes esetben van lehetőség. Bizony néha bennem is felmerül a kérdés: mire számíthatok én itt? Mi tartson itthon?” Yasar Meral számítógépes grafikával készített önportréja Egy kép a különdíjat nyert Bachman-albumból Apró ember jött Kínából kitárulkozó érzelmekkel Bársony Éva NÉPSZAVA Csupa különösségből áll össze végtelenül egyszerű történetté Az út című magyar film, példázva újfent, hogy nincs összetettebb annál, mint ami megkapóan egyszerű. Egy idős kínai férfi mondja el az életét, a történelem packázásait, Budapestig vezető útját, gondolatait, vágyait meg reményét a késői szerelemre és késői bűntudatát a fia sorsa felett. Humor és filozofikus bölcsesség keveredik a valóság-játékká növekvő monológban. És megszégyenítő őszinteség. Talán ez a fenntartás nélküli kitárulkozás érinti meg legmélyebben a ravasz szerepjátszások köznapi mécseseihez szokott nézőt. Minden klappol ebben a filmben. Különösek például a képei. Máthé Tibor operatőr úgy tudja a pesti piaci hajnalt fényképezni, hogy tele van érzékeny költészettel a levegő, pedig mindennapian szürkék a bódéfalak, és fakó utat kanyarít a magányos vándor talpa alá az aszfalt. A pesti chinatown (kínai negyed) és a pekingi sugárút, az egykedvű tenger és a Széchenyi fürdő romantikus párája önmagukban beszédesek, mégis alázatosan hajolnak szolgálatra a csendben elmondott élet fordulataihoz. Különös a film zenéje is. Szemző Tibor az egzotikus hangzást úgy használja, mintha anyanyelve lenne a kínai beszéd, dallamához illeszti a saját egyéni ihletét. Nélküle szegényebb lenne mindaz, ami zenéjével mélyen átélhető. Valahogy helyzetbe hozza az érzékenységet egy másik ember iránt, ráhangol egy pici, öreg, kínai professzor - vagy mondjam inkább azt: pesti piaci árus? - nem mindennapi leánykérési akciójára. Különös a műfaj is, amellyel Moldoványi Ferenc rendező meglep. Dokumentumnak játékfilm, játékfilmnek dokumentum. Minden kockája hiteles valóság egy emberről, aki úgy tárulkozik fel a pesti kínai fodrászlány kérdéseire, hogy bárki pszichiáter megnyalhatná a tíz ujját. Egy gyér hajú, vanyadt kis emberke Pekingig meg Sanghajig fut vissza, hogy szerelmes szívet hozhasson ide viszsza magával, de csak egy szomorú költő, az újra otthagyott fia emlékével tér meg. Szóval az élet játszódik le Az útban, csak egy kicsit másképpen, mint ahogy a mozivásznon megszoktuk. Aztán felállunk a székünkről, és nem mondjuk ki hangosan, hogy egy érdekes moziélmény mellé szép, tiszta szándékú leckét is kaptunk a másság iránti tiszteletből. A pesti kereskedő költő fiával a kínai tengerparton 1997. JÚNIUS 2., HÉTFŐi RÖVIDEN Ütő Endre jubilál Ma tölti be hatvanadik életévét Ütő Endre Liszt-díjas operaénekes. A neves basszust a kerek születésnap alkalmából a hét végén köszöntötték fel pályatársai az Állami Operaházban, ahol 1990- 1995 között igazgatóként is tevékenykedett. Sóhajtás jobb tanárokért Ezzel a címmel rendez tanácskozást a Kölcsey Olvasókör ma délután 4 órakor a Petőfi Irodalmi Múzeum Lotztermében László Bencsik Sándor anyanyelvünk állapotáról és védelmében írt cikke alapján. A vitavezető Kristó Nagy István. Cigány művészeti gálaest Ma este 7 órakor mutatkoznak be a Romano Kher, a Fővárosi Önkormányzati Cigány Szociális és Művelődési Módszertani Központ által támogatott tehetséges fiatalok a Katona József Színházban megrendezett gálaesten. Költőavató Egy hatvanéves, első kötetes költőt mutatnak be ma este 8 órakor a Duna Televízió Helikon irodalmi magazinműsorában. Csőgör András barátai biztatására adta ki verseit, amelyeket eddig csak szóban fogalmazott. Kötetéhez Sütő András írt előszót, verseit Illyés Kinga, Jancsó Adrienne és Gálffi László tolmácsolja. Színház csak klubtagoknak Stuber Andrea írása a NÉPSZAVÁNAK A Ruttkai Éváról elnevezett kulturális vállalkozás - alapítványi színház. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy olyan pénzekből működik, melyeket cégek - esetleg magánszemélyek - adnak, szépen leírva az adóból vagy az adóalapból. A ruttkaisok ezeket az összegeket arra fordítják, hogy előadásokat hoznak létre saját színihelyiségükben. Legutóbb Robert Harling Acélmagnóliák című, középfajú társalgási kommerszét mutatták be. Színháznak nemigen nevezném ezt a civil szerveződést, amely létrejött az Üllői út 45. harmadik emeletén. Inkább afféle klub ez, amelyben feltehetőleg színházszerető emberek gyülekeznek esténként. Többségük a nézőtéren foglal helyet, némelyek viszont a színpadon mozognak. Ők az előadás szereplői. Zömükben lelkes műkedvelőknek látszanak, bár akadnak köztük olyanok is, akik ismernek mértéket a lelkesedésben. Az ő odaadásuk addig azért nem terjedt, hogy a színdarab szövegét rendesen megtanulják. Felkészültségük hiányosságaiért alig kárpótol az az érezhető élvezet, amelyet szereplésükkel szereznek önmaguknak. Megcsodálhattunk itt színjátszó tévébemondónőket. Bay Éva a különböző színpadi helyzetek mértani középpontjában állva kötelességszerűen szemmel kíséri a körülötte zajló dialógust, de két dolgos pillantás között azt lesi, hogy kik ülnek a nézőtér első sorában. Ifjabb kolléganői, Szentpéteri Eszter és Borbás Mária kevésbé komolytalanok. Láthatunk nyugdíjas szinkronszínésznőt (Kassai Ilona), aki Kossuthdíjával ad rangot a színlapnak. Szemügyre vehetünk táncdalénekesnőt (Vincze Lilla), akinek beszédtechnikája nincs, csak rokonszenves, dühödt vehemenciája. És idekeveredett valahogy a Jászai Mari-díjas Tóth Judit is. Minthogy maga az előadás minősíthetetlen, nincs mit minősíteni rajta. De az est vége csodás. A tapsnál, aki él és mozog - súgától a rendező munkatársáig, mindenki ott hajlong a színpadon. Kis premierajándékkal kedveskednek egymásnak. Színre lép a szponzor is, s reklámszatyrokat ad át a szereplőknek. A hölgyek a közönség vastapsa közepette mohón beletúrnak a zacskókba. Nincs ezzel semmi gond. Végtére is nagyszerűen érzi magát szinte mindenki. A színpadon elégedett játszók, a nézőtéren elégedett rokonok és barátok, akiknek már az előadás alatt is leküzdhetetlen tapsingerük volt. Csak a hátsó sorokban ülnek olyanok - amúgy fogékony, mégis elutasító középiskolások -, akik nem értik, hogy oly sok szenvedés után miért kell asszisztálniuk még a családias premierbulihoz is. (Vannak ennek a rendszerváltásnak vadhajtásai - mondja a diákoknak kifelé menet a tanárnőjük.) Hát ők, úgy látszik, rosszul jártak azzal, hogy betévedtek ide. Máskor majd biztosan jobban vigyáznak. Önnél marad! Alulírott................................................................................ (név) ................................................................ (irányítószám, helység) ........................................(utca).............(házszám)............. (ajtó) megrendelem a NÉPSZAVA című lapot .........................példányban • Az előfizetési díjat a fenti címen jelentkező kézbesítőnek fizetem. • Az előfizetési díjat a...................................................pénzintézetnél vezetett ..............................................................................folyószámláról egyenlítem ki. . (Kérjük, hogy a banknak adjon megbízást a hírlapdíj átadására.) A megrendelőlapot a következő címre szíveskedjen feladni: Budapesten: Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati és koordinációs osztály, Budapest 1846 ............... Vidéken: Postahivatal, helyben Előfizetési díj □ negyedévívre 2250 Ft □ egy hónapra 750 Ft