Népszava, 1998. január (126. évfolyam, 1–26. sz.)

1998-01-20 / 16. szám

6 1998. JANUÁR 20., KEDD HATTER NEPSZAm Ahol mindig fúj a szél­­­ember a pilléren A pillérek „közszereplői” nem mindig akarnak meghalni, van, aki csak a figyelmet szeretné felhívni magára Évente 10-15 ember mászik fel a budapesti hidakra. Ki öngyilkossági szándékkal, ki csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet. A Szabadság híd a leglátogatot­tabb. Sokan egészen a madárig eljutnak. Ellentmondá­sos helyzet: a turul nem a halál, hanem az élet madara, a monda szerint az Árpádok ősanyját, Emesét ejtette teherbe. A leugrani készülővel a tűzoltó találkozik el­sőként­. Egy-egy„leszedés” 100 ezer forintba kerül. Horváth Ildikó NÉPSZAVA Már az új esztendőben is­ megtörtént az első „híd?, avatás”: január 5-én este egy 23 éves fiatalember a Lánchídról kíváncsiskodta végig a Szabadság és az Er­zsébet híd­ bombariadóját. Nem­ tudni, hány hídmá­szóval lesz dolguk az idén a tűzoltóknak, általában évente 15-ször kell neki­veselkedniük, hogy lehoz­zák a halálra vágyó vagy csak virtuskódú embere­ket a magasból. Az egyik legidősebb hídról mentő­­ Somkuti Ferenc tűzoltó al­ezredes , aki az idők során több mint 20 ember behoza­­talában vett részt, kéré­sünkre egy kis ízelítőt adott ebből a kötélidegeket kívá­nó, semmihez sem hasonlít­ható tevékenységből. Tőle tudjuk: egyik híd­mászó sem hasonlit a má­sikhoz, jellemző jegyeket ne keressünk rajtuk. Arcuk kifürkészhetetlenü? lap­panghat az álarc mögött vad indulat vagy gyámol­talanság, elesettig egy­aránt. Van, aki egyszerűen csak részeg, s van, aki épp­ egy­ híd tetejéről akarja fényképezni Budapest pa­norámáját. Az ugrást fontolgató em­­­­berek - ha lehet használni ezt a szót - előszeretettel választják a Szabadság hi­dat. Ennek íve olyan szelí­den lejt, hogy bárki simán felsétálhat vagy akár fel is szaladhat rajta egészen a turul alatti összekötő folyo­sóig. Hacsak meg nem bot­lik közben a kiálló szege­csekben. Egy ideje azonban az Erzsébet híd is vonzóvá vált az elefántok számára,, igaz, ennek megmászáséihoz ,már nagyobb­­ügyességre van szükség. A felfelé veze­tő út ugyanis itt csak egy darabig sejtős,miután hirte­­­­len emelkedni kezd. Ugyan­akkor a felső lap­­rücskös a­­ kábelektől, így nemcsak az ugrani készülők, hanem a mentők is nehéz helyzetben vannak e helyen. Itt mini­mum két oldalról - kívülről , és belülről­­ kell megközelí­teni a magasban lévő em­bert, ehhez azonban, egy­, szedve két kosaras emelő volna szükséges. Annyit , amennyi összesen van a­ fő­­városban. Mind a kettőt azonban nem lehet egyszer­ire igénybe­­venni, mert szükség lehet rá, ha épp eb­ben az időben tűz üt ki va­lahol egy magas házban. Egy ideje a Lánchíd is di­vatba jött, szinte gyerekjá­ték rá felmenni, miután korlát húzódik végig a lánc mellett, de az elszántak,, úgy tűnik, egy kicsit még küzdeni. Akarnak a végső elszánt előtt. A Margit híd a hödhágók legújabban felfedezett magaslata, pon­tosabban mélysége, ezen a műtárgyon ugyanis csak lefelé iátét megközelíteni a Dunát.­Igaz, jó tapasztala­tok­­azt mutatják,­ hogy akik bizonyos csatornafe­deleken át lemásznak a híd alatti meleg kamrákba, azok nem öngyilkos jelöl­tek, hanem csövesek. Ha jelzés jön,­­hogy „Em­ber a hídon!”, egész brigád, átlag 24 ember rohan au­tóstól,kosarastól, emelős­­től, kötelestől a helyszínre­­a magasban t toporgó­ sze­mély megmentésére. Oda­fenn mindig fúj a széles tér­­­len nagyon hideg van. Van a mentésnek­ begyakorolt sémája, de a Végső megol­dás mindig a magasban születik. A lánglovagok — ki gondolná, hogy egyben a lélekbúvárok is? ! -, először, szóra bírják a hídmászót. Kérdezik, miért, csinálja ezt, ne hülyéskedjen, lenn olyan klassz az élet, van egy csomó szép lány, meg minden... „ Gyere tűzoltó­nak, meglátod, milyen jó­ lesz! ”, - biztatgatják, mi­közben centiről centire kö­zelebb , jutimk mozgásts néha cigarettával kihájják, az­tán elkapják az ö­sztönösen feléjüklendúlokat.­­ Pszichiáterek és kriminológusok szerint egy-egy öngyilkossági kísérletet nem le­het megítélni a kivitelezés módjáról. A hídon reszkető vagy éppen hivalkodó emberen lehet sajnálkozni és lehet ne­vetni, kinek-kinek kedve szerint, a pszi­chiáter azonban a legbizarrabb lecsalo­­gatási helyzeteket sem tartja komolyta-­­lann­ak. Szerinte ugyanis a hídról való mentés története nem ott kezdődik, hogy a tűzoltók lehozzák a pácienst és átadják a mentőknek, hanem ott, hogy egy ember elszánta magát az öngyilkosságra. A szakemberek, úgy vélik, hogy a hídról való leugráskor a kút kísért. Vagyis az a tradicionális elkövetési mód, amikor a ha­lálra elszántak a kútba vetették magukat. Magyarországon évente 4-5 ezer em­ber lesz öngyilkos, az öngyilkosságot megkí­sérlők száma ennek négyszerese-ötszöröse A hidak szerepe elenyésző. Ráadásul csak kevesek vetik magukat ezekről a vízbe. A hídmászás inkább demonstráció. A földön észrevétlen, szeretetlen ember a magasban rövid időre­ központi figura lesz, aki tulaj­­d­donképpel­ figylemért esedezik. A Duna a Szabadság híd alatt a legmélyebb, az átlagos 6 helyett­ 8-9 méter is lehet. A turulmadarak a folyam vízszintjétől mérve 46 méter magasban helyezkednek el. Az egykori Ferenc József hidat 1894 szeptemberétől 1996 októberéig építették Feketeházy János pályater­vei és Czercélius Aurél, valamint Nagy Virgil építészeti tervei alapján. A háromn­yílá­sú híd két mederpilléren nyugszik. Középső nyúlása 175,a parti nyílásaid egyenként 78,1 méteresek. Vasszerkezetét a MÁV Gépgyárban készí­tették, a felhasznált fém súlya több mint 6000 tonna. A híd építése 5 millió koronába került. Mint a többit, 1945-ben ezt is felrobbantották. Egy év múlva kezdték meg újjáépítését. Van, aki simán belép, a kosárba, s gondos felügye­let, mellett megadóan eresz­kedik a föld felé. Vannak, akikkel birkózni kell. A tűzoltók ilyenkor önvéde­lemből megkötik a hadoná­szó embert­­: belepréselik a kosárba».Aztán ráülnek... Akad hídmászó, aki újság­íróért kiált, majd nyilatko­zik mojt leugrani kerülik­, személy, akinek a kezében kés válogott. Elvették,tők. Nem' titok­ a nagyon'ági-'f­resszíván viselkedőkre oly-, kor rásóznak egy nagyot,, szintén önvédelemből. El-,, mebeteget azonban sosem, bántanak,, állítja ,az alezre­­des, .amíg odafönn folyik a" küzdelem, addig lenn a tér, meg változatosan szurkol. Akadnak durva beszólások is, a .tűzoltóknak, ezekre nem szabad odafigyelniük.! Van a budapesti, Jnda^s— nak egy Visszatérő, Msért^r. te, aki Fer^fce^évrejhallgati., v A Dánatos'férfit máruzszér ^lehozták a magasból. Ám ő­­újra,, meg újra vissza­­?megy. Úgy látszik, érde­­­­mes, hiszen ezek­ azok az­­ alkalmak, amikor újra meg újra ecsetelheti, kálváriáját:­­ volt állású, elveszett, volt motorja, az sincs már. Előfordul, hogy a tűzol­­­­tók egy teljes órát töltenek a magasban. Szinte minden esetben megmentik a híd tetején álldogálót. Csak ke­­­­vesen ugranak le, őket is ki­mentik a vízi rendőrök. Ta­­­­valy egyetlen­­ilyen eset volt.­­ Az alezredes szerint egy va­lóban eltökélt embernél a híd nem is jöhet számítás­­­­ba. Aki biztosa akar men­­­­ni, az egy toronyház tetejé­ről veti magát a mélybe. A hídmászók többnyire fiatal és középkorit férfiak. Nők egyáltalán nem­ vállalkoz­nak efféle mutatványra. Egyébként­ egy-egy „hi-.­das’’ akció közel 100 ezer ‘ forintba, ke^.. Még senki­­'^ŐLsem sikerült behajtani az összeget. A hidakról való mentés három éve Év ' Mentés száma Szabadság ,:‘.m.­­ Erzsébet híd LánchídMargit­­híd 1995 KÉÉM 1 114 112 1996 ...•13» .74 2 1997 13­­7 . 2 2 .. 2 Összesen 43 r 25 K­ ., 6­­.H B A világ teteje ezúttal az Erzsébet híd ­ Garé érdekelt a veszélyhelyzet elhárításában A környező települések örülnek az építési engedély visszavonásának A Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal visszavonta a garéi veszélyeshulladék-égető mű tavaly év végén ki-­­adott építési engedélyét. Az erről s­­óló határozatot már megkapták az érdekeltek. Az új eljárás lefolytatására az év elején bekövetkezett jogszabályváltozás miatt a sik­lósi jegyzőt mint területileg illetékes, elsőfokú építés­ügyi hatóságot bízta meg. A szóban forgó építési enge­délyt Garé jegyzője adta ki, aki ellen­­ elfogultságra hi­vatkozva - Szalánta önkormányzata kizárási indítványt nyújtott be a közigazgatási hivatalhoz. Szalai Kornélia írása, a NÉPSZAVÁNAK" A nemrégiben megszületett határozat az építésügyi en­gedélyt megsemmisítette, új elsőfokú építésügyi eljá­rást rendelt el Az indoklás szerint Garé érdekelt a ve­szélyhelyzet elhárításában és abban, hogy a település külterületén veszélyes hul­ladékok környezetvédelmi szempontból biztonságosan történő ártalmatlanítására szolgáló, égetőmű épüljön, mert az átmeneti tárolóban felhalmozott és nem megfe­lelően tárolt vegyi anyagok veszélyeztetik a környeze­tet és a környező települé­seken élők egészségét. A szóban forgó építési enge­délyt Garé jegyzője adta ki, aki ellen - elfogultságra hi­vatkozva - Szalánta önkor­mányzata kizárási indít­ványt nyújtott be a köz­­igazgatási hivatalhoz. A ki­zárási okot bejelentő kére­lemmel összefüggésben, az építési engedélyt kérő ira­tok között fellelhető tulaj­doni lapok és tulajdonosi hozzájárulások alapján az is megállapítható, hogy Garé önkormányzata in­gatlantulajdonosként is érdekelt, így az építési en­gedély elbírálása számára nem közömbös. Ezenkívül a jegyző az önkormányzat alkalmazásában áll, ezért felmerülhet annak veszé­lye, hogy nem tudja tárgyi­lagosan, részrehajlás nélkül az Ügyet elbírálni. A környező települése­ken örülnek a döntésnek, mondja az égető engedé­lyezésével kapcsolatos ki­zárási indítványt beadó Szalánta polgármestere, Dunai Zoltán. - Valójában nem az ége­tőművel van bajunk, ha­nem a keletkező salakkal, ami a jelenlegi telepre ke­rülne - mondja Ózdi Kál­mán szavai polgármester. - Eddig azt sem tudta senki megmondani, mi történik egy esetleges üzemzavar esetén. A garéiak ígérték, hogy az építési engedélyt megtekinthetjük, de erre nem került sor, ezért mint érintett település­i hatá­rozat ellen fellebbeztünk a siklósi jegyzőnél. 1990 óta többféle megol­dás is felmerült a veszélyes hulladék megsemmisítésé­re. A parlament környezet­védelmi bizottsága is több­ször tárgyalt róla. Annyit pontosan látni lehetett, hogy a nagy teljesítményű égetőt meg akarják építe­ni. Hidas térségébe is ter­vezték, de Garé kérte, hogy itt legyen. Szava tőle 3-4 kilométerre van, határá­ban található a Bosta pa­tak, ami a hulladéklerakó mellett folyik. Szalánta és­­ Szava városa állásfoglalást kért­ a Dél-dunántúli Kör­nyezetvédelmi Felügyelő­ségtől, s pert indított a Bu­dapesti Vegyiművek (BVM), ellen környezeti, kár okozása miatt. Az eljárás­ során nem tudták bizonyí­tani­­ a­­ veszélyhelyzetét, ugyanis akkor még titko­sak voltak az elvégzett mé­rések eredményei,, nem le­­hetett azokat felhasználni. Néhány eredményt tavaly márciusban hoztak nyilvá­nosságra. ‘­­ Amikor­ az­­ égetőmű építéséről van szó, akkor veszélyhelyzet van, de ami­kor az önkormányzatok kérnek biztosítékot, akkor az ítéletek szerint nincs - állítja Ózdi Kálmán. - A perben a szállítás betiltá­sát, a terület védelmét és 11 millió forint letétbe he­lyezését kértük az esetleges károk elhárítására. A falu­beliek 90 százaléka a fel­mérések szerint nem ért egyet az égetőmű megépí­tésével. Garén, érthetően, nem örülnek a döntésnek. - A veszélyes hulladék­lerakókhoz községi út ve­zet, ezért telekszomszédok vagyunk a leendő égető­művel - mondja Lowescher János garéi polgármester. - Új eljárásra kerül sor, amit a januárban életbe lépett törvény értelmében a sikló­si jegyző mint elsőfokú épí­tési hatóság folytat le. Tu­domásom szerint a Hunga­­ropec Rt. elfogultságot je­lent be ellene a korábban lefolytatott környezetvé­delmi per miatt, amelyet több önkormányzat, közöt­tük Siklós indított a cég el­len. S az is köztudott, hogy már évek óta harcol a város azért, hogy a létesítmény ne épüljön meg. Az önkor­mányzat maga egy lépést sem tesz az ügyben. Mint Lowescher János elmondta, a kárelhárítás megkezdődött, a telep kö­rül tizenöt kút szivattyúzza vissza tartályokba a talaj­vizet Ezek mostanáig agg­regátorral, hamarosan azonban villannyal mű­ködnek, s a nap 24 óprájáná­ban dolgoznak majd. Ezt a vizet eddig elszállították a Budapesti­ Vegyiművek hidasi gyáregységébe. Az ott élő lakosság tiltakozása miatt, a víz tisztítását egyelőre leállították. Úgy tudni, hogy a Budapesti Vegyiműveket szennyvíz­­tisztító építésére kötelezték Garén, bár az égető tervé­ben szerepelt szennyvíz­tisztító is­. A földben a szennyező­dés Szalánta felé terjed. A­ teleptől 200 méterre 1990- ben kutatófúrást végeztek, akkor 35 méter mélyen találtak klór-benzol szár­mazékot, amelynek a leve­gőben való terjedése is na­gyon veszélyes. A környé­ken a mérések szerint már meghaladja az egészség­­ügyi határértéket. Kérdés, hogy a most elhelyezett fó­lia meddig bírja. A tervek szerint a földbe tett hordók betonkádba kerülnek, de ezzel csak 10 évvel tolódik ki a veszélyhelyzet, meg nem szűnik. A repülőgép­ről a szem elé táruló lát­vány minden képzeletet fe­lülmúl. Végeláthatatlan hosszúságban, mint egy te­herpályaudvar vagonjai sorakoznak egymás mellett a hordók. A Szalánta határában működő fajtakísérleti állo­máson­­ dolgozók alig egy kilométerre­­vannak légvo­nalban a lerakótól. Mint el­mondták­, az­ általuk ter­mesztett , szántóföldi növé­nyek nincsenek veszélyből, de a szőlőre és a zöldségfé­lékre, amelyeket nyersen fogyasztanak az emberek rárakódik ez a szennye­ződés. - Én nem vagyok sem az égetőmű ellen, sem mellet­te - mondja egy fiatal férfi. - A­ mai napig sem tudni, hogy ez a veszélyes anyag milyen egészségügyi káro­sodásokat okoz, ugyanis mindenki mást mond. Még arról is hallani, hogy mint az egyik legveszélyesebb rákkeltőt tartják nyilván. Az embereket igazán az rettentette meg, hogy jött egy cég, és­­ mindenáron ezen a környéken akart égetőművet építeni. Azt mindannyian tudjuk, hogy ezt a lerakót meg kell szüntetni, de azt már senki sem akarja, hogy ide újabb veszélyes hulladékot hoz­zanak, amelynek az össze­tételét senki sem ismeri. Egy mobil égetőmű kellett volna­, amivel a meglévő veszélyes hulladékot sem­misítik meg. - Szalántán az ingatla­nok értéke jelentősen csök­kent - kapcsolódik beszél­getésünkbe a kutatóállo­más egyik munkatársa. - Alig lehet eladni azokat.­ Sokszor évekbe telik, amíg akár egy pécsi lakásra si­kerül elcserélni. Már esz­tendők óta tart a vita, mi­közben a hordók, amelyek­ket felelőtlenül a föld alá helyeztek el, sorra szét­mennek. Az is igaz, ha an­nak idején lakossági kez­deményezésre nem kerül napfényre a lerakó ügye, akkor talán be is temetik, s­ mint, egy vegyi bomba ke­tyegne a föld alatt - Garé mindenről , maga döntött - mondja Horváth Lászlóné dr., Szalánta kör­jegyzője, aki az első pilla­natoktól, kezdve ismeri az ügyet.­­. - A?.,eltelt években több cég is próbálkozott, hogy felszámolja a veszélyeshul­­ladék-lerakó telepet, égető­művet építsen, de a környe­ző települések minden alka­lommal kifogást emeltek. A garéiak merevek voltak, egyszer sem fogadták­ el a­ környéken élők véleményét, pedig évek óta egymást ér­ték a tiltakozó nagygyűlé­sek, demonstrációk. Szalánta Önkormányzata minden kérés ellenére sem kapta meg az építési enge­dély dokumentációját, pe­dig ehhez joga lett volna. Ügyfélként szerepeltek a te­rületfelhasználási és a kör­nyezetvédelmi engedély ki­adásakor, a társadalmi és gazdasági hatástanulmány­ban is érintettként szerepel­nek. Az sem elhanyagolható tény, hogy a lerakó, amely­nek közvetlen közelében épülne meg az égetőmű, kö­zelebb van Bostához és Sza­­lántához, mint Garéhoz.­­ Mindezek miatt kértük, hogy a döntés meghozatala előtt a garéi önkormányzat küldje el az égetőmű terv­dokumentációját - folytat­ja a szalántai körjegyző.­­ Erre csak egy levél érke­zett, hogy Garé önkor­mányzata az illetékes első­fokú építési hatóság. Sza­­­lántát kizárták, úgy gon­dolták, hogy ezzel a jog­orvoslati lehetőség is kút­ba esik. Ezzel a lépésükkel azonban az államigazgatá­si eljárási törvény alapelvi szabályait is megsértet­ték, a határozatuk tör­vénysértő volt. Ez a beru­házás ugyanis­ Szalántát mint ügyfelet is érinti. A területfelhasználási enge­dély kiadásakor is csak ke­vés információval rendel­kezett a szalántai­ önkor­mányzat arról, hogy ezen a részen milyen ipari létesít­mény - égetőmű, salaklera­kó -lesz. A legnagyobb baj az, hogy annyiszor becsap­ták már az itt élőket, hogy nem hisznek már senkinek. Annak idején, amikor a ve­­szélyeshulladék-lerakó ide­­­­került, az emberek tudta nélkül hordták ide ezeket a hordókat. A veszélyes hul­ladék lerakására az enge­­­­délyt nem a Budapesti Ve­gyiművek, hanem annak a hidasi gyáregysége kapta. S a kezdetekben csak át­meneti tároló létesítéséről volt szó. Tíz évig senki nem tudta, hogy mit hordanak ide. Csak akkor fogtak gyanút az emberek, amikor a hordók sorra kilyukad­tak, s folyni kezdtek. Többek véleménye sze­rint, ennyire sűrűn lakott települések között nem szabad égetőművet építeni, ami nemcsak a borvidéket, hanem a közeli megyeszék­helyet is veszélyezteti. Per­sze az is igaz, hogy ilyen jellegű égetőmű, amely­nek a kéményeibe a tervek szerint digoxinszűrőt is be­építenek, hazánkban még nincs, a működését senki nem ismeri. Egy biztos, bármilyen határozat szüle­tik, újabb perek várhatók. A környező önkormány­zatok ugyanis nehezmé­nyezik, hogy egy 300 lelkes település döntött a térség sorsa felett.

Next