Népszava, 1998. november (126. évfolyam, 256–280. sz.)
1998-11-11 / 264. szám
NÉPSZAVA AZ A tájékoztatáspolitika kudarca ia (hangsúly a „ha” szócsékán) adva vart egy korhiány, amely fa saját tevékenységé - ről őszintén úgy véli, hogy az a közjót szolgáljtí f -el , a kormányt megszemélyesítő politikusok is jótlelkiismerettel hozzák megkülönböző döntéseiket; ez már önmagában üdvös. Igen ám, de ■egyes intézkedéseit esetleg a világ dolgain bice bóca módjára eligazodó polgár úgy éli meg, hogy azt ellene hozták, nézzsi érte. Ilyenkor a kormány, amelynek fontos, hogy az állampolgárok szeressék őt, megpróbálja meggyőzni az embereket. Milyen eszközöket alkalmaznak a jelenlegi kormánypártok erre a célra? Megpróbálják a közszolgálati médiumokat a maguk képére formálni, olyan újságokat teletömni állami vállalatok hirdetéseivel, amelyek olykor a hihetetlen bárgyúságig szervilisek, kevesen olvassák őket, és főként azok, akik amúgy is akormányerők kritika nélküli hívei. Minthogy az akár a mostaninál egyébként valamelyest barátságosabb An, tall-érában is kiderült, hogy az állami tévé és rádió egyoldalúsított hírműsorai, a kormányzó pártok képviselőinek aránytalanul nagy megjelenése csekély hasznot sem hoz, mi több, hosszú távon visszaüt, a fenti lépések nem elégségesek. - Ekkor a kormány azt mondja az ő ötven piárosának, hogy húz-, zatok bele, fiúk. Illetőleg átnézétes politikusok - bízvasaját karizmájukban és igazukban - azt hiszik, tetteik, önmagukban azok kommunikálása ,majd kivívja a rokonszenvet. No, itt a bsökkenő. Vizsgáljuk meg a budapesti négyes metró beruházására ilt adott kormányzati nem kér-,elését a tálalás tükrében. Tehát megengedve azt, hogy netán helyes döntést hoztak, amikor felrúgtak egy, az Európai Unió bankjával kötött megállapodást, és elvették a városlakóktól azt a lehetőséget, hogy egy szellős, közlekedési dugóktól mentesített Budapesten éljenek; fókuszáljunk csak a bejelentés időzítésére és az érvre, hogy tudniillik túl sokba kerülne a projekt az államinak. Minthogy csak azután kötötték az orrunkra, hogy nem lesz metró, hogy előzőleg nemet mondtak arra a Nemzeti Színházra, amelyet tervezői az előző ciklus alatt álmodtak meg, s ez csupán a bólszúhezjárás folytatásának tűnik. Simpel akkor érvelnek úgy, hogy erre ninc pénz, amikor már köztudomású, hogy, az adófizetők- pénzéből húszmilliárd jut majd arra, hogy istemeljeny,,ty István megmutassa, milyen egy szépen megcsinált millenniumi ünnepségsorozat, az anyagi érvek nem meggyőzőek. Szándékos szín olyan példát választottam, ahol előhozakodhattak.. vpl-t. na szakmai érvekkel is,'qs, nem a sehogy sem. védhető^ kínos ’ kinevezéspingyekkel. (A villamos ötletét felejtsük el, a közlekedési szakemberek évekkel ezelőtt elvetették.) Miként lehetséges az, hogy a hajdanán pengeérésen érvelő, vitriolos retorikával, sziporkázó-' viszon- válaszokkal operáló , fiatal demokraták mára nem képesek meggyőzőek lenni, kizárólag az erő nyelvét beszélik? (Vagyis arra a '■ kérdésre, hogy valami miért van úgy'ahogy van, ám hiteles Válasz az, hogy „mert én vagyok a főnök, , és én így döntöttem“.) ■ A megoldás feltehetően az, hogy meghasonlottak. Még nem érzik teljesenotthonosan magukat saját koalíciós társaik, hajdani politikai ellenfeleik között, még novumnekik olyan dolgokra nemet mondani, amelyekre régenigent mondtak, sorra olyasmiket támogatni, ame-. lyek régen az elveikkel ellentétese voltak. Éppen ezért, függelmekül attól, hogy egyes döntéseik • jó ■. döntések-e,. nem tudnak megfelelően ér-. velni igazuk mellett, mert abban ők sem piszkék teljes szívvel. Erre 'mllesleg a már illusztrációként ". felidézett metrótörténet, a l legjobb példa, hisz pár éve meg amiatt aggódtak, hogy a Városháza ■nem eléggé ■ dinamikusanhajtja végre a beruházást. " Voltaképpen ebből az is következhet, hogy még nincs veszve minden, s bár egyre ■íkevésbé hihetünk ebben, de "talán mégis visszatérnék korábbi önmagukhoz. Persze ■rossz termékhez nehezebb jó ■ cégért csinálni, mint eleve jóterméket előállítani. s : És, meglehet, nem maradmás nekünk, mint bízni abban, képesek leszünk betartani Al Capone tanácsát: „Szavazz korán, és szavazz 'sokszor.” ' V' Petri Lukács Ádám VÉLEMÉNY 1998. NOVEMBER 11.,SZERDA 7 Várhegyi Éva A kártyás és a tanulópénz A Postatank részvényesei,' ' elveszítették [pénzüket. A bank tőkeéje hirtelenjében le- tanulödött, sőt ’,kideriult'; n‰5y: már jó’ideje csak papíron létezik Ezt a tényt az év utolsó’’napjára összehívott M közgyűlés, amelyen az állam szavazata fog érvényesülni - szentesíti is: a bank papíron 42 milliárd forintos tőkéjét töredékére, a társasági törvényben előírt minimumra, azaz húszmillióra szállítják le. A bank új vezetője nem hagyottkétséget afelől, hogy a korhiány kéüt Tsslvívánja kompenzálni abefektetés értékét vesztő részvényeseket. A legjobb esetben csekély megtérülést nyújtó visszavásárlási konstrukciót kínál fel a kisrészvényeseknek. Ez így a piac logikája. Szerint rendjéül is volna. Végtére is a tulajdonosok felelősek a bankkasszarműködéséért, a tőke elvesztéséért. Ráadásul a veszteség döntő része a köz, azaz mindannyiunk zsebét terhelje, hiszem a százmilliárd forint körüli hiányt közpénzből kell pótolni ahhoz^^^ hogy a bank működőképes maradjon,de ^ betétesek ne veszíték.él pénzüket. A tulajdonosok csaknem 42 milliárdos veszteségének kétötöde)gyanis az állarmetés intézményeit (Magyar Fejlesztési Bank, Magyar Posta,"Magyarc'"Villaimioé; államosított. tb-önkormányzatok iiéri, míg a nem állami tulajdonosok (az Österreichische Postsparkassé,az EU Geberalig az IBUSZ és a számtalfinálispén t’vényesja részvények alig egyötödét birtokolják. A felihmáradó hatvanmilliárd körüli hiáryt pedig jobb megoldás h^'ám közvetlenül az államkasszából kell kipótolni, ha nem is egy összegben. . " Valahogy mégis gellert kap a piac logikájára váló hivatkozást Pedig Auth Henrikt vezérigaszgatója a rádió hallgatóinak vasárnap szépen elmagyarázta: ahogy a tőzsdén ért veszteségekért sem kárpótolja senki a befektetőket, ilyesminek a Postabank-részvények esetében sins semmmiféle létjogosultsága. ‘ ' Hát igen., az elmúltr néhány hónapban a BUX • • Szabiyálásán a szocializálódott' magyar részvénybefektetők keserűen megtanulták: a toz^éh^uknir is lehet. Mpglin'zzán nagyot Még ay.ak. is sokat... vesztettek, flkik mpgtakarításaikatrkP- lő óvatosságból befektetési 'jegyekbe tették' abba bízva, hogy így hozzáértő alapkezelők forgatják a pénzüket. A tőzsdén ' jegyzett .. részvényeket azonban mégsem lehet összehasonlítani egy olyan cég (jelesül a Postabank) részvéntjeivel, amelynek korábbi vezetetése nem véletlenül tartózkodott a tőzsdei megmérettetéstől.Tőzsdére, bekerülni ugyanis csak nyittt kártyákkal lehet,"* hiteles "mérleggel, a köz (és nemcsak a titoktartásra kénnyszerített felügyelő hatóságok) rendszeres és részletes tájékoztatásával. A tőzsde a nyilván Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa .nehéz elképzelni, hogy az 1996 nyara óta a bankban vizsgálódó bankfelügyeleti hatóságnak két évre lett volna szüksége ahhoz, hogy megállapítsa a bankvezetés felelősségét abban, hogy évek óta a tulajdonosokat és a betéteseket megtévesztő mérlegeket tár a nyilvánosság elé.” nosság megtestesítője, és éppen ez adja vonzerejét a befektetőknek. .. .ö. már azt is tudjuk, hogy tükrözhet még oly pénzügyi stabilitást, megalapozott piaci perspektívát egy-egy társaság mérlege és üzleti terve, globalizálódott világinkban mindezen információ ideig-óráig értékét vesztheti távoli országok pénzügyi válsága, a nemmzetközi pénzpiacok hektikus viselkedése miatt. Mert biszek. Olyan cégek, részvényárfolyama is a felére zuhant, amelyik életében egyébként semmilyen kedvezőtlen változás nem, következett be. Mégsem hiszem, hogy szerencsés lenne a két jelenséget egybemosni. Jól tudjuk, hogy a Postabank részvényeinek elértéktelenedéséért semmiféle külső körülmény nem okolható,’csakis az, hogy a bank korábbit vezetője egyszerűen elkártyázta a tulajdonosok pénzét. Nemcsak trükkjeit rejtegető hamiskár- tyás volt, de még ügyetlen is: fulljához a hiányzó ász helyett suttyomban nyolcáét húzott elő hiándzsettájából. ■ ■ Hogy • ezt ilyen sokáig csinálhatta, hogy beincsák'a tulajdonosok pénzét, de még a betétesekének egy részét is gondtalanul elkártyázhatta; ■ ahhoz birohy- tettestársak is kellettek, jó- és rosszszeműek,tudatlanságukban mnégtévesztettek és cinikusan, felelőtlenek. Ma még nem lehet tudni, ki melyik kategóriába’tartozik. Egy biztos: a közgyűléseken az egykori emlök-vezérigazgató személyesbájától elbűvölt kisrészvényesek a legkevésbé felelősek a jmenedzsment bűneiért és a bank tőkevesztéséért. Őket egyszerűen át^^ték^ijpi^ználva^nsekély szavazati hányadikat és tudatlanságukat. 1997-ig hi^ olyan mérlegeket kripták kézhez,amelyekben nyoma nem volt a tőkehiánynak. Mihdéri tapasszal "Jcoristatálhatták tehát: pénzük megvan. A.. bank könyvvizsgálója által’ szénteértetti szemihiteli záradékkal nem korlátozott mérleget 1997-ig a magyar bankvilágban meglepően jó portfoliót tükröztek. Az ügyfélkihelyezésekre képzett 4-6 milliárd forintnyi kockázati céltartalék az elvileg kockázatot hortálzó kihelyezéseknek .C Kindeskér 21,5-3 százalékát tette ki 1994-96 között. Valamivel kevesebbet, mint ke nemzetközi hitelminősítők által jó bizonyítványt kapott Magyar Külkereskedelmi Banké vagy a hasonló profilú OTP-é. A pénzügyi befektetésekre először az 1996. évi mérlegében képzett a bank céltartalékot, addig abszolút kockázatmentesnek fogadta el azokat a nevében paradox módon óvatosságra utaló - a Prudentia Rt. könyvvizsgáló cég.. . 1997 tavaszán, szembesültek először a kisrészvényesek, azzal a kellemetlen ténnyel, hogy bankjuk elegendő,nyere- ség, híján képtelen osztalékot fizetni. A bank vezetőjet azonban könnyeny mozdulattal elővarázsolta a magyarázatot: a februári pánikot. Ha korábban nem is, ekkor már igazán gyanakodhattak volna,'hogy' talán nem olyan szép a leányzó, point ahogy azt a bank vezetése a könyvvizsgálóval karöltve láttatja. A bank vezetése a legutóbbi, áprilisi közgyűlésén is igyekezett homályban hagyni, hogy az akkor már e némi hetközi nagyok közül kiválasztott könyvvizárgáló,^*. Deloitte .& Topche a kiegészítő ímelékletben részletezett korlátozó' záradékkal hagyta csak', jóvá a bank mérlegelés, eredménykimutatását. Hogy miért nem választotta az „ellenvélemény’’ lehetőségét, nem tudhatjuk. Mindenesetre , nehezért ,képzelhető el, hogy az időközbeni százmilliárd forintrtra duzzadt céltartalékhiány nagy része ne lett volna már áprilisban is látható, vagy legalábbis: sejthető. .It nehéz elképzelni, hogy a portfoliója vélt minősége miatt évek óta rossz hírben álló Postabankripa kihelyezéseiés befektetései Csak fele olyan kockázatosak lettek volna, mint mondjuk az OTP-éi Pedig az áprlisiján nyilvánnosságra hozott mérlegek ezt sugallták." De azt is nehéz elképzelni, hogy az 1996 nyara óta a bankban vizsgálódó bankfelügyeleti hatóságnak két évre lett Voltra szüksége ahhoz, hogy megállapítsa a bankvetés felelősségét abban, hogy évek óta a tulajdonosokat és a betéteseket megtévesztő mérlegeket tár a nyilvánosság elé. Mégis, csak 1998 júliusában, találtak elégséges indokot arra, hogy eltávolítsák az akkorntár. Szemet szúrván a Veszteségek növelésén ügyködő vezérigazgatót, és csak 1998 novemberében látták indokoltnak a feljelentés megtételét. Ha valóban ilyert életteni fogakat ad a felügyelő hatóságnak a törvény, hogy %• törvénysértések konzekvericiájárnak levonásához- két ^ -akkor: a hitelintézeti töl^S^bei^an. a hiba,: Ha valóban ilyenl csekély felelősséggel tartozik egy könyv^vizsgáló a nyilvános-: !ságra.ji'között mértegekért, mint amit’ Postabank-ügyben látunk, akkor ‘-sfe számítéki és a társasági törvényekben van a* hiba.' Ma még nem tudhatjuk, hogy a feljerentés nyomán b^nduló^ nyomozás kinek a felelősségétfmetari kártérítési kötelezettségét fogja ‘.megállapítani V- jái milyen mértékben. Egyet biztosan tudhatunk: az előidétt anyagi kár viselé- sében felelősségeinél"jóval nagyobb arányban részesítek a befektetésüket elvesztő kisrészvétesek. Na és:a teljes igért ,vétlen adófizetők A tanulópénzt,"mint oly sokszor,Kínost is a jóhiszemű balekok fizetik meg. A S» Az ideológia elcsenése Sokat gazdagodott az elmúlt időben a politikai közhelyszótár. A polgári jelzővel súlyosbított mindenféle szóösszetétel mellett lassan kezdenekhasználódni a magyar politikai rendszer kétpólusúvá válását taglaló fejtegetések ■iS. A folyamat ugyanakkor eltagadhatatlan, a megfogalmazás is stílusos,hiszen az a 1ipinyos két pólus egyelőre oly mértékben taszítja egymást, hogy közelíteni sem lehet őket. A politikai közélet rendszerváltozást követő szükségszerű letisztulása kiegészül, erőszakos szándékokkal is. A kisíiéhétért kiderült, hogy a jobboldali pólus, a Fidesz az MDF bekebelezése és a kisgazdák igába hajtása után igényt tart a KDNP-re is. A vészesen jelentéktelenedő párt jelenlegi vezetése által előidézett átláthatatlan jogi helyzet lehetőséget is teremt a Fideszben landolt egykori KDNP-seknek arra, hogy jó ügyvédek segítségével visszafoglalják a pártot. Egyéni ambíció,"miietán a kirúgottak revánsvágya, avagy a Fidesznek van szüksége egy parlamenten kívüli, harmadik koalíciós partnerre? A rosszindulatú felté,telezés szerint a párt nagy értékig székháza is értékes préda lehet sokak számára. Mindenesetre sajátos helyzetet eredményezhet, hogy azokból válhat KDNP-vezető, akik egy másik párt frakciójának tagjai. Sőt kifejezetten egykori, s talán leendő pártjuk ellen kampányoltak a választásokon, tették ezt sikerrel. A politikatudományban kiművelt kormánypárti vezetőknek azonban más megfontolásai is lehetnek. Tudhatják, mert tudniuk kell, hogy az országosan kicsiny szervezettséggel jelen lévő ,- a még előző életéből származó torgyáni mondás szerint csupán üzenetrögzítőn működő - Fidesz számára a létkérdés, hogy ideológiájával, gondolatiságával verjen gyökeret a magyar társadalomban. A polgárinak nevezett társadalmi vízió kezd homályosodni, a naponta százszor elmondott jelző választási szlogennek jó volt ugyan, hosszú távú jövőképét azonban csak nagy nehezen lehet építeni rá. A hét végére Stumpf István kancellár ki is adta már a politikai irányt: a Fidesz is a centrumszavazókat kívánjaelhódítani, csak ők jobboldalról próbálják ezt. A cél teljesítése azonban lehetetlen a jobboldaliradikalizmus ideológiájával és politikai gyakorlatává!.. A magyar társadalom politikai centruma ugyanis inkább közelít a baloldalhoz, ugyanakkor tagadhatatlanok kereszténydemokratakeresztényszocál is,kötődései,vallási alapú értékválasztásai.. . Talán ezért lett fontos a Fidesz- nek hirtelen a kereszténydemokrata párt afoglalása. Mert a kereszténydemokrácia történelmi értékei modernizálhatók, a magyar társadalom széles rétegei mellett az európai politikai közélet befolyásos erőihez is jelentenek kapcsolódást. (Halkan megjegyzendő: a kereszténydemokráciai szociális-humánus értékei a baloldali pártok értékrendjében is fellelhetők.) Az pedig, ugye, nem törvényszerű, hogy a Kereszténydemokrata Néppártnak éppen a kereszténydemokráciához ne legyen köze. Ideológiát csenni, a Fidesz számára, amolyan megélhetési bűnözés. Gál J. Zoltán Nincs kegyelem" Az utóbbi időben minden lebukott bankár s pénzember egészsége anynyira megromlik, hogy életveszélyes állapotba kerülnek haró börtönbe kell vonulniuk. Bár a betegség önmagában nagyon kellemetlen, annyit azonban minden rosszmájúság nélkülie lehet írni, hogy ezeknek - az általában több száz milliós sikkasztásért, vesztegetésért elítélt - pénzembereknek bizonyos szempontból jól jönegészségük hirtelen megromlása. Erre hivatkozással ugyanis kérvényezni lehet, hogy: az illetékesek halasszák el a börtönbe vonulást, függesszék fel a büntetést, s végül adjanak kegyelmet. Azt már korábban lehetett tudni, hogy Kunos Péter volt Agrobankvezér betegségét eltérően ítélte meg az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, s maga a miniszter asszony. Dávid Ibolya ugyanis az államtitkár diagnózisát felülbírálva megállapította, hogy Kunos betegsége kezelhető börtönkórházban. (A miniszter asszony egyébként nemrégnyugtatta meg az érdeklődő sajtót, hogy az államtitkár a korábbi rossz diagnózis ellenére a helyén maradhatott.) Az ügy akkor vett száznyolcvan fokos fordulatot, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök mégis kiderítette, hogy Kimos nagyon beteg, s emiatt kegyelemben részesítette. Dávid Ibolya ebbe a diagnózisba nem tudott belenyugodni, s eddig példa nélkül álló módon nem jegyezte ellen a köztársasági elnök kegyelmi döntését. Már az is érdekes volt, hogy az igazságügy-miniszternek e döntésének meghozatala előtt egyeztetnie kellett a miniszterelnökkel. Nyilván Orbán Viktornak el kellett magyaráznia, hogy nem úszhatja meg egy bankvezér a börtönt, amikor a kormány éppen most hirdette meg: mostantól sokkal keményebben bánik majd a bűnözőkkel, s minndenki elnyeri méltó büntetését. Bár gyanítom, hogy ezt Dávid Ibolya magától is tudta, a kormányfőnek inkább csak meggyőző érveket kellett keresnie a beszélgetésen. Az igazságügy-miniszter azzal, hogy végül is felülbírálta a köztársasági elnök döntését, saját pártjának s a koalíció vezető erejének tetsző módon határozott. Sőt megkockáztatom az állampolgárok, de legalábbis a polgárok többsége is helyesli, hogy még egy gazdag, de beteg bankár sem úszhatja meg a jogerősen kiszabott büntetését. Az persze más kérdés, hogy Dávid Ibolya az ellenjegyzés megtagadásával kinyilvánította, hogy sokkal inkább pártkatona, mint szakminiszter. Nem azért, mert nem lehet elhinni neki vagy Orbánnak, hogy Kimos a jelenlegi politikai helyzetben betegen is kibír néhány év börtönt. Hanem azért, mert a köztársasági elnök dönítését egy ilyen ügyben rossznak minősíteni, s gyakorlatilag megsemmisíteni még akkor sem szokás, ha a hatályos törvények alapján erre megvan a lehetősége. Ezt egy jogállamban még akkor sem szokták megtenni, ha az államfő döntésén is el lehet vitatkozni. Nagy Gergely Félkegyelem Pápai Gábor rajza