Népszava, 1999. december (127. évfolyam, 280–305. sz.)

1999-12-07 / 285. szám

12 1999. DECEMBER 7., KEDD KULTÚRA RÖVIDEN Az év operatőre Máthé Tibor nyerte el az idei év operatőre dí­jat Enyedi Ildikó Simon mágus című filmjének fényképezéséért. A Mokép Rt. és az MTM Kommunikációs Rt. az elismerést 1994 óta adományozza a Magyar Operatőrök Társasága ajánlására. Az író Színháza Kertész Imre születés­­napi estje ma, 19 órakor­­kezdődik Az író Szín­háza sorozat keretében a Katona József Szín­ház Kamrájában. A hetvenéves írót felolva­sása előtt pályatársai - köztük Esterházy Péter és Spiró György - kö­szöntik. Stílusgyakorlat Ma este tartják a Komé­­diumban Queneau Stí­lusgyakorlat című da­rabjának 350. előadá­sát. A produkciót kö­vetően 21 órakor baráti találkozón köszöntik a művészeket a Színház Kávézó Szalonjában (Bp. V., Tüköry u. 5.). Varázshegy Ma délelőtt, 11 órakor mutatják be a Belvárosi Könyvkiadó gondozá­sában megjelent kará­csonyi köteteket - köz­tük Beke Kata Kis ma­gyar varázshegy című tragikomikus kórházi élménybeszámolóját és Lakatos István költő, valamint Miriam Aka­­via izraeli írónő műveit - a Helikon Könyves­házban (Bp. VI., Bajcsy- Zsilinszky út 37.). Táncszínház Ki (?), ha én - szubjektív riport 3+1 főre címmel térspecifikus táncszín­házi bemutatót tarta­nak ma, 20 órakor (8-án és 9-én 17 és 20 órakor) a Műcsarnokban. Ajándéktár Magyar és nemzetközi kortárs művészek mu­tatják be műveiket Ajándéktár című kiállí­tásukon, melyet Sá­­rosdy Judit művészet­­történész nyit meg ma, 18 órakor a Studio Go­­dot Galériában (Bp. VII., Madách út 8.). Emlékkiállítás Csutoros Sándor szob­rászművész halálának tizedik évfordulója al­kalmából kiállítást ren­dez a Szinyei Merse Pál Művészeti Alapítvány a Pest Center Galériában (Bp. VII., Peterdy u. 15.). A megnyitót Takács Fe­renc irodalomtörténész tartja ma, 18 órakor, köszöntőt mond Csáji Attila festőművész. Gasztronómia ízes történetek címmel a Petőfi Rádió nyilvá­nos, közönségtalálkozó­val egybekötött felvéte­le ma, 17 órakor kezdő­dik a Libri Könyvpalo­tában (Bp. VII., Rákóczi út 12.). Élő dzsesszlemezek Gonda János és Márkus Tibor új dzsesszlemezei­­nek anyagából tartanak koncertet ma, 19 órakor a Benczúr Házban (Bp. VI., Benczúr u. 27.). Köz­reműködik az Equinox Jazz Quartett és Berkes Balázs. Textiltörténelem A textilnyomás történe­te című kiállítás ma, délelőtt 11 órakor nyílik a Textil Múzeumban (Bp. III., Lajos u. 136.). Hangverseny Jelinek Gábor és növen­dékeinek karácsonyi énekhangversenye ma este, fél 8-kor kezdődik a Rátkai Márton Klub­ban (Bp. VI., Városligeti fasor 38.). Az okos író fölneveli olvasóit Tankönyvként is használható a gyermekirodalomról megjelent kötet Minden, amit a gyermek- és ifjúsági iroda­lomról egy leendő óvodapedagógusnak, tanítónak, tanárnak vagy könyvtárosnak tudnia kell, benne van a Helikon Kiadónál megjelent Gyermekirodalom című kötet­ben, melynek mottója Molnár Ferenctől, a Pál utcai fiúk írójától származik: „Aki a gyerekek lelkébe horgonyozta le írói di­csőségét, igen bölcsen cselekedett. Emlé­ke jó helyen van.” A kötet szerkesztőjével, Komáromi Gabriellával és egyik szerzőjé­vel, Borbély Sándorral beszélgettünk. Valachi Anna NÉPSZAVA - Sokat hallunk mostaná­ban a gyerekirodalom mos­toha helyzetéről: a „képer­nyős nemzedék” leszokott az olvasásról, ritkán szület­nek új mesék és ifjúsági re­gények, s a magyar iroda­lomtudomány sem tekinti egyenrangúnak a gyere­keknek és a felnőtteknek szóló műveket. Mivel ma­gyarázható ez a jelenség? - kérdeztük Komáromi Gab­riellától, a kaposvári Cso­konai Vitéz Mihály Tanító­képző Főiskola tanszékve­zetőjétől. - Valóban, a magyar gyermekirodalom folya­matmegszakadásának pil­lanatait éljük. Mindössze két-három új magyar gye­­rekregértyt adnak ki éven­te. Elfelejtettük, hogy a gyerek a jövő olvasója, s hogy befellegzett annak az irodalomnak, amelyik nem neveli fel a maga közönsé­gét. A legnagyobb írók, költők - Petőfitől Babitsig, Kassáktól, Füst Milántól Nemes Nagy Ágnesig, Pi­­linszkyig - ezt sose felejtet­ték el, és nem röstelltek a gyermekekhez szólni. Mol­nár Ferenc munkásságából egy kamaszoknak szóló re­gény, a Pál utcai fiúk lett halhatatlan, s egy író emlé­ke a gyerekkönyvekben va­lóban jó helyen van. Ha megkérdeznek ma valakit az utcán, hogy milyen mű­vet olvasott Weöres Sán­dortól, valószínűleg azt mondja: a Bóbitát. Felmér­hetetlen haszon az iroda­lom számára, ha már gyer­mekként találkozhatunk egyik író,a költő műveivel. Mert nem tizenhat éves ko­runkban válunk olvasóvá, hanem azzá nevelődünk. S az okos író fölneveli magá­nak jövendő közönségét. A gyermekkultúra színvona­la mindenkor jelzés arról, hogy mennyire törődünk a jövővel. És ez nem csak az író dolga. - A kötet sorozatcíme - Universitas-Irodalomtudo­­mány - azt sejteti, hogy mostantól a magyar iroda­lomtudomány is befogadta a gyermekirodalom elméle­ti, történeti kérdéseit. - Ebben a sorozatban ez valóban megtörténhet, de igazából én csak reményke­dem benne. Nagy dolog, hogy a század utolsó pil­lanatában megszületett ez a kézikönyv, de temérdek tennivalónk van még. Nincs földolgozva a magyar gyer­mek- és ifjúsági irodalom teljes története, nincs a tu­dományterületnek önálló kutatóintézete, mint oly sok más országban, és a legkép­telenebb honi sajátosság, hogy egyetemeinken, tanár­képző főiskoláinkon nem tanítanak gyermek- és ifjú­sági irodalmat, legfeljebb fakultatív tárgyként. - Mi mindent lehet meg­tudni ebből a kötetből? - Ez a kötet kézikönyv, azaz jellegéből fakadóan fogalmakat magyaráz, s emellett keresztmetszetét adja a klasszikus és a mo­dern magyar és külföldi gyermek- és ifjúsági iroda­lomnak. Boldizsár Ildikó mesekutató elemzéseiben a Micimackó és A kis herceg a főszereplő, míg Rigó Béla irodalomtörténész, a Kincskereső című gyer­mekfolyóirat főszerkesztő­je elsősorban a magyar gyermekköltészet tükrében mutatja be a gyermekvers elméleti kérdéseit. Körké­pet kívántunk adni a gyer­mekirodalomról, attól kezdve, hogy miképp tanít­sunk verset és hogyan játsszunk az irodalommal, egészen a gyerekfolyóira­­tokig, a gyermekkönyv-il­lusztrációig és a gyerm­ek­­irodalom rádióban, televí­­­zióban való feldolgozásáig." Mivel a kötet, tankönyv­, ként is használható, kérdé­­­seket és feladatokat is tar­talmaz, s a fejezetek végén közreadja az adott téma­kör legfontosabb irodal­mának jegyzékét. Szemlé­letünk szerint az irodalom nem írók és művek, hanem az írók, a művek és az olva­só története - ezért az utol­só harmad a gyermekolva­sókról szól. Nagy Attila szociológus, olvasáskutató érdekes tanulságokra fi­gyelmeztet Mi lesz veled, olvasó? című fejezetében. Borbély Sándor iroda­lomtörténész, főiskolai ta­nár a kötet egyik szerzője. - Önt Juhász Gyula-ku­tatóként ismeri a szakma és az olvasóközönség. Mi­ért foglalkozik a gyermek­­irodalommal? - Közel húsz esztendeig dolgoztam a Móra Kiadó­nál. Bármelyik gyerek­könyvről is legyen szó eb­ben az új kötetben, majd mindegyiket szerkesztet­tem. Tíz éve pedig Szek­­szárdon főiskolai tantárgy­ként tanítom is a gyermek­­irodalmat. Meggyőződé­sem, hogy egy-egy írói élet­műnek az is szerves része, amit az alkotó a fiatalok­nak írt. Az egyes művek Kruffy, Mikszáth, Mafféz, Moh­ú ^a^í^cínáhÉi^ih­ mahkájáról^ ^hatatlanul mit .szói íhíhdéhhe^a hibi ^enfeeky. hó^an változ­­nak; az­­olvasásszociológia tapasztalatait." A­­H Úgy fogalmazott: legyen ,ez a kötet több évtized­re a gyermekirodalom bibliája, Komáromi Gabriella pedig lehetséges tankönyvként emlegette. Mitől függ, hogy tankönyv lehet-e a kötet? - Korábban merev, hosz­­szadalmas jogi procedúra előzte meg egy-egy könyv­nek a hivatalos tankönyvvé minősítését. Ma a felsőokta­tási intézményeknek kell kiválasztaniuk az óriási kí­nálatból a számukra hasz­nálhatónak ítélt műveket. Kemény a verseny, de re­ményt keltő tény, hogy a szakterület pillanatnyilag legelfogadottabb alkotói, akik az ország főiskoláin tanítják a tantárgyat, szer­zői voltak a könyvnek. Az ő intézményeikben máris tankönyv a Gyermekiroda­lom című kötet. A szerkesztőnő és egy a szerzők közül: Komáromi Gabriella és Borbély Sándor a könyvbemutatón büszkén mutatták fel a Gyermekirodalom című hiánypótló kötetet Demecs Zsolt felvétele t­t Negyedszázada kiált a Szélkiáltó együttes Szalai Kornélia írása a NÉPSZAVÁNAK Negyedszázada annak, hogy három magyar-ének szakos fiatalember a pécsi tanárképző főiskola gólya­táborában zenekart alapí­tott. Spirituálékat, folk­­beat dalokat énekeltek, s ahogy a hangulat emelke­dett, úgy vonták be a kö­zönséget is. Az első félév végén adták első koncert­jüket a tanárképző klubjá­ban. Az országos ismertsé­get az 1983-as Ki mit tud? első helyezése hozta meg nekik. Az alapító tagok közül már csak Lakner Tamás tagja a mai Szélkiáltónak, Takaró Mihály és Néma Frigyes helyére mások lép­tek. Jubileumi hangverse­nyüket hétfőn este tartot­ták, s ezen Fenyvesi Béla, Keresztény Béla és Rozs Tamás mellett színpadra léptek az együttes, egykori tagjai Takaró Mihály, Né­ma Frigyes, Németh Ernő, Lajdi Tamás és Horváth Jó­zsef is. A gyerekekre is gon­doltak, nekik külön Szélki­áltó Mikulást tartottak Sólyom Katalin, a Pécsi Nemzeti Színház művész­nőjének közreműködésével. - Az elején csak kevese­ket vonzott a zenénk -mondja Lakner Tamás -, az eltelt években azonban a megszámlálhatatlan fellé­pés mellett már több leme­zünk és kazettánk is megje­lent, s két CD is őrzi dalain­kat. Emellett bejárták szin­te az egész világot, s zenéjü­kön keresztül megismertet­ték a pécsi költők Csorba Győző, Galambosi László, Berták László verseit. S persze a soknemzetiségű megye zenei kincsét is, hi­szen dalaikban felfedezhe­tők a horvát, a bunyevác, a szerb, a német és a magyar népzenei hatások is. A kezdeti időkben első­sorban lírai dalokat éne­keltek, majd megszületett a híres Csiga tánc. Ezt követ­ték újabb humoros dalok, mint a Kantinos kis­asszony, a Dinnye Döme vagy a Kalapos. A zené­ben egyre nagyobb szere­pet kaptak a gitár, a furu­lya, a cselló és a hegedű mellett az ütőhangszerek, valamint a használati tár­gyak, mint például az olló, amire külön dalt kompo­náltak. De kitalálták a ze­nélő gumimalackot, zenél­tek órával és szinte min­dennel, ami a kezükbe akadt. Legutolsó, Búval, vi­galommal címmel megje­lent CD-jükön egyaránt je­len van a líra és a humor. NÉPSZAVA DOBOZOLÓ Sorozatgyilkosságok Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK Az ember képtelen minden tévés szériát megnézni, de azért próbálkozik. Ha nem lehet is ott minden kilomé­terkőnél, de képben van, rajta tartja a szemét az ese­ményeken, nehogy valame­lyik Carlos Dániel megsér­tődjék, mint egykor Bástya elvtárs, hogy őt már kutyá­ba sem veszik. A Tv 3-ban az a jó, hogy a „kötelező gyakorlato­kon” túl úgyszólván csak sorozatokkal tölti ki a rek­lámok közti kínos szünete­ket. Rövid sorozat hosszú sorozatot ér, mint annak idején a Ballada a kalas­­nyikovról című szovjet há­borús filmben, magyarán: a Tv 3-on történnek a nekem való dolgok. Például a múltkor, egy vasárnap délután, úgy há­romnegyed öt tájban diszk­réten kidobtam a vidéki vendégeket, a férjet leen­gedtem a szemetesvödörrel a kocsmába, a gyereket megkötöztem, aztán jöhet a Melrose Place, mindjárt két rész egyben. Ment is minden mint a karikacsa­pás, egészen az első rész végéig. Volt ám ott felfor­dulás! Peter a kórházban, Woodward kisasszony tel­jesen maga alatt, annak a Mancininak a szeme sem állt jól, majd mosóporrek­lám. Sebaj, gondoltam, a következő részben majd a helyükre kerülnek a dol­gok. Csakhogy a reklám után - se szó, se beszéd - el­kezdtek egy másik soroza­tot. Na nem egészen mási­kat, csak egy kicsit, ez a Melrose Place egyik sze­replőjének a mamájáról szól, komolyan beszélek, az a címe, hogy Modellügy­nökség. Az anyuka egyéb­ként derék teremtés, ismer­jük meg a Daliásból, ott is nagy odaadással dolgozott,­­de“az eljárástól kicsit rosz­­szul lettem. Nézem a rádióújságot, semmi. Két hétre előre be van írva a Melrose, passz. Átkapcsolok a német RTL- re, ott ugyanekkor adják, persze jóval előrébb jár­nak, de náluk minden rendben, fokozódnak az események, de tudják, mi­lyen drága manapság egy német nyelvtanfolyam. Nos, mostanra éppen be­gyógyultak a sebeim, ami­kor megint mi történik? Vasárnap egy hete belesza­ladok a Tv 3-on egy Bukott angyalok című sorozatba, melyben jelentős mozisztá­rok domborítanak (Meg Tilly és kedvencem, Gary Oldman), ezt nekem talál­ták ki. Egyébként az alig 25 perces kis darab amo­lyan 40-es, 50-es évekbeli retró, a penicillint már föl­találták, de az autók még igencsak Old Timer-fazo­­núak, ám ez szinte mellék­szál. Én azt szeretem leg­jobban, ha a film végén meghal a hős, kivált egy so­rozat esetében, ha már az első rész végén, az maga a kéjmámor. Nos, itt éppen ez történt: Gary Oldman szétlőtte a fejét. Mi lesz itt a második résszel? - gon­doltam. Nézem megint a rádióújságot, abban az áll, hogy Gary most vasárnap, de még a jövő héten is visszatér. Több se kellett, vasárnap este megint oda kapcsoltam. Adott időben (Friderikusznál Pécsi Ildi­kó következett volna) jöt­tek megint a mozisztárok, ezúttal Alen Rickman meg Laura Dern. Gary persze sehol. Lenyomtak megint egy rövidke múltidézőt, el­sősorban hangulati ele­mekkel operáló futamot, de nekik jobb végük lett. Már alig várom a jövő vasárna­pot, akkor kik lesznek a sztárok és mire jutnak. Addig is, ha tud valaki valamit a Melrose Place­ről, az szóljon, mert ez a Modellügynökség, ez elég gyenge. Új Aase-díjasok Máthé Eta, Gyimesi Pál­ma, Kőmíves Sándor és Czakó Jenő színművészek érdemelték ki az idei Aase­­díjakat. Az elismerést olyan művészek kaphatják meg, akik pályafutásuk so­rán túlnyomórészt epizód­­szerepeket játszottak, ám munkájuk,, művészetük és szakmai odaadásuk nélkü­lözhetetlen és példaadó. A Gobbi Hilda által életre hí­vott kitüntetést 11. alka­lommal ítélte oda a Magyar Színházi Társaság által fel­kért kuratórium. Az elis­meréseket Hámori József kultuszminiszter tegnap Budapesten nyújtotta át. ­ Pitti Katalin rendhagyó énekórája NÉPSZAVA-információ Operaházunk világjáró szopránja különleges órát tartott az elmúlt héten az Erkel Ferenc Általános Iskolában. A rendezvény Lord Yehudi Menuhin MUS­E programjához kap­csolódott, ahhoz a projekt­hez, amelyet az UNESCO hat esztendővel ezelőtt hir­detett meg. A zene mint az egyensúly és tolerancia forrása című program lé­nyege, hogy művészeket kell meghívni az iskolákba, akik alapot adhatnak a gyerekeknek életük tarta­lommal való megtöltésé­hez, szabadidejük értékes eltöltéséhez. Menuhin első­sorban az érzékszervekre kívánt hatni, hiszen a kis­gyermek is érzékszervein keresztül ismeri meg a kö­­rülötte lévő világot, s úgy vélte, a programot lehető­leg az iskola első osztályá­ban kell kezdeni. Ennek a programnak a vezetését - amely jelenleg tizenkét európai ország hetven iskolájában folyik - hazánkban a Magyar Zenei Tanács vállalta; a projekt koordinátora Csébfalvi Éva volt. Az Erkel Ferenc Álta­lános Iskolában a kísérleti szakasz 1994-től négy esz­tendőn át tartott, s ezt az időszakot pszichológiai ha­tásvizsgálat értékelte. Ez­alatt a négy év alatt a gye­rekek többek között Sáry László zeneszerzővel, Vaj­da Levente néptáncossal és Liget Mária koreográfussal dolgozhattak együtt. A kí­sérleti szakasz lezárása után is folytatódik a mun­ka, s már nem csak Buda­pesten akad e szerint a program szerint működő általános iskola, hiszen az elmúlt tanévtől a baracskai Kozma Ferenc iskolában a Martonvásári Művészeti Iskola tanárai és Fábián Éva népdalénekes közre­működésével szintén elin­dult a MUS­E projekt. A program vezetői Pitti Katalin mostani meghívá­sával nemcsak a gyerekek­nek kívántak élményt nyújtani, hanem szerették volna felhívni a figyelmet is. A művészek tiszteletdí­ját eddig ugyanis a brüsz­­szeli Nemzetközi Yehudi Menuhin Alapítvány folyó­sította, de a program terje­dése miatt idén erre már nincs lehetőség. Márpedig a kezdeményezést szeret­nék továbbra is működtet­ni, annál is inkább, hiszen október 1-jétől a program vezetését a Budapesti Ta­nítóképző Főiskola vette át Gráfné Forrai Magdol­na irányításával, így bizto­sítani tudják a megfelelő szakmai hátteret, ráadásul a jövő tanítói is megisme­rik a MUS­E projektet. Pitti Katalin a budapesti Erkel Ferenc Általános Iskola kisdiákjainak énekel. A Yehudi Menuhin által kezdeményezett program művészi élményeket akar adni a gyerekeknek Gy. Balázs Béla felvétele

Next