Népszava, 2002. október (130. évfolyam, 229–254. sz.)

2002-10-30 / 253. szám

NÉPSZAVA KULTÚRA TV 2002. OKTÓBER 30., SZERDA 13 Interjú Jordán Tamással, a Nemzeti Színház kinevezett direktorával H­étre ma várom a Nemzetinél A szakmai tanácsadó testület ajánlását megfogadva Görgey Gábor kulturális miniszter Jordán Tamás Kossuth-díjas színművészt, a Merlin Színház igazgatóját választotta a Nemzeti Színház Rt. vezérigazgatói tisztére. Koren Zsolt NÉPSZAVA - A kultuszminiszter hétfői sajtó­­tájékoztatóját azzal kezdte, hogy „ van pápánk Milyen tekintetben jelentheti kinevezése a Nemzeti Színház struktúra fölé emelését? - Nem az első színház lesz a Nemzeti, de a legfontosabb kul­turális intézmény, amivé nívós színházi műhelyként válhat. Az első színház ezzel szemben az, amelyik ténylegesen a legjobb. Miközben nagyon jó színházat szeretnék csinálni, mellette sok egyéb eseményt kell a művészi program mellé csatolni. Mindazt a tapasztalatot, amit összegyűjtöt­tem az elmúlt évek során a Cse­­pűrágó Fesztivál, a Tabáni Vers­fesztivál, a Pécsi Országos Szín­házi Találkozó levezénylésével - a Merlin tíz éve is erről szólt fel fogom használni a Nemzeti felfuttatá­sakor. Ezektől remé­lem azt, hogy a Nemzeti valóban az egyes számú kultu­rális intézmény lesz. - Mit tart - ha nem is a legfon­tosabbnak, de - a szívügyének a pályázati anyagban? - Sok ilyen van. Az első számú természetesen a színvonalas, eu­rópai és friss színházi műhely megteremtése. Ezt, ami hangsú­lyozom, hogy alapvető, sokféle kiegészítés kíséri. Fontos például az európai uniós csatlakozásban vállalt kulturális feladatkör, hi­szen a csatlakozás jelenleg az or­szág első számú feladata. Nagy bizonytalanság elé nézünk, és az ügyért közösen kell megtennünk minden tőlünk telhetőt. A Nem­zetiben félévente be fog mutat­kozni az unió soros elnöki tisztét betöltő ország kultúrája. Ha a Nemzeti léptékében gondolko­dom, nyilván rangos eseményso­rozattá nőheti ki magát ez a kez­deményezés - megérintve egyút­tal a politikusokat, a gazdasági szakembereket, kulturális és szel­lemi életünk vezetőit. Meg fog­juk értetni a kultúrát kívülről szemlélő szférákkal, hogy egy ilyen rendezvény voltaképpen imázsnövelő tényező. Ebbe a sor­ba tartozik és hasonlít is hozzá, hogy a vidékiek minél kevesebb kulturális hátrányt szenvedjenek a Nemzeti segítségével ebben a vízfejű országban. Erre szolgál­nak a havonta történő találkozá­sok, amikor a vidéki színházak bemutatkozhatnak Budapesten, illetve a vidéki közönség is lehe­tőséget kap, hogy megismerked­jen a Nemzeti kínálatával. Sem az európai, sem az országos prog­ramok esetében nem kizárólag a színháziaké lesz a Nemzeti, szervezünk zenei és tánceseményeket, kiállításokat is. Ki­emelendő, hogy az ország színháza, te­hát mindenkié lesz. Nagyon sok pénz­ből, közpénzből épült fel és nem csak a budapestiekéből, így a vi­déknek is meg kell köszönni és meg kell hálálni azokat az adó­filléreket, amelyek milliárdokká álltak össze végül is. El kell tehát érnem azt, hogy mindenki poten­ciális néző lehessen a Nemzeti Színházban. - Az épületen és a társulaton ideig-óráig kívül rekedő színházi­ak mi alapján érezhetik majd sa­játjuknak a Nemzetit? - Nem kérdéses, a Nemzeti Színház, mint kiemelten támoga­tott intézmény, szolgálatot kell te­gyen a szakmának. Egyszerűen kutya kötelessége a többi színház hasznára működni. Sorozatban kí­vánjuk újrafordíttatni a klasszikus drámairodalom legfontosabb re­mekműveit, majd ezeket térítés­­mentesen a színházak rendelkezé­sére bocsátjuk. Ez, ha úgy tetszik, missziója lehet a Nemzetinek. A szolgálatok sorába tartozik az is, hogy műhelyházunk olcsón gyárt majd díszletet más színházak szá­mára. A határon túli társulatok segí­tése is jogos elvárás, velük kopro­dukciókat szándékozunk létre­hozni. A magyar dráma ügye sem csak azért keveredett bele a pályá­zatomba, mert elvárják, de való­ban túlságosan kevés ösztönzést kapnak a szerzők. A pénzdíjas pá­lyázatok legjobbjait nemcsak be­mutatjuk majd, de világnyelveken hozzáférhetővé tesszük az inter­neten is. Angolul és magyarul is tartunk ezekből előadást, hiszen csak így kerülhet bele a magyar drámatermés az európai színházi vérkeringésbe. A fiatalokat a Ruszt-féle beavató színházzal, a kisgyermekeket pedig a legjobb rendezők gyerekelőadásaival kí­vánom színházra szoktatni. - Egy kérdés erejéig tekintsük most a Nemzetit pusztán egy új fővárosi színháznak. A gyakorlat­ban hogyan fog beilleszkedni és melyik ponton a budapesti szín­házi struktúrába? - Mindenképpen része kell hogy legyen a budapesti színházi életnek. Ki kell alakulnia az arcu­latának - ez lényegesen hosszabb folyamat. Sőt nem is könnyen tervezhető, hiszen sok ismeret­lenje van ennek az egyenletnek. Nyilvánvaló, hogy saját, önálló társulat nélkül nem lehet egyez­tetni, nem lehet működő színhá­zat akarni a jelenlegi rendszer­ben. A két kulcs: a társulat és a darabválasztás. - Tudja már, hogy­ mennyi a Nemzeti Színház állami dotáció­ja? - Nem. Egyetlen pályázó sem kapott pénzügyi adatokat. Nem tudom azt sem, hogy mennyi az üzemeltetés költsége, milyen ho­noráriumra szerződött idén a tár­sulat. Egyelőre pénzügyi kuple­ráj van. — Nyilván segítségére lesz Bos­­nyák Miklós jelenlegi ügyvezető, akinek a neve szerepelt az ön pá­lyázatában. Többen azzal támad­ták meg, hogy Bosnyák számada­tokkal segíthette a pályázat összeállítását. - Semmi alapja nem volt e fel­­tételezésnek természetesen, de kiemelkedően fontos szempont­nak tartom, hogy folyamatosság legyen a színház működésében. Nem jó mindenkit lefejezni csak azért, mert új vezetés jön. Bos­nyák pedig - azt gondolom - ki­válóan le tudja vezényelni majd az üzem működését. Tehát üzem­vezetői, üzemigazgatói minőség­ben gondolok rá. Mellesleg a pá­lyázatban - ami nem titkos - tet­ten lehetne érni, hogy szerepel-e olyan szám vagy adat, amit má­sok nem tudtak. Nem szerepel.­­ Tegnap a testület döntésében újra nagy hangsúlyt kapott az „integratív" személyisége. Mi­lyen típusú integrációról van szó? A szakmát kell összebékéltet­ni a Nemzetiben? — Valószínűleg a szakmára vo­natkozik ez. Köztudott, hogy ösz­­sze tudok kovácsolni különböző csapatokat vagy embereket. A Nemzeti esetében ez főleg a tár­sulatépítésre vonatkozhat. Egyál­talán nem biztos, hogy könnyű munka lesz. A Nemzeti az ország színháza, tehát mindenkié lesz Jordán folytatja a Pécsi Országos Színházi Találkozó szervezését és nem adja le az egyetemi első éves színészosztályát sem Kovács Petra felvétele telkemből utálom a parancsuralmat Rajzolok, pingálok, élem világomat - nyilatkozta Darvas Iván színművész 1956 legjellemzőbb, legcsodálatosabb vonása a nemzeti egység váratlan létrejötte volt - nyilatkozta lapunknak Darvas Iván színművész, akit nemrégiben tüntettek ki Nagy Imre Érdem­renddel. A színészt az ünnep jelentéséről, a közelmúlt tapaszta­latairól, terveiről kérdeztük. Podhorányi Zsolt NÉPSZAVA - Hogy vélekedik az érdemrend­ről, milyen üzenetet hordoz a nemrégiben alapított kitüntetés? - Ez az érdemrend olyasvala­kinek a nevét hordozza, aki életé­nek legkiélezettebb pillanatában két véglet között választhatott: vagy aláírja a népfelkelés által el­nyert miniszterelnöki méltóság­ról való lemondó levelét és élet­ben marad (sőt idővel tán még befolyásos pozíciót is nyerhetett volna), vagy vállalja a halálos ítéletet. Nagy Imre a bitófát vá­lasztotta. Az üzenet egyértelmű: „a néppel tűzön-vizén át!” - Elismerésben és méltatlan mellőztetésben, meghurcolásban egyaránt része volt életében. Mi­lyen tanulságot és üzenetet hor­doz önnek személyesen ’56? - Lelkem legmélyéről utálok mindenfajta parancsuralmat. ’56-ban rövid ideig szabadság volt. Az pedig megér minden meghurcoltatást, ugyanakkor többet ér mindenfajta elisme­résnél. - Milyen érzés volt hajdanán ugyanabban a börtöncellában eljátszani a Szerelem szerepét, ahol korábban raboskodott? - Egyedül nekem lévén mély helyismeretem a Markó utcai fogházról, tőlem kért a film stábja tanácsot, melyik cellát vá­lasszuk a történés helyszínéül, így esett, hogy a film némely je­lenetét csakugyan abban a zár­kában forgattuk, amelyben egy bő évtizeddel korábban valóban raboskodtam. Szó, ami szó, ka­landos élmény volt. - Sokféle véleményt hallani manapság 1956 kisajátításáról, és hogy az ünnep alkalom köz­életi, politikai megosztottságunk kinyilvánítására. Hogy véleke­dik az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéről és sze­repéről napjainkban? - Aki ma önös érdekből, tuda­tosan a nemzet megosztására tö­rekszik, mert ettől reméli poli­tikai érvényesülését, annak az ’56-os forradalom is csak arra jó, hogy továbbmélyítse az ár­kokat. Holott ’56-nak legjellem­zőbb, legcsodálatosabb vonása éppenséggel a nemzeti egység váratlan létrejötte volt. Mintha hirtelen megszállta volna az egész országot a szentlélek. Sár­ba tapossa ennek emlékét, aki ma saját önző céljaira kívánja felhasználni a forradalmat. - Meskó Zsolt nemrég forga­tott filmjében színésztanárt ala­kít. Véleményem szerint nagy veszteség az új színésznemzedé­kek számára, hogy nem tanít a főiskolán. Hogy vélekedik a szí­nészképzésről, -utánpótlásról, szívesen átadná-e tapasztalatait az ifjúságnak? - Jóllehet roppant hízelgőnek tartom a fogalmazását, a magam részéről nemigen hiszek a színé­szet „taníthatóságában”. Nem gondolom, hogy „tantárgyként” oktatható lenne, mint a matek vagy a földrajz. „Emberképzés” elnevezésű tantárgy sincs sem­milyen főiskolán. Az életet se lehet iskolapadban „megtanul­ni”, azt bizony csak a valóság­ban lehet megszenvedni, miköz­ben kudarcokon keresztül buk­dácsolva gyűjtjük tapasztala­tainkat, kidolgozzuk túlélési stratégiáinkat, s míg végül kiala­kul egyfajta sajátos és csak ránk jellemző arculatunk. Azt hi­szem, színészetet is csak így, a gyakorlatban lehet elsajátítani. - Az idejét alaposan beosztó, pontos embernek ismerjük. Meny­nyire van tele a naptára, milyen új feladatokra készül? — Sajnos az az igazság, hogy - épp ellenkezőleg - pontatlan, lusta fráter vagyok. Ráadásul mostanában nem is készülök semmiféle konkrét feladatra, csak úgy a magam gyönyörűsé­gére szörfölök az interneten, pö­­työgtetem a szövegszerkesztő­met (hátha könyv kerekedik be­lőle), rajzolok, pingálok, egy­szóval élem világomat. Nem igen hiszek a színészet „taníthatóságában” RÖVIDEN Elhunyt Gyarmati István Életének 74. évében elhunyt Gyarmati István, a Magyar Tudo­mányos Akadémia (MTA) rendes tagja, az MTA Kémiai Kutató­­központ professzora; az Akadé­miai díjjal és Szent Györgyi Al­­bert-díjjal kitüntetett tudóst ok­tóber 23-ra virradóra érte a halál. Temetése november 11-én, hét­főn 14 órakor lesz Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. Meghalt Varga Mátyás lhunyt Varga Mátyás díszletter­vező, a Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művészt életének 92. évében, hétfőn érte a halál. Varga Mátyást Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata saját ha­lottjának tekinti. Temetéséről ké­sőbb intézkednek. Varga Mátyás nevéhez számos színpadi siker fűződik, többek között Madách Imre Az ember tragédiájának, Herczeg Ferenc Bizáncának, Ka­­csoh Pongrác János vitézének látványtervei. Hosszú és termé­keny életpályája során mintegy ezer kőszínházi, szabadtéri, film és tv-díszletet tervezett. Számos grafikai, kerámiai kiállításon is bemutatkozott. Oscar-díjas film DVD-n Mától DVD-n is elérhető a négy Oscar-díjat nyert amerikai film, a Traffic. A digitális lemezen a So­­deberg-film a magyar szinkron mellett eredeti, részben angol, részben spanyol nyelven is néz­hető. Az SP1 International forgal­mazó kiadásában megjelent Traf­fic DVD extrái között szerepel a film wersanyaga, összes tévéspot­­ja és előzetese, interjúk a film al­kotóival és a főszereplőkkel, töb­bek között Michael Douglasszel, Catherine Zeta-Jonesszal és Be­­nicio Del Toróval, valamint több, a moziverzióból a végső vágás során kimaradt jelenet. Sode­­bergh filmje több mint 120 000 nézőt vonzott a hazai mozikba. Idén a Trafficen kívül a K-Pax, a belső bolygó, A Kaptár és a Gos­­ford park lesz megvásárolható. In memórián World Trade Center NÉPSZAVA-információ A hazai kiállítóhelyeken szinte is­meretlen rendezési megoldások jellemzik azt a megrázó erejű fo­tótárlatot, amely In memóriám World Trade Center címen a New York-i kiállítást követően tegnap nyílt meg a MEO - Kortárs Mű­vészeti Gyűjteményben, ahol majd egy hónapig látható. A két fiatal magyar fotós, Burger Barna és Fényes Gábor több mint két­száz fényképe szokatlan szem­szögből, az ikertornyok történe­tén és az egész világot megrázó tragédián keresztül idézi meg az amerikai metropolisz különle­ges hangulatát, az ott élők helyt­állását. A tragédiát megelőző több mint tíz évben a két magyar fotós szinte megszállottan fotózta az ikertornyokat, s tavaly szeptem­berben, a repülési tilalom felol­dását követően az első járattal mindketten a tragédia színhelyére siettek, hogy folytassák munkáju­kat. Ezt követően még több alka­lommal örökítették meg a lelki és a fizikai romeltakarítás különbö­ző fázisait. A sorozat utolsó da­rabjai idén szeptemberben, a ter­rortámadás egyéves évfordulóján tartott helyszíni megemlékezést örökítik meg. A MEO-ban látható kiállítás több mint kétszáz fényképből áll. Különleges megoldás, hogy a tár­lat leemeli a fotókat a falról, a ké­pek egy része például a kiállítási térben lebeg, néhány felvétel pe­dig 30 négyzetméteresre felna­gyítva a földön fekszik. Az alko­tók megfogalmazása szerint sze­retnék beavatni az itthoni látoga­tókat abba, amit csak a helyszí­nen lehetett igazán tapasztalni. Pulitzer Emlékdíj A magyarországi Joseph Pulitzer Emlékdíj Alapítvány Kuratóriu­ma pályázatot hirdet a nyomta­tott és az internetes sajtóban, va­lamint a rádióban és a televízió­ban dolgozó újságírók számára. A pályázaton részt vehet minden­ki, akinek írását 2002-ben a ma­gyar nyelvű sajtó közölte, műso­rát a rádió, a televízió közvetítet­te. A pályázat beérkezésének ha­tárideje: 2003. január 15. Posta­cím: Pricomm Kommunikációs Kft., „PULITZER ALAPÍT­VÁNY” (1426 Budapest, Pf. 76.), e-mail: pulitzer@pricomm.hu Az Emlékdíj összege 300 000 forint és 1000 USD minden kate­góriában. Az alábbi kategóriákban lehet pályázni: 1. Cikk, cikksorozat, oknyomozó, tényfeltáró riport társadalmi-politikai események­ről, jelenségekről. 2. Publiciszti­ka, kritika, kommentátori tevé­kenység, külpolitikai cikkek, elemzések. 3. Képi megjelenítés (sajtófotó, illusztráció, operatőri tevékenység). 4. Életmű. 5. Új­ságírói alkotóközösségek (szer­kesztőségek). 6. Rádiós riporteri, szerkesztői, műsorvezetői tevé­kenység. 7. Televíziós riporte­ri, szerkesztői, műsorvezetői te­vékenység. 8. Sajtó- és média­történeti mű, memoár. 9. Maga­zin újságírás. 10. Internetes új­ságírás. A pályázatokat kizárólag pos­tai úton vagy e-mailben várják.

Next