Népszava, 2004. január (132. évfolyam, 1–26. sz.)
2004-01-24 / 20. szám
14 SPORT 2004. JANUÁR 24., SZOMBAT NÉPSZAVA Ismét bezárt az újpesti jégcsarnok Ismét bezárt a december 22-én átadott Megyeri úti jégkorongcsarnok. A Sportfólió Kht., az állami tulajdonú létesítmény kezelője január 12-én közölte az újpesti hokisokkal, hogy amíg nem ér véget az átadásátvétel, nem lehet tréningezni és mérkőzést játszani a pályán. Egy nappal később azonban a felek megállapodtak, hogy a sportolók továbbra is használhatják a csarnokot. Vass Károly, a Sportfólió Kht. új vezérigazgatója tegnap arról értesítette a szakosztály vezetőjét, Joós Zoltánt, hogy a használatba vételi engedély kiadásáig nem hokizhatnak a létesítményben. Egyúttal felajánlotta, hogy az újpesti csapat - 5000 forint plusz áfa óránkénti díjért - a Kisstadionban készüljön fel a találkozókra és játssza mérkőzéseit. (MTI) Bozóky Imre levelet írt a Mólnak Bozóky Imre, az MLSZ elnöke levélben fordult a Mól Rt. igazgatójához. Tette mindezt azután, hogy a cég, mint ismert, a magyarral egy vb-selejtező csoportban küzdő horvát labdarúgó-válogatottat támogatja információink szerint körülbelül félmilliárd forinttal. Bozóky szerint a Mól bizonyára üzleti okok miatt döntött így, de szerinte ezek után a magyar labdarúgás is könnyebben fordulhat a céghez támogatásért. (Népszava-nbl .hu) Babos Gábort leigazolta a Feyenoord Amit hónapok, sőt évek óta rebesgettek, az most valósággá vált: a Feyenoord labdarúgócsapata leigazolta Babos Gábort. A szintén holland Breda magyar válogatott kapusa négy évre írt alá a rotterdami sztárgárdához, a szerződés nyáron lép életbe. (Népszava) Lékó Péter legyőzte Csángót Lékó Péter sötéttel legyőzte a kínai Csang Csungot a hollandiai Wijk aan Zeeben zajló sakk szupertorna 11. fordulójában, így 7 ponttal továbbra is - de már nem holtversenyben, hanem egyedül - a 2. helyen áll a 8 pontos indiai Anand mögött. A magyar nagymester az 56. lépés után késztette feladásra távol-keleti ellenfelét. (MTI) Négyes döntős Debrecen Kosárlabda férfi Európa-kupa - Közép-európai Főcsoport, rájátszás, negyeddöntő, 2. mérkőzések: MK Novy Jicin (cseh)-Debrecen 102-110 - hosszabbítás után, Brno (cseh)-Kaposvár 65-54. A Debrecen már négyes döntős. (MTI) Előny a hazai pálya A női kézilabda NB I-ben: Dunaferr-Békéscsaba 36-21, Vasas-DVSC 28-25. (MTI) Loeb vezet az idénynyitón Az 1. nap után a Monacóban tavaly győztes francia Loeb áll az élen a rali-vb idénynyitó futamán, a Monte-Carlo Ralin. A pontversenyben 2003-ban 2., Citroennel versenyző pilóta előnye 18,3 mp az észt Martin előtt. A címvédő norvég Solberg 6.-ként zárta a napot. (MTI) Megvan a kvóta Női párbajtőrcsapatunk a Világkupa-sorozat elmúlt évi budapesti versenyén csak 9. lett, így az idei megméretés előtt némi malíciával jegyezhettük meg, hogy azt a szereplést könnyű lesz túlszárnyalni... Ám a Nemzeti Sportcsarnokban most is döcögősen indult a szekér, a tavalyi vb-n bronzérmes együttesünk (Mincza Ildikó, Hormay Adrien, Tóth Hajnalka, Nagy Tímea) a 8 közé jutásért csak „ráadás tussal”, 32- 31 -re verte a görögöket. A helyzet súlyosságát jellemzi, hogy a mérkőzés során végig az ellenfél vezetett, s az utolsó párban Minczának három tus hátrányból kellett fordítania. A következő körben viszont Kanada nem sok gondot okozott (45-29), majd a döntőbe jutásért a vbezüstérmes németeken is meglepően könnyedén sikerült átlépni (40-28). A világbajnok orosz válogatott egyébként már a 16 között kipottyant a selejtezőből felkerült dél-koreaiakkal szemben, ami újabb adalék nem csak a vívás térhódításához, de a női lélek kiszámíthatatlansághoz is. S ezt tovább fűzhetjük a döntőre is, amelyben a szívós kínai válogatott 34-33-ra legyőzte a mieinket. Ám a látszat ellenére itt nem közvetlenül a végén dőlt el a mérkőzés. Mincza itt is közel állt a csodatevéshez, mert 26-32-ről nagyon megindult felfelé, de az egyenlítésre már nem maradt ideje. Ezzel együtt ez a Vkezüst „aranyat” ér, mert most már matematikailag is biztos, hogy csapatunk ott lesz az athéni olimpián. A hét végén a párbajtőröző hölgyek egyéni Vk-versenyére kerül sor Budapesten. Népszava-információ Izland ellen is siker a férfi kézilabda Eb-n Napi kétpontos ritmus Mit keres egy homokzsák és egy pár bokszkesztyű az Eb-n? Mármint a kézilabda Eb-n. Mert ez is, az is ott lóg a mennyezetről az interjúszoba előtt. Szerencsére a rendezők használati utasítást is mellékeltek e kompozícióhoz: dühös edzők, játékosok, újságírók most töltsék ki a mérgüket, aztán megnyugodva haladjanak tovább. Ha csütörtökön este itt játszották volna a horvát—spanyol meccset, utóbbiak laposra verik a homokzsákot, szerintük idő után esett góllal kaptak ki 30-29-re a vb-címvédőtől, és akkora botrányt csaptak - óvtak is -, hogy megadták a verseny alaphangját. Celjében pedig az izlandiak rukkolhattak volna ki egy kiadós cirkusszal a nyitónapon. A két portugál bíró ugyanis negyven percen át tanulmányozta, képesek lesznek-e önerőből nyerni a házigazda szlovének, majd mivel a döntetlen erre nem adott választ, hármas emberhátrányba vetették az északiakat, és ez már döntött. (Végeredmény: 34-28). Attól függően, hogy rövid vagy hosszabb távú következtetést vontunk le a látottakból, nekiállhattunk aggódni vagy bizakodni. Aggódni azért, mert megsejtettük, mi vár ránk vasárnap a vendéglátó ellenében. Bizakodni viszont azért, mert decemberben mi rendezzük a női Eb-t, és ekkora külső segítséggel tetszőleges magasságba hatolhatunk. Szereztünk még egy meghökkentő tapasztalatot. A 4500 ülő- és 800 állóhelyes új celjei csarnok hat hónap alatt, hatmillió eurós, 1,6 milliárd forintos költséggel épült fel; nálunk mind az időtartam, mind az összeg kettes, de inkább hármas szorzót kapna. Reményeinket ellenben osztani kellett, mert péntekre kiderült, a csehek ellen csütörtökön kézsérülést szenvedett Nagy László fájdalmai nem enyhülnek. „Nem fog tudni játszani, pedig átlövésben többet kell produkálnunk, ha keresni akarunk valamit” - mondta Skaliczki László szövetségi kapitány, miközben magától értetődő volt: nemcsak keresni, találni is kellene két pontot, hogy válogatottunk jó pozícióból vágjon neki a második körnek. A túloldalon is hasonló logikával számoltak, de a hajtás nemcsak szándék kérdése. Az izlandiakból sokat kivett az előző éjszakai rohanás és közelharc, virtuóz irányítójuk lézengett, védekezésben is engedékenyebbek voltak a szokásosnál. A magyarok ellenben kiválóan felkészültek a beállósból, Sigurdssonból és a befutásokból, elöl pedig Buday talpról eleresztett löketei szaggatták a hálót. Már 10-7-re vezettünk, amikor az extraklasszis Stefansson ráunt az alibizésre és kis túlzással egyedül fordított 12-11-re. Átmenetileg, mert hamarosan 14-12 volt újra ide, de két könnyelműen eleresztett labda miatt 15-15-tel zárult a félidő, mintha addig semmi sem történt volna. Fordulás után aztán felpörögtek az események és a magyar akciók. Diaz parádézott, Mezeit többször sikerült ziccerbe hozni, és amikor a 40. percben Sigurdsson szándékos lábért megkapta a harmadik kiállítását és a piros lapot, felborult az esélyegyenlőség. A differencia már hatgólosra nőtt, aminek a fele zilált végjátékban, Fazekas bravúrjainak és Mocsai góljainak köszönhetően megmaradt, megszületett a 32-29-es győzelem. Két nap után így négypontos a magyar csapat, és ebből kettőt már a szlovének elleni, vasárnapi összecsapástól függetlenül bevisz a középdöntőbe. Nem csoda, hogy angyali nyugalommal sétáltunk el a homokzsák mellett. Ballai Attila (Colje) Sánták, kutyák, hazugok Dárdai Pálnak nem a válogatott az első, hirdette tegnapi címlapján a Nemzeti Sport, majd egy oldallal beljebb Különös üzenet Németországból cím alatt fejtette ki a cikk újságírója Dárdai Pál „árulásának” történetét. Íme, a szenzációs eset összefoglalása a kelleténél nem hosszabban, néhány mondatban. Dárdai interjút adott a Berliner Kurier nevű német újságnak, s az ebből készült írás - Dárdai kosarat adott Lotharnak hangzatos címmel - csütörtökön jelent meg. A Bundesligában félidőben kieső helyen álló Hertha magyar játékosa ebben kifejtette, mindent elkövet azért, hogy csapata bennmaradjon az első osztályban. Ennek érdekében még a magyar válogatott bizonyos mérkőzéseitől is hajlandó távol maradni. Ez lenne tehát a különös üzenet - horribile die tu, a sajtón keresztül! —, mégpedig személy szerint Lothar Matthäusnak címezve. Amit a sportlap újságírója közvetítésével a szövetségi kapitány meg is kapott. És azonmód ki is kért magának. Dárdai lemoshatatlanul besározódott... Egészen a pontig, amíg, az írás legvégén, Dárdai szájából elhangzik: „...én már beszéltem a kapitánnyal. Lothar Matthäus tudomásul vette, hogy a klubcsapatom sikereire kell koncentrálnom... Hogy is van ez? Mindez annak ismeretében igazán érdekes, hogy Dárdai nyilatkozatát a cikkíró megszakítva közli: „Csakhogy minderről Lothar Matthäus mit sem tud.. Az igazság kihirdetése előtt érdemes végiggondolni, hogyan is alakulhatott ki a „botrány". A Berliner Kurier interjút kér Dárdai Páltól, az írás megjelenik. Illetlenség, vagy legalábbis életszerűtlen óhaj lett volna Dárdaitól, hogy bocs’, fiúk, addig ne jelenjen meg a cikk, amíg nem tudok Matthäusszal beszélni. Amikor azonban a lap a standokra kerül, Dárdai felhívja Matthäust, hogy véletlenül se az újságokból értesüljön elképzeléseiről. A kapitány megértőn fogadja a hírt, majd megbeszélik, hogy a Hertha-Stuttgart meccs után, amit Lothar élőben néz meg, leülnek, és megbeszélik az elképzeléseiket. (A játékos érdeklődésünkre meg is erősítette, előbb Matthäust hívta, és csak utána őt az újságíró. S hozzátette: roppant kellemetlennek tartja, hogy éppen neki kell bizonygatnia, mit jelent a magyar válogatottban szerepelni.) Ha a történet ebben a tálalásban jelenik meg, Dárdai múltját, jellemét figyelembe véve ki-ki eldönthetné, hogy a válogatott labdarúgója helyesen dönt-e, amikor - ideiglenesen - klubja érdekeit a nemzeti csapaté elé helyezi. De így nem elég bulváros, nincs benne szenzáció. Bezzeg, ha úgy tálalják, hogy Dárdai nem nyilatkozott és egyeztetett, hanem üzent! Ez így már döfi! Vagy inkább szomorú. A talán legőszintébb, a képesség, teljesítmény, megbecsülés kényes egyensúlyának leginkább megfelelő válogatott labdarúgót is utolérte a sánták végzete. Ennek dacára ne higgyük, hogy az üldözésben ő lenne a hazug emberből lett kutya. A magyar labdarúgásban mi sem egyszerűbb, mint összemosni a sántákat, a kutyákat, az őszinte meg hazug embereket. Pedig éppen ennek ellenkezője lenne a cél: megkülönböztetni, sőt elhatárolni őket egymástól. Novák Miklós A vb-2. Krutzler Eszter csak az olimpián, a verseny előtt tudja meg, indul-e a kínai világbajnoknő Erősebb a gyengébb nem Tekintettel az idei augusztusi athéni olimpiára, a 2003-as esztendő végén sorozatot indítottunk, amelyben a tényeket (a tavalyi mérleget) és a reményeket (a várható ötkarikás eredményeket) állítják egymással szembe vagy éppen párhuzamba néhány hagyományosan éremesélyes „magyaros” sportágban. Az öttusa, a kajak-kenu, az atlétika, a birkózás és a vívás után ezúttal a súlyemelés került terítékre. A kanadai Vancouverben tavaly novemberben rendezett súlyemelő-világbajnokság a nagy kérdésekre megadta a választ, hiszen ezen a versenyen a sportágban valamennyire is jegyzett nemzetek számára kiosztották az olimpiai kvótákat. Egy nemzet a férfiaknál maximum hat, a nőknél négy kvótát szerezhetett - bár nyolc, illetve hét súlycsoportban osztanak érmet. (Idén már csak azok az országok juthatnak athéni helyekhez, például az áprilisi kijevi Eb-n, amelyeknek a vb-n egyet sem sikerült begyűjteniük.) A vb-n a nőknél a nemzetek pontversenyében 87 ponttal a 10. helyen végeztünk, ami három kvótát ért. Az előzetes terv a maximális négy megszerzése volt, s kevésen múlt, hogy nem sikerült, hiszen a 9. hely már négy kvótát jelentett a mieinknél csupán 5 ponttal többet összekapart törököknek. Akiket dicséret illet: Krutzler Eszter a 69 kg-ban ezüstérmes lett (lökésben szintén ezüst-, szakításban bronzérmes), Dankó Ilona a 75 kg-ban és Varga Viktória a 75 kg-ban egyaránt 4. Férfi csapatunkból ketten kerültek be a legjobb tízbe, Gyurkovics Ferenc a 105 kg-ban a 6., Kecskés Zoltán a 69 kg-ban a 9. helyen zárt. Együttesünk pedig a 15. helyen, ami négy kvótát ért. A három érem önmagában remek produkció, de a három női kvóta kevés, hiszen Krutzler, Dankó és Varga mellett a három évvel ezelőtti világbajnok, az elhúzódó sérüléséből lassan felépülő Likerecz Gyöngyi (a sydneyi olimpia 75 kg-os súlycsoportjának 5. helyezettje) is szeretne kijutni az ötkarikás játékokra. Krutzler helye gyakorlatilag biztos, de az is, hogy egy éremesélyes versenyzőnk itthon marad. A férfiak esetében reálisan csak pontszerzésben reménykedhetünk. A négy kvótáért itt is többen állnak harcban, de a vb eredményei alapján Gyurkovics és Kecskés előnyt élvezhet. Sérülése után megcélozta az olimpiát Kovács Zoltán is, aki Sydneyben a 94 kilósok között a 6. helyen végzett. A Magyar Súlyemelő-szövetség elnöksége Krutzler érmei ellenére sem értékelhette sikeresnek a Vancouveri vb-t, így Zsuga Imre szövetségi kapitány távozni kényszerült a posztjáról. Az új szakvezető a korábban Norvégiában dolgozó Fehér Tamás lett, akinek Imrő Dezső - Varga Viktória edzője -, valamint Stark Tibor segíti munkáját. (A három olimpián szerepelt, korábbi Európa-bajnok Stark a vb-n még versenyzőként vett részt, a +105 kg-ban a 17. helyen zárt.) Székfoglalójában Fehér Tamás a következőképpen fogalmazott: „Az sem elképzelhetetlen, hogy két érmet nyerünk Athénban, de a jobb szereplést természetesen a női szakágtól lehet remélni”. Ha tovább szűkítjük a kört, akkor jelen helyzet szerint a legtöbbet Krutzler Esztertől remélhetjük, aki a vb-n a 69 kg-os súlycsoportban a 270 kg-os eredménnyel győztes kínai Li Csunhong mögött 262,5 kg-mal, hat jó gyakorlattal lett ezüstérmes. - Hogyan tekint vissza a 2003-as esztendőre? - kérdeztük a BKV Előre 23 éves versenyzőjét, az 1980-as moszkvai olimpián aranyérmes Baczakó Péter tanítványát. - A 2001-es súlycsoportváltásom után tulajdonképpen az elmúlt évre erősödtem bele a 69 kg-ba. A fogyasztás vagy a felkészülés bármely egyéb részletét tekintve is éreztem, hogy már ez az én súlycsoportom. Mindez szerencsére a vb-n is beigazolódott, amit elterveztem, azt mind megvalósítottam. Amikor kellett, akkor hoztam a legjobb formámat, nyertem három érmet, és ezeknek nagyon örülök. Egyébként három éve sokan mondták, hogy 2004-re érek majd be igazából a 69 kg-ba, és én is úgy gondolom, hogy még vannak tartalékaim. - A vb-n kerek tíz kilót javított az egyéni csúcsán. Az olimpián mennyit akar tovább emelni rajta? - Ezen nem gondolkodom, mert úgysem a kilók számítanak, hanem az érmek. Úgy vagyok vele, hogy csak annyit emeljek, amennyi éppen kell. Senkit sem érdekel, hogy tíz kilóval kevesebbet teljesítek, mint Vancouverben, ha én leszek az olimpiai bajnok. Ezt persze nem ígérhetem meg, csak annyit mondok: az első három között szeretnék végezni. Vélhetően aligha bánná, ha a kínaiak nem indítanak versenyzőt a 69 kg-ban. Figyeli majd a pekingi híreket? - Hiába is figyelném. Bár nyilván a kínaiak is eldöntik majd, hogy melyik négy súlycsoportot választják, de ezt hétpecsétes titokként kezelik, és majd csak a verseny előtti technikai értekezleten derül ki, hogy mi is a helyzet. Fábik Tibor Krutzler Eszter 2004-re beleerősödött a 69 kilóba - ez olimpiai érmet érhet Athénban Fotó: Kertész Gábor