Népszava, 2005. július (132. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-14 / 163. szám
NÉPSZAVA 2005. JÚLIUS 14., CSÜTÖRTÖK HÁTTÉR Szakmai ellenérv nincs a politikailag érzékenynek tartott új közteher bevezetésével szemben Melyiket szeressük: a telekérték- vagy a vagyonadót? Az iparűzési adó fokozatos megszüntetése 300 milliárd forinttal kurtítaná meg az önkormányzatok éves költségvetését. A kieső bevételnek körülbelül a fele pótolható lenne a telekértékadó bevezetésével. A forgalmi érték alapú ingatlanadózás bevezetéséhez szükséges nyilvántartási rendszer körülbelül egymilliárd forintból kialakítható és 3-5 év alatt bevezethető lenne - vélik az érintettek. A telekértékadó gondolata már a XIX. században felbukkant, idehaza a Károlyi-kormány idején Budapesten be is vezették. Ehhez igen gyorsan elkészítették a kataszteri térképet, amit kifüggesztettek, hogy mindenki ellenőrizhesse és kifogással élhessen, ha nem értett egyet a meghatározott telekértékkel. A rendszerváltás évében ismét felbukkant ez az adónem, kissé módosult formában, hiszen az akkori Pénzügyminisztérium a telekérték-növekedési adó bevezetését fontolgatta. A kezdeményezés azonban elhalt, hogy aztán 1999-ben ismét felbukkanjon, ám a politikai viták hevében megint füstbe ment a terv. Pedig a javaslat az 1990. évi helyi adókról szóló törvény módosításaként szinte napra pontosan hat éve az akkori kormány asztalára került. A kormány 100 lépés programjának adókra vonatkozó elemei között szerepel az iparűzési adó megszüntetése. Az elképzeléseknek megfelelően a bevételek egyik felét az állami költségvetés kompenzálja az önkormányzatoknak, a másik felét a vállalkozásokat érintő adónem váltja fel. Még nincs eldöntve, hogy ez ingatlan-, nyereségvagy szja-alapú fejlesztési hozzájárulás lesz-e. A dilemmát a gazdaságkutatók szerint könnyen föloldhatná a telekértékadó. Ez forgalmi típusú adó lenne, amelynek bevezetéséhez naprakész ingatlan-telekkönyvi nyilvántartásra lenne szükség - véli Deli Lajos, a fővárosi önkormányzat adóügyosztályának vezetője. A budapesti kerületi önkormányzatok saját közigazgatási határukon belül érvényes rendeleti szabályozások alapján az 1997. január 1-jei állapot szerint a nem lakás céljára szolgáló építmények többségénél kivetették az építményadót. Ez az alapterületet veszi figyelembe, mértéke ugyan a törvényben rögzített (építménynél négyzetméterenként legfeljebb 900, teleknél 200 forint), ám jelentős szóródást mutat kerületenként, kerületeken belül övezetenként, a tulajdonos jogállása, az építmény vagy telek funkciója, illetve alapterület-kategóriája szerint. A főváros egészére nézve nincs egységes szabályozás, és ebből következően - az osztályvezető szerint szakmai indokokkal alá nem támasztható módon - az azonos típusú, hasonló környezeti és műszaki állapotú ingatlanok teljesen eltérően adózhatnak. Mindez azt eredményezi, hogy az adott ingatlannak az ingatlanpiac által elfogadott forgalmi értéke és az erre az ingatlanra kivetett adó nincs egymással összefüggésben, az építmény- és telekadó nem vagyoni típusú helyi adóként funkcionál. Ezért az építmények és a telkek adóztatásából származó bevételek elmaradtak a lehetségestől és a kívánatostól - szögezi le a szakember. Dióssy László, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke mindenképpen támogatná, hogy az iparűzési adót részben valamiféle értékalapú ingatlanadó váltsa ki. Ez méltányosabb rendszerű adóztatás is lenne, mint a mai, amely 12 ezer forintban határozza meg például a kommunális adó mértékét. Ezen összegen belül fizet a multinacionális nagyvállalat, a kisiparos és a lakosok is. Eltérőek a kül- és belterületi építményadók is. Magyarán a jövőben mentességet élveznének például a tisztes polgári életvitelhez szükséges lakások, illetve családi házak, a családi vállalkozások, illetve közszolgálati intézmények (templomok, múzeumok, iskolák) telkei. Nincs szakmai ellenérv azzal szemben, hogy valamilyen vagyonadó-típusú elvonást alkalmazzon a jövőben a magyar állam - véli Belyó Pál, az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet igazgatója. Ez a tőkejövedelmeknél minden további nélkül bevezethető adóforma, a nagyobb értékű vagyonok megadóztatásánál azonban értékhatárt kell megjelölni. Az új adónem bevezetésének a költsége minimális lehet, hiszen a gazdaságkutató tudomása szerint óriási kihasználatlan számítógépkapacitások vannak országszerte. Legfeljebb arra kell időt szánni, hogy az adatokat betáplálják a masinákba, minden egyéb feltétel adott. Belyó Pál megemlítette, hogy kutatóintézete és a budapesti műszaki egyetem közösen működtet egy olyan mikroszimulációs rendszert, amely képes lenne nagyon rövid idő alatt befogadni bármiféle változást például az adó- és járulékelszámolásban. A gazdaságkutató úgy tudja, hogy a Tárki a pénzügyi tárcával együttműködve hasonló rendszert működtet, amely a személyi jövedelemadóval foglalkozik. Kupa Mihály a vagyonadót politikailag rendkívül érzékeny kérdésnek tekinti, amelyet belátható időn belül nem tart aktuálisnak. A volt pénzügyminiszter, a hazai adórendszer kialakításánál bábáskodó szakember legfeljebb azt tudja elképzelni, hogy hosszú távon, az adórendszer más elemeinek változtatásával összhangban, kis kulccsal vezetnék be a vagyonadót Magyarországon. Somai Miklós, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa viszont éppenséggel a vagyonadó bevezetését tartaná a legméltányosabb és a legkézenfekvőbb megoldásnak. Meggyőződése ugyanis, hogy nálunk mind a központosítás, mind pedig az újraelosztás rendkívül igazságtalanul, ésszerűtlenül és a gazdasági hatékonyság kritériumainak teljes mellőzésével folyik. Az adóterhek egyenlőtlen elosztása a vagyoni helyzet szempontjából középen elhelyezkedő rétegek túladóztatását és a rendszerváltással nyertes pozícióba kerülő rétegek aluladóztatását eredményezi. Ez az aránytalan teherelosztás hihetetlenül romboló hatással van a társadalmi kohézióra, közép-, illetve hosszú távon pedig - a túladóztatott rétegek egészségének és hozzáállásának erodálásával - a nemzetgazdasági hatékonyság növekedésének egyik legnagyobb fékezőjévé válhat - állítja a kutató. Regős Zsuzsa A telekértékadó esetleges bevezetéséhez naprakész telekkönyvi nyilvántartásra lenne szükség Fotó: Nepszava-archi v www.diamondmodels.hu | www.diamondmodels.fr info@diamondmodels.hu Filii« A SZERENCSE CSÓKJA AZ OECD-ORSZÁGOKBAN a vagyoni típusú adókból származó bevételek átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) 1,9 százalékát teszik ki. Ez az arány nálunk 0,6 százalék. A vagyoni típusú adóbevételeknek az összes adóbevételekhez viszonyított arányának OECD-átlaga 5,4 százalék, idehaza csupán 1,4 százalék. FŐNYEREMÉNY: MILLIÓ FORINT 1 0x100 000 Ft 3 MITSUBISHI LANCER 26-sei fúlta 31-1$ A Interfmeny öa-sie-je foluHDfein ArTendA. A h4pen. sifiepio aucú ittariFáció ^ [fr mail} 9