Népszava, 2005. december (132. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-17 / 295. szám
NÉPSZAVA 2005. DECEMBER 17., SZOMBAT ROSTA A kétfele beszéd Van abban valami katasztrofális, ahogyan a Fidesz a számokkal - és persze a nyilvánossággal - bánik. Az ellenzéki párt számára egyetlen szempont létezik: mindenről mindent ők tudjanak jobban, illetve azt sugallják, hogy az egyetlen lehetséges és helyes megoldás egyedüli letéteményesei. Legyen szó a gáz áráról vagy a Ferihegyi reptér üzemeltetésének bérbeadásáról, a Fidesz-séma untig ugyanaz. Először is közlik, hogy mennyi az annyi, aztán amikor kiderül - vagyis rendszerint néhány napon belül -, hogy a becslések, számítások, diktátumok képtelenek, akkor vagy kezdődik a mellébeszélés, vagy egyszerűen ejtik a témát. Annak beismeréséről azonban, hogy pusztán a propagandisztikus nagyotmondás kedvéért állítottak, illetve követeltek valamit, természetesen szó sem lehet. Mikor ezeket a sorokat írom, még nem lehet tudni, mi lesz az éppen zajló EU-csúcs végeredménye, mármint az unió költségvetését tekintve. Az sem biztos, hogy most egyáltalán sor kerül a megegyezésre. Mindenesetre tanulságos, miként próbált közvetlenül a találkozó előtt Orbán Viktor megint egyszer eljátszani a számokkal egy értelmetlen komédiát. Szerdán a parlamentben pártja még amellett kardoskodott, hogy a GNI, azaz az uniós össztermék 1,14 százalékánál rosszabb költségvetéssel a kormánynak nem szabad hazajönnie Brüsszelből. Ez a határ már ekkor is irreális volt, ugyanis ebben a tartományban már jó ideje nem született javaslat: a lehetőségek minden mértékadó becslés szerint 1,03 és 1,06 között mozoghatnak. Ennek ellenére a Fidesz még csütörtökön is kitartott az 1,14-es követelés mellett, mondván, ez a szám megegyezik az Európai Parlament álláspontjával, és Orbán Viktor az Európai Néppárt ülésén is ezt fogja képviselni. Fájdalom, az EPP ülésén aztán a Fidesz elnöke nem tudta keresztülvinni a támogató állásfoglalást, hiszen az Európai Néppártban tapasztalt politikusok ülnek, akik nem hajlandók lejáratni magukat abszurd kikötésekkel. Nem arról van szó persze, hogy az 1,14 százalék ne volna méltányos és szükséges az unió gazdálkodásához, de itt és most a realitásokból kell kiindulni: a néppárt A szerző publicista vezetői is pontosan tudják, hogy a nettó befizető tagállamok nem hajlandók többet áldozni a közös oltáron. És Európában sem kormánypárti, sem ellenzéki szerepből nem dívik a populista hazardírozás. Ami az unióban a költségvetés dolgában most folyik, az meglehetősen drámai játszma, hiszen a restrikció már elkerülhetetlen, főként a korábbi ígéretekhez képest; az elhamarkodott tízes bővítés levét így vagy úgy mindenki megissza. De a vártnál kedvezőtlenebb helyzetet érett politika, avagy politikus nem használja belpolitikai csatározások eszközéül csak azért, hogy potenciális választói előtt a hajthatatlanabb tárgyaló szerepében tetszelegjen. Ráadásul a nemzetközi terepen nehezebb is keménykedni. Gyurcsány tökéletes választ adott még szerdán Orbánnak, amikor azt mondta: ha a Fidesz elnöke eléri, hogy az Európai Néppárt kitartson az uniós összjövedelem 1,14 százaléka mellett, akkor ő is megköti magát Brüsszelben. A miniszterelnök pontosan tudta, hogy az EPP ilyen kötelezettséget nem fog vállalni. És természetesen ezt Orbán Viktornak is tudnia kellett. A szerdai parlamenti ülésen mégis megpróbált még úgy tenni, mint aki diktálhat a kormánynak. Egy nappal később, tehát csütörtök délután, már az EPP-ben elszenvedett kudarca után pedig felhívta Gyurcsány Ferencet telefonon, és közölte, hogy eláll az 1,14-től. Ugyanaznap este viszont a Fidesz közleménye, amelyet a sajtónak küldött, megismételte ezt az irányszámot. Amiből csak az következik, hogy a nagyobbik ellenzéki párt kettős kommunikációt folytat. Egyet befelé, egy másikat kifelé. Orbán Viktor jól tudja, hogy a brüsszeli világban nem maradhat egyedül egy olyan követeléssel, amelyet saját pártcsaládja sem támogat feltétlenül, honi használatra viszont a Fidesz láthatóan úgy döntött, hogy az 1,14-nél kedvezőtlenebb eredményért a kormányt és személyesen Gyurcsányt fogja okolni. Ennek a próbálkozásnak további esélyt adhat, ha a megállapodás most elmarad. MÉSZÁROS TAMÁS vagyis a majdani osztrák elnökség idejére tolódik. Ebben az esetben a Fidesz-változat feltehetően úgy szól majd, hogy míg Gyurcsány Brüsszelben hajlandó lett volna lemondani az 1,14-ről, addig Orbán Viktor körömszakadtáig védte azt. Mert a Fidesz elnökének erre a választási kampányra láthatóan a mindent elintéző-kijáró Jó Ember szerepét találták ki a tanácsadók. Nem történhet olyan az országban, hogy ahhoz Orbánnak ne volna valami köze. Ha a Magyar Rádió alelnöke nyugdíjaztatni akarja a Kondoréra felkentjeit, a Fidesz elnöke elbeszélget vele erről, és a tervezett intézkedések elmaradnak. A villamos energia árát csak azért nem sikerült még drasztikusan csökkenteni, mert az áramszolgáltatók vezetői nem mentek el a találkozóra, ahol megkapták volna Orbán Viktor visszautasíthatatlan ajánlatát. De a gazdasági szféra nagymoguljai végighallgatták a jövőre szóló együttműködési ajánlatot - amelynek alappillére a teljes foglalkoztatottság. Akinek nincs munkahelye, az kapni fog, akinek már van, annak a Fidesz-kormány garantálja, hogy nem is veszti el. Jön a munkagarancia-törvény, amely azt sugallja, hogy piacgazdaság ide vagy oda, de megvédjük a munkahelyeket. Nem lesznek csődök, nem mehet tönkre senki - dolgozzék akárhogyan, akárhol. Színtiszta „létező szocializmus”. A Kádár-kor legszebb napjainak délibábja. Ebben a „munkaközpontú” világban verseny sem lesz, mert a verseny kegyetlen, és nem garantálja, hogy aki lemarad, az is talpon marad. A Fidesz olyan kapitalizmust épít, amely kísértetiesen hasonlít az állami tulajdonláson alapuló tervgazdaságra, furcsamód mégis piaci rendszernek nevezik. Mármint kifelé. A nagyvilág számára. A multik váltig azt hiszik majd, hogy szabadkereskedelmet folytatnak itt is, a bankok azzal áltatják magukat, hogy tőkepiaci viszonyok uralkodnak. De a magyar embernek a Fidesz megsúgja egy közleményben, hogy semmi pánik, ez csak a kegyetlen látszat. Az állam valójában mindenre garanciát vállal: lakásra, állásra, boldogságra. És ha mégse jön be, tessék bátran a gonosz nagytőkét okolni. A Fidesz nem tehet róla, ha esetleg ők lesznek az erősebbek. A Fidesz-változat úgy szól majd, hogy míg Gyurcsány Brüsszelben hajlandó lett volna lemondani az 1,14-ről, addig Orbán Viktor körömszakadtáig védte azt Szivárgás „Kifújnak” a titkosszolgálatok. Ezt bő három éve mondta nekem egy volt iskolatársam, aki ott, a nagybetűs cégnél dolgozik. Kifújnak, azaz ellátják valóságos vagy dezinformációkkal a politikai jobboldal Kövér László fémjelezte vonalát. Mármost az a titkosszolgálat, mely vagy melynek egyes tagjai - ezt teszik, az megérett a szétzavarásra, a lerombolásra és helyének sóval történő bevetésére. De lehet-e ilyesmit tenni? Nem. Persze, hiszen nincs másik garnitúra. Hogy mi maradhat? A kisúgók ádáz keresése azok között, akiket egyébként régen kiképeztek a hazugságvizsgáló átverésére is. Történetesen épp jómagam jutottam olyan információhoz, melynek - már ha igaz - kirobbanása alapjaiban rendítette volna meg a polgári demokráciába vetett hitet. Nem mellesleg saját életem és környezetem biztonsága sem lett volna garantálható. A legmagasabb szinten biztosítottak a gyors és szakszerű vizsgálatról. Azóta, ahogy önök, úgy én sem hallottam semmit sem az ügyről, sem az általam átadott bizonyítékok sorsáról. Felém tehát jól zárt a titkos apparátus. Alpári ügyekben, politikai zsibvásárra való témákban azonban továbbra is makacs a „kifújás”. Legalábbis így látszik. Józanul átgondolva azonban mégiscsak azt kell hinnem, hogy semmi sem marad titokban. Hogy minden eljut oda, ahová a kiszivárogtatók szánják. Ahogyan Virág elvtárs mondta, a kellő időben a kellő csapást. Az „alternatív” hálózat működik. A polip tekereg. És Orbán Viktor minden pillanatban tájékozottabb lehet akár a kormány vezetésénél is. Eközben pedig kommunikációs „kifestőkönyvekkel” látja el beosztottait a belügyi tárca. Közvéleménykezelő segédletük egy alapfokú médiatanfolyam szintjét sem éri el, viszont nem volt olcsó. Eközben további érdeklődés hiányában raktárban porosodik a katasztrófaelhárítás - az átlagpolgároknak is hasznos - kézikönyve, melyből kiderül, mit kell tennünk, ha veszélyes anyagok veszélyes helyzetbe sodornak bennünket. Ha szivárog a vegyszer, ha ömlik a gáz. Van viszont helyette ez az „először a rossz híreket közöljük” színvonalú útmutató. Szivárog aztán az is, hogy a kormány éppen milyen jóléti, felzárkózási, gazdaságélénkítő vagy egyéb jó intézkedésre készül. Akkor is szivárog, ha azt már bejelentették. Mert a jó fideszes nem a sajtóból, nem a televízióból, hanem a napirend előtti felszólalásokból tájékozódik. Gyerekkoromban azt mondta a osztálytársam, a Tömböl, hogy mondj egy számot. Mondtam: harminckilenc. Azt mondta negyven. Én nyertem. És jó volt, ha efféle győzelme okán éppen nem rúgott belém. Szerencsénk, hogy - amennyire tudom - legalább a Tömböl nem lépett politikai pályára. Talán az lenne a legjobb - mai viszonyaink között, ha az efféle, igazán fontos, a közösséget mélyen érintő információkat a továbbiakban a titkosszolgálatok kezelnék. Minden egyebet hagyjanak a sajtóra. Veress Jenő VÉLEMÉNY A Nagy Izé Alfred Hitchcock szokta volt mondogatni, hogy a krimi, kalandfilm - nevezzük, ahogy csak akarjuk - járulékos, mondhatnám csereszabatos része a titok, mely lázban tartja a történet szereplőit. Édes mindegy, hogy Maigret, Sherlock Holmes (Kántor kutya) elcsent atomreaktor, titokban kihantolt civilizációk sápadt aranya vagy mondjuk az éjszaka nagyon is élénk ragyogású virága után nyomoz. A titok tetszés szerint felcserélhető, nem kell miatta újraalapozni a művet, így vagyok én A Nagy Könyvvel is. Jó szándékú értelmiségiek valahol a ködös Albion vidékén kifundálták, hogy egyszer a regény is járulhat valóságlények módjára a színpompás tévéstúdiók közönsége elé, ez egyszer számára is küldhet támogató üzenetet a halál felé csoszogó kisnyugdíjas, érte is sikongathat a varrónő két álmos műszak között. A Nagy Ő, a Nagy Testvér, a Nagy Hogyishívják, a Nagy Izé helyére most éppen a könyv került. Az Izé azonban tetszés szerint felcserélhető, akárcsak a krimitematika. Mindegy, hogy a tévéstúdióban kiért, miért dobog a kis mikrofonlovag szíve, miért perdül szerencsekerék, mindegy, hogy a show oltárán szűzlány áldoztatik fel, focicsatár vagy miniszterelnök. Néhány tiszavirág-másodpercig úgy hittük - akárcsak jó szándékú értelmiségiek a ködös Albionban -, hogy a kettő összeegyeztethető, megfér kis tévévilágunkban a Gutenberg-galaxis milliónyi élőlénye. A kérdés éppen ez: változatlan marad-e a könyv a plazagalaxis polcain, illetve mi a jövője az irodalmi kultúrának korunkban. Ugyanaz marad-e, mint a show, mely újra és újra enni kér? A Nagy Könyv egynémely adásának megtekintése során soha egyetlen pillanatra nem éreztem azt a varázslatot, mint hajdanán, amikor először a Winnetou olvasása változtatott át egy pillanatra a vadnyugat szereplőjévé, amikor még egy számjeggyel írták éveim számát. A műsor soha nem idézte azt a bensőséges viszonyt, mely a csöndből, a magányból, szófoszlányokból, mondattöredékekből megteremti a lőporfüstös Bornemissza Gergőt, a vérben ázó Jumurdzsákot, Margaritát, kinek meztelen testét lassan jéggé dermesztik a Sátán halottai Bulgakov regényében - a képzelet titkos kamrája zárva maradt. A tévéshow még a közelébe sem merészkedett, még meg sem találta a kulcsot. A magyar televízió megidézte mindazt, mely a könyvekhez tapadt, ha úgy tetszik történeti holdudvarukat. Több ez, mint az antikvárkötetek oldalait piszkító ujjlenyomat. Az Egri csillagok esetében mondjuk Várkonyi Zoltán filmje, az Abigél kapcsán Zsurzs Éva rendezése, ilyen-olyan mozgóképek, színészek, alkotók, kiknek ténykedése éppúgy öregbíti (silányítja) a műveket, mint gróf Széchenyi István alakját a Hídember. Olvasni megtanulunk, de a kor már másképp olvas. A betűk mögött ott vibrál a televízió fénye. Elővesszük az Egri csillagokat, és a török sereg soraiban felismerjük a fiatal Bárdy György alakját, egy, a patakparton álló kislány tekintetében megcsillan Venczel Vera pillantása. Nem állítom, hogy a televízió tönkreteszi a könyvet, legfőképp azt nem, hogy soha senki nem fog kézbe venni vaskos köteteket, hisz az emberi gondolkodás még nem rendeződött át annyira, hogy ne szomjaznánk magányos pillanatokra és hősökre, akik kizárólag csak a mieink. Ne áhítoznánk igazi bensőséges pillanatokra, önmagunkkal folytatott hosszú beszélgetésekre. Ráadásul a filmet is le kell írni egyszer, és Hollywood hódító seregei éppúgy elrabolták és beolvasztották a könyvek kincseit, mint Cortez lovasai az indiánok aranyát. Az indiánok tovább élnek a rezervátumokban. A digitális fényképezőgépek használói mellett mindig is lesznek, akik filmre fényképeznek. Egyszer azonban nekik maguknak kell kiönteni az emulziót, mert nem gyártanak már többé filmeket. Mindig is lesznek olyanok, akiknek képzeletmozijában sohasem szakad el a celluloid. Akik nem tévésorozatokból ismerik Bezuhovot, Sztavrogint, Jumurdzsákot, Bornemisszát és mind a többieket. Mindig lesznek, akik betűkből és saját képekből építik fel önmagukat, nem készen kapott világokat vesznek át. Egyre kevesebben lesznek, mint a szerzetesek. Apropós, nem lehetne egy tévésorozatot csinálni róluk is? Mondjuk a Nagy Szerzetes! Vagy valami hasonló. Podhorányi Zsolt A minap kis hercegekkel találkoztam. Egy általános iskolában voltak, oda is járnak, harmadikba. És részleteket adtak elő Antoine de Saint-Exupéry örökbecsű művéből. Évzáró előadás gyanánt. Az esemény nemcsak azért volt élmény, mert A kis herceg alapmű, amit mindig szívesen olvasunk vagy éppen hallgatunk. Hanem mert a gyerekek nem színészkedtek (a szó rossz értelmében). A jól végzett közös munka öröme látszott rajtuk. Készültek, megtanulták a szöveget, még talán egy kicsit értelmezték is. Hogy értették-e a mélyen filozofikus gondolatokat, azt persze nem tudom. Talán nem. De az biztos, hogy azt tették, ami iskolásként a dolguk: tanultak és számot adtak a tudásukról. Másnap is találkoztam kis hercegekkel. Rajtuk nem volt ott a jellegzetes sárga sál, nem beszélgettek a tudóssal, a geológussal, a rókával, a virággal. Nem adtak számot semmilyen tudásról. Ők tüntettek. Hogy értették-e, miért, azt persze nem tudom. Csak azt, hogy olyan felnőtt emberekkel voltak együtt, akik valamilyen cél érdekében ki- és felhasználták őket. Elvitték a kisebb és nagyobb gyerekeket, hogy az egyházi iskolák nagyobb támogatását követeljék. Velük együtt. Persze nem kötelezően. Csak úgy, szabad akaratukból. „A beszéd csak félreértések forrása” - mondta a róka a kis hercegnek, amikor arra kérte, szelídítse meg. S hogy a „megszelídíteni” mit jelent? Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - válaszolta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni. A harmadikos kis hercegeknek, akik a részleteket előadták, még van reményük rá, hogy megtanulják és meg is élik mindezt. A tüntető diákokat meg csak sajnálni lehet. Bármilyen célból, de rossz felé vitték őket. Demonstráció helyett olvashattak volna Például A kis herceget. Sebes György 7 NÉPSZAVA ------IS1 1873-BAN-----Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Felelős szerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapigazgató: MUZSLAI KATALIN ■ Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Vizuális szerkesztő: KIS ZOLTÁN ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőségvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, szerkesztők: GYÉMÁNT MARIANN (Mozaik), PODHORÁNYI ZSOLT (Kultúra), POR VILMOS ■ Külpolitikai szerkesztőségvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN ■ Sportszerkesztőség-vezető: T. HÁMORI FERENC. A sportszerkesztőség partnere: MobilPress ■ Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, KOCSI ILONA, SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó: VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA« Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetési igazgató: VITKOVICS MERCÉDESZ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4, Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Terjesztés, telefon: 477-9000/130, telefax: 477-9020. ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapkézbesítőknél és a kiadónál. További információ: hirlapelofizetes@posta.hu, 06/80-444-444 vagy 06/80-200-502. Előfizetési díj egy hónapra 1980 Ft, negyedévre 5799 Ft, fél évre 11 430 Ft, egy évre 22 524 Ft. i_iT Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT vezérigazgató-helyettes ■ ISSN 0133-1701 Vidék 124816 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti m*#