Népszava, 2009. július (136. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-06 / 156. szám
10 KULTÚRA 2009. JÚLIUS 6., HÉTFŐ NÉPSZAVA Marilyn Manson elhozta a jó időt Sopronba, aztán sokkoló előadást tartott rajongóinak Elementáris zene és színház a VOLT végén Csak a kihagyhatatlan és még kihagyhatatlanabb programok közül lehetett választani a fesztivál zárónapján, ahol kiderült, hogy a sátánista énekes nem is sátánista, a Quimby ismét eszelős formában van, továbbá az, hogy ez a fesztivál azért jó, mert sok emberrel lehet találkozni. Sok különös fazonnal. „Higgyétek el, sokkal durvább dolgokat műveltem, mint Manson, ő sehol sincs, nem is igazi sátánista. Én az voltam, de megtértem. Ezért tudom: Isten szeret. És igen, még őt is” — mondja a Manson-pólóját fekete miniszoknyája köré tekert huszonéves lány a Lövérkemping délutáni hőségében, summázva röviden vázolt élettörténetét. Az apropó, amiért legalább 80-an vállalták a hirtelen kánikulát, Nánai László evangélikus lelkész, Isten szereti-e Marilyn Mansont? című előadása a Civil utca, Közös Pont nevű ökumenikus sátra előtt. Ismeretes, hogy az amerikai metálbanda koncertje miféle reakciókat váltott ki a katolikus egyházból (a Győri Egyházmegye soproni és Sopron környéki templomokra kifüggesztett plakátokon tiltakozott), mi több, a szervezők is megkapták, amiért egyenesen a sátán szóvivőjét invitálták a 17. VOLT zárásához, slusszpoénnak. A külsőre rutinos fesztiválozónak tűnő Nánai László komoly tudást és műveltséganyagot mozgósítva bizonyította be az arra vágyóknak, hogy 1. Manson sérült és eltévelyedett ember, akinek az élete a tagadásra épül, 2. ám Isten szereti a lázadó bűnösöket, nem kivétel ez alól az énekes, eredeti nevén Brian Hugh Warner sem. (A művésznév eleje Marilyn Monroe-tól, a második rész Charles Manson amerikai sorozatgyilkostól származik.) „Hibát követett el az egyház, amikor lement az ő szintjére. Nem nyilatkozni kell róla, hanem hallgatni. Manson csak egy bohóc, ráadásul a skandinávokhoz, mondjuk Ralp Myerzékhez képest igazán lágy húrokat penget” - mondja egy fiatalember az élénkké vált fórum végén. Ebben mindenki egyetért vele - hallgatók, előadó egyaránt. Öt óra után lángolva esek be a fesztivál egyetlen zárt, emiatt hűvös helyszínére a Pesti Est sátorba. Jéghideg ásványvizet kérek, egyből kettőt. Erő, erotika, romantika A színpadot nemrég hagyta el a Rögvest Momentán Társulat (beszédes a mottójuk: „Mi sem tudjuk, mit teszünk 5 perc múlva”), épp a csodahangú Szalóky Ági melegít be, aki vokális képességeivel úgy csábítja az embert, akár egy antik szirén. De nem, erős maradok, belekapaszkodok hideg vizembe, és loholok vissza a tikkasztó szabadba, irány a nagyszínpad, ott van már Péterfy Bori és a Love Band. Az egyórás koncert amolyan reggeli tornaként fogható fel, a hőségben az énekesnő folyamatosan locsolja magát vízzel (hatalmas közönségsikert aratva ezzel), miközben a novemberben megjelenő albumról néhány darabot megvillantanak, a korábbi sikerlemez gyöngyszemeinek kíséretében. Erő, erotika és vérző romantika - korántsem biztos, hogy a kora esti időpont az ideális kontextus Péterfy Bori stílusához, zenéjéhez, ám az egy óra hipp-hopp elröpült, bárhogy tombolt a végére laza telt házas közönség, a ráadás elmaradt. Kár. Kétszáz százalék irónia „Én az emberek miatt imádom a VOLT-ot, olyan jó, hogy ilyen sokan vannak” - mondja a lábain kissé bizonytalanul álló Tamás, aki pénteken érkezett barátaival Esztergomból. „Valahogy elvesztettem az időérzékemet, nem tudok odaérni sehova, dumálni kezdek mindenkivel, meg persze iszok. Képzeld, húsz órája nem aludtam!” — és hirtelen magához ölel. Újdonsült barátomtól megkérdem, milyen koncerteket hallott eddig. „Nem is tudom... pedig voltam valamin. Takács Eszter... Van olyan?” Biztosítom, hogy van. Amikor elbúcsúzunk egymástól, azt mondja, visszamegy a sátrához, kicsit össze kell szednie magát. „Csak az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy hol vertem fel. Mert felállítani felállítottam, az tuti. Na mindegy, megpróbálom erre” - és jobbra beveti magát a fák közé, ahol pillanatok alatt eltűnik. Magamban sok szerencsét kívánok neki, és ismét a nagyszínpad felé indulok, ahonnan nem is olyan rég az Earth Wind and Fire álmosító és lagymatag funkyja elüldözött, de most már a Quimby hangol rajta. Ami nem ugyanaz... A különböző stílusokat egyedi módon ötvöző, idén ismét új albummal (Ajjajjaj) jelentkező dunaújvárosi csapat remek bulit csinált: balkáni hangulat, sanzon, gitár, trombita, az utánozhatatlan összekötő szövegeket produkáló Varga Liviusztól, az Ékszereimétől Káosz Amigosig és szószínházig minden volt, plusz 200 százalék irónia, elidegenítő effektek és pikírt megjegyzés „a backstage-ben már kaotikusan imbolygó Marilyn Mansonról”. A koncert vége felé vettem észre mellettem egy teljesen közönyösen ácsorgó, 16 éves Manson lányt, karján ötcentis szegekkel kivert csuklóvédővel. „Nem veszélyes ez?” - kérdeztem. „Ugyan” - legyint. „Csak akkor megyek előre tombolni, ha ő már itt lesz. Ott pedig semmi sem számít, vannak itt szerintem kampóval is.” Tanácsát megköszönöm, mondom is neki, jobb lesz, ha itt maradok. A 160 centis, vékony kis középiskolás végigmér, majd vigyorogva odaveti: „Maradj is. Ott azt te nem bírnád ki...” Formában És éjjel nem sokkal 11 után eljön a várva várt pillanat: Manson és csapata. A 25-30 ezres közönség, amely nagy része tombolt a Quimbyre, most döbbenten, némi félsszel tekint előre. A színpad előtt persze más a helyzet, ott már a Manson-rajongók őrjöngnek, de a többség visszafogottan csak a show-t és a ceremóniamestert figyeli csendben, jól nevelten. Az viszont már a második szám után megállapítható, hogy a hírek igazak voltak: Mansonék formában vannak, Marilyn elképesztő színpadi jelenség, lenyűgöző, totális személyiség, amit csinál - ítéljük meg bárhogy -, elementáris, húsig ható teljesítmény. Manson-bőrdzsekijén a beszédes felirattal „Hell, etc” - nem kíméli közönségét: dobálja ki a mikrofonokat (minden számhoz újat kért), egyszer vízzel, máskor nyállal köpi, gyaláz mindenkit, néha csókot hint, búcsúzásképp pedig a koncertet a tucatnyi égő gyertya látványa zárja. Egyszerre zene és színház, mivel a számok mindegyike egy külön kis koreográfia, egy külön kis performansz is, tengerentúli profizmussal. Összességében pedig mással össze nem hasonlítható sokkoló élmény, nem véletlenül lett ez a koncert a pont a fesztivál i-jén. Más kérdés, hogy az ember nem vágyik minden este horrorfilmre. De néha azért az se árt. Gergely Miklós Idén megdőlt a VOLT Fesztivál tavalyi látogatórekordja, a négy nap alatt 79 ezren szórakoztak a soproni rendezvénysorozatonFotók: MTI A záró napon fellépett a Tankcsapda, képünkön Lukács László Szeptemberben debütál a Munkahelyi Zenekarok Fesztiválja Négynegyedekkel a válság ellen Ősszel egy zajos hétvégén találkozót adnak egymásnak az ország vállalati zenekarai Sümegen. Az újszerű kezdeményezés célja, hogy felhívják a figyelmet a közös muzsikálás erejére.A szervezők remélik, hogy komoly, nagy fesztiválokat is tarthatnak az amatőr zenészek, ahol majd a nagyközönség ítélkezhet az előadókról. A szervezők szeretnének lendületet adni a hazai amatőr muzsikálásnak, ha már a zenei oktatás sajnálatos módon visszaszorulóban van nálunk. „Főnök, behangolhatom a gitárját?” - halljuk úton-útfélen a reklámját a legújabb kezdeményezésnek, a munkahelyi zenekarok fesztiváljának. Hát ilyen kavalkádra tényleg nem volt példa még Pannóniában, bár a művelt Nyugaton már biztos kitalálták. Sümegen ősszel, szeptember 11-13-án gyűlnek össze azok, akik kamaszkoruk virágos ideáival együtt nem temették el zenészi ambíciójukat felnőttkorukra. A tervek szerint húsz zenekar csapna a húrok közé, a publikum is az ő soraikból verbuválódna - létszámát a szervezők úgy kétszázötven főre becsülik. A nevezés június végén zárul, utána lehet nyilvános a résztvevők neve is. Ismert, népszerű emberek is lesznek a fesztiválon, maga Oszkó Péter pénzügyminiszter is a kezdeményezés mellé állt, akiről széles körben ismert, hogy kitűnő szájharmonikás. A lényeg azonban mégsem ebben keresendő - vélekedett lapunknak Bolyki György, muzsikus a Bolyki Brothers együttes tagja, a program szervezője. A rendezvény célja, hogy lehetőséget adjon az amatőr muzsikusoknak a bemutatkozásra, a találkozásra, arra, hogy professzionális hangtechnikai feltételek között adják elő programjukat. A fesztivál szervezésének kezdetén úgy gondolták, hogy nem nyitják meg a nagyközönség számára a rendezvényt, félve az amatőr muzsikusok lámpalázas szorongásától, a kritikától való félelmüktől. Mára a visszajelzések ismeretében kiderült, alaposan melléfogtak, hisz a hobbizenészek maguk igényelnék a népes publikumot. Ha a jövőben sikerül ismét megszervezni a fesztivált, már nyilvános rendezvényben gondolkodnak - avatott be a tervekbe Bolyki György. A munkahelyi zenekarok célja nem egyszerűen a pihenés, a szabadidő aktív eltöltése (olykor a próbák légköre sem probléma- és konfliktusmentes), hanem sokkal inkább a kreatív energiák felszabadítása. A jobb agyfélteke megmozgatása a cél. Tudományos kutatások sora bizonyítja, hogy hallatlan, felszabadító erő rejlik a művészi tevékenységben, amelyet a cégek saját hasznukra fordíthatnak. Hazánk cégvezetői még nem ismerték fel a közös zenélésben rejlő lehetőségeket. Milliós összegeket fizetnek be, hogy kollektívájuknak tréningeket szervezzenek. A közös muzsikálás vagy más művészi tevékenység sokkal felszabadítóbban hatna a közösségre, ugyanakkor a csapatépítést is szolgálja - vélekedett Bolyki Görgy. Kocsis Zoltánnal beszélgetve nemrégiben, a neves zongoraművész és karmester drámai mondatokat fogalmazott meg a hazai zenei oktatás hanyatlásáról. Régen még kamarazenekarokban muzsikáltak otthon a zeneértők, ma ritkaságszámba megy, ha valaki játszik valamilyen hangszeren. Ez a professzionális klasszikus zenélésre is visszahat, hisz megszűnik a zeneértő közönség, utat engedve a gagyinak, a kétes művészi színvonalú produkcióknak Régen Kodály országa voltunk, mára megértük, hogy a világhírű Kodály-módszer népszerűbb és elfogadottabb Keleten, mint hazánkban - mesélte Bolyki György, aki szintén keserű szavakat fogalmazott meg a hazai zeneoktatásról. Manapság az énekórákat a diákok többsége utálja, tisztelet a szabályt erősítő kivételeknek, de legtöbbször gyötrelem az iskolai zeneoktatás. Gazdasági okokra hivatkozva szorítottuk vissza a zeneoktatást és a Kodály-módszer alkalmazását, Japánban éppen ezért vezették be. Ők felismerték, milyen erő rejlik a művészi kreativitás felszabadításában. Kodály Zoltán még lelkesen írhatta, éneklő ország vagyunk, mára szinte szégyenszámba megy, ha egy fiatalember éneklésre adja fejét. A zeneoktatás fejlesztése, a közös muzsikálás népszerűsítése segíthetne a nehéz társadalmi helyzetek kezelésében is - vélekedett Bolyki György. Podhorányi Zsolt A munkahelyi zenekarok ősszel Sümegen találkoznak Fotó: Shutterstock Neves magyar amatőr muzsikusok Amatőr megnevezésen korántsem a művészi színvonalat értjük, hanem a muzsikálás szerepét, fontosságát a zenész életében. Nem egy politikusról, üzletemberről, közéleti emberről tudjuk, hogy ért a húrok pengetéséhez is. Vágó István, a neves műsorvezető zenekarát, a Favágókat sokan szerették, Oszkó Péter pénzügyminiszter harmonikajátéka Bolyki György szerint is akármelyik nívós blueskocsma zenekarában megállná helyét. Simonyi András volt washingtoni nagykövetet egyenesen rocknagykövetként emlegették Amerikában, hiszen különféle formációkban lépett fel nagykövet társaival és más zenészekkel közéleti és társasági eseményeken rockklasszikusokat adva elő. „A rockzene nagyon markáns üzenetet hordoz, méghozzá arról, hogy mi nem vagyunk egyáltalán mások, mint az amerikaiak. A világban jelenleg a rockgeneráció van hatalmon. Találtunk egy közös nyelvet, amit az amerikaiak is jól ismernek" - fogalmazott egy alkalommal lapunknak.