Népszava, 2012. december (139. évfolyam, 281-304. szám)
2012-12-22 / 299. szám
Dilettánsok Sikerült megint, tökéletesen. A magát szuperprofinak tekintő kormányzat ennél kétbalkezesebben nem is rendezhette volna el a felsőoktatás ügyét. Nagy garral meghirdették a botrányos keretszámokat, mint „végleges megoldást”, közölték azt is, erről szentesített kormányhatározat van. Punktum. Aztán, amikor elszabadult a pokol, elindultak a diákok mindenütt, Orbán Viktor személyesen üzent Brüsszelből, a hét végén hazaérkezik, és akkor fontos bejelentést tesz. Ettől nem változott ugyan semmi, az egyetemi ifjúság hangulata nem csillapult, viszont a bejelentés is elmaradt. Ezzel szemben a kormányfő elment egy „romkocsmába” (valójában a kormány tekintélye roskadt romba), ahol ifjakkal találkozott. A kommandó izmos legényeinek az oltalma alatt. Hamar kiderült - mert kiderül minden -, hogy a találkozón nem voltak ugyan jelen az egyetemek hivatásos szervezeteinek a képviselői, viszont a kegyelt kiválasztottak, a Fidelitas funkcionáriusai igen. Dilettantizmus a köbön. Azt hitték, ha ők kitalálnak egy változatot, kiadnak egy közleményt, az hiteles is lesz, mindenki hétszentségként fogadja majd. Elfeledkeztek róla, hogy ők bármennyire bezárkóznak is, nyílt társadalomban élünk, az internet korában nem előbb-utóbb, hanem azonnal kiderül minden, a kormányszóvivő úr, oldalán Balog miniszterrel mondhat bármit, hiszi a piszi. Majd a jövő hét közepén lesz végleges kormányhatározat, miközben váltig azt hajtogatták, az már régen és véglegesen kész, változtathatatlan. Amikor aztán megmozdult az egész ország egyetemi ifjúsága, sőt a középiskolásoké is, új helyzet állt elő, lehet akár alapvetően is változtatni. Vagy egyáltalán nem volt még végleges döntés, csak úgy tettek, mintha, de ha netán mégis volt, berezeltek a reakcióktól, gyorsan papírkosárba süllyesztették. Ez a „professzionalista” kormány műkedvelő, a „nagy államférfiak” annyira értenek az ország vezetéséhez, mint hajdú a harangöntéshez. Nem eredeti megállapítás, már régen köztudott. A Bibó István Kollégiumban elvben jogot tanultak, valójában hatalmi taktikákkal kísérleteztek. Hogyan kell liberálisnak álcázottból az első adandó alkalommal konzervatívvá vedleni, ha az igény mégis más, rendíthetetlen nacionalistává, később szalonképes úriemberi konzervatívból a szélsőjobboldallal kacérkodóvá, rendíthetetlen atlantistából félázsiaivá, integrációs bajnokból euroszkeptikussá. Gyors vedléssel, a kígyónál ügyesebben. Kezdettől tapasztalható volt ez az első, 1998-as Orbán-kormány idejétől, de ne menjünk vissza olyan messzire, szinte már történelem, a legutóbbi két és fél évben mindezt kvintesszenciában élvezhettük. A kétharmados parlamenti többség kevélységében. Az első pillanattól. Az olcsó kormányzás ígéretében a miniszterelnök nyolctagú kabinettel örvendeztette meg alattvalóit. Olyan szuper minisztériummal, amilyen intelligens országban nem létezik. A szándék az úgynevezett szociális kérdések kezelésére önmagában talán nem is lett volna ostoba. Egészségügy, oktatás, művelődés, kultúra, egyetlen csúcsminiszterrel az élén, a gyakorlati irányítók az államtitkárok. Ha korábban egy szívsebésznek nem sikerült mindezt összefognia, miért is sikerülne egy református lelkésznek? Akinek kényes részletekről úgy kell nyilatkoznia, mintha mindenhez ér-Úgy látszik, Bibótól nem tanulta meg a jog szellemét zene, holott az alárendelt szakállamtitkárok és töméntelen helyetteseik ugyanúgy nem értenek hozzá. A tervezett olcsó kormányzás mérhetetlen bürokratikus vízfejjé vált. Az alkudozásoknál meg kiderül, hogy a pedagógusok szakszervezeti vezetői ezerszer profibbak az illetékes államtitkárnál, hitelesebben kommunikálják a vitás ügyeket, mert nem csupán diplomájuk van, a társadalmat, az iskolát, a szülőket, a gyerekeket is jobban ismerik. Igaz, miért is kellene az államtitkárnak beavatottnak lennie minden részletbe, hiszen a válság csúcspontján kiderült, nem ő dönt, a minisztere sem, hanem a teljhatalmat egyedül megtestesítő kormányfő. Ugyanez észlelhető a jogi, törvénykezési kérdésekben is. Igaz, a miniszterelnök jogász, kétségtelenül az. Csak úgy látszik, Bibótól nem tanulta meg a jog szellemét, különben nem ilyen gyatra alaptörvényszöveg került volna ki a kezei közül. Amelyre egy esztendőnél alig hosszabb idő után megalkotói is szinte alig ismernek rá, annyit toldozták-foldozták már. Új hatalmi szándék érvényesítésére egy új ötlet, és máris ugrik az addig „sziklaszilárdnak” hirdetett paragrafus, valamelyik parlamenti „jogtudós” firkant egyet, önálló indítványként benyújtja, és „alkotmány” lesz belőle. Hanem az igazi csemege a gazdaságpolitika. Csak találgathatjuk, hogy igazi ihletője maga a jobbkez-e, a nemzetinek elkeresztelt gazdasági miniszter, vagy ő is csupán a szakmaiság ürügye, a mindent romba döntő egykulcsos adó rögeszmeként Orbán Viktor személyes teremtménye, azért köti magát hozzá rendületlenül. Egyik legelső dilettáns döntéseként. Azzal indokolta erőltetését, ha a kedvezményezettjei fürgén fogyasztani kezdenek majd, rohamosan gyarapodik a gazdaság. Igazi szakemberek a minap közölték, hogy most, 2012-ben ez a fogyasztás kerek 25 százalékkal alacsonyabb volt, mint amekkora 2005-ben volt. Hét esztendővel ezelőtt. Az államvezetési szakértelem dicsőségére. VÁRKONYI TIBOR varkonyit@nepszava.hu Világeleje veressy@nepszava.hu Ha ön ezeket a sorokat olvassa, az vagy azt jelenti, hogy nem volt világvége, vagy azt, hogy ön egyedi felmentést kapott Orbán Viktortól az armageddon alól. Vagy egyszerűen technikai/pénzügyi gondok miatt maradt el a végítélet. Vagy volt világvége, csak mi magyarok ezt is unortodox módon hajtottuk végre, és lehet, hogy csak mi maradtunk meg a Földből. Ha ez így lenne, az jó lenne, mert önellátásra való közismert képességünknél fogva mi lehetnénk a világ virágzó középpontja. Sőt, mi lennénk a világ, Orbán pedig végre az egész világ ura. Kétségtelen tény, hogy újra kellene tölteni a forradalmat, hisz nem lesznek népek, államok, akiket bőszen becsmérelhetünk, felelőssé téve őket minden rosszért. Pedig szerintem a Kossuth téri kupolásban, annak is belgrádi termében valaki már nagyon készülődött a végre. Különben nem beszéltek volna annyit összevissza az elmúlt napokban felsőoktatásügyben. Azt gondolhatták, péntekig csak kihúzzák valahogy, aztán meg már úgyis mindegy. Persze egy kis világvége bekövetkezett már a focipályányi irodában. Tudniillik a napokban sok ezer „inasgyerek” vágta a lakó arcába, hogy milyen is Pomádé király új ruhája. Ő pedig áll dermedten, pocakosan és csárhén, és kinevetve. A mögöttünk lévő héten volt egy másik kis világvége - mondhatni visszakézből. A Diákhitel Központból. (Javasolnám a diákoknak, hogy nevezzék néven a dolgokat. Ez valójában Tandíjhitel Központ!) Szóval tandíjhitelesek pompás ütemérzékkel sajtótájékoztatón mutatták be a nyilván nem olcsón rendelt új formaruhájukat. Ebben fogadják majd az eladósodni érkezőket. Ettől sok fiatal kapott vértolulást. De legalább valaki megint jót kaszált. Semmi ez ahhoz képest, amit a világvégebiznisz hozhatott. Egy csomóan pempősre keresték magukat, mert - mint kimutatták - a világ népességének tizede hisz a világvégékben. Ők azután túlélőcsomagokkal, bunkerokkal, gyertyákkal, olvasnivalóval látták Néhány világvége még nem a világ el magukat, a kereskedőket meg extraprofittal. De ez így van rendjén. Aki azt hiszi, hogy a világvége után másnap is dolgozni kell menni, meg főzni, meg fogat mosni, fizessen. A butaság nem olcsó mulatság! Most kellene kieszelni jó előre egy újabb apart kis világvégét. Például megtalálhatnák az ősi magor kártyanaptárat, melyen rovásírással áll, hogy amikor Hegyvidéken ürít a turul, az jelzi a nagy magyar világvégét. Turisták milliói özönölnének e szélfúttatásra, hogy megnézzék a szent kloákát, ha egyáltalán van a turulnak ilyesmije. Egyúttal nácit, fasisztát is nézhetnének, mert a legtöbb országban ez a lejárt termék már hiánycikk, nekünk pedig feleslegünk is van belőle. Számos kedves emléktárgyat is gyárthatnánk. Exportcikk lehetne a turul. Kicsi, nagy, strandoláshoz felfújható. Aranyból, bádogból, zsírból, megfröccsöntve. Nem erről jut eszembe. Bő harminc éve egy külkereskedő mesélte: évekig a magyar ipar legjobb dollárkitermelő terméke a hányózacskó volt. Kapitalista légi utasok milliói rókáztak magyar staniliba. A Rubik kocka lett volna jobb, de azt meg nem exportáltuk. És lám, annak a világnak is vége. Persze néhány világvége még nem a világ. Csak az a baj, hogy már a világvége sem a régi. Vezérfonal Most már beláthatják a diákok, hogy súlyosan tévedtek. Aggasztónak látták a jövőjüket, erre aztán elkezdtek követelőzni, kivonultak az utcára is. Súlyos hibák. Hinni kellett volna a jó kormánynak. Bármit is mond (hazudik), még ha összevissza is beszél, nem kellett volna megijedni. Mert a félelem rossz tanácsadó. De legfőképpen meg kellett volna kérdezni egy igazi diákmozgalmár szakembert, akinek óriási tapasztalata van a mozgalom szervezésben (is), hogy mit és hogyan csináljanak. És az a legjobb az egészben, hogy mindez egyetlen emberben egyesül, tehát csak vele kellett volna beszélni. Orbán Viktor, így hívják az illetőt. Egykori mozgalmár, jelenleg miniszterelnök. Aki nagyon megérti a fiatalokat. Hiszen maga is az volt egykor. Most meg azt mondja, ha hibázott is a kormány valamiben, akkor az azért volt, „mert folyamatosan nyíltan tájékoztattak mindenkit”. Hiszen nyílt lapokkal játszottak. E tárgyban érdemes megtekinteni azt a kis filmetűdöt, amely a NOL TV-n látható. A riporter fideszes képviselőket próbál kérdezni a felsőoktatási reformról. Érdemi választ egyet sem kap, választ is alig. A legjellemzőbb Révész Máriusz képviselő, aki végig úgy tesz, mintha nem is hallaná a kérdést. De hasonlóan „elzárkózó” Soltész Miklós államtitkár vagy Jakab István parlamenti alelnök is. A néző szinte azt hihetné, a kétharmadnak nincs is véleménye. Pedig a megoldás sokkal egyszerűbb. A riport időpontjában a kedves vezető még nem szólalt meg. Nem volt meg tehát a vezérfonal. Majd tessék megnézni-meghallgatni, a tegnap reggeli rádióinterjú után milyen beszédessé válnak ezek az emberek. Sokukról nyilván az is kiderül, hogy ők is részesei voltak a diákmozgalmaknak, rengeteget tettek az átkos diktatúra (értsd: az előző) lebontásáért. A fiatalok meg tekintsék példaképüknek Orbán Viktort, s vele a kétharmados nyájat. És értsék meg, akkor járnak a legjobban, ha úgy próbálnak táncolni, ahogy a kedves vezető fütyül. Elmúltak már azok a legendás idők - a nyolcvanas évek -, amelyekre Orbán oly sok nosztalgiával gondol. Persze mehetnek a saját fejük után is. Csak úgy nehezebb lesz. sebesgy@nepszava.hu Tényleg nem... fotó:Kieuk István Turkáló BONTA MIKLÓS bontam@nepszava.hu Az ember él azzal a gyanúperrel, hogy a Kedves Vezető népes családjában valaki a természetfilmek szerelmese, aki kötelességének érzi, hogy a föld alatti vájatok vagy a fák odúinak rejtett életéről rendszeresen számot adjon a kormányfő számára. Alighanem repeshettek az örömtől az Idősügyi Tanács tagjai - köztük az egykor kullancs csípte Monspart Sarolta is -, amikor Orbán Viktortól megtudtuk: „A darázs, közelebbről megvizsgálva nem is lehetne képes a repülésre. Kicsik a szárnyai, nagy a potroha, és idétlenül néz ki. Mégis tud repülni. Ilyen a magyar gazdaság is, sokan azt mondják, az a gazdasági-társadalmi modell, amit a magyarok kitaláltak, nem lesz működőképes. 2013-ban meglátjuk, tud-e repülni a darázs.” A hónapról hónapra zsugorodó kiskereskedelmi forgalmunk adatainak láttán bennem is feletlenek állatrendszertani tanulmányaim, amelyből készséggel ajánlok fel a miniszterelnök számára egy rokonszenvesnek ugyan nem mondható állatkát, abból a célból, hogy legközelebbi megnyilatkozásainak egyikén szabadon felhasználhassa. A kicsiny emlős neve sokatmondó: csupasz turkáló. Mellesleg akár harminc évig is elél, ami mintegy tízszerese a többi rágcsáló élettartamának. Nyilvánvaló, hogy a mindent túlélni tudás egyik bajnoka. Azt mondják a statisztikusok: egyre rosszabbul élünk, csak a használt ruhakereskedők aratnak, beköszöntött a turkálók virágkora. Az élelmiszerárusok is bizonyíthatják, hogy az átlagos magyar család nem eszik kevesebbet, de képes akár több kilométert is bejárni, hogy néhány forinttal olcsóbban vásároljon. A reálbércsökkenés megtette hatását. Való igaz, a nettó bérek idén mintegy két százalékkal emelkedtek, de eközben az átlagos infláció 5,7 százalékra nőtt. Az elkölthető bérek 2012-ben közel négy százalékkal kevesebbet értek, mint egy esztendeje. Bevált a szakemberek jóslata: az Orbán-kormány kedvezményezettjei, akiknek jól jött az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó, a magán-nyugdíjpénztári reálhozamok kifizetése vagy a végtörlesztés, nem tudják elkölteni átmenetileg fölös pénzüket. Megtakarítanak. Számukra csak sikkből lehet vonzó a turkáló. NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT,TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes:TÖRŐ ANDRÁS, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, FÜSI PIROSKA, GALGÓCZY ÉVA, MARKOTAY CSABA, • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ • Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Technikai igazgató:TÓTH JENŐ •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4.Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti