Népszava, 2012. december (139. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-22 / 299. szám

Dilettánsok S­ikerült megint, tökéletesen. A magát szuperprofinak tekintő kormányzat ennél kétbalkezeseb­ben nem is rendezhette volna el a fel­sőoktatás ügyét. Nagy garral meghir­dették a botrányos keretszámokat, mint „végleges megoldást”, közölték azt is, erről szentesített kormányha­tározat van. Punktum. Aztán, amikor elszabadult a pokol, elindultak a diákok mindenütt, Orbán Viktor személyesen üzent Brüsszelből, a hét végén hazaérkezik, és akkor fon­tos bejelentést tesz. Ettől nem válto­zott ugyan semmi, az egyetemi ifjúság hangulata nem csillapult, viszont a bejelentés is elmaradt. Ezzel szemben a kormányfő elment egy „romkocs­mába” (valójában a kormány tekin­télye roskadt romba), ahol ifjakkal ta­lálkozott. A kommandó izmos legényei­nek az oltalma alatt. Hamar kiderült - mert kiderül min­den -, hogy a találkozón nem voltak ugyan jelen az egyetemek hivatásos szervezeteinek a képviselői, viszont a kegyelt kiválasztottak, a Fidelitas funkcionáriusai igen. Dilettantizmus a köbön. Azt hitték, ha ők kitalálnak egy változatot, kiad­nak egy közleményt, az hiteles is lesz, mindenki hétszentségként fogadja majd. Elfeledkeztek róla, hogy ők bár­mennyire bezárkóznak is, nyílt társa­dalomban élünk, az internet korában nem előbb-utóbb, hanem azonnal ki­derül minden, a kormányszóvivő úr, oldalán Balog miniszterrel mondhat bármit, hiszi a piszi. Majd a jövő hét közepén lesz végleges kormányhatá­rozat, miközben váltig azt hajtogat­ták, az már régen és véglegesen kész, változtathatatlan. Amikor aztán meg­mozdult az egész ország egyetemi if­júsága, sőt a középiskolásoké is, új helyzet állt elő, lehet akár alapvetően is változtatni. Vagy egyáltalán nem volt még végleges döntés, csak úgy tettek, mintha, de ha netán mégis volt, berezeltek a reakcióktól, gyorsan papírkosárba süllyesztették. Ez a „professzionalista” kormány műked­velő, a „nagy államférfiak” annyira értenek az ország vezetéséhez, mint hajdú a harangöntéshez. Nem eredeti megállapítás, már ré­gen köztudott. A Bibó István Kollé­giumban elvben jogot tanultak, való­jában hatalmi taktikákkal kísérletez­tek. Hogyan kell liberálisnak álcá­zottból az első adandó alkalommal konzervatívvá vedleni, ha az igény mégis más, rendíthetetlen nacionalis­tává, később szalonképes úriemberi konzervatívból a szélsőjobboldallal kacérkodóvá, rendíthetetlen atlan­­tistából félázsiaivá, integrációs baj­nokból euroszkeptikussá. Gyors ved­­léssel, a kígyónál ügyesebben. Kez­dettől tapasztalható volt ez az első, 1998-as Orbán-kormány idejétől, de ne menjünk vissza olyan messzire, szinte már történelem, a legutóbbi két és fél évben mindezt kvintesszenciá­ban élvezhettük. A kétharmados par­lamenti többség kevélységében. Az el­ső pillanattól. Az olcsó kormányzás ígéretében a miniszterelnök nyolctagú kabinettel örvendeztette meg alatt­valóit. Olyan szuper minisztérium­mal, amilyen intelligens országban nem létezik. A szándék az úgynevezett szociális kérdések kezelésére önmagában talán nem is lett volna ostoba. Egészség­ügy, oktatás, művelődés, kultúra, egyetlen csúcsminiszterrel az élén, a gyakorlati irányítók az államtitkárok. Ha korábban egy szívsebésznek nem sikerült mindezt összefognia, miért is sikerülne egy református lelkésznek? Akinek kényes részletekről úgy kell nyilatkoznia, mintha mindenhez ér-Úgy látszik, Bibótól nem tanulta meg a jog szellemét zene, holott az alárendelt szakállam­titkárok és töméntelen helyetteseik ugyanúgy nem értenek hozzá. A tervezett olcsó kormányzás mér­hetetlen bürokratikus vízfejjé vált. Az alkudozásoknál meg kiderül, hogy a pedagógusok szakszervezeti vezetői ezerszer profibbak az illetékes állam­titkárnál, hitelesebben kommunikál­ják a vitás ügyeket, mert nem csupán diplomájuk van, a társadalmat, az is­kolát, a szülőket, a gyerekeket is job­ban ismerik. Igaz, miért is kellene az államtitkárnak beavatottnak lennie minden részletbe, hiszen a válság csúcspontján kiderült, nem ő dönt, a minisztere sem, hanem a teljhatalmat egyedül megtestesítő kormányfő. Ugyanez észlelhető a jogi, törvény­kezési kérdésekben is. Igaz, a minisz­terelnök jogász, kétségtelenül az. Csak úgy látszik, Bibótól nem tanul­ta meg a jog szellemét, különben nem ilyen gyatra alaptörvényszöveg került volna ki a kezei közül. Amelyre egy esztendőnél alig hosszabb idő után megalkotói is szinte alig ismernek rá, annyit toldozták-foldozták már. Új ha­talmi szándék érvényesítésére egy új ötlet, és máris ugrik az addig „szikla­szilárdnak” hirdetett paragrafus, valamelyik parlamenti „jogtudós” fir­­kant egyet, önálló indítványként be­nyújtja, és „alkotmány” lesz belőle. Hanem az igazi csemege a gazdaság­­politika. Csak találgathatjuk, hogy igazi ih­­letője maga a jobbkez-e, a nemzetinek elkeresztelt gazdasági miniszter, vagy ő is csupán a szakmaiság ürügye, a mindent romba döntő egykulcsos adó rögeszmeként Orbán Viktor személyes teremtménye, azért köti magát hozzá rendületlenül. Egyik legelső dilettáns döntéseként. Azzal indokolta erőlteté­sét, ha a kedvezményezettjei fürgén fogyasztani kezdenek majd, rohamo­san gyarapodik a gazdaság. Igazi szakemberek a minap közölték, hogy most, 2012-ben ez a fogyasztás kerek 25 százalékkal alacsonyabb volt, mint amekkora 2005-ben volt. Hét eszten­dővel ezelőtt. Az államvezetési szakértelem dicső­ségére. VÁRKONYI TIBOR varkonyit@nepszava.hu Világeleje veressy@nepszava.hu H­a ön ezeket a sorokat olvassa, az vagy azt jelenti, hogy nem volt világvége, vagy azt, hogy ön egyedi felmentést kapott Orbán Vik­tortól az armageddon alól. Vagy egyszerűen technikai/pénz­­ügyi gondok miatt maradt el a végíté­let. Vagy volt világvége, csak mi ma­gyarok ezt is unortodox módon hajtot­tuk végre, és lehet, hogy csak mi ma­radtunk meg a Földből. Ha ez így len­ne, az jó lenne, mert önellátásra való közismert képességünknél fogva mi le­hetnénk a világ virágzó középpontja. Sőt, mi lennénk a világ, Orbán pedig végre az egész világ ura. Kétségtelen tény, hogy újra kellene tölteni a forra­dalmat, hisz nem lesznek népek, álla­mok, akiket bőszen becsmérelhetünk, felelőssé téve őket minden rosszért. Pedig szerintem a Kossuth téri ku­polásban, annak is belgrádi termében valaki már nagyon készülődött a vég­re. Különben nem beszéltek volna an­­­nyit összevissza az elmúlt napokban felsőoktatásügyben. Azt gondolhatták, péntekig csak kihúzzák valahogy, az­tán meg már úgyis mindegy. Persze egy kis világvége bekövetke­zett már a focipályányi irodában. Tud­niillik a napokban sok ezer „inas­gyerek” vágta a lakó arcába, hogy mi­lyen is Pomádé király új ruhája. Ő pe­dig áll dermedten, pocakosan és csár­­hén, és kinevetve. A mögöttünk lévő héten volt egy másik kis világvége - mondhatni vis­­­szakézből. A Diákhitel Központból. (Javasolnám a diákoknak, hogy ne­vezzék néven a dolgokat. Ez valójában Tandíjhitel Központ!) Szóval tandíj­­hitelesek pompás ütemérzékkel sajtó­­tájékoztatón mutatták be a nyilván nem olcsón rendelt új formaruháju­kat. Ebben fogadják majd az eladó­sodni érkezőket. Ettől sok fiatal ka­pott vértolulást. De legalább valaki megint jót kaszált. Semmi ez ahhoz képest, amit a világ­­végebiznisz hozhatott. Egy csomóan pempősre keresték magukat, mert - mint kimutatták - a világ népességé­nek tizede hisz a világvégékben. Ők azután túlélőcsomagokkal, bunkerok­kal, gyertyákkal, olvasnivalóval látták Néhány világvége még nem a világ el magukat, a kereskedőket meg extra­profittal. De ez így van rendjén. Aki azt hiszi, hogy a világvége után más­nap is dolgozni kell menni, meg főzni, meg fogat mosni, fizessen. A butaság nem olcsó mulatság! Most kellene kieszelni jó előre egy újabb apart kis világvégét. Például megtalálhatnák az ősi magor kártya­naptárat, melyen rovásírással áll, hogy amikor Hegyvidéken ürít a tu­rul, az jelzi a nagy magyar világvé­gét. Turisták milliói özönölnének e szél­fútta­tásra, hogy megnézzék a szent kloákát, ha egyáltalán van a turulnak ilyesmije. Egyúttal nácit, fasisztát is nézhetnének, mert a legtöbb ország­ban ez a lejárt termék már hiánycikk, nekünk pedig feleslegünk is van belő­le. Számos kedves emléktárgyat is gyárthatnánk. Exportcikk lehetne a turul. Kicsi, nagy, strandoláshoz fel­fújható. Aranyból, bádogból, zsírból, meg­fröccsöntve. Nem erről jut eszembe. Bő harminc éve egy külkereskedő mesélte: évekig a magyar ipar legjobb dollárkitermelő terméke a hányózacskó volt. Kapitalis­ta légi utasok milliói rókáztak magyar stani­liba. A Rubik kocka lett volna jobb, de azt meg nem exportáltuk. És lám, annak a világnak is vége. Persze néhány világvége még nem a világ. Csak az a baj, hogy már a világ­vége sem a régi. Vezérfonal M­ost már beláthatják a diákok, hogy súlyosan tévedtek. Aggasztónak látták a jövőjüket, erre aztán elkezdtek követelőzni, kivonultak az utcára is. Súlyos hibák. Hinni kellett volna a jó kormánynak. Bár­mit is mond (hazudik), még ha összevissza is beszél, nem kellett volna meg­ijedni. Mert a félelem rossz tanácsadó. De legfőképpen meg kellett volna kérdezni egy igazi diákmozgalmár szakembert, akinek óriási tapasztalata van a mozgalom szervezésben (is), hogy mit és hogyan csináljanak. És az a legjobb az egészben, hogy mindez egyetlen emberben egyesül, tehát csak vele kellett volna beszélni. Orbán Viktor, így hívják az illetőt. Egykori mozgalmár, jelenleg miniszterelnök. Aki nagyon megérti a fiatalokat. Hi­szen maga is az volt egykor. Most meg azt mondja, ha hibázott is a kormány valamiben, akkor az azért volt, „mert folyamatosan nyíltan tájékoztattak mindenkit”. Hiszen nyílt lapokkal játszottak. E tárgyban érdemes megtekinteni azt a kis film­etűdöt, amely a NOL TV-n látható. A riporter fideszes képviselőket próbál kérdezni a felsőoktatási reformról. Érdemi választ egyet sem kap, választ is alig. A legjellemzőbb Révész Máriusz képviselő, aki végig úgy tesz, mint­ha nem is hallaná a kérdést. De hasonlóan „elzárkózó” Soltész Miklós ál­lamtitkár vagy Jakab István parlamenti alelnök is. A néző szinte azt hihet­­né, a kétharmadnak nincs is véleménye. Pedig a megoldás sokkal egysze­rűbb. A riport időpontjában a kedves vezető még nem szólalt meg. Nem volt meg tehát a vezérfonal. Majd tessék megnézni-meghallgatni, a tegnap reg­geli rádióinterjú után milyen beszédessé válnak ezek az emberek. Sokuk­ról nyilván az is kiderül, hogy ők is részesei voltak a diákmozgalmaknak, rengeteget tettek az átkos diktatúra (értsd: az előző) lebontásáért. A fiatalok meg tekintsék példaképüknek Orbán Viktort, s vele a kéthar­mados nyájat. És értsék meg, akkor járnak a legjobban, ha úgy próbálnak táncolni, ahogy a kedves vezető fütyül. Elmúltak már azok a legendás idők - a nyolcvanas évek -, amelyekre Orbán oly sok nosztalgiával gondol. Persze mehetnek a saját fejük után is. Csak úgy nehezebb lesz. sebesgy@nepszava.hu Tényleg nem... fotó:Kieuk István Turkáló BONTA MIKLÓS bontam@nepszava.hu A­z ember él azzal a gyanúperrel, hogy a Kedves Vezető népes családjá­ban valaki a természetfilmek szerelmese, aki kötelességének érzi, hogy a föld alatti vájatok vagy a fák odúinak rejtett életéről rendszeresen számot adjon a kormányfő számára. Alighanem repeshettek az örömtől az Idősügyi Tanács tagjai - köztük az egykor kullancs csípte Monspart Sarolta is -, amikor Orbán Viktortól megtudtuk: „A darázs, közelebbről megvizsgálva nem is lehetne képes a repülésre. Kicsik a szárnyai, nagy a potroha, és idétlenül néz ki. Mégis tud repülni. Ilyen a magyar gazdaság is, sokan azt mondják, az a gazdasági-társadalmi modell, amit a magya­rok kitaláltak, nem lesz működőképes. 2013-ban meglátjuk, tud-e repülni a darázs.” A hónapról hónapra zsugorodó kiskereskedelmi forgalmunk adatainak láttán bennem is feletlenek állatrendszertani tanulmányaim, amelyből készséggel ajánlok fel a miniszterelnök számára egy rokonszenvesnek ugyan nem mondható állatkát, abból a célból, hogy legközelebbi megnyi­latkozásainak egyikén szabadon felhasználhassa. A kicsiny emlős neve so­katmondó: csupasz turkáló. Mellesleg akár harminc évig is elél, ami mint­egy tízszerese a többi rágcsáló élettartamának. Nyilvánvaló, hogy a min­dent túlélni tudás egyik bajnoka. Azt mondják a statisztikusok: egyre rosszabbul élünk, csak a használt ruhakereskedők aratnak, beköszöntött a turkálók virágkora. Az élelmiszer­árusok is bizonyíthatják, hogy az átlagos magyar család nem eszik keve­sebbet, de képes akár több kilométert is bejárni, hogy néhány forinttal ol­csóbban vásároljon. A reálbércsökkenés megtette hatását. Való igaz, a net­tó bérek idén mintegy két százalékkal emelkedtek, de eközben az átlagos infláció 5,7 százalékra nőtt. Az elkölthető bérek 2012-ben közel négy szá­zalékkal kevesebbet értek, mint egy esztendeje. Bevált a szakemberek jós­lata: az Orbán-kormány kedvezményezettjei, akiknek jól jött az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó, a magán-nyugdíjpénztári reálhoza­mok kifizetése vagy a végtörlesztés, nem tudják elkölteni átmenetileg fölös pénzüket. Megtakarítanak. Számukra csak sikkből lehet vonzó a turkáló. NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT,TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes:TÖRŐ ANDRÁS, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, FÜSI PIROSKA, GALGÓCZY ÉVA, MARKOTAY CSABA, • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ • Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Technikai igazgató:TÓTH JENŐ •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4.Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti

Next