Népszava, 2014. június (141. évfolyam, 127-150. szám)
2014-06-23 / 144. szám
Sok program és még annál is több látogató a most is népszerűnek bizonyult Múzeumok Éjszakáján Sorban állni kétszer Talán még sincs minden veszve - gondolja magában az, aki a Múzeumok Éjszakáján látja az egyik programról a másikra hömpölygő tömeget. Ezen az éjszakán főként a magas kultúráé a főszerep, amire - hála az égnek - van igény. A Szépművészeti Múzeumnál a szombati Múzeumok Éjszakáján akkora volt az érdeklődés Toulouse-Lautrec festőművész grafikus munkáiért, hogy a vállalkozó kedvűeknek kétszer is sorban kellett állniuk. Egyrészt, hogy megvásárolják az összes éjszakai programra feljogosító rózsaszín karszalagot, másrészt, hogy beálljanak a múzeum Barokk csarnokában egy újabb sorba egy kuponért. De miért is? A szervezők szerint azért, hogy a termekben legfeljebb ötszáz fő tartózkodjon, így a tömeg kényelmesen mozoghasson a képek előtt. Beállunk hát a kígyózó sorba, de szerencsére negyedóra alatt megkapjuk a kuponunkat. Benn a termekben óriási a tumultus, hangyalépésben haladunk a grafikák előtt, mindenki elemez, értékel, műért. Mondhatni, ma este az egy négyzetméterre jutó „esztéták”, „művészettörténészek” száma toronymagas. Az első emeleti klasszikus gyűjteménynél már egy valódi elemző, Jalsoviczky Sára mesél francia ínyencségekről, a képtár jeles alkotásain illusztrálva előadását. Kiderül, hogy egy gazdagon megterített asztal akár az elmúlást is jelképezheti, a képeken szereplő articsóka pedig erotikus tartalommal is bírhat. Mire a tárlatvezetés véget ér, jelentősen megéhezünk, de már indulhatunk is a Műcsarnokba, hiszen ma este úgy telik az idő, mint még soha. Meglepetésünkre itt is nagy a tömeg, pedig egy szervezőtől megtudjuk, hogy más napokon igencsak gyéren látogatott az Építészeti Nemzeti Szalon. Két huszonéves szobanövényekkel a kezében érkezik, hogy zöldebbé tegyék a Hősök terét. - Aki egy méternél nagyobb növényt hoz, az egy művészeti könyvet kap - mondják, de az övék száz centi alatti, így a jutalmuk csak egy oklevél. Mi már loholunk is tovább a Várba, a zebrán épp egy növénnyel halad át egy idősebb nő. Ő már biztosan könyvet kap, de nincs időnk ezen túl sokat meditálni, mert alig férünk fel a földalattira. Mindenkin karszalag, mindenki mosolyog, fenn a Várban is hasonló a helyzet. A Nemzeti Táncszínház szinte tömve, sokaknak (köztük az újságírónak is) már csak a földön jut hely. A piros és lila színekbe boruló teremben indiai táncot lejt hat nő. Az előadás megbabonázza a tömeget, a látogatók árgus szemekkel figyelnek, miközben szinte hihetetlen belegondolni, hogy két éven belül az épület a Miniszterelnöki Hivatalnak adhat majd otthont. Ma este viszont a kultúra foglalja le gondolatainkat. A Magyar Nemzeti Galériába sétálva egy kórust látunk, akik éppen az andalító Moon River című dalt éneklik az Álom luxuskivitelben című hollywoodi filmből. Hiába, meg kell állnunk, a zene lenyűgöz, legfeljebb akkor eszmélnénk csak fel, ha maga Audrey Hepburn lépne ki a budai Vár oszlopai közül. Benn a galéria kupolacsarnokában a Crescendo Nyári Akadémia tehetségei zenélnek és énekelnek, Mozart és Chopin szól a zongorán. A tömeg itt sem apad, a zenekedvelők még a márványlépcsőket is elfoglalták. Az Országos Széchényi Könyvtár mintha kivetkőzött volna magából: az előcsarnokban fagyit árulnak, egy Gutenbergnek öltözött férfi pedig találós kérdést tesz fel a látogatóknak, miközben azzal tréfálkozik, hogy a nadrágjára, a két lába közé ragasztott könyvecske az ő „titkos naplója”. A könyvtár szervezte árverésről már lekéstünk, de megtudjuk, hogy egy 1619-es megjelenésű, Római Birodalomról szóló latin nyelvű nyomtatvány kelt el potom tizenötezer forintért. Nem is rossz ár egy ilyen becses darabért. Már közeleg az éjfél, de a lelkes múzeumlátogatókon mit sem látszik a fáradtság. Van, aki még egy tesztet tölt ki, hogy féléves bérletet nyerjen a könyvtárba, míg mások egy nagy, falra ragasztott papírra írják fel azoknak a könyveknek a címeit amelyeket okvetlenül megmentenének a pusztulástól és őriznének meg az utókornak. Klasszikus és kortárs, ponyva és szépirodalom egyaránt a falra kerül. A filcek, melyekkel a papírra írnak, már kezdenek elhasználódni. Gyors terepszemlét tartunk, szemmel láthatóan A kis herceg „vezet”. Lassan indulni kell, egy-két könyvtári alkalmazott már pakol, a macskaköveken sétálva viszont jól hallatszik még a Nemzeti Táncszínház hangszóróiból, hogy felpörög a bulihangulat: a nyolcvanas évek zenéi kerültek terítékre. A buszon zötykölődve búcsúzunk a múzeumoktól, az utasok már fáradtak, a többnyire rózsaszín karszalagok mégis jelzik, hogy izgalmasan telt az elmúlt néhány óra. Ma mindenki együtt ünnepelt, a résztvevők legfeljebb abban voltak „megosztottak”, hogy melyik programokat válasszák. Ha csak egy éjszakára is, a kultúra összehozott minket. P. SZABÓ DÉNES •RÁSA A NÉPSZAVÁNAK • Az egy négyzetméterre jutó „esztéták" száma toronymagas • Mindenkin karszalag, mindenki mosolyog • A zenekedvelők a márványlépcsőket elfoglalták A Nemzeti Táncszínház előtt szombaton nem foglalkoztak az esetleges költözéssel, zenészek és táncosok gondoskodtak a jó hangulatról fotó: K2 press Fényfestés a Gellért-hegyen Nem lehet kétség afelől, hogy az idei Múzeumok Éjszakája után nemcsak egy különleges programra, a Gellért-hegyi fényvarázslatra, hanem Herman Ottóra, az ezerarcú polihisztorra is mindenki emlékezni fog. A Nemzeti Környezetügyi Intézet szervezésében megvalósuló Herman Ottó Emlékév leglátványosabb eseménye június 21-e éjjelével beteljesítette küldetését: a lenyűgöző szépségű videoanimáció, melyet a nemzetközileg elismert Kiégő Izzók alkotócsoportja készített a tudós munkásságáról, maradandó élményeket szerzett az érdeklődőknek. A polihisztor munkásságát bemutató videoanimációt 21.30-tól éjjel 2 óráig folyamatosan láthatta a nagyközönség, a Duna pesti partjáról, az Erzsébet híd és a Szabadság híd közötti szakaszon. A fényfestés világpremier is volt, mert a világhírű Kiégő Izzók alkotócsoportja először vállalkozott arra a világon, hogy egy bonyolult természet adta struktúrára, egy sziklára komponáljon műalkotást. A rendhagyó animáció Herman Ottó életét és munkásságát tárta fel képekben virtuális utazásra, a szikla „belsejébe" invitálta a nézőket, azokba a világokba, amelyekkel a polihisztor foglalkozott, a rovarokéba, a víz alá, valamint az égbe, a madarakhoz. Az animáció zenéje - Domonkos Csilla és Moldvai Márk munkája - a természet hangjaiból vett hangmintákkal építkezett, teljessé téve a nem mindennapi élményt. A CsillARt Music production zenei alkotása jól kiegészítette a látványt. Elhunyt Padisák Mihály Nem sokkal 84. születésnapja után szombaton meghalt Padisák Mihály író, újságíró, a Magyar Rádió volt szerkesztő-riportere, a Miska bácsi levelesládája című műsor vezetője. Padisák Mihály tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-történelem szakon végezte. Csaknem fél évszázadon keresztül, 1952 és 2001 között volt a Magyar Rádió munkatársa, szerkesztő-riportere, játékmestere, műsorvezetője, dramaturgja. Olyan legendás műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Zsákbamacska (1964— 68), a Halló, itt Rádió! (1965— 66), a Diákélet (1965-68), a Játsszunk együtt! (1969—75), a Mesélő Magyarország (1970— 75), a Játékmester kerestetik (1975-76) és a Miska bácsi levelesládája (1976-2001). Padisák Mihály számos könyv szerzője, társszerzője, ezek között van a Játékmesterek kis kézikönyve (1970), a Játsszunk együtt! (1974), az Ötlettár (1975), a Játszani tudni kell (1977), a Kedves Miska bácsi! (1988), a Mindenki játékoskönyve (1990), a Miska bácsi „titkai”: félszáz év gyermekvilága egy rádióműsor tükrében (2008), a Félszáz év a mikrofon előtt (2010). MTI-INFORMÁCIÓ Meghalt Szöllősy- Csák Gergely Életének 37. évében, pénteken meghalt Szöllősy-Csák Gergely televíziós rendező, humorista. A legtöbben stand-up comedysként, a Dumaszínház fellépőjeként ismerhették meg Szöllősy- Csák Gergelyt. A humorista évek óta állt a színpadon és szórakoztatta a közönséget. Ugyanakkor rendezőként, forgatókönyvíróként is alkotott. Munkatársa volt a Magyar Televízió Klipperek című sorozatának és kreatív szerkesztőként a Repeta című ifjúsági műsorban is segédkezett. Tevékenységéhez olyan produkciók is kötődnek, mint a Páratlan történet című rövidfilm (2004) , a Másik szoba című rövidfilm (2005) és a Szőke kóla (2005) . Emellett dolgozott a híradóban is. Korábban a Dumaszínház szerint ezt írta magáról bemutatkozásnak: „Titokzatos teológus, művészlelkű bölcsész, a Dumaszínház FC sztárkapusa. Egészséges öniróniával megáldott Sándor György-rajongó. Túlmozgásos útkereső, aki hisz még a minőségi humorban. Tanítani akar, nem kioktatni, és reméli, egyszer majd az ő személyisége is átjön a képernyőn. A kutyamacska barátság élharcosa, az intelligens tabudöntögetés Sandokanja, az egyetlen élő ember, akinek sikerült a tripla szaltó fél fordulattal, háromévesen. Persze, lehet, hogy csak leszakadt a hinta. Ez még nem tisztázott.” MTI-NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ