Népszava, 2016. április (143. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-20 / 92. szám
Harc a bringautak körül? Nem világos, miért támadott rá ingerülten Tarlós István budapesti főpolgármester a fővárosi kerékpáros-közlekedésre, de abból a hangvételből, amit az általa a bicikliút-fejlesztés fő felelősének tekintett Vitézy Dáviddal szemben használt, talán valamilyen személyes konfliktusra vagy rivalizációra gyanakodhat az ember. Ez esetben nem annyira problematikus a helyzet, mintha az éles szóhasználatot a kerékpározás iránti ellenszenv váltotta volna ki. Kerékpározásra ugyanis egy korszerű nagyvárosban szükség van. Elismerően kell megállapítani, hogy sok jó dolog történt ezen a téren. Vegyük példának a budai, Duna-parti kerékpárutat. Van néhány nagyon szép, igazán európai része, ilyen például a Batthyány tér és a Margit híd közötti szakasz vagy a Petőfi és a Rákóczi híd közötti rész (bár ez újabban egyre hepehupásabb). A közúti és a gyalogosforgalomtól elválasztva, két elég széles sávban gurulhatnak a biciklisták - és gurulnak is - százával és ezrével. Fiatalok, idősebbek, családosak, kisgyerekesek, sportolók, férfiak, nők, bubisok és mountisok, trekingesek és kosszarvkormányúak. Szóval mindenféle emberek, teljes békében. Ugyanakkor nagyon sok bosszúságot okoz a Szabadság híd és az Erzsébet híd közötti rész, a Lánchíd és a Batthyány tér között is egy ideig a sétálók közé zúdul a kerékpáros-forgalom. Dél felé is szinte az autópálya-hídig jól kiépített, a forgalomtól védett kerékpárúton lehet haladni. Északon a Margit hídtól az Árpád hídig (leszámítva a kerékpárosok elől érthetetlenül lezárt felüljárót) szintén biztonságban kerekezhet az ember. A Margit hídon külön kerékpársáv van. Igaz, kicsit szakadozott. Külön sávban mehetünk a Kiskörúton és az Andrássy úton, a pesti rakparton viszont hol van bringaút, hol nincs. Szép és hasznos fejlesztési folyamat közepén vagyunk, persze átgondolatlanságok, következetlenségek olykor megkeserítik az ember életét. Például a Hűvösvölgy felé vezető kerékpárút egyszer csak elfogy, és az ember kénytelen vagy a járdán, vagy a kocsik között tekerni, de a főváros alapvetően jó irányba fejlődött eddig, ha még nem is váltunk Berlinné vagy Amszterdammá, ahol a város - többek között - éppen a fejlett kerékpáros-kultúrának köszönhetően sokkal élhetőbb, mint a túlzsúfolt, trombózisos déli metropolisokban, Rómában vagy Athénben. Nem érthető, miért vált hirtelen ellenségessé a fővárosi vezetés. A bringázás nemcsak egy alternatív közlekedési eszköz, amely környezetkímélő és egészségfejlesztő, hanem egy alternatív életmód is. Más szemszögből látja az ember a világot egy kerékpár nyergében ülve, mint az autó volánja mögül. Majd a pszichológusok egyszer biztosan kikutatják, mi az oka, de tapasztalható, hogy az ember, ha városi kerékpáros, nem annyira veszekedős, anyázós, erőszakosan tolakodó fajta, mint amikor autót vezet. És ez a különbség, ha elég sokan bicikliznek életvitelszerűen, megváltoztatja az egész város hangulatát. Berlin, London, Amszterdam északabbra fekszik nálunk, többet esik az eső és szinte folyton fúj a szél, mégis a közlekedők legalább egynegyede kerékpáron jár szinte mindenhová. Ezekben a nagyvárosokban a munkahelylakóhely távolság is gyakran nagyobb, mint nálunk, mégis biciklin teszik meg sokan ezt az utat. Nagyon jól ki A bringázás nemcsak alternatív közlekedési eszköz, hanem egy alternatív életmód is épített bringaúthálózat segíti a közlekedést, talán emiatt kisebbek a dugók, és toleránsabbak az autósok is. Egy liberálisabb, emberközpontúbb, környezetbarátabb, függetlenebb életforma kifejeződése a bicikli. Ha a kerékpározást ilyen vagy olyan mondvacsinált ürügyekkel korlátozni kívánja a városvezetés, a liberális, környezetbarát, független életforma kibontakoztatása elé gördít akadályt. Természetesen volna a hivatalnak tennivalója, de az nem az akadályozás. Az például abszolút helyeselhető volna, ha a rendőrök megkövetelnék a bukósisak használatát, ha ellenőriznék, hogy van-e erős fényű lámpa a bringán elöl és hátul, hogy rendben vannak-e a fékek stb. Azt, hogy a biciklisek ne veszélyeztessék a gyalogosokat, ha lehetséges, ne robogjanak a járdán, szintén meg kellene követelni, de persze csak akkor, ha egyébként volna kerékpárút. És jó lenne, ha sok helyen találnánk fedett kerékpártartót, ahol leláncolhatnánk a gépet, és nem a villanyoszlopokat kellene ere a célra használni. És esetleg legyenek lehajtók és felhajtók, tájékoztató táblák is. Az sem volna baj, ha a hatóság ellenőrizné, hogy azok az intézmények, amelyek magukat „kerékpárosbarátnak” hirdetik (és nyilván különböző pályázatokon nyernek is ez okból támogatást), csakugyan kerékpárosbarátok-e. Nekem vegyesek ezen a téren a tapasztalataim. Nem mondom, hogy minden bringázás konfliktusmentes, de azt állítom, hogy ezek a konfliktusok általában emberi hangnemben oldódnak meg. Én egy-egy Római-parti vagy akár csak Margitszigeti kirándulás után a kölcsönösen udvariasan és barátságosan megoldott közlekedési helyzetek élményétől megerősítve gyakran azzal az érzéssel tolom be a bringatárolóba a gépet, hogy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb ember lettem. De mindez semmi ahhoz, ha az ember úgy érzi: azt csinálhatom a városomban, amit szeretek csinálni, és nem úgy kell élnem, ahogy azt valamilyen felsőbbség előírja számomra. Ez egy fontos értéke az életünknek. A fagyűlölők városa BIHARI TAMÁS A Kossuth tér lecsupaszításával kezdődött a kopár Magyarország program. Egy eszelős elképzelés jegyében úgymond vissza kellett állítani az 1944 előtti állapotokat. Ami persze csak ürügy volt, hogy el lehessen távolítani Károlyi Mihály, a „vörös” gróf szobrát. S vele ment több tucat árnyat adó fa is. Természetesen nem lett, nem is lehetett olyan az ország talán legemblematikusabb tere, mint a Horthy-világban volt, mert például 70 évvel korábban nem volt a képviselőknek föld alatti garázsa, sem látogatóközpont, de a kisgyermekek és vakok számára meglehetősen veszélyes „vizesárok” sem létezett. Ma már viszont - néhány kivételtől eltekintve - a hatalmas lombkoronát nevelő fák sem léteznek. A fagyülölő kormányzati indulatokat azonban a Kossuth téri fanyűvés sem csillapította. Következett a Liget projekt, ahol villámgyorsan kivágattak tucatnyi fát, és ki tudja, még mennyire vár hasonló sors. Az indok éppen olyan eszement, mint a Kossuth tér esetében. A kormányfő azt álmodta, hogy a fák helyén múzeumi negyednek kell épülnie. Miért? Csak. Normális országok normális miniszterelnökei arra törekszenek, hogy hazájuk fővárosának lehetőleg minél több zegét-zugát fedezze fel a hazai és külföldi turista, így van ez Párizstól Londonig, Prágától Rómáig. A néhány kivétel - mint Berlin vagy Amszterdam esetében - történelmileg alakult úgy, hogy viszonylag koncentráltan találhatók a fontosabb múzeumok, de ott is törekednek arra, hogy decentralizálják a látnivalókat. Budapesten Európa legpatinásabb közparkját akarják tönkretenni, és naponta változó számú és nagyságú múzeummal fenyegetik az egyre zsugorodó fővárosi zöldfelületek egyik legfontosabbikát. A Liget-rémálom propagandájára egy Pasa parki haver majd’ 400 millió forintot tehet zsebre, amiből egy kertészmérnök szerint nagyvonalúan számolva is 800 előnevelt fát lehetne ültetni a Ligetben. Budapesten Európa legpatinásabb közparkját akarják éppen tönkretenni és két évig a fenntartásra is telne belőle. A fagyűlölet már elérte az Orczykertet is. A köznyelvben csak „janicsárképzőnek” titulált közigazgatási egyetem bővítése címén vagy 130 fát vágatna ki a fagyűlölő hatalom. Vérszemet kapott a saját bevallása szerint „kültelki grundokon nevelkedett” főpolgármester is - állítását a modora igazolja -, és nagyjából 1500 fával végezne a Római-parton, hogy jó néhány engedély nélkül az ártérre épített hotel, étterem, lakóház tulajdonosát közpénzen megvédje a Dunától. A Nádor térről se feledkezzünk meg, ahol már letarolták a fákat, ahol a kormányfő vejétől a sajtójelentések alapján nem túl messze álló cég egy, a hírek szerint az FBI által körözött arab milliárdosnak adta el a Postabank egykori székházát. Ahhoz kell a mélygarázs. Igaz, a közelben két mélygarázs is található, de azon már nem kaszálhatnak a kormányközeli cimborák, rokonok. Szerintem itt a lényeg: nem Orbán saját magának álmodott emlékműveiről vagy az árvízvédelemről, egyetembővítésről volt és van itt szó, kérem szépen. Sokkal inkább haveroknak szánt ingatlanfejlesztési, közpénzlenyúlási szándékok, magánérdekek ölik a budapesti fákat. A köz érdeke pedig a Fidesz vezére és udvaroncai szemében fabatkát sem ér. biharit@nepszava.hu VÉLEMÉNY NÉPSZAVA , 2016. ÁPRILIS 20., SZERDA A kerítésárus megtorpan FRISS RÓBERT frissr@nepszava.hu Hetek óta cincálja a német sajtó, miért is invitálta otthonába a 86 éves Helmut Kohl volt kancellár Orbán Viktort, akit nem fogadnak ugyan legfelső fokon Németországban, de aki a maga módján tartja lisszaboni ígéretét, s a németeknél kezdte eladni Brüsszel ellen meghirdetett menekültválság-kezelő tíz pontját. Megjelent itt minden: a diszkrét budapesti ötletből Kohl „csinál politikát”, mert menekültügyben nem ért egyet hajdani „politikai kislányával”, Angela Merkellel. Durvábban: Kohlnál az egészsége miatt sem világos, ki ad neki tanácsot, de a találka inkább rontja, mintsem erősíti Európa díszpolgárának tekintélyét. Aztán Orbán, a kerítésárus megtorpant. Kijött a volt kancellár oggersheimi otthonából, és azt mondta a Bildnek: „Erről a helyről is szeretném legjobb kívánságaimat küldeni a német kancellárnak. Magyarország és én, mint miniszterelnök kiállunk Berlin mellett, és támogatjuk Merkelt az aktuális európai kihívások leküzdésében olyan további kezdeményezésekkel, mint az akciótervünk” - utalt arra a Schengen 2.0 tervre, amit három napja Brüsszelnek szegezett, de amellyel most csak „hozzá kíván járulni a menekültkérdés megoldásáról szóló vitához”. Mert „nem az a kérdés, hogy segít-e Európa, hanem az, hogy milyen lehet a hatékony humanitárius segítség Európa részéről. A politikailag egyesült Európának pedig nincs alternatívája, ha tartósan meg akarjuk őrizni a békét és a szabadságot, és ha Európa felelősséget akar vállalni a világban”. Hosszan idéztük, magunk sem értjük, mi történt itt, mit mondhatott Kohl, de ilyen hátraarcot még a politika is ritkán él meg. Más kérdés, hogy meddig tart ki ez a pálfordulás, hogy megint nem azzal kell-e törődnünk, amit a kormányfő majd csinál, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, amit mondott. Nem csak az elemzők tátották el tegnap a szájukat. Viszont az biztos, hogy eltáthatta szegény Rétvári Bence államtitkár, aki lemaradva a deutschlandi gyorsról, végighazudta a keddi Magyar Idők hasábjait: 200 milliárdba kerülne a migránsok betelepítése az első évben az adófizetők pénzéből, ami a megélhetést, a szociális biztonságot, a magyarok munkahelyeit veszélyeztetné. Most aztán forgolódhat az ágyában szerencsétlen, igaz, bennünket jobban izgat, miben forgolódik a kormányfő. Egy tojással több GULYÁS ERIKA gulyase@nepszava.hu Sorra jelennek meg szívszorító történetek családok túlélésért folytatott küzdelméről. A többség ma már nem azt mutatja be, hogyan segíti a középkorú gyermek az özvegyen maradt, kisnyugdíjas édesanyját, dehogy! Épp arról szólnak, hogyan menti meg a mama aprócska pénze a munkanélkülivé vált fiát, netán annak egész családját az éhezéstől. De már nem sokáig tart ez a luxus! Idén januárban még „egekbe szökött” a nyugdíjemelés mértéke: az ellátások megemelése 1,6 százalékkal a százezer forint feletti nyugdíjaknál akár kétezer forintos havi többletbevételt is jelent, amiből egy nagy flakon mosószerre meg egy félkilós olcsó kávéra is futja. Tényleg jobban élnek a mi öregjeink! Hát persze, akinek eleve nem jut ilyen sok pénz, az kapott mondjuk 500-600 forintot, becsülje meg, hisz abból már vehet akár 18 tojást is olcsóbb piacokon. Abból meg egy kis lisztből sok finom tésztát süthet a családnak, és mindjárt nem éheznek a fiatalok sem. Még jó, hogy a kormány bejelentette, már csak ezt az évet kell kibírni, és olcsóbb lesz a tej, a tojás és a csirke farhát, ráadásul csökkentik az internethasználat díját és az éttermi számlákat is. Ez utóbbiak különösen kedvezően érintik a nyugdíjas tömegeket, olyan sokszor térnek be vacsorázni a sarki Aranyhalba. Nem is maradhat ez így - döntötte el a sok szociálisan érzékeny miniszter meg a mégiscsak falun felnőtt jó miniszterelnökünk. Magyarország olyan jól teljesít, hogy jövőre elég lesz az időseknek egy 0,9 százalékos történelmi léptékű nyugdíjemelés is, amely az áfacsökkentésekkel együtt már érezhető javulást hoz az életükben, még akkor is, ha semmit nem éreznek belőle. Ma a 2,7 millió nyugdíjas kétharmada kevesebbet kap a 120 ezer forintos átlagnyugdíjnál, ráadásul sok nagyon alacsony nyugdíjszerű ellátás van, ahol idén 300, 2017-ben 200 forintos többletet jelent havonta az emelés. A kispénzűek mindig rosszul járnak, egyre gyorsabban szegényednek, még akkor is, ha a hatályos törvények szerint ennyi jár nekik. Érdemes lenne elgondolkodni a következő kormányülésig, hogy ekkora nyugdíjakból ki fogja megfizetni az új szakápolási otthonokat, ha már kiszervezik őket az állami egészségügyből? NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Főszerkesztő-helyettes: SEBES GYÖRGY, SIMON ZOLTÁN ANDRASSEW IVÁN 1952-2015 • Vezető szerkesztő: BÍRÓ MARIANNA, RÓNAY TAMÁS • Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT,TÓTH JENŐ • Vezetőszerkesztő-helyettes: FRISS RÓBERT Szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS,TÖRŐ ANDRÁS, OLASZ ANDREA (online) • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Publicisztika: SOMFAI PÉTER Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ •Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA • Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés és marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu »Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a Magyar Posta Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/40-56-56-56 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 477-9008, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.mediaworks.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti