Népszava, 2016. április (143. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-20 / 92. szám

Harc a bringautak körül? N­em világos, miért támadott rá in­gerülten Tarlós István budapes­ti főpolgármester a fővárosi ke­rékpáros-közlekedésre, de abból a hangvételből, amit az általa a bicikli­­út-fejlesztés fő felelősének tekintett Vitézy Dáviddal szemben használt, ta­lán valamilyen személyes konfliktus­ra vagy rivalizációra gyanakodhat az ember. Ez esetben nem annyira prob­lematikus a helyzet, mintha az éles szóhasználatot a kerékpározás iránti ellenszenv váltotta volna ki. Kerékpá­rozásra ugyanis egy korszerű nagyvá­rosban szükség van. Elismerően kell megállapítani, hogy sok jó dolog történt ezen a téren. Ve­gyük példának a budai, Duna-parti kerékpárutat. Van néhány nagyon szép, igazán európai része, ilyen pél­dául a Batthyány tér és a Margit híd közötti szakasz vagy a Petőfi és a Rá­kóczi híd közötti rész (bár ez újabban egyre hepehupásabb). A közúti és a gyalogosforgalomtól elválasztva, két elég széles sávban gurulhatnak a bi­ciklisták - és gurulnak is - százával és ezrével. Fiatalok, idősebbek, csalá­dosak, kisgyerekesek, sportolók, fér­fiak, nők, bubisok és mountisok, trekingesek és kosszarvkormányúak. Szóval mindenféle emberek, teljes bé­kében. Ugyanakkor nagyon sok bos­­­szúságot okoz a Szabadság híd és az Erzsébet híd közötti rész, a Lánchíd és a Batthyány tér között is egy ideig a sétálók közé zúdul a kerékpáros-for­galom. Dél felé is szinte az autópálya-hídig jól kiépített, a forgalomtól védett ke­rékpárúton lehet haladni. Északon a Margit hídtól az Árpád hídig (leszámít­va a kerékpárosok elől érthetetlenül lezárt felüljárót) szintén biztonságban kerekezhet az ember. A Margit hídon külön kerékpársáv van. Igaz, kicsit szakadozott. Külön sávban mehetünk a Kiskörúton és az Andrássy úton, a pesti rakparton viszont hol van brin­­gaút, hol nincs. Szép és hasznos fejlesztési folyamat közepén vagyunk, persze átgondolat­lanságok, következetlenségek olykor megkeserítik az ember életét. Például a Hűvösvölgy felé vezető kerékpárút egyszer csak elfogy, és az ember kény­telen vagy a járdán, vagy a kocsik kö­zött tekerni, de a főváros alapvetően jó irányba fejlődött eddig, ha még nem is váltunk Berlinné vagy Amszterdam­má, ahol a város - többek között - ép­pen a fejlett kerékpáros-kultúrának köszönhetően sokkal élhetőbb, mint a túlzsúfolt, trombózisos déli metropoli­sokban, Rómában vagy Athénben. Nem érthető, miért vált hirtelen el­lenségessé a fővárosi vezetés. A brin­­gázás nemcsak egy alternatív közleke­dési eszköz, amely környezetkímélő és egészségfejlesztő, hanem egy alterna­tív életmód is. Más szemszögből látja az ember a világot egy kerékpár nyer­gében ülve, mint az autó volánja mö­gül. Majd a pszichológusok egyszer biztosan kikutatják, mi az oka, de ta­pasztalható, hogy az ember, ha városi kerékpáros, nem annyira veszekedős, anyázós, erőszakosan tolakodó fajta, mint amikor autót vezet. És ez a kü­lönbség, ha elég sokan bicikliznek életvitelszerűen, megváltoztatja az egész város hangulatát. Berlin, London, Amszterdam észa­kabbra fekszik nálunk, többet esik az eső és szinte folyton fúj a szél, mégis a közlekedők legalább egynegyede ke­rékpáron jár szinte mindenhová. Ezek­ben a nagyvárosokban a munkahely­lakóhely távolság is gyakran nagyobb, mint nálunk, mégis biciklin teszik meg sokan ezt az utat. Nagyon jól ki­ A bringázás nemcsak alternatív közlekedési eszköz, hanem egy alternatív életmód is épített bringaúthálózat segíti a közle­kedést, talán emiatt kisebbek a dugók, és toleránsabbak az autósok is. Egy li­berálisabb, emberközpontúbb, környe­­zetbarátabb, függetlenebb életforma kifejeződése a bicikli. Ha a kerékpáro­zást ilyen vagy olyan mondvacsinált ürügyekkel korlátozni kívánja a város­­vezetés, a liberális, környezetbarát, független életforma kibontakoztatása elé gördít akadályt. Természetesen volna a hivatalnak tennivalója, de az nem az akadályo­zás. Az például abszolút helyeselhető volna, ha a rendőrök megkövetelnék a bukósisak használatát, ha ellenőriz­nék, hogy van-e erős fényű lámpa a bringán elöl és hátul, hogy rendben vannak-e a fékek stb. Azt, hogy a bi­ciklisek ne veszélyeztessék a gyalogo­sokat, ha lehetséges, ne robogjanak a járdán, szintén meg kellene követelni, de persze csak akkor, ha egyébként volna kerékpárút. És jó lenne, ha sok helyen találnánk fedett kerékpártar­tót, ahol leláncolhatnánk a gépet, és nem a villanyoszlopokat kellene ere a célra használni. És esetleg legyenek lehajtók és felhajtók, tájékoztató táb­lák is. Az sem volna baj, ha a hatóság ellenőrizné, hogy azok az intézmények, amelyek magukat „kerékpárosbarát­nak” hirdetik (és nyilván különböző pályázatokon nyernek is ez okból tá­mogatást), csakugyan kerékpárosba­­rátok-e. Nekem vegyesek ezen a téren a tapasztalataim. Nem mondom, hogy minden bringá­zás konfliktusmentes, de azt állítom, hogy ezek a konfliktusok általában emberi hangnemben oldódnak meg. Én egy-egy Római-parti vagy akár csak Margitszigeti kirándulás után a kölcsönösen udvariasan és barátságo­san megoldott közlekedési helyzetek élményétől megerősítve gyakran azzal az érzéssel tolom be a bringatárolóba a gépet, hogy nyugodtabb és kiegyen­súlyozottabb ember lettem. De mindez semmi ahhoz, ha az em­ber úgy érzi: azt csinálhatom a vá­rosomban, amit szeretek csinálni, és nem úgy kell élnem, ahogy azt valami­lyen felsőbbség előírja számomra. Ez egy fontos értéke az életünknek. A fagyűlölők városa BIHARI TAMÁS A Kossuth tér lecsupaszításával kezdődött a kopár Magyarország program. Egy eszelős elképzelés jegyében úgymond vissza kellett állí­tani az 1944 előtti állapotokat. Ami persze csak ürügy volt, hogy el lehes­sen távolítani Károlyi Mihály, a „vörös” gróf szobrát. S vele ment több tucat árnyat adó fa is. Természetesen nem lett, nem is lehetett olyan az ország ta­lán legemblematikusabb tere, mint a Horthy-világban volt, mert például 70 évvel korábban nem volt a képviselők­nek föld alatti garázsa, sem látogató­központ, de a kisgyermekek és vakok számára meglehetősen veszélyes „vi­zesárok” sem létezett. Ma már viszont - néhány kivételtől eltekintve - a ha­talmas lombkoronát nevelő fák sem lé­teznek. A fagyülölő kormányzati indulato­kat azonban a Kossuth téri fanyűvés sem csillapította. Következett a Liget projekt, ahol villámgyorsan kivágattak tucatnyi fát, és ki tudja, még mennyi­re vár hasonló sors. Az indok éppen olyan eszement, mint a Kossuth tér esetében. A kormányfő azt álmodta, hogy a fák helyén múzeumi negyed­nek kell épülnie. Miért? Csak. Normá­lis országok normális miniszterelnökei arra törekszenek, hogy hazájuk fővá­rosának lehetőleg minél több zegét-zu­gát fedezze fel a hazai és külföldi tu­rista, így van ez Párizstól Londonig, Prágától Rómáig. A néhány kivétel - mint Berlin vagy Amszterdam eseté­ben - történelmileg alakult úgy, hogy viszonylag koncentráltan találhatók a fontosabb múzeumok, de ott is töre­kednek arra, hogy decentralizálják a látnivalókat. Budapesten Európa legpatinásabb közparkját akarják tönkretenni, és naponta változó számú és nagyságú múzeummal fenyegetik az egyre zsu­gorodó fővárosi zöldfelületek egyik leg­fontosabbikát. A Liget-rémálom pro­pagandájára egy Pasa parki haver majd’ 400 millió forintot tehet zsebre, amiből egy kertészmérnök szerint nagyvonalúan számolva is 800 elő­nevelt fát lehetne ültetni a Ligetben. Budapesten Európa legpatinásabb közparkját akarják éppen tönkretenni és két évig a fenntartásra is telne be­lőle. A fagyűlölet már elérte az Orczy­­kertet is. A köznyelvben csak „janicsár­képzőnek” titulált közigazgatási egye­tem bővítése címén vagy 130 fát vágat­na ki a fagyűlölő hatalom. Vérszemet kapott a saját bevallása szerint „kül­telki grundokon nevelkedett” főpolgár­mester is - állítását a modora igazolja -, és nagyjából 1500 fával végezne a Római-parton, hogy jó néhány enge­dély nélkül az ártérre épített hotel, ét­terem, lakóház tulajdonosát közpén­zen megvédje a Dunától. A Nádor térről se feledkezzünk meg, ahol már letarolták a fákat, ahol a kormányfő vejétől a sajtójelentések alapján nem túl messze álló cég egy, a hírek szerint az FBI által körözött arab milliárdosnak adta el a Postabank egykori székházát. Ahhoz kell a mély­garázs. Igaz, a közelben két mélyga­rázs is található, de azon már nem ka­szálhatnak a kormányközeli cimbo­rák, rokonok. Szerintem itt a lényeg: nem Orbán saját magának álmodott emlékművei­ről vagy az árvízvédelemről, egyetem­bővítésről volt és van itt szó, kérem szépen. Sokkal inkább haveroknak szánt ingatlanfejlesztési, közpénzle­­nyúlási szándékok, magánérdekek ölik a budapesti fákat. A köz érdeke pedig a Fidesz vezére és udvaroncai szemében fabatkát sem ér. biharit@nepszava.hu VÉLEMÉNY NÉPSZAVA , 2016. ÁPRILIS 20., SZERDA A kerítésárus megtorpan FRISS RÓBERT frissr@nepszava.hu H­etek óta cincálja a német sajtó, miért is invitálta otthonába a 86 éves Helmut Kohl volt kancellár Orbán Viktort, akit nem fogadnak ugyan legfelső fokon Németországban, de aki a maga módján tartja lissza­boni ígéretét, s a németeknél kezdte eladni Brüsszel ellen meghirdetett me­­nekültválság-kezelő tíz pontját. Megjelent itt minden: a diszkrét budapesti ötletből Kohl „csinál politikát”, mert menekültügyben nem ért egyet hajda­ni „politikai kislányával”, Angela Merkellel. Durvábban: Kohlnál az egész­sége miatt sem világos, ki ad neki tanácsot, de a találka inkább rontja, mintsem erősíti Európa díszpolgárának tekintélyét. Aztán Orbán, a kerítésárus megtorpant. Kijött a volt kancellár oggersheimi otthonából, és azt mondta a Bildnek: „Erről a helyről is szeret­ném legjobb kívánságaimat küldeni a német kancellárnak. Magyarország és én, mint miniszterelnök kiállunk Berlin mellett, és támogatjuk Merkelt az aktuális európai kihívások leküzdésében olyan további kezdeményezé­sekkel, mint az akciótervünk” - utalt arra a Schengen 2.0 tervre, amit há­rom napja Brüsszelnek szegezett, de amellyel most csak „hozzá kíván já­rulni a menekültkérdés megoldásáról szóló vitához”. Mert „nem az a kér­dés, hogy segít-e Európa, hanem az, hogy milyen lehet a hatékony huma­nitárius segítség Európa részéről. A politikailag egyesült Európának pedig nincs alternatívája, ha tartósan meg akarjuk őrizni a békét és a szabadsá­got, és ha Európa felelősséget akar vállalni a világban”. Hosszan idéztük, magunk sem értjük, mi történt itt, mit mondhatott Kohl, de ilyen hátraarcot még a politika is ritkán él meg. Más kérdés, hogy meddig tart ki ez a pálfordulás, hogy megint nem azzal kell-e törődnünk, amit a kormányfő majd csinál, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, amit mondott. Nem csak az elemzők tátották el tegnap a szájukat. Viszont az biztos, hogy eltáthatta szegény Rétvári Bence államtitkár, aki lemaradva a deutschlandi gyorsról, végighazudta a keddi Magyar Idők hasábjait: 200 milliárdba kerülne a migránsok betelepítése az első évben az adófizetők pénzéből, ami a megélhetést, a szociális biztonságot, a magyarok munka­helyeit veszélyeztetné. Most aztán forgolódhat az ágyában szerencsétlen, igaz, bennünket jobban izgat, miben forgolódik a kormányfő. Egy tojással több GULYÁS ERIKA gulyase@nepszava.hu S­orra jelennek meg szívszorító történetek családok túlélésért folytatott küzdelméről. A többség ma már nem azt mutatja be, hogyan segíti a középkorú gyermek az özvegyen maradt, kisnyugdíjas édesanyját, de­hogy! Épp arról szólnak, hogyan menti meg a mama aprócska pénze a munkanélkülivé vált fiát, netán annak egész családját az éhezéstől. De már nem sokáig tart ez a luxus! Idén januárban még „egekbe szökött” a nyugdíjemelés mértéke: az ellá­tások megemelése 1,6 százalékkal a százezer forint feletti nyugdíjaknál akár kétezer forintos havi többletbevételt is jelent, amiből egy nagy flakon mosószerre meg egy félkilós olcsó kávéra is futja. Tényleg jobban élnek a mi öregjeink! Hát persze, akinek eleve nem jut ilyen sok pénz, az kapott mondjuk 500-600 forintot, becsülje meg, hisz abból már vehet akár 18 to­jást is­­ olcsóbb piacokon. Abból meg egy kis lisztből sok finom tésztát süt­het a családnak, és mindjárt nem éheznek a fiatalok sem. Még jó, hogy a kormány bejelentette, már csak ezt az évet kell kibírni, és olcsóbb lesz a tej, a tojás és a csirke­ farhát, ráadásul csökkentik az in­ternethasználat díját és az éttermi számlákat is. Ez utóbbiak különösen kedvezően érintik a nyugdíjas tömegeket, olyan sokszor térnek be vacso­rázni a sarki Aranyhalba. Nem is maradhat ez így - döntötte el a sok szo­ciálisan érzékeny miniszter meg a mégiscsak falun felnőtt jó miniszterel­nökünk. Magyarország olyan jól teljesít, hogy jövőre elég lesz az időseknek egy 0,9 százalékos történelmi léptékű nyugdíjemelés is, amely az áfacsök­kentésekkel együtt már érezhető javulást hoz az életükben, még akkor is, ha semmit nem éreznek belőle. Ma a 2,7 millió nyugdíjas kétharmada kevesebbet kap a 120 ezer forin­tos átlagnyugdíjnál, ráadásul sok nagyon alacsony nyugdíjszerű ellátás van, ahol idén 300, 2017-ben 200 forintos többletet jelent havonta az eme­lés. A kispénzűek mindig rosszul járnak, egyre gyorsabban szegényednek, még akkor is, ha a hatályos törvények szerint ennyi jár nekik. Érdemes len­ne elgondolkodni a következő kormányülésig, hogy ekkora nyugdíjakból ki fogja megfizetni az új szakápolási otthonokat, ha már kiszervezik őket az állami egészségügyből? NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Főszerkesztő-helyettes: SEBES GYÖRGY, SIMON ZOLTÁN ANDRASSEW IVÁN 1952-2015 • Vezető szerkesztő: BÍRÓ MARIANNA, RÓNAY TAMÁS • Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT,TÓTH JENŐ • Vezetőszerkesztő-helyettes: FRISS RÓBERT Szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS,TÖRŐ ANDRÁS, OLASZ ANDREA (online) • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Publicisztika: SOMFAI PÉTER Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ •Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA • Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés és marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu »Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a Magyar Posta Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/40-56-56-56 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 477-9008, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.mediaworks.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti

Next