Népszava, 2018. február (145. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-03 / 29. szám
VÉLEMÉNY Cudar. Gondoltak-e rá, miért van az, hogy évszázadok óta itt állunk a vártán, és még mindig nem adatik meg nekünk, hogy végre letehessük a fegyvert, élhessük a dekadens Nyugat békés mindennapjait? A sors keze lenne? Alig hogy megérkeztünk a távoli Keletről, s csak épp hogy végignyilaztuk, romboltuk és raboltuk a Nyugatot, máris rendes keresztényekké lettünk, akik azóta is védik a keresztény Európát mindenféle muszlim/tatár-török és egyéb betolakodó hordák ellen. A Nyugat pedig ahelyett, hogy megköszönné nekünk, folyamatosan minket pécéz ki bűnbaknak. De szerencsénkre nemzeti kormányunk van, amely akár az ördöggel is szembeszáll, ha valahol, valaki, bárki magyar érdeket és érzelmet sértene. Most épp az ENSZ főtitkára a soros, ő játszik ellenünk a Soros-kottából, de mi akár az ENSZ- ből is kivonulunk, ha így követeli meg a magyar érdek. Szijjártó Péter miniszter azonnal meg is kongatta a vészharangot az ENSZ globális migrációs csomagjának terve láttán. hazug világ A dokumentum alapállítása nem felel meg a valóságnak - szögezte le azonnal. Ha az ENSZ február 5-én egy „migrációpárti” javaslatot ad ki, akkor Magyarország ki fog lépni a migrációs csomag tárgyalásáról - fűzte hozzá a külkereskedelmi testületté alakított magyar diplomácia vezetője, nem feledve megjegyezni, hogy meg kell erősíteni a határok védelmét, mert az utóbbi időben ismét szaporodnak a határsértések. Naponta illegális migránsok tucatjai, olykor százai próbálnak meg betörni az országba, mondta Szijjártó, és minden bizonnyal igaza is van. Szerdán lehetőségem volt hosszasan hallgatni a közmédia híreit, ahol félóránként hangzott el, hogy „ismét” 11 migránst tartóztattak fel, és hetet megakadályoztak abban, hogy magyar földre lépjen. Külügyminiszterünk biztosított, „írjon elő az ENSZ, amit akar, mi megvédjük Magyarország határait és a schengeni határokat”. És ha valaki attól tartott volna, hogy talán nem a legjobb dolog az egyetlen világszervezettel szemben is harcot indítani, azt megnyugtathatta miniszterelnökünk tegnap reggeli szokásos rádiós expozéja. Orbán Viktor elmondta, hogy az Antonio Guterres által vezetett ENSZ szerződéstervezete olyan, mintha kimásolták volna a Soros-tervből, de azért még nincs minden veszve, ugyanis „az ENSZ érték, csak nem szabad megengedni, hogy olyan elveket fogalmazzon meg, amelyek ellentétesek Magyarország érdekeivel”. Vagyis ez csak harc, nem pedig háború lesz a 193 tagállamot számláló világszervezet vagy inkább annak portugál főtitkára ellen. Vajon az utóbbi időben mi bajuk van ezeknek a portugáloknak velünk, magyarokkal? Még el sem feledtük igazán Tavarest és a jelentését, máris itt van a nyakunkon Guterres migrációs tervezete. Talán nem tetszik nekik, hogy Budapest nemcsak a világgal áll harcban, hanem hadilábon áll a diplomáciával, a jó modorral és a jóérzéssel is? Nos, az ilyesmi megesik, nem mindenki úri szalonokban nőtt fel. Különben is igazunk van, a világ cudar és hazug, valamint magyarellenes. De sebaj, csinálunk majd magunknak új szervezeteket, ha már mindegyikkel összevesztünk. GÁL MÁRIA Hol élünk? Hiába minden, már megint Soros nevet (igaz, még mindig nincs vége). Ezúttal a hatalom maga ábrázolta így, mert ezzel próbálja ultraellenszenvessé tenni (ha ugyan még lehet). Sátáni mosolya közben ráadásul átkarol négy ellenzéki politikust (mind a nép, a nemzet, de főleg a kedves vezető ellensége). Azoknak a kezében meg vágószerszám, nem is véletlenül, hiszen mind lebontanák a határzárat (persze Soros parancsára), így kampányol a Fidesz. Már nagyon közeledik a választás napja, bele kellett húzni. Ennyire telt. Aki elhiszi a propagandát, annak ez még vonzó is lehet. Csak a többieknek nem kellene komolyan venniük. Ám a plakáton szereplők és pártjaik már elkezdték bizonygatni, hogy amit róluk állítanak, az hazugság. Az is. Aki még igazán érdeklődik a politika iránt, az tudja. A maradékot meg úgysem lehet meggyőzni. Már sokszor elmondtuk, leírtuk, de nem lehet elégszer ismételni: a menekültügy, a migráció, a bevándorlás, a határzár, Soros és terve mind-mind ürügy. Arra szolgál, hogy az emberek minél jobban féljenek, és ne legyen kétségük, csak a jelenlegi hatalom képes őket megvédeni. Ha pedig ez még nem lenne elég, az újabb kormányzati ciklusra készülőket nyilvánvalóan felbőszítette, hogy szeretett vezérüknek kihívói lehetnek. Miniszterelnökjelöltnek tartják magukat, és abban bíznak, hogy április 8. után Orbán Viktor helyébe léphetnek. Ez már önmagában is skandalum. De ha ők ennyire merészek (netán vakok), akkor majd elveszik a kedvüket az ilyesfajta játékoktól. Nemcsak az említett plakáttal próbálják lejáratni őket, hanem mindennel és mindenütt. Tessék elolvasni a kormánypárti lapokat és portálokat, meghallgatni és megnézni a közszolgálatinak már csak csúfolt médiumok hírműsorait. Mindezen nevethetnénk mi is Sorossal. Ha nem volnánk nagyon szomorúak, hogy milyen országban élünk. A KASZA EGYENES N. KÓSA JUDIT NÉPSZAVA I 2018. február 3., szombat 19 Nagyra becsült diri bácsink azért tehette meg, hogy méltó vitapartnernek tekintsen minket, mert pontosan tudta, ami rajta múlt, ő elvégezte Diákparlament Nyolcvankettőben meglehetősen hangosra sikerült a gimnáziumunkban a diákparlament. Egymást követték a dühös felszólalások, szó az utált iskolaköpeny, a zsúfolt és pocsék menza, a nyelvi labor és a tornaterem kriminális állapota meg hogy miért kötelező az orosz, úgysem tanuljuk meg soha. Ma is előttem van, ahogy igazgatónk rezzenéstelen arccal jegyzetel, másnap meg jön az ukáz, hogy menjek az irodájába. Ott volt a többi nagyhangú is meg a diri és hat mázsa papír. - Parancsoljatok, a tanácsi rendeletek, az iskola költségvetése, a tanterv, az oktatási törvény és minden, ami kell - mondta széles mosollyal. - Most akkor segítetek nekem megfogalmazni a választ az összes fölvetésre, jó? Életem legtanulságosabb három napja következett, és nem csak azért, mert először láttam bele abba, hogyan működik a világ. A felelős vezetői magatartásról tanultam akkor nagyon sokat. Az igazgató, aki egyébként a korabeli Budapesten egyedülálló szabadságban nevelt minket, nem állt neki magyarázni, hol vannak a cselekvés korlátai - hagyta inkább, hogy mi magunk ismerjük fel őket. Manapság sokszor jut eszembe ez az élmény, és mindig arra jutok: nagyra becsült diri bácsink azért tehette meg, hogy méltó vitapartnernek tekintsen minket, mert pontosan tudta, ami rajta múlt, ő elvégezte. Amennyi abból a rendszerből kisajtolható, azt már a javunkra fordította. És nem véletlen az sem, hogy Orbán Viktornak esze ágában sincs leülni a Független Diákparlament fiataljaival. Mégis mit mondhatna nekik? Hogy van egy vízióm a jó oktatásról, az olyan, mint az én gyerekkoromban, a hetvenes években, amikor még rend volt a falusi iskolában, és teszek rá, hogy ez a XXI. század, a magyar oktatás pedig minden objektív mérce szerint egyre rosszabbul teljesít? Vagy hogy nem gondolok erről az egészről semmit, csak meg akarom úszni, hogy foglalkozhassak a focival? Vagy hogy kampány van, és megfogadtam, nem mondok semmi mást, csak hogy Soros meg migráns, most mit röhögtök? Ennél valóban sokkal egyszerűbb üzenni a Lázárral, hogy nem, és kész. Fiú a vonaton PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL z nem egy krimi, mint egy hasoncímű regény vagy film - bár nem kizárt, hogy egyszer azzá válik. Ez a fiú nem ül fel mindennap a vonatra, nem is figyel ki annak ablakán - mert akkor mást is látna, mint amit látni vagy láttatni akar. Ez a fiú belenéz a kamerába, úgy beszél hozzánk - mellette a hátizsákja önálló jeggyel utazik -, és azt meséli, hogy most Bécsbe megy. A migráció problémáját beszéli meg ifjú osztrák kollégájával, utazik hozzá, éppúgy, mint a nép egyszerű gyermekei. A fiú, ugye, tudják, kiről beszélek, nem mondja el nekünk, miért választotta a vasutat, de azt sem meséli el, hogy mellette ott fut, ki tudja, hány biztonsági emberrel, az a Volkswagen Transporter, amelyet itthon is használ, hogy mire megérkezik az osztrák fővárosba, ott várhassa a pályaudvaron a gazdáját. A fiú tehát, minden látszat ellenére, kicsit többet költ így az A látszat a fontos, az imidzs, a hátizsák, a kupé utazásra, mint amennyit normálisan kellene. Érthető persze: nem a spórolás a döntő szempont, hanem a látszat. Annak a látszata, hogy ő tényleg csak egy fiú, egy egyszerű, hétköznapi ember, egy közülünk, aki, ha kell, felül a vonatra, cipeli a batyuját, megeszik valamit az utcai árusok egyikénél, talán benéz a Mariahilferre is orkánkabátért. Ja, az már kiment a divatból. Szóval nem több ő senkinél, kicsit olyan, mint az Igazából szerelem című film angol miniszterelnöke, aki becsönget minden házba, hogy megtalálja a szerelmét. Ott, abban a filmben is csak az üzenet a fontos: lássák az emberek, milyen egyszerű, olykor esetlen, szerény az ő miniszterelnökük. És ki gondol ilyenkor arra, hogy minek az a vonat, ha amúgy is megy az autó? Ki gondol ilyenkor arra, hogy milyen ostoba a magyarázat („mert a vonat a vasútállomásra érkezik”)? A látszat a fontos, az imidzs, a hátizsák, a kupé, a legkisebb fiú elindul szerencsét próbálni képzete. Mai szóhasználattal élve úgy szólna a mese: a PR a lényeg. Mint ahogy minden területen ez a fontos. El kell adni azt a hitet, hogy veszélyben vagyunk, hogy csak és kizárólag a mi fiunk képes megmenteni az országot. El kell adni, hogy mindenki más csak a hatalmat akarja, valójában pedig átadná ezt az országot az idegeneknek. El kell adni, hogy mi nem vagyunk gazdagok, vagyonunk alig-alig gyarapodik, de ebben az országban mindenki előtt ott áll a lehetőség a jobb életre. Nem miattunk és nem általunk lesznek egyesek milliárdosok, csakis saját ügyességüknek köszönhetik, hogy napról napra előbbre tudnak jutni. Mert itt mindenki előtt nyitva áll ez az út, azért is ül most ez a fiú a vonaton, hogy rajtunk segítsen, a mi életünket tegye jobbá. Igen, mi elvagyunk ezzel a látszattal. Elhisszük a fiúnak, hogy azért ült vonatra, mert tényleg ugyanolyan, mint mi vagyunk. Elhisszük neki, a gyarapodása is olyan szerény mértékű, mint a miénk. És nem csodálkozunk azon, ha szinte megfenyegetik azokat, akik kételkedni mernek az őszinteségében. Csak azt nem értem, hogy mindezt miért kell közlemény formájában közzétenni. Hát volna olyan ember ebben az országban, aki kételkedni merne a fiú szavában? NÉMETH PÉTERE