Népszava, 2018. február (145. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-03 / 29. szám

VÉLEMÉNY Cudar. G­ondoltak-e rá, miért van az, hogy évszáza­dok óta itt állunk a vár­tán, és még mindig nem adatik meg nekünk, hogy végre letehessük a fegyvert, élhessük a dekadens Nyugat békés mindennapjait? A sors keze lenne? Alig hogy megérkeztünk a távoli Keletről, s csak épp hogy végignyi­­laztuk, romboltuk és raboltuk a Nyugatot, máris rendes kereszté­nyekké lettünk, akik azóta is védik a keresztény Európát mindenféle muszlim/tatár-török és egyéb be­tolakodó hordák ellen. A Nyugat pedig ahelyett, hogy megköszönné nekünk, folyamatosan minket pé­­céz ki bűnbaknak. De szerencsénkre nemzeti kor­mányunk van, amely akár az ör­döggel is szembeszáll, ha valahol, valaki, bárki magyar érdeket és ér­zelmet sértene. Most épp az ENSZ főtitkára a soros, ő játszik ellenünk a Soros-kottából, de mi akár az ENSZ- ből is kivonulunk, ha így követeli meg a magyar érdek. Szijjártó Péter miniszter azonnal meg is kongatta a vészharangot az ENSZ globális mig­rációs csomagjának terve láttán. hazug világ A dokumentum alapállítása nem felel meg a valóságnak - szögezte le azonnal. Ha az ENSZ február 5-én egy „migrációpárti” javaslatot ad ki, akkor Magyarország ki fog lépni a migrációs csomag tárgyalásáról - fűzte hozzá a külkereskedelmi tes­tületté alakított magyar diplomácia vezetője, nem feledve megjegyezni, hogy meg kell erősíteni a határok védelmét, mert az utóbbi időben ismét szaporodnak a határsértések. Naponta illegális migránsok tucat­jai, olykor százai próbálnak meg be­­törni az országba, mondta Szijjártó, és minden bizonnyal igaza is van. Szerdán lehetőségem volt hos­­­szasan hallgatni a közmédia híreit, ahol félóránként hangzott el, hogy „ismét” 11 migránst tartóztattak fel, és hetet megakadályoztak abban, hogy magyar földre lépjen. Külügyminiszterünk biztosított, „írjon elő az ENSZ, amit akar, mi megvédjük Magyarország határait és a schengeni határokat”. És ha valaki attól tartott volna, hogy ta­lán nem a legjobb dolog az egyetlen világszervezettel szemben is har­cot indítani, azt megnyugtathatta miniszterelnökünk tegnap reggeli szokásos rádiós expozéja. Orbán Viktor elmondta, hogy az Anto­nio Guterres által vezetett ENSZ szerződéstervezete olyan, mintha kimásolták volna a Soros-tervből, de azért még nincs minden veszve, ugyanis „az ENSZ érték, csak nem szabad megengedni, hogy olyan el­veket fogalmazzon meg, amelyek ellentétesek Magyarország érdekei­vel”. Vagyis ez csak harc, nem pedig háború lesz a 193 tagállamot szám­láló világszervezet vagy inkább an­nak portugál főtitkára ellen. Vajon az utóbbi időben mi ba­juk van ezeknek a portugáloknak velünk, magyarokkal? Még el sem feledtük igazán Tavarest és a jelen­tését, máris itt van a nyakunkon Guterres migrációs tervezete. Talán nem tetszik nekik, hogy Budapest nemcsak a világgal áll harcban, hanem hadilábon áll a diplomáciá­val, a jó modorral és a jóérzéssel is? Nos, az ilyesmi megesik, nem min­denki úri szalonokban nőtt fel. Kü­lönben is igazunk van, a világ cudar és hazug, valamint magyarellenes. De sebaj, csinálunk majd ma­gunknak új szervezeteket, ha már mindegyikkel összevesztünk. GÁL MÁRIA Hol élünk? H­iába minden, már megint Soros nevet (igaz, még mindig nincs vége). Ezúttal a hatalom maga ábrázolta így, mert ezzel próbálja ultraellenszenvessé tenni (ha ugyan még lehet). Sátáni mosolya közben ráadásul átkarol négy ellenzéki politikust (mind a nép, a nemzet, de főleg a kedves ve­zető ellensége). Azoknak a kezében meg vágószerszám, nem is véletle­nül, hiszen mind lebontanák a ha­tárzárat (persze Soros parancsára), így kampányol a Fidesz. Már na­gyon közeledik a választás napja, bele kellett húzni. Ennyire telt. Aki elhiszi a propagandát, annak ez még vonzó is lehet. Csak a többieknek nem kellene komolyan venniük. Ám a plakáton szereplők és pártja­ik már elkezdték bizonygatni, hogy amit róluk állítanak, az hazugság. Az is. Aki még igazán érdeklődik a politika iránt, az tudja. A maradé­kot meg úgysem lehet meggyőzni. Már sokszor elmondtuk, leírtuk, de nem lehet elégszer ismételni: a menekültügy, a migráció, a beván­dorlás, a határzár, Soros és terve mind-mind ürügy. Arra szolgál, hogy az emberek minél jobban fél­jenek, és ne legyen kétségük, csak a jelenlegi hatalom képes őket meg­védeni. Ha pedig ez még nem lenne elég, az újabb kormányzati ciklusra készülőket nyilvánvalóan felbőszí­tette, hogy szeretett vezérüknek kihívói lehetnek. Miniszterelnök­jelöltnek tartják magukat, és abban bíznak, hogy április 8. után Orbán Viktor helyébe léphetnek. Ez már önmagában is skandalum. De ha ők ennyire merészek (netán vakok), akkor majd elveszik a kedvüket az ilyesfajta játékoktól. Nemcsak az említett plakáttal próbálják lejá­ratni őket, hanem mindennel és mindenütt. Tessék elolvasni a kor­mánypárti lapokat és portálokat, meghallgatni és megnézni a köz­­szolgálatinak már csak csúfolt mé­diumok hírműsorait. Mindezen nevethetnénk mi is Sorossal. Ha nem volnánk nagyon szomorúak, hogy milyen ország­ban élünk. A KASZA EGYENES N. KÓSA JUDIT NÉPSZAVA I 2018. február 3., szombat 19 Nagyra becsült diri bá­csink azért tehette meg, hogy méltó vitapart­nernek tekintsen minket, mert pontosan tudta, ami rajta múlt, ő elvégezte Diákparlament N­yolcvankettőben meg­lehetősen hangosra sikerült a gimnáziu­munkban a diákparla­ment. Egymást követték a dühös felszólalások, szó az utált iskolaköpeny, a zsúfolt és pocsék menza, a nyelvi labor és a tornaterem kriminális állapota meg hogy miért kötelező az orosz, úgy­sem tanuljuk meg soha. Ma is előttem van, ahogy igazga­tónk rezzenéstelen arccal jegyze­tel, másnap meg jön az ukáz, hogy menjek az irodájába. Ott volt a többi nagyhangú is meg a diri és hat má­zsa papír. - Parancsoljatok, a taná­csi rendeletek, az iskola költségve­tése, a tanterv, az oktatási törvény és minden, ami kell - mondta széles mosollyal. - Most akkor segítetek nekem megfogalmazni a választ az összes fölvetésre, jó? Életem legtanulságosabb há­rom napja következett, és nem csak azért, mert először láttam bele abba, hogyan működik a világ. A felelős vezetői magatartásról tanultam ak­kor nagyon sokat. Az igazgató, aki egyébként a korabeli Budapesten egyedülálló szabadságban nevelt minket, nem állt neki magyarázni, hol vannak a cselekvés korlátai - hagyta inkább, hogy mi magunk is­merjük fel őket. Manapság sokszor jut eszembe ez az élmény, és mindig arra jutok: nagyra becsült diri bá­csink azért tehette meg, hogy méltó vitapartnernek tekintsen minket, mert pontosan tudta, ami rajta múlt, ő elvégezte. Amennyi abból a rend­szerből kisajtolható, azt már a ja­vunkra fordította. És nem véletlen az sem, hogy Orbán Viktornak esze ágában sincs leülni a Független Diákparlament fiataljaival. Mégis mit mondhatna nekik? Hogy van egy vízióm a jó ok­tatásról, az olyan, mint az én gyerek­koromban, a hetvenes években, ami­kor még rend volt a falusi iskolában, és teszek rá, hogy ez a XXI. század, a magyar oktatás pedig minden obj­ek­­tív mérce szerint egyre rosszabbul teljesít? Vagy hogy nem gondolok erről az egészről semmit, csak meg akarom úszni, hogy foglalkozhassak a focival? Vagy hogy kampány van, és megfogadtam, nem mondok sem­mi mást, csak hogy Soros meg mig­­ráns, most mit röhögtök? Ennél valóban sokkal egyszerűbb üzenni a Lázárral, hogy nem, és kész. Fiú a vonaton PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL z nem egy krimi, mint egy hasoncímű regény vagy film - bár nem kizárt, hogy egy­szer azzá válik. Ez a fiú nem ül fel mindennap a vonat­ra, nem is figyel ki annak ablakán - mert akkor mást is látna, mint amit látni vagy láttatni akar. Ez a fiú belenéz a kamerába, úgy beszél hozzánk - mellette a hátizsákja ön­álló jeggyel utazik -, és azt meséli, hogy most Bécsbe megy. A migrá­ció problémáját beszéli meg ifjú osztrák kollégájával, utazik hozzá, éppúgy, mint a nép egyszerű gyer­mekei. A fiú, ugye, tudják, kiről beszé­lek, nem mondja el nekünk, miért választotta a vasutat, de azt sem meséli el, hogy mellette ott fut, ki tudja, hány biztonsági emberrel, az a Volkswagen Transporter, ame­lyet itthon is használ, hogy mire megérkezik az osztrák fővárosba, ott várhassa a pályaudvaron a gaz­dáját. A fiú tehát, minden látszat ellenére, kicsit többet költ így az A látszat a fontos, az imidzs, a háti­zsák, a kupé utazásra, mint amennyit normáli­san kellene. Érthető persze: nem a spórolás a döntő szempont, hanem a látszat. Annak a látszata, hogy ő tényleg csak egy fiú, egy egyszerű, hétköznapi ember, egy közülünk, aki, ha kell, felül a vonatra, cipeli a batyuját, megeszik valamit az ut­cai árusok egyikénél, talán benéz a Mariahilferre is orkánkabátért. Ja, az már kiment a divatból. Szóval nem több ő senkinél, ki­csit olyan, mint az Igazából szere­lem című film angol miniszterel­nöke, aki becsönget minden házba, hogy megtalálja a szerelmét. Ott, abban a filmben is csak az üzenet a fontos: lássák az emberek, milyen egyszerű, olykor esetlen, szerény az ő miniszterelnökük. És ki gon­dol ilyenkor arra, hogy minek az a vonat, ha amúgy is megy az autó? Ki gondol ilyenkor arra, hogy mi­lyen ostoba a magyarázat („mert a vonat a vasútállomásra érkezik”)? A látszat a fontos, az imidzs, a há­tizsák, a kupé, a legkisebb fiú elin­dul szerencsét próbálni képzete. Mai szóhasználattal élve úgy szólna a mese: a PR a lényeg. Mint ahogy minden területen ez a fontos. El kell adni azt a hitet, hogy veszélyben vagyunk, hogy csak és kizárólag a mi fiunk képes megmen­teni az országot. El kell adni, hogy mindenki más csak a hatalmat akar­ja, valójában pedig átadná ezt az or­szágot az idegeneknek. El kell adni, hogy mi nem vagyunk gazdagok, vagyonunk alig-alig gyarapodik, de ebben az országban mindenki előtt ott áll a lehetőség a jobb életre. Nem miattunk és nem általunk lesznek egyesek milliárdosok, csakis saját ügyességüknek köszönhetik, hogy napról napra előbbre tudnak jutni. Mert itt mindenki előtt nyitva áll ez az út, azért is ül most ez a fiú a vona­ton, hogy rajtunk segítsen, a mi éle­tünket tegye jobbá. Igen, mi elvagyunk ezzel a lát­szattal. Elhisszük a fiúnak, hogy azért ült vonatra, mert tényleg ugyanolyan, mint mi vagyunk. El­hisszük neki, a gyarapodása is olyan szerény mértékű, mint a miénk. És nem csodálkozunk azon, ha szinte megfenyegetik azokat, akik kétel­kedni mernek az őszinteségében. Csak azt nem értem, hogy mind­ezt miért kell közlemény formájá­ban közzétenni. Hát volna olyan ember ebben az országban, aki ké­telkedni merne a fiú szavában? NÉMETH PÉTERE

Next