Népszava, 2020. április (147. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-03 / 80. szám

4 Nyitott mondat Igaz hazugságok Adam LeBor: Kossuth tér „A Magyar Világ általában stabil kormánypárti lap­nak számított. Dezsőffy Pál miniszterelnöksége idején az addig nagy hagyományú, tiszteletre méltó újság gyakorlatilag a kormány és a Szociáldemokrata Párt propagandaorgánumává züllött, amelyet alaposan tele­tömtek állami hirdetésekkel.” Végül is megértem, miért keserítette el a Magyar Nemzet kritikusát Adam LeBor krimitrilógiájának tavaly megjelent első, Nyolcadik ke­rület című kötete. Kap a propagandájára „az elmúlt tíz év” rendesen, sőt a teljes politikai elit és a magyar társa­dalom is tükörbe nézhet a bűnügyi történetekben. Még­sem gondolom, hogy ferde szemmel kellene néznünk a Kovács Baltazár gyilkossági nyomozó által felfejtett szövevényes világra és az abban fellelhető szellemes pa­rafrázisokra. Adam LeBor ugyanis, bár londoni, és általában a hét­végéket tölti (töltötte békeidőkben) a családjával Buda­pesten, szereti Magyarországot. És bizonyos értelemben jobban érti még nálunk is. Jó volna egyszer úgy szeretni és ismerni, mint ő, és engedtessen meg az „úgy”-ot nem az odaadás méterrúdjára feszegetnem. A brit író-külpo­­litikai újságíró szeretése ugyanis szerzői emelkedett­ségből, jótékony távolságból kap értelmet, ami kizárja a mi hazai elfogultságunkat, és élessé teszi nemzeti ka­­rakterológiánk olykor túlságosan elnéző gesztusait ma­ga­magunkkal szemben. „Ezeréves keresztény nemzet volnánk, vérzivataros évszázadokon át védtük Európát, rabigából rabigába hajtottan is kivívtuk a szabadságot, ne tessék nekünk belepofázni, kivel éljünk együtt, kivel meg kurvára ne” - valami ilyesmit harsognak marketing címén a határra állított hangszóróink. LeBorban nincs kincstári hazabeszéd, és ezt a men­­­nyei levegőt belélegezni: élet. Persze ez csak egy krimi, kitalált bűnügyi történet, amit valódi élménnyel forgathat pártállástól függetle­nül mindenki. Mert LeBor okos­ krimit írt, nem politikai pamfletet, interjúiban sem állít mást­­.Ugyanaz pepitá­ban”, Nyitott mondat, 2019. május 10.), botor is lenne a könyvének a menedzselését műfaj idegen tempóval ös­­­szezavarni. A trilógia helyszíne Magyarország, a 2015-ös mig­­ránsválság idején. Ami ezelőtt történt, hiteles történe­lem, s ami ezután, fikció. Az ország élén a múltból idesza­kadt korrupt rendszer áll, élén Dezsőffyvel, aki az országba özönlött/eresztett menekültáradat káoszát kihasz­nálva - akárha egy latin-amerikai banánköztársaságban volnánk, pedig hol van az ő Makójuk a mi Je­ruzsálemünkhöz képest­­ közel-ke­leti korrupciós botrányba keveredik. Külügyminisztere nemes egyszerű­séggel útlevélbizniszbe. Ilyen a piaci kereslet: iszlám szélsőségesektől ve­szik le a sápot a kincset érő dokumen­tumokért, és mindehhez a Csendőrség falaz. Egy agilis újságírónő borítja a bilit, Dezsőffy bukik, Bárdossy Réka érkezik. A közéleti fluktuáció persze hová is lökhet­né az országot, ha nem további bűntények­be, de persze ez is kitaláció, hogy fake newst ne mondjunk. A Kossuth tér ugyanebben a fülledt-zilált fertőben hömpölyög tovább a maga igényes, Budapest-bédekkerre emlékeztető részletgazdagságú megfigyeléseivel, a magyar néplelket árnyaló történelmi kitérőivel. A F­illér utcánál járunk, a Rózsadomb lábánál, ahol egy kuplerájban holtan találják Abdulláh an-Núri arab diplomatát. Kovács nyomozó borongós tekintet­tel fedezi föl a személyazonosságot, mert leesik neki, a halálesetet nem lehet exportálni a kupiból. Az arab férfi ugyanis a testvérének, az éjszakai élet nagyágyújának a bordélyházában lehelte ki a lelkét. A CEU (Közép-euró­pai Egyetem) akkoriban még ki nem ebrudalt képzésén diplomázó rendőr nagy politikai katyvaszban indul el a forró nyomon, de sikerét többen nem akarják, mint amennyien igen: magas körökbeliek vannak ellenlába­sai között. A fordulatos krimit a szerző bennfentessége teszi még izgalmasabbá: a politika boszorkánykonyháját ugyanúgy ismeri, mint a média kusza viszonyait, és ha­sonló beavatottsággal ír a városi cigányságról is. A trilógia befejező részét Margit híd címen keres­hetik majd a LeBor-rajongók. Mivel a filmes jogokat már értékesítették, előbb-utóbb mozgóképen is megis­merhetjük Kovács nyomozót és a valódi politikai fertő fikcióit. Ahogy a szerző által mottóul választott cigány mondás tartja: „nemcsak hazug igazságok vannak, ha­nem igaz hazugságok is” - és ezt ki ne tudná minálunk. (Ford. Kisantal Tamás. Kossuth Kiadó, 2020.422 o.) BALASSA TAMÁS Többféle megközelítés A gyerekirodalomról hosszú távon Áprilisban már teljes üzemmódban működnek a januárban alapított Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centurm (IGYIC) digitális platformjai. Honlap, blog és YouTube-csatorna összekapcsolt, egymásra hangolt tartalmai népszerűsítik a magyar nyelvű minőségi gyerek- és ifjúsági irodalom szerzőit és kiadványait, valamint segítik a pedagógusokat munkájukban, a szülőket a könyvválasztásban. Az intézmény vezetőjét, Harmath Artemisz irodalomtörténészt, egyetemi oktatót kérdeztük céljaikról, tapasztalataikról és további terveikről. RÁCZ I. PÉTER - Jelenleg rengeteg kiadó, intézmény kínál online olvasni­valót a kényszerű otthoni időtöltéshez. Az IGYIC célkitűzé­sei között viszont kezdetektől szerepelt a digitális tartalmak közzététele, a gyerekirodalommal kapcsolatos közösségi platform elindítása.­­ így van, és valójában korábbra terveztük az elstartolást, de szervezeti okokból némileg csúsztunk. Áprilistól viszont elindul az IGYIC honlapja, a MeseTerasz nevű YouTube-csa­­tornánk és a napi frissítésű MeseCentrum blogunk. A honla­pon a már lezajlott programjaink hang- és videofelvételeit is meg lehet majd hallgatni, tekinteni, és itt lesz megtalálható a folyamatosan épülő gyerekirodalmi adatbázisunk is. A blogon hétfőnként friss nagyinterjúk olvashatók ifjúsági és gyerekiro­dalmi szerzőkkel, illusztrátorokkal, ezenkívül kisebb-nagyobb terjedelmű kritikákkal, tanulmányokkal, szülőknek szóló isme­retterjesztő-tudományos érdekességek rovattal, valamint ré­gebbi gyerekkönyveket újraolvasó rovattal készülünk. Emellett podcastokkal, továbbá az újonnan megjelenő gyerekirodalmi kiadványokat beszélgetős formában recenzáló, 5-10 perces vi­­deokritikákkal találkozhatnak majd az online látogatók. A ke­vesebb reflektorfényt kapó, kisebb műhelyekre és szerzőkre is odafigyelünk. Ahogy nemcsak a könyvekre, az olvasásra, hanem a más médiumokon közvetített (nézés, hallgatás) irodalomra is, így például a kortárs versfeldolgozásokra, a különféle adaptációkra. - Mennyire lesz mindez interaktív? - Ezen a fórumon számítunk a hozzászólásokra, a kérdésekre, és a lehető leggyorsabban szeretnénk is válaszolni rájuk. Ezzel együtt célkitűzésünk, hogy a különböző programjainkon részt vevőket összekap­csoljuk egymással. Például, hogy az egyetemi kutatá­sok [Károlyi Gáspár Református Egyetem Bölcsészet­tudományi Kar (KRE BTK) gyerekirodalom szak - a szerk.] átáramolhassanak az akkreditált tanárkép­ző workshopunkba.­­ Számos, a minőségi gyermekirodalmat fókuszba helyező kísérlet volt az elmúlt évti­zedben, szervezetek, újságok, vitaestek, konfe­renciák révén, de aztán különösebb tartósabb fi­gyelem nélkül elhaltak vagy nem jutottak el a szélesebb közönséghez. Miben más az IGYIC, mik a céljai, és mennyiben vannak eszközei ezek eléréséhez? - Hosszú távú elképzelések nélkül nem működik a dolog, ezek hiányában nem lehet összekötni a különböző médiumo­kat, fórumokat, szakembereket. Az IGYIC terveinek megva­lósításához egyfelől a Petőfi Irodalmi Ügynökség szervezeti és anyagi támogatása adja a biztosítékot, ezért több évre előre kalkulálhatunk. Másfelől a már kialakított együttműködések a KRE BTK-val, a Magyartanárok Egyesületével, a Magyar Gye­rekkönyv Fórummal (HUBBY), kiadókkal és más műhelyekkel különféle projektekre, konferenciákra. És ez a kapcsolati háló folyamatosan bővül. - A szervezetileg szintén a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz (PIM) tartozó Mesemúzeummal milyen a munkakapcsolatuk? - Szorosabb kapcsolat akkor létesülhetett volna, ha melléjük költözünk, ám az IGYIC saját épülete az V. kerületben lesz, ad­dig vendégek vagyunk a PIM termeiben. A Mesemúzeum első­sorban a mesei hagyományokra építi programjait, míg nálunk inkább a kortársak, a friss kiadványok, az élő szerzők állnak a központban. De jövő tavasszal lesz közös programunk, Köny­veskert címmel, ahol a felnőttek és gyerekek párhuzamosan ve­hetnek majd részt foglalkozásokon. - Három sorozatot indítottak januárban: Vadlazac elneve­zéssel egy tematikus workshopot pedagógusoknak, könyvtáro­soknak; a Jön az író keretében személyesen lehetett a meghívott szerzőkkel beszélgetni; az Ócskavas vagy kincs? címűn pedig a XIX-XX. század magyar gyerekirodalmából vettek górcső alá egyet-egyet, például Defoe Robinsonját is. Milyen tapasztala­tokkal, tanulságokkal gazdagodtak? - Úgy láttuk, mivel az előadás- és a kerekasztal-sorozat a spe­ciális témáinál fogva kisebb közönséget vonz, érdemes bevonni egy részüket a workshopokba, a tanárok számára is elérhetővé tenni, podcast formájában. A Jön az író-esteket mindenképp szeretnénk majd vidéki és a határon túli iskolákba is elvinni. A Könyvtárellátóval sikerült is eddig szóbeli megállapodást kötnünk, hogy segítségükkel a könyveket kiszállíthassuk már előre az intézményekbe, hogy a gyerekek ne csak az íróval, de a szövegekkel is közvetlenül találkozhassanak, és az olvas­mányélményeik alapján tehessék fel kérdéseiket. A könyveket az iskola más osztályai is tudják azután használni a könyvtáru­kon keresztül. Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a beszélgetések so­rán az általános iskolások mennyivel aktívabbak a gimnazis­táknál, ők inkább csak a diskurzusok végén kapcsolódtak be az együttgondolkodásba. Ezért is ajánlott, ha a pedagógus, irodal­már moderátorok többféle megközelítéssel készülnek még kor­osztályon belül is, s az adott helyzethez alkalmazkodva tudják megszólítani a közönséget. - Édesanyaként közvetlen gyerekirodalmi kontrollcsoport­tal is rendelkezik. Vannak vitáik az olvasmányok, mesék kivá­lasztásában? - A fiaim között mindössze egy év a korkülönbség, így nem annyira számottevő a különbség a merítés tekintetében, mint más családoknál lehet. A nagyobb fiam jobban szereti a kalan­dos történeteket, a kisebb elfogadja a hétköznapi, úgynevezett gyerektörténeteket is, melyek lehetnek akár állatosak - ez a na­­gyobbnál kizáró tényező. Nála mindenképpen lovagi kihívások­nak kell megfelelniük a főhősöknek, és elvárás, hogy a gonosz a lehető leggonoszabb legyen. Most nőttünk ki a „minden este új mese”-korszakból - nem is tudom, hány ezernél jártunk már. Nemegyszer előfordult, hogy tesztként olyan könyvből olvas­tam fel, ami a következő programunk valamelyikéhez kapcso­lódott - hol sikert aratott, hol leszavazták, nekem mindegyik visszajelzés fontos volt. - Elcsodálkozott, ledöbbent vagy revideálta saját korábbi nézeteit - egy-egy felnőttként újraolvasott gyerekkönyv kap­csán milyen benyomásai támadnak? - Békés Pál A kétbalkezes varázsló regényéből készült mese­lemezt nagyon szerettem: fantasztikus, komolyan megszerkesz­tett szöveg, kitűnően működik. Ezek után meglepő volt, hogy a könyvben mennyire nyakatekert mondatok szerepelnek, egy gyerek számára szinte követhetetlenül - és a humora is egészen más volt. A feldolgozás esetében sikeresebbnek tűnik. Ellenben a Misi Mókus kalandjai vagy A Pál utcai fiúk jól működik ma is felnőttnek-gyereknek egyaránt. Ahogy családi olvasmányként, minden korosztály számára szórakoztató a Bors néni könyve is. Nemes Nagy Ágnes szereplőinek világa a témája és a látószöge miatt is izgalmas.

Next