Népszava, 2020. április (147. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-03 / 80. szám
4 Nyitott mondat Igaz hazugságok Adam LeBor: Kossuth tér „A Magyar Világ általában stabil kormánypárti lapnak számított. Dezsőffy Pál miniszterelnöksége idején az addig nagy hagyományú, tiszteletre méltó újság gyakorlatilag a kormány és a Szociáldemokrata Párt propagandaorgánumává züllött, amelyet alaposan teletömtek állami hirdetésekkel.” Végül is megértem, miért keserítette el a Magyar Nemzet kritikusát Adam LeBor krimitrilógiájának tavaly megjelent első, Nyolcadik kerület című kötete. Kap a propagandájára „az elmúlt tíz év” rendesen, sőt a teljes politikai elit és a magyar társadalom is tükörbe nézhet a bűnügyi történetekben. Mégsem gondolom, hogy ferde szemmel kellene néznünk a Kovács Baltazár gyilkossági nyomozó által felfejtett szövevényes világra és az abban fellelhető szellemes parafrázisokra. Adam LeBor ugyanis, bár londoni, és általában a hétvégéket tölti (töltötte békeidőkben) a családjával Budapesten, szereti Magyarországot. És bizonyos értelemben jobban érti még nálunk is. Jó volna egyszer úgy szeretni és ismerni, mint ő, és engedtessen meg az „úgy”-ot nem az odaadás méterrúdjára feszegetnem. A brit író-külpolitikai újságíró szeretése ugyanis szerzői emelkedettségből, jótékony távolságból kap értelmet, ami kizárja a mi hazai elfogultságunkat, és élessé teszi nemzeti karakterológiánk olykor túlságosan elnéző gesztusait magamagunkkal szemben. „Ezeréves keresztény nemzet volnánk, vérzivataros évszázadokon át védtük Európát, rabigából rabigába hajtottan is kivívtuk a szabadságot, ne tessék nekünk belepofázni, kivel éljünk együtt, kivel meg kurvára ne” - valami ilyesmit harsognak marketing címén a határra állított hangszóróink. LeBorban nincs kincstári hazabeszéd, és ezt a mennyei levegőt belélegezni: élet. Persze ez csak egy krimi, kitalált bűnügyi történet, amit valódi élménnyel forgathat pártállástól függetlenül mindenki. Mert LeBor okos krimit írt, nem politikai pamfletet, interjúiban sem állít mást.Ugyanaz pepitában”, Nyitott mondat, 2019. május 10.), botor is lenne a könyvének a menedzselését műfaj idegen tempóval összezavarni. A trilógia helyszíne Magyarország, a 2015-ös migránsválság idején. Ami ezelőtt történt, hiteles történelem, s ami ezután, fikció. Az ország élén a múltból ideszakadt korrupt rendszer áll, élén Dezsőffyvel, aki az országba özönlött/eresztett menekültáradat káoszát kihasználva - akárha egy latin-amerikai banánköztársaságban volnánk, pedig hol van az ő Makójuk a mi Jeruzsálemünkhöz képest közel-keleti korrupciós botrányba keveredik. Külügyminisztere nemes egyszerűséggel útlevélbizniszbe. Ilyen a piaci kereslet: iszlám szélsőségesektől veszik le a sápot a kincset érő dokumentumokért, és mindehhez a Csendőrség falaz. Egy agilis újságírónő borítja a bilit, Dezsőffy bukik, Bárdossy Réka érkezik. A közéleti fluktuáció persze hová is lökhetné az országot, ha nem további bűntényekbe, de persze ez is kitaláció, hogy fake newst ne mondjunk. A Kossuth tér ugyanebben a fülledt-zilált fertőben hömpölyög tovább a maga igényes, Budapest-bédekkerre emlékeztető részletgazdagságú megfigyeléseivel, a magyar néplelket árnyaló történelmi kitérőivel. A Fillér utcánál járunk, a Rózsadomb lábánál, ahol egy kuplerájban holtan találják Abdulláh an-Núri arab diplomatát. Kovács nyomozó borongós tekintettel fedezi föl a személyazonosságot, mert leesik neki, a halálesetet nem lehet exportálni a kupiból. Az arab férfi ugyanis a testvérének, az éjszakai élet nagyágyújának a bordélyházában lehelte ki a lelkét. A CEU (Közép-európai Egyetem) akkoriban még ki nem ebrudalt képzésén diplomázó rendőr nagy politikai katyvaszban indul el a forró nyomon, de sikerét többen nem akarják, mint amennyien igen: magas körökbeliek vannak ellenlábasai között. A fordulatos krimit a szerző bennfentessége teszi még izgalmasabbá: a politika boszorkánykonyháját ugyanúgy ismeri, mint a média kusza viszonyait, és hasonló beavatottsággal ír a városi cigányságról is. A trilógia befejező részét Margit híd címen kereshetik majd a LeBor-rajongók. Mivel a filmes jogokat már értékesítették, előbb-utóbb mozgóképen is megismerhetjük Kovács nyomozót és a valódi politikai fertő fikcióit. Ahogy a szerző által mottóul választott cigány mondás tartja: „nemcsak hazug igazságok vannak, hanem igaz hazugságok is” - és ezt ki ne tudná minálunk. (Ford. Kisantal Tamás. Kossuth Kiadó, 2020.422 o.) BALASSA TAMÁS Többféle megközelítés A gyerekirodalomról hosszú távon Áprilisban már teljes üzemmódban működnek a januárban alapított Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centurm (IGYIC) digitális platformjai. Honlap, blog és YouTube-csatorna összekapcsolt, egymásra hangolt tartalmai népszerűsítik a magyar nyelvű minőségi gyerek- és ifjúsági irodalom szerzőit és kiadványait, valamint segítik a pedagógusokat munkájukban, a szülőket a könyvválasztásban. Az intézmény vezetőjét, Harmath Artemisz irodalomtörténészt, egyetemi oktatót kérdeztük céljaikról, tapasztalataikról és további terveikről. RÁCZ I. PÉTER - Jelenleg rengeteg kiadó, intézmény kínál online olvasnivalót a kényszerű otthoni időtöltéshez. Az IGYIC célkitűzései között viszont kezdetektől szerepelt a digitális tartalmak közzététele, a gyerekirodalommal kapcsolatos közösségi platform elindítása. így van, és valójában korábbra terveztük az elstartolást, de szervezeti okokból némileg csúsztunk. Áprilistól viszont elindul az IGYIC honlapja, a MeseTerasz nevű YouTube-csatornánk és a napi frissítésű MeseCentrum blogunk. A honlapon a már lezajlott programjaink hang- és videofelvételeit is meg lehet majd hallgatni, tekinteni, és itt lesz megtalálható a folyamatosan épülő gyerekirodalmi adatbázisunk is. A blogon hétfőnként friss nagyinterjúk olvashatók ifjúsági és gyerekirodalmi szerzőkkel, illusztrátorokkal, ezenkívül kisebb-nagyobb terjedelmű kritikákkal, tanulmányokkal, szülőknek szóló ismeretterjesztő-tudományos érdekességek rovattal, valamint régebbi gyerekkönyveket újraolvasó rovattal készülünk. Emellett podcastokkal, továbbá az újonnan megjelenő gyerekirodalmi kiadványokat beszélgetős formában recenzáló, 5-10 perces videokritikákkal találkozhatnak majd az online látogatók. A kevesebb reflektorfényt kapó, kisebb műhelyekre és szerzőkre is odafigyelünk. Ahogy nemcsak a könyvekre, az olvasásra, hanem a más médiumokon közvetített (nézés, hallgatás) irodalomra is, így például a kortárs versfeldolgozásokra, a különféle adaptációkra. - Mennyire lesz mindez interaktív? - Ezen a fórumon számítunk a hozzászólásokra, a kérdésekre, és a lehető leggyorsabban szeretnénk is válaszolni rájuk. Ezzel együtt célkitűzésünk, hogy a különböző programjainkon részt vevőket összekapcsoljuk egymással. Például, hogy az egyetemi kutatások [Károlyi Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar (KRE BTK) gyerekirodalom szak - a szerk.] átáramolhassanak az akkreditált tanárképző workshopunkba. Számos, a minőségi gyermekirodalmat fókuszba helyező kísérlet volt az elmúlt évtizedben, szervezetek, újságok, vitaestek, konferenciák révén, de aztán különösebb tartósabb figyelem nélkül elhaltak vagy nem jutottak el a szélesebb közönséghez. Miben más az IGYIC, mik a céljai, és mennyiben vannak eszközei ezek eléréséhez? - Hosszú távú elképzelések nélkül nem működik a dolog, ezek hiányában nem lehet összekötni a különböző médiumokat, fórumokat, szakembereket. Az IGYIC terveinek megvalósításához egyfelől a Petőfi Irodalmi Ügynökség szervezeti és anyagi támogatása adja a biztosítékot, ezért több évre előre kalkulálhatunk. Másfelől a már kialakított együttműködések a KRE BTK-val, a Magyartanárok Egyesületével, a Magyar Gyerekkönyv Fórummal (HUBBY), kiadókkal és más műhelyekkel különféle projektekre, konferenciákra. És ez a kapcsolati háló folyamatosan bővül. - A szervezetileg szintén a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz (PIM) tartozó Mesemúzeummal milyen a munkakapcsolatuk? - Szorosabb kapcsolat akkor létesülhetett volna, ha melléjük költözünk, ám az IGYIC saját épülete az V. kerületben lesz, addig vendégek vagyunk a PIM termeiben. A Mesemúzeum elsősorban a mesei hagyományokra építi programjait, míg nálunk inkább a kortársak, a friss kiadványok, az élő szerzők állnak a központban. De jövő tavasszal lesz közös programunk, Könyveskert címmel, ahol a felnőttek és gyerekek párhuzamosan vehetnek majd részt foglalkozásokon. - Három sorozatot indítottak januárban: Vadlazac elnevezéssel egy tematikus workshopot pedagógusoknak, könyvtárosoknak; a Jön az író keretében személyesen lehetett a meghívott szerzőkkel beszélgetni; az Ócskavas vagy kincs? címűn pedig a XIX-XX. század magyar gyerekirodalmából vettek górcső alá egyet-egyet, például Defoe Robinsonját is. Milyen tapasztalatokkal, tanulságokkal gazdagodtak? - Úgy láttuk, mivel az előadás- és a kerekasztal-sorozat a speciális témáinál fogva kisebb közönséget vonz, érdemes bevonni egy részüket a workshopokba, a tanárok számára is elérhetővé tenni, podcast formájában. A Jön az író-esteket mindenképp szeretnénk majd vidéki és a határon túli iskolákba is elvinni. A Könyvtárellátóval sikerült is eddig szóbeli megállapodást kötnünk, hogy segítségükkel a könyveket kiszállíthassuk már előre az intézményekbe, hogy a gyerekek ne csak az íróval, de a szövegekkel is közvetlenül találkozhassanak, és az olvasmányélményeik alapján tehessék fel kérdéseiket. A könyveket az iskola más osztályai is tudják azután használni a könyvtárukon keresztül. Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a beszélgetések során az általános iskolások mennyivel aktívabbak a gimnazistáknál, ők inkább csak a diskurzusok végén kapcsolódtak be az együttgondolkodásba. Ezért is ajánlott, ha a pedagógus, irodalmár moderátorok többféle megközelítéssel készülnek még korosztályon belül is, s az adott helyzethez alkalmazkodva tudják megszólítani a közönséget. - Édesanyaként közvetlen gyerekirodalmi kontrollcsoporttal is rendelkezik. Vannak vitáik az olvasmányok, mesék kiválasztásában? - A fiaim között mindössze egy év a korkülönbség, így nem annyira számottevő a különbség a merítés tekintetében, mint más családoknál lehet. A nagyobb fiam jobban szereti a kalandos történeteket, a kisebb elfogadja a hétköznapi, úgynevezett gyerektörténeteket is, melyek lehetnek akár állatosak - ez a nagyobbnál kizáró tényező. Nála mindenképpen lovagi kihívásoknak kell megfelelniük a főhősöknek, és elvárás, hogy a gonosz a lehető leggonoszabb legyen. Most nőttünk ki a „minden este új mese”-korszakból - nem is tudom, hány ezernél jártunk már. Nemegyszer előfordult, hogy tesztként olyan könyvből olvastam fel, ami a következő programunk valamelyikéhez kapcsolódott - hol sikert aratott, hol leszavazták, nekem mindegyik visszajelzés fontos volt. - Elcsodálkozott, ledöbbent vagy revideálta saját korábbi nézeteit - egy-egy felnőttként újraolvasott gyerekkönyv kapcsán milyen benyomásai támadnak? - Békés Pál A kétbalkezes varázsló regényéből készült meselemezt nagyon szerettem: fantasztikus, komolyan megszerkesztett szöveg, kitűnően működik. Ezek után meglepő volt, hogy a könyvben mennyire nyakatekert mondatok szerepelnek, egy gyerek számára szinte követhetetlenül - és a humora is egészen más volt. A feldolgozás esetében sikeresebbnek tűnik. Ellenben a Misi Mókus kalandjai vagy A Pál utcai fiúk jól működik ma is felnőttnek-gyereknek egyaránt. Ahogy családi olvasmányként, minden korosztály számára szórakoztató a Bors néni könyve is. Nemes Nagy Ágnes szereplőinek világa a témája és a látószöge miatt is izgalmas.