Népszava, 2020. június (147. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-19 / 142. szám
NÉPSZAVA 2020. június 19., péntek Mire megvénülnek Köztudott, hogy a tömeges társadalmi mozgások nem vezethetők vissza egyetlen okra. A társadalmi környezet és az egyéni élethelyzetek bonyolult kölcsönhatásai határozzák meg a fiatalok életlehetőségeit és céljait is. Már az 1968-ban Békés megyében végzett, Losonczi Ágnes által vezetett akadémiai életmódkutatás is megállapította, hogy megszakadt a generációk közötti tudásátadás évezredes mechanizmusa. Gazsó Ferenc és mások későbbi vizsgálatai már azt is jelezték, hogy nem egyszerűen a „szokásos” feszültségekkel kísért folyamatok zajlanak, hanem komoly törésvonalak születtek a generációk között. A rendszerváltás kiélezte a társadalomban a generációs ellentmondásokat is. Az ezt vizsgáló kutatók, például Bauer Béla és munkatársai már a generációs újratermelődés egészét veszélyeztető „szükségállapot” kialakulását vélelmezték. A gyulai fiatalok körében végzett vizsgálatom a 2010 előtti gazdasági válság nyomán kialakult viszonyokat kutatta, a kérdőíves lekérdezés 2010 második felében történt. Egyik legfontosabb következtetése, hogy a gazdasági-társadalmi változások közvetlen hatásaikat elsősorban a családon belül fejtik ki, a megváltozott élethelyzetek „öröklődnek át” a következő generációkra. A fiatalok helyzetéből következtetni lehet arra, hogy milyen társadalmi problémákkal kell majd szembenézniük, és milyen lehetőségeik vannak a társadalmi felemelkedésre. A különböző társadalmi helyzetben lévő három vizsgált ifjúsági csoport tagjainak többsége 2010-re már megtapasztalta családjának és A Fidesz hatalomra kerülése után a totális „elitváltás” megnyitotta az utat az új generáció egy részének soha nem remélt gyors felemelkedése előtt saját helyzetének romlását. Másmás szinten, de mindegyikben megfogalmazódott a „lehetőséghiányos” élet felismerése, a csalódottság és a hatalmon lévő elit elutasítása. A sajátos magyar út felemelkedési esélyeivel biztató Fidesz iránti bizalom szinte kizárólagossá vált (78,6 százalék) a fiatalok körében. A szerteágazó információkból megállapítható, hogy a gazdaság újraszerveződésében tovább fokozódó területi hátrányok között a fiatalok jelentős csoportjai „megrekedtek” az önálló életvitel, a családalapítás felé vezető úton. A szegények - főként a külterületeken élők - lényegében „röghöz kötötté” váltak. (A vizsgálatban részt vett 18-29 éves fiatalok 72 százaléka szüleivel vagy nagyszüleivel élt, egy részük anyagi kényszerűségből.) Mivel a családok jelentős része nem volt képes megteremteni gyermekei számára az önálló életkezdet anyagi lehetőségeit, a családalapítás helyett az átmeneti jellegű élettársi viszonyok, a gyermekvállalás elhúzódása, a kiszámíthatatlan és tervezhetetlen életutak váltak jellemzővé. Új kategóriaként jelent meg a fiatal felnőtt eltartottak csoportja, amelyiknek minden energiáját elsorvasztotta az önálló élet feltételeinek a megteremtése, a nagyarányú munkanélküliség, az alacsony bérek és az egyre súlyosabb kiszolgáltatottság. Helyzetüket tovább bonyolította, hogy ez a generáció már iskolázottabb volt a szüleinél, és részesévé lett a világon megindult információs forradalomnak - láthatta, hogyan élnek a fiatalok jólétben és szabadságban a fejlett országokban. A vágyott életlehetőségeket (tanulás+munka+család) azonban az elmaradott vidékeken, ebben az instabil világban nem lehet elérni - csak egyötödük gondolta úgy, hogy a sorsa idővel itt is jobbá válik. Még az egyetemisták fele is lehetőségként számolt a külföldi munkavállalással, mert az egysíkú gazdasági struktúra nekik sem teremtett valódi perspektívákat. A Fidesz hatalomra kerülése után az élet minden területére kiterjedt totális „elitváltás” megnyitotta az utat az új generáció egy részének soha nem remélt gyors felemelkedése előtt. Ennek alapjává azonban nem a szakmai felkészültség, hanem a politikai elkötelezettség vált. Egy évtized alatt birtokba vették az állam és a közélet valamennyi fontos pozícióját, amit minden körülmények között megőriznek. A Fideszben csalódottak egy része a Jobbik felé fordult, ettől a párttól remélték helyzetük javítását. A fiatalok többsége azonban más útra kényszerült. Mivel a hazai kapitalizmus 2010 után tovább növelte az életesély területi különbségeit és a kiszolgáltatottságot, a vidéki falvakban és kisvárosokban élő fiatalok számára a szabaddá vált nyugati munkavállalás lett a leginkább járható, legbiztosabbnak tűnő lehetőség saját életük feltételeinek megteremtésére. Ez lett az a „szelep”, amely levezette a robbanással fenyegető társadalmi feszültségeket, de hosszú távon nem jelentett és jelent megoldást a vidéki társadalom számára, amely az „újraépült múlt” béklyójában vergődik. Változások csak akkor lehetnek, ha olyan fejlesztések mennek végbe, amelyek dinamizálni-modernizálni képesek a gazdaságot és a vidék társadalmát, elfogadható életminőséget teremtenek. Lehet, hogy ez már elkésett - nincs olyan nagyszámú, fiatal, jól képzett és aktív nemzedék, amely vidéken is megteremtené a maga emberhez méltó új világát. A másik lehetőség egy olyan modernizációs rendszerváltás, amilyen az 1970-es években, a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésekor történt. Most az élet minden területét átfogó digitalizáció teremt olyan versenyhelyzetet, amelyben kiválasztódnak és kiemelkednek azok a fiatal tehetségek, akik a mostani központi parancsnoklási rendszerben „szükségtelenek”, vagy képességeik rejtve maradnak. Egy ilyen átalakulás emelheti fel az új generációt a nemzet jövőjének építőjévé. DR.ROZSNYAI KATALIN PhD, Szent István Egyetem, Gyula Menekültek a lábam alatt Nem tudom elfelejteni a pesti utcákon meztelen háttal a forró aszfalt felett térdeplő, naptól barnára égetett férfiakat, akik egy fából készült kézialkalmatossággal simítgatják az olvadt szurkot a járda kijelölt keretébe. Nagyon nehezen tudom elfelejteni őket, pedig nagyon szeretném, hogy végre rendesen aludjak éjszaka. (Anyám nekem is könnyű álmot ígért a Kékgolyóban írt búcsúlevelében, bár tartok tőle, hogy ötvennégyben is csak a csalfa, vak remény, kit teremt magának a boldogtalan, ígérhetett derűs jövőt Magyarországon egy gyereknek.) Annál a vállalatnál dolgoztam ötven éve néhány hónapig, amelyik a napon égő sereget messzi falvakból, városokból felszívta, éhbérért alkalmazta, a főváros utcáin térdepeltette, hogy a bús pesti népnek legyen talpához simuló felület a lába alatt. Néhány hónapig velük laktak egy boltból kialakított munkások, az utcán térdelők voltak a sok magyar menekülthullám egyik legnyomorultabb hadteste szálláson, emeletes vaságyak, apró konyha, egy zuhany, étkezőasztal tíz személyre, és az örökké lehúzott redőnyök a kirakaton. Tűzoltó utca 33. Menekültekről beszéltek, polgártársak? Nos, ők, az utcán térdelők voltak a sok magyar menekülthullám egyik legnyomorultabb hadteste. Menekültek a téeszesítés, a vidéki munkanélküliség, a szétrobbantott közösségek lopakodó nyomora és lelki leromlása elől. Menekültek a nyílt és rejtett erőszak fenyegetése elől. Talán maguk sem tudták, mi elől. Csak azt tudták, miért? Kenyérért. Az egyik roma brigád, ismertem őket, hajnali fél négykor kelt a Jászságban. Négy után indult a busz. Hat előtt Pesten voltak. Fél hét hétkor már térdepeltek. Délután négykor indultak haza, hatkor otthon voltak. Ma már nemigen él közülük senki. Megette a tüdőt, szétszaggatta az ereket a forró anyag. Nyáron hátukon láng, télen jég, mellükön tűz. Vajon ma mit csinálnak a gyerekeik, ha élnek még? S az unokák? Ők is menekülnek? Nem csak a puskákkal, tankokkal, repülőkkel vívott háború a háború. Nem csak leomló házfalak, elvadult katonák, taposóaknák ölnek. Nem csak a távoli országból menekülő idegenek a hontalanok. Mindenki emigráns, aki szűkebb-tágabb hazájában nem tud megélni, vagy csak nyomorult páriaként. És a szűkebb hazámból, Szabolcsból és a többi elesett vidékről Pestre húzódó légiók ilyenek voltak. Patetikus vagyok? Egy Krúdy kellene, hogy pátosz nélkül, de mégis szívbe lépve szóljon a menekültek örökké vándorló seregéről. Vagy egy Esterházy, hogy szúrós szlogenjeivel telibe találjon. Üldözöttek voltak? Ha úgy vesszük... Menekültek? Az biztos. Tegnap ők, ma testvéreink, holnap mi, holnapután ti. Az a régi-régi kép nem hagy aludni. A forró aszfalt felett félmeztelen férfiak, magyar menekültek görnyednek. Verítékük, vérük a szurokba csepeg. Azon taposunk most. NÓGRÁDI GÁBOR író Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM // Őszintén Amikor már a vízcsapból is a Trianon-kesergő folyt, üdítő volt olvasni a Népszava június 6-i Szép Szó mellékletében azt a több mint fél tucat korrekt elemzést, visszaemlékezést, amely Trianon kapcsán készült. Ez a melléklet telitalálat volt, hiszen rávilágított arra, hogy Trianon nem 100 éve, 1920. június 4-én kezdődött, hanem akkor zárult le. Ezt a hétvégi mellékletet kötelező olvasmánnyá tenném Áder János, Kövér László és még jó néhány kormánypárti politikus számára, de a történelemtanárok szakirodalmában is ott lenne a helye. Természetesen nekem is fáj, és igazságosnak sem tartom a trinoni döntést, de a másra mutogatás helyett éppen ideje lenne a „nemzeti elitünk” múltunkat és jelenünket érintő, őszinte önvizsgálatának. VÖRÖS ISTVÁN Baklövés Bár a Népszava máshogy értelmezte az eseményeket, a szlovák kormányfő meghívott magyarok előtt tartott Trianon-megemlékezésén minden kompetens vélemény szerint sokkal inkább a memorandumot neki átnyújtó MKP-s Őry Péter hibázott, mintsem Igor Matovic. Ugyanis nem tájékoztatták előre a miniszterelnököt a szándékukról. Ez diplomáciai baklövés. Nem konzultáltak előtte senkivel, a Most-Híd és a PS Magyar Platform vezetőivel sem. Ez lehet óvatosság is, de inkább önteltség. Nem a hivatalos ceremónia részeként nyújtották át a memorandumot, hanem az utána következő beszélgetés közben. Ez már faragatlanság. Lényegében a szlovákok 1861-es - magyaroknak címzett - memorandumának átiratát nyújtották át, felcserélve benne a „szlovák” és a „magyar” szavakat. Ez pedig vagy goromba stílustalanság, vagy tudatos provokálás. VICTOR ANDRÁS Kérdés Ezt kérdeztem Járóka Líviától, aki fideszes, roma, és az Európai Parlament alelnöke, miről szokott beszélgetni párttársával, Bayer Zsolttal, aki szerint „a cigányok kiirtandó állatok, és ha elütsz egy cigány gyereket, ne állj meg, hanem hajts tovább”? Kíváncsi vagyok a válaszra. LOVAS TAMÁS Konzultáció Vajon hányan küldik vissza a nemzeti konzultáció kérdőíveit a nyolcmillió választásra jogosult közül?Kapunk-e valaha is értékelést a visszaküldött kérdőívekről? Hányan küldik el Orbánt a melegebb éghajlatra, csak ezért visszaküldve a papírt? (Mint a néni a tévében, amikor a visszaépített 13. havi nyugdíjról kérdezték: „ezek hülyének néznek bennünket”.) Vagy csak cinikusan röhögnek egyet, hisz kit érdekel a manipulatív kérdésekre adott válasz? A politika természetesen nem itt, hanem a Várban lévő Karmelita irodaházban dől el. Tudják, ahol ebédre egy gulyásleves 380 forint a Gundel tálalásában. MIKULÁS FERENC Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelanepszava.hu