Népszava, 2020. június (147. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-26 / 148. szám

- 2020. június 26., péntek Nyitott mondat A Népszava irodalmi melléklete a Vasárnapi Hírek szerkesztőségétől Bámutor elszabadulhat az őrület Cserna-Szabó András házassági és nemzeti válságokról Van, aki némafilmeket néz, van, aki revíziós elképzeléseit engedi szabadjára, vagy éppen vad szexpartikba veti bele magát, de előkerülnek a balták is - és ott van még Bingó, a nyúl... Cserna-Szabó András új, Extra Dry című regényében, miközben történetek sokasága ágazik el és össze, családok mennek tönkre, szinte végig szól a zene, hol Mozart, hol relaxációs tibeti sustorgás, hol trash metal. RÁCZI­ PÉTER Még az új regénye, az Extra Dry megjelenése előtt, a trianoni évfordulóra kijött Fehér Rená­tával közös szerkesztésében egy irodalmi anto­lógia, Nézzünk bizakodva a múltba! - alternatív Trianon címmel. Milyen ötlet alapján kérték fel a 11 kortárs magyar szerzőt a szereplésre? - Ez a Hévíz folyóirat és a Cser Kiadó közös sorozatának második darabja. A másik forrada­lom - alternatív ötvenhat című antológia négy éve jelent meg az ’56-os forradalom 60. évfor­dulójára. Nagy sikere volt, románra is lefordítot­ták. Ezúttal is el akartuk kerülni a megszokott megemlékezési formákat, inkább játékosan, az írói képzeletet megmozgató, csavaros módon közelítettünk a témához, az alternatív történe­lem, az ukrónia, azaz a múltba vetített utópia, a „mi lett volna, ha...” feltevéséből kiindulva. Tria­non kényes kérdés, mert politikailag végletesen megosztja az embereket. Ahogy a korábbi kö­tetnél is történt, most is a talán leghumorosabb novella illusztrációja került a borítóra. Akkor a Szécsi Noémi novelláját alapul vevő női ruhába bújt, menekülő Rákosi, akit az elbeszélésben az orosz katonák egy tankra fektetve megerősza­kolnak. Most Kácsor Zsolt írása nyomán a III. Péter néven uralkodó Esterházy Péter látható a könyv elején, akinek a nagyapját még 1918-ban felkérik dinasztiaalapító királynak, ám az unoka 1978-ban lepaktál a Nyugatot szerkesztő Petri Györggyel és Hajnóczy Péterrel, és elbeszélést közöl a lapban, mire a királyi család szövegírója felháborodásában levelet ír neki. Az irodalom magas szintű játék, aminek lételeme a szabályok felrúgása, a szobrok ledöntése...­­ Az Extra Dryban szerepel egy figura, az erdélyi származású temetőcsősz, Kuli, akiről kiderül, hogy szabadidejében egyenruhába búj­va a szobája mélyén, térképek előtt újra és újra lejátssza, hogyan venné vissza az elcsatolt terü­leteket. Hogy látja, Erdélyben például ma men­­nyire komoly ez a sérelmi viselkedés? - A trianoni traumát nagyon nehéz egyetlen igazság szempontjából nézni. Kezdve azon, hogy az igazság nem történelmi fogalom. Semmi nem volt igazságos, se a honfoglalás, se a nagy fran­cia forradalom, se a fáraók uralkodása. Ráadá­sul minden kornak más a morálja, az igazsága, visszatetsző lenne a mi mai vélt igazságunkat visszavetíteni. Ráadásul nagyon sok Trianon van. Romsics Ignác egyik, Trianonról és a holo­­kausztról szóló esszéjében olvasható, hogy pél­dául a zsidó származású magyaroknak egészen mást jelent 1920, a diszkriminációk és a jogvesz­tések kezdőpontját. De még a saját családomon belül is teljesen más a trauma megélése és foka. A család apai ága kolozsvári, az anyai szentesi. Az apai nagyapám 1914-ben született Kolozsváron. Az apám egyéves volt 1944-ben, mikor elfog­lalták a várost a szovjetek. Egy tehervonaton, a kukoricahalom tetején menekültek Hódmező­vásárhelyre, így úszta meg nagyapám, hogy az Urál déli lábaihoz vigyék málenkij robotra. Soha többet nem beszélt Erdélyről, és soha nem ment vissza, miközben beutazta új­ságíróként a fél vilá­got. Elnémult, végleg. Szentes Trianon-élménye egész más. 1920 januárjában, amikor Apponyiék kimentek végre Párizsba, és megkapták a béke­tervezetet, Szentes még román megszállás alatt volt. Féktelen mulatság vette kezdetét, mert ad­dig a románoktól úgy tudták, hogy Románia a Tiszáig fog érni, belőlük meg román határváros lesz. Amikor megtudták, hogy mégsem, kitört az eufória, kinyitott a korcsolyapálya, a mozik új filmeket tűztek műsorra, bálokat rendeztek egymás után. És ez csak egyetlen család kétféle Trianonja. Ha a Monarchia más nemzeteit néz­zük, ott a mienkétől gyökeresen különböző Tria­nonokra lelünk, ami nekünk bukás, másoknak nemzeti egyesülés.­­ Míg a két évvel korábbi regénye, Az abbé a fejével játszik szerkezete a bunueli filmek tech­nikáját követve ágyazta egymásba az akár ön­álló elbeszélésekként is olvasható novellákat, az Extra Dry ehhez a kavalkádhoz még az opera buffa hadarás modalitását is hozzátársítja. Bel­ső késztetés vagy a már elkészült szövegek kon­­vergációja mentén íródott regénnyé az új kötet? - Mindig az alapanyag dönt a műfajról, nem én. Előbb-utóbb észreveszem, hogy az éppen íródó szövegeim össze- vagy széttartanak. Ha egyes szövegek egymás felé haladnak, akkor kezdődik a munka másik fele, az összekapcso­lásuk regénnyé. Az Extra Dry szerkezete jóval kevésbé széttartó, nem annyira véletlenszerű és parodisztikus, mint az Abbéé, a klasszikus re­gényszerkezethez közelít: kevesebb szereplővel dolgozik, van főszála a két hét alatt játszódó tör­ténetnek, a témája is könnyebben behatárolható: kvázi egy (vagy több) családregény vége. - Miért foglalkoztatta a családok széthullá­sának bemutatása? - A házasság intézményét több száz (ezer?) évvel ezelőtt elsősorban fajfenntartási és gaz­dasági megfontolások mentén találták fel, és működött is a maga módján jó ideig, még ha a mai igazságérzetünknek túlságosan is patriar­chális módon. Ám később ebbe az ódon szerke­zetbe - az igények megváltozásával - bele akar­tuk gyömöszölni a szerelmet, a boldogságot, az egyenlőséget, a szabadságot, az önmegvalósí­tást stb. is, aminek következtében a gépezet, ha nem is mondta be teljesen az unalmast, de lát­hatóan igen gyakran meghibásodik, nem bírja a nyomást. Ma már ott tartunk, hogy többször nem működik, mint ahányszor működik. Az alapvető hiba szerintem, hogy a megváltozott igényekre nem egy új szövetséget találtunk fel, hanem egy régit erőszakoltunk meg új kívá­nalmainkkal. Rengeteg ilyen kattogó, füstölő, lángoló házassági gépezetet látok magam kö­rül, néha a házastársaknak sikerül sértetlenül kimenekülniük, olykor azonban a lángokba vesznek. Jó néhány felrobbant embert isme­rek (férfit és nőt egyaránt), ilyen Aladár is a re­gényemben. Olyanok, mint a Michael Douglas alakította szereplő az Összeomlás című film­ben. Mindannyiunkban ott van az őrület, ami bármikor elszabadulhat. - Ön is elvált, tapasztalja magán az úgyneve­zett életközepi válság jeleit, van bakancslistája, mit szeretne mindenképpen megélni még? - Én furcsán fejlődöm, nem lineárisan, ha­nem összevissza, például csak 12 éves koromban tanultam meg olvasni, de 23 éves voltam, mikor már gyerekem született, jelenleg is jelentős ko­molyságdeficitem van, sok mindenben nem tud­tam felnőni, miközben sok szempontból koravén vagyok. A válságot inkább magam körül látom, az élet minden területén. Az a gyanúm, hogy egy egyszer­re kétségbeejtő és gyönyörű civi­lizáció omlik össze körülöttem. Úgy nézem, ahogy egy csinos naplementét, kezemben hideg sör, nagy terveim nincsenek, íróilag egyébként meglehetősen hálás helyzet egy kultúra vég­napjaiban élni . Van összefüggés a testi és a nyelvi felszaba­dulás és a regényben általam tapasztalt sokszor trágárabb nyelvhasználat között? - Nincs hiteltelenebb annál, mint mikor egy novellában olyasmit olvasok, hogy meló után bemegy két kőműves a szentesi Delelő csárdába, és az egyikük azt mondja: „Kezét csókolom, kis­asszony, kettő szimplát óhajtunk. Drága uram­­bátyám, te mit fogyasztasz?” Az emberek nem így beszélnek. „Iszunk egy szöget, bazmeg?” In­kább így. Erről nem én tehetek, én csak leírom. Az irodalmi nyelvvel szemben még mindig van egy sznob, életszerűtlen, valóságtól elrugasz­kodott elvárás, hogy legyen mindig emelkedett, tiszta, éteri, mégiscsak az öröklétnek írunk. De hát úgy nem lehet hiteles az irodalom, ha a sze­replők hamis nyelven beszélnek. „A férfi elővette hímtagját...” - ilyet akár mondhat egy narrátor jó adag malíciával, de élő ember így nem beszél. Nem, a mai férfi nem a hímtagját, a péniszét vagy a kukiját veszi elő, amit elővesz, az a farka vagy a pöcse. Esetleg a fasza. Mindezt nem érzem sem durvának, sem trágárnak. Ez (is) a mi nyelvünk ma. Takargathatjuk, de nincs értelme. Egyéb­ként meg miért lenne csúnyább egyik hangalak a másiknál? A jelentés mindegyik mögött ugyanaz. Arról meg mindenki maga eldöntheti, hogy szép vagy csúf.­­ Rendkívül sokféle műfaji (opera buffa, né­mafilm, krimi, pornó, állatmese) és szöveges idézet (Híd a Drinán, A feleségem története, Utas és holdvilág) található a regényben, ahogy magas- és popkulturális utalások vagy gasztro­nómiai betétek is. Széles repertoár, nem vitás, de mi a célja?­­ Mi a célja a játéknak? Tanít, nevel, szó­rakoztat, ahogy a piás Zsdanov elvtárs kivá­lóan megállapította. Komolyra fordítva: ez, ha akarom, lehet egy poszt-posztmodern in­­tertextuális játék. Ahogy a posztmodern bi­zalmatlanul és kiábrándultan nevet a nagy elbeszéléseken, úgy én is nevetek a posztmo­dernen. De, ha akarom, lehet egyszerű realiz­mus is. Ahogy a nyelvhasználatról is mondtam, a figurák hitelessé tétele alapvető egy irodalmi műben. Egy karaktert a kulturális és gaszt­ronómiai fogyasztási szokásaival hihetetlen gyorsan és alaposan lehet jellemezni. Ha azt olvassuk, hogy valaki bicskával eszi a májkré­met a konzervdobozból és hozzá Kőbányait iszik, máris megjelenik előttünk egy alak. Egé­szen más karakter rajzolódik ki az olvasó előtt, ha a hősünk mondjuk Mozart és Verdi operái­ért rajong (ahogy a regénybeli báróné), mint ha a Slayer Reign in Bloodját hallgatja (ahogy az Extra Dryban a székely vadászok vérgőzös napjuk végén). Tudni kell, hogy Erdélyben és Romániában hihetetlen metálkultusz van a férfiak körében... +1 kérdés - A vizuális teremtőereje miatt az Extra Dry filmre kívánkozik. Van esély rá, hogy Cserna- Szabó-művek kerüljenek egyszer nagyvászonra? - Inkább tervek vannak vagy voltak, de film végül egyikből sem lett. Annak idején a Félelem és reszketés Nagyhályogon című kötetemből Erdélyi Dániellel írtunk forgatókönyvet, ké­sőbb Szomjas Györggyel évekig csiszolgattuk betyártrilógiájának harmadik darabját, mely Savanyú Jóskáról szólt volna. De egyik sem kapott zöld utat. A Sommá­ ból Pálfi György és Ruttkay Zsófia írt forgatókönyvet, az előkészí­tési pénzt meg is ítélték nekik, ám aztán még­sem támogatták a film leforgatását. A Szíved helyén épül már a Halálcsillagból Rudolf Péter és a fia tervez filmet csinálni. Én nem vagyok gátja a szövegeim filmre vitelének, ám filmes karrierem ez idáig még csak ígéretes. FOTÓ: ERDŐS DÉNES

Next