Népszava, 2020. július (147. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-15 / 164. szám
NÉPSZAVA 2020. július 15., szerda Budapesti hogyan tovább Az problémás, hogy a fővárosnak csak nagyon korlátozott beleszólása van a városhatáron kívüli, de a fővárossal napi kapcsolatban álló területek jövőjének alakulásába, és még a város területén belül is csak alárendelt szereplő a nagy állami fejlesztésekhez képest A több hónapja tartó vírusválság fontos tanulságokkal szolgált a városok hosszabb távú fejlődése szempontjából. Az első reakciók szerint a vírusválság a nagyobb beépítési sűrűség, azaz a város kompaktsága ellen hat amerikai kutatók például felvetették, hogy a lényegében csak autóval használható Los Angeles szétterülő beépítése most bizonyította előnyét a sűrűn beépített New Yorkkal szemben. Részletesebb elemzések azonban kimutatták, hogy nem a nagyobb beépítési sűrűség a probléma, hanem a túlzsúfoltság, azaz a szegényebb negyedekben és a munkahelyeken összezsúfolódó emberek adják át a vírust. A járványra való közvetlen reagálás időszakában a távolságtartás fontos, és emiatt a városi terek használatát és a társadalmi kapcsolatokat valóban korlátozni kell. A vírus terjedésének megállítása után azonban olyan hosszabb távú válaszokat kell találni, amelyek a világjárvány és a klímaváltozás mellett a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelmet is segítik. Márpedig a sűrűn beépített, kompakt városok más típusú krízisek esetén már bizonyították előnyeiket. Amikor például New York metrórendszerét a Sandy hurrikán miatt elöntötte a víz, ott volt a jól kiépített buszrendszer, ha pedig azzal is baj lenne, a kerékpárkölcsönzési rendszer nyújtana alternatívát. Ezzel szemben az autóra alapozott Atlanta közlekedése teljesen összeomlott, amikor néhány centiméternyi hó esett. A krónikus stresszek és akut sokkok ellen azok a városok ellenállóbbak (reziliensebbek), amelyekben jó a mobilitási infrastruktúra, amelyek sokszínű gazdasággal és erős foglalkoztatási bázissal rendelkeznek, amelyeknek magas kohéziójú közösségei, összetartó szomszédságai vannak. Fontos továbbá a jó kapcsolat a különböző kormányzati szintek között, és az érintett szereplők bevonása a döntések előkészítésébe és végrehajtásába. A vírusválság következtében megnőtt autóhasználat anomáliái is ráerősítettek arra a nézetre, hogy a jövőben a városokban az autók rovására az embereknek kell több teret adni. Terjed a 15-20 perces szomszédságok szemlélete: úgy kell átalakítani a városokat, hogy a lakosok a legtöbb igényüket ki tudják elégíteni a lakásuktól 15-20 percen belül gyalogosan vagy kerékpárral elérhető helyeken. Mit lehet mindezekből Budapestre érvényesen leszűrni? Az utóbbi hetek Budapest Kör-vitáin a kerületek, a főváros és a Budapesti Fejlesztési Központ (BFK) képviselőinek részvételével áttekintettük a közvetlen intézkedéseket és a hosszabb távú terveket is. A vírusra való fővárosi reagálás azonnali lépései közül a legismertebbek a közterületi és közlekedési beavatkozások, mint pl. új biciklisávok létesítése, a pesti alsó rakpart időszakos lezárása. A kijárási korlátozások feloldása után azonban hamar visszaálltak az autók által okozott közlekedési dugók, amin a kormány által elrendelt ingyenes parkolás tovább rontott. Kevésbé látványosak, de nagyon fontosak a főváros szociális intézkedései. Újra beindult a fővárosi lakásrezsi-támogatási program. Miután a fővárosnak kevés lakása van, csak „puha” eszközökkel, koordinációval élhet, és abban bízhat, hogy a fővárosi lakásrendelet módosítása (pl. az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalma) hatni fog a kerületekre, ahol sokkal több a bérlakás. Ami a hajléktalanokat illeti, a válságkezelés időszakában a zsúfoltság csökkentése, a tesztelés és az étkeztetés megoldása volt a cél. Hosszabb távon a hajléktalanszállókat emberségesebbé kell tenni, és ezzel párhuzamosan lakhatást is kell biztosítani. A kormány azonban csak nagy létszámú intézményeket finanszíroz, és a kerületi önkormányzatok is ellenállnak annak, hogy hajléktalanok megsegítésére a tulajdonukban álló lakásállományt használják. A gazdaság újraindítását célzó intézkedéseket a Budapest Restart program foglalja össze, többek között bel- és külföldi turisták idevonzását szolgáló támogatásokkal. A fővárosi törekvéseket erősen korlátozza, hogy még a válság időszakában sem alakult ki együttműködés a kormánnyal, és a politikai különbségek oda vezettek, hogy a külföldi példákkal ellentétben a kormány pénzügyileg nem támogatja, inkább elvonásokkal sújtja a fővárost. A súlyosbodó pénzhiány miatt a főváros leginkább csak olcsó és főleg szabályozó intézkedéseket képes hozni. Ahogyan az egyik fővárosi illetékes fogalmazott: parittyával harcolunk - miközben a kormány hatalmas pénzek felett rendelkezik, új intézményekkel és jogi eszközökkel (kiemelt beruházások) is saját elképzelései megvalósítására törekszik. A mai helyzetet jól illusztrálja a főváros és környéke kapcsolatának alakulása. A korábbi együttműködési formák megszüntetése (ld. Térségi kooperáció a kulcs, Népszava, 2019. július 24.) után a kormány létrehozta a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkárságot, valamint a BFK-t. Utóbbi a településhatárokat átlépő, fővárosi érintettségű fejlesztésekkel, szolgáltatásokkal foglalkozik, arra alapozva, hogy az állam többek között a vasút révén az egyik legnagyobb telektulajdonos Budapesten, a közlekedésben pedig a HÉV, a MÁV és a Volánbusz kapcsán stratégiai a szerepe. Így tehát ma a BFK viszi a prímet, a Budapesti Vasúti Stratégia és a Déli Városkapu hatalmas projektek, amelyek a barnamezős területek fejlesztésével együtt alapvetően határozzák meg a budapesti térség jövőjét. Azzal önmagában nincs gond, hogy a legnagyobb projektekkel egy állami szervezet foglalkozik. Az azonban problémás, hogy a fővárosnak csak nagyon korlátozott beleszólása van a városhatáron kívüli, de a fővárossal napi kapcsolatban álló területek jövőjének alakulásába, és még a város területén belül is csak alárendelt szereplő a nagy állami fejlesztésekhez képest. Az októberi választások óta érezhetően szűkült Budapest mozgástere, az önkormányzati költségvetés csökkentése mellett kommunikációs kampány is folyik a fővárosi vezetés ellen - példa erre a Lánchíd ügye, vagy az az államtitkári megszólalás, amely az autósok „üldözésének” befejezésére és a sebességhatár-csökkentés tervének felülvizsgálatára szólítja fel a városvezetést. A budapesti térség fejlődését illetően rengeteg a sürgető feladat. Mindenekelőtt meg kellene őrizni a közlekedés és a közterületek átrendezése terén Budapesten eddig elért eredményeket. Emellett a fővárosnak új elképzeléseket kellene kidolgoznia a fejlődés fenntarthatóbbá tételére (pl. városrehabilitáció, zöldtető- vagy napelemprogram), a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére (pl. lakásügynökség felállítása, a hajléktalanpolitika megújítása). Új dilemmák is felmerülnek: kell-e a városnak foglalkoznia olyan kérdésekkel, mint hogy a távmunka miatt csökken az irodaépületek iránti igény, átalakulnak a bevásárlási szokások, stb.? Az ideiglenes lépések megvédése érdekében az eddigi intézkedéseket gyors társadalmi vita után átfogó koncepcióba kell rendezni és politikai döntéssel véglegesíteni. Ebbe az irányba mutat a parkolási rendszer augusztusi napirendre vétele, a közlekedési koncepcióról tervezett őszi vita, a fővárosi lakásügynökség tervének most folyó kidolgozása. A budapesti várostérséget illetően „alulról szerveződve” kellene az együttműködésre hajlandó önkormányzatokkal közös terveket kialakítani, és a kormány elképzeléseit közösen kellene véleményezni. Törekedni kell a pénzügyi mozgástér bővítésére, új források szerzésére, városok közötti összefogás és nemzetközi lobbizás útján. Az új EU-s költségvetés és újjáépítési csomag terve elvileg jó irány, de az országos szintnek adja a döntés jogát, és nincsenek jelei erős ellenőrző mechanizmusok bevezetésének. Ezzel együtt el kellene érni a fenntarthatóság irányába elkötelezett városok számára közvetlenül elérhető EU-s források megteremtését is. A vírusválság hatására világszerte felerősödtek azok az érvek, hogy az egészségügyi, gazdasági, környezeti, szociális kríziseket a szokványostól eltérő eszközökkel kell tompítani. A mostaninál több forrást kell a közpénzből fenntartott ellátórendszerek erősítésére fordítani - amelyekben az önkormányzatoknak is fontos szerepet kell játszaniuk. Mindez fokozottan igaz Magyarországra és Budapestre. TOSICS IVÁN városkutató szociológus, a Budapest Kör tagja Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM STOP nagykutyák! Az Óbudai-szigetre 1974-ben lettem bejáratos, amikor ott kezdtem hajómérnöki pályámat. Sok évvel később - már nem mérnökként, de békásmegyeri lakosként - be akartam menni a volt gyári hídon, hogy feleségemnek megmutassam az épületet, ahová valaha visszavártak, de a portás nem engedett be, bár én naivan azt hittem, ahol raktárak és egyéb vállalkozások hirdetik magukat, oda be lehet lépni. Mióta unokánk van, gyerekszigetként és évi egy hétig csendháborítóként ismerjük a 108 hektáros szigetet, amely ha elveszítené ártérjellegét, akkor az áradó Duna gátak közé szorított vize 9 centivel magasabb lenne. A beépítési és árvízvédelmi tervekről vitatkozó felek mintha nem említenék a szigetre vezető hidak kapacitását és állapotát sem. A „K-híd” nemcsak egy kis Manhattanhez alkalmatlan, hanem ahhoz is, hogy rajta a gyerekesek és a kutyások nagy számban kibejárjanak. Bármi lesz is a sziget hasznosítása, ne felejtsük el, hogy ott nemcsak egy római kori palota rejlik a föld alatt, hanem egy ipari műemlék is van: Európa egyik legrégebbi hajógyárának maradványai. DR. MAROSI LAJOS Adósrabszolgaság A mostani nemzeti konzultáció 10. kérdése szerint a Soros ötlete, az örökjáradék-kötvény beláthatatlanul hosszú időre eladósítja hazánkat. A kérdés korrekt háttérmagyarázata az lenne, hogy e régóta ismert kötvényformában a kötvénykibocsátó egy meghatározott összegű kamat megfizetését vállalja, de nem ígéri a tőke visszafizetését. A nagyon alacsony szintű vagy a jelenlegi zéró százalékos kamatkörnyezetben ez a kötvényforma a pénzügyi logikát megértő sokak számára nagyon vonzó befektetés. Hazugság tehát, hogy adósrabszolgaságra kényszerítené nemzetünket és más EU-s országokat. MIKULÁS FERENC Mi volt a cél? Nyilvánossá vált, hogy az egészségügyön belül kik részesülhetnek a vészhelyzetre való tekintettel biztosított, egyszeri rendkívüli juttatásból. Vonatkozik az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet egészségügyi dolgozóira, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ család- és gyermekegészségügyi szolgáltató osztály dolgozóira, a Nemzeti Népegészségügyi Központ alkalmazottaira. A szabadságon, betegszabadságon, fizetés nélküli szabadságon, állásidőn, gyesen és gyeden tartózkodók is megkapják a juttatást. Azok a szociális dolgozók viszont, akik olykor hetekre beköltöztek az ellátandók közé, hogy ne terjesszék a vírust, kimaradtak belőle. Ha az volt cél, hogy elismerjék azok erőfeszítéseit, akik az első vonalban küzdöttek, akkor ezt a juttatást a nehéz időben kellett volna biztosítani, és mindenkinek, aki ebbe a körbe tartozik. A cél tehát nem a rendkívüli munka elismerése volt, hanem a bérfeszültség enyhítése. DR. JÓKAI OSZKÁR Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelanepszava.hu