Népszava, 2020. december (147. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-11 / 290. szám

NÉPSZAVA 2020. december TL, péntek Kétszer ugyanabba a folyóba A Duna-hidak közül a Galvani változatnak rengeteg előnye van. Budán nem a Bartók Béla út felé viszi a for­galmat, ahogy a Szabadság híd meg a Petőfi híd, hanem kissé délebbre, ahol a rácsos útszerkezeten át job­ban csatlakoztatható a városból kivezető irányhoz. A Csepel-szige­­tet nem kerüli el, hanem Budával és Pesttel is kapcsolatot ad neki, egyben felértékeli az északi szi­getcsúcs kihasználatlan területét. Pesten pedig remek összeköttetést nyújt a Hungária körúthoz, át­emelve azt a vasúti beszorítottság­­ból, kiteljesítve és délebbre húzva az ívét. Ezt vagy ehhez hasonló gon­dolatainkat a nyolcvanas évek második felében mondtuk, írtuk, főleg a VÁTI műhelyében - Benyó Bertalannal, Miklóssy Endrével, Péterffy Ágostonnal és másokkal -, amellett érvelve, hogy a vasúti híd mellé építendő Lágymányosi (Rákóczi) híd helyett Buda, Pest és Csepel szempontjából egyaránt a Galvani híd lenne a jobb megoldás. A kormányzat, a főváros és a meg­bízott tervezővállalat egyaránt a lágymányosi változatot támogatta. Aztán lezajlott a rendszerváltás, de megmaradt az elképzelés, hogy Budapestnek világkiállítást kell rendeznie, aminek addigra a hely­színe is körvonalazódott: előbb a Csepel-sziget csúcsát is érintve, majd azt mellőzve, a Rákóczi híd két hídfőjén, aztán csak a budai ol­dalán. A tervezett rendezvény fon­tos érvként szolgált a híd mielőbbi építése mellett. A Galvani változat egyáltalán nem volt előkészítve, a kormányzat viszont sürgette az építést, fizette a költségeket, a fő­város pedig asszisztált hozzá, ne­hogy elessen a beruházástól. 1995-re a híd elkészült. Pesten a vasút északi oldalán kiépült a Könyves Kálmán körút zárószaka­sza, a Csepel-sziget mellett elmegy a híd, Budán pedig társadalmi el­lenállás akadályozta az egyenes továbbvezetést (ami egyébként a Nagykörutat záró Petőfi híd irá­nyával párhuzamosan vezette volna a forgalmat, azzal együtt, a Nagyszőlős utcánál csatlakoz­tatva a Budaörsi úthoz). Helyette egy derékszögű délre fordulással, vasút alatti átbújtatással, majd egy jobbkanyarral lehet eljutni az An­dor utca-Egér úti kivezetéshez. Az 1-es villamos 25 évnyi gondolkodás után, hasonló módon érkezik a Ke­lenföldi pályaudvarhoz. Megjegy­Vajon lehet-e más okot találni a Galvani hídhoz való ra­gaszko­dásra, mint a pesti hídfője környé­kén dé­delgetett elkép­zelést, a Lopakodó Olimpia Program­ját? A rendezés­től való korábbi vissza­vonulás ellenére életben maradtak a sport­­létesít­mények előkészü­letei rendő, hogy itt a kitérítésre akkor is szükség lett volna, ha a Galvani híd épül meg, mert a vele párhuza­mos Etele útra kellett ráfordulni. Ha a világkiállítást megtartot­ták volna, akkor is értelmetlen lenne, hogy a hálózat örökre, de legalábbis hosszú évtizedeken keresztül, torzóként egy féléves presztízsrendezvényhez igazított közlekedési döntés betonba öntött lenyomatát őrizze - de ráadásul a világkiállítás végül el is maradt. Örüljünk-e annak, hogy három évtized múltán az olimpiai pályá­zat kapcsán előkerült a Galvani híd, és azóta azt akarja megépíte­ni a kormány? Érvényesek-e még azok az érvek, amikkel egy ember­öltővel korábban érveltünk? Le­­het-e úgy tenni, mintha a Rákóczi híd nem lenne ott, és nem látná el - kényelmetlenül, bepréselődve, de mégis - nagy részét azoknak a funkcióknak, amikre a térségben szükség volt? A Hungária körút íve most már a Rákóczi hídra ve­zet, és a túloldalon is, az Egér úti csatlakozást és a környező térséget a Rákóczi híd szolgálja ki. A Cse­­pel-szigetet persze nem köti be, ez kétségtelen. De ha már így tör­tént, indokolt-e azt mondani, hogy Csepel bekötése a városba éppen a Galvani híd vonalában a legsürgő­sebb? Van Budapest déli részének egy kelet-nyugati vonala, mint­egy másfél kilométerrel délebbre, ami Budán, Csepelen és Pesten is fontos lehetőséget kínál, szerepel is a fejlesztési tervekben. A Határ út - a főváros valamikori határa­­ Ferencvárost választja el Pest­erzsébettől és Kispesttől, majd a folytatása Kőbányát metszi át a Kőér utca vonalában. Ezzel egy vonalban van a Csepel-szigeten a beépített településrész északi széle, a kettő közötti Gubacsi híd rekonstrukciójára és villamosát­vezetésére már született pár éve javaslat. Budán pedig Albertfalva és Budafok között a Rózsavölgy­ből érkezik a Dunához a Hosszú­réti patak (vagy Kő­ér). A Kő­ért a Kőér utcával összekötő vonalban megépített híd jelentős lakosságú területeket szolgálna ki, egymástól kényszerűen elzárt, ma csak nagy kerülővel megközelíthető célpon­tokat kapcsolna össze. A Galvani híd Illatos úti foly­tatása ugyanezt a Határ úti csat­lakozási pontot célozza meg, elég érdekes módon elvezetve innen a forgalmat a Hungária körút felől már táplált belsőbb, Andor utca-Egér út tengelyre. Azaz Budán a híd nem tár fel új területet, csak még egy hidat nyújt ugyanannak a térségnek. Csepelen a harántolást mindegyik híd biztosítja, de az ott élők számára a Kőér-vonal köze­lebb esik, kedvezőbb, és a Dunán keresztül nehezebben elérhető népes térségeket hoz egymáshoz közel. A felmerült másik pesti vál­tozat a ferencvárosi rendező pá­lyaudvaron átemelve a 3-as villa­mos vonalába csatlakozik az Ecseri útnál, és a Hungária körúttal pár­huzamosan halad a körvasút másik oldalán. A bizonytalanságok ellenére a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa februári ülésén a kormány és a fő­város rögzítette, hogy a ki tudja, mit mivel összekötő Galvani híd a Fehérvári út és a Gubacsi út között megépül. A Budapest Fejlesztési Központnak a sajnálatos megál­lapodásra hivatkozó álláspontja szerint ha ez év végéig nem szüle­tik megegyezés a továbbvezetés­ről a főváros és a kormány között, akkor az új körút a híd megépíté­sekor Pesten átmenetileg a Sorok­sári útnál ér majd véget. Vagyis a kormányzatot nem érdekli, hogy a körút merre vezet tovább, sőt hogy egyáltalán vezet-e tovább. A pesti célpont eldöntetlenségét jól jellemzi, hogy az előterjesztők a Galvani híd lehetséges tovább­vezetésének irányát alkalmasnak találták most ősszel társadalmi vi­tára bocsátani. Szó sincs átfogó fővárosi város­­szerkezetről, koncepcióról, amiből levezethető volna, hogy mit célsze­rű kiépíteni, és ahhoz keresnénk a közbenső áthidalás helyét. Itt ép­pen fordítva, egy valaha felmerült, de meg nem épült átkelési projekt rögzült, és most hozzá­igazítanánk azt a városszerkezetet, ami időköz­ben egész máshogy alakult. Vajon lehet-e más okot találni a Galvani hídhoz való ragaszko­dásra, mint a pesti hídfője kör­nyékén dédelgetett elképzelést, a Lopakodó Olimpia Programját? A rendezéstől való korábbi visszavo­nulás ellenére életben maradtak a sportlétesítmények előkészületei: atlétikai stadion, evezőspálya, bir­kózócsarnok meg minden, ami kell még. Minden szakági világverseny rendezéséért harcba száll az or­szág, hogy az ürügyet szolgáltas­son egy újabb létesítmény felépí­téséhez. Ha Budapest valaha olimpiát rendezne, akkor is értelmetlen lenne, hogy a hálózat örökre, de legalábbis hosszú évtizedeken keresztül torzóként egy kéthetes presztízsrendezvényhez igazított közlekedési döntés betonba öntött lenyomatát őrizze - de ráadásul még hosszú ideig nem is fenyeget az a veszély, hogy olimpiát rendez­nénk. Jó lenne ezt a titkos érvet elen­gedni és józanul végiggondolni a városszerkezet és a lakókörnye­zet szempontjából valóban fontos összefüggéseket. Beleértve azt is, hogy kell-e bárhol hatsávos hidat építeni, ami hat-hat sáv tovább­vezetését provokálja a városszö­vetben. Meg azt, hogy vajon ott sürgősebb-e hidat építeni, ahol az jövőbeli fejlesztéseket segít elő, majd ennek folyományaként küld forgalmat a kapcsolódó területek­re, vagy ott, ahol az százezernyi mai lakosnak a kapcsolatait javí­taná. És azt, hogy szabad-e átfogó stratégiába illesztés nélkül, egy kivágott lapon szereplő hálózati projekt elemeit elfogadni és meg­építeni. Változatok Dél-Budapest közlekedésének fejlesztésére FLEISCHER TAMÁS kutató, a Budapest Kör tagja Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Korrekció A járvány első és második hul­lámának eddigi tapasztalatai alapján sürgősen meg kellene vizsgálni a védekezés hatékony­ságát, ezen belül az operatív törzs működését is. A törzsön belül célszerű lenne a szakmai vonalat erősíteni. Az operatív törzs adatszolgáltatása ráadá­sul zavaros, nagyon szűk körű és részben kozmetikázott. Az első és második hullám adatainak összevonásával kedvezőbbnek akarják mutatni a helyzetet, mint amilyen. A járvány elleni védekezést emellett az első pil­lanattól kezdve átszövik politi­kai szándékok. Erre egy példa amikor Müller Cecíliát levitték a határra, bizonyítandó, hogy a migránsok hozzák be a fertőzést. Az önkormányzatok elzárása az adatoktól szintén politikai meg­gondolásból ered. Vannak lát­szatintézkedések is, mint például az ingyenes parkolás, ami inkább zavart okoz. Az meg egyenesen eszement dolog, hogy a védelem első sorában küzdő orvosokat a szolgálati rend drasztikus átala­kításával zaklatják. A járvány megszűnte után lehet erre vis­­­szatérni. Végül nagyon hiányzik az egyenes, őszinte beszéd. GODA ZOLTÁN Bizalmatlanság Olvasom, hogy Magyarorszá­gon az emberek orosz vagy kínai vakcinát nem adatnának be ma­guknak. Tapasztalataim szerint az orosz termékekkel szembeni bizalmatlanság két forrásból fa­kad. Az egyik, hogy az orosz ha­ditechnika mesterségesen 10-12 évvel a polgári termékek előtt jár, nem mindegy tehát, hogy egy ter­méket hol gyártanak. Annak ide­jén a két legnépszerűbb csónak­motor a „Vihr” (Vihar), illetve a „Moszkva” volt. Az előbbit egy katonai repülőgépmotor-gyár állította elő, az utóbbit egy trak­torgyár. A minőségi különbség óriási volt. A másik probléma, hogy a mindenkori hatalom elvá­rása Oroszországban ma is pa­rancs, amit teljesíteni kell. Ha az elvárás, hogy x időn belül legyen vakcina, akkor x időn belül a vak­cinát készre jelentik. KINDZIERSZKY EMIL Verseny Ha a Fidesz rendeleti úton akarja Lázár János javaslatára kiszorí­tani a külföldi tulajdonú kereske­delmi láncokat Magyarországról a hazai hálózat térnyerése érde­kében, biztos, hogy rossz úton jár. A CB­A is csak hálózati üzleteinek eladásával tudta kompenzálni azt a hatékonysági elmaradást, ami a mai napig megmutatkozik. Ha a hazai hálózat kiépítése ha­tékonyságjavulással, udvarias, gyors és olcsó kiszolgálással, va­lamint hangsúlyozottan egyenlő piaci versenyben valósul meg, ak­kor a lakosság minőségileg jobb kiszolgálása érdekében van lét­­jogosultsága. Ha hatalmi erővel, törvénnyel akarják kiszorítani a külföldieket, az biztos, hogy nép­szerűtlen lesz és főként nem EU- konform. Szép és nemes dolog a hazai termelők és kereskedők tá­mogatása, de ez nem mehet a jól működő külföldi láncok rovására. MIKULÁS FERENC Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelanepszava.hu

Next