Népszava, 2021. március (148. évfolyam, 50-75. szám)
2021-03-20 / 66. szám
NÉPSZAVA 2021. március 20., szombat Zárványveszély CIVIL BESZÉD : Nem elég a járványveszély, most itt leselkedik ránk egy újabb sötét perspektíva. A zárványveszély. A járványveszélyt természeti erő hozta ránk, a zárványveszélyt politikai. A kormányunk maga, amelyik pedig arra rendeltetett, hogy a veszélyek elleni védelmet szervezze. A járvány elleni küzdelemmel tényleg kísérletezik, az eredményeket most hagyjuk. Ennyit tud, idáig terjed a kormányzóképessége, és kész. A járványveszély réme eltakarja a zárványveszélyt. Azt, hogy az ország sodródik az elszigetelődés, a zárványhelyzet felé. Zárványország lehetünk, amely betokosodik, kívül marad a világ előrevivő mozgásain. Csak kétes barátai vannak, akik még rosszabbá teszik hírét. Mások hajója akár hasítja a vizet a jó áramlatokkal, akár küszködik a hullámokkal, de ott van a fősodorban. Mi, zárványország szigetének bennszülöttei legfeljebb integethetünk nekik, és csóválhatjuk a fejünket, ha fiataljaink próbálnak utánuk evezni, elhagyni a szigetet és minket. Csapatostul kapaszkodnának fel valamelyik gyorsabb, tágasabb hajóra, amelyet szabadabb szél visz előre. Néha majd visszalátogatnak. Vagy nem. Vagy csak egy időre megragadják a hajókról dobott mentő-Orbán nem erről álmodott, nem ezt szerette volna. De mi sem. Magyarország legjobbjai mindig azért küzdöttek, hogy ne maradjunk Európa zárványa kötelez, mint az SZFE diákjai, akik diadalmasan kitörtek a csapdából. Ez reményt ad és lelkesít, de nincs tízmilliónyi személyre szabott mentőkötél. Hosszú út vezetett ide. A legutóbbi kilométerkő a Fidesz és a Néppárt szakítása volt. A kormánypárt is tudja, hogy ez számukra nem sikertörténet. Nem véletlen, hogy most nem hangzott fel semmiféle győzelmi harsonaszó. Nagy bejelentés helyett Novák Katalin a Twitteren (!) tette közzé a néppárt főtitkárának írt kétsoros hivatalos levelet, amelyet nem is Orbán írt alá, hanem alelnökként ő maga. A világsajtó Orbán mozgásterének szűküléséről beszél. Az EU többé nem lesz olyan kényelmes hely neki - vélekedik a Washington Post. „Orbán felégeti a hidakat maga mögött.” „Útját romok szegélyezik” - írja a Spiegel. Mi meg ott vagyunk a romok alatt. A tíz körmünkkel kell kikaparnunk magunkat, kormányunk fájéban van a mentőcsapatokkal is. Orbán ambíciói egyre kisebb területre szorulnak vissza - annál rosszabb nekünk, mert szinte már csak hazai hatalma megtartására koncentrál. Nincs hová hátrálnia. Valaha a világ populistáinak eszmei vezetője, a jövő meghatározó világpolitikusa akart lenni. A 2019-es EP-választás előtt azt várta, hogy legalább az Unióban szélsőjobboldali, euroszkeptikus áttörés történik. Nem így történt. A régi nagy pártok, konzervatívok és szociáldemokraták ugyan valóban gyengültek, de a fennmaradó helyet nem a szélsőségesek, hanem éppen Orbánék könyörtelen ellenfelei, a liberálisok és a zöldek foglalták el. A legutóbbi tartományi választásokon ugyanez történt Németországban is. A világméretű és összeurópai ambíciók fogytával a kormányfő visszahúzódott a visegrádi terepre: a négy országból próbált az Unió egységét feszítő éket formálni, sajátos közép-európai küldetéstudatot hirdetve. Ma úgy tűnik, ez inkább kettészakítja, mint erősíti a szövetséget. A Politico már két éve figyelmeztetett: a csehek és szlovákok inkább az Unió magjához mennének közelebb, a lengyel és a magyar kormány viszont a peremre, a szélre tart. Orbán szándéka világos: az EP- ben új hátteret keres magának, közös frakcióban egyesítve Salvini és Kaczynski pártját. Megteheti. De ebben a csapatban - amely létszámban lemaradva így sem sokat ugrálhat a középpártokkal szemben már csak másodhegedűs lehet a nagyobbakhoz képest. Nem erről álmodott, nem ezt szerette volna. De mi sem. Magyarország legjobbjai mindig azért küzdöttek, hogy ne maradjunk Európa zárványa. Ady sokat idézett vezércikke 1902-ből hátborzongatóan aktuális: „okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor.” „Nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim?... A vége az lesz, hogy kitessékelnek minket innen, mintha itt sem lettünk volna.” A kitessékelés jelképes értelemben megtörtént. A néppárt úgy rázta le a cipőtalpáról Orbánékat, mintha valami csúnyaság ragadt volna rá, amit nem vett észre időben. Megesik az ilyen, ha valaki nem néz a lába elé útközben. Putyinnak és Kínának addig és annyira vagyunk értékesek, amíg rajtunk keresztül Európa-politikát folytathatnak. Ha ott nem vagyunk fontosak, nekik sem leszünk. Persze nem olyan végzetes mértékben zárványosodunk, mint mondjuk Észak-Korea, amelyet igazi zárványországnak szoktak nevezni. Erről nincs szó, és nem is ez a szándék. Inkább azt mondanám, olyanok lehetünk, mint egy nagyobb méretű zsákfalu, Zsákország. Nincs mindenfelől lezárva, be lehet menni, van valami mozgás, de az ott élők nemigen törhetnek ki, nem emelkedhetnek, hiába vágynának rá. A legnagyobb baj nem is a külpolitikai elszigetelődés, hanem a veszély, hogy igazi történelmi, kulturális és társadalmi zárvánnyá válunk. Sosem volt emlékeket hamisítva és dajkálva, kultúránk javát kisöpörve, gyerekeinket elbutítva, a messzebbre nézőket elüldözve. Nem baj. Mészárosék azért időnként elrepülhetnek Dubajba. Majd nekik is integetünk. Nem aggódunk, ők biztosan visszatérnek. LENDVAI ILDIKÓ volt országgyűlési képviselő A kilépés hete HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ Azt állította Novák Katalin, családokért felelős tárca nélküli miniszter (a Facebookon közölve, hogy a Fidesz kilépett az Európai Néppártból), hogy a néppárt a legtöbb kérdésben baloldali értékeket képvisel, „már nem jobboldali párt, ezt mi tudomásul vesszük". Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Néppárt nem képvisel baloldali értékeket, legföljebb bizonyos baloldali meg zöld értékek és követelések mára általánossá váltak a világon. Ezért vallja magáénak az Európai Néppárt azt az álláspontot, hogy „a gazdaságnak az embereket kell szolgálnia és nem fordítva”, vagy hogy fenntartható gazdasági fejlődésre van szükség a klímaváltozás megfelelő kezelése érdekében. Csakhogy ezt a Fidesz (legalábbis szavakban) szintén támogatja, pedig eredetileg nem a kereszténydemokraták napirendjén szerepelt. Az EPP egyúttal kiáll „a külső határok biztosítása, az illegális migráció megállítása, a terrorizmus elleni harc mellett” is. 1914 ben és 1941 ben nem miránk törtek az ellenséges hatalmak, hanem mi törtünk rá másokra ami inkább hangzik jobboldali célnak, és Orbán megnyilatkozásaiban állandóan visszaköszön. Akkor viszont mi a valódi különbség a Fidesz és a néppárt elvei között? Csak nem az, hogy a nyugati kereszténydemokraták nem szívelik a jogállami korlátok nélküli önkényuralmat? Azt állította Orbán Viktor március 15-e alkalmából, a határon túli magyaroknak küldött levelében), hogy „mi magyarok a ránk törő ellenséges hatalmak szorításában, csatamezőkön harcolva és hőseink vesztőhelyein emlékezve sajátítottuk el azt, amit a szabadságról tudunk". Ezzel szemben a tény az, hogy a miniszterelnök nem jól sajátította el, ugyanis 1914-ben és 1941-ben nem miránk törtek az ellenséges hatalmak, hanem mi törtünk rá másokra. Talán nem ártana emlékezni erre is a Karmelita kolostor magasából. Azt állította továbbá a miniszterelnök Lovász Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökének írt gratuláló levelében), hogy „mindannyiunk számára felemelő érzés, amikor a világban megsüvegelik honfitársaink kiemelkedő teljesítményét, azonban most kivételes büszkeséggel nyugtázhatjuk, hogy 2005 és 2012 után ismét magyar tudós lett a matematikai Nobel-díjként számon tartott Abel-díj egyik kitüntetettje". Ezzel szemben a tény az, hogy a világban ugyan megsüvegelik, itthon viszont semmibe vették. Ezt nyugtázhatjuk. Az a mód, ahogy az Orbán-kormány hosszú és megalázó vesszőfutásra kényszerítette Lovászt és vele együtt az egész magyar tudományos életet, mindennél jobban mutatja, hogy Orbán mire büszke: arra, hogy még egy világhírű matematikusnál is előbb kiszámolta a végeredményt. Azt állította Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Győrben, bejelentve egy beruházás állami támogatását), hogy a járvány okozta kihívások ellenére beruházási rekordot döntött tavaly Magyarország, mert 1494 vállalat kötelezte el magát fejlesztések mellett. Ezzel szemben a tény az, hogy a nemzetgazdasági beruházások tavaly 3,8 százalékkal csökkentek 2019-hez képest. A beruházások több mint felét adó, legalább 50 fős vállalkozások körében a beruházási teljesítmény 7,5 százalékkal volt kisebb az előző évinél. Hát ilyen a magyar rekord, Szijjártó módra. BOLGÁR GYÖRGY újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Kegyelet A nemzeti ünnep utáni napon kimentem a Fiumei úti sírkertbe. A kíváncsiság hajtott ki, mert szerettem volna látni, hogy a Magyar Békekör Egyesület által elhelyezett virágcsokor mellé odakerült-e a magyar kormány és a magyar ellenzék tisztelgő koszorúja a szabadságharc hősei és áldozatai síremlékére. Mivel a járvány miatt nem voltak március 15-i „nagygyűlések”, feltételeztem, hogy magánemberként egy-egy politikus kimegy a sírkertbe, és lerója kegyeletét. Mivel a civil szervezet délelőtt koszorúzott, a délután rendelkezésükre állt, talán a gyermekeik okulását is kielégítendő. Szomorúan láttam, hogy a három helyre kitett virágcsokrunk közül az egyik mécsesestől hiányzik (vajon kinek tetszett meg annyira, hogy a Batthyány-mauzóleumról saját halottjának a sírjára vitte el?). Egy igen szép kormánykoszorút azonban láttunk a Kossuth-mauzóleumnál letéve, a felirat: „A HŐSÖK EMLÉKÉRE, AKIK ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK A SZABADSÁGÉRT.” Csak az volt ami igencsak elrontotta ünnepi hangulatunkat, hogy ez a kormány az amerikai kormány volt, melynek nevében az amerikai nagykövetség nem felejtett el megemlékezni. A magyar politikai elittől még egy szál virágra sem tellett! Hazafelé ballagva Tamási Áron mondása jutott az eszembe: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!” Trikolór SALGA ISTVÁN A piros-fehér-zöld zászló számomra mindig valami különös jelentőséggel bírt. A magyar nemzethez, a hazához való tartozás fenséges érzésének szimbóluma volt egészen addig, amíg a Fidesz rendezvényeinek állandó szereplőjévé nem vált. Az ország nemzeti zászlóját a Fidesz kisajátította, s ettől kezdve a nemzeti zászlóhoz való viszonyulásom észrevétlenül megváltozott. Családunkban a kokárda nagy becsben volt tartva, gondosan eltettük, büszkén hordtuk az ünnep idején. Azután egy alkalommal szembesültem azzal, hogy a Fidesz a Parlamentben a kokárdákkal demonstrált. Bevallom, azóta soha többé nem vettem fel a kokárdát március 15-én. Számomra a „nemzeti” is különös, magasztos jelentőséggel bírt. Nemzeti Színház, nemzeti tizenegy, Nemzeti dal és még sorolhatnám. Azután létrejött a Nemzeti Együttműködés Rendszere, Nemzeti Dohánybolt, Nemzeti Konzultáció stb., és a nemzeti már ellenérzést váltott ki bennem. A történetem talán közelebb visz annak megértéséhez, hová lett az ünnep varázsa. KINDZIERSZKY EMIL Törvénytervezet Kihirdetett veszélyhelyzet alatt a védekezéshez szükséges árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos üzletkötéseket csak nonprofit alapon szabad lebonyolítani. A megszegőket az árvízi védekezéskor homokzsákot lopók és a kiürített területeken fosztogatók felelősségre vonásához mérhető szigorúsággal kell büntetni. MÁTRAHÁZI JÁNOS Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelanepszava.hu