Népszava, 2021. március (148. évfolyam, 50-75. szám)

2021-03-20 / 66. szám

NÉPSZAVA 2021. március 20., szombat Zárványveszély CIVIL BESZÉD : N­em elég a járványveszély,­­ most itt leselkedik ránk­­ egy újabb sötét perspek­­­tíva. A zárványveszély. A járványveszélyt ter­mészeti erő hozta ránk, a zárvány­veszélyt politikai. A kormányunk maga, amelyik pedig arra rendel­tetett, hogy a veszélyek elleni vé­delmet szervezze. A járvány elleni küzdelemmel tényleg kísérletezik, az eredményeket most hagyjuk. Ennyit tud, idáig terjed a kormány­zóképessége, és kész. A járványveszély réme eltakar­ja a zárványveszélyt. Azt, hogy az ország sodródik az elszigetelődés, a zárványhelyzet felé. Zárványor­szág lehetünk, amely betokosodik, kívül marad a világ előrevivő moz­gásain. Csak kétes barátai vannak, akik még rosszabbá teszik hírét. Mások hajója akár hasítja a vizet a jó áramlatokkal, akár küszködik a hullámokkal, de ott van a fősodor­ban. Mi, zárványország szigetének bennszülöttei legfeljebb integethe­tünk nekik, és csóválhatjuk a fejün­ket, ha fiataljaink próbálnak utánuk evezni, elhagyni a szigetet és min­ket. Csapatostul kapaszkodnának fel valamelyik gyorsabb, tágasabb hajóra, amelyet szabadabb szél visz előre. Néha majd visszalátogatnak. Vagy nem. Vagy csak egy időre meg­ragadják a hajókról dobott mentő-Orbán nem erről álmodott, nem ezt szerette volna. De mi sem. Magyar­­ország legjobbjai mindig azért küzdöt­tek, hogy ne ma­radjunk Európa zárványa kötelez, mint az SZFE diákjai, akik diadalmasan kitörtek a csapdából. Ez reményt ad és lelkesít, de nincs tízmilliónyi személyre szabott mentőkötél. Hosszú út vezetett ide. A leg­utóbbi kilométerkő a Fidesz és a Néppárt szakítása volt. A kormány­párt is tudja, hogy ez számukra nem sikertörténet. Nem véletlen, hogy most nem hangzott fel semmiféle győzelmi harsonaszó. Nagy bejelen­tés helyett Novák Katalin a Twitte­­ren (!) tette közzé a néppárt főtitká­rának írt kétsoros hivatalos levelet, amelyet nem is Orbán írt alá, hanem alelnökként ő maga. A világsajtó Orbán mozgáste­rének szűküléséről beszél. Az EU többé nem lesz olyan kényelmes hely neki - vélekedik a Washington Post. „Orbán felégeti a hidakat maga mögött.” „Útját romok szegélyezik” - írja a Spiegel. Mi meg ott vagyunk a romok alatt. A tíz körmünkkel kell kikaparnunk magunkat, kormá­nyunk fájéban van a mentőcsapa­tokkal is. Orbán ambíciói egyre kisebb területre szorulnak vissza - annál rosszabb nekünk, mert szinte már csak hazai hatalma megtartására koncentrál. Nincs hová hátrálnia. Valaha a világ populistáinak eszmei vezetője, a jövő meghatározó világ­politikusa akart lenni. A 2019-es EP-választás előtt azt várta, hogy legalább az Unióban szélsőjobbol­dali, euroszkeptikus áttörés törté­nik. Nem így történt. A régi nagy pártok, konzervatívok és szociál­demokraták ugyan valóban gyen­gültek, de a fennmaradó helyet nem a szélsőségesek, hanem éppen Orbánék könyörtelen ellenfelei, a liberálisok és a zöldek foglalták el. A legutóbbi tartományi választáso­kon ugyanez történt Németország­ban is. A világméretű és összeurópai ambíciók fogytával a kormányfő visszahúzódott a visegrádi terepre: a négy országból próbált az Unió egységét feszítő éket formálni, sajá­tos közép-európai küldetéstudatot hirdetve. Ma úgy tűnik, ez inkább kettészakítja, mint erősíti a szövet­séget. A Politico már két éve figyel­meztetett: a csehek és szlovákok inkább az Unió magjához menné­nek közelebb, a lengyel és a magyar kormány viszont a peremre, a szélre tart. Orbán szándéka világos: az EP- ben új hátteret keres magának, közös frakcióban egyesítve Salvini és Kaczynski pártját. Megteheti. De ebben a csapatban - amely lét­számban lemaradva így sem sokat ugrálhat a középpártokkal szemben­­ már csak másodhegedűs lehet a nagyobbakhoz képest. Nem erről ál­modott, nem ezt szerette volna. De mi sem. Magyarország leg­jobbjai mindig azért küzdöttek, hogy ne maradjunk Európa zárvá­nya. Ady sokat idézett vezércikke 1902-ből hátborzongatóan aktuális: „okvetetlenkedünk Európa köze­pén, mint egy kis itt felejtett közép­kor.” „Nagy népek sziklavára, a par­lament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim?... A vége az lesz, hogy kitessékelnek minket in­nen, mintha itt sem lettünk volna.” A kitessékelés jelképes értelem­ben megtörtént. A néppárt úgy rázta le a cipőtalpáról Orbánékat, mintha valami csúnyaság ragadt volna rá, amit nem vett észre időben. Mege­sik az ilyen, ha valaki nem néz a lába elé útközben. Putyinnak és Kínának addig és annyira vagyunk értékesek, amíg rajtunk keresztül Európa-po­litikát folytathatnak. Ha ott nem va­gyunk fontosak, nekik sem leszünk. Persze nem olyan végzetes mértékben zárványosodunk, mint mondjuk Észak-Korea, amelyet igazi zárványországnak szoktak nevezni. Erről nincs szó, és nem is ez a szándék. Inkább azt monda­nám, olyanok lehetünk, mint egy nagyobb méretű zsákfalu, Zsákor­szág. Nincs mindenfelől lezárva, be lehet menni, van valami moz­gás, de az ott élők nemigen törhet­nek ki, nem emelkedhetnek, hiába vágynának rá. A legnagyobb baj nem is a kül­politikai elszigetelődés, hanem a veszély, hogy igazi történelmi, kul­turális és társadalmi zárvánnyá válunk. Sosem volt emlékeket ha­misítva és dajkálva, kultúránk javát kisöpörve, gyerekeinket elbutítva, a messzebbre nézőket elüldözve. Nem baj. Mészárosék azért időn­ként elrepülhetnek Dubajba. Majd nekik is integetünk. Nem aggódunk, ők biztosan visszatérnek. LENDVAI ILDIKÓ volt országgyűlési képviselő A kilépés hete HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ Azt állította Novák Katalin, családo­kért felelős tárca nélküli miniszter (a Facebookon közölve, hogy a Fidesz ki­lépett az Európai Néppártból), hogy a néppárt a legtöbb kérdésben baloldali értékeket képvisel, „már nem jobbol­dali párt, ezt mi tudomásul vesszük". Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Néppárt nem képvisel baloldali értékeket, legföljebb bizo­nyos baloldali meg zöld értékek és követelések mára általánossá váltak a világon. Ezért vallja magáénak az Európai Néppárt azt az álláspontot, hogy „a gazdaságnak az embereket kell szolgálnia és nem fordítva”, vagy hogy fenntartható gazdasági fejlő­désre van szükség a klímaváltozás megfelelő kezelése érdekében. Csak­hogy ezt a Fidesz (legalábbis szavak­ban) szintén támogatja, pedig erede­tileg nem a kereszténydemokraták napirendjén szerepelt. Az EPP egy­úttal kiáll „a külső határok biztosítá­sa, az illegális migráció megállítása, a terrorizmus elleni harc mellett” is. 1914 ben és 1941 ben nem miránk törtek az ellenséges hatalmak, hanem mi törtünk rá másokra ami inkább hangzik jobboldali cél­nak, és Orbán megnyilatkozásaiban állandóan visszaköszön. Akkor vi­szont mi a valódi különbség a Fidesz és a néppárt elvei között? Csak nem az, hogy a nyugati kereszténydemok­raták nem szívelik a jogállami korlá­tok nélküli önkényuralmat? Azt állította Orbán Viktor­­ március 15-e alkalmából, a határon túli ma­gyaroknak küldött levelében), hogy „mi magyarok a ránk törő ellenséges hatalmak szorításában, csatamezőkön harcolva és hőseink vesztőhelyein em­lékezve sajátítottuk el azt, amit a sza­badságról tudunk". Ezzel szemben a tény az, hogy a miniszterelnök nem jól sajátítot­ta el, ugyanis 1914-ben és 1941-ben nem miránk törtek az ellenséges hatalmak, hanem mi törtünk rá má­sokra. Talán nem ártana emlékezni erre is a Karmelita kolostor maga­sából. Azt állította továbbá a miniszterelnök­­ Lovász Lászlónak, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia volt elnökének írt gra­tuláló levelében), hogy „mindannyi­unk számára felemelő érzés, amikor a világban megsüvegelik honfitársaink kiemelkedő teljesítményét, azonban most kivételes büszkeséggel nyug­tázhatjuk, hogy 2005 és 2012 után is­mét magyar tudós lett a matematikai Nobel-díjként számon tartott Abel-díj egyik kitüntetettje". Ezzel szemben a tény az, hogy a világban ugyan megsüvegelik, itt­hon viszont semmibe vették. Ezt nyugtázhatjuk. Az a mód, ahogy az Orbán-kormány hosszú és meg­alázó vesszőfutásra kényszerítette Lovászt és vele együtt az egész ma­gyar tudományos életet, mindennél jobban mutatja, hogy Orbán mire büszke: arra, hogy még egy világhírű matematikusnál is előbb kiszámol­ta a végeredményt. Azt állította Szijjártó Péter külgaz­dasági és külügyminiszter­­ Győrben, bejelentve egy beruházás állami tá­mogatását), hogy a járvány okozta ki­hívások ellenére beruházási rekordot döntött tavaly Magyarország, mert 1494 vállalat kötelezte el magát fej­lesztések mellett. Ezzel szemben a tény az, hogy a nemzetgazdasági beruházások tavaly 3,8 százalékkal csökkentek 2019-hez képest. A beruházások több mint felét adó, legalább 50 fős vállalkozások körében a beruházási teljesítmény 7,5 százalékkal volt ki­sebb az előző évinél. Hát ilyen a ma­gyar rekord, Szijjártó módra. BOLGÁR GYÖRGY újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Kegyelet A nemzeti ünnep utáni napon ki­mentem a Fiumei úti sírkertbe. A kíváncsiság hajtott ki, mert sze­rettem volna látni, hogy a Magyar Békekör Egyesület által elhelye­zett virágcsokor mellé odakerült-e a magyar kormány és a magyar ellenzék tisztelgő koszorúja a sza­badságharc hősei és áldozatai sír­emlékére. Mivel a járvány miatt nem voltak március 15-i „nagy­gyűlések”, feltételeztem, hogy magánemberként egy-egy politi­kus kimegy a sírkertbe, és lerója kegyeletét. Mivel a civil szervezet délelőtt koszorúzott, a délután rendelkezésükre állt, talán a gyer­mekeik okulását is kielégítendő. Szomorúan láttam, hogy a három helyre kitett virágcsokrunk kö­zül az egyik mécsesestől hiányzik (vajon kinek tetszett meg annyira, hogy a Batthyány-mauzóleumról saját halottjának a sírjára vitte el?). Egy igen szép kormányko­szorút azonban láttunk a Kos­­suth-mauzóleumnál letéve, a fel­irat: „A HŐSÖK EMLÉKÉRE, AKIK ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK A SZABADSÁGÉRT.” Csak az volt ami igencsak elrontotta ün­nepi hangulatunkat, hogy ez a kormány az amerikai kormány volt, melynek nevében az amerikai nagykövetség nem felejtett el meg­emlékezni. A magyar politikai elittől még egy szál virágra sem tellett! Hazafelé ballagva Tamási Áron mondása jutott az eszembe: „Aki embernek hitvány, az ma­gyarnak alkalmatlan!” Trikolór SALGA ISTVÁN A piros-fehér-zöld zászló szá­momra mindig valami különös jelentőséggel bírt. A magyar nem­zethez, a hazához való tartozás fenséges érzésének szimbóluma volt egészen addig, amíg a Fidesz rendezvényeinek állandó szerep­lőjévé nem vált. Az ország nemze­ti zászlóját a Fidesz kisajátította, s ettől kezdve a nemzeti zászlóhoz való viszonyulásom észrevétlenül megváltozott. Családunkban a kokárda nagy becsben volt tart­va, gondosan eltettük, büszkén hordtuk az ünnep idején. Azután egy alkalommal szembesültem azzal, hogy a Fidesz a Parlament­ben a kokárdákkal demonstrált. Bevallom, azóta soha többé nem vettem fel a kokárdát március 15-én. Számomra a „nemzeti” is különös, magasztos jelentőséggel bírt. Nemzeti Színház, nemzeti ti­zenegy, Nemzeti dal és még sorol­hatnám. Azután létrejött a Nem­zeti Együttműködés Rendszere, Nemzeti Dohánybolt, Nemzeti Konzultáció stb., és a nemzeti már ellenérzést váltott ki ben­nem. A történetem talán közelebb visz annak megértéséhez, hová lett az ünnep varázsa. KINDZIERSZKY EMIL Törvénytervezet Kihirdetett veszélyhelyzet alatt a védekezéshez szükséges árukkal és szolgáltatásokkal kapcsola­tos üzletkötéseket csak nonprofit alapon szabad lebonyolítani. A megszegőket az árvízi védeke­zéskor homokzsákot lopók és a kiürített területeken fosztogatók felelősségre vonásához mérhető szigorúsággal kell büntetni. MÁTRAHÁZI JÁNOS Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelanepszava.hu

Next