Népszava, 2021. március (148. évfolyam, 50-75. szám)
2021-03-23 / 68. szám
KULTÚRA Villamosról szól a zene Ismét elindul Szegeden a Musical Villamos. Március 28-án Török Anna és Angler Balázs szórakoztat a villamosról közvetítve online, a megállókban pedig élőben úgy, hogy a kijelölt néhány megállóban a színészek egy-egy dalt az álló szerelvényen énekelnek el. NÉPSZAVA Sting duettjei A 17-szeres Grammy-díjas Sting legújabb lemeze duettjeiből készült összeállítás olyan előadókkal, mint Cheb Mami, Eric Clapton, Herbie Hancock, Annie Lennox. Egy eddig kiadatlan dal is került a Universal kiadványára: a Zuccheróval közös September. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2021. március 23., kedd11 Holland tesztfesztiválok Ismét teszteseményt rendeztek Hollandiában, hogy felmérjék, hogyan lehet a legkisebbre csökkenteni a járvány kockázatát egy szabadtéri tömegrendezvényen. Ezúttal Biddinghuizenben zajlott szabadtéri fesztivál 1500 látogatóval. EURONEWS Láthatatlan téma Amerikában INTERJÚ Három év és tizenötezer mérföld után írta Jessica Bruder A nomádok földje című regényét. Az ebből készült filmet hat Oscar-díjra jelölték, és a legnagyobb esélyesnek számít. CSAKVÁRI GÉZA : Mikor döntötte el, hogy éveket fog arra szánni, hogy a modern kori amerikai nomádizmust kutassa? Amikor fiatalabb voltam, azt gondoltam a lakóautókkal utazó emberekről, hogy boldog nyugdíjasok, akik a jól megérdemelt pihenésüket töltik, szabadok, és kvázi hobbiból és szórakozásból járják be az országot. Mintha csak örök szabadságon lennének. Aztán írtam egy cikket azokról a cégekről, amelyek bizonyos időszakokban határozott időre vesznek fel munkásokat, és létezik egy olyan közösség, amelynek tagjai városról városra, cégről cégre utazva egy lakóautóban élik le az életüket. Nem hajléktalanok, hanem otthontalanok. Egyértelmű volt, hogy többet szeretnék tudni róluk, így vállalkoztam arra, hogy én is útra keljek. Mennyi ideig volt úton? Összességében három évig. Ez idő alatt néha hazatértem, tehát nem váltam a kutatási témám tárgyává. Tizenötezer mérföldet tettem meg, és lezártam a folyamatot. Addig érdemes egy témával foglalkozni, amíg távolságot tudsz tartani, így az objektivitás adott. Meglepődött, hogy végül játékfilm készült a könyvéből? Meg, de nagyon örülök neki. Amikor a kiadóm jóvoltából „híre ment”, hogy min dolgozom, idejekorán megkerestek filmesek. Azt ajánlották, hogy velem tartanak, és dokumentumfilmet forgatnak. Erre nemet mondtam, mert ezzel elveszítettem volna az intimitás lehetőségét is. Nem gondolom, hogy befogadtak volna és elnyerem bizalmukat, ha egy filmes stáb lóg a nyakamban. Miután megjelent a könyv, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Frances McDormand áll azok mögött, akik megvették a megfilmesítés jogait. Ennek ellenére nehezen tudtam elképzelni, hogyan lesz egy Oscar-díjas filmcsillagból nomád, de roppant optimista voltam. Mennyire volt nehéz újságíróként „beszállni" a nomádokhoz? Nehéznek nem mondanám, inkább munkaigényesnek. Van olyan, aki azzal fogadott, hogy nem áll velem szóba, mert tudja, hogy vagabund hajléktalanoknak fogják őket beállítani. Ilyen esetekben visszavonultam, nem módszerem az emberek zaklatása. De látták, hogy hónapokig én is egy autóban lakom, ezért egy idő után elkezdtek beszélni, és meghívtak a közös gitározásokra. Egy idő után nem az újságírót, hanem az embert látták. A regényben ön a főszereplő. A filmből az ön karaktere kimaradt, és bekerült Frances McDormand fiktív figurája. Hasonló utat tett meg, mint én, hiszen mindkettőnk mentora a filmben is látható Linda May, aki korábban kamionsofőr volt. Tőle tanultam meg, hogy hogyan lehet túlélni egy lakóautóban, mert ezt az életet csak segítséggel lehet elkezdeni. Azért írtam egyes szám első személyben a regényt, hogy az olvasónak legyen hiteles kapcsolódási pontja. Frances karaktere ugyanezt szolgálja a filmben! A könyvében és az abból készült filmből is egyértelmű, hogy a modern amerikai nomád fehér bőrű. A szegénység és az azzal járó kiszolgáltatottság tartja össze őket. Utazásaim során találkoztam olyan emberrel, aki a hetvenes években a McDonald’snál volt vezető beosztásban, majd a 2008-es gazdasági világ JESSICA BRUDER Újságíró, producer. A Columbia Universityn szerzett újságíró-diplomát 2005-ben. 2013 óta dolgozik a The New York Timesnak. A nomádok földje című regénye 2017-ben Discover Awardot nyert, válságban mindenét elvesztette, és azóta nomád. De nem megkerülve a kérdést: igen, a nomádok többsége fehér bőrű. Annak idején nem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget, de amikor 2017-ben megjelent A nomádok földje, nem telt el hét olyan szalagcímnek nélkül, melyeknek lényege, hogy a rendőrség fegyvertelen fekete emberekkel végzett Amerikai országútjain. Egyszóval, fekete bőrűként egészen veszélyes az Egyesült Államokban déli államokban utazni. Továbbmegyek: a latinók számára is életveszély, mivel számos esetben mexikói menekültnek tartják, folyamatosan megállítják és ellenőrzik őket. Én hosszú hónapokon keresztül utaztam, és amikor meglátták, hogy fehér bőrű nő vagyok, nem foglalkoztak velem. A könyv és a film is kritikus a mai kapitalista társadalommal szemben. Furcsa, hogy emberek mit gondolnak politikai véleménynek. Volt olyan reakció a könyvemre, hogy az nem eléggé kritikus, sőt. Ennek ellenkezője is, amely szerint politikai céllal voltam motivált. Nem lepődtem meg. Válaszul csak azt tudom mondani, hogy amit megmutatok, az status quo. Mindemellett nem törekedtem manifesztumra. Ez hiba „Amikor meglátták, hogy fehér ború nő vagyok, nem foglalkoztak velem” 1 A nomádok földje Rendező: Chloé Zhao Tervezett magyarországi mozibemutató: április 8. lett volna, már úgyis polarizált a társadalmunk. Teljesen kettészakadt, az emberek egyre radikálisabbak, egyre inkább tolódunk a szélsőbal és a szélsőjobb felé, és a kommunikáció egyre nehezebb. Újságíróként az a dolgom, hogy a hidat újraépítsem. A Covid-19-pandémia milyen hatással van a nomádok életére? Bizonyos szempontból előny, hogy sokkal könnyebben izolálódnak, mint mások, és olyan területeken vannak, melyek távol vannak a vírus gócpontjaitól. Ám gondoljon bele, mekkora szenvedés lehet egy lakóautóban átvészelni a fertőzést. Vagy amikor az amerikai kormány azt mondja: vásároljunk be legalább harminc napra való, hosszú lejáratú élelmiszert. Egyrészt miből? Hiszen ezek az emberek napról napra élnek. Illetve ha épp lenne is rá valamiből keretük, hova rakják? A megélhetésük is egyre nehezebb, miután a korlátozások miatt kevesebb az alkalmi munka. Ugyanakkor, ami nagyon aggasztó, hogy a kormány által meghirdetett kilakoltatási moratórium március végén jár le, és aki nem tud lakbért fizetni, az utcára kerül. Amerikában sokan úgy döntöttek, inkább az autójukat tartják meg, mint a lakást vagy a házbérleményt. Volt olyan kritika is, mely szerint Chloe Zhao olyan „szépre" rendezte filmet, hogy az romanticizálja a nomádizmust. Elnézést a nyers őszinteségért, de aki ezt írta, biztos átaludta azt a részt, amikor Frances McDormand karaktere kényszerből belecsinál egy vödörbe. Vagy amikor lerobban az autója, és nincs pénze megcsináltatni, és még lakni sem tud benne, mert a szerelőknél van. Tudja, elég sok ilyen szituációt láttam, és a valóságban ez nagyon távol áll a romanticizált jelzőtől. Ezek nem Insta-képes helyzetek. A film drámaisága a tragikus sorsok és a veszteség feldolgozása. Amelyben Amerikában nagyon nem vagyunk jók. A leforgatott filmek zöme fiatalokra koncentrál, és nagyon ritkán érintik a halál következményeit, amelyek lehetnek felemelők is. A fontos üzenet a haladás és a siker. Nagyon sok téma láthatatlan marad Hollywoodban. Mit szól ahhoz, hogy A nomádok földje az egyik fő Oscar-esélyes? Őrület. Senki sem számított erre. FOTÓ: TODD GRAY ÚJSÁGÍRÓI MÓDSZER „Látták, hogy hónapokig én is egy autóban lakom, ezért egy idő után elkezdtek beszélni" MEGLEPETÉS Senki nem számított az Oscar-esélyre. Ehhez képest hat díjra jelölték a Jessica Bruder könyve alapján készült A nomádok földje című filmet ------------------------------------HIRDETÉS