Népszava, 2021. március (148. évfolyam, 50-75. szám)

2021-03-23 / 68. szám

KULTÚRA Villamosról szól a zene Ismét elindul Szegeden a Musical Vil­lamos. Március 28-án Török Anna és Angler Balázs szórakoztat a villamosról közvetítve online, a megállókban pedig élőben úgy, hogy a kijelölt néhány meg­állóban a színészek egy-egy dalt az álló szerelvényen énekelnek el. NÉPSZAVA Sting duettjei A 17-szeres Grammy-díjas Sting leg­újabb lemeze duettjeiből készült ös­­­szeállítás olyan előadókkal, mint Cheb Mami, Eric Clapton, Herbie Hancock, Annie Lennox. Egy eddig ki­adatlan dal is került a Universal kiadványá­ra: a Zuccheróval közös September. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2021. március 23., kedd11 Holland tesztfesztiválok Ismét teszteseményt rendeztek Hol­landiában, hogy felmérjék, hogyan lehet a legkisebbre csökkenteni a jár­vány kockázatát egy szabadtéri tö­megrendezvényen. Ezúttal Bidding­­huizenben zajlott szabadtéri fesztivál 1500 látogatóval. EURONEWS Láthatatlan téma Amerikában INTERJÚ Három év és tizenötezer mérföld után írta Jessica Bruder A nomádok földje című regényét. Az ebből készült filmet hat Oscar-díjra jelölték, és a legnagyobb esélyesnek számít. CSAKVÁRI GÉZA : Mikor döntötte el, hogy éveket fog arra szánni, hogy a modern kori ame­rikai nomádizmust kutassa? Amikor fiatalabb voltam, azt gon­doltam a lakóautókkal utazó em­berekről, hogy boldog nyugdíjasok, akik a jól megérdemelt pihenésüket töltik, szabadok, és kvázi hobbiból és szórakozásból járják be az orszá­got. Mintha csak örök szabadságon lennének. Aztán írtam egy cikket azokról a cégekről, amelyek bizo­nyos időszakokban határozott időre vesznek fel munkásokat, és létezik egy olyan közösség, amelynek tagjai városról városra, cégről cégre utazva egy lakóautóban élik le az életüket. Nem hajléktalanok, hanem otthon­talanok. Egyértelmű volt, hogy töb­bet szeretnék tudni róluk, így vállal­koztam arra, hogy én is útra keljek. Mennyi ideig volt úton? Összességében három évig. Ez idő alatt néha hazatértem, tehát nem váltam a kutatási témám tár­gyává. Tizenötezer mérföldet tet­tem meg, és lezártam a folyamatot. Addig érdemes egy témával foglal­kozni, amíg távolságot tudsz tartani, így az objektivitás adott. Meglepődött, hogy végül játékfilm ké­szült a könyvéből? Meg, de nagyon örülök neki. Amikor a kiadóm jóvoltából „híre ment”, hogy min dolgozom, ideje­korán megkerestek filmesek. Azt ajánlották, hogy velem tartanak, és dokumentumfilmet forgatnak. Erre nemet mondtam, mert ezzel elveszí­tettem volna az intimitás lehetősé­gét is. Nem gondolom, hogy befogad­tak volna és elnyerem bizalmukat, ha egy filmes stáb lóg a nyakamban. Miután megjelent a könyv, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Frances McDormand áll azok mö­gött, akik megvették a megfilmesí­tés jogait. Ennek ellenére nehezen tudtam elképzelni, hogyan lesz egy Oscar-díjas filmcsillagból nomád, de roppant optimista voltam. Mennyire volt nehéz újságíróként „beszállni" a nomádokhoz? Nehéznek nem mondanám, in­kább munkaigényesnek. Van olyan, aki azzal fogadott, hogy nem áll ve­lem szóba, mert tudja, hogy vaga­­bund hajléktalanoknak fogják őket beállítani. Ilyen esetekben visszavo­nultam, nem módszerem az embe­rek zaklatása. De látták, hogy hóna­pokig én is egy autóban lakom, ezért egy idő után elkezdtek beszélni, és meghívtak a közös gitározásokra. Egy idő után nem az újságírót, ha­nem az embert látták. A regényben ön a főszereplő. A filmből az ön karaktere kimaradt, és bekerült Frances McDormand fiktív figurája. Hasonló utat tett meg, mint én, hiszen mindkettőnk mentora a film­ben is látható Linda May, aki koráb­ban kamionsofőr volt. Tőle tanultam meg, hogy hogyan lehet túlélni egy lakóautóban, mert ezt az életet csak segítséggel lehet elkezdeni. Azért írtam egyes szám első személyben a regényt, hogy az olvasónak legyen hiteles kapcsolódási pontja. Frances karaktere ugyanezt szolgálja a film­ben! A könyvében és az abból készült film­ből is egyértelmű, hogy a modern amerikai nomád fehér bőrű. A szegénység és az azzal járó ki­szolgáltatottság tartja össze őket. Utazásaim során találkoztam olyan emberrel, aki a hetvenes években a McDonald’snál volt vezető beosztás­ban, majd a 2008-es gazdasági világ­ JESSICA BRUDER Újságíró, produ­cer. A Columbia Universityn szer­zett újságíró-dip­lomát 2005-ben. 2013 óta dolgozik a The New York Timesnak. A nomádok földje című regénye 2017-ben Dis­cover Awardot nyert, válságban mindenét elvesztette, és azóta nomád. De nem megkerülve a kérdést: igen, a nomádok többsége fehér bőrű. Annak idején nem tulaj­donítottam ennek túl nagy jelentő­séget, de amikor 2017-ben megjelent A nomádok földje, nem telt el hét olyan szalagcímnek nélkül, melyek­nek lényege, hogy a rendőrség fegy­vertelen fekete emberekkel végzett Amerikai országútjain. Egyszóval, fekete bőrűként egészen veszélyes az Egyesült Államokban déli álla­mokban utazni. Továbbmegyek: a latinók számára is életveszély, mivel számos esetben mexikói menekült­nek tartják, folyamatosan megál­lítják és ellenőrzik őket. Én hosszú hónapokon keresztül utaztam, és amikor meglátták, hogy fehér bőrű nő vagyok, nem foglalkoztak velem. A könyv és a film is kritikus a mai kapi­talista társadalommal szemben. Furcsa, hogy emberek mit gon­dolnak politikai véleménynek. Volt olyan reakció a könyvemre, hogy az nem eléggé kritikus, sőt. Ennek el­lenkezője is, amely szerint politikai céllal voltam motivált. Nem lepőd­tem meg. Válaszul csak azt tudom mondani, hogy amit megmutatok, az status quo. Mindemellett nem törekedtem manifesztumra. Ez hiba „Amikor meglát­ták, hogy fehér ború nő vagyok, nem fog­lalkoztak velem” 1 A nomádok földje Rendező: Chloé Zhao Tervezett magyarországi mozibemutató: április 8. lett volna, már úgyis polarizált a tár­sadalmunk. Teljesen kettészakadt, az emberek egyre radikálisabbak, egyre inkább tolódunk a szélsőbal és a szélsőjobb felé, és a kommuniká­ció egyre nehezebb. Újságíróként az a dolgom, hogy a hidat újraépítsem. A Covid-19-pandémia milyen hatással van a nomádok életére? Bizonyos szempontból előny, hogy sokkal könnyebben izolálód­nak, mint mások, és olyan területe­ken vannak, melyek távol vannak a vírus gócpontjaitól. Ám gondoljon bele, mekkora szenvedés lehet egy lakóautóban átvészelni a fertőzést. Vagy amikor az amerikai kormány azt mondja: vásároljunk be legalább harminc napra való, hosszú lejáratú élelmiszert. Egyrészt miből? Hiszen ezek az emberek napról napra élnek. Illetve ha épp lenne is rá valamiből keretük, hova rakják? A megélheté­sük is egyre nehezebb, miután a kor­látozások miatt kevesebb az alkalmi munka. Ugyanakkor, ami nagyon aggasztó, hogy a kormány által meg­hirdetett kilakoltatási moratórium március végén jár le, és aki nem tud lakbért fizetni, az utcára kerül. Ame­rikában sokan úgy döntöttek, in­kább az autójukat tartják meg, mint a lakást vagy a házbérleményt. Volt olyan kritika is, mely szerint Chloe Zhao olyan „szépre" rendezte filmet, hogy az romanticizálja a nomá­dizmust. Elnézést a nyers őszinteségért, de aki ezt írta, biztos átaludta azt a részt, amikor Frances McDormand karaktere kényszerből belecsinál egy vödörbe. Vagy amikor lerobban az autója, és nincs pénze megcsinál­tatni, és még lakni sem tud benne, mert a szerelőknél van. Tudja, elég sok ilyen szituációt láttam, és a való­ságban ez nagyon távol áll a roman­­ticizált jelzőtől. Ezek nem Insta-ké­­pes helyzetek. A film drámaisága a tragikus sorsok és a veszteség feldolgozása. Amelyben Amerikában nagyon nem vagyunk jók. A leforgatott fil­mek zöme fiatalokra koncentrál, és nagyon ritkán érintik a halál követ­kezményeit, amelyek lehetnek fel­emelők is. A fontos üzenet a haladás és a siker. Nagyon sok téma láthatat­lan marad Hollywoodban. Mit szól ahhoz, hogy A nomádok föld­je az egyik fő Oscar-esélyes? Őrület. Senki sem számított erre. FOTÓ: TODD GRAY ÚJSÁGÍRÓI MÓDSZER „Látták, hogy hónapokig én is egy autóban lakom, ezért egy idő után elkezdtek beszélni" MEGLEPETÉS Senki nem számított az Oscar-esélyre. Ehhez képest hat díjra jelöl­ték a Jessica Bruder könyve alapján készült A nomádok földje című filmet ------------------------------------HIRDETÉS

Next