Népszava, 2021. szeptember (148. évfolyam, 202-227. szám)

2021-09-15 / 214. szám

2 NÉPSZAVA 2021. szeptember 15., szerda REFLEKTOR Kényszerpálya helyett életpálya r ESÉLY Nem lehetetlen kikerülni az ózdi nyomorból - derül ki a Van Helyed Alapítvány patronáltj­aival és munkatársaival zajlott beszélgetésekből. HOMPOLA KRISZTINA Amanda Gorman, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Joe Bi­­den beiktatásán szerepelt afroame­rikai költő kötetének verseit a Van Helyed Alapítvány patronáltjai for­dítják - ez volt az ózdi látogatás ap­ropója. A fókusz azonban gyorsan a Bódis Kriszta által létrehozott és ve­zetett Van Helyed Rendszer (VHR) oktatásközpontú, holisztikus műkö­désére és az itt patronált családokra került. A fordítandó verseket még várják, de a VHR életében ez csak egy nagy figyelmet kapott kis fejezet. MOSÓGÉP NAPI 24 ÓRÁBAN - Tuskó néninek nincs hol aludnia! - halljuk Ózd-Hétes telepre érve, ahol a fürdőház lépcsőjén ül Tuskó néni, aki a fényképezőgép láttán föl­áll, és a telep vége felé indul. - Idős már, és az idősek nem olyanok, mint mi - magyarázza Mesi, a VHR für­­dőház gondnoka. A fürdőházat, ahol most három mosógép dolgozik napi 24 órában, tizenegy évvel ezelőtt a helyiekkel közösen építette a Van Helyed Alapítvány. Többek kisker­teket, focipályát és telepi oktatást, alkotótáborokat működtettek, szo­ciális munkát végeztek, elintézték, hogy legyen közvilágítás, és vissza­hozatták az áramot. A telep szociális bérlakásaiban máig nincs vezetékes víz, 350 em­berre két közkút van és pottyantós budik. Ezért hiánypótló, hogy a Van Helyed Fürdőházban két zuhanyzó, négy angol WC, négy mosdó műkö­dik. Az első mosógép fél évig bírta a napi 24 órás szolgálatot, ipari gépre nincs pénz, így marad a szurkolás az ütött-kopott, néhol rozsdás utódok­nak.­­ A vizet részben az állam fi­zette, de nem vállalják tovább, most éppen le akarják szerelni a vízórát - mondja aggódva Bódis Kriszta, a Van Helyed Rendszer (VHR) kitalá­lója, aki 1998 óta dolgozik Ózdon és Budapesten. Először önkéntesként. Míg a hason­ló helyzetű 13-14 évesek családot alapítanak, addig a patronáltak családalapí­tása az iskola elvégzése, szakmaszer­zés utánra tolódik ki. KNAUSZ IMRE Az osztály­­főnökökkel, szaktanárokkal és a szülőkkel rendszeresen együtt dolgoznak a segítők majd teljes munkaidejében, azért, hogy egy alulról építkező rendszer­­szintű modellt építsen ki annak érdekében, hogy a szegregált társa­dalmi csoportok a minőségi oktatás­ba kerülve, szükségleteikre szabott szolgáltatásokat kapva ne termeljék újra a nyomort. Kényszerpálya he­lyett életpálya, ez a jelmondatuk. Most a telep házaihoz képest ta­karos otthonába hív kávézni. Ra­móna, a lánya a Van Helyed Família stúdiós patronáltja a kismamacso­portban. Novemberre várja kisfiát. Ramóna lánya is stúdiós, eddig az óvodások között, idén már az első osztályosok csoportjában. Együtt megyünk át a Van Helyed Stúdiók épületébe, ahol ma tanévnyitó csa­ládi nap lesz. Miután az alapítvány a családok szállításában is segít, a már megérkezettek kézműveskednek, a közeli focipályára mennek egy-egy patrónus irányításával, mások bog­rácsban főzik a gulyást. PATRONÁLÁS HETESTŐL BUDAPESTIG A VHR egyik intézménye a Van He­lyed Stúdió+ (VHS+), ami azért jött létre, hogy az ózdi stúdiókból buda­pesti általános és középiskolákba továbbtanuló gyerekeknek is teljes ellátást és - Van Helyed-módszer­­tannal - patronálást adjon. Jelen­leg 15 növendékük van itt. A VHS+ együttműködik az iskolákkal, járt gyerekük az AKG-be, most a Kürt Alapítványi Gimnázium, a Közgaz­dasági Politechnikum, három Wal­dorf­, az Orchidea magyar-angol nyelvű iskola és az Európa 2000 fo­gadta diákjaikat, van, akit krízis mi­att menekítettek Budapestre. Knausz Imre patrónus szerint a fő nehézség a fegyelmezettséggel van. A szülők - ellentétben az álta­lános vélekedéssel - nagyon örül­nek, hogy a gyerekek Budapesten tanulnak. És hogy a két életmód, környezet közötti váltás mennyire visel meg egy kamaszt? - Ez feszült­ség, amit folyamatosan fel kell dol­gozniuk. A patronálás része, hogy szakemberek bevonásával segítünk ebben. Például egyikük, amikor édesanyja és édesapja is beteg lett, elhatározta, otthagyja az iskolát, és elmegy dolgozni. Nem tudjuk, ez mi­lyen pszichés teher neki, mennyire a család direkt elvárása. Sokat dolgoz­tunk vele, de a döntést rá bíztuk. A megoldás végül az lett, hogy egyéni tanrend szerint tanul, és emellett dolgozik. Tőlünk kapnak budapes­ti bérletet, a hazautazáshoz jegyet, bérletet. A patrónusok az osztályfő­nökökkel, tanárokkal és a szülőkkel rendszeresen együtt dolgoznak. A VHSZ önkormányzatában egyenlő szavazattal rendelkeznek a patró­nusok és diákok. Az önkormányzati gyűléseken házirendi kérdésekben döntünk. Van bírósági rendszerünk is - egy felnőtt és két gyerek havi vál­tásban - a fegyelmi problémák ese­tére, ilyen, ha valaki későn jön haza, nem szól, hová megy, nem mosogat el vagy nem viszi le a szemetet. Knausz Imre a VHS+ szakmai ve­zetője felelősségről és hiányérzetről is beszél. - A szexuális felvilágosí­tással, családtervezéssel többet kell foglalkoznunk. Nem ritka ebben a világban a korai gyerekszülés, és az látszik, hogy a szülés véget vethet a tanulásnak - mondja. Független ku­tatók mérték e tekintetben is a VHR eredményeit. Míg a hasonló helyze­tű 13-14 évesek családot alapítanak, addig a patronáltak családalapítása az iskola elvégzése, szakmaszerzés utánra tolódik ki. - Az érettségiig vagy pályára állásig dolgozunk a gye­rekekkel. Az egyetem és a munkába állás első évei alatt már lazább kap­csolat, itt fontos, hogy már önállóak tudjanak lenni, de a Van Helyed­­közösségben maradnak - meséli Knausz Imre az utánkövetésről. SOKSZOROS MÁSSÁG Nyolc éve, a legelső naptól jár ide Barbi, akinek unokatestvérei az ózdi Van Helyed Stúdió patronált­jai, most végeznek a középiskolá­ban, egyikük nővér, másikuk rendőr lesz.­­ Családias, ide nem úgy jön az ember, mint amikor bemegy a bolt­ba, hanem mint amikor hazajön. Anyósomnak is segítettek a szív­műtétje előtt orvost találni - mesé­li. Kislánya, Kiara elsős, és „nagyon szupi” napja volt a suliban, ahol az osztályban hatan vannak, a tanító­nője nagyon kedves. Van egy kisebb, négyéves gyerek is, autista, az embe­rek nem szokták jól fogadni. Kiará­nak furcsa, hogy a testvérével többet foglalkozom, itt pedig megkapja azt figyelmet, ami tőlem otthon kiesik. PATRONUS A csecsemő­kortól az óvo­dáig, iskoláig, az érettségiig vagy a pályára állásig segíti az alapítvány a gyerekeket „Családias, ide nem úgy jön az ember, mint amikor bemegy a boltba, hanem mint amikor hazajön" FOTÓK: HUSZÁR DÁVID A nemzet lelkiismeret-furdalása TÁMOGATÁS - A Hétes kiinduló­pontja a VHR-nek. Egyrészt szimbo­likus értelemben, mert a gyerekeink nagy része ilyen szegregátumokból jön, másrészt azért, mert a Hétes telepi önkéntesmunkám során ta­nultam meg, hogy rendszerben kell gondolkodni - meséli Bódis Kriszta a jelenleg 120 patronált gyereket és az ő családtagjaikat, összesen 1070 embert patronáló alapítvány veze­tője. A kismamáktól az egyetemis­ta létig korosztályos csoportokba osztott gyerekeket szakemberek segítik a tanulásban, alkotómunká­ban. - Minden gyerekünk történe­te a Van Helyedben sikertörténet, még akkor is, ha útjukon számtalan kudarccal kellett megküzdenünk. A számok mögött pedig egyedi sorsok vannak. 6 éve működünk, és ez idő alatt 23 VH-növendéknek van már szakmája, 12 növendéknek érettsé­gije. A 120 jelenleg is patronált nö­vendékből 31-en tanulnak szakkép­ző intézményben, 35-en általános iskolában, 48-an família stúdiósok, kismamáktól óvodáskorig, 6 növen­dékünk felsőfokú oktatásban, 4 fel­sőfokú szakképzésben, 2 egyetemen tanul tovább, egyikük Hollandiában. Idén is minden nyolcadikosunk fel­vételt nyert közép- és szakiskolákba, az utolsó éves gimnazistáink közül mindenki leérettségizett. Négyen pedig Budapesten tanulnak tovább a VHS+-ban. Nem teszünk különbsé­get jó tanuló és rossz tanuló között, mert mindenki képes magas szintű tudás elérésére, ha minőségi okta­tást kap. Mi differenciáltan támo­gatjuk őket azzal, amire szükségük van. Akinek hiánya van, azt pótol­juk, ha tehetsége, azt gondozzuk. A gyerekekkel személyesen foglalkozó patrónusokkal megtaláljuk a leg­megfelelőbb iskolát vagy segítünk abban, hogy a suliban a legtöbbet hozzák ki magukból. A legfonto­sabb, hogy nemcsak tőlünk nincs lemorzsolódás, hanem az iskolában is bent maradnak, ha pedig netán megbukik, kirúgják valamelyiküket, akkor mi más lehetőséget keresünk, ezt is biztosítja a rendszerben való gondolkodás és működés - meséli a VHR lényegét. - Bár képzetten, felkészülten vágtam bele, az elején naiv beavat­kozó voltam. Sokat tanultam. Fél életemet, 24 évet töltöttem ezzel itt Ózdon. A cél azonban nem loká­lis. Társadalmi ügy azoknak az em­ancipációjáért dolgozni, akik nem kapnak megfelelő lehetőségeket, esélyeket, reprezentációt ebben a társadalomban. Ehhez hozzátar­tozik lehetőséget adni arra, hogy a nyomorból kikerüljenek emberek, de a szegénység csökkentése ös­­­szetett feladat. Egy eszköz az igazi egyenlőség eléréséhez - mondja. - Nagyon szeretném választási és Bódis Kriszta 24 éve dolgozik az esélyegyenlőségért pártpolitika fölé emelni, amit csiná­lunk. Mindenkivel együtt dolgozom, aki ezért az ügyért együtt dolgozik. Egyformán kritikus vagyok a min­denkori kormánnyal, az értelmi­séggel, magammal is. Szeretnék a nemzet lelkiismeret-furdalása len­ni, mindig merni kimondani, mi az, amin még változtatni kell - fogal­maz. És honnan van pénz? - Alapve­tően a dán Velux Alapítvány jóvoltá­ból, de állami forrásokból is. A dánok azt szeretnék, hogy a problémák ne gyűrűzzenek tovább, az adott ország oldja meg őket, másrészt értékesnek tartják, hogy pártpolitika-független vagyok, mert csak így lehet hosszú távon társadalmi ügyekért dolgozni, szakpolitikai modelleket alkotni - mondja Bódis Kriszta. (Az Amanda Gorman-fordításról szóló cikkünk következő lapszáma­ink egyikében lesz olvasható.)

Next