Népszava, 2021. szeptember (148. évfolyam, 202-227. szám)
2021-09-15 / 214. szám
2 NÉPSZAVA 2021. szeptember 15., szerda REFLEKTOR Kényszerpálya helyett életpálya r ESÉLY Nem lehetetlen kikerülni az ózdi nyomorból - derül ki a Van Helyed Alapítvány patronáltjaival és munkatársaival zajlott beszélgetésekből. HOMPOLA KRISZTINA Amanda Gorman, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Joe Biden beiktatásán szerepelt afroamerikai költő kötetének verseit a Van Helyed Alapítvány patronáltjai fordítják - ez volt az ózdi látogatás apropója. A fókusz azonban gyorsan a Bódis Kriszta által létrehozott és vezetett Van Helyed Rendszer (VHR) oktatásközpontú, holisztikus működésére és az itt patronált családokra került. A fordítandó verseket még várják, de a VHR életében ez csak egy nagy figyelmet kapott kis fejezet. MOSÓGÉP NAPI 24 ÓRÁBAN - Tuskó néninek nincs hol aludnia! - halljuk Ózd-Hétes telepre érve, ahol a fürdőház lépcsőjén ül Tuskó néni, aki a fényképezőgép láttán föláll, és a telep vége felé indul. - Idős már, és az idősek nem olyanok, mint mi - magyarázza Mesi, a VHR fürdőház gondnoka. A fürdőházat, ahol most három mosógép dolgozik napi 24 órában, tizenegy évvel ezelőtt a helyiekkel közösen építette a Van Helyed Alapítvány. Többek kiskerteket, focipályát és telepi oktatást, alkotótáborokat működtettek, szociális munkát végeztek, elintézték, hogy legyen közvilágítás, és visszahozatták az áramot. A telep szociális bérlakásaiban máig nincs vezetékes víz, 350 emberre két közkút van és pottyantós budik. Ezért hiánypótló, hogy a Van Helyed Fürdőházban két zuhanyzó, négy angol WC, négy mosdó működik. Az első mosógép fél évig bírta a napi 24 órás szolgálatot, ipari gépre nincs pénz, így marad a szurkolás az ütött-kopott, néhol rozsdás utódoknak. A vizet részben az állam fizette, de nem vállalják tovább, most éppen le akarják szerelni a vízórát - mondja aggódva Bódis Kriszta, a Van Helyed Rendszer (VHR) kitalálója, aki 1998 óta dolgozik Ózdon és Budapesten. Először önkéntesként. Míg a hasonló helyzetű 13-14 évesek családot alapítanak, addig a patronáltak családalapítása az iskola elvégzése, szakmaszerzés utánra tolódik ki. KNAUSZ IMRE Az osztályfőnökökkel, szaktanárokkal és a szülőkkel rendszeresen együtt dolgoznak a segítők majd teljes munkaidejében, azért, hogy egy alulról építkező rendszerszintű modellt építsen ki annak érdekében, hogy a szegregált társadalmi csoportok a minőségi oktatásba kerülve, szükségleteikre szabott szolgáltatásokat kapva ne termeljék újra a nyomort. Kényszerpálya helyett életpálya, ez a jelmondatuk. Most a telep házaihoz képest takaros otthonába hív kávézni. Ramóna, a lánya a Van Helyed Família stúdiós patronáltja a kismamacsoportban. Novemberre várja kisfiát. Ramóna lánya is stúdiós, eddig az óvodások között, idén már az első osztályosok csoportjában. Együtt megyünk át a Van Helyed Stúdiók épületébe, ahol ma tanévnyitó családi nap lesz. Miután az alapítvány a családok szállításában is segít, a már megérkezettek kézműveskednek, a közeli focipályára mennek egy-egy patrónus irányításával, mások bográcsban főzik a gulyást. PATRONÁLÁS HETESTŐL BUDAPESTIG A VHR egyik intézménye a Van Helyed Stúdió+ (VHS+), ami azért jött létre, hogy az ózdi stúdiókból budapesti általános és középiskolákba továbbtanuló gyerekeknek is teljes ellátást és - Van Helyed-módszertannal - patronálást adjon. Jelenleg 15 növendékük van itt. A VHS+ együttműködik az iskolákkal, járt gyerekük az AKG-be, most a Kürt Alapítványi Gimnázium, a Közgazdasági Politechnikum, három Waldorf, az Orchidea magyar-angol nyelvű iskola és az Európa 2000 fogadta diákjaikat, van, akit krízis miatt menekítettek Budapestre. Knausz Imre patrónus szerint a fő nehézség a fegyelmezettséggel van. A szülők - ellentétben az általános vélekedéssel - nagyon örülnek, hogy a gyerekek Budapesten tanulnak. És hogy a két életmód, környezet közötti váltás mennyire visel meg egy kamaszt? - Ez feszültség, amit folyamatosan fel kell dolgozniuk. A patronálás része, hogy szakemberek bevonásával segítünk ebben. Például egyikük, amikor édesanyja és édesapja is beteg lett, elhatározta, otthagyja az iskolát, és elmegy dolgozni. Nem tudjuk, ez milyen pszichés teher neki, mennyire a család direkt elvárása. Sokat dolgoztunk vele, de a döntést rá bíztuk. A megoldás végül az lett, hogy egyéni tanrend szerint tanul, és emellett dolgozik. Tőlünk kapnak budapesti bérletet, a hazautazáshoz jegyet, bérletet. A patrónusok az osztályfőnökökkel, tanárokkal és a szülőkkel rendszeresen együtt dolgoznak. A VHSZ önkormányzatában egyenlő szavazattal rendelkeznek a patrónusok és diákok. Az önkormányzati gyűléseken házirendi kérdésekben döntünk. Van bírósági rendszerünk is - egy felnőtt és két gyerek havi váltásban - a fegyelmi problémák esetére, ilyen, ha valaki későn jön haza, nem szól, hová megy, nem mosogat el vagy nem viszi le a szemetet. Knausz Imre a VHS+ szakmai vezetője felelősségről és hiányérzetről is beszél. - A szexuális felvilágosítással, családtervezéssel többet kell foglalkoznunk. Nem ritka ebben a világban a korai gyerekszülés, és az látszik, hogy a szülés véget vethet a tanulásnak - mondja. Független kutatók mérték e tekintetben is a VHR eredményeit. Míg a hasonló helyzetű 13-14 évesek családot alapítanak, addig a patronáltak családalapítása az iskola elvégzése, szakmaszerzés utánra tolódik ki. - Az érettségiig vagy pályára állásig dolgozunk a gyerekekkel. Az egyetem és a munkába állás első évei alatt már lazább kapcsolat, itt fontos, hogy már önállóak tudjanak lenni, de a Van Helyedközösségben maradnak - meséli Knausz Imre az utánkövetésről. SOKSZOROS MÁSSÁG Nyolc éve, a legelső naptól jár ide Barbi, akinek unokatestvérei az ózdi Van Helyed Stúdió patronáltjai, most végeznek a középiskolában, egyikük nővér, másikuk rendőr lesz. Családias, ide nem úgy jön az ember, mint amikor bemegy a boltba, hanem mint amikor hazajön. Anyósomnak is segítettek a szívműtétje előtt orvost találni - meséli. Kislánya, Kiara elsős, és „nagyon szupi” napja volt a suliban, ahol az osztályban hatan vannak, a tanítónője nagyon kedves. Van egy kisebb, négyéves gyerek is, autista, az emberek nem szokták jól fogadni. Kiarának furcsa, hogy a testvérével többet foglalkozom, itt pedig megkapja azt figyelmet, ami tőlem otthon kiesik. PATRONUS A csecsemőkortól az óvodáig, iskoláig, az érettségiig vagy a pályára állásig segíti az alapítvány a gyerekeket „Családias, ide nem úgy jön az ember, mint amikor bemegy a boltba, hanem mint amikor hazajön" FOTÓK: HUSZÁR DÁVID A nemzet lelkiismeret-furdalása TÁMOGATÁS - A Hétes kiindulópontja a VHR-nek. Egyrészt szimbolikus értelemben, mert a gyerekeink nagy része ilyen szegregátumokból jön, másrészt azért, mert a Hétes telepi önkéntesmunkám során tanultam meg, hogy rendszerben kell gondolkodni - meséli Bódis Kriszta a jelenleg 120 patronált gyereket és az ő családtagjaikat, összesen 1070 embert patronáló alapítvány vezetője. A kismamáktól az egyetemista létig korosztályos csoportokba osztott gyerekeket szakemberek segítik a tanulásban, alkotómunkában. - Minden gyerekünk története a Van Helyedben sikertörténet, még akkor is, ha útjukon számtalan kudarccal kellett megküzdenünk. A számok mögött pedig egyedi sorsok vannak. 6 éve működünk, és ez idő alatt 23 VH-növendéknek van már szakmája, 12 növendéknek érettségije. A 120 jelenleg is patronált növendékből 31-en tanulnak szakképző intézményben, 35-en általános iskolában, 48-an família stúdiósok, kismamáktól óvodáskorig, 6 növendékünk felsőfokú oktatásban, 4 felsőfokú szakképzésben, 2 egyetemen tanul tovább, egyikük Hollandiában. Idén is minden nyolcadikosunk felvételt nyert közép- és szakiskolákba, az utolsó éves gimnazistáink közül mindenki leérettségizett. Négyen pedig Budapesten tanulnak tovább a VHS+-ban. Nem teszünk különbséget jó tanuló és rossz tanuló között, mert mindenki képes magas szintű tudás elérésére, ha minőségi oktatást kap. Mi differenciáltan támogatjuk őket azzal, amire szükségük van. Akinek hiánya van, azt pótoljuk, ha tehetsége, azt gondozzuk. A gyerekekkel személyesen foglalkozó patrónusokkal megtaláljuk a legmegfelelőbb iskolát vagy segítünk abban, hogy a suliban a legtöbbet hozzák ki magukból. A legfontosabb, hogy nemcsak tőlünk nincs lemorzsolódás, hanem az iskolában is bent maradnak, ha pedig netán megbukik, kirúgják valamelyiküket, akkor mi más lehetőséget keresünk, ezt is biztosítja a rendszerben való gondolkodás és működés - meséli a VHR lényegét. - Bár képzetten, felkészülten vágtam bele, az elején naiv beavatkozó voltam. Sokat tanultam. Fél életemet, 24 évet töltöttem ezzel itt Ózdon. A cél azonban nem lokális. Társadalmi ügy azoknak az emancipációjáért dolgozni, akik nem kapnak megfelelő lehetőségeket, esélyeket, reprezentációt ebben a társadalomban. Ehhez hozzátartozik lehetőséget adni arra, hogy a nyomorból kikerüljenek emberek, de a szegénység csökkentése összetett feladat. Egy eszköz az igazi egyenlőség eléréséhez - mondja. - Nagyon szeretném választási és Bódis Kriszta 24 éve dolgozik az esélyegyenlőségért pártpolitika fölé emelni, amit csinálunk. Mindenkivel együtt dolgozom, aki ezért az ügyért együtt dolgozik. Egyformán kritikus vagyok a mindenkori kormánnyal, az értelmiséggel, magammal is. Szeretnék a nemzet lelkiismeret-furdalása lenni, mindig merni kimondani, mi az, amin még változtatni kell - fogalmaz. És honnan van pénz? - Alapvetően a dán Velux Alapítvány jóvoltából, de állami forrásokból is. A dánok azt szeretnék, hogy a problémák ne gyűrűzzenek tovább, az adott ország oldja meg őket, másrészt értékesnek tartják, hogy pártpolitika-független vagyok, mert csak így lehet hosszú távon társadalmi ügyekért dolgozni, szakpolitikai modelleket alkotni - mondja Bódis Kriszta. (Az Amanda Gorman-fordításról szóló cikkünk következő lapszámaink egyikében lesz olvasható.)