Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)
2022-07-02 / 152. szám
NÉPSZAVA 2022. július 2., szombat Hadigazdaság, hadipolitika CIVIL BESZÉD Kánikulai pilledtségünket két riasztó hang zavarta meg. Egy vészcsengőé és egy vekkeré. A vészcsengő, mint erről pénteki rádióintelmeiben beszámolt, Orbánt riasztotta fel győzelmi nyugalmából. A vekker az időközi választások vasárnapi sokkjaként remélhetőleg a vesztes ellenzéket. A kormány kommunikációs fordulatot hajt végre. Mivel a kommunikáció náluk a politika lényege, feltehetőleg politikait is. Az eddigi bagatellizálás, a „nyugi, minden rendben van” sugallat helyett drámai bejelentések jöttek a gazdaságról hivatalos oldalról is. Sötétebbre módosították az idei és jövő évi inflációs kilátásokat. A 2023-as költségvetésben egyharmadnyival több áfabevételt terveznek, ami csak az ennél jóval nagyobb áremelkedéssel jöhet össze. A Nemzeti Bank egyik vezetője a frászt hozta ránk megnyugtatónak szánt szavaival: á, az infláció az semmi, ne azon izgassuk magunkat, jöhet a recesszió, a gazdasági visszaesés is, na, az már valami. Az új kommunikációval előre besötétítették a színpadot, erre lépett föl Orbán pénteken. A hangvé Szóval kiktől kell megvédenünk az országot, határainkat és függetlenségünket, méghozzá „emberfeletti erőfeszítéssel”? Itt bizony Putyinékról van szó, tele a jövőn borongó tragikus hőse: az uniós és a NATO-csúcsról „én úgy jöttem haza, hogy egyfolytában égett a piros lámpa a fejemben, és hallottam a vészcsengőt”. Kivételesen nem is az ütődött szövetségesek miatt, akik az istennek nem hallgatnak az egyetlen okos emberre, mármint Orbánra. Persze elhangzottak a kötelező fordulatok is arról, hogy azok ott kint továbbra is mind hülyék, csak nekünk, magyaroknak van ilyen mázlink egy tisztán látó vezetővel. De a vészcsengő most először Putyinék agressziója miatt szól. Nocsak. Orbán - nem alaptalanul, de nem is érdek nélkül - vészt kiált. „Szembe kell nézni a realitásokkal”, a front közeledhet Magyarországhoz, „az ukránok hősiesen harcolnak”, de „az emberek fogytán vannak”. Fel kell készülnünk a magunk katonai védelmére. Két-háromszorosára gyorsítjuk a haderőfejlesztési programot (értsd: a miniszter két-háromszor annyit üzletelhet, hiszen gyakorlata jelenleg ebben van, másban nem). „Emberfelettinek tűnő erőfeszítéssel radikálisan megnöveljük az erőnket.” Hogy a katonák felszabaduljanak, lesz önálló határvadászat (istenem, de szép szó), a megszüntetett határőrség helyett újra toboroznak. Egyelőre Pintér a felelős, ráér, az egészségügy, az oktatás, a rendőrség ügyei úgyis rendben vannak. Itt azért álljunk meg egy percre. Szóval kiktől kell megvédenünk az országot, határainkat és függetlenségünket, méghozzá „emberfeletti erőfeszítéssel”? Hacsak nem feltételezzük, hogy az ukránoknak nincs elég bajuk, és játszi kedvükben megtámadják Magyarországot, akkor itt bizony Putyinékról van szó. Orbánék attól tartanak, hogy az ezerszer „korrekt partnernek” nevezett tegnapi barát, olykor példakép egyszer csak feláll a hosszú asztal mellől, és ránk borítja azt. A „nem a mi háborúnkéból mégis „mi háborúnk” lehet? Putyin ellen kell fegyverkeznünk? És ha az ukránoknak nincs elég emberük, akkor nekünk van? Eddig kakaskodtunk, hogy NATO-katonák csak a Dunántúlig, csak eddig, csak addig jöhetnek, most már a miniszterelnök örvendezik „a NATO keleti szárnya megerősítésén”. Még az is elhangzik: szükségünk van a szövetségesekre, ezért nem vétózhatunk folyton, meg az a vétó nem is vétó, fáj, de csúnya kifejezés, csak éppen nem engedtük a dolgokat döntésig jutni. Nyilvánvaló: amúgy hála istennek, készül a megegyezés az Uniótól kapható pénztömegről. Lesz pár magyar látszatengedmény, ki is kell sajtolni minél többet, de most az Uniónak is érdeke az egység fenntartása. Az új képet a veszélyes Putyinról érdekes feladat lesz a Putyin-pártivá hangolt saját táborral lenyeletni. Persze még jöhet a világháborús „Kassa bombázása” verzió: akik errefelé lőnek, azok voltaképpen álruhás ukrán nacionalisták. De már csak a tábor nyugtatása érdekében is kell néhány jól irányzott ökölcsapás az ellenzékre. A „hadipolitika” kifelé puhít, befelé tovább keményít. Belpolitikai értelemben már rég hadiállapot van az országban. Sokan idézik a Policy Solutions friss kutatását: a felnőttek 13 százalékának fizikai konfliktusban is része volt politikai véleménykülönbség miatt. Vagyis kb. egymillió (!) magyar már keveredett lökdösődésbe, pofozkodásba, szolidabb esetben egy kis kellemes köpködésbe politizálás közben. Továbblépünk a hadigazdaság útján is. Nem mondom, hogy nincs szükség rendkívüli intézkedésekre, az árstop, a friss rendeletben kormányfelügyelet alá vont energiapiac a hadigazdaság klasszikus kellékei. De az a kétértelmű, nem tudni, hogy csak a katonákra vagy másokra is vonatkozó mondat, hogy „a békeidőre jellemző nyolcórai munkaidőnek most vége van”, már többet jelent. Új korszak jön. További centralizációval, az önkormányzatok újabb hullarablásával (most a szakrendelőket veszik el), a háborús veszélyre hivatkozó kemény szigorral. Most szinte nagyobb szükség van kormányképességet mutató ellenzéki mondandóra, mint a választás idején. Vasárnap a szavazók nem láttak ilyet. Biztosan sok stratégiai hibánk volt a parlamenti választás előtt is, de úgy látszik, az azóta eltelt időszakban még több. Az áprilistól egy negyedéven át követett út nem jó. A vekker megszólalt. Ronda hangja van. Meghalljuk? LENDVAI ILDIKÓ volt országgyűlési képviselő A fél béke hete HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a védelmi képességeinket meg kell erősítenünk, ebből a félbékés, félveszélyhelyzeti állapotból ki kell rántanunk a hadseregünket, és nagyon gyors képességfejlesztési munkát kell elvégeznünk. Tehát a békeidőre jellemző nyolcórás munkaidőnek meg ezeknek vége van." Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarországon nem félveszélyhelyzet van, hanem teljes, méghozzá nemcsak néhány hete, amikor a kormány háborús veszélyhelyzetet hirdetett ki, hanem már 2016 márciusától, amikor a tömeges bevándorlásra hivatkozva hirdették ki a válsághelyzetet, benne a honvédség bevetését. A nyolcórás munkaidőnek tehát már régóta vége van, annyira, hogy a katonáknál a 400 órát is túllépheti az éves túlszolgálat időkerete, mégpedig úgy, hogy a veszélyhelyzet alatti túlórázás ebbe bele sem számít. Vagy Orbán még mindig a pocakos tábornokoknál tart? Az energiaválságot csak lassú és költséges átállással lehet majd mérsékelni. Magasabb árakon. Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy Magyarországnak a béke oldalán kell állnia, mert a háborús inflációt nem lehet másképpen megakadályozni, csak ha a háborúnak véget vetünk. Ezzel szemben a tény az, hogy a háború befejeződéséből sajnos nem következik az infláció megszűnése, egyrészt mert az inflációt nem a háború váltotta ki, csak súlyosbította, másrészt mert utána is garantáltan megmaradnak az oroszok elleni szankciók, így az olajembargó. Az energiaválságot pedig csak lassú és költséges átállással lehet majd mérsékelni. Magasabb árakon. Ha tetszik érteni. Azt is állította Orbán a parlamentben, Fekete-Győr Andrásnak, a Momentum frakcióvezetőjének válaszolva), hogy a magyar kormány nincs felhatalmazva arra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság helyett az olimpiáról nyilatkozzon. „A 2036-os olimpiáról pedig akkor beszéljünk, ha akkor majd ön is itt lesz a parlamentben." Ezzel szemben a tény az, hogy a 2036-os olimpiai jelentkezésről nem 2036-ban kell beszélni, ugyanis erről a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2025 és ’29 között fog dönteni, és ’25-26-ban még mind a ketten képviselők lesznek. Orbánt pedig egyébként eddig sem gátolta meg a MOB, hogy beszéljen az olimpiáról. Tavaly, a tokiói olimpia után például a Nemzeti Sportnak azt mondta, hogy „az olimpia megrendezése egy magyarnak örök álom. Olyan szerelem, amelynek sosincs vége. (...) Bennünket kicsinyes okokból, politikai haszonlesésből most el lehetett ütni az olimpia rendezésétől, de a magyaroktól nem lehet elvenni ezt az álmot.” Értsd: Orbántól. Nem vesszük el. Szép álmokat! Azt állította Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke (a parlamentben), hogy „a kormányzat mostani döntései és a következő időszakra vonatkozó gazdasági stratégia alapján 2030-ra el tudjuk érni azt, hogy Magyarország az ELI 27 tagállama közül az öt legfejlettebb és legsikeresebb tagállama közé fog tartozni". Ezzel szemben a tény az, hogy jelenleg az öt-hat legkevésbé fejlett és sikeres ország közé tartozunk, és innen 7-8 év alatt lehetetlen a legfejlettebbek közé kerülni. Abszurdumokat kitalálni és ismételgetni azonban sajnos nem lehetetlen. Van rá közönség. BOLGÁR GYÖRGY újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM ! Nemzeti Oktatással, egészségüggyel nem lehet választást nyerni, tehát nem érdekesek Orbán számára, soha nem fog beléjük a minimumnál több pénzt fektetni. Beterelte őket a nagy kormányelfekvőbe, előbb egy pap, majd egy orvos, most meg egy rendőr felügyelete alá. E két ágazat nemzetstratégiai jelentőségű, állapotuk kihat a magyarság rövid, közép- és hosszú távú jövőjére. A kettős rendszer itt is kialakult, a fideszes felső középosztály a pénzéért jobb iskolát és betegellátást kap, mint a többiek. S a nagy szuverén a pedagógusbér-emelés állami feladatáról azt meri állítani, hogy a brüsszeli pénzektől függ - míg szinte mindenre telik, ami az eszébe jut. A két ágazat helyzete eltérő, az egészségügyben morális okból szinte lehetetlen a sztrájk. Az oktatásban csak jogi úton tudják megakadályozni, de őszre talán összeáll egy széles polgári engedetlenségi mozgalom (akár ismeri Pintér e fogalmat, akár nem), s a társadalom szolidáris lesz a gyerekei nevelőivel. FÁBRI FERENC Kényszer A túlzott orosz energiafüggőség, az ukrán háború miatti embargó és a fosszilis energiahordozók árának rakétaszerű emelkedése új hosszú távú energiastratégiát kényszerít ki a kormányból. Az elmúlt évek mulasztásai, a nagyarányú importfüggőség, ezen belül is az orosz függőség „bebetonozása”, a megújulók elhanyagolása, a fosszilis energiahordozók magas részesedése bebizonyította, hogy nem volt kellő előrelátás Orbánék energiapolitikájában. Végre erőteljesen foglalkozni kéne a spórolással, a Kádár-kockák energiahatékonysági beruházásait fel kell pörgetni, ugyanis ez lenne az igazi rezsicsökkentés, ha kevesebbet fogyasztunk. A földgáz- és villamosenergia-piacon az ország importfüggőségének leszorítása mindennél parancsolóbb. A megújulóknak is sokkal nagyobb teret kell biztosítani, beleértve a geotermiát. Paks 2 az EU-s korlátozó intézkedések miatt kérdőjelessé vált, noha önmagában a nukleáris energia korszerűbb és olcsóbb változata az energiatermelésben továbbra is tényező lehetne. MIKULÁS FERENC Infláció Nagy Márton az MNB alelnöke volt, pénzügyi szakember. A miniszterelnök átcsábította őt jobbkeze csapatából a sajátjába. Mint pénzügyes szükségét érezte, hogy megmagyarázza, miért növekednek ilyen drámaian az árak. Azt találta mondani, hogy most azért drága minden, mert tavaly olcsó volt. Azt elfelejtette mondani, hogy ez nem más, mint az erős infláció. Elhiszem, hogy egy politikus a választói feltételezett megértési színvonalán magyarázza a dolgokat, nem tarthat akadémiai székfoglalót. De úgy gondolom, a Fidesz-szavazók jó része is kikérheti magának, hogy így kezeli a kormánya. Ami történt, az nem a kormány szavazóit minősíti, hanem a kormányt magát. ÁBRAHÁM ZOLTÁN Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoi leveletnepszava.hu