Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)
2022-07-01 / 151. szám
VELEMENY Drága életünk Mátyás király zsenialitásához nem fér kétség, még ha legendás igazságosságát korának kutatói gyakran kétségbe vonják is. A XV. század nagy magyar uralkodójának intelme szerint: „Ne próbáljunk semmi olyat, ami a közösség hasznával és érdekével ellentétes.” Ezt annak kapcsán mondta, hogy az akkori időkben szokatlan mértékű inflációt előrelátó döntéseivel, méghozzá az értékálló aranypénz („Máriás”) bevezetésével és az adópolitikájával sikerült rendeznie. Mátyás portréja éppen ezért méltán szerepel a Magyar Nemzeti Bank negyedévente kiadott Inflációs jelentéseinek címlapján. Az sem lehet kétséges, hogy a hazai jegybanknak ma könnyebb dolga van, mint hat évszázada a királyi udvarnak, ha a pénzromlás esélyeit fel kell mérnie. Hiszen rendelkezésükre állnak a közgazdaság-tudomány megállapításai, és a hazai sajátságok ismerete mellett a nemzetközi információcsere is támpontot nyújt számukra a szükséges lépések megtételéhez. A legfrissebb hivatalos adatok szerint májusban az élelmiszerek évesített drágulása 20 százalékos volt. Erről a jegybank prognózisa majdhogynem annak a nyugtázásával, hogy hamarosan eljön az idő, amikor ennek is örülhetnek a családok és háztartások, mondván, „nahát, csak ennyi?” - megjegyzi: korántsem ez a csúcs. A nyár folyamán a drágulás gyorsulására lehet számítani, és a növekedési ütem tetőpontja valamikor őszre várható. Már ha a számításaik beválnak. De ebben csak töretlen optimizmussal bízhatunk, ugyanis az elmúlt időszak valamennyi inflációs jelentésében szereplő, folyamatosan felfelé korrigált számok bizonytalsnak bizonyultak. Már az is nagy dolog, hogy végre ki merték jelenteni: 2022 nyári hónapjaiban, a megelőző esztendők tendenciáitól eltérően, nem számíthatunk mérséklődő árakra. Az viszont eléggé nyakatekert indok, hogy a magyarországi élelmiszerárak azért nőnek nagyobb mértékben, mint a régiós szomszédainknál, mert nálunk alacsonyabb a mezőgazdaság és az agrár-feldolgozóipar hatékonysága. (Ez az állítás már csak azért is sántít, mert a hazai élelmiszeripar meghatározó része a multinacionális társaságok kezében van, és a magyar „agrárbárók” sem engedhetik meg maguknak, hogy az uniós támogatásokat is igénybe véve lemaradjanak.) A magas árak egyik oka - az egész világot sújtó nyers- és alapanyaghiány, valamint a többszörösére emelkedett energiaárak mellett - az, hogy az év első negyedében, a választást megelőzően Magyarországon igen jelentős volt a jövedelemkiáramlás. Emellett az inflációs nyomásnak engedve több helyen már kétszer is emelték a béreket. Ennek hatására volumenben is nagymértékben megnőtt a fogyasztás, amire a termelők-kereskedők folyamatos áremeléssel reagálnak. Ez a tendencia talán csak hónapok múlva juthat el oda, hogy a drágulásnak legalább az üteme mérséklődik. Az MNB büszke arra, hogy az infláció megfékezésére „proaktív”, azaz előremutató, felelősségteljes lépéseket tett. Ha voltak is ilyenek, azokat alaposan eltitkolták. De az eredménytelenséget látva talán jobb is, hogy így tettek. Nincs baj Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni - kivéve, ha ki sem szállunk belőle. Tisztában van vele a kormány is, azért kezeli pontosan ugyanazon séma szerint az egymást követő járványhullámokat. Tagadás, bagatellizálás, kommunikációs kampány és csak a legvégén - általában már túl későn - valamiféle népegészségügyi intézkedéscsomag, amit némi jóindulattal védekezésnek lehet nevezni. Ez vált be (mármint politikailag), ezt akarja a nép, minek változtatni rajta? Immár harmadik hete felfelé mennek a számok, de Rogán Antal dolgozószobájában úgy ítélték meg, hogy éppen elég idén nyáron az infláció, a gazdasági lassulás és az eladósodás népszerűség-erodáló hatását kivédeni, új problémákat nem vesznek napirendre. Márpedig amiről nem beszélnek, az nincs - a tételt eddig 46 ezer halott bizonyítja. Nehezen is tudna mit kezdeni a helyzettel a kormányzati kommunikáció. Mit mondanának? Hogy létezik egyéni felelősség, lehetséges csökkenteni a kockázatot, és ha az adatok indokolják, lesznek majd korlátozások is, mert az emberi élet a legdrágább? Minek mondanák ezt egy olyan országban, ahol havi sokmilliós fizetést húzó közszolgák szájából halljuk naponta - amúgy a globális klímaválság és egy kontinentális energiaválság közepén -, hogy botorság lenne limitálni a légkondicionálást és a fűtést még a középületekben is? Hogyan lenne összefésülhető bármilyen járványüzenet azzal, hogy a világban a baj csak a nyugati imperialisták miatt van - már megint -, de Orbán Viktor mindentől megvéd minket? Apropó, melyik témával találkozott többször a kedves olvasó az elmúlt hetekben a közösségi médiában vagy a kormánybarát sajtóban: az amúgy nem létező titkos amerikai-ukrán biolaborokéval vagy a nagyon is létező vuhani víruskutató intézetével, ahol tudottan a denevérvírusok emberre transzponálásával kísérleteztek? NÉPSZAVA 2022. július 1., péntek9 Hoppál Péter elmondása szerint mindig is harcolt az Aczél Györgyi kultúrpolitika ellen. Ám ezt a harcot elveszítette. Bátor szavak Hála és köszönet a régi-új kulturális államtitkárnak. Hoppál Péter ugyanis bátran kimondta az eddig kimondatlant és egy demokráciában mindig hatatlant. A fair play díjas politikus, aki képviselőjelöltként kihúzta az ellenzéki kampányvideókat játszó óriáskivetítő kábeleit, a Pesti Srácok szervezésében beszélgetett mások mellett a fiával, Hoppál Hunor műsorvezetővel. Miután bátran a kamerába nézett, és figyelmeztette az egyetemi tanárokat, hogy ne vitassák az Alaptörvény legitimitását óráikon, és „ezt a gyalázatot fejezzék be nagyon gyorsan”, így szólt: „Olyan biztos nem lesz, hogy destruktív, utcai anarchistákat támogató okiratot aláírnék. Merthogy neÁrt az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta jelentős milliókkal és nagyobb összegekkel.” Hangsúlyozta, hogy „az, aki kisodródik a szélsőségesség ezen perifériájára, az éljen meg a piacról, és ne álljon sorba állami támogatásért”. Egyben megnyugtatott mindenkit, az ellenzékiség nem kizáró ok: „az ikonográfiánk részét képező István, a király nagyszerű szövegírója is részesülhessen támogatásból”, függetlenül attól, hogy fülsértő választási dalocskákat készített a kampányok során. Molnár Áron állítása szerint a noÁr Mozgalom soha nem kért és nem kapott állami támogatást, azaz az államtitkár tévedett vagy nem mondott igazat. De más tanulság is levonható az elhangzottakból. Eddig csak a külön miniszteri keret létezése bizonyította a kormány egyes tagjainak szubjektív támogatási politikáját. Azt, hogy egyéni ízlés, értékrend, világkép, a művészi szabadságról és annak határairól kialakított vélemény alapján adnak adóforintokat alkotó- és előadóművészeknek. Köztük - mintegy kegyet gyakorolva - a másik oldalhoz soroltaknak is. Most már azonban eloszolhatnak az utolsó kételyek is. Hoppál Péter elmondása szerint mindig is harcolt az Aczél György-i kultúrpolitika ellen. Ám ezt a harcot elveszítette. A rendszerváltás előtti kultúrpolitika három évéből kettő deklaráltan működik, a harmadik készülődik. De elég még egy-két kormányfő által támogatott könyrvdarálás, és itt lesz velünk újra. HOMPULA KRISZTINA Minden maradt a régiben mikor az ember a napi hírek zuhatagából egyszer csak átkeveredik a Fővárosi Törvényszék együk tárgyalására, hirtelen rájön: bár a pártok közti adok-kapokban is temérdek indulat van, az meg sem közelíti azokat az érzelmi viharokat, amelyek néha a tárgyalóteremben tapasztalhatók. Az újságíró igyekszik érzelemmentesen dolgozni, de óhatatlanul megérinti, amikor egy gyilkossági ügyben az áldozat családtagjaival vagy éppen a vádlottakkal találkozik. A 2011-ben elkövetett hajógyári-szigeti gyilkosság perújítási tárgyalása zajlott a napokban. Korábban már felmentették az elkövetéssel vádolt két korábbi biztonsági őrt, akik az ügyészség szerint megaláztak, majd egy magas támfalról a Dunába dobtak egy a szórakozóhelyről kivezetett fiatalt. Ám évekkel később jelentkezett egy tanú, aki azt állította, látott mindent. Most kiderült: a bíróság nem tartja hitelesnek, így végül minden maradt a régiben. Az áldozat testvére és hozzátar Hiába az eltelt 11 év, nem tudható biztosan, mi történt azon a végzetes éjszakán, a sziget sötétjében. Lehet, hogy ők voltak. Lehet, hogy nem. fozói azonban továbbra is biztosak benne, hogy a vádlottak öltek. Noha több mint egy évtizede történt a tragédia, a sebek minduntalan felszakadnak. És ez ugyanúgy igaz a vádlottakra is, akik a bíróságon nem is próbálták palástolni ingerültségüket. Az ő szempontjuk is érthető: hosszú évek óta járnak a bíróságra egy súlyos vád miatt, miközben korábban sosem kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Hiába az eltelt 11 év, nem tudható biztosan, mi történt azon a végzetes éjszakán, a sziget sötétjében. Lehet, hogy ők voltak. Lehet, hogy nem. Még az sincs teljesen kizárva, hogy nem gyilkosság, hanem egy tragikus baleset történt - noha a korábbi jogerős ítélet kimondja, bűncselekmény történt, csak a tettest nem ismerjük. A büntetőjog egyik alaptézise, miszerint ha egy szemernyi kétség is felmerül, a tett nem róható a vádlott terhére. Kívánhat bármit a társadalom az igazság jegyében, ez megmásíthatatlan ökölszabály. Nemcsak ártatlanul, de bizonyílatlanul sem mondhatnak ki senkit bűnösnek. Lehet akármekkora a harag, a düh, a vádlottak padján is emberek ülnek, akiknek érdekei szintén számítanak, hiszen az ő sorsuk felett is dönt a bíróság. Sajnos az áldozatok családtagjainak a legtöbb esetben csak minimális elégtételt jelent egy elmarasztaló ítélet is, hiszen elveszített szerettüket senki és semmi nem hozhatja vissza. Néha nincsenek jó megoldások, és ez a jelen ügyre hatványozottan igaz. Egy tragédiát nem tetézhetünk azzal, hogy esetleg olyan embereket ítélnek el, akik nem bűnösök. Az ellentmondások ott örvénylettek az érzelmek közé vegyülve a tárgyalóteremben. Nem hozott megnyugvást az ítélethirdetés, csak a két egykori biztonsági őr lélegezhetett fel újra. A még mindig gyászoló hozzátartozók a poklok poklát járták meg, s ki tudja, mikor tudják letenni ezt a roppant terhet. Alighanem bele kell nyugodni: hiába telt el ennyi év, az igazság talán örökre a homályba vész. Nehéz szívvel hagytam el a Fővárosi Törvényszék épületét. Nem gondoltam volna, hogy van olyan helyzet, amikor szinte üdítő visszamerülni a belpolitikai csatározások indulatos világába. ÁRPÁSI BENCEA