Népszava, 2023. március (150. évfolyam, 51-76. szám)
2023-03-10 / 59. szám
4 Nyitott mondat OLVASÓBARÁT Zavarba ejtő szabadság Murányi Zita: Freedom A Gellért-hegy tetején magasodik a Szabadság-szobor, a tövéből ível át a folyó fölött a Szabadság híd, melynek pesti hídfőjénél áll Zselyke, aki komolyzenei koncertekre invitáló szórólapokat osztogat a turistáskodó külföldieknek. Jelenléte a képzelt „szabadságvonal részeként azonban csak kivételes, ugyanis főként a Lánchíd bal parti oroszlánjainál ácsorog munkaidőben éppolyan hiányzó láncszem, ahogy a szabadság maga is a Freedom című regény víziójában, mely a járvány megfékezésére szolgáló karantén idején afféle visszaemlékező naplószerűségként keresi a maga összekötő hídjait másokkal és a múltjával. Az öt részre és további 51 fejezetre tagolt eseménytörténet és emlékfolyam keverése Zselyke belső (lélek-) mozija életbeli útkereséséről és elvesztett szeretteiről - utóbbiak terén kiemelt szerep jut az apának és a majdnem-lélektárs barátnak, Somának. Visszavezet egészen a család meghatározta gyermekkorba, a felnövekedés bakfis vágyaihoz, az első valós és vélt szerelmek fájdalmaihoz, mélységeihez, kudarcaihoz. És tovább: a New York közeli nyári gyermektáborban végzett konyhai munkához, a dániai Business School-beli téli megpróbáltatásokról mindkettő menekülésszerű hazatéréssel végződik, lelkileg-testileg megviselve a fiatal nőt, aki sehol nem talál magára, sem a tartós, számára is kielégítő párkapcsolatra. Itthon pedig az egykori újságírót, aki a divat- és ékszerbemutatók világáról volt hivatott tájékoztatást adni a nagyérdeműnek, múzeumbeli takarítás (így akár a Frida Kahlo-kiállítás hajnali, magányos megtekintése), majd koncertszervezői munka (aka szórólap-osztogatás) várja - elvileg rengeteg szabadidővel. Az idővel való önrendelkezési jog, a szabadság egyik formája pedig lényeges szempont. Még ha nem is teljesül maradéktalanul. Miközben olvasóként betekintést nyerünk Zselyke mindennapi lelki életébe, gyásszal és szorongással teli gondolataiba, érzéseibe, feloldhatatlan életdilemmákon rágódásába, rá kell jönnünk, az „akciószegénysége” ellenére is magával ragad bennünket e road movie, méghozzá a nyelvi történései, a megalkotottságának mikéntje által. Szójátékos, finom, (ön) ironizáló humorral bír, nagyban épít a magyar és nemzetközi popzenei kultúra ismeretére, rendkívüli arányérzékkel és tempóban sorakoztatja fel egymás után a fejezeteket, semmi sallang; s miközben az egész szöveg harmóniáját a belső egymásra utalások erősítik, az elbeszélő hangjának megváltozását (többtónusúságát) is érzékelni lehet, mely életkortól és esemény hatására is változik. A szerző korábbi két regényét - Tükörpalota, (2003); DuplApu (2007) - ismerők számára pedig plusz értelmezési perspektíva nyílik a főhős-elbeszélő családi történetének feltérképezéséhez. A Freedom nem a megfejtések (életvezetési tanácsadó) könyve, épp a zavar kézzelfoghatóságának állandósuló élményét ábrázolja, ahol a járvány vagy a kitörő háború már csak újabb fokozat a kapaszkodók, támaszok nélküli, kényszerű vagy szabadon választott kötöttségek közt őrlődő ember (érzelmi) világában. Holden Caulfield a messzi távolból sokatmondóan bólogat, meg minden. (Magyar Napló, 2022. 256. o.) HORNER RSflHj ihUh Izgalmas dolog „az együttes alkotási folyamat, ami az olvasást és a pszichológusi konzultációkat is jellemzi", mondja Vados Anna, aki mindkettőben otthonosan mozog, hiszen gyakorló pszichológus, és költőként is kimagaslót nyújt - példa erre nemrég megjelent, Nincs véna című debütkötete, melynek apropójaként beszélgettünk. RÁCZ T. PÉTER Érdekes kettősség figyelhető meg a kötetet olvasva: a versekben beszélők történeteket akarnak elmesélni - droghasználat, börtönbüntetés, szanatóriumi felépülés-gyógyulás tapasztalatait megosztani -, ám éppen ezek elbeszélhetetlensége mutatkozik meg leginkább. Miért elmondhatatlanok ezek a történetek? A közös pont, azt hiszem, a szégyen. A pszichiátriai betegségről, a börtönről, a függőségről való beszéd mind tabunak számít, amikről nem csevegünk egymással a mindennapokban. Nehezen is beszél róla az érintett érzelmi okokból, és a nyelvi készletünk is szűkös ehhez az említettek miatt. Ugyanakkor visszatartó szempont az újratraumatizálódás lehetősége is, hiszen sok esetben, mikor valaki például a függőségét vagy a börtönviseltségét hozza szóba, a reakció nem más, mint hogy ő maga tehet róla, mert gyenge volt, mert valami súlyos bűnt követett el stb. A történetek azért is válhatnak el nem mondhatóvá, mert sokszor a környezetben nincs fogadókészség, hogy meghallgassa őket. Ezek mind árnyékban lévő témák, mert a kultúránkban az emberek jobbára pozitív képet kívánnak sugározni önmagukról, és a teljesítményt állítják előtérbe. A trauma és kibeszélhetetlensége könnyen elszigeteli az érintetteket. Dr. Máté Gábor A trauma bölcsessége című filmjében fogalmazódik meg, ahhoz, hogy megváltoztassuk a társadalom gondolkodását a traumáról, talán nem azt kellene kérdeznünk a másiktól: „Mi a baj veled?”, hanem azt: „Mi történt veled?” Mert a bűncselekmények, a betegségek, a függőségek mögött nagyon sokszor egy feldolgozatlan trauma áll - olyan történet, amit nem lehetett az élettörténetünkbe integrálni. A versnyelvbeli töredezettség ennek lenne a leképeződése? Mindenképp ott volt bennem az a szándék, hogy olyan narratívát hozzak létre, amit nem találtam meg, amikor beleástam magam a különféle felépüléstörténetekbe. Függőség esetében ezek általában a szerhasználat kezdetét, majd a mélypontot és fel- vagy lefelé vezető utat mesélik el, végül a szembesülést azzal, hogy a felépülőnek meg kell fogalmazni, ki is ő valójában. Újra kell önmagát teremtenie. Engem meg éppen az érdekelt, hogy azok az emberek, akik érintettek a függőségben, hogyan léteznek a kapcsolataikban, hogyan hat rájuk, a viszonyaikra a függőség és a felépülés. Mostanság nagyon felkapott az úgynevezett „traumairodalom’9. Költőként és gyakorló pszichológusként miként értékeli ezt? Hiánypótlónak tartom ezeket a könyveket, hiszen a beszédigény hívja őket életre - ami kész megtörni a kulturális tabukat. Szükség van rájuk, és nagyon jók a narratív mintaadásra: hogyan kell beszélni például a bántalmazásról, ami szintén rengeteg embert érint. Ugyanakkor a pszichológiai összefüggéseken alapuló magyarázóelvek egy ponton elválnak az irodalomtól. Ami a terápiás térben működik, az irodalomban nem biztos, hogy működni fog. Ha leírom a felismerésem, hogy történt valami gyerekkoromban, ami később meghatározóan hatott a felnőttkori viselkedésemre, az még nem lesz irodalmi erővel bíró szöveg. Ezek személyes igazságok, de ha irodalmat szeretnénk írni, akkor tovább kell menni. Én a kötetemet egyértelműen irodalmi alkotásként pozicionálom. - Ezt csak megerősíteni tudom. Azt viszont kérdezem: milyen szerepet játszik a görög mitológia a kötetben? Philoktétész, Prométheusz és Orfeusz felbukkanása ugyanis így együtt markáns a kötetben. Konkrét szándék a görög mitológia becsatornázására nem volt, ez csak utólagosan tűnt fel számomra. Az egyetemi éveim alatt olvastam Hoyer Mária Sóvárgás és szenvedés című tanulmánykötetét, amiben a szerző az intravénás szerhasználók élettörténetét metaforákon keresztül összejátssza a görög mítoszok alakjaival. Ez akkor mélyen hatott rám, és talán ennek inspirációjára kerültek a kötetembe az utalások. Másfelől a mítoszok is olykor homályos, kihagyásokra épülő történetvezetéssel élnek, épp, mint a verseim, ahol nem az a fontos, mi történik, hanem hogy mi mozgatja a szereplőket. De Sade márki könyvének, A bűn virágzásának a beemelése viszont biztos, hogy nagyon is tudatosan történt. A Juliette, aminek az alcíme A bűn virágzása, konkrét könyvtárgyként jelenik meg a kötetben. A címet azért hoztam be, mert megfogott ez a kép, és a szereplőket is eléggé foglalkoztatják azok a kérdések, hogy mi a bűn, mi a jó, hol vannak a határok. Sade figurája zavarba ejtően hatott a saját idejében, és azóta is: ő az, aki mindazt képviseli, amit a pozitív homlokzatunk kialakítása miatt elutasítunk, mégis fennmaradt, olvassák a szövegeit. Az árnyékos oldal legmélyebb részén helyezkedik el. - Pszichológusként ajánlott már verset olvasásra a konzultáción? - Amikor iskolapszichológusként dolgoztam, az irodám ajtajára Gwendolyn Brooks Annak a fiatalnak, aki meg akar halni című versét függesztettem ki. Azért, hogy helyettesítsen, amikor nem vagyok a szobámban - nagyon összhangban van azzal, ahogy én jelen szeretnék lenni egy krízisintervenció során. „Nem kell ma meghalnod. / Maradj itt a szomorúság vagy a kín vagy a hántás ellenére. / Maradj itt. Nézd meg, mi fog történni holnap. / A síron nem nő olyan fű, amit használhatnál. Emlékezz, a zöld a színed. Tavasz vagy.” (Részlet a versből; Nagy Rita fordítása - a szerk.) - Szakdolgozatában annak idején az írók lelki egészségével foglalkozott. A kötetét recenzáló kritikusokat nevezhetjük szupervizoroknak?Ha igen, milyennek látták az ön mentális állapotát? - Az eddig megjelent kritikák pozitívak és meleg hangúak voltak - de a kötetemet egyáltalán nem tekintem a mentális állapotom tükröződésének. Ahogy szupervizornak is inkább a szerkesztőket tartom. A szerkesztői visszajelzésekben és a szupervizori konzultációban ott látom a párhuzamot, hogy mindkettő során előjönnek az ember vakfoltjai, hogy mi az, amire nem lát rá, vagy amit nem volt képes tudatosan megfogalmazni. A kritikusi és olvasói reakciók alapján pedig nagyon jó megélni, hogy most már nem egyedül gondolkodom a könyvről, új szempontok jelennek meg. Mindig izgalmas, amikor olyan dolgokat mondanak az írásomról, ami nekem nem jutott eszembe. *1 kérdés Közös esten lép fel a Grand Bleu nevű akusztikus trióval, Véna a tengerig címmel. Mi a kooperáció alapja? A lényeg itt is a közös alkotás, ahogy a verseim és a zenéjük, melyeknek más a hangulata, kölcsönhatásba lépnek egymással, a verseim sötét világát nagyon jól ellensúlyozza a gitár és az ének, utat nyitva a játékosságnak, a könnyedségnek. Szerzőként alapvetően építek az olvasóra, aki a szöveget értelmezve megalkotja saját maga számára a jelentést. És bizonyos értelemben a pszichológusi munka is közös alkotás, ahol a terapeuta és a páciens együtt vesznek részt egy jelentésadási folyamatban. Ez az együttes alkotási folyamat, ami az olvasást és a pszichológusi konzultációkat is jellemzi, a legjobb dolog a világon! Az árnyékos oldalon Vados Anna (Székesfehérvár, 1993) Petri György-díjas költő, pszichológus. 2012 óta publikál; Nincs véna címmel 2022. november közepén jelent meg az első verseskötete. Ia o oon *Ö