Népszava, 2023. március (150. évfolyam, 51-76. szám)

2023-03-10 / 59. szám

4 Nyitott mondat OLVASÓBARÁT Zavarba ejtő szabadság Murányi Zita: Freedom A Gellért-hegy tetején magasodik a Szabadság-szobor, a tövéből ível át a folyó fölött a Szabadság híd, mely­nek pesti hídfőjénél áll Zselyke, aki komolyzenei koncertekre invitáló szórólapokat osztogat a turistáskodó külföldieknek. Jelenléte a képzelt „sza­­badságvonal részeként azonban csak kivételes, ugyanis főként a Lánchíd bal parti oroszlánjainál ácsorog munka­időben­­ éppolyan hiányzó láncszem, ahogy a szabadság maga is a Freedom című regény víziójában, mely a járvány megfékezésére szolgáló karantén ide­jén afféle visszaemlékező naplószerű­ségként keresi a maga összekötő hídjait másokkal és a múltjával. Az öt részre és további 51 fejezetre tagolt eseménytörténet és emlékfo­lyam keverése Zselyke belső (lélek-) mozija életbeli útkereséséről és el­vesztett szeretteiről - utóbbiak terén kiemelt szerep jut az apának és a majd­­nem-lélektárs barátnak, Somának. Visszavezet egészen a család megha­tározta gyermekkorba, a felnövekedés bakfis vágyaihoz, az első valós és vélt szerelmek fájdalmaihoz, mélységei­hez, kudarcaihoz. És tovább: a New York közeli nyári gyermektáborban végzett konyhai munkához, a dániai Business School-beli téli megpróbálta­tásokról­­ mindkettő menekülésszerű hazatéréssel végződik, lelkileg-testileg megviselve a fiatal nőt, aki sehol nem talál magára, sem a tartós, számára is kielégítő párkapcsolatra. Itthon pedig az egykori újságírót, aki a divat- és ék­szerbemutatók világáról volt hivatott tájékoztatást adni a nagyérdeműnek, múzeumbeli takarítás (így akár a Fri­da Kahlo-kiállítás hajnali, magányos megtekintése), majd koncertszerve­zői munka (aka szórólap-osztogatás) várja - elvileg rengeteg szabadidővel. Az idővel való önrendelkezési jog, a szabadság egyik formája pedig lénye­ges szempont. Még ha nem is teljesül maradéktalanul. Miközben olvasóként betekintést nyerünk Zselyke mindennapi lelki életébe, gyásszal és szorongással teli gondolataiba, érzéseibe, feloldhatatlan életdilemmákon rágódásába, rá kell jönnünk, az­­ „akciószegénysége” ellenére is magával ragad bennünket e road movie, méghoz­zá a nyelvi történé­sei, a megalkotottsá­­gának mikéntje által. Szójátékos, finom, (ön) ironizáló humorral bír, nagyban épít a magyar és nemzetközi popzenei kul­túra ismeretére, rendkívüli arányérzékkel és tempóban sorakoztatja fel egymás után a fejezete­ket, semmi sallang; s miközben az egész szöveg harmóniáját a belső egymásra utalások erősítik, az elbeszélő hangjá­nak megváltozását (többtónusúságát) is érzékelni lehet, mely életkortól és esemény hatására is változik. A szerző korábbi két regényét - Tükörpalota, (2003); DuplApu (2007) - ismerők szá­mára pedig plusz értelmezési perspek­tíva nyílik a főhős-elbeszélő családi tör­ténetének feltérképezéséhez. A Freedom nem a megfejtések (életvezetési tanácsadó) könyve, épp a zavar kézzelfoghatóságának állandó­suló élményét ábrázolja, ahol a járvány vagy a kitörő háború már csak újabb fokozat a kapaszkodók, támaszok nél­küli, kényszerű vagy szabadon válasz­tott kötöttségek közt őrlődő ember (érzelmi) világában. Holden Caulfield a messzi távolból sokatmondóan bó­logat, meg minden. (Magyar Napló, 2022. 256. o.) HORNER RSflHj ihUh Izgalmas dolog „az együttes alkotási folyamat, ami az olvasást és a pszichológusi konzultációkat is jellemzi", mondja Vados Anna, aki mindkettőben otthonosan mozog, hiszen gyakorló pszichológus, és költőként is kimagaslót nyújt - példa erre nemrég megjelent, Nincs véna című debütkötete, melynek apropójaként beszélgettünk. RÁCZ T. PÉTER Érdekes kettősség figyelhető meg a kötetet olvasva: a versek­ben beszélők történeteket akarnak elmesélni - droghasználat, börtönbüntetés, szanatóriumi felépülés-gyógyulás tapasztala­tait meg­osztani -, ám éppen ezek elbeszélhetetlensége mutatko­zik meg leginkább. Miért elmondhatatlanok ezek a történetek? A közös pont, azt hiszem, a szégyen. A pszichiátriai betegség­ről, a börtönről, a függőségről való beszéd mind tabunak számít, amikről nem csevegünk egymással a mindennapokban. Nehezen is beszél róla az érintett érzelmi okokból, és a nyelvi készletünk is szűkös ehhez az említettek miatt. Ugyanakkor visszatartó szem­pont az újratraumatizálódás lehetősége is, hiszen sok esetben, mi­kor valaki például a függőségét vagy a börtönviseltségét hozza szó­ba, a reakció nem más, mint hogy ő maga tehet róla, mert gyenge volt, mert valami súlyos bűnt követett el stb. A történetek azért is válhatnak el nem mondhatóvá, mert sokszor a környezetben nincs fogadókészség, hogy meghallgassa őket. Ezek mind árnyékban lévő témák, mert a kultúránkban az emberek jobbára pozitív képet kí­vánnak sugározni önmagukról, és a teljesítményt állítják előtérbe. A trauma és kibeszélhetetlensége könnyen elszigeteli az érintette­ket. Dr. Máté Gábor A trauma bölcsessége című filmjében fogalma­zódik meg, ahhoz, hogy megváltoztassuk a társadalom gondolko­dását a traumáról, talán nem azt kellene kérdeznünk a másiktól: „Mi a baj veled?”, hanem azt: „Mi történt veled?” Mert a bűncse­lekmények, a betegségek, a függőségek mögött nagyon sokszor egy feldolgozatlan trauma áll - olyan történet, amit nem lehetett az élettörténetünkbe integrálni. A versnyelvbeli töredezettség ennek lenne a leképeződése? Mindenképp ott volt bennem az a szándék, hogy olyan narratí­­vát hozzak létre, amit nem találtam meg, amikor beleástam magam a különféle felépüléstörténetekbe. Függőség esetében ezek általában a szerhasználat kezdetét, majd a mélypontot és fel- vagy lefelé vezető utat mesélik el, végül a szembesülést azzal, hogy a felépülőnek meg kell fogalmazni, ki is ő valójában. Újra kell önmagát teremtenie. Engem meg éppen az érdekelt, hogy azok az emberek, akik érin­tettek a függőségben, hogyan lé­teznek a kapcsolataikban, hogyan hat rájuk, a viszonyaikra a függő­ség és a felépülés. Mostanság nagyon felkapott az úgynevezett „traumairo­dalom’9. Költőként és gyakorló pszichológusként miként érté­keli ezt? Hiánypótlónak tartom ezeket a könyveket, hiszen a beszéd­igény hívja őket életre - ami kész megtörni a kulturális tabukat. Szükség van rájuk, és nagyon jók a narratív mintaadásra: hogyan kell beszélni például a bántalmazásról, ami szintén rengeteg em­bert érint. Ugyanakkor a pszichológiai összefüggéseken alapuló magyarázóelvek egy ponton elválnak az irodalomtól. Ami a terápiás térben működik, az irodalomban nem biztos, hogy működni fog. Ha leírom a felismerésem, hogy történt valami gyerekkoromban, ami később meghatározóan hatott a felnőttkori viselkedésemre, az még nem lesz irodalmi erővel bíró szöveg. Ezek személyes igazsá­gok, de ha irodalmat szeretnénk írni, akkor tovább kell menni. Én a kötetemet egyértelműen irodalmi alkotásként pozicionálom. - Ezt csak megerősíteni tudom. Azt viszont kérdezem: milyen szerepet játszik a görög mitológia a kötetben? Philoktétész, Prométheusz és Orfeusz felbukkanása ugyanis­­ így együtt markáns a kötetben. Konkrét szándék a görög mitológia becsatornázására nem volt, ez csak utólagosan tűnt fel számomra. Az egyetemi éveim alatt olvastam Hoyer Mária Sóvárgás és szenvedés című tanulmánykö­tetét, amiben a szerző az intravénás szerhasználók élettörténetét metaforákon keresztül összejátssza a görög mítoszok alakjaival. Ez akkor mélyen hatott rám, és talán ennek inspirációjára kerültek a kötetembe az utalások. Másfelől a mítoszok is olykor homályos, kihagyásokra épülő történetvezetéssel élnek, épp, mint a verseim, ahol nem az a fontos, mi történik, hanem hogy mi mozgatja a sze­replőket. De Sade márki könyvének, A bűn virágzásána­k a beemelése viszont biztos, hogy nagyon is tudatosan történt.­­ A Juliette, aminek az alcíme A bűn virágzása, konkrét könyv­tárgyként jelenik meg a kötetben. A címet azért hoztam be, mert megfogott ez a kép, és a szereplőket is eléggé foglalkoztatják azok a kérdések, hogy mi a bűn, mi a jó, hol vannak a határok. Sade figurája zavarba ejtően hatott a saját idejében, és azóta is: ő az, aki mindazt képviseli, amit a pozitív homlokzatunk kialakítása miatt elutasí­tunk, mégis fennmaradt, olvassák a szövegeit. Az árnyékos oldal leg­mélyebb részén helyezkedik el. - Pszichológusként ajánlott már verset olvasásra a konzul­táción? - Amikor iskolapszichológusként dolgoztam, az irodám ajtajára Gwendolyn Brooks Annak a fiatalnak, aki meg akar halni című ver­sét függesztettem ki. Azért, hogy helyettesítsen, amikor nem vagyok a szobámban - nagyon összhangban van azzal, ahogy én jelen sze­retnék lenni egy krízisintervenció során. „Nem kell ma meghalnod. / Maradj itt­­ a szomorúság vagy a kín vagy a hántás ellenére. / Ma­radj itt. Nézd meg, mi fog történni holnap. / A síron nem nő olyan fű, amit használhatnál. Emlékezz, a zöld a színed. Tavasz vagy.” (Részlet a versből; Nagy Rita fordítása - a szerk.) - Szakdolgozatában annak idején az írók lelki egészségével foglalkozott. A kötetét recenzáló kritikusokat nevezhetjük szu­­pervizoroknak?Ha igen, milyennek látták az ön mentális álla­potát? - Az eddig megjelent kritikák pozitívak és meleg hangúak vol­tak - de a kötetemet egyáltalán nem tekintem a mentális állapotom tükröződésének. Ahogy szupervizornak is inkább a szerkesztőket tartom. A szerkesztői visszajelzésekben és a szupervizori konzul­tációban ott látom a párhuzamot, hogy mindkettő során előjönnek az ember vakfoltjai, hogy mi az, amire nem lát rá, vagy amit nem volt képes tudatosan megfogalmazni. A kritikusi és olvasói reak­ciók alapján pedig nagyon jó megélni, hogy most már nem egyedül gondolkodom a könyvről, új szempontok jelennek meg. Mindig iz­galmas, amikor olyan dolgokat mondanak az írásomról, ami nekem nem jutott eszembe. *1 kérdés Közös esten lép fel a Grand Bleu nevű akusztikus trióval, Véna a tengerig címmel. Mi a kooperáció alapja? A lényeg itt is a közös alkotás, ahogy a verseim és a zenéjük, me­lyeknek más a hangulata, kölcsönhatásba lépnek egymással, a ver­seim sötét világát nagyon jól ellensúlyozza a gitár és az ének, utat nyitva a játékosságnak, a könnyedségnek. Szerzőként alapvetően építek az olvasóra, aki a szöveget értelmezve megalkotja saját maga számára a jelentést. És bizonyos értelemben a pszichológusi munka is közös alkotás, ahol a terapeuta és a páciens együtt vesznek részt egy jelentésadási folyamatban. Ez az együttes alkotási folyamat, ami az olvasást és a pszichológusi konzultációkat is jellemzi, a legjobb dolog a világon! Az árnyékos oldalon Vados Anna (Székesfehérvár, 1993) Petri György-díjas költő, pszichológus. 2012 óta publikál; Nincs véna címmel 2022. november közepén jelent meg az első verseskötete. Ia o oon *Ö

Next