Népszava, 2023. március (150. évfolyam, 51-76. szám)

2023-03-22 / 68. szám

KULTÚRA . ­---­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­-­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­------------------------------­----­­­­--­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­---­­­-­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­-l­­­­­­­-­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­--------­ Zene és tánc A mozdulatok költészete címmel rendezik a Szent István Filharmonikusok és a Magyar Akadémia a Pastorale családi hangversenysorozat idei nyi­tókoncertjét március 25-én a Pesti Vigadóban. A rendezvényen a Táncművészeti Egyetem közremű­ködésével mutatnak be különleges zenei világot Vivaldi, Ravel vagy Erkel műveiből. NÉPSZAVA Roma kultúra Új színházi helyszínt nyitott a ferencvá­rosi Páva utcában a Független Színház Magyarország. A FüSzi az Independent Theater Hungary roma kultúra, független színházak és fiatal alkotók számára létre­hozott közösségi tér. Az első tavaszi bemu­tatójuk a Rothadó madarak lesz. NÉPSZAVA Kortárs szobrok Súlypontok - A megjelenítés határai a kortárs szobrászatban címmel nyílik tárlat a Műcsarnokban csütörtökön. A június 25- ig nyitva tartó kiállítás az „egy terem - egy művész - egy kurátor" konstrukcióban szer­veződik és látható lesz az organikus anyag­tól az installációig sok minden. NÉPSZAVA A vonalak hozzáadott értéke EXKLUZÍV Planta, a Le Monde című napilap egykori világhírű karikaturistája képeiből nyílt kiállítás a Francia Intézetben. Az alkotó a rajzok erejéről, a határsértés témájáról, és arról beszélt lapunknak, hogy miben nyújt mást egy karikatúra, mint egy cikk. P. SZABÓ DÉNES A sajtóban akár egy karikatúra is erős reakciókat válthat ki. Hol van a határ a képi ábrázolásban? Ami a Charlie Hebdo-tragédiát illeti, már 2006 óta, tehát a dán ka­rikaturisták esete óta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Akkoriban el is látogattam Koppenhágába, és egyáltalán nem értettem, hogy hol van a probléma, ugyanis azt láttam, hogy akik azokat a rajzo­kat készítették, egyáltalán nem akartak semmi botrányt kelteni. Ők soha nem akarnának megaláz­ni senkit. Egy vallással kapcsolatos karikatúra viszont mindig érzékeny téma. A dán esetet követően Kofi An­nan, akkori ENSZ-főtitkár felvette velem a kapcsolatot, és kérte, hogy szervezzek vele New Yorkban egy találkozót, amelyen keresztény, zsidó és muzulmán karikaturisták vennének részt. Neki köszönhe­tem, hogy megszületett az egye­sületem, melynek később a neve Cartooning for Peace (Karikatúra a békéért) lett, ahol a kultúrák, a vallások és a vélemények találkoz­nak egymással. Szerintem ez az egyetlen olyan egyesület, amely­ben szinte semmiben nem ért egyet senki. Egy dologban viszont igen: hogy beszélni, vitázni kell. Eleinte nem is vettem észre, hogy ezzel az egyesülettel tulajdon­képpen olyan teret teremtettünk, amelyben hidakat képezünk a kul­túrák között. Egyébként Pápai Gá­bor, a Népszava karikaturistája is járt már Strasbourgban egy ilyen kezdeményezésnek köszönhető­en. Akkor huszonnyolc európai államból hívtunk meg rajzolókat, és arról beszélgettünk, hogyan áll a karikatúra helyzete Európában. Ön eleinte orvosnak tanult, aztán ka­rikaturista lett. Mi vonzotta a szak­mában? Akárcsak Pápai és Marabu kari­katuristák, én is szerettem gyerek­ként mások rajzait nézegetni és lemásolni. Például a Lucky Luke, Asterix képregényeket, de felnőtt­ként is voltak rajzok, amelyek ins­piráltak. Ha valami megtetszett, elkezdtem lemásolni. A hatvanas évekből például láttam egy kép­regényt, amiben Steve McQueen szerepelt cowboykalapban. Na­gyon érdekelt, hogyan lehet őt le­rajzolni, milyen az arca, a szeme. Azt gondolom, egy rajz egyenlő a szintézissel, az egységgel. Ha pél­dául most a tolmácsra nézek, ak­kor látom, hogy blézert visel, van rajta nadrág, csizma, miközben figyelem, milyen a haja, a szem­üvege, a fülbevalója. Ránézek, és valamilyen szintézis jelenik meg a fejemben. Ha már a rajzolásról beszélünk, mitől lesz jó egy alkotás? Akkor jó egy karikatúra, ha ha­tásos. Szerintem a kollégáim is egyetértenek velem abban, hogy amikor elkezdünk rajzolni, akkor még nem tudjuk, hogy hova fo­gunk kilyukadni. Amikor például a mögöttem látható, Ukrajnáról szóló rajzot készítettem, azt lát­tam magam előtt, hogy az em­berek mennek az egyik irányba, mennek a másikba, én pedig te­szek rá sárgát és kéket, és már ott ! NÉVJEGY Jean Plantureux, művésznevén Plantu 1951-ben született Párizs­ban. Az egyik legnagyobb fran­cia karikaturista, akinek első poli­tikai témájú rajza 1972 októberé­ben jelent meg a Le Monde-ban a vietnámi háborúról. A napilappal ötven évig működött együtt, melybő harminc évig a rajzai a címlapon szerepeltek 2006-ban Plantu és Kofi Annan ENSZ-főtitkár New Yorkban konferenciát szervezett, melyből létrejött a Cartooning for Peace (Karika­túra a békéért) egyesület, amely a sajtókarika­turisták véle­ménynyilvánítási szabadságát védi világszerte. is vannak az ukrán színek. Ebből a képből például könyvborító lett. De időre van szükség ahhoz, hogy eldőljön, hogy mi az, ami érde­kes és hatásos. Olyan is előfordul, hogy van egy jó ötletem, de az nem érdekel senkit. Mivel karikaturis­ta, művész vagyok, ez meg szokott történni. Miben nyújt mást egy karikatúra, mint egy cikk? Már ötven éve dolgozom újság­nál karikaturistaként, és azt gon­dolom, hogy egy sikeres rajznak a hozzáadott értéke, hogy felkelti az olvasók érdeklődését. Ha egy kari­katúra jó, akkor el fogják olvasni a témájához kapcsolódó cikkeket. Nem köldöknézegető stílusú mű­vész vagyok, aki csak a saját mű­veire koncentrál. Arra szeretném ösztönözni azokat, akik látják a karikatúráimat, hogy olvassanak a témában. Magyar karikatúrákat szokott nézni? Igen, a Kofi Annannal alapí­tott egyesületnek köszönhetően követem a magyar karikatúrákat is. Amikor 1997-ben Budapesten jártam, akkor találkoztam Göncz Árpáddal, és akkor láttam először Pápai Gábor rajzait, akivel együtt állítottam ki. Előfordul amúgy, hogy a magyar karikaturisták el­küldik nekem a műveiket, és ha va­lamelyik miatt kitör egy botrány, akkor elmagyarázzák, hogy mi is a kontextus. Le Monde-1983 Az alkotó egyik fő témája a globális szegénység Plantu visszatérő figurája, a kisegér is a Népszavát olvassa Facebook Plantu-2023 Plantu gyakran rajzol meg politikai szereplőket Plantu érzékenyen reagál az aktu­ális európai történésekre: a művész egyik híres képén ukrán menekülte­ket látni Rajzolók találkozása Hétfőn a Francia Intézetben kerekasztal-be­­szélgetést tartottak, amelyen Dull Szabolcs, a Telex.hu főszerkesztője kérdezte karika­túrákról és szólásszabadságról Plantut, va­lamint magyar rajzolókat, mint a lapunkban is publikáló Pápai Gábort, Marabut, illetve Weisz Bélát és Merényi Dánielt, azaz Grafit­embert. Az eseményen Planta elmesélte, hogy bár gyerekként nem nagyon beszélt otthon, amikor apja a kezébe nyomott egy ceruzát, az mankó volt neki, és folyama­tosan csak rajzolt. Pápai Gábor elmondta, hogy szerinte Magyarországon négyen űzik iparszerűen a tevékenységet, mindenki más arra kényszerül, hogy kedvtelésből rajzoljon. Grafitember kifejtette, hogy az interneten nem kötik a határok, így több rajzban adhat át egy gondolatot - napilap esetén viszont azt is szoknia kellett, hogy lapzárta van. Ma­rabu arról beszélt, hogy míg régen szimboli­kus rajzokat készített, addig manapság már konkrét eseményekre reagál, és bár a rajzi világa szelíd és vicces, napjainkban már in­kább felrázó erejű képeket készítene. oo>o >< oo

Next