Népszava, 2023. március (150. évfolyam, 51-76. szám)
2023-03-22 / 68. szám
KULTÚRA . ---------------------------------------------l--------- Zene és tánc A mozdulatok költészete címmel rendezik a Szent István Filharmonikusok és a Magyar Akadémia a Pastorale családi hangversenysorozat idei nyitókoncertjét március 25-én a Pesti Vigadóban. A rendezvényen a Táncművészeti Egyetem közreműködésével mutatnak be különleges zenei világot Vivaldi, Ravel vagy Erkel műveiből. NÉPSZAVA Roma kultúra Új színházi helyszínt nyitott a ferencvárosi Páva utcában a Független Színház Magyarország. A FüSzi az Independent Theater Hungary roma kultúra, független színházak és fiatal alkotók számára létrehozott közösségi tér. Az első tavaszi bemutatójuk a Rothadó madarak lesz. NÉPSZAVA Kortárs szobrok Súlypontok - A megjelenítés határai a kortárs szobrászatban címmel nyílik tárlat a Műcsarnokban csütörtökön. A június 25- ig nyitva tartó kiállítás az „egy terem - egy művész - egy kurátor" konstrukcióban szerveződik és látható lesz az organikus anyagtól az installációig sok minden. NÉPSZAVA A vonalak hozzáadott értéke EXKLUZÍV Planta, a Le Monde című napilap egykori világhírű karikaturistája képeiből nyílt kiállítás a Francia Intézetben. Az alkotó a rajzok erejéről, a határsértés témájáról, és arról beszélt lapunknak, hogy miben nyújt mást egy karikatúra, mint egy cikk. P. SZABÓ DÉNES A sajtóban akár egy karikatúra is erős reakciókat válthat ki. Hol van a határ a képi ábrázolásban? Ami a Charlie Hebdo-tragédiát illeti, már 2006 óta, tehát a dán karikaturisták esete óta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Akkoriban el is látogattam Koppenhágába, és egyáltalán nem értettem, hogy hol van a probléma, ugyanis azt láttam, hogy akik azokat a rajzokat készítették, egyáltalán nem akartak semmi botrányt kelteni. Ők soha nem akarnának megalázni senkit. Egy vallással kapcsolatos karikatúra viszont mindig érzékeny téma. A dán esetet követően Kofi Annan, akkori ENSZ-főtitkár felvette velem a kapcsolatot, és kérte, hogy szervezzek vele New Yorkban egy találkozót, amelyen keresztény, zsidó és muzulmán karikaturisták vennének részt. Neki köszönhetem, hogy megszületett az egyesületem, melynek később a neve Cartooning for Peace (Karikatúra a békéért) lett, ahol a kultúrák, a vallások és a vélemények találkoznak egymással. Szerintem ez az egyetlen olyan egyesület, amelyben szinte semmiben nem ért egyet senki. Egy dologban viszont igen: hogy beszélni, vitázni kell. Eleinte nem is vettem észre, hogy ezzel az egyesülettel tulajdonképpen olyan teret teremtettünk, amelyben hidakat képezünk a kultúrák között. Egyébként Pápai Gábor, a Népszava karikaturistája is járt már Strasbourgban egy ilyen kezdeményezésnek köszönhetően. Akkor huszonnyolc európai államból hívtunk meg rajzolókat, és arról beszélgettünk, hogyan áll a karikatúra helyzete Európában. Ön eleinte orvosnak tanult, aztán karikaturista lett. Mi vonzotta a szakmában? Akárcsak Pápai és Marabu karikaturisták, én is szerettem gyerekként mások rajzait nézegetni és lemásolni. Például a Lucky Luke, Asterix képregényeket, de felnőttként is voltak rajzok, amelyek inspiráltak. Ha valami megtetszett, elkezdtem lemásolni. A hatvanas évekből például láttam egy képregényt, amiben Steve McQueen szerepelt cowboykalapban. Nagyon érdekelt, hogyan lehet őt lerajzolni, milyen az arca, a szeme. Azt gondolom, egy rajz egyenlő a szintézissel, az egységgel. Ha például most a tolmácsra nézek, akkor látom, hogy blézert visel, van rajta nadrág, csizma, miközben figyelem, milyen a haja, a szemüvege, a fülbevalója. Ránézek, és valamilyen szintézis jelenik meg a fejemben. Ha már a rajzolásról beszélünk, mitől lesz jó egy alkotás? Akkor jó egy karikatúra, ha hatásos. Szerintem a kollégáim is egyetértenek velem abban, hogy amikor elkezdünk rajzolni, akkor még nem tudjuk, hogy hova fogunk kilyukadni. Amikor például a mögöttem látható, Ukrajnáról szóló rajzot készítettem, azt láttam magam előtt, hogy az emberek mennek az egyik irányba, mennek a másikba, én pedig teszek rá sárgát és kéket, és már ott ! NÉVJEGY Jean Plantureux, művésznevén Plantu 1951-ben született Párizsban. Az egyik legnagyobb francia karikaturista, akinek első politikai témájú rajza 1972 októberében jelent meg a Le Monde-ban a vietnámi háborúról. A napilappal ötven évig működött együtt, melybő harminc évig a rajzai a címlapon szerepeltek 2006-ban Plantu és Kofi Annan ENSZ-főtitkár New Yorkban konferenciát szervezett, melyből létrejött a Cartooning for Peace (Karikatúra a békéért) egyesület, amely a sajtókarikaturisták véleménynyilvánítási szabadságát védi világszerte. is vannak az ukrán színek. Ebből a képből például könyvborító lett. De időre van szükség ahhoz, hogy eldőljön, hogy mi az, ami érdekes és hatásos. Olyan is előfordul, hogy van egy jó ötletem, de az nem érdekel senkit. Mivel karikaturista, művész vagyok, ez meg szokott történni. Miben nyújt mást egy karikatúra, mint egy cikk? Már ötven éve dolgozom újságnál karikaturistaként, és azt gondolom, hogy egy sikeres rajznak a hozzáadott értéke, hogy felkelti az olvasók érdeklődését. Ha egy karikatúra jó, akkor el fogják olvasni a témájához kapcsolódó cikkeket. Nem köldöknézegető stílusú művész vagyok, aki csak a saját műveire koncentrál. Arra szeretném ösztönözni azokat, akik látják a karikatúráimat, hogy olvassanak a témában. Magyar karikatúrákat szokott nézni? Igen, a Kofi Annannal alapított egyesületnek köszönhetően követem a magyar karikatúrákat is. Amikor 1997-ben Budapesten jártam, akkor találkoztam Göncz Árpáddal, és akkor láttam először Pápai Gábor rajzait, akivel együtt állítottam ki. Előfordul amúgy, hogy a magyar karikaturisták elküldik nekem a műveiket, és ha valamelyik miatt kitör egy botrány, akkor elmagyarázzák, hogy mi is a kontextus. Le Monde-1983 Az alkotó egyik fő témája a globális szegénység Plantu visszatérő figurája, a kisegér is a Népszavát olvassa Facebook Plantu-2023 Plantu gyakran rajzol meg politikai szereplőket Plantu érzékenyen reagál az aktuális európai történésekre: a művész egyik híres képén ukrán menekülteket látni Rajzolók találkozása Hétfőn a Francia Intézetben kerekasztal-beszélgetést tartottak, amelyen Dull Szabolcs, a Telex.hu főszerkesztője kérdezte karikatúrákról és szólásszabadságról Plantut, valamint magyar rajzolókat, mint a lapunkban is publikáló Pápai Gábort, Marabut, illetve Weisz Bélát és Merényi Dánielt, azaz Grafitembert. Az eseményen Planta elmesélte, hogy bár gyerekként nem nagyon beszélt otthon, amikor apja a kezébe nyomott egy ceruzát, az mankó volt neki, és folyamatosan csak rajzolt. Pápai Gábor elmondta, hogy szerinte Magyarországon négyen űzik iparszerűen a tevékenységet, mindenki más arra kényszerül, hogy kedvtelésből rajzoljon. Grafitember kifejtette, hogy az interneten nem kötik a határok, így több rajzban adhat át egy gondolatot - napilap esetén viszont azt is szoknia kellett, hogy lapzárta van. Marabu arról beszélt, hogy míg régen szimbolikus rajzokat készített, addig manapság már konkrét eseményekre reagál, és bár a rajzi világa szelíd és vicces, napjainkban már inkább felrázó erejű képeket készítene. oo>o >< oo