Népszava, 2023. április (150. évfolyam, 77-99. szám)

2023-04-24 / 94. szám

10 I ?d­p!Stb.,hétfő_________________________________________________VÉLEMÉNY Müzliszakértők és a politika agy élvezettel és öröm­mel olvastam dr. Ko­pácsi János Müzliko­misszárok és a szakma című írását (április 18.), amelyben valós, húsba vágó dilem­mákat taglal a növényvédő szerek jövőjét illetően. Végtelenül igazat adok a szerzőnek, hogy a politikusok jobban tennék, ha nyitott füllel hall­gatnák a szakértői álláspontokat, s remélem, ő is igazat ad nekem, mi­szerint a szakértők sem vonulhatnak légüres térbe, ahol fittyet hányhat­nak a társadalmi érzékenységekre, függetlenül azok észszerűségétől. Mindenekelőtt abban is szeret­ném dr. Kopácsit alátámasztani, hogy bizony az átkosban (jelen esetben a rendszerváltoztatás előtti időkben) világszerte elképesztő­en nagy tekintélye volt a magyar növényvédelemnek. Őszinte fáj­dalmam, hogy az EU-hoz való iga­zodásunk folyamatában a magyar gyakorlatot le kellett rontani az ak­kor fejletlenebb nyugati színvonal­ra, konkrétan piaci okokból, azaz az áruk szabad mozgása folytán nem gyakorolhattunk szigorúbb kont­rollt, mint a többiek. Meglehet, eb­ben kicsit túlteljesítettünk, ugyanis a mai magyar növényvédelmi intéz­ményrendszer alighanem a nyugati színvonal alá került. Ám legyünk op­timisták a jövőt illetően! A szakmai megfontolások mellett azonban helyük van a politikai tö­rekvéseknek is. E két dimenziónak a találkozása viszont nem zárulhat egyik vagy másik totális győzelmé­vel, hiszen ha a növényvédők (és vegyszereik) kerekednének felül, akkor az újabb, akár végzetes pofon lenne a biológiai sokszínűségnek; ha pedig egyféle „bioforradalom” lenne úrrá, akkor az katasztrofális gazda­sági következményekkel járna, így hát el is érkeztünk a kompromisszu­mok világába. Arányokról beszélünk, azaz meg kell találni, mi a szükséges beavat­kozási szint, és ennek érdekében melyik lehetséges eljárásnak hol van a helye. Véleményem szerint az Európai Bizottság jól teszi, ha vitaindítóként bedob vadnak tűnő javaslatokat, például hogy 80 százalékkal csök­kentsük a növényvédő szerek hasz­nálatát. Nyilván a bizottsági szakér­tők sem hülyék, ők is tudják, hogy ez nem így lesz. Az ilyen javaslat mégis hordozza azt az üzenetet, miszerint Az Európai Bizottság jól teszi, ha vitaindító­ként bedob vadnak tűnő javaslato­kat, például hogy 80 százalékkal csökkentsük a növény­védő szerek használatát. Nyilván a bizottsági szakértők sem hülyék, ők is tudják, hogy ez nem így lesz, a jelen gyakorlatoktól drasztikusan el kellene szakadnunk. A mezőgazdaság nyomait 12 ezer évvel ezelőttig találtuk meg a boly­gónkon, ami aztán mára gyökeresen átalakította a természetet. Ezen be­lül az elmúlt száz év hozta a legtöbb változást: a monokultúrák kialakítá­sától kezdve a talaj­szerkezetek totá­lis megváltoztatásán át az intenzív vegyszerhasználatig. A növényfaj­tákat is ezekhez igazítottuk, azaz a Törökországban pár éve feltárt Gö­­bekli Tepe egykori lakói és földmű­vesei talán fel sem ismernék a mai haszonnövényeket vagy állatokat. Igen, átalakítottuk a természetet, azonban a legkevésbé sem az elő­nyére. A legnagyobb kárt ott érjük tetten, hogy beindítottunk egy glo­bális kihalási folyamatot, amelynek a végén az ember is ott van. Nem kívánok állást foglalni abban, vajon ez már visszafordíthatatlan-e, de ab­ban biztos vagyok, hogy még sok jó dolgot megtehetnénk. Eleve érdemes lenne átgondol­nunk, mit is tekintünk kártevőnek. Ma elsődlegesen azokat a növénye­ket és állatokat, amelyek valami­lyen gazdasági haszon ellen hatnak. A természeti egyensúlyok szem­pontjából azonban mégis megvan a sajátos hasznuk. Például ha nin­csenek rovarok, akkor a madarak is elpusztulnak. Csak Európában 50 év alatt madárfajok sokasága tűnt el, és lényegében a lélekszámuk is több mint megfeleződött. Kérdés persze, hogy kellenek-e egyáltalán mada­rak: erre az egyetlen jó válasz, hogy a táplálkozási láncban minden kell, mert ha azt elvagdossuk, akkor elké­pesztő mértékben fognak felszapo­rodni bizonyos fajok, és a keletkező egyensúlytalanságokat majd újabb mesterséges beavatkozásokkal kell megoldanunk. Ördögi körbe jutunk. David Attenborough, aki maga a klímaváltozás értő tanúja is, világo­san arra jutott, hogy az emberiség fennmaradása javarészt a biológiai sokszínűség fenntartásán múlik. Itt viszont már ellenhatnak bizonyos tőkés gazdasági érdekek: a kormá­nyok zöme a gazdasági hasznot a természetvédelmi, azaz egyensúlyi szempontok elé helyezi. A gazda­sági, anyagi haszon fedőszövege az élelmezésbiztonság és az élelmi­szer-biztonság kulcsszavakkal ope­rál, mondván, egyre több éhes szájat kell etetni, illetve az élelmiszerek­nek számtalan előírásnak kell meg­felelniük. Ezt szemlélve rengeteg okos érv is keletkezik, azonban a kérdések kérdése, hogy ezek közül, illetve ezeken túl mi mindent ve­szünk figyelembe, és minek adunk elsőbbséget mivel szemben? Tehát az Európai Bizottság emlí­tett javaslatát - a törekvések irányát tekintve - dr. Kopácsi sem ellenzi. A mértékét már igen, legfőképp a növényvédő szerek 80 százalékos csökkentését, ami valóban iszonya­tos károkat okozhatna, kiváltképp fűnyíróelvszerűen alkalmazva. Az európai terepeken valamelyest jár­tas politikusként azonban meg sze­retném nyugtatni: ilyen drasztikus intézkedések bizonyosan nem lesz­nek, viszont a javaslat kifejezetten alkalmas arra, hogy a közvéleményt is befolyásoló vitákat gerjesszen, így szorítva háttérbe a „sötétzöldeket”. SZANYI TIBOR korábbi európai parlamenti képviselő inO2in<Cti< ÖO ki oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére Néhány megjegyzés az Operáról a Népszavában csütörtö­kön Reflektor összeállí­­­­tást közöltünk a Magyar­­ Állami Operaház főigaz­­­­gatói pályázata kapcsán. Ókovács Szilveszter regnáló főigaz­gató - akivel múlt hétfőn interjút olvashattak a lapban - az alábbi megjegyzéseket juttatta el szerkesz­tőségünkhöz. 1. A cikk állításával ellentétben magánénekesek 11 éve történt elbo­csátásával és visszaszerződtetésével nem szűnt meg a társulat. Az ének­kar, a zenekar és a balettegyüttes is ugyanúgy a társulat része mind a mai napig, a csoportos társulati tárak önmagukban közel 500 művészt je­lentenek. Számos nemzetközi példa igazolja az ilyesfajta működés létjo­gosultságát. 2. A „rekordokat döntögető” pre­mierszámok a 2010-es évek köze­pén, a deklarált repertoárfrissítéssel összefüggésben voltak aktuálisak, évek óta nem ez a jellemző: épp­en­„Évek óta kevesebb egész estés premiert tartunk, mint némelyik vi­déki nemzeti színház” lenkezőleg, kevesebb egész estés premiert tartunk, mint némelyik vi­déki nemzeti színház. 3. Szó sincs arról, hogy a Magyar Nemzeti Balett szándékosan nem venné fel a Magyar Táncművészeti Egyetemen végzett növendékeket. Solymosi Tamás balettigazgató csak­nem 20 magyar művészt vett fel az elmúlt évtizedben az MTE-ről és to­vábbi, több mint féltucat külföldön táncoló magyar művészt hívott haza a Magyar Nemzeti Balettbe, akik szintén az MTE-n végeztek. A Ma­gyar Nemzeti Baletten nem számon­­kérhető, ha egy külföldre szerződő balettművész nem fogadja el a neki felajánlott szerződést, vagy egyálta­lán nem is jelentkezik az együttesbe. 4. Nem erősítettem meg a Népsza­vának, hogy Solymosi Tamás legyen a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora. Azt mondtam, hogy a min­denkori balettigazgatónak vezető pozíciót kell kapnia az egyetemen. A balettigazgató számos módon részt vehetne a klasszikus balettképzés­ben anélkül, hogy a rektori pozíciót betöltené. 5. Nem szerencsés, amikor a cikk az Erkel színházi helyjegyek mo­zijegyárakkal kapcsolatos össze­hasonlításomat az Orosz Nemzeti Zenekar 16000 forintos jegyárával állítja párhuzamba. Az Opera saját produkcióinak Erkel színházi jegy­árairól beszéltem. Az Orosz Nem­zeti Zenekar fellépése egy külsős partner befogadott rendezvénye volt (egyébként 8 évvel ezelőtt), amely­nek árszabása az adott produkciós cég belügye, arra az Operának nincs ráhatása. Az opera- és balettelőadá­sok árai 2013 és 2022 között végig alacsonyan maradtak. 6. A cikk állításával ellentétben a magánénekesek továbbra is adhat­nak be kikérőt, ha a Müpába vagy vidéki operaelőadásra mennének, ezeket indokolt és megszervezhető esetben az intézmény ma is jóvá­hagyja. Az Opera ugyanakkor fenn­tartja magának a triviális elvárást, hogy leszerződött művészei a próbá­kon és előadásokon megjelenjenek, mint mindenki a saját munkahelyén. ÓKOVÁCS SZILVESZTER, a Magyar Állami Operaház főigazgatója SZERINTEM Apály Értesüléseim szerint civil moz­galmak tartanak sorra „vál­ságtanácskozást”. Válaszaihoz érkezett a 2011 fagyos novem­berében létrehozott Hálózat a Tanszabadságért mozgalom is. Vezetői intézményeik utolsó szabad­sugait védve nehezebben szólalnak meg országos ügyek­ben; vannak, akik más mozgal­mak zászlait, esernyőit emelik magasra. Fogynak az online címlistákon csorgó haragos vagy éppen mozgósító üzenetek. Hó­napok óta nem hívta „eleven” be­szélgetésre az Eleven Emlékmű csoport sem a szimpatizánsait. A stábok önmagukban tartják a lelket. Néhány diák „zebraszer­dát” tart, tanítás előtt igyekez­nek felkelteni a köz figyelmét. Hisznek-e még abban, hogy újra körbefonhatják a várost hídtól hídig ívelő tiltakozásukkal, táb­lára írt üzeneteikkel? Hiszi-e az a maroknyi ellenálló, hogy a Tölgyfa utcai törvényszék előt­ti protestjük megszólaltatja az ítélkező bírák szakmai lelkiis­meretét? Hiszünk-e abban, hogy visszatér 2022 forró őszének hangulata, s visszakozásra kész­teti a bosszú szülte „státustör­vény” beterjesztőit? Megértik-e, hogy jó iskolát csak több szabad­sággal lehet megteremteni? Le­­het-e még egyáltalán? TRENCSÉNYI LÁSZLÓ Még tűr a nép Néhány hír a közelmúltból, a teljesség igénye nélkül. Két nap alatt született törvény az orvosi kamara ellehetetlenítésére, mert a testület nyomást próbált gya­korolni a kormányra, amely nem vette figyelembe az új ügyeleti rendszer veszélyeivel kapcsola­tos figyelmeztetéseket. Pintér Sándor pillanatok alatt kirúgta a Tiszántúli Vízügyi Igazgató­ság vezetőjét, mert szakvélemé­nyükben felhívták a figyelmet a debreceni akkumulátorgyár környezetvédelmi veszélyeire. A pedagógusok tanszabadság és béremelés helyett szakmaidegen értékelési rendszert, növekvő terheket és átvezényelhetőséget kapnak. Tizenkét, egyenként 660 millió és 3,5 milliárd közötti álla­mi és uniós pénzből felújított kas­télyt akarnak magánkézbe vagy alapítványi tulajdonba adni. A Sepsi OSK tavaly 6,1 millió euró (kb. 2,4 milliárd forint) támoga­tást kapott a magyar kormánytól, miközben a decemberben felava­tott új stadionjának építését (25 millió euró, kb. 10 milliárd forint) is a magyar adófizetők állták. Hatvanmilliós uniós támogatás­ból épült meg egy „lombkorona­­sétány”a puszta közepén, az erdőt tarra vágták körülötte. A Somogy megyei kormánymegbízott jó­váhagyta a Siófok-Törekiben működő Dharma állatmenhely területére vonatkozó elővásárlá­si jogot egy olyan vállalkozónak, aki ellen rendőrségi vizsgálat folyik, mert vélhetően hamis do­kumentumokkal igazolta, hogy „helyben lakó földműves”. Április elsejétől „szünetel” az országos hajléktalanétkeztetési program. Májustól bezárják az 1500 főnél kevesebb lakosú települések pos­táit, a népesség nagyjából ötöde marad posta nélkül. Kedves nép! Meddig még? HAMBURGER BÉLA Olvasóink leveleit a következő címre várjuk olvasoi levelnepszava.hu

Next