Népszava, 2023. június (150. évfolyam, 125-150. szám)
2023-06-10 / 133. szám
2 VISSZHANG Bűn, párt, tologatás A szakma látja a jeleket, a rendszer kivár, a döntéshozás félrenéz Újfent lehet válogatni a romagyűlölet toposzaiból, miután egy bestiális nyírségi bűncselekmény megint megmutatta a szegények lakta telepek válságát. Családon belüli erőszak, drog, a kisebbségi politika csődje - ezek mind felszínre kerülnek a tágabb problémakör felrajzolásakor. A kormányzati döntéshozás még a látszatra sem igen ad, hogy kezelje az áldatlan állapotokat, inkább a civilek áldozatosságára bízza, hogy ne robbanjon az időzített bomba. Eközben a terepen dolgozók pontosan látják, mikor indul be egy negatív folyamat egy családban, és hogy meddig vár a rendszer a beavatkozással. Gyakorta csak a bűn, vagyis a következmény marad az okok megszüntetése helyett. ÁRPÁSI BENCE Ismét egy borzalmas gyilkosság világított rá arra, hogy milyen kilátástalan körülmények uralkodnak egyes, legfőképp romák lakta településeken, ahol általános a szegénység. Pár hete a szabolcs-szatmár-beregi Nyírkáta egy szegregátumában meggyilkolta négy és fél hónapos terhes élettársát egy helyi férfi. Az asszony már korábban elmenekült agresszív párja elől, aki az egyik hajnalban kicsalta őt a házból, a hajánál fogva húzta, egy szántóföldre vitte, és megölte. Már az eset előtt mondogatta a nőnek, hogy végezni fog vele, ám ezt senki sem vette komolyan. Az állami intézményrendszer egyik szereplőjének sem tűntek fel a közelgő tragédia előjelei. Későn kapcsol a lámpa Az eset állatorvosi lova több társadalmi jelenségnek: egyrészt a családon belüli erőszaknak, másfelől pedig a nyomornak és a kilátástalanságnak, amiben nem okvetlenül azok a normák érvényesülnek, mint a többségi társadalomban. Mielőtt bárki faji előítélettel közelítene a történtekhez, hivatkoznánk a mértékadó kutatások Mkra, miszerint az agresszió nem bőrszínfüggő, nincs köze rasszokhoz. Ezt a erősítette meg az Igazgyöngy Alapítvány vezetője is, aki évtizedek óta a terepen - egészen pontosan Berettyóújfalu környékén - segíti a leginkább rászorultakat. L. Rítók Nóra éppen ezért beszél generációs szegénységről - ugyanis ezekben a szegregátumokban nem a roma identitás lesz a meghatározó, hanem a lakhatási szegénységben kialakult szocializációs minták. Az egymás között átadott értékrend, a családokban átörökített viszonyulások válnak döntővé. Rá„Nem csak a rendőrség esetében dilemma, mikor kell beavatkozni egy magánéleti viszályba. Kivárás jellemzi az intézményeket, és a rendszer képtelen felmérni az utóbbi kockázatait.” S rítok Nó ra adásul könnyen idekerülhetnek az úgynevezett lecsúszó szegények. Ők azok, akik korábban valamelyest kiszámíthatóbb és stabilabb élethelyzetben voltak, mint mondjuk ezeknek a telepeknek lakói, csak közbejött egy váratlan krach. Elveszítették a munkájukat, balesetet szenvedtek, devizahitelt vettek fel, és egy idő után arra az életszínvonalra kerültek, mint a generációs szegények. Innentől kezdve pedig gyorsan magukévá teszik azt a fajta túlélési stratégiát és értékrendet, amely az évtizedes nélkülözésben élőkre jellemző - magyarázza L. Ritók Nóra. Egy sok évtizedes tapasztalatot is megoszt velünk: a társadalmi leszakadásban jelentkező problémáknál a rendszer csak akkor kezd el beavatkozni a folyamatokba, amikor egy konkrét ügymenet mentén képes végigvinni a folyamatokat a maga protokollja szerint. Ebből pedig az következik, hogy „későn kapcsol be a lámpa, hogy itt valami baj van”. Erre példa a nyíregyházi rendőrség mellett egy kocsi csomagtartójában talált kisfiú esete is s a legtöbb nagyobb visszhangot kiváltó történet ezt a tapasztalatot erősíti. - Mi, akik a terepen dolgozunk, gyakran emlegetjük a prevenciót. Látjuk, hogyan indul el egy negatív folyamat egy családban, mi fog abból kialakulni, s azt is nagy biztonsággal meg tudjuk jósolni, mikor fog a rendszer beavatkozni - vallja a szakember, hangsúlyozva: ez MBLf* á nem a rendszer-Hé- ben minősíti a dolgozókat hanem annak működését. gpíP: Sok olyan eset van, mikor megfordul egy rossz folyamat, és az addig befektetett idő, energia kárba vész ebben a minden területen humánerőforrás-hiányos helyzetben. Ezek a visszafordult ügyek nem látszanak, mivel a közfigyelem és a média - természeténél fogva - mindig a legextrémebb eseteket kapja fel. L. Ritók Nóra saját tapasztalatait is felidézi. Amikor elkezdett az elesettekkel foglalkozni, értette meg, hogy a családtagok sokszor azért fenyegetik meg egymást a rendőr kihívásával, mivel nincsen más módszerük a konfliktusok kezelésére. Holott az egyenruhások értesítésének csak a legvégső eszköznek kellene lennie, így aztán odarendelhetik őket százszor is, nem tudnak mit csinálni - s ha lesz is feljelentés, sok esetben másnap visszavonják, mert kibékülnek. Ehhez járul hozzá egy elképesztő leterheltség. Nehéz kiszűrni, hogy melyik konfliktusnál kell valóban közbeavatkozni, s melyik oldódik meg magától - magyarázza az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, aki szerint nem csak a rendőrség esetében dilemma, hogy mikor kell beavatkozni egy magánéleti viszályba. Éppen ezért a kivárás jellemzi az intézményeket, s jelenleg a rendszer képtelen felmérni az utóbbi kockázatait. Ennek okai leginkább az eljárásrendre vezethetők vissza, de benne van a bérszínvonal, a szupervízió hiánya (általában pszichológusi támogatás csoportos ülésekkel), a kiégés. A tragédiával végződő eseteket vizsgálva az látni, hogy az okokat kellett volna kezelni, nem pedig a következményeket. L. Ritók Nóra szerint ez arra vezethető vissza, hogy a rendszer az ügyek kezelésére van ráállva. (Egy szegregátumban, tesszük hozzá, nagyobb eséllyel nyúlnak az ott élők olyan eszközökhöz, amelyek kívül esnek a társadalom általános normáin.) A szakember azt hangsúlyozza: nem szerencsés, ha etnicizáljuk (rasszok alapján ítéljük meg ezt az esetet sem. Ehelyett az érdemi felzárkóztatásra kellene tenni a hangsúlyt, és a problémák okainak kezelésére, komplex módon. Kiemelten kellene fejleszteni a szociális készségeket, egyszersmind visszahozva a prevenció fogalmát. Megannyi romaszavazat A szakpolitika évtizedek óta képtelen érdemben javítani a cigányság helyzetén. Vélhető, hogy ha egy kormány előállna a megoldással - emberséges lakhatás és hatékony oktatás, elérhető egészségügyi és szociális ellátás -, és közölné ennek az árát százmilliárdokban, akkor nem mostanában választanák újra Magyarországon. Ahol 2008-as adat szerint az emberek 91 százaléka szerint van „cigánybűnözés”. A fideszes „nemzeti ügyek kormánya” márpedig mindig meghallja a „magyar érdeket”, még ha az nyilvánvalóan a szakadék felé vezető út is. A családi pótlék negligálása, a csok tehetősebbek felé csatornázása, a szegregációs kártérítések elleni hangulatkeltés mind ebbe az irányba mutat. A Fidesz-KDNP tizenhárom év alatt csodákra lehetett volna képes, ám pár látványos, a kommunikációban könnyen eladható külsőségen kívül nem sikerült érdemi előrelépést elérnie. Minden maradt a régiben vagy rosszabb lett. Varga Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) országgyűlési képviselője is úgy véli, nem szerencsés, ha egy ilyen borzalmas bűncselekményt etnikai alapon kezelünk, hiszen romák és nem romák egyformán követnek el bűncselekményeket. Varga - aki Dobrev Klára szakértői csapatának nemzetiségi önkormányzatokért felelős árnyékkormánybiztosa azt mondja, nem konstruktív és nem segíti elő a két társadalmi csoport együttélését, ha ezen a nyomvonalon kezdünk haladni. Sokkal fontosabbnak tartja, miként áll a politika 13 éve ehhez a problémához. Maga nem azt tapasztalta, hogy a kabinet szeretné lerakni a változás alapjait, vagy egyáltalán akar valamilyen előrelépést felmutatni. Szerinte a kormány romapolitikájának csődjét a számok is jól jelzik, a roma fiataloknak például csupán egy százaléka jut el a felsőoktatásba. Ami most van, az a Fidesznek tökéletesen megfelel: a romák nagyobbik része rájuk voksol. A kormány nem tesz semmit a romák életszínvonalának növeléséért, mivel így is könnyen megszerzi a szavazatukat vélekedik Varga Ferenc. Megoldások erőből Felmerültek olyan információk is, miszerint a nyírkátai gyilkosság gyanúsítottja drogozhatott is. Ez reális eshetőség lenne, a szegregátumokban még mindig elterjedtek a dizájnerdrogok. Utóbbi lényegében egy emberkísérlet, hiszen olyan szerek kerülnek utcára, amelyekről sem a „A kormány romapolitikájának csődjét a számok is jól jelzik, a roma fiataloknak csupán egy százaléka jut el a felsőoktatásba.” VARGA FERENC fogyasztó, se a díler nem tudja, milyen anyagot is tartalmaznak valójában. Mégis sokan átálltak a kannás borról a kábítószerre, mert ez még annál is olcsóbb. Mindezt annak fényében érdekes, hogy az Országgyűlés fideszes többsége 2013-ban elfogadta azt a kormányhatározatot, miszerint 2020-ra drogmentessé tennék Magyarországot. Nos, ez abban az értelemben sikerült is, hogy a kabinet igyekszik úgy tenni, mintha a probléma nem létezne. A kutatások szerint ezeken a telepeken jellemzők a tudatmódosító szerek. Mindez rárakódik a már egyébként is meglévő nagy szociál- és társadalompolitikai hiányokra. A szegregátumi drogfogyasztás szakértő forrásunk szerint nem ugyanaz, mint a nagyvárosban: ezeken a településeken elsősorban a valóságot szeretnék elfelejteni a fogyasztók. Éppen ezért tágabb horizontban kell gondolkodni a megoldásokat illetően: ilyen lehet az integráció és a telepek felszámolása. Mindez olyan anyagi ráfordítást és politikai döntést igényelne, amelyre a Fideszben jelenleg még szándékot sem látni. így marad a kriminális megközelítés: a fogyasztók büntetőjogi felelősségre vonása és a probléma rendészeti eszközökkel való megközelítése mint tüneti kezelés. Mindez nemcsak a kábítószerek kérdésére, hanem általában a szegregátumok helyzetére is igaz, így időről időre előfordulnak hasonló tragédiák, hiszen a rendszerben mindez kódolva van. A Fidesz-kormány egykor azt hirdette, senkit sem hagy az út szélén. Azonban a szegénytelepeket és lakóikat még onnan is eltakarították, hogy ne látszódjanak. Elvégre csak zavarnák a rohamosan fejlődő országról szóló kommunikációs propagandát.