Népszava, 2023. június (150. évfolyam, 125-150. szám)

2023-06-16 / 138. szám

2 Nyitott mondat Bagossy Júlia A márványba öntött királylány meséje ol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innen, egy parányi falu szélén, egy farönkből épített kalyi­bában élt egyszer egy hatalmas, szőrös, zengő hangú óriás. Ezt az óriást büdösnek, zajosnak és csúfnak teremtette az Isten. A falu lakói nem szerették, ha az utcákon járkált, a kisgyerekek féltek tőle. Az óriás gyakran ha­gyott maga után gödör nagyságú lábnyomokat, és néha olyan hangosan horkolt, hogy a tyúkok nem mertek tojásokat rakni a falubéliek udvarában, így hát az óriás nem lakhatott máshol, csak a falu legszélén, ormótlan kalyibájában. Gyakran sírt a ha­talmas lény, tócsányi könnyeivel öntözte a bokrokat. Éppolyan férfi szeretett volna lenni, mint a többi, de be volt zárva saját rút testének börtönébe. Egyetlen öröme volt az életben: született egy lánya, akinek kék gyöngyből volt a szeme, és színaranyból a haja. Az óriás elhatározta, hogy nem fogja hagyni, hogy a lány az idő múlásával elveszítse szépségét: alig volt tizenhat eszten­dős, mikor egy éjszaka márványba öntötte a testét. A lány ettől a naptól fogva nem mozdulhatott sehová: gyönyörű vonásai az örökkévalóságig belefagytak a sima és hideg márványba. Az apja, mint egy szobrot, odacipelte az ablak elé, és ha a falubéliek arra tévedtek, mind elámultak a márványlány szépségén. A lány kék gyöngyszemével további tizenkét esztendőn át leste az ablakból a világot. Nem beszélgetett senkivel, nem ol­vashatott könyveket, nem volt ismerete a falubéliek szokásairól. Ha néha valaki elsétált az ablak előtt, a lány irigyen nézte szabad mozgását, hallgatta beszédét, nevetését. Tizenkét esztendő elteltével egy csütörtök reggelen az ablak előtt elkocogott fehér paripáján az ország egyik hercege, Szeder. Szeder herceg szőke volt, bátor, és egy kicsit rosszul tájékozó­dott, az Óperenciás-tengert kereste, de eltévedt, és órák óta az óriás kalyibája volt az egyetlen építmény, amivel találkozott. Fá­radtan lehuppant kedves lováról, adott neki némi ablakot, majd bekopogott az óriás kalyibájába. A ház ura nem volt otthon: med­vehúsra vadászott a közeli erdőben. Csak a márványlány leste kék szemeivel a herceget az ablakból. Szeder közelebb lépett az ablakhoz, és megpillantotta a lányt. Elámult a gyönyörűségtől, soha ilyen szép testet eddigi életében nem látott. És mivel okos herceg volt, azonnal megértette: ez a lány rabságban él. A márvány alól halk duruzsolás hallatszott: Apám elment egy időre. Kérlek, vigyél el innen, messze, az Óperenciás-tengeren túlra, odáig ő sem tud elmenni. A herceg azonnal beleszeretett, és erős vágy fogta el, hogy segítsen neki. Felnyergelte fehér paripáját, rákötözte a lány nehéz testét, és elindultak a tenger felé. Néhány órával később az erdőben vándorolva még hallani vélték a messzeségben az óriás zengő bömbölését. Hét nap és hét éjjel men­tek. A hatodik napon Szeder herceg fehér paripája nem bírta tovább a márvány súlyát - összeesett az erdő közepén, és kilehelte a lelkét. Onnantól egy egész napon át a her­ceg vonszolta maga után a lányt. A menete­lésben cipője elkopott, lábát sebesre vág­ták a kövek, és egy szemhunyásnyit sem mert aludni, félt az óriás bosszújától. A hetedik nap estéjén elérték az Óperenci­­ás-tengert. A tenger végtelen volt, tiszta és csendes. Egy százezer esztendős öreg halász üldögélt csak a partján, apró ha­lakra vadászott botjával. Hová viszed ezt a márványba öntött lányt? - kérdezte a halász a herceget Feleségül szeretném venni. Szereted őt? Az életemnél is jobban. Szeresd vele együtt magadat is - tanácsolta az öreg halász, és közben a herceg sebes lábaira pillantott. A halász kölcsönadott nekik egy ladikot, átkeltek a tengeren, és partot érve végre mindketten megnyugodhattak: az óriás ide már nem jöhetett utánuk. Nem messze lakott innen a herceg, felvonszolta a márványlányt palotájába, és odaállította őt háló­szobájának közepére. - Itthon vagyunk - sóhajtott Szeder, majd a fáradtságtól ös­­­szerogyott, és elaludt. Aludt két napig, és boldogan ébredt. Végre nyugodtan gyö­nyörködhetett a lányban. Szabadíts ki - duruzsolta a lány a márvány alól. Szeder bólintott, majd megérintette jobb kezének ujjával a márványt. Olyan hideg volt, mint a jég. A lány felszisszent, nem volt hozzászokva az érintéshez. Szeder először egy hatalmas kalapácsot akart hozni, melynek láttán a lány gyöngysze­meiből ömleni kezdett a könny: félt a hatalmas szerszámtól. Némi töprengés után a herceg elkezdett tűzifát hordani a szobába, majd hatalmas tü­zet gyújtott a kandallóba. Nyár dereka volt ugyan, de még nagyobb meleget varázsolt a lány kedvéért a herceg. Napokon át élesztette a tüzet, közben fiatal homlo­káról patakzott a verejték. A márvány pedig szép lassan ol­vadni kezdett. Nehezen olvadt, de a lány hálásan duruzsolt. Ha a herceg elfáradt, elpilledt a forróság­tól, rászisszent: Ne add fel, mikor már éppen olvadni kezdtem! Ettől fogva így éltek a palotában: a herceg meleget csi­nált, a lány pedig szép lassan olvadozott. Az udvari nemesség csodájára járt Szeder kitartásának. Bár a márványréteg nap­ról napra csökkent a lány testén, Szeder bárhányszor megpró­bálta megölelni, megcsókolni szerelmét, szúrós hideg fogad­ta ajkát és testét. A lány nem ismerte a szerelmet, sose látta, hogy csinálják az emberek. Beszélgetni sem tudott semmiről, a hosszú évek némasága elfeledtette vele az összes fontos dol­got, amiről az emberek társalogni szoktak. Te nem szeretsz engem - sóhajtott egy reggel Szeder. Szeretlek - mondta a márványlány Két esztendő múlva egy hajnalon a lány végre megmozdult. Épp csak pislákolt a tűz a kandallóban, ő pedig tett felé néhány bátortalan lépést. Boldog volt, látta saját fiatal arcát tükröződni a leolvadt márványtömbökön. Képes lett a mosolygásra. A szoba másik felén gubbasztott Szeder, a lány elindult felé, hogy hálá­san megölelje, megcsókolja kedvesét, de Szeder nem mozdult többé. A folytonos füst befeketítette tüdejét, a magány megette egykor tiszta lelkét, a forróság kiszárította puha bőrét. Ott aludt el örökre, a márványdarabok között. 10 éves az Időfutár Egészen pontosan a regénysorozat első könyve, A körző titka jelent meg 2013-ban, de addigra már nagyjából egy éve sugározta a Kossuth rádió az azonos ámen futó rádiójátékot hétköznap esténként. A hangjáték három évadot ért meg - ezt nagyjából a 8+2 részes könyvsorozat első 6 kötete fedi le évadonként 70 darab 10 perces epizóddal. A folytatásos regényszéria indulásának 10. évfordulója alkalmából a szerzők - Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Vészits Andrea és Tasnádi István - árultak el egy­­egy kulisszatitkot és néhány soha nem múló aktualitást az Időfutár-univerzumból. Avagy tudta-e, hogy...? ...az egyik legikonikusabb szereplő, az Ausztráliába szakadt örökifjú, de legalábbis örökké szerelmes, idősö­dő nagynéni, Hanna néni karakte­rét a hangjátékban félrevezetésnek szánták a szerzők. „Miután megtud­tuk, hogy Pogány Juditra osztották a szerepet - mesélte Vészits Andrea -, azt mondtuk, lehetetlenség, hogy őt pusztán egyetlen jelenetért hívják be a rádióba. Elkezdtük tovább írni a karaktert, aki a végére a regény egyik legfontosabb felnőtt szerep­lőjévé nőtte ki magát. És bár Pogány Judit csep­­pet sem olyan, mint Hanna néni, mégis fi** az a színészi zsáner, ^ amit amúgy sokszor­­ szokott hozni, any­ I ft. ||^ nyira tökéletesen íjr passzolt a karakterhez, hogy elkezdte alakítani a történetünket, és egyszer csak elhagyhatatlanná vált.” | ...a Felemásszemű jellemét, s­e­­mutatkozott főgonoszban, ezért al­­mélyiségjegyeit­­ az eredeti kötni kellett egy újat. Ő lett az szerzői szándékkal kissé Ezredes, aki a jövőben szó­szembemenve­­ szin­­yegeti a regény horzon­tén az őt megformá­­­­gató szálait.” Jó színész, Lehe­­l ^ —­­y­­rer Péter formálta. „Megpróbáltunk becsülettel egy igazi főgonoszt megalkotni a Felemásszemű sze­mélyében - idézte fel a kezdeteket Jeli Viktória. - Hosszan dolgoztunk rajta, hogy rendkívül ijesztő, igazi fenye­­­­­­gető antagonista legyen. Pk Ehhez képest Scherer Péter annyi humor­ral, könnyedséggel és hajlékonysággal for­málta meg a szerepet, ■­z I­ hogy elkezdtük autó-PP* matikusan komikusra írni. Ahogy Gimesi Dóri szokta mondani, egy ope­retthuszárt csináltunk belőle. Olyannyira, hogy előbb-utóbb hiány ,a négyes szerzőség ténylegesen közös munkát takar. Az írók ös­­­szeültek a Nagymező utcai Mozsár ...egyetlen színész volt, aki a hangjáték­ban két szerepet is elj­átszott. „Pokorny Liát eredetileg egy epi­zódszerepre hívták, hogy adja a hangját az iskolába érkező szexuálpszichológusnak - emlékezett Jeli Viktória -, akinek egy adott ponton a gyerekek felvilágo­sítása volt a dolga, ami nagyon hálás írói téma. Ő annyira jól érezte magát ebben a szerepben, olyan szórakozta­tóan adta Gáli Helga karakterét, hogy muszáj volt egy kifejezetten rá sza­bott karaktert beleírni a regénybe, és visszahívni Liát Poppea szerepére.” Kávézóban, és minden egyes fejezet megírása előtt együtt ötleteltek. Be­dobtak néhány fordulatot, poént a kalapba, majd annak megfelelően, ki érzi leginkább sajátjának, spontán alakult, hogy a kö­zösen összehozott tör­­­­­ténetet ki veti papírra, vagyis monitorra. „A legnehezebb, egyben a legfontosabb az volt­­ - mondta Tasnádi István -, hogy sike­­rüljön lejjebb adni az egónkból, és ne ragasz­kodjunk görcsösen a saját jó ötleteinkhez.” Olykor felmerül, hogy át kelle­ne írniuk a szlenges részeket, de aztán rendre elvetik a felvetést, amire Vészits Andrea adott magya­­r­­rázatot: „Vannak nem itt elavuló szövegek, s­ mint amilyen pél­­dául a Zabhegyező is, melyeknél sokkal ,/MjB jobban kifejezi az ere­­deti szleng a könyv at­moszféráját, mint ha időről időre aktualizálnák a szöveget.” .ha létezne időutazás, Gimesi Dóra a Shakespeare korabeli Lon­donba menne vissza körülnézni; Vészits Andreát a szülei, nagyszülei múltja izgatja; Jeli Viktória a gye­rekkora ikonikus helyszínein, a tra­­bantos utcákon járna egyet; Tasnádi István pedig Alexandriába ruccanna át, de csakis mint megfigyelő. ...a fősodor, vagyis a so­rozat nyolc része mel­lett 2019-ben megje­lent egy színdarab is A varázsfuvola-akció címen, amelyet Tas­nádi István jegyez, és amiből színházi elő­adás is készült. És bár a sorozat nyolcadik részé­ben, ahogy a címe is sugallja, visszazökkent az idő, nincs kizárva, mondják a szerzők teljes egyetér­tésben, hogy újra összekuszáló­­dik. Tavaly már előrukkolt a Pagony Kiadó egy spin­­off kötettel - a Boszor­kánysziget 28­73 című regényben Vészits Andrea az egyik mellékszereplő, Bár Tekla szemüvegén keresztül vezeti be az olvasót a szegedi bo­szorkányüldözések korába. A következő spin-offra Jeli Vik­tóriától számíthatunk, de egyelőre csak annyit árult el róla, hogy már dolgozik rajta, és hogy egy nagyon kí­sérteties helyen fog játszódni. Felké­szül Gimesi Dóra és Tasnádi István, CS. 0.

Next