Népszava, 2023. június (150. évfolyam, 125-150. szám)

2023-06-17 / 139. szám

4 VISSZHANG Klímaváltozásra edzenek a balatoni bortermelők, ha lesz még, aki a szőlőt megművelje FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Az „úttörők” közül élen jár Gyukli Krisztián, aki nemzetközi tapasztala­tokkal felvértezve érkezett haza 2015- ben Németországból, és vágott bele egy egészen újfajta filozófia mentén a szőlőművelésbe és borkészítésbe. Egyetemista korom óta figyelem a szőlőt, a talajt, az éghajlatot. Nem­csak figyelem, de egy meteorológiai állomást is idetelepítettünk, ami nap­rakész adatokkal szolgál a csapadék­ról, hőmérsékletről, páratartalomról, a napelemeink invertere pedig infor­mációkat ad a napsütéses órákról. A jelenlegi szakkönyvek szerint amikből a leendő szőlész-borász szakmérnököknek most is tanítják a szakmát - a balatonfüred-csopaki tér­ségben évente 2150 a napsütéses órák száma, és 550-700 mm csapadék hull, ehhez képest tavaly 2450 volt a napsü­téses órák száma, és 240 mm csapadék hullott egész évben. Igaz, a 2022-es egy extrém aszályos és meleg év volt, de látjuk a tendenciákat, errefelé ha­ladunk. A hagyományos fajták van, hogy már augusztus közepén annyira érettek, hogy muszáj őket leszüretel­ni, noha még nem alakultak ki azok az ízek, zamatok, amelyek élvezetessé tennék az adott bort. Fenntartható visszafejlődés Gyukli Krisztián idejében lépett. Sze­rencséje volt, több mint tíz évig a világ egyik legnagyobb szőlészeti-borásza­ti kutatóintézetében, Freiburgban a szőlőnemesítési osztály vezetője volt, ezért magyar kollégáihoz képest jóval több tudással rendelkezett a fajtákról, a világ mezőgazdasága, azon belül is a szőlőtermesztés várható átalakulásá­ról. Így aztán a családi birtokon olyan fajtákat kezdett ültetni, amelyekről akkoriban itthon nemigen hallottak. Az első a Solaris volt, amit Freiburg­ban nemesítettek, s a termelő szerint elképesztően izgalmas borok terem­nek belőle a félhektáros területen. Nem kapnak vegyszert egy milligram­mot sem, a talajba sem juttatnak sem­milyen mesterséges javítóanyagot, biomódon termelnek, amit minősítés is garantál. Az olaszrizlinggel ellen­tétben ez a fajta már a bogyókban jól tartja a különböző savait - almasavat, borkősavat, tej­savat, citromsavat, a mustban is sok marad belőle, ami segít megtartani az illat- és ízmolekulákat. - Nem permetezzük, választ adunk az éghajlati változásra, és ez az embe­ri egészségre sem káros - summázza mindennek hasznát a termelő, szeré­nyen hozzátéve, hogy ez a bora sorra nyeri az arany- és nagy aranyérmeket. A másik új fehér fajtát, a füredgyön­­gyét Csizmazia-Darab József szőlő­­nemesítőnek köszönheti, aki előbb Kecskeméten, majd Egerben mun­kálkodott, és előrelátó módon igyeke­zett felkészülni a melegebb nyarakra. Amikor az újratelepítésre készültek, úgy kellett összevadászni az itt-ott fel­bukkanó tőkéket, miután a zalai kísér­leti ültetvényt felsőbb utasításra os­tobamód kivágták. Négyet találtak az egri kutatóintézet mintaültetvényén, négyet a balatonfüredi Széchenyi szakiskola udvarán, hármat pedig egy osztrák nemesítő fajtagyűjteményé­ben. Ezekből Gyukli Krisztián vesszőt vágott, majd oltványkészítőhöz vitte, s így száztövenként sikerült az idei évre betelepíteni a félhektáros ültetvényt. Harmadik különleges fehér fajtája, a hibernal szintén egy német kuta­tóintézetből származik, és kiválóan helyettesíti a sauvignon blanc fajtát, a muscaris pedig a fiatalok kedvence, az illatos Irsai Olivér helyére léphet. A tíz hektáron gazdálkodó balaton­füredi borász szerint a szőlőtermelés iránya a „fenntartható visszafejlődés” lesz. - Kis borászat kis baj, nagy borá­szat nagy baj - fogalmazott, hozzátéve, hogy ők igyekeznek egy nagyjából 2 kilométeres körre koncentrálni mind a termelést, mint az eladást illetően. Nem mennek budapesti szaküzle­tekbe, nem küldenek borokat kül­földre, az évi 30 ezer palackot a helyi vinotékájukban vagy kóstoltatások alkalmával, illetve a balatoni térség éttermeiben adják el. Utóbbiaktól visszaveszik az üres üvegeket, lemos­sák a címkét, fertőtlenítik, majd újra­­töltik a palackokat, s újrahasznosított alapanyagokból készült borcímkéket ragasztanak rá. A napelemes rendszer által termelt energiával töltik fel az elektromos autót, az ültetvényen ter­mett gyümölcsökből, zöldségekből és Krisztián 71 éves édesapja által füstölt, készített sonkákból, kolbászokból, szalonnákból állítják össze azokat a kóstolófalatokat, amelyeket a vendé­geik a bor mellé kapnak. Mennyiség helyett minőség Figula Mihály, a 2022-es év borterme­lője 30 hektáron gazdálkodik, és elvei szerint igyekszik olyan borokat készí­teni, amelyekre nemcsak az ország, hanem a világ is felfigyel. A balatoni régió adottságai megvannak ehhez, csak azt a filozófiát kell követni, ami a mennyiség helyett a minőségre kon­centrál - mondta. Szavai szerint az ágazat legnagyobb problémája a jöve­delmezőség (hiánya). Nagyon nehéz megélni mind a szőlőtermesztésből, mind a borkészítésből, s ez addig nem­igen fog változni, amíg Európában Magyarországon a legalacsonyabbak a felvásárlási árak. A mezőgazdaság, a szőlőművelés mint szakma egyre ke­vésbé vonzó a fiatalok körében; nem divat metszeni, kapálni, szüretelni, pa­lackozni. Jó iránynak tartaná, ha az ál­lam úgy támogatná a mezőgazdaságot, hogy az abban dolgozók bérterheinek egy részét átvállalná, mert akkor na­gyobb jövedelmet lehetne adni a két­kezi munkásoknak, s nem mennének máshová a boldogulásukat keresni. Ha ugyanis nem lesz, aki megművelje a szőlőt, maga a kultúrtáj is veszélybe kerül. Ma Magyarország 22 borvidé­kének látványához Villánytól Egerig, Soprontól Tokajig hozzátartoznak a szőlősorokkal tarkított dombok, s az alföldi tájon is színesítik a szántókat. A klímaváltozásra szerinte a ter­melési módok megváltoztatásával kell reagálni, a térség fő fajtájában, az olaszrizlingben ő továbbra is megbí­zik.­­ Ahogyan az ember alkalmazko­dik az egyre melegebb nyarakhoz - gyerekkoromban a 30 fokos kánikula még szenzációnak számított, ma ez a nyári mindennapjaink része -, úgy a szőlőnek is hagyni kell időt, hogy meg­­eddze magát, és tűrje a szélsőségesebb időjárást is - fogalmazott. Ebben per­sze lehet és kell is a növénynek segí­teni, például a talaj takarásával, ami­vel a kevesebb csapadékot is ott lehet tartani. A fotoszintézist lehet lassítani a lombok ritkításával, így lassabban érnek be a fürtök, s akár két-három héttel is elnyújtható a szüret. Mind­„A balatoni borrégió adottságai kiválóak, de ha nem találnak ki valamit egységesen a klímaváltozásra - amit szakmai munkaként már jó 20 évvel ezelőtt meg kellett volna kezdeniük , akkor nem áll túl fényes jövő a balatoni borok előtt.” MÉSZÁROS GABRIELLA BORSZAKÉRTŐ ez azonban még több emberi munkát igényel, vagyis a költségek emelkedni fognak, amit a bor árában is tükrözni kell, bármennyire is árérzékeny a ma­gyar fogyasztó. A fenntarthatóságban hisz a Fel­­sőörsön élő Fejes Olivér, a „Hordoki” is, aki használt és beteg (fertőzött) hordókat tisztít és újít fel, miközben hét-nyolc kis családi borászatot is igazgat. Előbbi munkakörében olyan gazdálkodók hívják, akiknek nincs pénzük a magasnyomású gőzgépek és az ózongenerátorok megvásárlására, és arra sem, hogy 3-400 ezer forintért új hordót vegyenek. Évente nagyjából 80-90 pincébe jut el országszerte, és úgy 500 hordót sikerül tisztítania és fertőtlenítenie. Mindeközben a Bala­­ton-felvidéken, Badacsonytomajon, Szentbékkállán, Vászolyon, Lovason, Paloznakon, Felsőörsön és Celldömöl­­kön olyan családok szőlőit gondozza és borait készíti, akik kis méretük mi­att önálló cégeket nem alapítanak. Van egy brigádja, négy-öt állandó ember­rel, akik ezeken az ültetvényeken dol­goznak, de a munka egyre nő - most is tárgyal egy új birtokkal a művelésről. Az általuk művelt területeken jellem­zően biopermetszert használnak, s igyekeznek megmutatni azt a minősé­get, ami az egyébként kiváló adottságú borvidéken megvan. De ahhoz, hogy azt valóban meg is tudják mutatni a világnak, verejtékre, kitartásra és el­kötelezettségre van szükség. Ne tucatáru legyen! Elterjedt az a tévhit Magyarországon, hogy a balatoni borászoknak könnyű eladni a boraikat, hiszen jönnek a nya­ralók, és egész nyáron ezeket isszák. Ez azonban korántsem így van. A leg­több itt megszálló vendég alkalmasint észre sem veszi, hogy ültetvények ve­szik körül, az étteremben nem kísérle­tezik, ragaszkodik az otthon megszo­kott kedvenc italához, s az sem igen jut eszébe, hogy bejelentkezzen egy-egy borkóstolóra. Vagyis a balatoni borá­szoknak ugyanolyan nehéz eladniuk a boraikat, mint más borrégiók gaz­dálkodóinak - fogalmazott Mészáros Gabriella magyar borszakértő. Szavai szerint a balatoni borrégió adottságai kiválók, de ha nem találnak ki valamit egységesen a klímaváltozásra - amit szakmai munkaként már jó 20 évvel ezelőtt meg kellett volna kezdeniük -, akkor nem áll túl fényes jövő a ba­latoni borok előtt. A térség ikonikus fajtája, az olaszrizling egyre kevésbé viseli az extrém melegeket, hamar el­veszíti a savait, nem olyan, mint egy karakteres furmint, így muszáj lesz új utakat keresni, amelyek egyre inkább a naturális, nem tömeggyártott borok irányába mutatnak - mondta. Ne­héz egységes képet festeni egy olyan hatalmas borvidékről, amibe a bala­tonfüredi-csopaki, zalai, badacsonyi térség ugyanúgy beletartozik, mint somlói vagy a sümegi. Utóbbi borvi­déken, ahogyan fogalmazott, a ter­melők egyre inkább komolyan veszik a világtrendeket, és előremutató, az adott ültetvények - a terroir - jegyeit karakteresen megmutató natúr boro­kat kezdtek készíteni. Léptek a cso­pakiak is, amikor 2012-ben, a Csopaki Kódex megalkotásával elérték, hogy Csopaki néven csak olaszrizlinget le­hessen forgalomba hozni, s ezzel egy időben szigorú eredet- és minőségvé­delmi előírásokat is hoztak. Mészáros Gabriella szerint ezekre a lépésekre is szükség van ahhoz, hogy a bor az adott terület és a fajta jellegzetességeit meg­mutató, élményokozó ital legyen, ne pedig unalmas tucatáru, hétköznapi „élelmiszeripari termék.” DOBOS JUDIT­ ­(><o9 NLT) VoI—OXX Li_ m -^MOBIL

Next