Népszava, 2023. augusztus (150. évfolyam, 177-203. szám)
2023-08-04 / 180. szám
VÉLEMÉNY______________________________________________I9 Matuzsálemek é az öreg a háznál, de azért korból is megárt a sok, ha vezetőkről és törvényhozókról van szó. A probléma nem az idősödő politikusokkal van, hanem a politikában megrekedt idősekkel, akik nem ismerték fel, mikor kell távozni a színről. A sajtótájékoztató közepén lefagyott 81 éves Mitch McConnell és a bizottsági ülésen zavarodottnak mutatkozó 90 éves Dianne Feinstein múlt heti kínos epizódjai ékes példával szolgáltak erre a tengerentúlról. Az őszülő döntéshozók esetleges romló mentális vagy fizikai képessége azonban a kisebbik baj, az igazi gondot a morálisan meghajlott matuzsálemek jelentik. A 73 éves Benjamin „Bibi” Netanjahu izraeli miniszterelnöknél sem az a bökkenő, hogy szívritmuszavarai miatt egy hete pacemakert kapott. Nála az a bibi, hogy hosszú politikai karrierje során felhalmozott hatalmát a szélesebb tömegek problémáinak megoldása helyett saját helyzetének megerősítésére használta. Jelentős társadalmi ellenállást kiváltó illiberális igazságügyi reformterveit például alighanem azért erőlteti, hogy a bíróságok függetlenségének felszámolásán keresztül megúszhassa a felelősségre vonást korrupciós ügyeiben. A 60 éves, nemzetközi összehasonlításban még nem is túl éltes Orbán Viktor magyar miniszterelnökön is az látszik, hogy túl sokat játszotta a törzsfőnök szerepét. A kormányfő az ország élén töltött 4+13 év után láthatóan unja a belpolitikát, érzékelhetően kevéssé érdeklik honfitársaink mindennapos problémái. Ezt bizonyítja az is, hogy a hanyatló oktatási rendszer felvirágoztatása helyett a szerinte hanyatló Nyugatról értekezik, a magyar helyett a külföldi országok ellenzéki pártjaival keresi az együttműködési lehetőséget, illetve a világpolitikában próbál kitűnni korántsem eredeti, kirekesztő kultúrharcosként. A 70 éves Vlagyimir Putyin még szélsőségesebb példája a korosodó vezetőkkel járó veszélyeknek. A hatalomban töltött 24 év alatt igen emberekkel vette körül magát, paranoiddá vált és képtelen volt lépést tartani a technológiai fejlődéssel. Az orosz elnök - egykori bizalmasa szerint - sem internetet, sem mobiltelefont nem használ. Ennél is súlyosabb probléma, hogy öreg elméjében birodalmi rögeszmék csökönyösödtek meg. Putyin hibái igazán az Ukrajna elleni csaknem másfél éve tartó „háromnapos” villámháborúban kristályosodtak ki, amelyben Oroszország minden tekintetben vesztésre áll. A 81. életévét taposó Joe Biden amerikai elnök viszont nem hoz szégyent az idősekre, sőt a gyerekesen önimádó, demokráciára rárontó 77 éves Donald Trump utódjaként igyekszik menteni a szépkorúak becsületét. Lábával és nyelvével ugyan meg-megbotlik, de hivatalával legalább nem saját érdekeit vagy egoját, hanem a hazáját szolgálja. Arra törekszik, hogy fizetett szabadsággal, családi pótlékkal, ingyenes állami óvodával jóléti államot építsen, ami ellen a Fidesz tengerentúli pajtásai foggal-körömmel tiltakoznak. Talán tud jó lenni az öreg még a Fehér Háznál is, bár kétségtelen, hogy Washingtonra (is) ráférne a vérfrissítés. ROSTOVÁNYI ANDRÁS Gál Mária Irány a Bolsoj! Gondolatban sokszor végigsétáltam a Néva partján, a fehér éjszakában megcsodáltam a felemelkedő hidakat, a befutó hajókat, láttam a Téli Palotát és az Ermitázs kincseit. Képzeletben bolyongtam a végtelen orosz tajgán, a Vörös Teret sem kerültem el, s bár irtózom a múmiáktól, rápillantottam Lenin szakállára is. Az orosz irodalomból ismert Oroszország gyönyörű, lehetne akár Kelet-Európa Olaszországa is, de ehhez aligha lesz elég a kedden bejelentett - igaz, egyelőre csak 55 baráti országnak, szóló - vízumkönnyítés. Lehet, hogy Putyint maga alá temeti ez a háború, de sötét rezsimje és annak szelleme még sokáig ott fog lebegni Oroszország és a térség fölött, márpedig a szellemek legfeljebb a katasztrófaturistákat vonzzák. Mi magyarok, pártunknak és kormányunknak hála, a Kreml kedvezményezettjei vagyunk. Mégsem volt hasztalan pénzpocséklás Szijjártó Péter szorgos Moszkvába járása, a baráti felárral biztosított orosz gáz mellé újabb ajándékot kaptunk a Kremltől. Mostantól már csak néhány kattintás a neten, kitöltjük az űrlapot, s pikk-pakk megvan a 16 nap oroszországi tartózkodásra feljogosító vízum, irány a Bolsoj Tyeatr. Sohasem jártam Oroszországban, pedig az orosz irodalom rajongójaként mindig vágytam rá. Kezdetben csak a sok macera - útlevél, vízum - miatt halogattam, később a moszkvai-oroszországi horror árak is súlyosan nyomtak a latban. Leginkább azonban az tartott vissza, hogy eszem ágában sincs diktatúrákba kirándulgatni. A nagy szaúdi síkságot is elképzeltem már sokszor, de fizikai valóságában sohasem fogom látni. Mint ahogy nagy valószínűséggel a végtelen orosz tajgát, Szentpétervárt és Moszkvát sem. Amerikába sem kapok digitális beutazási engedélyt, mert nem a mai Magyarország területén születtem. Csak remélni tudom, hogy nem lesz újabb kormányzati ajándék, mert nagyon vágyom már Svédországba. JEGYZET JELADÓ /m cgu van ixreki! PÁPAI GÁBOR RAJZA MUHARI JUDIT Orbán Viktornak, aki egyben az Idősek Tanácsa elnöke is, vélhetően nem maradt ideje a 2,5 millió embert érintő kérdéssel foglalkozni, hiszen közbejött két meteor, Tusványos, meg a Fradi veresége. • • Ünnep A kormány diszkrecionális joga arról dönteni, hogy november előtt kiegészíti-e a januári nyugdíjemelést, ahogy azt az elmúlt években több alkalommal 2021 és 2022 nyarán meg is tette. A többi között ez a kioktató mondat is szerepel abban a levélben, amelyet Varga Mihály pénzügyminiszter küldött válaszul a Nyugdíjasok Országos Egyeztető Tanácsa elnökének. Az idősek képviselője a nyugdíjak 3 százalékos, januárig visszamenőleges emelését kérte a kormányfőtől. Ám Orbán Viktornak, aki egyben az Idősek Tanácsa elnöke is, vélhetően nem maradt ideje a 2,5 millió embert érintő kérdéssel foglalkozni, hiszen közbejött két meteor, Tusványos, meg a Fradi veresége. A miniszterelnöknek is megvannak persze a diszkrecionális jogai, például azzal és arról beszél, akivel és amiről akar. Csak szavakkal védi a nyugdíjasok méltó életét, vagy tettekkel is. Persze vannak olyan idősek, akiknek ez mindegy. Akik első randevús szerelmes lányka izgalmával várják Orbán Viktort, ha felszólal valahol. A tusványosi találkozóra is „egy éve készültek”, hogy „szemtől szembe láthassák” őt. „Mi nyugdíjasok vagyunk, mindent megkapunk tőle, amit kell, és nekünk minden úgy jó, ahogy van” mondták. De a miniszterelnöknek és kormánya minden tagjának diszkrecionális joga, hogy azok hangját is meghallja, akik nem foglalkoznak a politikával, csak szeretnének finomat enni, kiváltani a szívgyógyszert, vagy az unokákat elvinni az állatkertbe. Szerencsés, aki megtermelheti magának a paradicsomot és elfér pár tyúk, na meg röfi az udvarban. De mit csináljon az, akinek erre sincs lehetősége? Lehet, hogy a kormányfőnek nincs olyan gyerekkori barátja, akiből boltos lett, talán mégis tudja, mennyivel emelkedett idén a tej vagy a fogkrém ára. Meg azt is, hogy ha az infláció 27 százalék fölött volt februárban, akkor kevés a 15 százalékos januári nyugdíjemelés. A novemberi korrigálás reményét még egyelőre nem fogadják el a pénztáraknál. A kormány talán a várakozás örömét akarja megadni az időseknek, hogy novemberben aztán ünnepélyesen, a Holdról is látszódó csinnadrattával átnyújtson egy kis alamizsnát. / Eletszilánkok TÜZES LÓ lhagyatott kis ház a határ túloldalán, egy bájos erdélyi faluban. Magányosságát talán ideig-óráig enyhítik az élettel teli szomszéd házak, de itt csend van. Csak a rigó szólal meg ugyanúgy hajnalonta, s a békák kuruttyolnak kitartóan a patak közelében, mintha mennének tovább a hétköznapok, mint korábban. Talán emlékeznek az idős asszonyra, aki a súlyos vászonterítőket, takarókat, lábtörlőket ide hordta le, hogy aztán a fából készült, faragott súlyokkal addig szappanozza, verje, csapkodja azokat a súlyos köveken, míg kioldja belőlük a port, a foltokat, a mindennapok szagát. Teregetni aztán a két körtefa közé szokott. Vajon azok évgyűrűi megőrzik-e a műanyag szárítókötél súlyát, ami úgy lett egyre könnyebb és könnyebb, ahogyan a patak vízcseppjei elpárologtak a levegőben? Milyen különös látni, hogy az emberi élet megszakadta után az~ A szövőszék, amelyen valaha szőnyegek, ágytakarók, térítők születtek, mintha fájdalmasan nyikordulna egyet, emlékeztetve önmagát az esztendőkön átívelő tétlenségre. hátrahagyott élő és élettelen dolgok egy pillanatnyi levegővétel múltán ugyanúgy működnek tovább, ahogy korábban. Az egymás mellé rakott gazdasági épületek szilárdan állnak, a hajdan szinte mérnöki pontossággal felpolcolt fahasábok legfeljebb a kiszáradás miatt gördültek egymáshoz közelebb, de ritmusukon nem változtattak az elszaladt évek. Sártól letisztogatva sorakoznak az ősszel megélesített, megjavított, ittott megcsiszolt kapák, gereblyék, ásók, metszőollók és dudvázó kiskapák. Kékre festett vaskos kukoricadaráló jelzi, valaha tyúkok, kacsák, talán még disznók is éltek a mozgalmas udvarban, ahol mára a mozdulatlanság lett az úr. Csikorogva fordul a nehéz, szépen erezett, festetlen faajtó zárjában a kulcs. Nem ám „Elzett” vagy ötpontos biztonsági, hanem még az a régi, széles tollú, nagy karimájú, igazi nagypapás nyitó. Odabent sötétség. Ahogy elhúzzuk a szépen hímzett „firhangot” a batisztfüggönyt, ami talán a puritán belső egyetlen éke, árad be némi fény, s félhomállyá szelídül az árny. A szövőszék, amelyen valaha szőnyegek, ágytakarók, térítők születtek, mintha fájdalmasan nyikordulna egyet, emlékeztetve önmagát az esztendőkön átívelő tétlenségre. Az ágy bevetve, a tányérok az üvegajtós kis szekrényben békésen megférnek a poharakkal. Egyikből sincs sok, négy-négy, fehérek, dísztelenek. Egy kis dobozban cérnaspulni, hajtű, mellette kopott fésű, ruhakefe, református énekeskönyv. Ha valaki hajdan templomba indult innét, ki sem lépett anélkül, hogy megmosta volna az arcát, az asszony kontyba fésülte volna haját, még akkor is, ha aztán kendővel takarta el fejének egyre ritkuló ékét. Pókháló keretezi a fényképeket. A sudár tartású, ünnepi kalapot viselő férfi és a ráncos szoknyát felöltő, széles csípőjű asszony mintha egyenesen a szemünkbe nézne. Nem fogják egymás kezét, nem ölelkeznek, még csak az ingujjuk sem találkozik. Állnak méltóságteljesen, mintha tudnák: egyszer ez a kép maradt csak meg belőlük, egy ledolgozott, hosszú élet mementójaként. DOBOS JUDIT