Népszava, 2023. október (150. évfolyam, 230-254. szám)
2023-10-18 / 244. szám
KULTÚRA Hajdú Szabolcs filmje versenyez Beválasztották Hajdú Szabolcs új filmjét az A kategóriás Black Nights Nemzetközi Filmfesztiválra, amelyet novemberben rendeznek Tallinnban. A Kálmán-nap az Ernelláék Farkaséknál-lal kezdődő trilógia második darabja A világpremier november 10-én lesz, és tavasszal kerül a hazai mozikba. NÉPSZAVA Richard Bona November 6. és 9. között rendezik a Jazzfest Budapestet, olyan legendákkal, mint Richard Bona (képünkön), Patricia Barber vagy Steve Gadd. NÉPSZAVA Elkelt Paál László műve Paál László Naplemente című festménye 80 millió forintért, Moholy-Nagy László - a nemzetközi aukciók sztárjának számító - Kompozíció három körrel című alkotása pedig 22 millió forintért talált új tulajdonosra a Virág Judit Galéria árverésén. NÉPSZAVA Petőfi-album rólunk, tőlünk, nekünk KÖZÖSSÉG Petőfi utcák népe címmel készít fotóalbumot a Pictorial Collective közösségi finanszírozásban, a költő születésének 200. évfordulójára időzítve. „A születése óta eltelt két évszázadban divat volt azon töprengeni, mit gondolna ma Petőfi Sándor. Mi inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy ha most indulna vándorútjára, vajon mit látna, hogyan élnek ma a magyarok?” - írják. A fotóscsapat kilenc tagja - Bácsi Róbert László, Bődey János, Hirling Bálint, Mohai Balázs, a tavaly elhunyt Móricz-Sabján Simon, Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Urbán Ádám és Végh László - a Petőfi utcák 266 ezer lakóját fényképezte az elmúlt másfél évben. A dokumentarista fotósok képei különleges, szubjektív látleletet adnak a mai magyar társadalomról, olykor görbe tükröt tartva az utcák népének. A Virágvölgyi István által szerkesztett és a Capa Központban, szintén az ő kurátori közreműködésével korábban megrendezett, azonos című tárlat anyagán alapuló könyv „az eddig látottakon túl további fényképeket s olyan exkluzív tartalmakat, interjúkat és történeteket fog tartalmazni, amelyek A dokumentarista fotósok képei különleges, szubjektív látleletet adnak a mai magyar társadalomról, olykor görbe tükröt tartva az utcák népének bemutatására a kiállítótérben nem volt lehetőség. A kampány időszaka alatt pedig újabb terepmunkák, fotózások valósulnak majd meg, gazdagítva az eddigi képanyagot” olvasható a kollektíva ajánlásában. Három és fél millió forintot szerettek volna összegyűjteni, de a kampány olyannyira sikeres, hogy öt nappal a vége előtt már több mint négymilliónál tartanak. A 250 oldalas, limitált példányszámban megjelenő képzőművészeti albumhoz előrendeléssel/előfizetéssel juthat hozzá, aki a brancsközösség weboldalán jelentkezik. ígéretük szerint az ezer példány után nem készül utánnyomás, ezzel kiemelve a gyűjtői értéket. NÉPSZAVA 30 Vajon mit látna Petőfi, hogyan élnek ma a magyarok? zO2 ü<z [UNK]< o2öo NÉPSZAVA I IQ 2023. október 18., szerda I IO , mint Karikó • • __ / KÖNYV Sok mindent meg lehet tanulni az Áttörések című kötetből, de azt biztosan nem, hogy miként legyünk Nobel-díjasok. HARGITAI MIKLÓS Híres emberek életrajzainak egy bizonyos kritikus tömegét elolvasva rájövünk, hogy mindig ugyanazokra a kérdésekre keressük a választ azon túl persze, hogy érdekes-e az adott biográfia kinek érdemes elolvasnia, s mit lehet tanulni belőle. Karikó Katalin most megjelent életrajza vitán felül érdekes: akkor is az lenne, ha nem most kapott volna Nobel-díjat, az tulajdonképpen csak egy szerencsés véletlen (a magyar kiadása is: amikor az időzítésről döntöttek, aligha lehetett több egy nagyon távoli és valószínűtlen lehetőségnél az elismerés). Most viszont, hogy így alakult, a magyar szempontból örvendetes fejlemény rögtön rá is vetül a fenti alapkérdésekre adandó válaszra. Mert sok mindent meg lehet tanulni az Áttörések című könyvből, de azt biztosan nem, hogy miként legyünk Nobel-díjasok. Ez a kötet nem tipikus sikertörténet - sőt. Ott van a végén a siker, de valahogy úgy, mint Jack London szintén önéletrajzi ihletésű regényében, a Martin Edenben: nagyon sok kudarcon át vezet az út hozzá, és tulajdonképpen már későn jön, ahhoz legalábbis, hogy az életet magát megváltoztathassa. Karikó Katalin 1955-ben született, 1973-ban vették fel a Szegedi Tudományegyetemre, ahol 1978-ban végzett, a Covid pedig 2020-ban robbant be a két utóbbi időpont között, vagyis 42 éven át (!) félreértett, mellőzött, sokszor elbocsátott, bogarasnak gondolt kutató volt. Sokkal inkább ez jellemző rá, mint a siker. A szerencséje és a miénk is persze, hogy az mRNS vírusok elleni felhasználhatósága volt a bogara - tulajdonképpen már a pályája kezdetétől -, és hogy minden mellőzöttség, lekezelés, elutasítás ellenére végig neki volt igaza. És hogy megvolt benne az a tulajdonság (nevezhetjük kitartásnak, makacsságnak vagy akár önfejűségnek is), hogy a kudarcsorozat ellenére is végigcsinálta, és hogy amikor jött a világjárvány, s a kínaiak közzétették a vírus örökítőanyagának a leírását, „pillanatok alatt”, azaz nagyjából fél év múlva készen volt az mRNS-technológiára épülő oltóanyag, miközben a világtörténelem addigi leggyorsabban előállított vakcinája is négy éven át készült. Karikó Katalin addigra már szerencsére a BioNTechnél dolgozott, annál a német - kis túlzással - garázscégnél, amely az amerikai hátterű Modernával versengve fejlesztette az mRNS-módszert. (Valahol ez is jellemző amúgy: úgy került a BioNTechhez, hogy a saját amerikai egyeteme, ahol előtte több mint egy évtizeden át csiszolgatta az eljárást, semmilyen fantáziát nem látott a dologban, és egyszerűen leépítette őt, az „egy nettó négyzetméterre jutó dollárok” túlságosan alacsony volta miatt. Karikó ugyanis, akiért most egyetemek és akadémiák versengenek, hogy díszdoktorrá fogadhassák, soha nem nyert kutatási pályázatot egy alapvetően a megszerzett kutatásfinanszírozások összegén mért sikerességű ágazatban.) Röviden azért a konzekvenciákat is érdemes összefoglalni. A neve mellett az - idehaza, az előző rendszerben - azt jelentette, hogy fizikai dolgozók a szülei, és ez adott neki némi előnyt, vagy inkább kompenzálta a hátrányai egy részét. Mindenesetre abban a rendszerben volt egy mechanizmus, amely gondoskodott róla, hogy ha valaki kiemelkedően tehetséges (ő például a harmadik lett az országos biológiaversenyen), akkor kapjon egy esélyt kellő anyagiak és értelmiségi családi környezet nélkül is. Ő pedig élt a lehetőséggel, és elment egészen addig, amíg abban a szisztémában elmehetett: a külföldi pénzből létesült, világszínvonalú Szegedi Biológiai Központig, a nemzetközi tudományos pályán szinte elkerülhetetlen kényszerbeszervezésig és a nem jelentés miatti, szintén törvényszerűnek tekinthető kirúgásig. Amivel Magyarország, mint ma már tudjuk, elveszített egy potenciális Nobel-díjast, az USA pedig megnyert egyet, anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik ország bármit is érzékelt volna ebből. Van néhány tételmondat a könyvben, amely időrendben egymás mellé másolva többet mond bármiféle utólagos okoskodásnál. „A tudomány története tele van olyan esetekkel, ahol nagyon okos emberek kinevetik a jó ötleteket.” „Ha van szuperképességem, az mindig is ez volt: az akarat, az igyekezet és a kitartás: keményen és módszeresen dolgoztam, és nem hagytam abba.” „Én csak azt láttam, hogy mennyi mindent kellene még tudnom. És ha volt még mit megtanulni, azonnal hozzá is fogtam. Nem tudtam nem megpróbálni.” „Ma néha megkérdezik tőlem, mi kell ahhoz, hogy egy anya sikeres kutató lehessen. A válasz egyszerű és egyértelmű: jó minőségű és megfizethető bölcsődei és óvodai ellátásra van szükség, olyanra, amilyen számunkra elérhető volt Magyarországon.” „Néha még a tudomány fejlődése is - annak minden módszerével és fegyelmezettségével együtt - a jó öreg szerencsén múlik.” Hát, valahogy így. Karikó Katalin csak az akkori Magyarországon fejlődhetett azzá a fiatal kutatóvá, aki ezt az életpályát végig tudta csinálni, de Nyugatra kellett mennie azért, hogy be is futhassa azt a pályát, amire az itthon szerzett tudása és a képességei alkalmassá tették. Kellett hozzá az a magyarországi szocialisztikus szisztéma, és kellett hozzá a könyörtelennek mondott kapitalizmus is. Hogy van-e ebben bármi tanulság, azt döntse el a kedves olvasó, leginkább az unortodox karriersztoriként és tudománytörténeti alapműként is értelmezhető, kifejezetten szerény és élvezhető stílusú könyv elolvasása után. (Szerintünk van például az, hogy az előző 100 évben többnyire a lehetséges Nobel-díjasainkat veszítettük el sorra, most viszont megint afelé tartunk, hogy már azok se tanulhassanak jó iskolákban jó tanároktól, akiket aztán később elveszíthetnénk, pont mint Klebelsberg közoktatási reformja előtt.) Hogy kinek érdemes végigolvasni? Szülőknek, pedagógusoknak, miniszterelnököknek, a tudománypolitika irányítóinak mindenképpen. Az oltás- és tudományszkeptikusoknak még inkább. Talán leendő tudósoknak is. S hogy mit tanulhatunk belőle? Ez talán a legnehezebb kérdés az összes közül. Karikó Katalin nem Magyarország, és nem is az USA miatt lett Nobel-díjas, hiszen egyik ország tudományos rendszere sem fogadta el igazán. Nem a zsenialitása, s nem is a körülmények együttállása nyomán (az mRNS-technológiát nem a Covid tette naggyá, csak rámutatott a létezésére és a hatékonyságára, de ha nincs ez a világjárvány, akkor jött volna egy másik, vagy a rák, vagy bármi, de ez az innováció egyszer biztosan befutott volna). Hanem leginkább a mindent lebíró szorgalmának meg az elkötelezett és alázatos tudni akarásának köszönhetően. Idehaza most ugyan éppen egyiknek sincs szezonja, de hátha egyszer majd lesz - addig meg csak őrizzük magunkban a gondolatot. Magyarország, mint ma már tudjuk, elveszített egy potenciális Nobel-díjast, az USA pedig megnyert egyet, anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik ország bármit is érzékelt volna ebből A mindent lebíró szorgalomnak meg az elkötelezett és alázatos tudni akarásnak idehaza most ugyan éppen nincs szezonja, de hátha egyszer majd lesz. z INFO KARIKÓ KATALIN ÁTTÖRÉSEK ÉLES Karikó Katalin: Áttörések Helikon Kiadó, 2023 z< 7D oo e)< Öa; O