Népszava, 2023. november (150. évfolyam, 255-279. szám)

2023-11-02 / 255. szám

2 I 2023. november 2., csütörtök ________________________________________________________________________________________________REFLEKTOR Elkerülni a skizmát VATIKÁN Forradalmi változások aligha lesznek a katolikus egyházban a mostani szinódusi folyamat után, de már az is jelentős előrelépés, hogy átfogó megbeszélések zajlanak a szükséges változtatásokról. RÓNAY TAMÁS Merre halad tovább a világegyház? Várható-e egy nagyobb reform, akár a nők erőteljesebb bevonása az egy­ház életébe? Csak két kérdést em­lítünk, amelyek manapság annyira foglalkoztatják közvéleményt. A vi­­lágszinódus vasárnap lezárult „első félideje” után ezekre nem kaptunk választ. Jövő ősszel újabb forduló következik a Vatikánban, de a vég­ső szót Ferenc pápa mondja majd ki. Három és fél héten át több mint 400, a helyi egyházak által küldött és a pápa által kinevezett püspök, pap, laikus, teológus és vallásos tárgyalt zárt ajtók mögött Rómában az egy­ház jövőjéről. A szinódus ugyan nem egy III. va­tikáni zsinat, mégis fontos eszköz le­het az egyház megújításában, ami­re egyre égetőbb szükség lenne. Bár a legutóbbi statisztikák szerint Afri­kában és Ázsiában nő a katolikusok száma, Európában folyamatosan csökken. Márpedig a keresztény­­ pápa egy interjúban azt mondta, női papok biztosan nem lesznek a katolikus egyházban, Még központja alighanem mindig is kontinensünk marad. A katolikus egyház komoly tekintélyvesztésen ment keresztül, s nemcsak a papi pedofília ügyeinek évtizedeken át tartó rossz kezelése miatt, hanem azért is, mert a Vatikán, sok főpap és pap, nem tudtak alkalmazkodni az új társadalmi kihívásokhoz. Sok fia­tal fordult el az egyháztól, mert úgy érzik: képtelenek azonosulni a taní­tás több pontjával. Mindeközben túl nagy a főpapok befolyása, s a hívők igényeit sokszor alig veszik figye­lembe. Ezen próbál változtatni Fe­renc pápa, aki kezdettől fogva „be­fogadó egyházat” hirdet, erősíteni kívánja az egyes helyi egyházak sze­repét és - bár többször rámutatott, hogy az egyház nem egyfajta par­lament - jobban be akarja vonni a döntéshozatalba a világiakat. Valami tehát mégis megmozdult az egyházban. „Eppur si muove” „És mégis mozog a föld”, idézte Ga­lileo Galilei szállóigévé vált monda­tát a Corriere della Sera. Hogy azon­ban üres-e a pohár vagy félig tele, ebben nincs teljes egyetértés. Egyes vélekedések szerint már az is fegy­vertény, hogy a világiak, s a nők is beleszólást kaptak a világszinódus munkadokumentumának megszer­kesztésébe: 70 világi személyiség­nek, köztük 54 nőnek volt szavazati joga. S hogy valódi vita zajlott, jelzi: az egyes munkacsoportok 1125 mó­dosító indítványt és 126 egyéni in­dítványt nyújtottak be, amelyeket egy programbizottság hangolt össze és öntött végleges formába. Ezek­ről szakaszonként szavaztak, s csak azok a passzusok kerültek a záró­­dokumentumba, amelyek legalább kétharmados többséget kaptak; a legtöbb esetben a jóváhagyás jóval nagyobb volt. Az elégedettebbek szerint a szi­nódus egy fontos folyamat kezde­te, egy első lépés a reformfolyamat­ban, amely gondoskodik arról: ne legyen visszarendeződés, ha már nem Ferenc pápa irányítja az egy­házat. Christoph Schönborn bíbo­ros, bécsi érsek méltatta a zsinat po­zitív vitakultúráját. De még a német „Egyház vagyunk” reformcsoport is kedvező értékelést adott, kiemelve a nem egyházi személyek bevonását, amely „fontos lépés a hierarchikus rendszerből egy valóban befogadó szinódusi egyház felé”. Mint Chris­tian Weisner, a csoport egyik kez­deményezője fogalmazott, a vissza­élések és az eltussolás különböző formái „sok országban mélyen meg­rendítették egyházunk hitelessé­gét”, de még az átalakulás folyama­tának „felénél vagyunk”. Georg Bätzing, a német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke viszont csalódottságának adott hangot. Sze­rinte a szinódus nem tanúsított kel­lő bátorságot. Ugyan a találkozó „őszintesége” lenyűgözte, másrészt az egyházban mindig „van egyfaj­ta félelem a változásoktól”. Az egy év múlva esedékes következő ülé­sen ezért több bátorságot szeret­ne látni, hogy „az emberek érdeké­ben megváltoztassák az egyházat”. A csalódottak közé tartozik Rosanna Virgili, a római székhelyű Pápai La­­teráni Egyetem teológusa is, aki sze­rint a szinódus „inkább a katolikus tanítás felelevenítésének tűnik.” Néhány - főleg konzervatív - püspök azt is felvetette, a zsinati fo­lyamat célszerű volt-e. A záródo­kumentum elismerte: a szinodali­­tás „zavart és aggodalmat” okozott egyes résztvevőkben, különösen azokban, „akik a hagyományoktól való elfordulástól, az egyház hierar­chikus jellegének leértékelésétől, a hatalom elvesztésétől vagy éppen ellenkezőleg, a rugalmatlanságtól és a változáshoz szükséges bátorság hi­ányától tartanak”. A 40 oldalas záródokumentum­ból hiányoztak az áttörést jelentő megfogalmazások. Ám amint több püspök is hangsúlyozta ez csak az „első félidő” volt. Timothy Radcliffe brit teológus, a zsinat lelki segítő­je a tanácskozás végén szintén arra utalt, hogy a közeljövőben nem le­het radikális változásokat remélni. A találkozó „az egyházi lét új módjá­ról szólt, nem pedig konkrét dönté­sekről” - tette hozzá. Ez csak a kezdete volt „egy ta­nulási folyamatnak, hogy közösen találjuk meg a döntéseket és meg­hallgassuk egymást”, de a korábbi szinódusokhoz képest ez már egy hatalmas előrelépés - hangsúlyozta Jean-Claude Hollerich luxembur­gi bíboros, a szinódus koordináto­ra. „Világos volt, hogy egyes tézisek ellenállásba fognak ütközni. Az el­lenállás nem olyan nagy, mint amire számítottunk” - mondta a záró saj­tótájékoztatón. Valami mégis megmozdult a katolikus egyházban, így értékelt a Corriere della Sera. Hogy a történelem miként érté­keli majd a Ferenc pápa által kez­deményezett egyháztörténeti kí­sérletet, ezt nem tudhatjuk, s való igaz, az egyházat érintő sürge­tő problémákra - szexuális vis­­­szaélések, paphiány, cölibátus, nők pappá szentelése, klerikalizmus, LMBT-személyekkel való bánás­mód, és persze sorolhatnánk - nem biztos, hogy gyógyírt jelent, hanem csak egyfajta konzultatív gyűlésről van szó, amelynek a megállapításait vagy megfogadja a pápa, vagy nem. Egy a Salam­ Kiadó által megjelen­tetett interjúkötetben, ami egyéb­ként épp a szinódus első napjaiban jelent meg, Ferenc pápa megerősí­tette, nők nem lehetnek papok és azt is ellenzi, hogy női bíborosokat vá­lasszanak meg, bár - mint mondta ez közvetlenül nem sértené az egy­ház tanítását. Ugyanakkor elviekben nyitottnak mutatkozott a cölibátus enyhítése és a női diakonátus beve­zetése kérdésében. Valójában már többször elmondta mindezeket, s maga a kötet is napvilágot látott még márciusban spanyol nyelven, még­is nagy visszhangja volt a szinódus résztvevői között, egyesek számá­ra nyugtalanságot keltett. Ezekben a témákban ugyanis egyre nagyobb a szakadék az egyes helyi egyházak és az egyházi tanítás között. A német szinodális út nevű folyamat, amit a Vatikán rosszallással figyel, példá­ul jelentősen felgyorsítaná a refor­mokat, de a Szentszék nem sietné el a dolgokat, a pápa korábban már többször figyelmeztetett arra: skiz­­ma, egyházszakadás fenyegetne, ha nagy különbségek alakulnának ki az egyes helyi egyházak között. Ugyan­akkor a konzervatívok visszahúzó erejétől is tart, nemrégiben nevek említése nélkül bírálta az amerikai ókonzervatívokat. Ebből is látható, hosszú még az út a reformok győzel­méig. A zoo< ejz> Qood­;< ejLJ <OO Három és fél héten át tár­gyaltak zárt ajtók mögött a küldöttek a most zárult vi­­lágszinóduson a katolikus egyház jövő­­jéről 54 nőnek volt szavazati joga a több mint három hétig tartó szinóduson A legvitatottabb kérdések KIFOGÁSOKA megbeszélések szo­katlan körülmények között zajlottak. Többfős csoportokat alkottak, ezzel el akarták kerülni, hogy a főpapok túl nagy beleszólást kapjanak a szövegek megszerkesztésébe. A résztvevők arról számoltak be, hogy „ingujjas” tanácskozásokról volt szó és egy idő után alig akadt olyan bíboros vagy püspök, aki papi ruhát viselt volna. Ezt a nyíltságot nem mindenki fo­gadta szívesen. Stanislaw Gqdecki érsek, a lengyel püspöki konferencia elnöke azt mondta, néha úgy érezte, hogy a „nem katolikus” hang jobban hallatszik, a „katolikusnál”. Csak egyvalaki viselte tüntető­leg bíborosi ruháját, a konzervatívok egyik szószólójának tartott Gerhard Ludwig Müller, az azóta Hittani Di­­kasztériummá átnevezett Hitta­ni Kongregáció egykori prefektusa, a különféle interjúkban élesen bírál­ta a szinódusi folyamatot, miközben a pápa titoktartást kért a résztvevők­től. Ezt a „hallgatási tilalmat” egyéb­ként sokan bírálták, de a zsinat részt­vevői többé-kevésbé betartották, és csak elvétve osztották meg a médiu­mokkal az ott történteket. Müller azonban semmibe vette a pápa kérését. „A szinódus nem té­vesztendő össze egy hotelben tartott részvényesi gyűléssel” - mondta fe­nyegetően. Szerinte logikátlan, hogy a mostani római szinóduson sok püspök és bíboros „civil, sport- vagy utcai ruhát” visel. „Talán csak olcsó behízelgés van mögötte, vagy a sze­rénységre való kényszerítés, hogy ne különböztessék meg látványosan a laikusoktól.” A konzervatív bíboros a megvitatott témákat is kifogásolta. Nem volt ínyére, hogy minden olyan kérdésről szó esett, ami vitákat ger­jeszt az egyházban. Beleértve a püs­pökök hatalmának korlátozását is. Ami a többi vitatott témát illeti: a nők diakonátusának bevezetésé­vel foglalkozó bekezdés kapta a leg­több ellenszavazatot (19,9 százalék). Itt a szinódus csak azt javasolja, hogy „folytassák a teológiai kutatást”, és „ha lehetséges”, egy év múlva mutas­sák be az eredményeket. S bár a nők pappá szentelése aligha valósul meg belátható időn belül, már az is ko­moly változás lenne, ha a női diako­­nátust akár már 2025-ben lehetővé tenné a pápa. „Sürgős szükség van arra, hogy a nők részt vehessenek a döntéshozatali folyamatokban, és felelősségteljes szerepet vállalhassa­nak a lelkipásztorkodásban és a szol­gálatban”, hangzik a kérdésről szóló passzus. Az egyneműek kapcsolatának el­ismerésében biztos, hogy nem lesz változás. A „homoszexuális” szó nem is szerepel az összefoglaló jelentés­ben. Az „LMBTQ+” kifejezés, amely a „munkadokumentumban” még ol­vasható volt, szintén eltűnt a végső összegzésből. Pedig a pápa inkább a homoszexuálisokkal szembeni nyi­tottság felé hajlik: „Ha a tanítást ke­ményen, ítélkezéssel használjuk, el­áruljuk az evangéliumot. Ha viszont olcsó irgalmasságot gyakorlunk, ak­kor nem adjuk tovább Isten szerete­­tét” - hangoztatta több ízben. A melegek pasztorációját vég­ző James Martin amerikai jezsuita csalódottságát fejezte ki nemcsak az LMBTQ szó kivétele miatt, hanem azért is, mert „az időnként szenvedé­lyes viták nem tükröződtek a végső dokumentumban”. Ami a cölibátust illeti, a doku­mentumban támogatták azt a meg­fogalmazást, hogy a témát „egy ké­sőbbi időpontban ismét elővegyék”. A jelentés hangsúlyozza a papi nőt­lenség „prófétai értékét és a Krisz­tusnak való megfelelés tanúságát”. R.T. Gerhard Ludwig Müller tüntetőleg viselte mindvégig bíborosi ruháját cü zejis z zozz< <öO <o

Next