Népszava, 2023. november (150. évfolyam, 255-279. szám)

2023-11-25 / 275. szám

VÉLEMÉNY_______________________________________________________________________________________________ Te tetted ezt, király! M­ár megint nemzeti­­leg konzultálunk, s a gyermekvédelmi törvénynek neve­zett LMBTQ-téma is szerepel a kérdések között. Mert - ahogy Novák Katalin köztársa­sági elnök a Demográfiai Csúcson mondta - a családok szabadsághar­cát vívjuk. A miniszterelnök is a leg­szigorúbb gyermekvédelmi rend­szert ígéri. Orbán Viktor szerint veszély van, a genderpropaganda beindult, ám a gyerek szent és sért­hetetlen. És, mint a Walesi bárdok­­ban Edward király, néha végignéz országán: használt-e a megöntözés. A napokban a Szivárványcsalá­dokért Alapítvány kerekasztal-be­­szélgetést szervezett induló kam­pányáról, amelyben a családok sokféleségét mutatják be. Egy kisfil­­met is levetítettek, ahol ismert és el­ismert emberek mondták el, ők mi­lyen családban élnek, és mit jelent számukra ez a fogalom. Volt példa nukleáris- és szivárványcsaládra, örökbefogadó szülőre, fogyatékkal élő gyermeket nevelőre, és olyanra is, aki tudatosan nem akart szülni. Ezek az emberek arról is beszéltek: a család nem vér kérdése, hanem a feltétel nélküli szereteté, amely biz­tonságot ad. Amiért érdemes min­dennap felkelni, és alapvető emberi értékek, egymás segítése, támogatá­sa és a szeretetben való létezés jel­lemzi. Még azt is mondták, hogy a „család az család, ha én azt gondolom róla. A lényege, hogy megpróbáljuk elviselni egymást, szeretettel” A beszélgetés, egymás gondola­tainak, véleményének megismeré­se jó dolog. Ami miatt mégis végte­lenül szomorú volt ez a találkozó az az, hogy kampányt kell indítani ar­ról, ami természetes. Hiszen sokfé­lék vagyunk, ezernyi élethelyzettel. De nekünk olyan családbarát a kor­mányunk, hogy gyűlöletet szít. Ré­gen is volt buzizás, de most politikai termék lett az azonos neműek kap­csolatából. A kormány pontosan érti ezt a társadalmat, tudja, milyen szinten áll itthon a kulturális és szociális műveltség, milyen témával, és ho­gyan lehet a gyűlöletkeltő narratívá­­val közönséget szerezni. Valójában teljesen mindegy neki, mi van a gye­rekekkel, hogyan élnek a családok, hiszen ők csak a mocskos és tudatos politikai játszmához kellenek. Jól mutatja ezt, hogy miközben védel­mébe veszi a pedofil papokat, tiltja a meleg párok örökbefogadását. A másságra utaló könyveket lefóliáz­­tatja, de példaként állítja elénk Elon Muskot, akinek tizenegy gyereke van három anyától. Melegekről ké­szült fotókat zár el a 18 évesek elől, de a kormányközeli TV2-n 12-es ka­rikás éneklős műsorban nőnek öltö­zött férfiak, és férfinak maszkírozott nők bohóckodnak, vagy hajadonok magukat megalázva vonaglanak a „nagy Ő” előtt. Azok, akik csak őket nézik, hall­gatják, olvassák, csodálatosabbnál csodálatosabb híreket kapnak arról, hogy csökken a rászoruló gyerme­kek száma Magyarországon, hogy a kormány újabb óvodákat-bölcsődé­­ket avat. Nem jut el hozzájuk, hogy azonos nemű szülők attól rettegnek, hogy gyerekeiket megalázzák, és ki­közösítik az iskolából. Mert azonos nemű párok ne neveljenek gyereket - ahogy Lázár János mondta -, így gondolkodik egy normál és tisztes­séges, becsületes ember. Mit lehet mondani erre... Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! MUHARI JUDIT Csapdában elkezdődött a tűz­szünet és a fogoly­csere Gázában, a se­gélyekkel megrakott VL. léphettek a története legmélyebb humanitárius válságát élő övezetbe. A nemzetközi fogadtatás újfent bi­zonyította: Izrael ugyan megnyer­heti ezt a háborút, de kommuni­kációs szempontból máris lesújtó vereséget szenvedett. Az október 7-i, kegyetlenségét tekintve precedens nélküli terrortámadást végrehajtó palesztin terrorszervezet fennállá­sa legnagyobb diadalát könyvelheti el akkor is, ha végül katonailag meg­semmisítő vereséget szenved. Izrael többszörösen belesétált a Hamász csapdájába, és semmi­féle kiút nem körvonalazódik szá­mára. A nemzetközi közvélemény memóriája meglepően rövidnek bi­zonyult. A palesztin áldozatok nap­ról napra növekvő száma egyre szé­lesebb körben feledteti október 7. szörnyűségeit, ahogyan azt is, hogy a háború kirobbantásának felelős­sége kizárólag a Hamászt terheli. Izrael belement egy kiprovokált háborúba, belement a tűzszünet­be és a fogolycserébe, noha tudja, hogy a Hamász csak időt akar nyer­ni a háború által szétzilált sorai új­rarendezéséhez. Egy terrorcsoport nem adja ki aduászait pusztán hu­manitárius megfontolásból vagy sa­ját népe védelmében, saját foglyai kiszabadítása érdekében. Főképp a Hamász nem, amely mindig, de e háború alatt mindenki számára lát­hatóan épp maga áldozza fel saját polgári lakosságát azért, hogy erő­sítse az „elnyomó-megszálló Izra­­el-képet, és fokozza a zsidó állam elleni indulatokat. De mit tehetett volna Izrael? Október 7-ét nem le­hetett válasz nélkül hagyni és várni a következő támadást. A kórházak­ba, iskolákba telepedett, a palesz­tin lakosságot is túszként használó terrorcsoportot nem lehet civil ál­dozatok nélkül megsemmisíteni. A túszok kiszabadítása pedig erkölcsi kötelessége Izraelnek, amely most úgy járt, mint a nyuszika - ha van sapkája, ha nincs, jár a pofon. JEGYZET Gál Mária ZSEBMETSZŐ MfÉRF* PÁPAI GÁBOR RAJZY BATKA ZOLTÁN 2023. november 25., szombat I 9 A NER ura titokban irigyli is, hogy az ellenállónak van valami lehetősé­ge a valódi harcra, míg ő jobbára csak valós veszély és kocká­zat nélküli papírcsá­­kós kamu­küzdelmeket folytat egy sereg­nyi testőr mögül. Nincs középút izenhárom év után már az is kezdi világosan lát­ni a NER, pontosabban a kormányfő természe­tét, aki szürke hályoggal jött a világra 2010 körül. Aki nem, azzal Agyarország kormányfő­je érteti meg, hogy ebben a rend­szerben csak kétfajta szerep léte­zik: az alattvalóé és az ellenségé. Az ellenségnek a NER titokban örül, mivel van kivel harcolnia, ezért gyakran kíméli, hagy belőle holnapra is. Az ellenálló ugyanis a mély magyarság egyik fő alkotó­eleme: az ország ugyan Szent Ist­váné és Márié, ám a szíve mélyén itt mindenki Koppány. Az ellen­álló kell, mint kolbászba a csípős paprika, sörre a hab, csak per­sze ne legyen belőle túl sok. És a NER ura titokban irigyli is, hogy az ellenállónak van valami lehe­tősége a valódi harcra, van tét­je a nyakasságának, míg ő hosszú évek óta jobbára csak valós ve­szély és kockázat nélküli papír­­csákós kamuküzdelmeket folytat egy seregnyi testőr mögül, meg lázadó rockért játszik egy sváb­hegyi luxusvillából. Közben meg látványosan unatkozik a talpnya­­lói között, akiket titokban gyűlöl, őket okolva a korai öregedéséért. Innen nézve lehet megérteni, mi történt L. Simon Lászlóval, vagy éppen most a Honvédszakszer­vezettel. L. Simon látványos meg­alázása az ázsiai autokrataként coming outoló NER-vezér üze­nete a párt maradék értelmiség­gel, polgársággal kokettálóinak: nix ugribugri, ti is csak mezte­lenül születtetek és egy csettin­­tésre repültök pucér fenékkel a hóra. A valaha volt, létező leglo­jálisabb szakszervezet, a Honvéd­szakszervezet egy tollvonással való kivégeztetése pedig az állam­­szervezet dolgozóinak szól: vége a demokráciásdinak, a szakmaias­­kodó együttműködősdinek. Az ál­lamnak dolgozni szolgálat, a szol­gálat lényege meg, hogy mindenki kussolva hajtson végre, amit oda­fent elhatároztak, slussz. Ebbe az államkoncepcióba „szakmai ér­dekképviselet” alatt legfeljebb ilyen fasiszta-hivatásrendi szék férnek bele, ahol a megyés püs­pöknek magyarázhatják a bakák, hogy nincs túlórapótlék, az meg elmond két üdvözlégyet. M­agyar kocsma PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL A­zt már lassanként megszoktuk, hogy az ország miniszterelnö­ke, ha őt támadás éri, szeret személyesked­ve válaszolni. Többnyire arra tö­rekszik, hogy megsértse a bírála­tot megfogalmazót. Megszoktuk, mert ez a stílusa, és miután az azonnali kérdések órájának struk­túrája kedvez neki, ő maximálisan kiélvezi és kiélezi ezt a helyzetet. Ott ugye, mármint a parlament­ben, a kérdezőnek előre kell jelez­nie felvetése tartalmát, így a kor­mányfő fel tud készülni - ami nála azt jelenti, hogy alapvetően a kér­dezőből készül fel. Ezek az előadások általában egy kaptafára születnek meg. Or­bán visszanyúl a múltba, lehető­leg a gyurcsányi korszakba, és a ti­zenhat évvel ezelőtti történéseket olvassa rá az ellenzéki képviselő­re. És bár a mögötte és mellette ülők (Semjén!) hálásan nevetnek, tapsolnak - mikor mi kell -, azért és most lám: új fejezetet nyitott Or­bán Viktor, tényleg a kom­ment-műfaj legaljára szállt, ezek a performanszok egyre gyen­gébbek. Talán épp a típusválaszok miatt, vagy mert Orbán ennyi év után kicsit fáradtabb, kifogyott a poénokból. De az is lehet, hogy pusztán azért, mert ez a modell működik, bevált. (Abban külön szerencséje van a miniszterelnök­nek, hogy az ellenzék, ki tudja mi­ért, újra és újra belesétál ebbe a csapdába. Nincs igazi ötlete, hu­mora ahhoz, hogy újítson, és meg­lepje Orbánt...) Ezzel együtt, ismerjük el, a Fi­desz elnöke iskolát teremtett, va­lóságos verseny van a frakcióban, hogy ki tud durvábbat, sértőb­bet mondani. Ebben a viadalban akadnak nehezen legyőzhetők Kövér László és Kocsis Máté lekö­­rözhetetlennek tűnnek. Ha nincs is szellemesség mondandójukban, de egészen biztosan ők a legdur­vább, legordenárébb válaszadók. A többiek csak gyenge epigonok hozzájuk képest, de igyekeznek felzárkózni. Miáltal persze egyre durvábbá válik a politikai beszéd, gyorsan közelít, vagy már el is éri a közösségi média kommentelőinek színvonalát. (Elnézést az igénye­sebbektől...) És most lám: új fejezetet nyi­tott Orbán Viktor, tényleg a kom­­mentműfaj legaljára szállt, gondo­lom, merő szellemeskedésből. A mondat ugyan nem a parlament­ben hangzott el, de hivatalos fóru­mon, sok-sok magyar zászlóval a háta mögött, ahogy az illik. A hód­mezővásárhelyi polgármesternek üzent, a következőkkel: „Szere­tünk azzal hízelegni magunknak, hogy a lovagiasság magyar erény, ezért ne feszegessük, hogyan tör­ténhetett, hogy a vásárhelyi pol­gármester ápolóit kijátszva elju­tott Budapestre, és egyszer csak a baloldali lista élén találta magát”. Mindezt annak felvezetéseként tálalta a kongresszus résztvevői elé - a Fidesz-tábor elé -, hogy el­mondhassa: az ellenzék hazaáruló. Most nyilván eltűnődhetünk azon, hogy melyik kijelentés a durvább: a hazaárulózás vádja, vagy az elmebetegség inszinuáció­­ja. De ez nem valódi dilemma; a hazaárulózást már megszoktuk, az elmebetegségre utaló mondatokat kevésbé. Persze, amúgy régóta gyanítom, igaz más megközelítésből, hogy ez itten az ápoltak országa NÉMETH PÉTER

Next