Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-13 / 11. szám

12 I _______________________________________________KULTÚRA LAPSZÉL A király énekeseinek lemezbemutatója A király énekesei, az éneklés királyai szokták méltatni a Grammy-díjas The King’s Singerst. A brit énekegyüttes január 16-án a Papp László Sportarénában, 17-én a debreceni Főnix Arénában, 18-án a szegedi Pick Arénában mutatja be új, When you wish upon a star című albumát. A koncert programja a legismertebb és legnépszerűbb animációs filmzenéket idézi meg a Disney 100 éves születésnapjára emlékezve. A hattagú a cappella sztárcsapatot a Kodály Filharmonikusok Debrecen kíséri. NÉPSZAVA Sztárdömping Kismartonban Bryn Terfel operaénekes, Martha Argerich zongoraművész (képünkön), Polina Osetinskaya zongoraművész, Gautier Capucon csellóművész, valamint a Rex felügyelő és a Stockinger című sorozatokból is ismert osztrák színművész, Karl Markovics is szerepel a fellépők között a Philharmonia Orchestra London, valamint a Jerusalem Symphony Orchestra mellett az idei Herbstgold Fesztiválon, amelyet a kismartoni (eisenstadti) Esterházy-kastélyban rendeznek meg szeptember 11. és 22. között. A nyitókoncerten Martha Argerich és Iddo Bar-Shai zongoraművészek Az állatok farsangját adják elő, amelyet Annie Dutoit-Argerich színésznő narrál, majd a koncert további részében a Chamber Orchestra of Europe Haydn két további szimfóniáját adja elő. A kastély rezidens zenekara a fesztivál többszöri fellépője lesz, szeptember 19-én például Beethoven- és Krzysztof Penderecki-darabokat hallhat előadásában a közönség. Karl Markovics színművész többféle szerepben is feltűnik majd. Először szeptember 15-én, a Betiltott zenék a Harmadik Birodalomban című koncerten olvas fel Charlotte Berndt Az álom Harmadik Birodalma című könyvéből, az elhangzó zeneművek között. A háború alatt több mint 200 zeneszerzőt üldöztek és kényszerítettek menekülésre, sokuk sosem tért vissza a koncentrációs táborokból. NÉPSZAVA o z<2 öo<z<Oz Ha helyén van a szívünk SZÍNHÁZ Szerethetően lírai és szellemes előadás lett a vígszínházi Pinokkió. Keresztes Tamás rendezése vizualitásában is erős, igazi társulati csapatmunka. BALOGH GYULA Presser Gábor és Sztevanovity Dusán írt egy nyitányt a vígszínházi Pinokkióhoz. A színészek félig civilben, félig már jelmezben arról énekelnek a vasfüggöny előtt, hogy az életre kelt fabábu története megérkezik a színházba. Többszöri halasztás után valóban a Szent István körútra érkezett az új, hiánypótlónak szánt zenés darab. A népszerű musical, A padlás évtizedek óta levehetetlen a Vígszínház színpadáról, az előadás szerzőpárosa most új művel állt elő. Már a nyitány zenéje és a dalszöveg is jelzi: komolyan vették a feladatot. Ahogy A padlás esetében, most sem gyerekelőadásban gondolkodtak, műveik minden korosztálynak szólnak. Mindkettő finom, lírai. Presser Gábor korábban lapunknak úgy nyilatkozott, hogy „sokkal rosszabb világban élünk, mint amit a gyerekeinknek szántunk”. Ez az érzés a dalokban is megmutatkozik. Dusán szövegeiről elmondható: valódi költészet, tele érzelemmel, szomorúsággal, humorral. A szövegek többrétegűek: van egy kedves, szelíd olvasatuk, de van mögöttük keserű, olykor fájdalmas filozófia, élettapasztalat is: „Helyén van a szívünk, egyedül pénzügyekben szívunk.” Egy másik dalban meg az hangzik el: „Hogyan lett azzá, amivé tettem / Magam is elámulok / Cukor, vagy ostor, vagy istállófogság/A hatalom kemény dolog.” A Pinokkió színpadi verziója Carlo Collodi regényének különböző külföldi fordításai alapján született meg, amelyet a rendező, Keresztes Tamás mellett Benedek Albert és Kovács Krisztina jegyez. Úgy tudni, a Collodi-mű Magyarországon széles körben ismert Rónay György-féle fordítását nem használták. A szerzőtrió használta viszont a tiniszlenget - olykor fantáziadúsak a mondatok, máskor egyszerűbbek. Összességében felvállaltan lírai a megközelítés, ezt erősítik a Dusán-dalszövegek. Jót tesz az előadásnak a hét fős élő zenekar jelenléte is. Sztevanovity Dusán dalszövegeiről elmondható: valódi költészet. Keresztes Tamás rendezésének talán a leglényegesebb mozzanata, hogy minden a szemünk láttára jön létre. Minden kalandhelyszín - a játékországtól a bálna bendőjéig - ott és akkor születik meg, sokszor kézi díszletezéssel. Az alkotók remekül használják az előre elkészített animációs bejátszásokat is, a produkcióban hangsúlyosak a bábok is. Nagyszerűek és találóan kreatívak a jelmezek. Pinokkió fejéből például egy valódi erdő nő ki. Vati Tamás koreográfus is látványos táncokat tanított be a társulatnak. A címszerepet Dino Benjamin játssza, kedves, nagyon szerethető, igazi mesefigura. Amikor a premieren láttam az előadást, úgy éreztem, kissé adós marad a figura felnövésének megmutatásával, nem látjuk eléggé a bábuból lett fiatalember jellemfejlődését. Másodszor nézve már kevésbé volt ilyen jellegű hiányérzetem. Dzsepettót, Pinokkió apukáját Borbiczki Ferenc alakítja, érzékenyen, kellő derűvel. Majsai-Nyilas Tünde Tücsökként bravúrosan szinte végig jelen van, az előadás többször sziporkázó „jó-Presser-Sztevanovity-Benedek -Keresztes-Kovács: Pinokkió, Vígszínház. Rendező: Keresztes Tamás tékmesterévé” válik. Méhes László fanyar bölcsességű Páncélszív, illetve Porondmester. A Róka, Hegyi Barbara és a Macska - Kern András és Seres Zoltán felváltva, én mindkétszer Seressel láttam - remek bohócpáros. Waskovics Andrea játssza a Kékhajú tündért, tényleg tündérien. Az Őszhajút pedig felváltva Halász Judit és Igó Éva, mindketten képesek könnyet csalni a néző szemébe. Mint ahogy az elcsavargott kanócot adó Varga-Járó Sára egyetemi hallgató is, különösen a Világ legjobb mamája című dalnál. Szántó Balázst több szerepben láthatjuk, de érdemes felsorolni még az eddig nem említett kisebb szerepeket játszó egyetemistákat: Szaplonczai Máriát, Liber Ágostont, Nemes Tibort és Juhász Bencét. A Pinokkió egy tündérmese, de egy kegyetlen, kalandos krimi is. Ahogy a színlap fogalmaz: zenés családi road movie mindannyiunknak. A végére tényleg elhiteti velünk: ha helyén van a szívünk, akkor tényleg nem lehet nagy baj. Persze nagyon is tudjuk: ez a mindennapi életben sajnos sokszor kevés. ■ ft, m Pinokkiót Dino Benjamin játssza, kedves, nagyon szerethető, igazi mesefigura. Apukáját, Dzsepettót Borbiczki Ferenc alakítja, érzékenyen, kellő derűvel A Pinokkió egy tündérmese, de egy kegyetlen, kalandos krimi is. Új z oö Költészetet tápláló kertélmény KÉPESKÖNYV Posztumusz jelent meg a Lator-tanya című, családi fotókkal illusztrált kötet, a bemutatón mozdulni is alig lehetett az MTA könyvtárának konferenciatermében. - Ha apám látná, biztosan nagyon boldog volna - mondta a nagyszámú közönség okán ifj. Lator László, a tavaly júliusban elhunyt Lator László költő, műfordító, esszéíró fia. A családtörténeti képeskönyvön Kemény Aranka irodalomtörténésszel kezdett el dolgozni Lator László, a közös munkának a költő váratlan halála vetett véget. Augusztusban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) felhívásban keresett támogatókat a kötet kiadásához. A kérés meghallgatásra talált, a SZIMA elnöke, Ferencz Győző köszönetet mondott az adományozóknak és az előfizetőknek, mindenkinek, aki segítette a könyv megjelenését, amely december óta megrendelhető. A friss könyv jóval több, mint fényképalbum - derült ki a könyvbemutatón. A SZIMA elnöke szerint a Lator-tanya megvilágítja a költő szellemiségét, megismerteti a befogadóval azt a világot, amelyhez szinte egész munkássága alatt folyton visszanyúlt. A szerző emlékezete színesíti a képanyagot - fogalmazott a kötet szerkesztője, Kemény Aranka. Lator László a kárpátaljai Tiszasásváron született, ahol családjával egy gyönyörű tanyán, idilli környezetben élt - erről a kötetbemutatón vetített, az albumban is látható fotók is tanúskodnak. A képeket Lator István, a költő édesapja készítette, aki mindig aktívan fotografálta a család életét. A család tiszasásvári létének a II. világháború vetett véget. Lator László gimnazista leventeként hadifogolytáborba került, itt ünnepelte tizennyolcadik születésnapját. - Már amennyire lehet bármit is ünnepelni egy fogolytáborban - jegyezte meg a bemutatón a költő fia. Szabadulása után családjára Makón talált rá. A harmadik meghatározó helyszín Ispánk, ahol telket és házat vett a költő. Bognár Róbert író kiemelte: Lator életében és költészetében megkerülhetetlen volt a kertélmény. Az idilli, növényekkel, állatokkal teli környezet, amelyet Tiszasásváron is megtapasztalt, amiben felnőtt, számára a folytonos mozgást, változást jelentette. A verseiben többször előjön a „mozdulatlan vihar” kifejezés. Ami a fényképeken rögzített háttér, az a lírájában rendkívüli intenzitással jelenik meg - mondta Bognár Róbert. „A kert egyszerre kínálta a vad természet erejét és a jól gondozott kert szelídségét. Nekem ez az állandóan pusztuló és teremtődő anyagi világ az alapélményem” - így foglalta össze Lator László egykori ugocsai, gyermekkori környezete jelentőségét. A Lator-tanya című könyvben a látvány és az élmény egymás mellé rendeződik a költő széljegyzetei, szövegei, lírája által. ROSZNÁKY EMMA INFÓ z ÖO A könyvbemutatón Gálffi László olvasott föl Lator László verseiből Lator-tanya - Lator László tiszasásvári emlékei. Kiadja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2023.