Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-24 / 20. szám

10 I .„szerda________________________________________________________________________________________________________________________VÉLEMÉNY A végtelen rettenet Oroszor­szág katonai lehetőségei­nek jelentős bővítése, miközben Európa a saját eszkö­zeinek egy részét Uk­rajnába kül­di, és anyagi forrásait is mozgósítja az elhúzódó háborúban, sajátos hely­zetet ered­ményez. A­z év végén az Európai Unió folyósította Ukraj­nának az utolsó másfél milliárd eurót a koráb­­­­ban beígért összesen tizennyolcmilliárdból. Ursula von der Leyen bizottsági elnök február elsejéig szeretné megoldani a továb­bi támogatást. Egyelőre azonban az Egyesült Államokban és Európában is nyitott kérdés az Oroszországgal lassan két éve harcoló ország ellátá­sa a szükséges pénzügyi forrásokkal. A kilencvenes években alapító tagja voltam a Magyar Védelmi Ipa­ri Szövetségnek, több évig vezet­tem az etikai bizottságot. Akkor sem foglalkoztatott, és most sem köve­tem a védelmi kapacitások finanszí­rozása körüli ügyeket. Akkor a Du­nai Repülőgépgyár érdekelt, az volt a munkahelyem: abban az időben egy négyezer fős iparvállalat a Cse­pel-szigeten. Itthon (még) nem szoktuk lefed­ni a futballpályákat. Egy nemzetkö­zi mérkőzésekre alkalmas focipálya mérete úgy hétezer négyzetméter. A Dunai Repülőgépgyár (DART) nagy­csarnokának területe jóval megha­ladta ezt a méretet. Már sok éve be­vásárlóközpont van a helyén. De higgyék el nekem, egészen jól mu­tat egy focipályánál nagyobb, fedett hangár, telerakva katonai repülők­kel, különösen akkor, ha azok a Ma­gyar Honvédség harceszközei. Egy ízben egy pesti, állatkertes ki­rándulás elé szerveztem egy „repü­lőnézést” a Dunai Repülőgépgyárba. Lányaim vannak, addig nemigen for­dult elő, hogy a családdal benéztünk volna Halásztelken a repülőtérre. 195 augusztusában két Szu-22-es re­pülő volt bent nagyjavításon. Szép nagy csatagépek, beállítva a nagy­hangár sarkába, már túl a szerelé­sen. Festve, kifényesítve, pont alkal­masak arra, hogy a két lányom meg a vendéggyerek jól megnézzék. A kollégák rendesen előkészí­tették az attrakciót, érkezésünk­kor megnyitották előttünk az üzem nagy vaskapuit, leengedték a láncot. Az őrség nem állított meg bennün­ket, behajtottunk, végigmentünk az üzemi úton a Messerschmitt kibo­csátó csarnok előtt, és megálltunk a nyitott nagyhangár bejáratánál. Egy nyolcezer négyzetméteres csarnok kinyitva nagyon jól fest, különösen a délutáni napsütésben. A gyerekek körbebóklászták a re­pülőgépeket, fölmentek a lépcsős szerelőállványra, hogy belenézze­nek a nyitott pilótafülkébe - szóval siker, kacagás, mosoly. A szolgálatot ellátó kollégák derűsen szemlélték a kedves családi jelenetet. Akkor lát­tam meg anyósom arcán a jeges ré­mületet. Ott állt, háttal a napnak, ve­lünk szemben, csendben és rettegve. A Szu-22 jó nagyvas. Változtatha­tó fesztávú vadászbombázó, és tény­leg annak is látszik. Edit nénit így közelről eléggé megütötte a látvány. Hatalmas katonai repülő, és mind­járt kettő, a gyerekek meg ott vannak a közelükben. Szörnyű. És szürke ru­hás emberek, beljebb pedig, az óriási térben, az árnyékban még több repü­lő és még több ember. Láttam rajta, hogy átérzi: ezeket a fegyvereket al­kalmasint használhatják is... Ugyanez a dermedt rettegés fu­tott át rajtam is, amikor végiggon­doltam, hogy az akkor kedvezőnek meghirdetett megállapodás az orosz államadósságról lényegében a hazai védelmi ipar drasztikus csökkenésé­hez vezetett A harci gépek ipar­szerű nagyja­vításának képessége nem sokkal ké­sőbb megszűnt, annak következ­tében, hogy az orosz államadósság fejében MiG-29-esek érkeztek az országba. Akik a megállapodást megkötötték, gondosan ügyeltek arra, hogy a iparszerű nagyjavítás­hoz kapcsolódó licencek ne legye­nek benne a csomagban. Gondolom, nem a mi tárgyalóink döntöttek így, ha egyáltalán foglalkoztak vele, ha­nem a szállító oldalán kalkuláltak azzal, hogy így a magyar ipari kapaci­tás feleslegessé válik. Hasonló okból a győri PSZH- (páncélozott szállító harcjármű) gyártás is befejeződött. Akkoriban több országból is a DART-be hozták nagyjavításra az orosz helikoptereket. Mire a hon­védség Mi24-eire sor került, már Oroszországba kellett vinni a gépe­ket. A mostani, rettenetes ukrajnai fejlemények mögé is odaképzelhe­tő a távlatos gondolkodás. Az lát­szik, hogy az orosz hadi kapacitások bővítése fokozatosan történik. Ha nem lennének az ukrajnai harci ese­mények, egész Európa rettegne az orosz hadiipar felfutása miatt. Most az látszik, hogy azért nőnek az ipari kapacitások, azért fejlődik az orosz hadsereg, mert az ukrajnai háború megköveteli. Nagyon eretnek meg­közelítés, hogy meglehet: a hadiipar felpörgetését, a háborús készülődést álcázza, a haderő növelését takarja el az elhúzódó ukrajnai agresszió? Oroszország katonai lehetőségeinek jelentős bővítése, miközben Európa a saját eszközeinek egy részét Uk­rajnába küldi, és anyagi forrásait is mozgósítja az elhúzódó háborúban, sajátos helyzetet eredményez. A ukrajnai borzalomnak egyszer vége lesz. Talán létrejön valamilyen megállapodás. De addigra az ame­rikai és főleg az orosz fegyvergyár­tás mindenképpen háborús szintre fejlődik. Az orosz gazdaság fejlődési dinamikája a háborús szükségletek miatt meghaladja az uniós fejlődést. Úgy tűnik, Oroszországnak nehéz okot találnia arra, hogy lemondjon a foglalkoztatás és a gazdasági növeke­dés számára eminens feltételéről: az elhúzódó korlátozott háborúról. És az is nehezen képzelhető el, hogy a háború után a kiépített, forrásokkal ellátott hadiipart csak úgy lekapcsol­­ják. Sokféle kimenetele lehetséges az ukrajnai háborúnak, de a végjáték minden változatban működő Orosz­országot, nagy orosz hadsereget, za­katoló, termelő hadiipart tartalmaz. Európa ellenben aligha követi a háborús átállásban az amerikai és főleg nem az orosz gazdaság drasz­tikus lépéseit. Most is több évtizedes lemaradásban van, és semmi jel sem mutat arra, hogy a kialakuló helyzet­hez adaptálódna az uniós gazdaság vagy akár a politikai környezet. Az elhúzódó háborút valamikor köve­tő végkifejlet mindenképpen, min­den változatban egy stratégiai szem­pontból erős, mozgásba lendült Oroszországot és egy felkészületlen Európát tartalmaz. Ez akkor is így van, ha sikerül megoldani Ukrajna finanszírozását. Kilencvenötben érteni véltem anyuka mély rettenetét. Most át is érzem. MÁRFAI PÉTER volt országgyűlési képviselő (MSZP)­ ­: oo 72 <~> z Z<Q­ZD < Amerika nem példakép többé !N­ehéz megállapítani, hogy Amerika mikor szűnt meg példakép lenni, és kinek a szemében. Az én szememben valami­kor George W. Bush elnöksége kez­detén, Irak 2003-as lerohanásakor és megszállásakor. A hanyatlás fő oka meggyőződésem szerint a kor­mányzati intézmények hibás műkö­dése és a közerkölcs romlása. Az amerikai alkotmány alapel­ve a kormányhatalom megosztása a kongresszus, a legfelsőbb bíróság és az elnök között, azaz a hatalmi ágak között fennálló egyensúly. Ezek kö­zül most a kongresszus működés­­képtelen, a legfelsőbb bíróság dön­tései az ideológiai megosztottság miatt előre megjósolhatók, és az el­nöki hatalom is egyre inkább önké­nyes. Kialakulóban van egy „köz­­igazgatási állam”, ahol hivatalnokok döntenek a megválasztott törvény­hozók helyett. A kongresszus két háza, a képvi­selőház és a szenátus a legalapve­tőbb és legsürgetőbb kihívásoknak sem tud megfelelni, azaz nem tud­ja megfékezni az állami költségve­tés eladósodását és a törvénytelen határátlépések áradatát. A kormány hiánygazdálkodása évtizedekre nyúlik vissza. Tavaly az állami költ­ségvetés hiánya több mint 33 ezer Washing­ton és a tagállamok képtelenek bevezetni a fegyver­­tartás leg­csekélyebb korlátozását. Több lő­fegyver van magántu­lajdonban, mint amen­­­nyi a lakosok száma. milliárd dollár volt, a felhalmozó­dott államadósság a GDP arányában 2019-ben 101 százalék volt, tavaly 120 százalék - igaz, lezajlott közben egy bénító világjárvány is. A kormányzat Washingtonban nemhogy megállítani nem tudja az illegális bevándorlást, de még kor­látozni sem képes. A 335 milliós or­szágban kb. 45 millió bevándorló él - köztük én is -, és legalább 15 mil­lió törvénytelenül itt tartózkodó „vándor”. A bennszülött ifjabb nem­zedék nem szívesen vállal kétkezi munkát, ezért van szükség rájuk. De mi lesz, ha a mostani jólét megszű­nik? Washington és a tagállamok egy­aránt képtelenek bevezetni a fegy­vertartás legcsekélyebb korlátozá­sát. Az országban több lőfegyver van magántulajdonban, mint amennyi a lakosok száma. Csak tavaly mintegy negyven tömeggyilkosság - négy vagy több halálos áldozatot vagy se­besültet követelő lövöldözés, kése­lés, szándékos gázolás stb. - történt. 2020-ban, miután rendőrök meggyilkolták George Floydot, az állami és helyi hatóságok csökken­tették a rendőrségek állományát, és megnyirbálták a költségvetésüket. A bűnözés minden korábbi csúcsot megdöntött. A tizenéves suhancok új módszerekhez folyamodnak, cso­portos betöréseket követnek el, az úton lévő személykocsik elrablása nemegyszer gyilkossággal végződik. Ha a hatóságok el is fogják a tettese­ket, mivel kiskorúak, a kirótt óvadék potom pénz. A bíróságok legfeljebb 1-2 évnyi javítóintézeti fogva tartás­ra ítélik őket. Ma Amerikában a kábítószer-fo­gyasztás is népbetegség. Felméré­sek szerint az országban 24 millió férfi és nő, fiatal és fiatal felnőtt ká­bítószerfüggő. 2022-ben kb. 110 ez­ren haltak meg kábítószer­ - első­sorban Fentanil- - túladagolásban. Az állam tehetetlen ennek a népbe­tegségnek a kezelésében, a kábító­szerek könnyű hozzáférhetősége és - valljuk be! - a kábítószer-függő­ség megoldatlan gyógyítása miatt. Az egészségügyi ellátórendszer be­vezette a Narcan (naloxone), a nar­kotikumok intravénás vagy bőr alá befecskendezhető, gyorsan ható el­lenszere használatát. Ahogy évek­kel ezelőtt az alkoholfogyasztók kitalálták a „kijelölt józant”, aki bulizás után az autójával hazaviszi az ittas társait, most van a kijelölt „Narcan-adagoló”, aki befecsken­dezi a társait, ha azok túladagolták magukat. Meglehet, ez a megoldás ahelyett, hogy elvenné a fiatalok kedvét a drogok használatától, még ösztönzi is azt. Amerika világbirodalom és ka­tonai nagyhatalom. 2020-as ada­tok szerint 200 ezer amerikai kato­na szolgált a tengerentúlon (akkor még folyt az afgán háború), 76 or­szágban, 40 katonai támaszponton és 65 „terrorizmus elleni” helyőrsé­gen. A Department of Defense (vé­delmi minisztérium) költségvetése az állami költségvetés 13 százaléka, miközben az EU tagállamait nehéz rávenni arra, hogy költségvetésük 2 százalékát fordítsák nemzetvéde­lemre. Az amerikai alkotmány szerint a mindenkori elnök a „főparancs­nok”, ő dönt a katonai beavatkozá­sok szükségességéről, de csakis a szenátus beleegyezésével és jóváha­gyásával kezdeményezhet háborút. Erről a jogáról a szenátus de fac­to lemondott, amikor a 9/11-es ter­rortámadást követően, 2002. ok­tóber 10-én a kongresszus szabad kezet adott George W. Bush elnök­nek a katonai beavatkozásra Irak­ban. Azóta, többszörös próbálko­zás ellenére, a kongresszus képtelen volt visszavonni ezt a döntését. Ma Amerika közvetett úton háborút folytat Ukrajnában, a szenátus tör­vényes j­óváhagyása nélkül. Amerika napjainkban egy gazda­sági és katonai nagyhatalom a ha­talmi ágak közötti, alkotmányosan előírt egyensúly nélkül. Egy „köz­­igazgatási állam”, amely képtelen a társadalmi kihívásokat hatható­san kezelni. Amerika nem példakép többé. Ellenkezőleg: intelem. SIMON GÉZA orvos, amerikai­magyar kettős állampolgár Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére.

Next