Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-24 / 20. szám
10 I .„szerda________________________________________________________________________________________________________________________VÉLEMÉNY A végtelen rettenet Oroszország katonai lehetőségeinek jelentős bővítése, miközben Európa a saját eszközeinek egy részét Ukrajnába küldi, és anyagi forrásait is mozgósítja az elhúzódó háborúban, sajátos helyzetet eredményez. Az év végén az Európai Unió folyósította Ukrajnának az utolsó másfél milliárd eurót a korábban beígért összesen tizennyolcmilliárdból. Ursula von der Leyen bizottsági elnök február elsejéig szeretné megoldani a további támogatást. Egyelőre azonban az Egyesült Államokban és Európában is nyitott kérdés az Oroszországgal lassan két éve harcoló ország ellátása a szükséges pénzügyi forrásokkal. A kilencvenes években alapító tagja voltam a Magyar Védelmi Ipari Szövetségnek, több évig vezettem az etikai bizottságot. Akkor sem foglalkoztatott, és most sem követem a védelmi kapacitások finanszírozása körüli ügyeket. Akkor a Dunai Repülőgépgyár érdekelt, az volt a munkahelyem: abban az időben egy négyezer fős iparvállalat a Csepel-szigeten. Itthon (még) nem szoktuk lefedni a futballpályákat. Egy nemzetközi mérkőzésekre alkalmas focipálya mérete úgy hétezer négyzetméter. A Dunai Repülőgépgyár (DART) nagycsarnokának területe jóval meghaladta ezt a méretet. Már sok éve bevásárlóközpont van a helyén. De higgyék el nekem, egészen jól mutat egy focipályánál nagyobb, fedett hangár, telerakva katonai repülőkkel, különösen akkor, ha azok a Magyar Honvédség harceszközei. Egy ízben egy pesti, állatkertes kirándulás elé szerveztem egy „repülőnézést” a Dunai Repülőgépgyárba. Lányaim vannak, addig nemigen fordult elő, hogy a családdal benéztünk volna Halásztelken a repülőtérre. 195 augusztusában két Szu-22-es repülő volt bent nagyjavításon. Szép nagy csatagépek, beállítva a nagyhangár sarkába, már túl a szerelésen. Festve, kifényesítve, pont alkalmasak arra, hogy a két lányom meg a vendéggyerek jól megnézzék. A kollégák rendesen előkészítették az attrakciót, érkezésünkkor megnyitották előttünk az üzem nagy vaskapuit, leengedték a láncot. Az őrség nem állított meg bennünket, behajtottunk, végigmentünk az üzemi úton a Messerschmitt kibocsátó csarnok előtt, és megálltunk a nyitott nagyhangár bejáratánál. Egy nyolcezer négyzetméteres csarnok kinyitva nagyon jól fest, különösen a délutáni napsütésben. A gyerekek körbebóklászták a repülőgépeket, fölmentek a lépcsős szerelőállványra, hogy belenézzenek a nyitott pilótafülkébe - szóval siker, kacagás, mosoly. A szolgálatot ellátó kollégák derűsen szemlélték a kedves családi jelenetet. Akkor láttam meg anyósom arcán a jeges rémületet. Ott állt, háttal a napnak, velünk szemben, csendben és rettegve. A Szu-22 jó nagyvas. Változtatható fesztávú vadászbombázó, és tényleg annak is látszik. Edit nénit így közelről eléggé megütötte a látvány. Hatalmas katonai repülő, és mindjárt kettő, a gyerekek meg ott vannak a közelükben. Szörnyű. És szürke ruhás emberek, beljebb pedig, az óriási térben, az árnyékban még több repülő és még több ember. Láttam rajta, hogy átérzi: ezeket a fegyvereket alkalmasint használhatják is... Ugyanez a dermedt rettegés futott át rajtam is, amikor végiggondoltam, hogy az akkor kedvezőnek meghirdetett megállapodás az orosz államadósságról lényegében a hazai védelmi ipar drasztikus csökkenéséhez vezetett A harci gépek iparszerű nagyjavításának képessége nem sokkal később megszűnt, annak következtében, hogy az orosz államadósság fejében MiG-29-esek érkeztek az országba. Akik a megállapodást megkötötték, gondosan ügyeltek arra, hogy a iparszerű nagyjavításhoz kapcsolódó licencek ne legyenek benne a csomagban. Gondolom, nem a mi tárgyalóink döntöttek így, ha egyáltalán foglalkoztak vele, hanem a szállító oldalán kalkuláltak azzal, hogy így a magyar ipari kapacitás feleslegessé válik. Hasonló okból a győri PSZH- (páncélozott szállító harcjármű) gyártás is befejeződött. Akkoriban több országból is a DART-be hozták nagyjavításra az orosz helikoptereket. Mire a honvédség Mi24-eire sor került, már Oroszországba kellett vinni a gépeket. A mostani, rettenetes ukrajnai fejlemények mögé is odaképzelhető a távlatos gondolkodás. Az látszik, hogy az orosz hadi kapacitások bővítése fokozatosan történik. Ha nem lennének az ukrajnai harci események, egész Európa rettegne az orosz hadiipar felfutása miatt. Most az látszik, hogy azért nőnek az ipari kapacitások, azért fejlődik az orosz hadsereg, mert az ukrajnai háború megköveteli. Nagyon eretnek megközelítés, hogy meglehet: a hadiipar felpörgetését, a háborús készülődést álcázza, a haderő növelését takarja el az elhúzódó ukrajnai agresszió? Oroszország katonai lehetőségeinek jelentős bővítése, miközben Európa a saját eszközeinek egy részét Ukrajnába küldi, és anyagi forrásait is mozgósítja az elhúzódó háborúban, sajátos helyzetet eredményez. A ukrajnai borzalomnak egyszer vége lesz. Talán létrejön valamilyen megállapodás. De addigra az amerikai és főleg az orosz fegyvergyártás mindenképpen háborús szintre fejlődik. Az orosz gazdaság fejlődési dinamikája a háborús szükségletek miatt meghaladja az uniós fejlődést. Úgy tűnik, Oroszországnak nehéz okot találnia arra, hogy lemondjon a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés számára eminens feltételéről: az elhúzódó korlátozott háborúról. És az is nehezen képzelhető el, hogy a háború után a kiépített, forrásokkal ellátott hadiipart csak úgy lekapcsolják. Sokféle kimenetele lehetséges az ukrajnai háborúnak, de a végjáték minden változatban működő Oroszországot, nagy orosz hadsereget, zakatoló, termelő hadiipart tartalmaz. Európa ellenben aligha követi a háborús átállásban az amerikai és főleg nem az orosz gazdaság drasztikus lépéseit. Most is több évtizedes lemaradásban van, és semmi jel sem mutat arra, hogy a kialakuló helyzethez adaptálódna az uniós gazdaság vagy akár a politikai környezet. Az elhúzódó háborút valamikor követő végkifejlet mindenképpen, minden változatban egy stratégiai szempontból erős, mozgásba lendült Oroszországot és egy felkészületlen Európát tartalmaz. Ez akkor is így van, ha sikerül megoldani Ukrajna finanszírozását. Kilencvenötben érteni véltem anyuka mély rettenetét. Most át is érzem. MÁRFAI PÉTER volt országgyűlési képviselő (MSZP) : oo 72 <~> z Z<QZD < Amerika nem példakép többé !Nehéz megállapítani, hogy Amerika mikor szűnt meg példakép lenni, és kinek a szemében. Az én szememben valamikor George W. Bush elnöksége kezdetén, Irak 2003-as lerohanásakor és megszállásakor. A hanyatlás fő oka meggyőződésem szerint a kormányzati intézmények hibás működése és a közerkölcs romlása. Az amerikai alkotmány alapelve a kormányhatalom megosztása a kongresszus, a legfelsőbb bíróság és az elnök között, azaz a hatalmi ágak között fennálló egyensúly. Ezek közül most a kongresszus működésképtelen, a legfelsőbb bíróság döntései az ideológiai megosztottság miatt előre megjósolhatók, és az elnöki hatalom is egyre inkább önkényes. Kialakulóban van egy „közigazgatási állam”, ahol hivatalnokok döntenek a megválasztott törvényhozók helyett. A kongresszus két háza, a képviselőház és a szenátus a legalapvetőbb és legsürgetőbb kihívásoknak sem tud megfelelni, azaz nem tudja megfékezni az állami költségvetés eladósodását és a törvénytelen határátlépések áradatát. A kormány hiánygazdálkodása évtizedekre nyúlik vissza. Tavaly az állami költségvetés hiánya több mint 33 ezer Washington és a tagállamok képtelenek bevezetni a fegyvertartás legcsekélyebb korlátozását. Több lőfegyver van magántulajdonban, mint amennyi a lakosok száma. milliárd dollár volt, a felhalmozódott államadósság a GDP arányában 2019-ben 101 százalék volt, tavaly 120 százalék - igaz, lezajlott közben egy bénító világjárvány is. A kormányzat Washingtonban nemhogy megállítani nem tudja az illegális bevándorlást, de még korlátozni sem képes. A 335 milliós országban kb. 45 millió bevándorló él - köztük én is -, és legalább 15 millió törvénytelenül itt tartózkodó „vándor”. A bennszülött ifjabb nemzedék nem szívesen vállal kétkezi munkát, ezért van szükség rájuk. De mi lesz, ha a mostani jólét megszűnik? Washington és a tagállamok egyaránt képtelenek bevezetni a fegyvertartás legcsekélyebb korlátozását. Az országban több lőfegyver van magántulajdonban, mint amennyi a lakosok száma. Csak tavaly mintegy negyven tömeggyilkosság - négy vagy több halálos áldozatot vagy sebesültet követelő lövöldözés, késelés, szándékos gázolás stb. - történt. 2020-ban, miután rendőrök meggyilkolták George Floydot, az állami és helyi hatóságok csökkentették a rendőrségek állományát, és megnyirbálták a költségvetésüket. A bűnözés minden korábbi csúcsot megdöntött. A tizenéves suhancok új módszerekhez folyamodnak, csoportos betöréseket követnek el, az úton lévő személykocsik elrablása nemegyszer gyilkossággal végződik. Ha a hatóságok el is fogják a tetteseket, mivel kiskorúak, a kirótt óvadék potom pénz. A bíróságok legfeljebb 1-2 évnyi javítóintézeti fogva tartásra ítélik őket. Ma Amerikában a kábítószer-fogyasztás is népbetegség. Felmérések szerint az országban 24 millió férfi és nő, fiatal és fiatal felnőtt kábítószerfüggő. 2022-ben kb. 110 ezren haltak meg kábítószer - elsősorban Fentanil- - túladagolásban. Az állam tehetetlen ennek a népbetegségnek a kezelésében, a kábítószerek könnyű hozzáférhetősége és - valljuk be! - a kábítószer-függőség megoldatlan gyógyítása miatt. Az egészségügyi ellátórendszer bevezette a Narcan (naloxone), a narkotikumok intravénás vagy bőr alá befecskendezhető, gyorsan ható ellenszere használatát. Ahogy évekkel ezelőtt az alkoholfogyasztók kitalálták a „kijelölt józant”, aki bulizás után az autójával hazaviszi az ittas társait, most van a kijelölt „Narcan-adagoló”, aki befecskendezi a társait, ha azok túladagolták magukat. Meglehet, ez a megoldás ahelyett, hogy elvenné a fiatalok kedvét a drogok használatától, még ösztönzi is azt. Amerika világbirodalom és katonai nagyhatalom. 2020-as adatok szerint 200 ezer amerikai katona szolgált a tengerentúlon (akkor még folyt az afgán háború), 76 országban, 40 katonai támaszponton és 65 „terrorizmus elleni” helyőrségen. A Department of Defense (védelmi minisztérium) költségvetése az állami költségvetés 13 százaléka, miközben az EU tagállamait nehéz rávenni arra, hogy költségvetésük 2 százalékát fordítsák nemzetvédelemre. Az amerikai alkotmány szerint a mindenkori elnök a „főparancsnok”, ő dönt a katonai beavatkozások szükségességéről, de csakis a szenátus beleegyezésével és jóváhagyásával kezdeményezhet háborút. Erről a jogáról a szenátus de facto lemondott, amikor a 9/11-es terrortámadást követően, 2002. október 10-én a kongresszus szabad kezet adott George W. Bush elnöknek a katonai beavatkozásra Irakban. Azóta, többszörös próbálkozás ellenére, a kongresszus képtelen volt visszavonni ezt a döntését. Ma Amerika közvetett úton háborút folytat Ukrajnában, a szenátus törvényes jóváhagyása nélkül. Amerika napjainkban egy gazdasági és katonai nagyhatalom a hatalmi ágak közötti, alkotmányosan előírt egyensúly nélkül. Egy „közigazgatási állam”, amely képtelen a társadalmi kihívásokat hathatósan kezelni. Amerika nem példakép többé. Ellenkezőleg: intelem. SIMON GÉZA orvos, amerikaimagyar kettős állampolgár Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére.