Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-05 / 4. szám
KULTÚRA________________________________________________»S111 Múzeumi tárlatok, tévedések nélkül ANZIKSZ Már javában kétszázezer felett jár a Szépművészeti Múzeum Renoir-kiállításának a látogatószáma, ám nem szabad feledni az elmúlt év más nagy kiállításait sem. TÖLGYESI GÁBOR Két héttel tovább, január 21-ig látogatható a Szépművészeti Múzeum Renoir-kiállítása, és feltehető, hogy a tömeges érdeklődés akkor sem hagyna alább, ha két hónap hosszabbításról lenne szó. Renoir művészetével a magyar közönség első alkalommal találkozhat átfogó, nagy kiállításon a Szépművészetiben, amelyen mintegy hetven alkotás képviseli a francia mester hat évtizedes életművét. Pusztán ez utóbbi adatból is sejthető: Renoir nem csak az impresszionizmus mestere volt, és ezt a kiállítás jól reprezentálja. Miként azt is: „Renoir hogyan szépítette meg a valóságot és a modernitást, hogyan jelenített meg egyfajta optimizmust a vásznain, annak ellenére, hogy ő maga nem volt mindig boldog.” Az idézet a tárlat társkurátorától, Paul Perrintől származik. A Musée D’Orsay gyűjteményi igazgatója a tárlat megnyitóján állította: még életében nem látott ennyire szép Renoir-kiállítást. Persze a múlt évben is volt élet a magyar múzeumokban, még Renoir előtt is. A Magyar Zene Házában is, amelynek első időszaki kiállítása a magyar kultúra napján nyílt meg. A Nekünk írták a dalt! a magyar popzene hőskorát mutatta be 1957-től a rendszerváltozásig, szórakoztató módon, de komoly alapossággal. A tárlatról El Kazovszkij, Wahorn András, Gyémánt László és Sarkadi Péter képei sem hiányoztak. A megnyitó hangulata jelentősen eltért a Magyar Zene Háza felavatásától, amikor napra pontosan egy évvel korábban Orbán Viktor tartott itt kortesbeszédet. Most Csák János miniszter mutatta meg: tud bármiről beszélni, akár zenéről is. Sőt, még önmagát is jellemezte: „Az a helyzet, ha a zebrán meglátok öt embert csoportosulni, akkor elkezdek beszélni. Most többet látok, mint ötöt, pedig nem is ittam.” Értékelendő az (ön)irónia, de kérdés: minden viccben van valami igazság? Ennek talán csak Holdkifli kisasszony a megmondhatója, vagy pontosabban édesapja, Luigi Galaxy, Na’Conxypan hercege. Azaz Gulácsy Lajos, akinek áprilisban nyílt életmű-kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, mintegy 200 alkotás - köztük 84 festmény - bemutatásával. „Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli” - írta magáról Gulácsy, aki nyilván értékelte volna, hogy a kiállítás életművének ezt a kettős karakterét hangsúlyozta. Akárcsak azt, hogy tárlata a Szépművészeti Csontváry-kiállításával egy időben nyílt meg 1922-ben, mikor az Ernst Múzeumban volt kiállítása, tervbe volt véve, hogy művei mellé Csontváry képeit állítsák ki. A Szépművészeti Múzeum nem nagy életműtárlattal, hanem emlékkiállítással tisztelgett a 170 éve született festőnagyság, Csontváry Kosztka Tivadar előtt korábban 1963-ban volt látható Csontváry-tárlat a Szépművészetiben. Már a Matisse-életműkiállításon is konstatálhattuk, milyen szerencsés, hogy a múzeum Ian Pergamon Csarnoka óriási méretű alkotásokat is képes befogadni. Ez most is bebizonyosodott Csontváry életműve legfontosabb képeinek a bemutatásával. Itt volt a 30 négyzetméteres Baalbek című festmény. A remek Egry-tárlat felvetette valamint több magángyűjteményben lévő mű, az Áldozati kő Baalbekben, valamint a Naplemente a Nápolyi-öbölben című alkotás is. A tárlat mintegy kétszázezer embert mozgatott meg csak Budapesten augusztusban Pécsre költözött, a Janus Pannonius Múzeumba. Fontos megjegyezni: a Magyar Nemzeti Galéria Pécsen letétbe helyezett Csontváry-képeinek a letéti szerződését tíz évvel meghosszabbították, azaz már biztosra vehető, hogy Lázár János 2015-ös lázálma a budapesti Csontváry-múzeum megépítéséről nem fog megvalósulni. Georg Baselitz a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének 150 éves évfordulója alkalmából 30 nagy méretű grafikai alkotást adományozott a múzeumnak. A múzeum júniusban újra megnyílt grafikai kiállítóterében e művekből is látható volt válogatás. Mégpedig a XVI. századi manierista festő és rézmetsző, Andrea Schiavone alkotásainak a párhuzamba állításával - ezt az ötletet lelkesen fogadta Baselitz, aki az 1960-as évek óta szenvedélyesen gyűjti a manierista grafikákat, az elmúlt hatvan évben a műtárgypiacon szinte minden Schiavone-grafikát megvásárolt. A tárlat több tanulságul is szolgált. Egyrészt: a grafika nem „képhelyettesítő” (festményeket reprodukáló, képi üzeneteket terjesztő) médium, hanem saját törvényekkel rendelkező, erőteljes karakterű művészi önkifejezési forma. Másrészt: van átjárás a különböző művészeti korok között - mint ahogy azt Geskó Judit művészettörténész is megfogalmazta a lapunk karácsonyi számában megjelent interjújában. Végül, de nem utolsósorban: rendkívül fontos a gyűjtemény gyarapítása - a kortárs alkotók tekintetében is miként az avatott műgyűjtők munkája. Avatott műgyűjtő Szöllősi-Nagy András hidrológusprofesszor és Nemes Judit képzőművész is, a házaspár az 1970-es évek elején kezdte megalapozni fotográfiai és képzőművészeti gyűjteményét. XX. századi kollekciójuk Balatonfüreden, a reformkori városrész két egykori, teljesen megújult villaépületében kapott helyet. Az áprilisban megnyílt új kulturális mű-Egy egy apró változtatás a képen akárcsak az életben az emberekre gyakorolt hatást „ronthatja” és „javíthatja” is. vészeti központ, a Modern Műtár (MoMa) rögtön két tárlattal a Találkozások című fotókiállítással és A képek játéktere című képzőművészeti kiállítással tette le a névjegyét, hogy aztán júliusban „emelje a tétet”: a Vera Molnár 99 - Ritmusok és algoritmusok című tárlattal az alkotó elmúlt hatvan évben készült munkáiból mutatott be válogatást. A digitális művészet december 7-én elhunyt úttörője geometriai formákra épülő konkrét művészeti alkotásai, képsorozatai a vizuális érzékelés hatásaival játszanak. Konyhafilozófiai nyelven fogalmazva: egy-egy apró változtatás a képen - akárcsak az életben - az emberekre gyakorolt hatást „ronthatja” és „javíthatja” is. Avagy: mindent vizsgáljunk meg, és a jót tartsuk meg. A MoMa küldetése felerősíti a balatonfüredi Vaszary Galéria kiállítási programját, ahol tavaly májusig Bak Imre életműtárlata volt látható, majd Boglár - Itt és most címmel Galántai György balatonboglári kápolna műtermének történetét mesélte el. Az underaground helyszínen 1970 és 1973 között olyan tárlatok, előadások, performance-ok, happeningek és koncertek valósultak meg, amelyekért most összetennénk a két kezünket, de „természetesen” az akkori rendszer nem nézte azokat jó szemmel. A megnyitón Jovánovics György - felidézve 1973-as performance-át - megmutatta, milyen a pszeudomű Pauer Gyula-i értelemben, „a magyar minimal art szobrászat egyetlen darabja, amely megfelel a legszigorúbb kritériumoknak”. Megbontotta, majd begipszelte a kiállítóterem falát. Szeptemberben a Vaszary újra „London felé” vette az irányt, A struktúra tematizálása címmel Maurer Dóra mintegy hat évtizedes munkásságát bemutatva. A műgyűjtők munkájának fontosságát szeptemberben két üzletember, Szabó András és Költő Magdolna nyomatékosította, mikor a nagyközönség előtt is megnyitotta a ResoArt Villát (az egykori Kőrössy-villát) a Városliget mellett, Budapest legnagyobb Zsolnay-gyűjteményével. A ResoArt jelentős festménykollekció birtokosa is: Rippl-Rónai József, Perlrott-Csaba Vilmos, a nagybányai festőiskola művészei, kortárs szentendrei alkotók, ef Zámbó István és feLugossy László képeivel is büszkélkedhet. És nem utolsósorban: egy mintegy százdarabos Egry József-gyűjteménnyel is. Ez utóbbiból több remek alkotás is látható volt Veszprémben a szépen felújított Laczkó Dezső Múzeum Egry-tárlatán, amely az újrafelfedezés élménye mellett felvetette a kérdést: vajon a Balaton festője mit szólna a körbebetonozott tóhoz? A kiváló tárlat egyetlen hiánya az volt, hogy Egry József fiatalkori, 1914 és 1918 között készült műveit nem mutatta be, azokért a Dubniczay-palotáig kellett elzarándokolni. Ahol azonban nemcsak képek vártak a látogatóra, hanem Egry egyik - elsőre - meghökkentő mondata is: „Ne ítéljétek el a rossz képek istápolóit, gyűjtőit, mert ők is a szép felé való törekvésükben tévednek.” Ha valaki a saját pénzéből fog mellé, giccseit a négy fal között tartja - persze hogy nem ítéljük el. Szerencsére ilyesfajta tévedésekkel a múlt évben nem találkozhattunk - legalábbis a múzeumokban. M' 's*"AV mÖ O Jovánovics György 1973- as performance^ idézte fel a Vaszary Galériában a kérdést: vajon a Balaton festője mit szólna a körbebetonozott tóhoz? OQ>'< ' A Musée D'Orsay gyűjteményi igazgatója a tárlat megnyitóján állította, hogy még életében nem látott ennyire szép Renoirkiállítást A ResoArt Villában Budapest legnagyobb Zsolnay-gyűjteménye mellett sok jelentős festmény is látható '<2 O<ZheM öo 2 \Z ÖQ<z'< o