Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-05 / 4. szám

KULTÚRA________________________________________________»S111 Múzeumi tárlatok, tévedések nélkül ANZIKSZ Már javában kétszázezer felett jár a Szépművészeti Múzeum Renoir-kiállításának a látogatószáma, ám nem szabad feledni az elmúlt év más nagy kiállításait sem. TÖLGYESI GÁBOR Két héttel tovább, január 21-ig láto­gatható a Szépművészeti Múzeum Renoir-kiállítása, és feltehető, hogy a tömeges érdeklődés akkor sem hagyna alább, ha két hónap hos­­­szabbításról lenne szó. Renoir mű­vészetével a magyar közönség első alkalommal találkozhat átfogó, nagy kiállításon a Szépművészetiben, amelyen mintegy hetven alkotás képviseli a francia mester hat évti­zedes életművét. Pusztán ez utóbbi adatból is sejthető: Renoir nem csak az impresszionizmus mestere volt, és ezt a kiállítás jól reprezentálja. Miként azt is: „Renoir hogyan szépí­tette meg a valóságot és a moderni­­tást, hogyan jelenített meg egyfajta optimizmust a vásznain, annak elle­nére, hogy ő maga nem volt mindig boldog.” Az idézet a tárlat társkurá­torától, Paul Perrintől származik. A Musée D’Orsay gyűjteményi igazga­tója a tárlat megnyitóján állította: még életében nem látott ennyire szép Renoir-kiállítást. Persze a múlt évben is volt élet a magyar múzeumokban, még Re­noir előtt is. A Magyar Zene Házá­ban is, amelynek első időszaki kiál­lítása a magyar kultúra napján nyílt meg. A Nekünk írták a dalt! a ma­gyar popzene hőskorát mutatta be 1957-től a rendszerváltozásig, szó­rakoztató módon, de komoly ala­possággal. A tárlatról El Kazovszkij, Wahorn András, Gyémánt Lász­ló és Sarkadi Péter képei sem hiá­nyoztak. A megnyitó hangulata je­lentősen eltért a Magyar Zene Háza felavatásától, amikor napra ponto­san egy évvel korábban Orbán Vik­tor tartott itt kortesbeszédet. Most Csák János miniszter mutatta meg: tud bármiről beszélni, akár zenéről is. Sőt, még önmagát is jellemezte: „Az a helyzet, ha a zebrán meglátok öt embert csoportosulni, akkor el­kezdek beszélni. Most többet látok, mint ötöt, pedig nem is ittam.” Ér­tékelendő az (ön)irónia, de kérdés: minden viccben van valami igazság? Ennek talán csak Holdkifli kis­asszony a megmondhatója, vagy pontosabban édesapja, Luigi Gala­­xy, Na’Conxypan hercege. Azaz Gu­­lácsy Lajos, akinek áprilisban nyílt életmű-kiállítása a Magyar Nemze­ti Galériában, mintegy 200 alkotás - köztük 84 festmény - bemutatá­sával. „Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámu­lok, a másik szemem mindig a való­ságot figyeli” - írta magáról Gulácsy, aki nyilván értékelte volna, hogy a kiállítás életművének ezt a kettős karakterét hangsúlyozta. Akárcsak azt, hogy tárlata a Szépművésze­ti Csontváry-kiállításával egy idő­ben nyílt meg­­ 1922-ben, mikor az Ernst Múzeumban volt kiállítása, tervbe volt véve, hogy művei mellé Csontváry képeit állítsák ki. A Szépművészeti Múzeum nem nagy életműtárlattal, hanem em­lékkiállítással tisztelgett a 170 éve született festőnagyság, Csontvá­ry Kosztka Tivadar előtt­­ koráb­ban 1963-ban volt látható Csont­­váry-tárlat a Szépművészetiben. Már a Matisse-életműkiállításon is konstatálhattuk, milyen szeren­csés, hogy a múzeum Ian­ Perga­­mon Csarnoka óriási méretű alko­tásokat is képes befogadni. Ez most is bebizonyosodott Csontváry élet­műve legfontosabb képeinek a be­mutatásával. Itt volt a 30 négyzet­­méteres Baalbek című festmény. A remek Egry-tárlat felvetette valamint több magángyűjtemény­ben lévő mű, az Áldozati kő Baal­­bekben, valamint a Naplemente a Nápolyi-öbölben című alkotás is. A tárlat mintegy kétszázezer embert mozgatott meg csak Budapesten augusztusban Pécsre költözött, a Janus Pannonius Múzeumba. Fon­tos megjegyezni: a Magyar Nemze­ti Galéria Pécsen letétbe helyezett Csontváry-képeinek a letéti szerző­dését tíz évvel meghosszabbították, azaz már biztosra vehető, hogy Lá­zár János 2015-ös lázálma a buda­pesti Csontváry-múzeum megépí­téséről nem fog megvalósulni. Georg Baselitz a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének 150 éves évfordulója alkalmából 30 nagy méretű grafikai alkotást ado­mányozott a múzeumnak. A múze­um júniusban újra megnyílt grafikai kiállítóterében e művekből is látha­tó volt válogatás. Mégpedig a XVI. századi manierista festő és rézmet­sző, Andrea Schiavone alkotásainak a párhuzamba állításával - ezt az öt­letet lelkesen fogadta Baselitz, aki az 1960-as évek óta szenvedélyesen gyűjti a manierista grafikákat, az el­múlt hatvan évben a műtárgypiacon szinte minden Schiavone-grafikát megvásárolt. A tárlat több tanul­ságul is szolgált. Egyrészt: a grafika nem „képhelyettesítő” (festménye­ket reprodukáló, képi üzeneteket terjesztő) médium, hanem saját törvényekkel rendelkező, erőtel­jes karakterű művészi önkifejezési forma. Másrészt: van átjárás a kü­lönböző művészeti korok között - mint ahogy azt Geskó Judit művé­szettörténész is megfogalmazta a lapunk karácsonyi számában meg­jelent interjújában. Végül, de nem utolsósorban: rendkívül fontos a gyűjtemény gyarapítása - a kortárs alkotók tekintetében is miként az avatott műgyűjtők munkája. Avatott műgyűjtő Szöllősi-Nagy András hidrológusprofesszor és Nemes Judit képzőművész is, a há­zaspár az 1970-es évek elején kezd­te megalapozni fotográfiai és kép­zőművészeti gyűjteményét. XX. századi kollekciójuk Balatonfü­­reden, a reformkori városrész két egykori, teljesen megújult villa­épületében kapott helyet. Az ápri­lisban megnyílt új kulturális­ mű-Egy egy apró változtatás a képen akárcsak az életben az emberekre gyakorolt hatást „ront­hatja” és „javíthatja” is. vészeti központ, a Modern Műtár (MoMa) rögtön két tárlattal­­ a Találkozások című fotókiállítással és A képek játéktere című kép­zőművészeti kiállítással­­ tette le a névjegyét, hogy aztán júliusban „emelje a tétet”: a Vera Molnár 99 - Ritmusok és algoritmusok című tárlattal az alkotó elmúlt hatvan év­ben készült munkáiból mutatott be válogatást. A digitális művészet de­cember 7-én elhunyt úttörője geo­metriai formákra épülő konkrét művészeti alkotásai, képsorozatai a vizuális érzékelés hatásaival játsza­nak. Konyhafilozófiai nyelven fo­galmazva: egy-egy apró változtatás a képen - akárcsak az életben - az emberekre gyakorolt hatást „ront­hatja” és „javíthatja” is. Avagy: min­dent vizsgáljunk meg, és a jót tart­suk meg. A MoMa küldetése felerősíti a balatonfüredi Vaszary Galéria kiál­lítási programját, ahol tavaly má­jusig Bak Imre életműtárlata volt látható, majd Boglár - Itt és most címmel Galántai György balaton­­boglári kápolna műtermének történetét mesélte el. Az under­a­ground helyszínen 1970 és 1973 között olyan tárlatok, előadások, performance-ok, happeningek és koncertek valósultak meg, amelye­kért most összetennénk a két ke­zünket, de „természetesen” az ak­kori rendszer nem nézte azokat jó szemmel. A megnyitón Jovánovics György - felidézve 1973-as perfor­­mance-át - megmutatta, milyen a pszeudomű Pauer Gyula-i értelem­ben, „a magyar minimal art szobrá­szat egyetlen darabja, amely megfe­lel a legszigorúbb kritériumoknak”. Megbontotta, majd begipszelte a kiállítóterem falát. Szeptemberben a Vaszary újra „London felé” vette az irányt, A struktúra tematizálása címmel Maurer Dóra mintegy hat évtizedes munkásságát bemutatva. A műgyűjtők munkájának fon­tosságát szeptemberben két üz­letember, Szabó András és Költő Magdolna nyomatékosította, mi­kor a nagyközönség előtt is meg­nyitotta a ResoArt Villát (az egy­kori Kőrössy-villát) a Városliget mellett, Budapest legnagyobb Zsol­­nay-gyűjteményével. A ResoArt jelentős festménykollekció bir­tokosa is: Rippl-Rónai József, Per­­lrott-Csaba Vilmos, a nagybányai festőiskola művészei, kortárs szent­endrei alkotók, ef­ Zámbó István és feLugossy László képeivel is büsz­kélkedhet. És nem utolsósorban: egy mintegy százdarabos Egry Jó­­zsef-gyűjteménnyel is. Ez utóbbiból több remek alkotás is látható volt Veszprémben a szépen felújított Laczkó Dezső Múzeum Egry-tárla­­tán, amely az újrafelfedezés élmé­nye mellett felvetette a kérdést: va­jon a Balaton festője mit szólna a körbebetonozott tóhoz? A kiváló tárlat egyetlen hiánya az volt, hogy Egry József fiatalkori, 1914 és 1918 között készült műveit nem mutat­ta be, azokért a Dubniczay-palotáig kellett elzarándokolni. Ahol azon­ban nemcsak képek vártak a láto­gatóra, hanem Egry egyik - első­re - meghökkentő mondata is: „Ne ítéljétek el a rossz képek istápolóit, gyűjtőit, mert ők is a szép felé való törekvésükben tévednek.” Ha va­laki a saját pénzéből fog mellé, gic­­­cseit a négy fal között tartja - per­sze hogy nem ítéljük el. Szerencsére ilyesfajta tévedésekkel a múlt évben nem találkozhattunk - legalábbis a múzeumokban.­ ­ M' 's*"AV mÖ O Jovánovics György 1973- as perfor­mance^ idézte fel a Vaszary Galé­riában a kérdést: vajon a Ba­laton festője mit szólna a körbebe­tonozott tóhoz? OQ>'< '­ A Musée D'Orsay gyűjteményi igazgatója a tárlat megnyi­tóján állította, hogy még életében nem látott ennyire szép Renoir­­kiállítást A ResoArt Villában Budapest leg­nagyobb Zsol­­nay-gyűjte­­ménye mellett sok jelentős festmény is látható '<2 O<ZheM öo 2 \Z ÖQ<z'< o

Next