Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-23 / 19. szám
12 I ______________________________________________________________KULTÚRA A sas leszáll JAZZ 1989-ben egy 18 éves csodakamasz berobbant a New York-i jazzszíntérre - a Magyarországon is gyakran fellépő Chris Potter szaxofonos mindenkitől tanult, de stílusa unikális. IVÁN CSABA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Chris Potter új albuma, az Eagle’s Point március 8-án jelenik meg, de január közepe óta már belehallgathatunk az Edition Records oldalán. A cím utal az emberi kultúra ősi jelképére, a sasra, amely szárnyal ott is, ahova az ember felkapaszkodni sem képes, egyben célzás egy csak keveseknek elérhető nézőpontra is. Nem véletlen, hogy jazzföld kiválóságai sorakoznak a lemezborítón: Brad Mehldau, John Patitucci és Brian Blade. Retrospektív portré a fiatalemberről, aki 1971-ben született, de a szaxofonos elit kerekasztalánál jó ideje bérelt helye van. Chicagóban született január 1-jén, hároméves, amikor a család a dél-karolinai Columbiába költözött. A szülői házban olyan albumok forogtak, mint Dave Brubeck Time Outja vagy Eddie Harris Silver Cyclese, tanult gitározni, zongorázni, de attól kezdve csak a szaxofon érdekelte meg a jazz, mikor tízévesen meghallotta Paul Desmondot játszani. A helyi Dreher High School diákjaként már felléphetett olyan muzsikusokkal, mint Dizzy Gillespie, Clark Terry és Branford Marsalis. Apját a zongorista, Marian McPartland szavai nyugtatták meg végleg, aki közölte, hogy Woody Herman formációjában a helye. Tizennyolc évesen zenei ösztöndíjjal érkezik New Yorkba. Egyik ottani tanára, a pianista, Kenny Wheeler emlékezik az érkezésére: „A zeneszerzés osztályomba járt a New School of Musicban. Amikor felkért egy magánórára, fogalmam sem volt, mire számítsak. Egy bebopdallammal kezdtük, a második és harmadik dalnál - amit játszottunk - már láttam, hogy Miles összes bandáját követve nőtt fel, és Coltrane spirituális érzékenységével rendelkezik. A negyedik szám egy kortárs jazztéma volt, az ötödiknél pedig szerettem volna leckét venni Christől.” A következő állomás a Manhattan School of Music lett, a lépcsősor pedig egyenesen a Parnasszusra vezetett. A KAKUKK, AKI SZÍVESEN LÁTOTT VENDÉG A bebopikon trombitás, Red Rodney hívta meg elsőként formációjába. Elárulta az okát is: „A dél-karolinai fesztiválon léptünk fel, a producer szólt, hogy egy helyi srác is fellép velünk. Rábólintottam, a bevett szokásnak megfelelően gondoltam, hagyom, hogy játsszon egy számot. De ismerte az egész repertoárunkat, és végigfújta a koncertet. Mondtam neki, hívjon fel, ha egyszer felénk jár.” A telefon épp akkor csörgött, mikor szaxofonosa bejelentette távozását, így este már Chris altozott a klubban. Potter névjegye hamar kézről kézre járt Manhattanben, Herbie Hancock, John Scofield, Jim Hall vagy Ray Brown formációiba szállt be, a dobos Paul Motian, a bőgős Dave Holland és a trombitás Dave Douglas zenekarával pedig bejárta a világot. Redtől tudjuk, miért szerették: „Christ békén kell hagyni, és teszi a dolgát. Mindenkitől tanult, de stílusa unikális, nem vált Coltranevagy Michael Brecker-klónná, mint kortársai.” Joanne Brackeen 1999-es Pink Elephant Magic albumán fújt szólója Grammy-jdölést hozott. Fontos a szerepe abban, hogy Steely Dan 2000-es albuma, a Two Against Nature el is nyerte azt. Akkor ítélték neki legfiatalabbként a jazz Oscarját, a Denmark’s Jazzpar díjat is. A Pat Metheny fémjelezte Unity Banden, amiért 2012-ben a legjobb instrumentális jazzalbumaként Grammyt kapott, Chris kedvére szárnyalhatott: „Új távlatokat kaptam. Megtanultam, hogy minden módszer eredményes, ha karakteres a víziónk arról, hogy mit akarunk csinálni.” A MAGYAR KAPCSOLAT Először Paul Motian Electric Bebop Bandjével járt a szegedi egyetemen a 1990-es években. Vett néhány kazettát itt, mert „vonzza a népzenékben a jazzben is fellelhető mélység”. 2006-ban a Mediawave-en léptek fel Dave Hollanddal Győrben, ott ismerte meg később a feleségét, Ildikót. Hazajáró vendég lett nálunk, látogatásai pedig felértek egy intenzív szemeszterrel. Briliáns szimpoziont tartott a modern jazzről tavaly júniusban az SFJAZZ Collective zenei igazgatójaként a Müpában. A magyar zenészeknek adott a kivételes lehetőség, hogy a jazz MI6- „ügynökével” játszhassanak. „Mi a titok? Megtalálni a módját, hogy mindenki egyéniség maradhasson, miközben közösen dolgozunk a sikerért.” Fellépett a Modern Art Orchestra és a Budapest Jazz Orchestra koncertjén, népzenei affinitását igazolva felvételt készített a Dresch Quartett-tel és a Söndörgővel. Szerinte „sok különleges zene van a magyar levegőben”. Alaposan „felkösse hangszerét”, aki vele játszik Dresch szerint: „Az első közös muzsikálás egyszerre volt lenyűgöző és ijesztő, mert hihetetlenül felkészült zenész, egy igazi szaxofonharcos. Csodálod páratlan technikáját, első az óriások között - de remek ember is.” LÁTOGATÓBAN HARRY POTTERNÉL A Criss Cross kiadónál 1993-ban megjelent, Presenting Chris Potter óta mindig esemény a jazzvilágban az új lemeze. Pandémiás terápia„Mi a titok? Megtalálni a módját, hogy mindenki egyéniség maradhasson, miközben közösen dolgozunk a sikerért” ként instrumentalista muzsikussá képezte magát, a szaxofonok mellett zongorán, klarinéton és furulyán is stúdióképes, ahogy ez a There Is a Tide (2020) című lemezén hallható is. A senki földjét feltérképező avantgárd jazzernek, aki világítótornyokat állít olyan zenei partszakaszokon, ahova mások nem merészkednek el, bátor és kreatív „építésztársak” mellett épp erre volt szüksége ahhoz, hogy egyéni ambícióit megvalósíthassa. Így született a ’97-es Unspoken, a 2001-es Gratitude, az izgalmas Circuits és az exkluzív Good Hope is. Azt a Vanguardban felvett Got the Keys to the Kingdomon (2023) bizonyította be, hogy a jazzben is van időutazás miközben elfelejtett bopdallamok szólnak amazóniai folk-, laza country- és bluesalapokon ravasz utalásokkal odavarázsolja a Motionnal ott játszott koncertek emlékét is. Potter a New Yorkba érkezése óta szerzett 35 év rutinjával készítette el az Eagle’s Pointot. Rácsodálkozhatunk a kollektív teremtésre, kreativitására, osztozhatunk a felemelkedés és szárnyalás mámorában. Harry Potter juthat eszünkbe, mikor szétnézhetünk onnan, ahonnan a sasok szemlélik a világot. „Csodálod páratlan technikáját, első az óriások között - de egy remek ember is" TtJ Chris Potter: Eagle's Point Edition Records, 2024 Meghalt Grétsy László GYÁSZ Kilencvenegy éves korában meghalt Grétsy László nyelvész, tanár, aki élete végéig fáradhatatlan alakja volt a magyar nyelvművelésnek. Talán nem véletlen, hogy halálhírét tegnap az Anyanyelvápolók Szövetségének konferenciáján jelentették be, amelyen díszvendégként vett volna részt. Az ország legismertebb, Príma Primissima díjas nyelvésze az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett 1954-ben magyar-történelem szakon, ahol 1960-ban a nyelvtudományok kandidátusa címet is megszerezte. Majd a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, később főmunkatársa, majd a magyar nyelvvel foglalkozó osztályának vezetője lett. 1992-től az MTA magyar nyelvi bizottságának társelnöke lett, 1989-től az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkári, később alelnöki, ügyvezető elnöki, nyugdíjba vonulása után tiszteletbeli elnöki pozícióját is betöltötte, emellett több szakfolyóiratnál is dolgozott. De munkája nem csak a szűk szakmája, a tudományos élet számára bírt nagy jelentőséggel: igazán maradandót ismeretterjesztő tevékenységével alkotott. Állandó rovata volt a Szabad Föld című hetilapban, és generációk nyelvhez és helyesíráshoz való viszonyát alakította azokban a televíziós műsorokban, amelyekben szórakoztatóan és közérthetően, sok humorral mutatta be a leggyakoribb nyelvhasználati és helyesírási hibákat. Ezek közül a legismertebb és talán legnépszerűbb a több mint 500 adást megért, Vágó Istvánnal közös Álljunk meg egy szóra! című műsora volt, amelyben egy-egy szó vagy kifejezés eredetét és helyes használatát mutatták be a nézőknek. Mint azt a halálhírt bejelentő Biankó Miklós nyelvész a közösségi oldalán írta: Grétsy László otthonában, álmában ment el. F. SZABÓ KATA < u u D 1932-2024 co £ oC3o<c