Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-08 / 33. szám
NÉPSZAVA 2024. február 8., csütörtök 101 VELEMENY Még korai az ünneplés Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) nagy részsikernek tartja a most megvalósuló, 32,2 százalékos átlag-bértömegnövelést a köznevelésben. Ezt az eredményt az önmagukért kiálló oktatásban dolgozók, a szakszervezetek és az őket támogató civilek közös erővel érték el. De habár a bértömegnövelést sikerként értékeljük, annak számos árnyoldala is van. A béremelésen belül több pont is feszültséget generálhat a tantestületekben. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást a rendeletben felsorolt hiányszakokat tanítók +4 százalékos emelésére. Őket valóban előszeretettel csábítja át magához az oktatásból a versenyszféra. A felsorolás azonban véleményünk szerint bővítésre szorul, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy az idegen nyelvet tanítók is könnyen el tudnak helyezkedni - és sokan meg is teszik - a versenyszférában. Továbbá a gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, iskolapszichológus kollégákból, valamint óvodapedagógusokból és tanítókból is egyre nagyobb hiányt tapasztalunk. A felső tagozatra hiányszakot „feltanítók” +4 A béremelésből a technikai dolgozók és a nem pedagógusvégzettségű, nevelést-oktatást közvetlenül segítő kollégák nem részesülnek, holott egyetlen oktatási intézmény sem működik nélkülük. százalékos emelésénél is látunk anomáliákat: egyes tanítók megkapták ezt a nevelést, míg mások nem. De vajon valóban a pályán tartja ez a pluszemelés a matematikát, digitális kultúrát vagy természettudományokat tanítókat? Ez a +4 százalék nagyjából bruttó (!) 20-24 ezer forintos javulást jelent. Ezzel az összeggel vajon kompenzálható a XX. századi követelményeknek nem megfelelő felszereltségű szertárakkal, nem megfelelő fejlettségű eszközökkel, számítógépekkel, a korszerűtlen Nemzeti alaptantervvel és a hatalmas munkaterheléssel megküzdő kolléga? Az ezzel az összeggel megemelt fizetés mérhető a versenyszférában tapasztalt fizetésekhez? Amíg a válasz egy kurta nem, addig ez az intézkedés feszültségeket gerjeszthet a tantestületekben. A béremelés ráadásul nem vonatkozik mindenkire. Például azok a kollégák, akik ebben a tanévben szeretnének nyugdíjba vonulni, nem kerültek át a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény alá, így a legújabb közlések szerint legfeljebb 10 százalékos béremelést kapnak. Ráadásul ezen kollégák nagy része még most is dolgozik, de a tájékoztatás elmulasztása miatt csak utólag szembesültek azzal, hogy a kormány az ő munkájukat nem tervezi béremelés formájában elismerni - ez újabb ok arra, hogy egy tantestületen belül bérfeszültségek keletkezzenek. A béremelésből a technikai dolgozók és a nem pedagógus végzettségű, nevelést-oktatást közvetlenül segítő kollégák sem részesülnek, holott egyetlen oktatási intézmény sem működik nélkülük. Munkájuk anyagi elismerése híján sokan hagyhatják el közülük az oktatási rendszert, pedig már most is hatalmas hiány van ezekből a szakemberekből. Az, hogy a kormány ezeket az oktatási dolgozókat kihagyta a béremelésből, szintén frusztrációt és feszültséget gerjeszt a tantestületeken belül. A fentiekből is látszik, hogy a többéves küzdelem után még most sem jött el a pihenés ideje. Nem engedhetünk az oszd meg és uralkodj politikájának, amelyet a kormány az oktatási rendszerben érvényesít. Most még nagyobb szükség van a szolidaritásra és az összefogásra, mint eddig bármikor. Ha nincsenek fiatal kollégák, az idősebbeknek tovább nőnek a munkaterheik. A különböző szakokat tanító kollégák nem tudnak hatékony munkát végezni egymás nélkül. A technikai és NOKS-os munkatársak hiánya megnöveli a pedagógusokra nehezedő terheket. A PSZ továbbra is kiemelten kezeli a béremelés kérdését, és nem adja fel a küzdelmet azon kollégákért, akik most nem kaptak fizetésemelést. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a béremelés nem cél, hanem eszköz. Továbbra is össze kell fognunk, nemcsak a fentebb említett problémák megoldásáért, hanem egy korszerű, modern oktatási rendszer megteremtéséért - amelyben minden gyermek, pedagógus, nevelést-oktatást segítő, technikai dolgozó és szülő is elégedettnek érzi magát. TÓTH TÜNDE A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnöke A züllött magyar politikai osztály Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. Mellőzöm Ady Endrét az úri osztály országlásáról, nem foglalkozom a NER ámokfutásával a világban, hiszen lesz majd eszmélés, talán mint az agg Franco halálakor, a magyar rendszerváltáskor vagy mint a bukaresti Győzelem téren. Kérdésünk, hogy Európában mire való az állam, és ennek tükrében miért tartják (mi igazolja) a politikai osztályt? Itthon nem illik sokat beszélni a politikai osztály kötelezettségeiről, morgásunk főleg a féktelen szerzési vágyról, az önzésről, a közérdekkel szembeni vakságokról szól. Európában a belbiztonságon és a külső pozicionáláson túl a politikai osztálynak négy alap-infrastruktúra üzemeltetését kell biztosítania. Az első csoporthoz az állami szolgáltatások szűken vett halmaza tartozik, az ügyintézéstől a nyilvántartáson és a jogszolgáltatáson keresztül a bürokrácia felkészültségéig. A magyar produkció töredezett, néhol fejlett a digitalizáció, másutt papíron történik minden, a határidők beláthatatlanok, hiányzik a dereguláció. Az igazgatás szakmai kultúrája elmarad a vásárolt technikai megoldások színvonalától. A második csoportba tartozik az üzleti infrastruktúra. Az átláthatóság, gyorsaság, kiszámíthatóság (adó, engedélyek) és az üzletbarátság alapján a magyar viszonyok Európa alsó feléhez sorolódnak, s nem egy dinamikusan előretörő ország jegyeit mutatják. Bárhova megyünk tőlünk nyugatra (már lassan keletre is), az alapszolgáltatásokban drámaiak a különbségek, a mi kárunkra. A harmadik csoportba tartozik a szociális-humán infrastruktúra, ideértve a versenyképes közoktatást, az egészségügyet, a munkavédelem, a társadalmi párbeszéd és érdekvédelem szervezeteit, a szociális ellátó intézményeket, a méltányos és korszerű foglalkoztatás formuláit. Ebben a szektorban a politikai osztály alig épített, inkább rombolt. Egy alkalmas skála a tartós kiszolgáltatottság szempontjából a magyar népességet Európa legalsó rétegeiben regisztrálná. A negyedik csoportba tartoznak a fizikai infrastruktúra elemei. Az évtizedekkel korábbi helyzethez képest a közlekedés állapota, elérhetősége és beépültsége a mindennapos folyamatokba rosszabb, mint volt. Az energetikai és vízközműhálózatok esetében a privatizációt követő átmeneti fellendülés után a fiskális alkoholizmussal küzdő költségvetés igyekezett lefölözni a hasznot, majd kiszorítani a külföldieket, de közben - beruházások híján - a hálózatok állapota vészesen romlik. Az energiaszektor kilátásai különösen veszélyesek. Az úthálózat állapota európai összehasonlításban botrányos. Az állami infrastruktúra-vállalatok élén hűségben és harsány kommunikációban utazó politikai megbízottak állnak, a szolgáltatások romló helyzetét nem szakszerű és tervezett helyreállításokkal, hanem gyengécske szervezeti varázslatokkal próbálják kezelni. A vállalatok rituális újraszabása a cselekvés élményét adja a politikai világban, a tevékenységek kiszervezése pedig a kockázat nélküli gazdagsághoz segíti hozzá a kiválasztottakat. A bel- és külpolitikai támasztékon túl Európában a fenti négy szolgáltatási csoport biztosítása, kormányokon túlnyúló kezelése indokolja a politikai osztályok létét. Ezek tehát: a széles körben vett állami szolgáltatások, az üzleti infrastruktúra, a szociális-humán-foglalkoztatási infrastruktúra és a fizikai infrastruktúra. Bárhova megyünk tőlünk nyugatra (már lassan keletre is), az alapszolgáltatásokban drámaiak a különbségek, a mi kárunkra. Mindez nem egyszerre alakult ki, évtizedek folytak el közben. A rendszerváltást követő hullámzó időszak botrányos állapotokat vett tudomásul és okozott a fenti alap-infrastruktúrákban. A korszerű civilizáció irányában megindult magyar fejlődés megtört. A politikai osztály teljesítménye kritikán aluli, s mivel az állapotokat ők is érzékelik (állam, infrastruktúra, egészségügy, közoktatás), vagyonosodásuknál csak a züllöttségük szemet szúróbb. A fél- és egymillió közötti tartósan kivándorló főleg az európai szolgáltatási alapok hiánya miatt indult útnak, s mert nem szívesen süppedt el az átlagpolgár által kataton módon tudomásul vett közállapotokban. A depresszióba hajló közhangulat, a tébolyult politikai kommunikáció és hangzavar ehhez képest csak színezék. TÖMPE ISTVÁN közgazdász SZERINTEM Kérdés Meddig lehet egy „pedofilsimogató” és a szentatya nevére, személyére méltatlan módon hivatkozó személy Magyarország köztársasági elnöke? Dicsekvés nélkül állítom, én tudom... DR. CSERVÉK EMIL Magyarok Az Ukrajnában élő magyarság léte menthetetlenül megszűnik. Ukrajnában tiltott ugyanis a kettős állampolgárság. Ez a Kijevtől keletre élő oroszok millióira vonatkozott, és azt jelentette, hogy az egyetlen hivatalos nyelv az ukrán. Kivételt jelentettek az Európai Unió hivatalos nyelvei, a lengyel, a szlovák, a magyar és a román. Orbán Viktor titkosan bevezette az ukrajnai magyarok kettős állampolgárságát, amelyet a létrehozott konzulátusokon lehetett beszerezni. A titokról persze tudtak az ukránok, az oroszok meg mindenki. Az ukrán kormányok örömmel vették a titkos magyar állampolgárságot: Magyarország finanszírozta a kettős állampolgárságúak ügyeit, az oktatást, az egészségügyet, a kulturális és tudományos életet, a névleges magyarországi lakcímmel rendelkező nyugdíjasok ukrán ATM-ből vették fel a felturbózott magyarországi nyugdíjukat. Bárhogyan alakul is a hadi helyzet, Ukrajna nem fog változtatni nemzetiségi politikáján, a jövőben is tiltani fogja a kettős állampolgárságot. Idegen állampolgárok nem lehetnek közalkalmazottak, pl. tanárok, idegen állampolgárságú szülők gyermekei csak ukránul tanulhatnak, külföldi állam nem tarthat fenn akkreditált tanintézményt. A titkosan kettős állampolgár itt is, ott is szavazott, közben teljesült a magyar cél, a szavazatvásárlás. A titok lelepleződött, az Ukrajnában élő magyar külföldi lett. De persze továbbra is a Fideszre fog szavazni. WIEGANDT RICHÁRD Csak szavak Több mint egy éve hallgatjuk, hogy mi minden bajt okoztak a „brüsszeli szankciók". Ennek ellenére miniszterelnökünk valamennyit aláírta. Orbán Viktor szavát adta, hogy a Svédország NATO-csatlakozásáról szóló dokumentumot nem Magyarország fogja utolsóként elfogadni - már csak mi nem fogadtuk el. A nemzeti konzultációra hivatkozva azt is kijelentette, megvétózza Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdését. A javaslatot nélkülünk is megszavazták. Szintén vétót ígért az Ukrajnának szánt támogatásra. A javaslatot aztán ő is megszavazta. Valóban igaz, hogy azt kell figyelni, amit cselekszik. DR. JÓKAI OSZKÁR Jelzések Minden megy a maga útján - mondta a sajtóiroda helyettes államtitkára a svéd NATO-csatlakozással kapcsolatban. Arról viszont nem beszélt, hogy mi történik akkor, ha az út jobb oldalán egyszer csak megjelenik egy stoptábla. Mert akkor a fentebbi kijelentés rögtön érvényét veszti majd. SPÁNYIK MIKLÓS Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevel@nepszava.hu