Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-08 / 33. szám
in II NÉPSZAVA I 2024. február 8., csütörtök KULTÚRA LAPSZÉL Vidnyánszky elesett a színpadon Elesett a Petőfi Zenei Díjátadó színpadán Vidnyánszky Attila, amikor az életműdíjat kapott Hobo méltatása után lesétált a színpadról. A Nemzeti Színház főigazgatóját mentő vitte el a helyszínről - tudta meg a Blikk. A lap értesülését Takáts Tamás énekes is megerősítette. „Konkrétan az esést nem láttam, mert épp akkor nem voltam bent. Hála Istennek, a saját lábán - bár segítséggel - hagyta el a színpadot. Kapott egy bokarögzítő sínt, majd a mentősök kórházba vitték” - idézte fel a történteket. A Blikk információi szerint Vidnyánszky azóta gipszet kapott. NÉPSZAVA Kortárs kódrendszer Code + Canvas címen A generációs művészek - Batykó Róbert, Góth Martin, Horváth Lóczi Judit, Kusovszky Bea, Nemes Márton, Tomasz Piars, Szinyova Gergő, Varga Ádám Miklós és Vető Orsolya Lia - alkotásaiból nyílik kiállítás a berlini Collegium Hungaricumban (CHB). Az MNB Arts and Culture és a CHB együttműködésével létrejött tárlat a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményének kortárs alkotásaiból mutat be válogatást, amely a posztdigitális irányzatot állítja fókuszba. A március 22-ig látható tárlat kurátora Hamvai Kinga és Petró Zsuzska. Képünkön Batykó Róbert 2019-es festménye, a Clickbait. NÉPSZAVA Érkezik Hajdú Szabolcs új filmje Március 14-én a Budapest Film forgalmazásában kerül a hazai mozikba Hajdú Szabolcs új filmje, a Kálmán-nap. A rendező kapcsolati trilógiájának második darabja - a 2016-os Ernelláék Farkaséknál című alkotáshoz hasonlóan - színpadról került a filmvászonra. A címszerepben Hajdú Szabolcs, feleségét pedig Tóth Orsi alakítja, akit sok év után láthatunk újra filmvásznon. Az Ernelláék Farkaséknál a gyermeknevelés körüli konfliktusokról szólt, a Kálmán-nap az intimitás és a szexualitás hiányából fakadó kapcsolati problémákat boncolgatja. A trilógia első darabját áprilistól újra játsszák a mozik, a harmadik rész, az Egy százalék indián a tervek szerint idén ősszel kerül mozikba. NÉPSZAVA Megfékezhetetlen lavina SZÍNHÁZ Klaus Mann regényéből, a Mefisztóból készített színpadi adaptációt Varga Emese és a rendező, Béres Attila. A Komáromi Jókai Színház előadása kegyetlen és nagyon aktuális történelmi tablóként is nézhető. BALOGH GYULA „Ha egy színész politikai jelszavakkal veszi magát körül, elveszíti a belső szabadságát. Legyenek azok bármilyen jelszavak! A színház lényege más. Több ennél. Túlmutat a történelem kulisszáin, túllép időn és politikán” - mondja Henrik Höfgen színész még az 1920-as években, Klaus Mann Mefisztójában. Csakhogy ezután a XX. századi történelem sok mindenkit elsodort, bedarált, többek közt Henrik Höfgent is. Erről szól Klaus Mann regénye, amit Szabó István megfilmesített és Oscar-díjat kapott érte. Azóta születtek a műből fontos színpadi adaptációk, de a filmet nem tudják feledtetni. Most egy újabb színpadi adaptációt a Miskolci Nemzeti Színház direktora, Béres Attila állított színre egy határon túli magyar teátrumban, a Komáromi Jókai Színházban. Az előadás közjátékkal, egy színházi incidenssel kezdődik, az igazgatót a közönség előtt a nézőtéren megtámadja egy színész. A jelenet közöttünk zajlik, akkor még nem is értjük, miről van szó, majd jön a „miniszterelnök” helyretenni a megzavarodott igazgatót. A színpadon hatalmas, fenyegető cipők jelennek meg, csaknem agyontapossák Höfgent, aki azzal védekezik: „én csak egy színész vagyok.” Béres rögtön megmutatja a történet végkifejletét, hogy aztán narrátorként maga Hendrik Höfgen mesélje el, honnan hova jutunk. A produkció nagy színpadi találmánya két hatalmas cipő, amelyek szinte minden jelenetben ott vannak, hol lejjebb ereszkednek, hol feljebbről nyomasztanak. A hatalmat szimbolizálják, amely egyrészt mindig lát minket, másrészt lelkileg és fizikailag fenyeget, és ha kell, megsemmisít. Mindezt folyamatként érzékeljük a színpadon. Egy olyan megfékezhetetlen lavinaként, amely elől, ha az ember időben radikálisan nem lép el, akkor a foglyává válik, akkor is, amikor A hatalom mindig lát minket, lelkileg és fizikailag fenyeget, és ha kell, megsemmisít, azt gondolja, ő győzhet. Történelmi tükröt is látunk: hogyan szippantja be a kisembert a politikai radikalizmus, kikből lesznek a szószólói, hogyan fasizálódhat egy nemzet, miként nem lehet ennek az útjába állni. Mindezt egy színházi történeten keresztül ismerjük meg, amelynek a főhőse egy tehetséges színész, akit a politika felhasznál, a zászlajára tűz, s mikor már kényelmetlenné válik, eldob. Egy rendezőnek akkor érdemes megrendeznie ezt a darabot, ha jól ki tudja osztani a címszerepet. Gál Tamás, a Jókai Színház igazgatója nagyon is alkalmas arra, hogy eljátssza Mefisztót. Formátuma, színpadi jelenléte erőt, nehezen megfékezhető energiát és ambíciót sugall. Róla elhihető, hogy generációjának egyik meghatározó színésze, aki belekeveredik épp abba a szörnyű politikai viharba, amelyből ki akart maradni, mégis eladja a lelkét a hatalomnak. Gál Tamás önazonosan megy végig azon az úton, amely a csúcsra, a Porosz Nemzeti erőnk ellen állni, hogy ne tiporjanak el minket teljesen? INFO Klaus Mann: Mefisztó. Színpadra alkalmazta: Varga Emese és Béres Attila. Rendező: Béres Attila. Komáromi Jókai Színház Színház élére viszi, majd felemészti. De az is lehet, a történtek végső indítéka a saját lelkiismerete. Ismerős ez a folyamat, körülöttünk is zajlanak hasonló jelenségek. A több mint háromórás előadásban Gál Tamás mellett több mint húszan vannak jelen a színpadon. Igazi társulati csapatmunka is zajlik, de érdemes kiemelni a Hermann Göringet játszó Mokos Attilát, aki ravasz kimértséggel és látszólagos eleganciával, ám mégis kíméletlenül gyakorolja a hatalmat. Juliette Martens Höfgen „Fekete Vénusza” itt hangsúlyozottan cigány származású, Farkas Franciska érzékeny alakításában. A marosvásárhelyi színház volt igazgatóját, Gáspárik Attilát egy kisebb karakterszerepben látjuk újra a színpadon. De valamennyi szereplő kiveszi a részét az állótapsos sikerből. Azok a hatalmas cipők pedig ott lebegnek felettünk. Kérdés: maradt-e erőnk ellenállni, hogy ne tiporjanak el minket teljesen? A hatalom végül eltapos. Gál Tamás nagyon is alkalmas arra, hogy eljátssza Mefisztót Maradt-e Egy előadás minősége nem a fenntartóján múlik SZEMPONTOK Múlt év novemberében derült ki, hogy a sok-sok évig Pécsen rendezett Országos Színházi Találkozót (POSZT) idén június 10. és 16. között Kaposváron tartják meg. A kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, Fülöp Péter január végén a Magyar Nemzetnek elmondta: az új országos színházi találkozóra hatvanöt társulat 107 előadása jelentkezett, a fesztiválra nevezett a budapesti Örkény István Színház, a Katona József Színház és a Radnóti Színház is. Az előadások előválogatója Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója, Lantos Anikó, a Thália Színház fesztiváligazgatója, Németh Ákos drámaíró és Zalán Tibor költő. Javaslataik alapján hét-hét darabot választ a versenyprogramba a kaposvári színház művészeti tanácsa. A Színházi Kritikusok Céhét pedig felkérték arra, hogy egy nagyszínpadi és egy kamaradarabot jelöljön, így végül nyolc-nyolc előadás kerül a versenyprogramba. A Színházi Kritikusok Céhe most Fülöp Péternek, valamint Mészáros Tibornak, a kaposvári színház művészeti vezetőjének levélben jelezte: nem ért egyet a független színházak és a nem független színházak a felkérésben sugallt különválasztásában. „Meggyőződéssel valljuk, hogy a független és a kőszínházi előadások nem esztétikai, mindössze fenntartói, azaz lényegében pénzügyi modelljükben térnek el egymástól, és semmilyen okot nem látunk arra, hogy ezt a különbséget bármiféleképpen is rávetítsük az előadások minőségére. (...) Egy reprezentatív, országos színházi fesztivál válogatása kizárólag a színházi előadások minőségén alapulhat, és egy kizárólag a színházi előadások minőségén alapuló válogatásnak nem lehet szempontja, hogy az adott előadás független vagy kőszínházi, nagyszínpadi vagy kamaraszínpadi-e. (...) Épp ezért nem szeretnénk a hihetetlenül gazdag független színházi repertoárból mindössze két darab előadást kiemelni, mert meggyőződésünk, ilyen kevés kiemelt előadás nem reprezentálhatja a mai magyar színház, de még a mai magyar független színház egészét sem” - írták. A kritikusok céhének tagsága ugyanakkor évről évre leadja szavazólapját, azon többek között megjelölve a legjobb független színházi előadásokat is. A céh levelében harminc olyan független színházi előadást sorol fel, amelyek a tagjai szerint díjra érdemesek. A három legtöbb szavazatot kapott előadás: a Forte Társulat Akár Akárkije, Az imádkozó Pintér Béla és Társulatától, valamint a Füge Produkció Ki ölte meg apámat című előadása. TÖLGYESI GÁBOR A kritikusok céhének tagjai szerint a Forte Társulat Akár Akárkije az egyik legjobb független előadás