Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-08 / 33. szám

in I­I NÉPSZAVA I 2024. február 8., csütörtök KULTÚRA LAPSZÉL Vidnyánszky elesett a színpadon Elesett a Petőfi Zenei Díjátadó színpadán Vidnyánszky Atti­la, amikor az életműdíjat kapott Hobo méltatása után lesétált a színpadról. A Nemzeti Színház főigazgatóját mentő vitte el a helyszínről - tudta meg a Blikk. A lap értesülését Takáts Tamás énekes is megerősítette. „Konk­rétan az esést nem láttam, mert épp akkor nem voltam bent. Hála Istennek, a saját lábán - bár segítséggel - hagyta el a szín­padot. Kapott egy bokarögzítő sínt, majd a mentősök kórház­ba vitték” - idézte fel a történte­ket. A Blikk információi szerint Vidnyánszky azóta gipszet ka­pott. NÉPSZAVA Kortárs kódrendszer Code + Canvas címen A gene­rációs művészek - Batykó Ró­bert, Góth Martin, Horváth Ló­­czi Judit, Kusovszky Bea, Nemes Márton, Tomasz Piars, Szinyo­­va Gergő, Varga Ádám Miklós és Vető Orsolya Lia - alkotásaiból nyílik kiállítás a berlini Collegi­um Hungaricumban (CHB). Az MNB Arts and Culture és a CHB együttműködésével létrejött tárlat a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményének kortárs alko­tásaiból mutat be válogatást, amely a posztdigitális irányzatot állítja fókuszba. A március 22-ig látható tárlat kurátora Hamvai Kinga és Petró Zsuzska. Képün­kön Batykó Róbert 2019-es fest­ménye, a Clickbait. N­ÉPSZ­AVA Érkezik Hajdú Szabolcs új filmje Március 14-én a Budapest Film forgalmazásában kerül a ha­zai mozikba Hajdú Szabolcs új filmje, a Kálmán-nap. A rendező kapcsolati trilógiájának máso­dik darabja - a 2016-os Ernellá­­ék Farkaséknál című alkotáshoz hasonlóan - színpadról került a filmvászonra. A címszerepben Hajdú Szabolcs, feleségét pe­dig Tóth Orsi alakítja, akit sok év után láthatunk újra filmvász­non. Az Ernelláék Farkaséknál a gyermeknevelés körüli konflik­tusokról szólt, a Kálmán-nap az intimitás és a szexualitás hiá­nyából fakadó kapcsolati prob­lémákat boncolgatja. A triló­gia első darabját áprilistól újra játsszák a mozik, a harmadik rész, az Egy százalék indián a tervek szerint idén ősszel kerül mozikba. NÉPSZAVA Megfékezhetetlen lavina SZÍNHÁZ Klaus Mann regényéből, a Mefisztóból készített színpadi adaptációt Varga Emese és a rendező, Béres Attila. A Komáromi Jókai Színház előadása kegyetlen és nagyon aktuális történelmi tablóként is nézhető. BALOGH GYULA „Ha egy színész politikai jelszavak­kal veszi magát körül, elveszíti a belső szabadságát. Legyenek azok bármilyen jelszavak! A színház lényege más. Több ennél. Túlmu­tat a történelem kulisszáin, túllép időn és politikán” - mondja Hen­rik Höfgen színész még az 1920-as években, Klaus Mann Mefisztójá­­ban. Csakhogy ezután a XX. száza­di történelem sok mindenkit elso­dort, bedarált, többek közt Henrik Höfgent is. Erről szól Klaus Mann regénye, amit Szabó István meg­filmesített és Oscar-díjat kapott érte. Azóta születtek a műből fon­tos színpadi adaptációk, de a filmet nem tudják feledtetni. Most egy újabb színpadi adaptá­ciót a Miskolci Nemzeti Színház di­rektora, Béres Attila állított színre egy határon túli magyar teátrum­ban, a Komáromi Jókai Színház­ban. Az előadás közjátékkal, egy színházi incidenssel kezdődik, az igazgatót a közönség előtt a nézőté­ren megtámadja egy színész. A je­lenet közöttünk zajlik, akkor még nem is értjük, miről van szó, majd jön a „miniszterelnök” helyretenni a megzavarodott igazgatót. A szín­padon hatalmas, fenyegető cipők jelennek meg, csaknem agyonta­possák Höfgent, aki azzal védeke­zik: „én csak egy színész vagyok.” Béres rögtön megmutatja a törté­net végkifejletét, hogy aztán narrá­torként maga Hendrik Höfgen me­sélje el, honnan hova jutunk. A produkció nagy színpadi talál­mánya két hatalmas cipő, amelyek szinte minden jelenetben ott van­nak, hol lejjebb ereszkednek, hol feljebbről nyomasztanak. A hatal­mat szimbolizálják, amely egyrészt mindig lát minket, másrészt lelki­leg és fizikailag fenyeget, és ha kell, megsemmisít. Mindezt folyamat­ként érzékeljük a színpadon. Egy olyan megfékezhetetlen lavina­ként, amely elől, ha az ember idő­ben radikálisan nem lép el, akkor a foglyává válik, akkor is, amikor A hatalom mindig lát minket, lelkileg és fizikailag fenyeget, és ha kell, meg­semmisít, azt gondolja, ő győzhet. Történelmi tükröt is látunk: hogyan szippant­ja be a kisembert a politikai radika­lizmus, kikből lesznek a szószólói, hogyan fasizálódhat egy nemzet, miként nem lehet ennek az útjá­ba állni. Mindezt egy színházi tör­téneten keresztül ismerjük meg, amelynek a főhőse egy tehetséges színész, akit a politika felhasznál, a zászlajára tűz, s mikor már kényel­metlenné válik, eldob. Egy rendezőnek akkor érdemes megrendeznie ezt a darabot, ha jól ki tudja osztani a címszerepet. Gál Tamás, a Jókai Színház igazgató­ja nagyon is alkalmas arra, hogy eljátssza Mefisztót. Formátuma, színpadi jelenléte erőt, nehezen megfékezhető energiát és ambíci­ót sugall. Róla elhihető, hogy gene­rációjának egyik meghatározó szí­nésze, aki belekeveredik épp abba a szörnyű politikai viharba, amely­ből ki akart maradni, mégis eladja a lelkét a hatalomnak. Gál Tamás ön­­azonosan megy végig azon az úton, amely a csúcsra, a Porosz Nemzeti erőnk ellen­ állni, hogy ne tiporjanak el minket teljesen? INFO Klaus Mann: Mefisztó. Szín­padra alkalmaz­ta: Varga Emese és Béres Attila. Rendező: Béres Attila. Komáromi Jókai Színház Színház élére viszi, majd felemész­ti. De az is lehet, a történtek végső indítéka a saját lelkiismerete. Is­merős ez a folyamat, körülöttünk is zajlanak hasonló jelenségek. A több mint háromórás elő­adásban Gál Tamás mellett több mint húszan vannak jelen a szín­padon. Igazi társulati csapatmun­ka is zajlik, de érdemes kiemelni a Hermann Göringet játszó Mokos Attilát, aki ravasz kimértséggel és látszólagos eleganciával, ám még­is kíméletlenül gyakorolja a hatal­mat. Juliette Martens Höfgen „Fe­kete Vénusza” itt hangsúlyozottan cigány származású, Farkas Fran­ciska érzékeny alakításában. A ma­rosvásárhelyi színház volt igazga­tóját, Gáspárik Attilát egy kisebb karakterszerepben látjuk újra a színpadon. De valamennyi szerep­lő kiveszi a részét az állótapsos si­kerből. Azok a hatalmas cipők pedig ott lebegnek felettünk. Kérdés: ma­radt-e erőnk ellenállni, hogy ne ti­porjanak el minket teljesen? A hatalom végül eltapos. Gál Tamás nagyon is alkalmas arra, hogy eljátssza Mefisztót Maradt-e Egy előadás minősége nem a fenntartóján múlik SZEMPONTOK Múlt év novem­berében derült ki, hogy a sok-sok évig Pécsen rendezett Országos Színházi Találkozót (POSZT) idén június 10. és 16. között Kaposváron tartják meg. A kaposvári Csiky Ger­gely Színház igazgatója, Fülöp Péter január végén a Magyar Nemzetnek elmondta: az új országos színházi találkozóra hatvanöt társulat 107 előadása jelentkezett, a fesztiválra nevezett a budapesti Örkény István Színház, a Katona József Színház és a Radnóti Színház is. Az előadások előválogatója Bán Teodóra, a Mar­gitszigeti Színház ügyvezető igazga­tója, Lantos Anikó, a Thália Színház fesztiváligazgatója, Németh Ákos drámaíró és Zalán Tibor költő. Ja­vaslataik alapján hét-hét darabot választ a versenyprogramba a ka­posvári színház művészeti tanácsa. A Színházi Kritikusok Céhét pedig felkérték arra, hogy egy nagyszín­padi és egy kamaradarabot jelöljön, így végül nyolc-nyolc előadás kerül a versenyprogramba. A Színházi Kritikusok Céhe most Fülöp Péternek, valamint Mészáros Tibornak, a kaposvári színház mű­vészeti vezetőjének levélben jelezte: nem ért egyet a független színházak és a nem független színházak a fel­kérésben sugallt különválasztásá­ban. „Meggyőződéssel valljuk, hogy a független és a kőszínházi előadá­sok nem esztétikai, mindössze fenn­tartói, azaz lényegében pénzügyi modelljükben térnek el egymástól, és semmilyen okot nem látunk arra, hogy ezt a különbséget bármiféle­képpen is rávetítsük az előadások minőségére. (...) Egy reprezentatív, országos színházi fesztivál váloga­tása kizárólag a színházi előadások minőségén alapulhat, és egy kizá­rólag a színházi előadások minősé­gén alapuló válogatásnak nem lehet szempontja, hogy az adott előadás független vagy kőszínházi, nagy­színpadi vagy kamaraszínpadi-e. (...) Épp ezért nem szeretnénk a hi­hetetlenül gazdag független színhá­zi repertoárból mindössze két darab előadást kiemelni, mert meggyőző­désünk, ilyen kevés kiemelt előadás nem reprezentálhatja a mai magyar színház, de még a mai magyar füg­getlen színház egészét sem” - írták. A kritikusok céhének tagsága ugyanakkor évről évre leadja szava­zólapját, azon többek között meg­jelölve a legjobb független színhá­zi előadásokat is. A céh levelében harminc olyan független színházi előadást sorol fel, amelyek a tagjai szerint díjra érdemesek. A három legtöbb szavazatot kapott előadás: a Forte Társulat Akár Akárkije, Az imádkozó Pintér Béla és Társulatá­tól, valamint a Füge Produkció Ki ölte meg apámat című előadása. TÖLGYESI GÁBOR A kritikusok céhének tagjai szerint a Forte Társulat Akár Akárkije az egyik legjobb független előadás

Next