Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-21 / 44. szám

2024. február 21., szerda 9 VELEMENY NÉPSZAVA Csak okosan és higgadtan... Igen láttunk már akko­ra aktivizálódást a 14 éves NER-uralom alatt, mint az elmúlt napokban, és ez így is van rendjén: a kegyel­­­mi botrány - sok jó érzésű ember­rel együtt - engem is felháborított. Bár azt is hozzá kell rögtön tennem, hogy eme botrány kirobbanásának a pillanatában először a pesszimiz­mus érzése uralkodott el rajtam: attól tartottam ugyanis, hogy a fi­­deszes hadigépezet, a habonyi kom­munikáció ezt is sikeresen elmis­­másolja majd. Szerencsére azonban ez az ügy már átlépte az általános ingerküszöböt, és a hatalom (s an­nak legfőbb letéteményese, Orbán Viktor) megérezhette, hogy ebben az esetben elkerülhetetlen az arc­vesztés. Pontosan tudta, hogy ez már az övéinek is sok, Novák Kata­lin és Varga Judit személyében ve­zéráldozatok kellettek. Az igazi izgalmak (s a nem várt fejlemények) azonban csak ezek után kezdődtek. Megjelent Varga Judit exférje, Magyar Péter, akinek partizános nyilatkozatára rengete­gen voltak kíváncsiak, hogy aztán feltegyék a kérdést: mi is történt rtt­ BIALKÓ LÁSZLÓ GERGŐ Messze a híd „Út a híd alá szövetkezet” - ezzel a felirattal tiltakozott az Országos Roma Önkormányzat több képvi­selője 2015 februárjában a fideszes Farkas Flórián vezetésével létrejött Híd a munka világába foglalkozta­tási program már akkor is gyanús­nak tartott pénzköltései ellen. Az ORÖ-s képviselők ekkor je­lentették be: vizsgálóbizottságot hoznak létre, hogy feltárják a vis­­­szaéléseket és megnevezzék a fele­lősöket. Tették a dolgukat rende­sen. Az állami hatóságok is eljárást indítottak, a Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériu­ma visszakövetelte a programra adott - a tárca szerint szabálytala­nul felhasznált - több mint 1,6 mil­liárd forintot. A Híd a munka világába a ku­darcos kormányzati romapolitika és az értelmetlen pénzszórás szi­nonimájává vált a közbeszédben. Felelősségre vonás azonban nem történt. Bár Farkas Flórián egyik közeli munkatársa a gyanúsítottak között szerepelt, magát Farkas Fló­riánt tanúként se hallgatták meg. Az adóhatóság 2022 végén - hét év után - megszüntette a nyomozást, és bizonyítottság hiányában lezár­ta az ügyet. Senkinek a haja szála se görbült. Farkas Flórián ünnepelt, egyik e-mailjében - amelyet szervezete, a Lungo Drom politikusainak írt - hangsúlyozta: „Személyem sem­milyen szinten nem volt érintett az ügyben, és a velünk dolgozó mun­katársainkat is ártatlanul rágal­mazták alaptalan vádak miatt.” Farkas Flórián - aki már nem parlamenti képviselő, nem védi a mentelmi jog - lehetőséget kap arra, hogy bizonyítsa ártatlansá­gát. Most ugyanis az Integritás Ha­tóság is vizsgálni kezdte, hogy a Híd a munka világába mire költötte a pénzt. Kérdés, mennyi az esélye annak, hogy az Integritás Hatóság többre jut, mint az adónyomozók. Sok illú­ziónk ne legyen. Ha mégis így lesz, az pikáns helyzetet teremt, akkor majd az adóhatóság kényszerül ma­gyarázkodásra t­lajdonképpen ebben az interjúban? Mondott-e egyáltalán olyat, amit eddig nem tudtunk? Van-e súlya an­nak, hogy egy alapvetően kormány­hoz közeli jobbos figura az ellenzéki tábornak oszt meg kulisszatitkokat a NER életéből? Mert eddigi szerep­lésével kapcsolatban - bármennyire okos és bizonyos értelemben szóra­koztató is - nagyjából csak az bizo­nyosodott be, valóban létezik az a kategória, hogy csalódott fideszes. A politikai atombomba - ha egyálta­lán van ilyen - most is várat magára. Nyugtathatjuk persze magun­kat azzal, hogy legalább repedések megjelentek a NER bárkáján, de addig, amíg az ellenzék nem tud ha­tásos politikai erőt felmutatni, ez kevés lesz. Még akkor is, ha a leg­népszerűbb influenszerek több tíz­ezer (más becslések szerint száz­ezer) embert tudnak az utcára vinni Budapesten. Mert bár a változáshoz kell a hit és a lelkesedés, a hatal­mat mégiscsak politikai szerveze­tek gyakorolják. Ahhoz pedig, hogy tényleg változás legyen, ezeknek a politikai szervezeteknek át kell lépniük Budapest határán. Ennek a momentumnak - ha tetszik, ha nem - óriási jelentősége van, a kor­mánypropagandával leigázott vidé­ken ugyanis valószínűleg ma sem a bicskei gyerekeket tartják áldozat­nak, hanem Novák Katalint és Var­ga Juditot. (Utóbbit ráadásul ami­att is sajnálják, hogy Magyar Péter személyében „ilyen” férje volt.) Félreértés ne essék, ezzel nem azt mondom, hogy a tartalomgyár­tók által megszervezett tüntetés­nek ne lenne értelme, mert nagyon is van, sőt a mostani helyzetben egyenesen szükséges az ilyen jel­legű demonstráció. Az is jól látszik, hogy az elmúlt hetek történései za­vart keltettek a hatalmi gépezetben: korántsem akkora már a hübrisz a kormányzatban, mint azt az el­múlt 14 évben megszokhattuk. De mindezek ellenére is hiba lenne el­hamarkodott következtetéseket le­vonni, valamint gyors és radikális változást vizionálni. Ami biztos, hogy az elmúlt na­pok elégedetlenségének ereje előbb-utóbb valamilyen formában a pártpolitikai térben is meg kell jelenjen. És ez lesz az, amit nagyon higgadtan és okosan kellene csi­nálni... HARMÓNIA Ikszipszilont nem zavarja a prosztó rongyrázás, az érdem nélküli előrejutás, a fideszes cégrablás, és az sem, hogy Magyaror­szág korrup­ciós éllovas az Unióban. Helsingőria Ikszipszilon interjút adott egy baráti lapnak. Örülnünk kellene a Fidesz milliárdosainak, mond­ta, hiszen végre nem a kommunis­táké minden, a jobboldalon is van néhány gazdagabb ember, bár sze­rinte a legtöbb még mindig ahhoz a baloldalhoz kötődik, amiről nem is igazán tudni, mit képvisel. A dol­lárbaloldal pedig mindenáron hata­lomra akar törni, és létérdek a meg­akadályozása. Ikszipszilon, bár fentebb van­nak erre utaló jelek, nem egy vir­­tigli kormánytag, aki beszélhetne tőrőlmetszett ostobaságokat, sőt, ez egyenesen munkaköri köteles­sége is lenne. Ikszipszilon csak egy nyugdíjas zenész, aki szügyig hisz a Fideszben. Hit dolgában márpe­dig nem szállunk vitába, gondol­hatnánk, de tévednénk, mert ez a hit nem az a hit. Ez a hit az elhisz értelmezési tartománya, így te­hát nem hit, hanem elhit. (Vö. sza­bás, elszabás.) Ikszipszilon elhiszi, hogy alig néhány gazdagabb jobbol­dali van, jóllehet nem az Alfa Cen­­tauria nyugdíjas (jobban járnánk pedig), esetleg nem hallott arról, hogy a „zseniális kormányfő” gye­rekkori barátja az ország leggazda­gabb embere (igaz, gázszerelőből még nem lett vidámpark-igazgató), a veje is a top százban van már, és a népnyelv szerint ő maga is rettene­tesen megtollasodott. Ikszipszilont nem zavarja a prosztó rongyrázás, az érdem nélküli előrejutás, a fide­szes cégrablás, és az sem, hogy Ma­gyarország korrupciós éllovas az Unióban. Ikszipszilon amúgy libe­rálisnak tartja magát, mégis nagy bajnak gondolná, ha újra ők vennék át a hatalmat, mert akkor senki sem tudhatná, fiú-e vagy lány. Illiberá­­lis a jóember tetőtől a talpnyalásig, így fizeti a homofób és még szabad gazda. És ha már Fidesz és létérdek: Ikszipszilon, nevezzük Nagy Feró­nak, egyetlen érdemes művészete a még valóban liberális nyolcvanas éveiből a létkérdésekkel birkózó Hamlet volt. „Inkább tűrni a jelen gonoszt...” Arany­ szavak egy amúgy biszexuális angol lángelmétől. Akár méltó is maradhatott volna hozzá­juk, de inkább méltóságosék udva­ri bolondja lett. Akár csak a negyed ország. De állítólag a nemlét sem tart örökké. BALASSA TAMÁS Ballada a honvágyról alsó belvárosában, a Chmielna utcán emlék­tábla tiszteleg egy kivé­teles lengyel hazafi, a második világháborús ellenállás hőse előtt. August Agboo­­la Browne (1895-1976) életéről saj­nos nem tudunk eleget, sok rész­let homályos. Történetére a Varsói Felkelés Múzeumának a levéltárá­ban, egy hat évtizeden át érintetlen dossziéban bukkantak rá: szép dőlt betűs kézírással felvételét kérte a veteránok egyesületébe. Zbigniew Osinski történész alig hitt a szemé­nek. A mellékelt igazolványképről fekete férfi nézett vissza. Az egyetlen ismert afrikai szár­mazású lengyel ellenálló Lagosban született, a nigériai brit gyarmaton. Teherhajón, dokkmunkás apjával ment Angliába szerencsét próbál­ni, valamikor az első világháború után. Vándorcirkusszal járta Euró­pát. Lengyelországban beleszere­tett egy lányba, Zofia Pykownába, ott ragadt (1922). Kezdetben nap­Az egyetlen ismert afri­kai szárma­zású lengyel ellenálló Lagosban született, a nigériai brit gyarmaton, számosként kereste a kenyerét. Ám ekkor hódítani kezdett az új divat: a dzsessz. August nem tanult zenész­nek, de a vérében volt a ritmus. Mu­latókban táncolt és dobolt, idővel belejött a zongorázásba is. A varsói éjszaka egzotikus alakja lett. Hitler és Sztálin harapófogójából külföldre menekítette (elvált) nejét és a gyerekeket. Brit útlevéllel velük mehetett volna, mégis kitartott vá­lasztott hazája mellett. Nem tudjuk, miért döntött így, be kell érnünk a puszta ténnyel: kész volt életét koc­káztatni a lengyel szabadságért. Egy Jan Radecki nevű ellenálló a parti­zánszövetségnek megerősítette, va­lóban volt fekete harcostársuk Mar­­cinski tizedes parancsnoksága alatt, talán a híradósoknál, de a nevére nem emlékezett. Más forrás szerint megjárta a treblinkai lágert, ám erre nincs bizonyíték. Átélte és túlélte a tragikus varsói felkelést, a 63 napos hősies harcot a németek túlereje ellen (1944). Lát­nia kellett, ahogy a szovjet hadsereg megtorpan, a Visztulán túl cinko­san bevárja, amíg az SS felmorzsol­ja az ellenállást, és iszonyatos bos­­szút áll a lerombolt főváros lakóin. A háború után a tanács kulturális osztályán dolgozott. Azután ká-eu­­rópai sorstársaival együtt, orosz rabiga alatt dünnyöghette a rém­­séges József Attila-i „új mesét”. A dzsessz gyanús nyugati dekadencia lett, a brit kapcsolat életveszélyes. De átvészelte az ötvenes éveket is. Elmúlt már hatvan, amikor még­iscsak kivándorolt Angliába. Kései második házasságából született lá­nya az utolsó tanú, aki még mesél­hetett róla a kutatóknak. Ám a leg­égetőbb kérdésekre ő sem tudta a választ. A csöndes, zárkózott öreg sohasem beszélt háborús élményei­ről. Traumáit, mert bizonyára vol­tak, magával vitte a sírba. Az a sír pedig meglepő módon egy londoni orosz ortodox temetőben található­­ újabb talány, amelyre a hézagos és gyakran ellentmondó életrajzi ada­tok nem kínálnak észszerű magya­rázatot. Csupa homály tehát ez a balla­dai életút, a fekete lengyel partizá­né, és valószínűleg örökre az is ma­rad. Nem tudjuk, pontosan mit tett és miért. Azért valamit megsejthe­tünk abból, amit a lánya felidézett: August Agboola Browne Angliában is boldogan társalgott lengyelül. Alighanem honvágya volt. ORWELL VILAGA BÁRTFAI GERGELY

Next