Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-21 / 44. szám
2024. február 21., szerda 9 VELEMENY NÉPSZAVA Csak okosan és higgadtan... Igen láttunk már akkora aktivizálódást a 14 éves NER-uralom alatt, mint az elmúlt napokban, és ez így is van rendjén: a kegyelmi botrány - sok jó érzésű emberrel együtt - engem is felháborított. Bár azt is hozzá kell rögtön tennem, hogy eme botrány kirobbanásának a pillanatában először a pesszimizmus érzése uralkodott el rajtam: attól tartottam ugyanis, hogy a fideszes hadigépezet, a habonyi kommunikáció ezt is sikeresen elmismásolja majd. Szerencsére azonban ez az ügy már átlépte az általános ingerküszöböt, és a hatalom (s annak legfőbb letéteményese, Orbán Viktor) megérezhette, hogy ebben az esetben elkerülhetetlen az arcvesztés. Pontosan tudta, hogy ez már az övéinek is sok, Novák Katalin és Varga Judit személyében vezéráldozatok kellettek. Az igazi izgalmak (s a nem várt fejlemények) azonban csak ezek után kezdődtek. Megjelent Varga Judit exférje, Magyar Péter, akinek partizános nyilatkozatára rengetegen voltak kíváncsiak, hogy aztán feltegyék a kérdést: mi is történt rtt BIALKÓ LÁSZLÓ GERGŐ Messze a híd „Út a híd alá szövetkezet” - ezzel a felirattal tiltakozott az Országos Roma Önkormányzat több képviselője 2015 februárjában a fideszes Farkas Flórián vezetésével létrejött Híd a munka világába foglalkoztatási program már akkor is gyanúsnak tartott pénzköltései ellen. Az ORÖ-s képviselők ekkor jelentették be: vizsgálóbizottságot hoznak létre, hogy feltárják a visszaéléseket és megnevezzék a felelősöket. Tették a dolgukat rendesen. Az állami hatóságok is eljárást indítottak, a Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériuma visszakövetelte a programra adott - a tárca szerint szabálytalanul felhasznált - több mint 1,6 milliárd forintot. A Híd a munka világába a kudarcos kormányzati romapolitika és az értelmetlen pénzszórás szinonimájává vált a közbeszédben. Felelősségre vonás azonban nem történt. Bár Farkas Flórián egyik közeli munkatársa a gyanúsítottak között szerepelt, magát Farkas Flóriánt tanúként se hallgatták meg. Az adóhatóság 2022 végén - hét év után - megszüntette a nyomozást, és bizonyítottság hiányában lezárta az ügyet. Senkinek a haja szála se görbült. Farkas Flórián ünnepelt, egyik e-mailjében - amelyet szervezete, a Lungo Drom politikusainak írt - hangsúlyozta: „Személyem semmilyen szinten nem volt érintett az ügyben, és a velünk dolgozó munkatársainkat is ártatlanul rágalmazták alaptalan vádak miatt.” Farkas Flórián - aki már nem parlamenti képviselő, nem védi a mentelmi jog - lehetőséget kap arra, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Most ugyanis az Integritás Hatóság is vizsgálni kezdte, hogy a Híd a munka világába mire költötte a pénzt. Kérdés, mennyi az esélye annak, hogy az Integritás Hatóság többre jut, mint az adónyomozók. Sok illúziónk ne legyen. Ha mégis így lesz, az pikáns helyzetet teremt, akkor majd az adóhatóság kényszerül magyarázkodásra tlajdonképpen ebben az interjúban? Mondott-e egyáltalán olyat, amit eddig nem tudtunk? Van-e súlya annak, hogy egy alapvetően kormányhoz közeli jobbos figura az ellenzéki tábornak oszt meg kulisszatitkokat a NER életéből? Mert eddigi szereplésével kapcsolatban - bármennyire okos és bizonyos értelemben szórakoztató is - nagyjából csak az bizonyosodott be, valóban létezik az a kategória, hogy csalódott fideszes. A politikai atombomba - ha egyáltalán van ilyen - most is várat magára. Nyugtathatjuk persze magunkat azzal, hogy legalább repedések megjelentek a NER bárkáján, de addig, amíg az ellenzék nem tud hatásos politikai erőt felmutatni, ez kevés lesz. Még akkor is, ha a legnépszerűbb influenszerek több tízezer (más becslések szerint százezer) embert tudnak az utcára vinni Budapesten. Mert bár a változáshoz kell a hit és a lelkesedés, a hatalmat mégiscsak politikai szervezetek gyakorolják. Ahhoz pedig, hogy tényleg változás legyen, ezeknek a politikai szervezeteknek át kell lépniük Budapest határán. Ennek a momentumnak - ha tetszik, ha nem - óriási jelentősége van, a kormánypropagandával leigázott vidéken ugyanis valószínűleg ma sem a bicskei gyerekeket tartják áldozatnak, hanem Novák Katalint és Varga Juditot. (Utóbbit ráadásul amiatt is sajnálják, hogy Magyar Péter személyében „ilyen” férje volt.) Félreértés ne essék, ezzel nem azt mondom, hogy a tartalomgyártók által megszervezett tüntetésnek ne lenne értelme, mert nagyon is van, sőt a mostani helyzetben egyenesen szükséges az ilyen jellegű demonstráció. Az is jól látszik, hogy az elmúlt hetek történései zavart keltettek a hatalmi gépezetben: korántsem akkora már a hübrisz a kormányzatban, mint azt az elmúlt 14 évben megszokhattuk. De mindezek ellenére is hiba lenne elhamarkodott következtetéseket levonni, valamint gyors és radikális változást vizionálni. Ami biztos, hogy az elmúlt napok elégedetlenségének ereje előbb-utóbb valamilyen formában a pártpolitikai térben is meg kell jelenjen. És ez lesz az, amit nagyon higgadtan és okosan kellene csinálni... HARMÓNIA Ikszipszilont nem zavarja a prosztó rongyrázás, az érdem nélküli előrejutás, a fideszes cégrablás, és az sem, hogy Magyarország korrupciós éllovas az Unióban. Helsingőria Ikszipszilon interjút adott egy baráti lapnak. Örülnünk kellene a Fidesz milliárdosainak, mondta, hiszen végre nem a kommunistáké minden, a jobboldalon is van néhány gazdagabb ember, bár szerinte a legtöbb még mindig ahhoz a baloldalhoz kötődik, amiről nem is igazán tudni, mit képvisel. A dollárbaloldal pedig mindenáron hatalomra akar törni, és létérdek a megakadályozása. Ikszipszilon, bár fentebb vannak erre utaló jelek, nem egy virtigli kormánytag, aki beszélhetne tőrőlmetszett ostobaságokat, sőt, ez egyenesen munkaköri kötelessége is lenne. Ikszipszilon csak egy nyugdíjas zenész, aki szügyig hisz a Fideszben. Hit dolgában márpedig nem szállunk vitába, gondolhatnánk, de tévednénk, mert ez a hit nem az a hit. Ez a hit az elhisz értelmezési tartománya, így tehát nem hit, hanem elhit. (Vö. szabás, elszabás.) Ikszipszilon elhiszi, hogy alig néhány gazdagabb jobboldali van, jóllehet nem az Alfa Centauria nyugdíjas (jobban járnánk pedig), esetleg nem hallott arról, hogy a „zseniális kormányfő” gyerekkori barátja az ország leggazdagabb embere (igaz, gázszerelőből még nem lett vidámpark-igazgató), a veje is a top százban van már, és a népnyelv szerint ő maga is rettenetesen megtollasodott. Ikszipszilont nem zavarja a prosztó rongyrázás, az érdem nélküli előrejutás, a fideszes cégrablás, és az sem, hogy Magyarország korrupciós éllovas az Unióban. Ikszipszilon amúgy liberálisnak tartja magát, mégis nagy bajnak gondolná, ha újra ők vennék át a hatalmat, mert akkor senki sem tudhatná, fiú-e vagy lány. Illiberális a jóember tetőtől a talpnyalásig, így fizeti a homofób és még szabad gazda. És ha már Fidesz és létérdek: Ikszipszilon, nevezzük Nagy Ferónak, egyetlen érdemes művészete a még valóban liberális nyolcvanas éveiből a létkérdésekkel birkózó Hamlet volt. „Inkább tűrni a jelen gonoszt...” Arany szavak egy amúgy biszexuális angol lángelmétől. Akár méltó is maradhatott volna hozzájuk, de inkább méltóságosék udvari bolondja lett. Akár csak a negyed ország. De állítólag a nemlét sem tart örökké. BALASSA TAMÁS Ballada a honvágyról alsó belvárosában, a Chmielna utcán emléktábla tiszteleg egy kivételes lengyel hazafi, a második világháborús ellenállás hőse előtt. August Agboola Browne (1895-1976) életéről sajnos nem tudunk eleget, sok részlet homályos. Történetére a Varsói Felkelés Múzeumának a levéltárában, egy hat évtizeden át érintetlen dossziéban bukkantak rá: szép dőlt betűs kézírással felvételét kérte a veteránok egyesületébe. Zbigniew Osinski történész alig hitt a szemének. A mellékelt igazolványképről fekete férfi nézett vissza. Az egyetlen ismert afrikai származású lengyel ellenálló Lagosban született, a nigériai brit gyarmaton. Teherhajón, dokkmunkás apjával ment Angliába szerencsét próbálni, valamikor az első világháború után. Vándorcirkusszal járta Európát. Lengyelországban beleszeretett egy lányba, Zofia Pykownába, ott ragadt (1922). Kezdetben napAz egyetlen ismert afrikai származású lengyel ellenálló Lagosban született, a nigériai brit gyarmaton, számosként kereste a kenyerét. Ám ekkor hódítani kezdett az új divat: a dzsessz. August nem tanult zenésznek, de a vérében volt a ritmus. Mulatókban táncolt és dobolt, idővel belejött a zongorázásba is. A varsói éjszaka egzotikus alakja lett. Hitler és Sztálin harapófogójából külföldre menekítette (elvált) nejét és a gyerekeket. Brit útlevéllel velük mehetett volna, mégis kitartott választott hazája mellett. Nem tudjuk, miért döntött így, be kell érnünk a puszta ténnyel: kész volt életét kockáztatni a lengyel szabadságért. Egy Jan Radecki nevű ellenálló a partizánszövetségnek megerősítette, valóban volt fekete harcostársuk Marcinski tizedes parancsnoksága alatt, talán a híradósoknál, de a nevére nem emlékezett. Más forrás szerint megjárta a treblinkai lágert, ám erre nincs bizonyíték. Átélte és túlélte a tragikus varsói felkelést, a 63 napos hősies harcot a németek túlereje ellen (1944). Látnia kellett, ahogy a szovjet hadsereg megtorpan, a Visztulán túl cinkosan bevárja, amíg az SS felmorzsolja az ellenállást, és iszonyatos bosszút áll a lerombolt főváros lakóin. A háború után a tanács kulturális osztályán dolgozott. Azután ká-európai sorstársaival együtt, orosz rabiga alatt dünnyöghette a rémséges József Attila-i „új mesét”. A dzsessz gyanús nyugati dekadencia lett, a brit kapcsolat életveszélyes. De átvészelte az ötvenes éveket is. Elmúlt már hatvan, amikor mégiscsak kivándorolt Angliába. Kései második házasságából született lánya az utolsó tanú, aki még mesélhetett róla a kutatóknak. Ám a legégetőbb kérdésekre ő sem tudta a választ. A csöndes, zárkózott öreg sohasem beszélt háborús élményeiről. Traumáit, mert bizonyára voltak, magával vitte a sírba. Az a sír pedig meglepő módon egy londoni orosz ortodox temetőben található újabb talány, amelyre a hézagos és gyakran ellentmondó életrajzi adatok nem kínálnak észszerű magyarázatot. Csupa homály tehát ez a balladai életút, a fekete lengyel partizáné, és valószínűleg örökre az is marad. Nem tudjuk, pontosan mit tett és miért. Azért valamit megsejthetünk abból, amit a lánya felidézett: August Agboola Browne Angliában is boldogan társalgott lengyelül. Alighanem honvágya volt. ORWELL VILAGA BÁRTFAI GERGELY