Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882
1882-06-10 / 23. szám
XV. évfolyam. 28. szám. Budapest, 1882. junius 10. NÉPTANÍTÓK LAPJA X heti közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. A „Néptanítók Lapja" megjelenik minden szombaton egy ívnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban fügyen. Amely intézetek e lapot még nem kapják, de lírni óhajtanák, küldjék be ezt tárgyazó folyamodványukat az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítvány uyal együtt a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez vagy kiadó-hivatalához Budapest, I. kerület, Országház utcza 13. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Minden küldemény a szerkesztőséghez czimezendő. — Clljkselési ár : egész ívre :1 Irt, félévre ! Irt JM. Ur. Tartalom : Molnár Aladár emlékezete. — Hazai és külföldi események. — Népiskolázásunk az erdélyi részek ezelőtt száz esztendővel. — A hazai kártékony állatokról. — A magyar nyelvi póttanfolyamok és az ének. — A nagy-ági bányaiskola. — Falusi mesterpróbák. — Lapszemle. — Értesítések. Molnár Aladár emlékezete. (Folytatás és vége.) Molnár magát és a néptanítókat a nemzet harczosainak tekinté. Imigy szólt hozzánk a III. egyetemes gyűlésen : „A nemzeti műveltségnek munkásai, harczosai vagyunk elsősorban mi, hazánknak olyan hadserege, amely nem vérrel, de életének és egész életén át munkájának odaadásával küzd azért, hogy itt ne csak egy állam tartassák fenn, hanem hogy ezen állam minden izében és szellemében magyar is legyen". Íme így buzdított ő bennünket a nemes küzdelemre. Népnevelői tiszte iránt való szeretetét kimutatta ő minden alkalommal. Nem zárkózott el a nép elől. Balaton-Füred lakosai ugy szerették tisztelték őt, miként a nép csak tisztelni szeretni tudja öreg tisztes mestereit. A zokogó gyermeksereg, a siránkozó ifjúság, a könnyező öregek, kik a balatonfüredi sírkertbe kikísérték Aladáruk hült tetemetét, egytől egyig azt a bizonyságot tették róla, hogy ő népnevelőhöz méltóképen szerette a népet s ez a legigazibb próbája volt annak, hogy nemcsak szóval, tollal volt a nép nevelője, hanem tettei is. Igy adott nekünk példát. Ilágy Molnár lelkéből szerette népnevelői hivatását, annak egyébként számos fényes bizonyságát adta valahányszor alkalma nyílt a néptanítók érdekeit előmozdítani s valahányszor érintkezett velünk. Igazi nevelőként mutatta be magát egyesületeinkben s egyetemes gyűléseinken. Szeretettel oktatott, intett és vezetett bennünket minden egyes ilyen alkalommal. Egyetemes gyűléseinken tartott elnöki megnyitó beszédeivel mindig ugy hatott reánk, mint a növendékeit igazán szerető bölcs tanító is-skolás gyermekeire. Míg ő szólt mindegyikünk figyelemmel és áhítattal hallgatott. Nagy hatásának titka pedig nem szónoki tehetségében rejlett, hanem tudományos szakképzettségében, melylyel előttünk a tárgyalandó kérdéseket szétszedte, meggyőződése szerint a legjobb megoldási módra utalva a tanácskozást előkészítette. Százakat és százakat magába foglaló egyetemes gyűléseink ennek következtében mindig szépen és kellő sikerrel folytak le, anélkül, hogy elnökünknek szüksége lett volna arra, hogy valami középkori botos iskolamester módjára használja elnöki jogát, s a biztos többséget. Íme így adott példát a tanítványaink és kartársaink iránt való türelemben ! A midőn pedig a tanítóság között támadt pártoskodást észrevette, Imigy hívta fel a visszavonás embereit az egyesülésre : „Ha azt akarjuk, hogy az országnak bármely nyelven beszélő összes fiai egy közös hazai szellemtől áthatott s lelkesített nemzettestet képezzenek , akkor egy közös szellemtől áthatott nemzeti nevelést kell teremtenünk. Ily nemzeti nevelést pedig csupán törvényekkel, vagy rendeletekkel magukkal, akár valamely egységes tanrendszerrel mért nem lehet létrehozni. E czélra legzalább is oly lényegesen szükséges egy közös érzelmekből táplálkozó, helyes közvéleménynyel bíró, szóval öntudatos közszellem által vezérelt tanítói kar, amelynek tagjai a, őket lelkesítő érzelmeket s képzeteket átöntik növendékeiknek s a népnek lelkébe." És e felhívását megértették a magyarországi néptanítók az 1874. ki egymással éles ellentétben álló két tanitói párt Molnár intő szavára megszűnt és sokáig teljes egyetértés uralkodott köztünk. Vajha ma, amidőn a boldogultnak e szavait olvasom, föltudnám