Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882
1882-10-14 / 41. szám
XV. évfolyam. 41. szám. Budapest, 1882. október 14. NÉPTANÍTÓK LAPJA Heti közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. lár. ministerium A „Néptanitók Lapja" megjelenik minden szombaton egy ivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. Amely intézetek e lapot még nem kapják, de bírni óhajtanák, küldjék be ezt tárgyazó folyamodványukat az iskola létezését igazoló hatósági bizonyitványnyal együtt a „Néptanitók Lapja" szerkesztőségéhez vagy kiadó-hivatalához Budapest, I. kerület, Országház-utcza 13. — A helység (a megye megjelölésével) és az Utolsó posta világosan kiírandó. — Minden küldemény a szerkesztőséghez czimezendő. — Kletszetén ftr . egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. Tartalom : Vámbéry könyve a magyarok eredetéről. — Hazai és külföldi események. — Olvasmánytárgyalás a népiskola IV. osztályában. — Békey Imre ministeri osztály tanácsos és fővárosi kir. tanfelügyelő 50-dik születésnapjának megünneplése. — Könyvismertetés. — Lapszemle. — Tanterv a gazdasági szaktanitással egybekapcsolt felső népiskolák számára. — Értesítések. Vámbéry könyve a magyarok eredetéről*). Európai hirű orientalistánk, Vámbéry Ármin, a ki évekkel ezelőtt tengernyi bajjal, fáradsággal , sőt élete koczkáztatásával bejárta Ázsiának török-tatár népek által lakott vidékeit, hazatérvén, több izben hangoztatta abbéli meggyőződését, hogy a magyar nép és nyelv töröktatár eredetű. Tudósaink körében más nézetek voltak uralkodók s a hires utazó szavait kevesebb figyelemben részesíttették, mint amennyit tán megérdemelt volna. Vámbéryt bánthatta e kicsinylés, de nem kedvetlenítette el. Munkához látott, hogy tapasztalatainak, széleskörű tudományának és éles elméjének minden fegyvereivel megtámadhassa ellenfeleit és diadalt szerezhessen saját meggyőződésének. A nagy munka évek multán végre elkészült. Csak az imént hagyta el a sajtót s az érdemes szerző meg lehet elégedve a fogadtatással, melyben részesült. Az első kiadás példányai egy-két nap alatt teljesen elkeltek : oly siker, amilyenben nemcsak nálunk, hanem a műveltebb külföldön is kevés tudományos munkának volt még része. Nem bolygatjuk, hogy a tudományos kérdések iránt való tiszta érdeklődésnek tulajdoníthatjuk-e ezt a fényes eredményt, vagy hazafias érzésünk felbuzdulásának, amely soha nem tagadta még meg magát, valahányszor nemzetiségünk ügye forgott szóban , így is-úgyis csak örvendezhetünk felette. De ez csak külső siker. 40 Sokkal fontosabb ennél az a kérdés, hogy elérte-e a tudós szerző, oly fényesen fogadott munkája által azt a czélt, amelyet elérni óhajtott: megdöntötte-e ellenfelei véleményét s győzelemre jutatta-e a magáét? Érdeklődéssel tekintünk a harcz elé, a mely e fölött dönteni fog, s hogy ezt a harczot minél nagyobb figyelemmel kisérhessük s annak eredményét minél helyesebben megérthessük, előzzük meg a tudósok kitörőfélben levő vitáját, s ismerkedjünk meg előre a nagyérdekű munkával. Azt hisszük, hogy ismertetésünkben a leghelyesebb úton akkor járunk, ha először röviden összefoglaljuk a magyarok eredetéről vallott ama nézeteket, amelyeket Vámbéry megtámad, s csak azután ereszkedünk az ő munkájának terünkhöz mért taglalásába. I. Az alatt a hat- vagy hétszáz év alatt, mióta egyik, Béla királyunk névtelen jegyzője megírta a maga krónikáját, történetíróinkban mindig megvolt az az igyekezet, hogy egyet-egyet lebbentsenek azon a fátylon, amely az ősök eredetét eltakarja az utódok elől. Régi krónikásaink a multak emlékeihez tapadó naiv áhítattal, a középkori keresztény hit és tudákosság jóhiszeműségével láttak a rejtvény megoldásához. A magyar nép bizonyára hiven őrizte az ősidők emlékét vándorlásaiban s magával hozta azt ide az uj hazába is ; de a szájról-szájra adott hagyománynak századokon át nem akadt feljegyzője. Legrégibb krónikairónk, a ki az ősi néphagyományból egyet-mást irásba foglalt, a XIII-ik században élt — tehát csaknem félezred évvel *) A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány ; irta Vámbéry Ármin. Kiadja a magyar tudományos akadémia. Budapest, 1882. nagy 8 r. 705 lap. Ára 5 frt.